AGROANALYSIS SCIENTIFIC SOCIETY (pjt)

Budapest, Lajos u. 115. Hungary 1036 Telefon/fax: 36-1/250-6064, 36-27-380-665

Vissza a nyitó lapra / Vissza a fõtéma jegyzékre / Vissza az elõzõ lapra

Fõtéma: DRÁBIK JÁNOS KÍNÁRÓL ÍRT CIKKE

Unknown;_PID_HLINKS

Drábik János:
Kína és az élettér

Az elmúlt négyszáz évre visszatekintve az Egyesült Államok létrejötte bizonyult talán a legfontosabb
világtörténelmi eseménynek. A világ jelenleg egyetlen szuperhatalmának a teljesítménye szinte minden ismérv
szerint egyedülálló és teljesen új jelenség. Négyszáz évvel ezelõtt is már létezett a hatalmas kínai birodalom,
amelyet szorongatott bürokrácia igazgatott tekintélyuralmi módszerekkel. Létezett a feltörekvõ, aggódó és
gyanakvó Japán. India is jelen volt hinduival és mohamedánjaival, akik saját külön államuk létrehozására
törekedtek. Oroszország is éreztette hatását attól függõen, hogy milyen erõs volt a moszkvai központi hatalom.
Hatalmas területeket uralt az iszlám, amely ellenségesen állt szemben az európai civilizációval és más hatalmi
központokkal. És természetesen megtalálható volt a keresztény Európa a maga dinamikus gazdaságával, és sok
nyelven beszélõ népei konfliktusaival. Ekkor már bontogatta szárnyait Latin-Amerika – noha még az
Ibériai-félsziget államai uralták. A négyszáz évvel ezelõtti kor emberét – ha köztünk lehetne – elsõsorban
Észak-Amerika lepné meg, amelyet az õ idején még nomád törzsek népesítettek be, s hatalmas térségei csaknem
üresek voltak. Ma viszont a leghatalmasabb, a leggazdagabb, tudományos és mûszaki értelemben pedig a
legtermékenyebb civilizációnak ad otthont.
A jelek szerint azonban megjelent az Egyesült Államok igazi kihívója is, a bámulatos gyorsasággal
felzárkózó Kína, amely egyre nyíltabban bõvíteni kívánja életterét. A „The Epoch Times”, amely nyomtatott és
elektronikus formában jelenik meg, és a hasonló nevû médiavállalkozás kiadványa, elgondolkodtató
dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Ennek a cégnek New York-ban van a központja, de világszerte
rendelkezik helyi tudósítókkal. Az Epoch Times különleges erõsségének számít, hogy alapos tájékozottsággal
rendelkezik Kínáról. Ma, amikor a világ aggódó kíváncsisággal figyel erre a hatalmas országra, az üzleti és a
politikai élet vezetõi - emberek millióival együtt - szeretnének többet tudni róla. Az Epoch Times számos eredeti
riportot és háttéranyagot közöl kínai nyelvû kiadásában. A kínai nyelvû Epoch Times-t az az igény hozta létre,
hogy sokan akartak cenzúrázatlan és hiteles tájékoztatást kapni arról, ami ma Kínában történik. Az elsõ
példányokat 2000. májusában New York-ban publikálták. Rá három hónapra már a világhálón is olvasható volt.
Hamarosan megjelentek a helyi kiadások is, amelyeket a regionális szerkesztõségek készítettek. Így létrejött a
legnagyobb példányszámú kínai nyelvû újság, nem számítva a szárazföldi Kínában és Tajvanon kiadott lapokat.
Az angol nyelvû Epoch Times 2003. szeptemberében jelent meg a világhálón és 2004. augusztusában
pedig nyomtatásban is kapható volt New York-ban. A lap készítõi nyíltan síkra szállnak a szólás-, sajtó- és a
gyülekezési szabadság mellett. Az emberi jogok és a politikai szabadságjogok kérdését különösen Kína
vonatkozásában tartják kiemelten fontosnak.
Teng Hsziao-ping volt az a tekintélyes kínai vezetõ, aki beindította a szárazföldi Kína gazdasági
felzárkózását célzó nagy-ívû stratégiát. A piacgazdaság és a kapitalizmus bevezetését azonban összekapcsolta az
erõs – a kommunista párt kizárólagos vezetése alatt álló – államhatalom fenntartásával. Kína gyors gazdasági
növekedése megerõsítette azokat a társadalmi csoportokat, amelyek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az
államhatalmat kizárólag kézbentartó kommunista pártra.
(Teng Hsziao-ping – 1904-1997 – hivatalosan a Kínai Kommunista Párt vezetõje és Kína elsõ embere
volt 1978-tól 1989-ig. Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halála után Teng vált Kína tényleges vezetõjévé
egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig.)
Az Epoch Times cikkeibõl az derül ki, hogy már a Kínai Kommunista Párt legfelsõbb vezetésében is
számolnak a párt hatalmi monopóliumának a végével. San Rexing, az Epoch Times szerkesztõsége tagjaként úgy
látja, hogy a KKP tervet dolgozott ki hatalmának megõrzése érdekében. Ezt a tervet két titkos beszédében Csi
Hao-tian, a Központi Katonai Bizottság alelnöke, Kína hadügyminisztere ismertette, aki e tisztségeit 1995-tõl
2003. márciusáig töltötte be. Csi Hao-tian ezt megelõzõen magas katonai beosztásokban dolgozott, de a kínai
pártlap fõszerkesztõ-helyettese is volt és 1992 elõtt a Kínai Néphadsereg vezérkarának az élén állt. Õ töltötte be
ezt a rendkívül fontos tisztséget 1989. június 4-én, amikor az egyik vidékrõl felhozott kínai hadosztály páncélosai
eltiporták a pekingi Mennyei Béke Terén hetek óta a demokratikus változásokért tüntetõ diákokat. Három
alkalommal is beválasztották a KKP Központi Bizottságába, majd pedig a párt Politikai Bizottságának a tagja lett.
Zhu Rongi miniszterelnök kormányában államtanácsos volt, ami államminiszteri rangnak felel meg.
Az egyik beszéd címe: „A háború közeledik felénk”, a másiké pedig „A háború nincs messze tõlünk,
és õ Kína évszázadának a bábája”. Az említett beszédek hátterét misztikus homály fedi. Mindkettõ átfogó,
rendszeres és részletezett formában fejti ki, hogy mitõl tart már közel húsz éve az a kommunista vezetõ-csoport,
amely kénytelen számolni uralma hanyatlásával, és kétségbeesve küzd annak a meghosszabbításáért. Mindkét
beszéd szokatlan nyíltsággal tárja fel, hogy mi van a KKP felsõ vezetõinek a fejében és ezért ritka õszinte
megnyilvánulásnak tekinthetõ, amely segítheti az embereket Kína mai helyzetének a megértésében.
Csi Hao-tian „A háború közeledik felénk” címû titkos beszédét állítólag 2003-ban mondta el. A kínai
katonai vezetõ szerint az együttmûködés idõleges, a versengés és a konfliktusok viszont szükségszerûen
elkerülhetetlenek. Csi ezeket a konfliktusokat tekinti a történelem valódi tartalmának. Hivatkozik arra, hogy
Kínának a gazdasági fejlõdéséhez kõolajra van szüksége. 2010-ben 100 millió tonnára, és 2020-ban már 200 millió
tonnára. (A 2006. februári adatok szerint már ebben az évben 300 millió tonna nyersolajat dolgoznak fel Kínában,
mégis üzemanyaghiánytól tart a pekingi kormány.) Csi Hao-tian felteszi a kérdést, hogy el fogja-e mindezt tûrni
az Egyesült Államok? Azzal válaszol rá, hogy a nagy háborúk valódi oka mindig az alapvetõ erõforrásokért való
küzdelem volt.
A szóban forgó beszédeket számos szakértõ behatóan tanulmányozta. Közülük többen szkeptikusan
fogadták tartalmukat, és máig kételkednek hitelességükben. De a kételkedõk is elfogadják, hogy sok igazság van
bennük. Akár eredetiek a beszédek, akár nem, megfogalmazóik valamilyen ismeretlen okból rendkívül fontos
gondolatokat fejtettek ki. E szerint csak az a hatalom, amely egyidejûleg képes teljesen megsemmisíteni Japánt, és
megbénítani az Egyesült Államokat, nyerheti meg a békét. Már nem lehet további tíz évre elhalasztani a tajvani
kérdés megoldását, és ezért háborúra kerül sor tíz éven belül.
Az említett beszédek olvasójának az a benyomása, hogy a Kínai Kommunista Párt legfelsõbb vezetõi
átfogó, rendszeres és részletes formában vallanak arról, hogy milyen félelmek gyötrik õket, és mennyire
reménytelennek érzik jövõjüket, hacsak nem tesznek valami nagy horderejû megelõzõ lépést. Úgy tûnik, hogy
sarokba szorított emberek keresik kétségbeesetten a kiutat életük és hatalmuk meghosszabbítására. Vegyük
például a következõ részletet:
„Két lehetséges forgatókönyv szerint kell felkészülnünk. Ha a biológiai fegyvereink eredményesek az
Egyesült Államokra mért elsõ meglepetésszerû támadás során, akkor a kínai nép képes lesz a minimumon tartani
veszteségeit az Amerika-elleni küzdelemben. Ha viszont sikertelen marad az elsõ támadás, akkor az olyan
nukleáris ellencsapást válthat ki az Egyesült Államok részérõl, hogy Kína az elszenvedett katasztrófa
következtében talán lakosságának több mint a felét is elveszítheti. Éppen ezért késznek kell lenni légvédelmi
rendszerünknek nagy- és középméretû városaink megvédésére. Bármi történjék is, csak akkor haladhatunk félelem
nélkül elõre pártunk, államunk és nemzetünk jövõje érdekében, ha nem törõdünk azokkal a nehézségekkel,
amelyekkel szembe kell néznünk és azokkal az áldozatokkal, amelyeket meg kell hoznunk. A lakosság még abban
az esetben is, ha a fele elpusztul, reprodukálódhat. Ha azonban a Párt megbukik, akkor minden elveszett és
mindennek vége örökre!”
Egy másik gondolatmenet is nagyon árulkodó:
„Bármi is történjék, mi a KKP, soha nem lépünk le a történelem színpadáról. Inkább rávesszük az egész
világot vagy a teljes földgolyót, hogy életre-halálra osztozzék sorsunkban, minthogy távozzunk a
világtörténelembõl! Nem létezik-e a ’nukleáris sorsközösség’ elmélete? Ez azt jelenti, hogy a nukleáris fegyverek
összekapcsolják az egész világ biztonságát, vagyis mindenki meg fog halni, ha a halál elkerülhetetlen. Nézetem
szerint van egy másmilyen kötelék is, és ez a mi Pártunknak a sorsa, amely ugyancsak az egész világhoz van
kötve. Ha mi, a KKP , megsemmisülünk, akkor Kína is elpusztul és a világ is megsemmisül.”
Figyelemre méltó a következõ maoista gondolatmenet is, amely egybecseng Mao Ce-tungnak azzal a
híres mondásával, hogy akár az emberiség felét is érdemes feláldozni a kommunizmus világméretû gyõzelméért.
„Valóban brutális megölni egy- vagy kétszáz millió amerikait. De csak ez az egyetlen lehetõség arra,
hogy biztosítsuk magunk számára Kína évszázadát, azt a századot, amelyben a KKP vezeti az egész világot. Mi
humanista forradalmárok nem akarjuk a halált. De ha a történelem az elé a választás elé állít minket, hogy a
kínaiak haljanak meg vagy az amerikaiak, akkor nekünk az utóbbit kell választani, mert számunkra fontosabb
megõrizni a kínai nép és pártunk életét. Végül is mi kínaiak vagyunk és a KKP tagjai. Attól a naptól kezdve, hogy
csatlakoztunk a KKP-hez a Párt élete minden más felett állott!”
Nem tudom, hogy meggyõzik-e az olvasót a fenti idézetek arról, hogy ezek után a KKP joggal tarthat
igényt a biológiai-, a vegyi és a nukleáris fegyverek bevetésére csak azért, hogy meghosszabbítsa létezését, és ne
kelljen lelépnie a világtörténelem színpadáról. A KKP azért, hogy ne kerüljön a történelem szemétdombjára, ezek
szerint nem habozna megölni, mondjuk 200 millió amerikait – nem is beszélve további 7-800 millió kínairól, hogy
ezt a célját elérje. A KKP egyes vezetõi tehát készek akár az egész emberiség ellen háborút viselni csak azért,
hogy saját hatalmukat meghosszabbítsák. Ha az említett beszédek és dokumentumok igazak, akkor olyan
vallomásnak tekinthetõk, amelyek feltárták a KKP valódi természetét. A KKP már letette a névjegyét, amikor
megölt 80 millió kínait azért, hogy megszerezze és megtarthassa a hatalmat. Most pedig, hogy uralma megrendült,
kész akár több százmillió embert is feláldozni, hogy továbbra is uralmon maradhasson.
Azok, akik tanulmányozták a KKP történetét, tudják, hogy ez a politikai alakulat zárt klikket alkot. Az
hogy ez a klikk saját akaratából úgy döntött, hogy legféltettebb titkait feltárja, szinte hihetetlennek tûnik. Felmerül
a kérdés, mi a KKP célja azzal, hogy nyilvánosságra hozza ezeket az abnormális elképzeléseit. San Renxing
szerint a szóban forgó beszédek „három legyet is agyonüthetnek egy csapással”. Egyrészt leszögezi, hogy a KKP
életre-halálra elszánta magát, hogy megtartja a hatalmat, és „nem engedi eltemetni magát sem a mennyel, sem a
földdel”. Másrészt ez válasz lehetett a „Kilenc kommentár a kommunista pártról” címû tényfeltáró elemzésekre. A
harcias megnyilvánulással azt akarják bebizonyítani, hogy a KKP nem gyönge, és még mindig ura a helyzetnek.
Harmadszor a KKP így kívánja felhívni a közvélemény figyelmét az emberiséggel vívott harcára. Ezzel háborús
félelmet keltenek és bátoríthatják az erõszakosságokat.
Más szóval a KKP úgy viselkedik, mint az a fuldokló, aki az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik.
Maguk a beszédek nagyon gondosan vannak megfogalmazva. Nem tartalmazzák a pártvezetõknél megszokott
bevezetõket és összefoglalókat, továbbá gondosan eltitkolják, hogy milyen hallgatóság elõtt, hol, mikor kerültek
elõadásra. Még azt sem lehet biztosan tudni, hogy ténylegesen elhangzottak-e, noha a kiszivárogtatók ezt
sugallják. De a kívülálló semmit nem tud leellenõrizni, és kemény bizonyítékokkal alátámasztani. Valószínû, hogy
szándékos ez a misztikus homály, amelynek az a célja, hogy bizonytalanságban hagyja a beszéd olvasóit a felõl,
hogy igaz vagy se, amit olvasnak.

Ki a beszédek tényleges szerzõje?

A két beszéd minden normális képzeletet felülmúl. Az átlagember képtelen elfogadni ennyi álnokságot és
gonoszságot, bármennyire is megerõlteti a saját képzelõerejét. Ezért az emberek többsége inkább arra hajlik, hogy
e két beszéd nem lehet igaz és éppen ezért nem szabad hinni annak tartalmában. Ez a tagadás valójában
megnyugtatja a kétségbeesett olvasót. Nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy e beszédek hitelesek-e, és vajon
hûen képviselik-e a KKP vezetõ köreinek gondolkodásmódját és szándékait? Bennük annak a szerencsejátékosnak
a lelkivilága tükrözõdik, aki az utolsó leheletéig játszik. A jó szándékú emberek rózsaszínû képzeletvilágában a
KKP olyasvalami, ami felett eljárt az idõ – pislákol még egy ideig, mint a gyertyaláng, amely aztán lassan
önmagától kialszik. Csak kétkedve lehet elfogadni, hogy a Kínai Kommunista Párt hajlandó lesz gyertyalángként
csendben kimúlni.
Ha viszont abból indulunk ki, hogy a két beszéd szerzõje a Kínai Kommunista Párt felsõ vezetése, és
hogy az abban foglaltak e vezetõség gondolkodásmódjának a fõ irányzatát képviselik, akkor a két beszédet
komoly figyelmeztetésnek kell tekinteni. Ha ugyanis hitelesek a beszédek, akkor egyértelmûen emberiségellenes
programot képvisel a KKP. Sok kínai hasonlóan gondolkodik, mint az úgynevezett „Stockholm szindróma” elsõ
áldozatai.
(Stockholmban 1973-ban bankrablók túszul ejtettek és hat napon át fogva tartottak több személyt, akik
ténylegesen akadályozták, hogy a rendõrség kiszabadítsa õket, késõbb pedig megtagadták, hogy tanúvallomást
tegyenek túszejtõik ellen. Ennek a tünet-együttesnek az a jellemzõje, hogy a rabul ejtett túszok kezdetben
félelembõl együttmûködnek az õket foglyul ejtõkkel. Még a legkisebb jóindulatot is felnagyítva, pozitívan
fogadják. Az érdekükben folytatott mentési akciókat is fenyegetésnek érzik, mert félnek attól, hogy annak során
bántódás éri õket, még meg is halhatnak. Ez a tünet-együttes nagy emocionális és fizikai kényszer hatására áll elõ
és túlélési stratégiának fogható fel.)
Visszatérve a kínaiakra, a Stockholm-szindrómának megfelelõen õk is elõszeretettel hisznek a KKP
részérõl hangoztatott megtévesztõ propagandának és hazugságoknak. Csak akkor érzik biztonságban magukat, ha
ez a kemény és kegyetlen rendszer ellenõrzi és manipulálja õket.

Tajvan, mint utolsó szalmaszál

Az írásokból kiderül, hogy valójában nem is Tajvan a fontos. A körülötte kiélezett konfliktus az utolsó
lehetõséget jelenti a Kínai Kommunista Párt vezetése számára, hogy a jelenlegi szorongatott helyzetébõl
kikerüljön. A beszédek önmagukban azokat a szavakat és azt a logikai menetet tükrözik, amely a kommunista
pártkultúra mély megértésérõl tanúskodik. Ez megegyezik fõbb ismérveiben Mao Ce-tung, Teng Hsziao-ping,
Csiang Cö-min és Hu Csin-tao gondolkodásmódjával. De felfedezhetõek a KKP egyik jelenlegi kedvencének –
He Xin-nek - a fasiszta jellegû nézetei is.
He Xin, aki a Kínai Tudományos Akadémia Társadalomtudományok Intézetének vezetõ munkatársa, az
új nacionalista kínai stratégia egyik kidolgozója, termékeny közíró, akinek az írásai hûen tükrözik a legfõbb
vezetõk nézeteit. He Xin 1989. június 4-ét követõen nyíltan támogatta a tüntetõ diákok véres elnyomását és
keményen bírálta azokat a nyugat-barát értelmiségieket, akik viszont a diákok oldalán álltak. He Xin az 1990-es
években is a kínai nacionalizmus és sovinizmus szószólójának bizonyult, különösen Csiang Cö-min támaszkodott
rá és a „Három képviselõ” nevet viselõ elméletét He Xin dolgozta ki számára. (A „Három képviselõ” elmélet
arról szól, hogy a KKP képviseli a fejlett termelõerõk kifejlesztéséhez szükséges feltételeket, a fejlett kultúra felé
való haladást és a Kínában élõ lakosság túlnyomó többségének az alapvetõ érdekeit.) He Xin, amióta Hu Csin-tao
Kína elsõ embere, ismét eltûnt a reflektorfénybõl, ez azonban nem azt jelenti, hogy kegyvesztetté vált.
(Hu Csin-tao 1942-ben született és a KKP vezetõinek a negyedik nemzedékéhez tartozik. 2003-ban Hu
lett a Kínai Népköztársaság elnöke.)
A még 2005-ben is hivatalos kormány-szócsõnek tekintett társadalomtudós: He Xin a Kínában
kibontakozott gyors ütemû gazdasági növekedés politikáját „gazdasági nacionalizmusnak” nevezte. A kínai
gazdasági politika nem tekinthetõ demokratikus kapitalizmusnak, minthogy nem érvényesülnek a világosan
meghatározott tulajdonjogok. Így a gazdasági reformok nem változtattak az uralkodó politikai rendszeren.
Hivatalosan „szocialista piacgazdaságnak” nevezi a kínai vezetés ezt a rendszert. He Xin azonban így fogalmazta
meg: „…a gazdasági nacionalizmus törvényileg szabályozott világos politikai célja gazdaggá és erõssé tenni
nemzetünket. Nem az egyes egyéneket, mint olyanokat szolgálja, hanem csak a nemzetet.” He Xin nyomán
számos Kormány által hivatalosan is támogatott közgazdász visszhangozta He Xin nézeteit. Kína gazdasági
növekedésében meghatározó szerepe van az államnak, amely olyan kommunista típusú látványos programokat
hajtott végre, mint hatalmas vízierõmûvek, a mágneses lebegtetésû vonatrendszer építése, valamint a
legmodernebb fegyverek gyártása – beleértve tengeralattjárókat, felszíni hajókat, rakétákat, elektronikus
megfigyelõ-rendszereket és világûri kísérleteket.
Csiang Cö-min ebben a „Három képviselõ” címû beszédében feleleveníti azt a maoista elképzelést,
hogyha a háborúban a lakosság fele elpusztul, idõvel újra regenerálódik. Ha azonban a párt megbukik, akkor
mindennek vége. Mao volt az, aki kijelentette: ha a kínai nép fele elpusztul, a megmaradt 300 millió még sikeresen
felépítheti a kommunizmust. Csiang és Mao között az a különbség, hogy Mao Ce-tung idején még nem fenyegette
az elkerülhetetlennek látszó vég a Kínai Kommunista Pártot és rendszerét.
Amikor a szó szerint ismertetendõ beszédek hitelességének kérdését vizsgáljuk, nem jelent döntõ érvet,
hogy bennük ahhoz hasonló gondolatok vannak kifejtve, mint amilyeneket Mao Ce-tung is képviselt. Ha azonban
más megnyilvánulásokat is számításba veszünk, és a mozaikkockákat összerakjuk, akkor a jelentéktelen érvek is
súlyosakká válhatnak.
Csiang Cö-min beszédével egyidejûleg a Kínai Nemzeti Védelmi Egyetem tanára, Zsu Cseng-hu nagy
hangon kijelentette: ha az Egyesült Államok beavatkozik a Kína és Tajvan közötti háborúba, akkor Kína elsõként
fogja bevetni a nukleáris fegyvereket és az amerikai városok ezreit fogja eltörölni a Föld színérõl, még akkor is, ha
ez azzal jár, hogy az összes kínai város megsemmisül a Selyem-út végét jelentõ Xi’An várostól keletre. Ez a
város most Sangszi tartomány fõvárosa, és a mai Kína közepén fekszik. Zsu professzor azt is elmondotta, hogy a
Kínai Kommunista Párt rendelkezni fog elég nukleáris fegyverrel ahhoz, hogy szükség esetén a fél emberiséget
elpusztítsa.
Ismerünk olyan nyugati elméleteket is, amelyek az emberiség létszámának a különbözõ okból való
csökkentését tartják szükségesnek. A kínai és az ismertté vált nyugati elméletek megegyeznek abban, hogy
kidolgozói az emberiség azon feléhez kívánnak tartozni, akik nem pusztulnak el. Azaz az elmélet kidolgozói élni
akarnak, és nagyvonalúan készek feláldozni más embertársaik életét. Ezek közé a nagyvonalúak közé tartozik Zsu
professzor is. Kijelentéseivel azonban megerõsítette a Csi Hao-tian beszéd hitelessége mellett szóló érveket. A
professzor akaratlanul is felhívta a Kínával foglalkozók figyelmét arra, hogy egy kínai tábornok soha nem
mondhatna el egy olyan arrogáns beszédet, mint amilyet Csi Hao-tian elmondott, ha ahhoz nem kapta volna meg
elõzetesen a KKP legfõbb irányítóinak a hozzájárulását. Zsu amerikai városok földig rombolásáról beszél, Csi
Hao-tian pedig az Egyesült Államok megbénításáról, valamint arról, hogy ki kell üríteni ezt az országot, hogy a
kínaiak benépesíthessék.
Tény, hogy a kínai hadügyminiszter beszéde zárt ajtók mögött hangzott el, és csak az Interneten kapott
nyilvánosságot. Éppen ezért nagyon is kételkedve lehet csak hitelesnek elfogadni. A Xi’an-tól keletre lévõ
városoknak, valamint az Egyesült Államok városainak az elpusztítása, mintegy 800 millió - egymilliárd ember
halálát jelenti. Mindezt azonban érdemes vállalni Kína jelenlegi urai szerint, hogy a legfontosabb, a Kínai
Kommunista Párt, fennmaradhasson, és annak világuralmi törekvései mégiscsak megvalósulhassanak. Az
nyilvánvaló, hogy a KKP már nem számíthat a kommunizmus világméretû gyõzelmére, s nyomában a Kínai
Kommunista Párt vezetõ szerepére. Ha a világuralmat nem lehet így megszerezni, akkor meg kell próbálkozni a
kínai nacionalizmus felszításával, és a kínai emberek felsõbbrendûségére, valamint a nagy kínai nemzet
életterének a kibõvítésére hivatkozva megszerezni a világuralmat. Így is lehet értelmezni Teng Hsziao-ping azon
szavait, hogy „nem számít milyen színû a macska, csak fogja meg az egeret”.
Felmerül az a kérdés is, hogy miért olyan fontos a Tajvannal való egyesülés, ha az olyan háborút
robbanthat ki, amelynek következtében Kína egész keleti része elpusztul. Erre csak azt a választ adhatjuk, hogy a
Tajvannal való konfliktus fenntartása csak ürügy. A Tajvan körüli huzavona csak arra szolgál, hogy a Kínai
Kommunista Párt utolsó kísérletet tegyen szorult helyzetébõl való kikerülésre és világuralmi céljainak az elérésére.
Tajvan ebben az esetben csak a ravasz meghúzását jelenti, a KKP fennmaradását célzó nagy háborúban az egész
emberiség ellen. A tajvani kérdés kiélezése az úgynevezett „Elszakadás elleni törvénnyel” ezt a célt szolgálta.
Kétségtelen, hogy a keresztény értékrendszer, a nyugati eredetû humanizmus és az eredeti értelemben
vett demokrácia, az emberi jogok és a politikai szabadságjogok, vonzerõt gyakorolnak világszerte az emberekre.
Ezért van az, hogy Kínát nem az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja zavarja, hanem sokkal inkább tart
attól, hogy Kína körül az egyéni emberi jogokat és a politikai szabadságjogokat tiszteletben tartó, demokratikus
rendszerek jöhetnek létre. Ennek a politikai rendszernek a létrejötte jelent halálos veszedelmet a Kínai
Kommunista Pártra és rendszerére.

Milyen jövõre számíthat a mély válságban lévõ KKP?

Úgy tûnik, hogy a KKP a jelenlegi helyzetben csak elõre haladhat, ahol azonban a zsákutca vége várja. A
visszafelé út el van zárva. A zsákutca végén az a kommunizmus van, amely megbukott a Szovjetunióban és
Kelet-Európában. Az utat visszafelé a demokrácia irányában a Mennyei Béke terén lezajlott véres események
zárják el. Teng Hsziao-ping és követõi számára nyilvánvalóan nagy kudarcot jelentett a kommunista rendszer
felbomlása. Teng meggyõzõdéses kommunistaként rendkívül aggódott a kommunizmus bekövetkezett vereségei
miatt, ezért halála elõtt három stratégiai feladatot bízott utódaira.
Elõször azt hagyta rájuk, hogy kössenek Kína szomszédaival barátságot azért, hogy döntõ küzdelmet
vívhassanak a valódi ellenséggel, az Egyesült Államokkal. E cél érdekében Teng Hsziao-ping óriási - valamikor
Kínához tartozó - területeket engedett át végleg Oroszországnak. Felhatalmazta Csiang Cö-mint és Hu Csin-tao-t,
hogy az egykori északi kínai területeket, amelyeket még a cári Oroszország vett el a meggyengült Kínától,
hagyják továbbra is orosz fennhatóság alatt. Mivel itt ötven Tajvan nagyságú (16 Magyarországnyi) területrõl van
szó, Tengnek ez a döntése nem látszik ésszerûnek. Miért érné meg Tajvan visszaszerzése ötvenszer nagyobb
terület végleges átengedését?
Az alku azonban már ésszerûvé válik, ha figyelembe vesszük, hogy itt valójában nem Tajvanról, hanem a
KKP létérõl, és a létét igazoló világuralmi stratégiájának a sorsáról van szó. Teng és munkatársai arra gondoltak,
hogy ha az igazi ellenség, az Egyesült Államok, legyõzését ez az engedmény lehetõvé teszi, akkor érdemes ezt az
áldozatot meghozni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen háborút nem lehet úgy megvívni, hogy Kínának attól is tartania
kell, hogy Oroszország hátba támadja.
Másodszor Teng hagyta meg azt is, hogy ki kell fejleszteni a biológiai fegyvereket. Az 1990-es évek óta
a KKP nagy erõfeszítéseket tett a biológiai fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésére. A hírszerzõi
szervezetek azon a véleményen vannak, hogy Kína már rendelkezik biológiai fegyverekkel. Csi Hao-tian
beszédében ilyen kifejezéseket használ: „tömeggyilkoló fegyverek nem romboló bevetése” vagy „kiüríteni az
Egyesült Államok területét”. Ezek nem csupán üres szavak. A közelmúltban már az is olvasható volt, hogy
speciális rendõri szervek és radikális fiatalok az Interneten Tajvan kiürítését és Tajvan birtoklását, ami úgy is
értelmezhetõ, hogy a szigetállam lakóinak a meggyilkolását kívánták azért, hogy üresen maradt helyüket
elfoglalhassák.
Azok a jószándékú emberek, akik nem ismerik részleteiben a Kínai Kommunista Párt történetét,
kételkednek abban, hogy a KKP elég merész ahhoz, hogy ilyen tömegpusztító fegyvereket elõállítson az általa is
aláírt nemzetközi szerzõdések, valamint az alapvetõ emberi jogok megszegésével. Ilyenkor legalább arra célszerû
emlékezni, ami 1989. június 4-én, a Mennyei Béke Terén történt, amely Kína számára megszentelt földnek számít.
A KKP vezetõi nem haboztak robbanó golyókkal rátámadni a diákokra, benzinnel elégetni a halottakat és
lökhajtásos gépekkel elszállítani hamvaikat. Kínának ezek a nagyszerû gyermekei nyomtalanul megsemmisültek.
Néhány nap elég volt ahhoz, hogy a hatóságok aztán szemrebbenés nélkül azt hazudják, hogy egyetlen diák sem
halt meg a Mennyei Béke Terén, csak 23 katona.
Teng harmadik utasítása az volt, hogy hozzanak létre különleges erõszakszervezet irányító struktúrát a
hatalom megtartása érdekében. A KKP jelenlegi vezetõi levonták a tanulságokat a kommunista rendszer és a
gorbacsovi Szovjetunió összeomlásából. A KKP úgy döntött, hogy a színfalak mögött különleges katonai
csoportnak kell kézben tartania a legfõbb irányítást. Már ezt a módszert alkalmazták 1989. júniusában is. Magát a
pártot is, ami Kína esetében sok millió embert jelent, fegyveres kényszerrel irányítják. Ez a háttérben meghúzódó
legfelsõbb katonai klikk abszolút hatalommal rendelkezik a legfontosabb katonai és államügyek eldöntésére. Az
elõtérben természetesen a KKP Központi Bizottsága látható. Ez a végsõ döntést kimondó klikk a háttérbõl
irányít. 1989-ben ide tartozott Teng Hsziao-ping, Liu Hua-king és Csi Hao-tian. Most az õ hivatali utódaik
feladata a saját vállalkozásukként kezelt hatalmas ország ügyeinek intézése. Ez a különleges hatalmi struktúra egy
további szintet hozott létre Kína és a KKP irányításában. Képletesen szólva õket az 1300 milliós nagyságú
„vállalat” igazgatótanácsának lehet nevezni. Ebbe a testületbe tartozott még Seng King-hong, Csiang Cö-min
és Hu Csin-tao. Ez utóbbi volt az, aki habozás nélkül hajlandó volt a vérontásra a hatalom megõrzése végett. Hu
Csin-tao 2002. óta a Kínai Kommunista Párt fõtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint a hadügyeket
legfelsõ szinten intézõ Központi Katonai Bizottság elnöke.
Teng kezdeményezte azt a kurzust is, amit a KKP utolsó és hazárd erõfeszítésének nevezhetünk, s
amelynek célja a kommunizmus világméretû hanyatlása idején is megmenteni a KKP hatalmát. Csiang Cö-min
felvállalta ennek a hazárdjátéknak a keresztül-vitelét a válság idején. Befolyását felhasználta a morális gátlások
elfojtására, és a pártvezetés felkészítésére egy végsõ és döntõ küzdelemre, ha szükséges, az egész emberiség ellen.
Csiang Cö-min természetesen elsõsorban a titkos katonai klikkre támaszkodott, ideológusként pedig He Xin-t és
Wang Huningot használta. A kitûzött cél Kína lakosságának a tudati manipulálása volt. A kínai tudatipar
irányítói azt a feladatot kapták, hogy tegyenek félre minden morális gátlást, és ne vegyék figyelembe a nemzetközi
jog érvényes elõírásait. Dolgozzák ki a korlátlan hadviselés elméletét, amit a terrorizmus elméletének is
nevezhetünk. A KKP látszatra támogatja a szegény és gyenge országokat, ténylegesen azonban arra bátorítja
vezetõiket, hogy hatalmuk érdekében, ha kell ártatlanokat is gyilkoljanak meg. Ebbe a koncepcióba szervesen
illeszkednek az öngyilkos merénylõk, akik hõsöknek vannak feltüntetve.
Ennek a tudatbefolyásolásnak egyik megnyilvánulása volt az is, hogy Bin-ladent és terroristáit
Kína-szerte dicsérték, és az úgynevezett korlátlan hadviselés gyakorlati alkalmazójának tekintették. Maga a
háború is pozitívként van beállítva: „A háború nincs már messze tõlünk és õ a kínai évszázad bábája.” Az
erõszakos cselekmények és terrorista akciók az emberiség érdekét szolgáló szükségszerûségeknek vannak
feltüntetve: „A halott ad lendületet a történelem elõrehaladásához.” Az agresszió is ésszerû cselekvés: „A
háborúhoz való jog nélkül nem létezne a fejlõdéshez való jog.” „Az egyik ország fejlõdése veszélyezteti a másikét.
Ez a történelem általános szabálya.” „Kína számára az egyedüli választás a karddal kivívott modernizáció.” A He
Xin és társai által kidolgozott soviniszta program szerint szükséges a gyarmatosító terjeszkedés. A nemzeti
újjászületést hangoztatják, „lehetõvé téve, hogy mindenütt sétálhassanak az emberek és felszabaduljanak az
elnyomott ázsiai amerikaiak.” Ebbe a programba tartozik az is, hogy létrehozzanak a KKP által ellenõrzött
vállalatokat Amerikában.
Itt érdemes utalni arra, hogy e cél elérése érdekében 2005. júliusában a Kínai Nemzeti Tengeri
Olajkitermelõ Vállalat (Chinese National Offshore Oil Company - CNOOC) 18,5 milliárd dollárért (ami 2
milliárddal volt jobb, mint a Chevron ajánlata) meg akarta vásárolni az Egyesült Államok kilencedik legnagyobb
olajkitermelõ vállalatát, a kaliforniai központtal mûködõ Unocal-t. Az amerikai elnök és a törvényhozás azonban
ezt a Peking által normális kereskedelmi aktusnak nevezett tranzakciót nem engedélyezte. Kínának azonban
2004-ben sikerült felvásárolnia az IBM személyi számítógép üzletágát, és 2005. júniusában pedig ajánlatot tett a
legnagyobb háztartási-gép gyártó amerikai cég, a Maytag megvásárlására. Az Unocal átvételére tett ajánlat volt
eddig a legjelentõsebb, amivel Kína kísérletezett. Mindezt azonban nem szabad csak kereskedelmi ügyletként
kezelni, hanem bele kell illeszteni abba a globális kínai stratégiába, amelynek részét képezi az amerikai vállalatok
kínai ellenõrzés alá vétele.
A kínai tudatipar egyre nyíltabban hirdeti az erkölcsi normák félre tételét, nyíltan hangoztatva, hogy az
erõs és a kegyetlen gyõz, a jó-szándékú pedig veszít. A nemzeti érdek elsöprõen elõbbre való, mint az erkölcsi
megfontolások. A kommunisták mindig is egyet értettek azzal a jezsuitáktól átvett maximával, hogy a cél
szentesíti az eszközt. A globális hatalmi igények alátámasztására a tudatipar állandóan napirenden tartja Kína
felsõbbrendûségének a témáját. Azt hirdetik, hogy az ázsiaiak voltak az elsõk, akik felfedezték Amerikát és
kiterjesztették oda civilizációjukat. Azt is hangoztatják, hogy a népességszaporulat nyomása miatt a háború
elkerülhetetlen és ezért a nagy népességû országoknak kötelességük növelni életterüket. A hitleri fajelméletre
hivatkozással készítik elõ a kínai társadalmat a fasizálódó kommunista terjeszkedésre.
Már említettük, hogy elkészült a „Három képviselõ” nevet viselõ elmélet, amelyet Csiang Cö-min
beépített a 2002. november 8-án megtartott XVI. Pártkongresszus számára készült jelentésébe, mint a nagy
nemzeti újjászületés programját. Az új pártalkotmány leszögezte, hogy a Kínai Kommunista Párt Kína élcsapata.
Ez másképp megfogalmazva azt is jelenti, hogy a KKP a forradalom exportjáról áttért a háború exportjára,
ugyanis, ha Kína fennmaradásának a geopolitikai élettér akár erõszakos eszközökkel való növelése a célja, akkor
ez háborút jelent. Társadalmi és ideológiai vonatkozásban pedig tovább fejlesztette a marxizmus-leninizmust, s azt
reformnácizmussá alakította át.
Csiang Cö-min, mint a KKP harmadik generációjához tartozó vezetõ (szül. 1926) nemcsak tájékozott a
hagyományos kínai kultúrában, de folyékonyan beszél oroszul és angolul is. Teng Hsziao-ping egyik utódaként a
reformok és a kapitalista módszerek felé való nyitás egyik szorgalmazója volt. Amíg Kína elsõ embere volt a
gazdasági nyitás erkölcsi és kulturális következményeivel is meg kellett küzdenie. Ezek között talán elsõ helyen
kell említeni a korrupciót. Az általa felkarolt „Három képviselõ” nevet viselõ elmélet egyrészt megköveteli az
értékelõállító-termelõ gazdaság fejlesztését, a kínai kultúra ápolását és a kínai lakosság alapvetõ érdekeinek a
képviseletét. Mindez természetesen marxista frazeológiába van öltöztetve. Ami a kínai kultúra õrzését illeti, az a
Teng Hsziao-ping által megfogalmazott - a kínai sajátosságokhoz igazított - szocializmust jelenti.
Csiang Cö-min már említett kongresszusi beszámolója összefoglalja azokat a tanulságokat, amelyeket a
gazdasági fellendülésbõl, továbbá a történelembõl, a német, a japán és a többi fasiszta rendszer bukásából a KKP
vezetõi levontak. Megértették, hogy a kommunizmust csak egy rövid távolság választja el a
nemzetiszocializmustól. A KKP-nak azért kell a megreformált kínai fasizmus útját választania, mert az jól
szolgálja a KKP céljait egy olyan idõszakban, amikor komoly nehézségekkel kell megküzdenie a hatalom
megtartása érdekében mind belföldön, mind külföldön.
Az a beszéd, amelynek a címe „A háború nincs messze tõlünk, és õ Kína évszázadának a bábája”
hivatkozik Csiang Cö-minre, amikor összehasonlítja a Kínai Kommunista Párt és a Német Nemzetiszocialista Párt
erõsségeit és gyengeségeit: „Ha azonban Németországot és Kínát összehasonlítjuk, az elõbbi problémái
jelentéktelennek tûnnek. Mekkora volt Németország lakossága? Mekkora területileg ez az ország? Milyen régi a
történelme? Alig egy évtized múltán halvány fénye kialudt, miközben a miénk már több mint 80 éve lobog és még
mindig ragyogó fényt áraszt. Kezdeményeztük a ’Civilizáció Központjának Megváltoztatásáról’ szóló elméletet,
amely lényegesen nagyobb horderejû, mint Hitlernek a ’Föld Királya’ elmélete.’

„Az ölés szimfóniájának haláldallama”

Amikor Csiang Cö-min utódja, Hu Csin-tao megszerezte magának mind a KKP fõtitkári, valamint az
államelnöki tisztséget, Csiang vonakodott átadni a Központi Katonai Bizottságban viselt két tisztségét. Két
befolyásos személy is támogatta ebben Csiangot, ami arra utalt, hogy a hatalmas országot irányító
„igazgatótanács” nem volt teljesen elégedett azzal, ahogyan Hu Csin-tao a Falung-gonggal bánt és azt is
közelebbrõl tudni akarta, hogy Hu hajlandó-e lojálisan megvalósítani a KKP-nak azt az utolsó leheletéig, tehát a
végsõkig folytatott küzdelmét a hatalomért, amely már Teng Hsziao-ping alatt megkezdõdött és Csiang irányítása
alatt bontakozott ki.
Csak 2004. július 31-én döntött úgy az „igazgatótanács”, hogy Hu Csin-tao lesz minden tekintetben az
elsõ számú vezetõ. Ez év novemberében a KKP Politikai Bizottsága egy nankingi professzort kért fel, hogy
tartson elõadást a világhatalmak felemelkedésérõl és bukásáról. Ez az alkalom ténylegesen annak a tervnek a
bejelentését jelentette, hogy a Párt vezérkara felsorakozott Hu Csin-tao mögött a kínai reformfasizmus zászlaja
alatt.
A világban ma a kommunista rendszer a végét járja és a német nemzetiszocialista típusú rendszerek
újjászületése sem lehet elfogadható alternatíva az emberiség számára. Ami járható az a vállalkozói szabadságon
alapuló piacgazdasági modell, amely a személyhez és teljesítményhez kötött tulajdonnal biztosítani képes a
gazdasági szabadság optimumát és a minden ember érdekét szolgáló gazdasági berendezkedést. A Kínai
Kommunista Párt látja, hogy a magánpénz-monopólium és a transznacionális vállalatbirodalmak kapitalizmusa,
miközben óriási sikereket tud felmutatni, egyre több ellenállásba ütközik. A pénz- és korporációs oligarchia
kapitalista modelljét Kína el akarja kerülni. A kommunista és a nemzetiszocialista modell pedig miután megbukott,
nem szolgálhat alternatívául.
Csiang Cö-min még a nemzeti kommunista, azaz náci modellel kacérkodott. He Xin nézeteit felkarolva
Csiang „Nagy Arany Útként” próbálta eladni a KKP-nak az eddig történelmi zsákutcának bizonyult nácizmust.
A már említett nankingi professzor beszédének pontosan az volt a feladata, hogy meggyõzze a hallgatóságát egy
kínai reformfasizmus járható voltáról.
A jelenlegi elsõ számú ember, Hu Csin-tao, hagyta hogy azok, akik vezérüknek választották, feltegyék
jelképesen szólva „a tûzokádó sárkány" expresszre. Ez egyszerûen kifejezve annyit jelent, hogy Hu és csapata
elutasítja a politikai reformokat és hajlandó akár Észak-Korea példáját is követni a szólás- és sajtószabadság
elfojtásával, az ateista ideológia államvallássá tételével, a Falung-gonghoz hasonló mozgalmak elfojtásával és
olyan törvények meghozatalával, mint az úgynevezett „Elszakadás elleni törvény”, amely lényegében Tajvan
inváziójához kívánja megteremteni a jogi alapokat. Itt említhetjük azt az irányvonalat is, amely kész katonai erõvel
ellenõrzése alá venni a Japán-tengert; kifejleszteni és kipróbálni tengeralattjáróról indítható hosszú távú rakétákat;
tovább folytatni a fegyverkezést, külsõ katonai fenyegetés hiányában is; növelni a katonai kiadásokat és többé már
nem titkolni a tényleges katonai erõt.
Ebbe az új irányvonalba illik az a közvélemény-kutatás is, amelynek során 2004. februárjában és
márciusában harmincezer fiatalt megkérdeztek, hogy hajlandó-e adott esetben lelõni nõket vagy gyermekeket. Az
eredmény még az olyan katonai vezetõket is meglepte, mint Csi Hao-tian. A megkérdezettek 82,6%-a ugyanis
igennel válaszolt.
Az új stratégiához tartozik az is, hogy felerõsödött az a propaganda, amely szerint a demokratikus
Tajvan az egyik akadályozója a Kínai Kommunista Párt hatalmon maradásának. A Kínai Katonai Tudományok
Intézete Politikai Bizottságának elnöke kijelentette: „Azért, hogy Kína felemelkedhessen, semmisnek kell tekinteni
azt a kötelezettségét, hogy fenntartja a jelenlegi helyzetet a Tajvani-szorosban, és döntõ küzdelembe kell
bocsátkoznia az Egyesült Államokkal.” Több kínai is úgy véli, hogy a nyugati demokrácia terjedése elleni fellépés
megnöveli a kínai nemzet méltóságát.
Mind a kínai, mind az univerzális erkölcsi követelmények elõírják, hogy valamilyen formában
különbséget lehessen tenni a jó és a rossz között. A már hivatkozott Falung-gong mozgalom megalapítója
százmilliónyi követõjét rá tudta venni, hogy a buddhizmus tanításai segítségével erõfeszítéseket tegyenek az
erkölcsi újjászületés érdekében. A buddhizmus hisz az igazságosságban. A konfucianizmus pedig az egészséges
társadalmi légkör szükségességét hangsúlyozza. A kereszténység az önzetlenséget és a szeretetet hirdeti.
Mindezek a világvallások, szellemi mozgalmak az igazságot és a közjót szolgálják. Hogy választani tudjanak a
kínai százmilliók, képessé kell tenni õket a jó és a rossz megkülönböztetésére. A legmagasabb erkölcsi szabályok
nincsenek térhez és idõhöz kötve.
A népet illeti meg a szuverenitás, vagyis õk az ország, az állam önrendelkezésének a legfõbb
letéteményesei. Mindez vonatkozik múltra, jelenre és jövõre. Az emberi jogok és a politikai szabadságok minden
jogot megelõznek. Erõs vallási kötõdésû, Isten-félõ népek erkölcsileg szilárdabbak. A legfõbb erkölcsi normák
összekapcsolása a transzcendens dimenzióval megerõsítette az õket hordozó emberi közösségeket.
Minthogy az alapvetõ erkölcsi normák az emberiség legalapvetõbb szükségleteit, érdekeit és értékeit
fejezik ki, ezeket érvényesítik és védelmezik, talán nem túlzás kijelenteni, hogy a legmagasabb erkölcsi szabály a
közjó és az emberi élet szolgálata.

A kínai reformfasizmus bevezetésének lehetséges menetrendje

A 2008-as olimpiai játékokat megelõzõen a KKP tovább folytatja a nemzeti érzések felkeltését és a
tudatipar átállítását a nacionalizmus terjesztésére. Egyidejûleg erõfeszítéseket tesz egy viszonylag stabil társadalmi
légkör kialakítására. Ez a nacionalista közhangulat a csúcspontját az olimpiai játékok alatt érné el. A KKP-nak
ezért fokoznia kell az ellenzéki megnyilvánulások elfojtását. Ehhez igénybe kell vennie a politikai
nyomásgyakorlás különbözõ eszközeit. Ez azt jelenti: nem valószínû, hogy megenyhül a Falung-gonggal vagy a
politikai másképp gondolkodókkal, illetve az illegalitásba szorított keresztényekkel szembeni magatartás.
Számításba lehet venni egy esetleges háború megindítását 2012-ig. 2012 azért fontos dátum, mert erre az
idõpontra van kitûzve a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus XVIII. ülésszaka. Ha hadüzenetre sor kerül, akkor ki
lehet hirdetni egész Kínára vonatkozóan a szükségállapotot. A KKP legfelsõbb vezetõit kiszolgáló több szakértõ
is úgy véli, hogy a háborús rendkívüli állapot megkönnyíti a KKP számára Kína szociális, politikai és pénzügyi
válságának a megoldását.
A disszidens kínai diplomata, Csen Yong-lin, valamint az ugyancsak tiltakozásból külföldre menekült
Hao Feng-jun (a politikai rendõrség tisztje volt és a Falung-gong elleni fellépés egyik irányítója) támogatására
Sydney-ben 2005. szeptemberében nagygyûlésre került sor, melyen Juan Hong-bing professzor kifejtette: a
márciusban meghozott elszakadási törvény rendkívül erõs válaszreakciókat váltott ki a nemzetközi közösségbõl.
Az Európai Unió félbeszakította a tárgyalásokat a Kínának eladható katonai felszerelések tilalmának a
feloldásáról. Sokan nem értették, hogy a KKP miért hoz ilyen számára hátrányos döntést. Juan professzor szerint
ez jól átgondolt stratégia része volt. Szerinte a KKP hamarosan elfogadtatja a „Kiemelkedõ Állam” elnevezésû
törvényt, amely ugyanazt a fasizálódó stratégiát fejezi ki, mint az „Elszakadás elleni törvény”. Juan professzor
szerint a Kínai Kommunista Párt vezetõi szemében az Egyesült Államok és Japán szétválaszthatatlan stratégiai
szövetségesek. Amikor Kína megindítja a háborút Tajvan elfoglalására, Amerika és Japán válik a KKP valódi
ellenfelévé.
Amerikának és a Szovjetunió utódállamának, Oroszországnak, is hatalmas nukleáris fegyverkészlete van.
A kínai kommunista vezetés nem tart annyira az Egyesült Államoktól, mint amennyire Oroszországtól. Azt
feltételezi ugyanis, hogy az amerikai társadalom nagyra értékeli az emberi életet és ezért az amerikai kormányok
keze meg van kötve a tömegpusztító fegyverek bevetésében. Ezért a kommunista vezetésû Kína számára az
Egyesült Államok nem olyan nagy fenyegetés, mint Oroszország.
A Szovjetunió és Kína kommunista kormányzatai hosszú éveken folytattak kemény tárgyalásokat. A
KKP arra a véleményre jutott, hogy ha nukleáris háború törne ki a két ország között, az orosz nacionalizmus
annyira erõs, hogy az oroszok inkább elpusztulnának, minthogy megadnák magukat. A KKP ezért nem hajlandó
egy ilyen végsõ leszámolásra Oroszországgal. Azért, hogy kiengesztelje az oroszokat, késznek mutatkozott
garanciákat adni arra, hogy Észak-Kína térségében nem kerül sor incidensekre. Bizalomépítõ lépésként önként
átengedtek hatalmas, egykor Kínához tartozó területeket az északi határ térségében Oroszországnak. Kína határai
az elmúlt 5000 évben a szerint változtak, hogy milyen erõs volt a központi hatalom ebben a hatalmas méretû
országban. Ha erõs volt, akkor Kína kiterjesztette fennhatóságát a perifériákra is. Amikor gyönge volt a központi
hatalom, akkor ezek a periférikus területek leszakadtak és részben önállósodtak, részben más hatalmak
ellenõrzése alá kerültek.
A XIX. században és a XX. század elején Kína gyönge volt és ezért az akkor domináló világhatalmak
felosztották egymás között. Befolyási övezetekkel rendelkezett Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült
Államok és északon Oroszország. De jutott még kínai terület Portugáliának is, késõbb pedig Japán is hatalmas
kínai területeket szállt meg. Most, hogy Kínában erõs központi hatalom van, újból érvényesül a területi
terjeszkedés politikája is.
Kína délnyugat irányában Indiát akarja megakadályozni abban, hogy hegemóniáját kiterjessze a
kultúrában hozzá közel álló Tibetre. A Himalája természetes védelmi rendszert alkot. Ami Tibet spirituális
vezetõjét, a dalai lámát illeti, meg akarja találni az együttmûködést a KKP-val, hogy így mentse meg népe sajátos
vallását és kultúráját. Juan professzor úgy látja, hogy a KKP azonban nem mond le errõl a tervérõl, mert a tibeti
vallás felszámolása hosszú távú stratégiájának a szerves részét képezi.
A Csendes-óceán térségét illetõen a kínai kommunista vezetés arra törekszik, hogy az itt fekvõ országok
legalább semlegesek legyenek Kína irányában, s ütközõzónát alkossanak Kína körül, távol tartva az Egyesült
Államokat és Japánt. Már jelenleg is az a tényleges helyzet, hogy Délkelet-Ázsia olyan kisebb államai, mint
Mianmar (Burma), Laosz, Szingapúr függõ helyzetbe kerültek Kínával szemben. Dél-Koreát sakkban lehet tartani
Észak-Koreával. Indonézia, mint a legnépesebb iszlám ország, ideológiailag nem könnyen kezelhetõ. Ezért a KKP
elképzelése szerint ezt az országot meg kell hagyni a hosszan elhúzódó belsõ konfliktusok, esetleg polgárháborúk
állapotában, így semlegesítve. Ausztrália az Egyesült Államok szövetségese és a KKP stratégiája szerint az
iskolarendszerére, a gazdaságára, a kultúrájára, a tömegtájékoztatására gyakorolt befolyásolással lehet távol
tartani a konfliktustól. Ennek végrehajtásában a kínai kommunista vezetés támaszkodni kíván a helyi kínai
közösségekre. Juan szerint Pekingnek ez a törekvése eredményesnek bizonyult, mert az ausztráliai közvélemény
máris hajlandóságot mutat a KKP stratégiájának a támogatására. Ausztrália Kínához fûzõdõ kapcsolataiban már
többször is eltért az emberi jogok, és politikai szabadságjogok, valamint a demokrácia alapelveinek az
érvényesítésétõl. Az ausztráliai kínai közösség, valamint sajtója, máris Peking befolyása alá került.
Juan professzor a már hivatkozott Sydney-ben elhangzott beszédében rámutatott, hogy a készülõben
lévõ Tajvan elleni invázió valódi célja nem Kína szuverenitásának védelme és területi integritásának a
helyreállítása. Ennek a háborúnak az igazi célja a kínai kommunista párt hatalmának a fenntartása. A Tajvan elleni
invázióval próbálja azokat a politikai, társadalmi és pénzügyi problémákat megoldani, amelyekkel eddig nem
tudott megbirkózni. Háborús szükséghelyzetben bevezethetõek azok a rendkívül kemény elnyomó intézkedések,
amelyekkel le lehet küzdeni a disszidens csoportok ellenállását, és féken lehet tartani a munkanélküliek százmilliós
tömegét. Ilyen rendkívüli állapot alkalmas arra is, hogy befagyasszák a kínai polgárok bankszámláit, és legalizálják
a magántulajdon újraállamosítását. A kínai bankrendszer a korrupt vállalatok eladósodása következtében
úgynevezett rossz hitelekkel van elárasztva. A behajthatatlan hitelek mértéke 40-60% között van. Erre a pénzügyi
csõdre is megoldást jelenthet a háborús szükséghelyzetben bevezetett rendkívüli állami beavatkozás.
Juan arra is választ próbált adni hallgatóságának, hogy ténylegesen kik azok, akik ezt az országot
irányítják. Azt állította, hogy ez az érdekcsoport a „Taizi Párt”(vagy „Fiatal Iskola”) a korábbi kommunista
vezetõk gyermekeibõl áll, akik most már fontos párt-, állami- és katonai pozíciókat töltenek be. Érdekes, amit
Juan állít, hogy az olyan politikusok, mint Hu Csin-tao (Hu Jintao) és Wen Csia-bao (Wen Jiabao) valójában a
Taizi Párt vezetõinek a döntéseit hajtják végre.
Amikor Juan professzort megkérdezték, hogy milyen forrásokra támaszkodva jutott ezekre a
következtetésekre, akkor megnevezett tartományi pártvezetõket, valamint a központi kormányzat több
miniszter-helyettesét. Ezekkel vagy együtt tanult korábban a Pekingi Egyetem Jogi Karán, vagy pedig
munkakapcsolatban állottak.
A kínai döntési struktúrában a végsõ szót a KKP Nemzetbiztonsági Vezetõ Csoportja mondja ki.
Ennek a nagyhatalmú testületnek még mindig tagja Csiang Cö-min. Ez a végsõ döntést kimondó testület 1990 óta
mûködtet kutatócsoportokat a nemzetbiztonsági stratégia különbözõ részeinek a kidolgozására. A már említett
Ifjúsági Iskola, vagy más néven Taizi Párt tagjainak a többsége ehhez a csoporthoz tartozik. 2000-ik évet
megelõzõen e csoport több olyan informális tanácskozást is tartott, amelyen részleteiben megvitatták a KKP
hosszú távú stratégiájára vonatkozó elképzeléseket. 2000-tõl kezdve azonban már rendszeres idõközönként
tartottak ilyen konferenciákat. Minden résztvevõnek joga van felszólalni, de csak egyetlen személynek van
megengedve, hogy az elmondottakat rögzítse. Az így elkészített jegyzõkönyvet az elnöknek aláírásával kell
hitelesítenie. Az így jóváhagyott írásos anyagot aztán benyújtják a nemzetbiztonsági vezetõ csoportnak. Az ily
módon megszületett irányvonalhoz tartja magát a KKP minden gyakorlati politikai döntésében.
Juan Hong-bing professzor szerint a nemzeti-kommunista rendszer fasizálódása, vagyis a fasiszta
jellegû kínai állam létrehozása már hosszabb ideje folyamatban van. Ezt a változtatást elõször He Xin javasolta,
akit a jelenlegi kínai vezetés ideológiai szürke eminenciásának lehet nevezni. és aki egyidõs Juan Hong-bing-gel –
mindketten 1953-ban születtek. Amikor He Xin elõször állt elõ ezzel a javaslatával, Csao Ce-jang és Hu Jao-pang
megvetõen elutasította azt. Amikor azonban a nagy tekintéllyel rendelkezõ Wang Zhen, Kína alelnöke felkarolta
He Xin javaslatát, a fasiszta állam létrehozása a gyakorlati politika részévé vált.
Wang Zhen tekintélyére jellemzõ, hogy a kommunista Kína nyolc halhatatlanához sorolják. Teng
Hsziao-ping politikai támogatója volt, és az õ akaratának egyik megvalósítója. Kulcsszerepet játszott a pekingi
Tiananmen (Mennyei Béke) téren végrehajtott vérengzés elrendelésében. 1989. június 2-án a kommunista párt
többi tekintélyes veterán vezetõjével folytatott tanácskozáson kijelentette: „Elõre közölnünk kell azokkal, akik
elfoglalva tartják a teret, hogy mi bevonulunk oda. Megfogadhatják figyelmeztetésünket vagy elutasíthatják azt,
mi azonban benyomulunk a térre. Ha ez halálos áldozatokkal jár, az õ hibájuk lesz. Nem lehetünk puhák és
könyörületesek pártellenes, antiszocialista elemekkel szemben.” Jellemzõ rá egy másik mondás is, amit szintén
idézünk: „A Kínai Kommunista Pártnak 40 millió ember élete árán sikerült kormányt alakítani Kínában, minden
olyan kísérlet, hogy elrabolják a Párttól a kormány ellenõrzését – anélkül, hogy cserébe feláldozzanak 40 millió
életet – nem más mint álmodozás.”
A kínai kommunista párt legfelsõbb döntési csoportja, kemény magja, ma is támaszkodik He Xin-re, aki a
Csiang Cö-min értelmiségi csoport tagja. Hallgatólagosan azonban a háttérben kell maradnia, hogy ne váljék
nyilvánvalóvá a kínai kommunista rendszer teljes politikai és gazdasági átalakulása egy fasiszta típusú rendszerré.

Falun Gong: a Nyugat trójai falova vagy spirituális kultusz?

Eddigi ismereteink szerint a Falun Gong elnevezésû lelki megújulási mozgalmat 1992-ben Li Hong-zsi
indította be, aki 1951-ben született és megalapította a Falun Dafa elnevezésû mozgalmat. Ez a mozgalom
gyakorolja a Falun Gong néven összefoglalt spirituális gyakorlatokat, amelyek közül négyet állva, egyet pedig
ülve kell elvégezni. Ez magában foglal meditációt, amely a mozgalom alapítója szerint elõsegíti a lélek és a test
megtisztulását.
A spirituális gyakorlatokban felismerhetõek a chi kung-nak elnevezett életerõ gyakorlatok. Így nevezik
az univerzális energiával foglalkozó gyakorlatokat. Ennek a mindent átható energiának az irányítása a tudati
koncentráció révén megy végbe. A chi kung során az energiaközpontokat fejlesztik. A foglalkozások alkalmával
lassú állásban végzett mozdulatokat végeznek a résztvevõk, amelynek során mind a figyelem, mind a test
meghatározott irányban halad. Az egész viszonylag rövid, megszakítás nélkül végzett gyakorlatokból áll, amelyek
kortól függetlenül, könnyen elsajátíthatóak. A „csi” az élet alapvetõ alkotóeleme, amit a kínai orvoslás már két
évezrede kutat.
Li Hong-zsi csak három évig tanította módszerét Kínában. A Falun Gongot kétszer is a chi kung
módszer legkiválóbb iskolájának minõsítették, és ezzel elérte, hogy tömegesen csatlakozzanak hozzá. 1996-tól
kezdve aztán Li Hong-zsit számos ázsiai és európai országba meghívták módszerének az oktatására. 1998-ban az
Egyesült Államokba költözött. Ekkor már az AP hírügynökség és a New York Times arról számolt be, hogy
mozgalmának 70 millió követõje van Kínában. Lin Hong-zsi ragaszkodott ahhoz, hogy mozgalma viszonylag laza
és nyitott szervezet maradjon. Gyors növekedése ennek dacára ellenérzést váltott ki a KKP vezetõibõl. Az akkori
elnök, Csiang Cö-min, vizsgálatot rendelt el Li Hong-zsi és a Falun Gong ellen, de 1998-ban nem találtak semmi
bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a mozgalom törvényeket sértene. Mégis 1999. július 30-án a kínai hatóságok
letartóztatási parancsot adtak ki Li Hong-zsi ellen, amelyet az Interpolnak is megküldtek. Visszavonták útlevelét
és megakadályozták külföldi útjait.
A kommunista hatóságok azt hozták fel Li Hong-zsi ellen, hogy természetfeletti képességeket tulajdonít
magának, továbbá azt, hogy követõit arra bíztatja, ne vegyenek magukhoz gyógyszereket, amikor betegek. Az Új
Kína hírügynökség szerint emiatt a Falun Gong követõi közül 1400-an meghaltak. Ezeket az állításokat azonban
nem támasztották alá bizonyítékokkal. 1999 júliusában a Falun Dafa-t illegálisnak minõsítették Kínában, több
tízezer követõjét pedig letartóztatták. Ezt a kemény leszámolást megelõzõen a Falun Dafa több mint tízezer tagja
meglepetésszerûen tüntetést rendezett Pekingben a Nemzeti Fellebbezési Hivatal elõtt, és követelte a konfliktusok
békés rendezését. Az említett Hivatal a kínai fõváros kormányzati negyedében van és ennyi ember váratlan
megjelenése ott nagy aggodalmat keltett a kommunista párt vezetésében. A KKP ezt követõen Li Hong-zsit
vádolta meg a tüntetés megszervezésével. A jelen lévõk azt állították, hogy egyénileg döntöttek és senki nem írta
nekik elõ, hogy mit tegyenek. Ebben az idõpontban egyedül Pekingben a Falun Gongnak több mint százezer
követõje volt.
Li Hong-zsi neve a mai napig feketelistán van; nevét és munkahelyét ráhelyezték a kínai Internet hálózat
úgynevezett „Nagy Tûzfalára”. Ezt a kommunista hatóságok azért vezették be, hogy ellenõrzésük alatt
tarthassák a kínai Internet használóit. 55 ezer különbözõ kínai hatóság egyébbel sem foglalkozik, mint a máris
széles körben használt és ezért egyre veszélyesebbé váló Internetnek az ellenõrzésével. Nincs olyan kínai törvény,
amely megengedné ezt az agresszív beavatkozást a tájékoztatási- és szólásszabadságba, valamint
magánszférába. Meg kell jegyezni, hogy ennek az Internetes cenzúrahálózatnak a létrehozását - üzleti
kapcsolataik megóvása érdekében - számos amerikai számítástechnikai vállalkozás segítette elõ, megfelelõ
programok és eszközök elkészítésével.
A Soros György által alapított és finanszírozott OpenNet Initiative (ONI) nevû együttmûködési
program a Torontói Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Központja, a Harvard Jogi Kara és a Cambridge-i
Egyetem Biztonsági Kutatócsoportja között a projekt résztvevõivel jelentést készíttetett. Ez a nagyszabású
felmérés az „Internet Filtering in China in 2004-2005: A Country Study” (Az Internet adatszûrése Kínában 2004
és 2005 között: országtanulmány) címet viseli és megállapítja, hogy a cenzúra kiterjed az Internet
elosztóállomásoktól egészen az utcai internetes kávézókig. A kínai internetes cenzúra a rendszerbe beépített
úgynevezett „fojtó pontokon” keresztül szûri ki a nemkívánatos tartalmakat. Mindez a rendszer
irányító-központjában ülõ személy figyelõ szemei elõtt játszódik le. Az ONI tanulmány szerint az ellenzéki
politikai pártok internetes információ-áramlásának a 60%-át blokkolják, de ez elérte a kilencven százalékos
szûrést annál a tanulmánynál, amelyre ebben az írásban is már többször hivatkoztunk és a „Kilenc kommentár”
címet viseli. A New York-i központú és Hong Kong-i kirendeltségû Epoch Times címû lap ebben kemény
bírálatot gyakorol a Kínai Kommunista Párt felett, és védelmébe veszi a Falun Gong mozgalmat.
A cenzúra nemcsak a világhálóra terjed ki, de az e-mail forgalomra, a különbözõ magánjellegû e-mail-es
kapcsolatokra, az internetes naplókra, fórumokra. Annyit megállapíthatunk, hogy Kína internetes szûrõrendszere
ma ebben a vonatkozásban a csúcstechnológiát jelenti. Ami a cenzúra tartalmát illeti, az felöleli a pornográfiától a
vallásos tartalmú közlésekig szinte az összes kényes témát. A kínaiak nem olvashatnak Tajvanról, a tibeti
függetlenségi törekvésekrõl, a Falun Gongról, a dalai lámáról, a Mennyei Béke Terén lezajlott vérengzésrõl, az
ellenzéki pártokról, a kommunista ellenes mozgalmakról és nézetekrõl. Kínának ez az Internet adatszûrõ
technológiája, mint már említettük, különbözõ ellenõrzési pontokra koncentrál. Ugyanakkor dinamikus és
rendkívül gyorsan átállítható. A változásnak ez az állandó dinamikája akadályozza, hogy eredményesen le lehessen
küzdeni.
A kínai hatóságoknak a Falun Gonggal szemben tanúsított kemény fellépésébõl arra következtethetünk:
a KKP vezetõi azokhoz a Nyugat által kezdeményezett és támogatott demokrácia-mozgalmakhoz sorolják,
amelyek alkalmasak olyan belsõ helyzet kialakítására, hogy külsõ vezérléssel belülrõl idézhetõ elõ az adott
országban kormány-, illetve rendszerváltás. Ezt a technikát már számos helyen sikerrel kipróbálták 1989-ben is.
Például így zajlott le Csehszlovákiában a bársonyos forradalom, de az óta ilyen módszerrel került sor kormány,
illetve rendszerváltásra például Grúziában, Ukrajnában és másutt.
Juan professzor úgy véli, hogy a Nyugat félrevezeti önmagát, ha Kínát is azok szerint a szempontok
szerint méri fel, amelyhez a racionális nyugati gondolkodás hozzászokott. Kínában nem a nyugati racionalitás
szerint zajlanak le a történések. Ténylegesen a Kommunista Párt számos olyan döntést hoz, amelyet kifejezetten
irracionálisnak lehet nevezni. Erre azt a példát hozza föl Juan, hogy ha van, mondjuk csaknem tízezer ok, amely
valamilyen döntés ellen szól és mellette összesen csak egy érv hozható fel, akkor is elképzelhetõ, hogy ez az egy
érv fog érvényesülni a döntéshozatalnál. Erre példaként megemlítette: Teng Hsziao-ping sokáig habozott, mert
nem tudta eldönteni, bevesse-e a Mennyei Béke Terén lévõ tüntetõkkel szembe a katonai erõszakot vagy sem? És
ebben a válságos helyzetben, amelynek következményeit Teng sem tudta teljesen felmérni, állítólag az döntött a
véres leszámolás mellett, hogy 1989. június 4-én Teng egy családi találkozón beszélgetést folytatott két fiával.
Mindkettõ azt közölte az apjával, hogy feldarabolt húscafattá válnak családjukkal együtt, ha a tüntetõ diákok
elérik, amit akarnak. Teng látva fiainak ezt a kétségbeesését, végül is kiadta a parancsot a véres leszámolásra.

Kommunista nacionalizmus kínai módra

Kína gazdasági felemelkedését és hadseregének modernizálódását együtt kell szemlélni a kínai
nacionalizmus kibontakozásával. A világtörténelemben számos alkalommal jutottak fontos szerephez a
nemzetállamok és egyeseknek a gyors kiemelkedése komoly veszélyt jelentett az akkor fennálló nemzetközi
rendre. Elég ha itt csak a XVIII. század végi Franciaországra, vagy a XX. századi Olaszországra és
Németországra, az imperialista Japánra és a kommunista rendszerû totális államokra utalunk. A jelenlegi
nacionalista fordulat Kínában, - ha a világot irányító döntéshozók nem kezelik megfelelõen - akkor komoly
veszélyt jelenthet az egész emberiség számára. A kommunista nacionalizmusban még mindig domináns szerepet
játszik az európai eredetû, de kínaizált marxizmus-leninizmus, és azok a sérelmek, amelyeket Kínának az elmúlt
kétszáz évben kellett elszenvednie a külvilágtól.
Ju Mao-csun, az Egyesült Államok Annapolis-i Haditengerészeti Akadémiájának a docense, a
U.S.-China Economic and Security Review Commission (Az Egyesült Államok Kína gazdasági és biztonsági
helyzetét figyelõ bizottsága) számára készített írásos jelentésében (2005. április 14.) megállapítja, hogy sehol nem
nyilvánult meg erõteljesebben a marxista-leninista államelmélet és a történelmi sérelmek orvoslására törekvõ
nacionalizmus összefonódása, mint a jelenlegi kínai nacionalista kurzusban. A marxista-leninista tanítás szerint a
kommunista államnak a kommunista párt kezében kell összpontosítania a hatalmat. Kínában általános az
egyetértés abban, hogy az elmúlt 150 év során elszenvedett sérelmek a gyenge kínai állam következményei voltak.
E gyengeségbõl eredõ problémák megoldásához elengedhetetlenül szükséges erõs központi hatalom létrehozása.
Az egyéni szabadságjogokra úgy tekintenek, mint amelyek akadályozzák az erõs állam létrehozását és
fenntartását, s ezért a jelenlegi kínai nemzeti-kommunizmus élesen szemben áll a liberalizmus olyan alapelveivel,
mint az emberi jogok és az egyén méltóságának a tiszteletben tartása. A kínai vezetés elnyomja az államhatalom
gyengítésére törekvõ erõket, és egyre erõteljesebben támaszkodik a kínai nacionalizmusra. Ez könnyítette meg
számára a rendszerbírálókkal, és a legkülönfélébb demokrácia-barát mozgalmakkal való leszámolást.
Kínában az utóbbi idõben nemcsak a gazdasági mutatók számai növekedtek, de még náluk is gyorsabban
nõtt az államhatalom számára veszélyesnek ítélt kínaiak elnyomása, bebörtönzése. Mindez a nemzetbiztonságra
való hivatkozással történik. Az Amnesty International legutóbbi jelentése szerint a világ összes halálos
ítéletének a 90%-át Kínában hajtják végre. Ugyancsak Kína tartja a szabadságvesztésre ítélt újságírók
világrekordját. A párizsi „Tudósítók határok nélkül” nevû szervezet adatai szerint a világ összes internetes
bûnözõjének a 80%-át Kínában tartják börtönben.

A nemzeti-kommunista Kína gazdasági stratégiája

Az elmúlt 20 évben Kína imponáló gazdasági eredményeket ért el. Ezt a valóban bámulatos gazdasági
változást azonban nem szabad a nyugati értelemben vett demokratikus kapitalizmushoz hasonlítani, elsõsorban
azért nem, mert nincsenek világosan meghatározott tulajdonvédelmi jogszabályok, és a jog uralma sem
érvényesül. Tény viszont, hogy sok millió kínai gazdaságilag elõnyösebb helyzetbe került a gyors gazdasági
fejlõdés eredményeként. Az ott kialakult gazdaságot „szocialista piacgazdaságnak” nevezik, de itt lényegében
ellentétes értelmû és egymást nem kiegészítõ, hanem egymást kizáró értelmû szavak összekapcsolásáról van szó.
A gyakorlatias gazdasági liberalizmussal elnyomó politikai rendszert tartanak fenn, amely a szocializmus
diktatórikus változataiból is a legkeményebbek közé tartozik.
A KKP már többször is hivatkozott ideológiai szürke eminenciása: He Xin, ezt a kurzust gazdasági
nacionalizmusnak nevezi. Eszerint ennek a gazdaságnak a jogszabályokban is megfogalmazott egyértelmû
politikai célja a kínai nemzet gazdaggá és erõssé tétele. Nem törekszik semmiféle egyéni érdek védelmére és
kiszolgálására. Kizárólag a nemzetet, az államot szolgálja. A Kínában kormányhûnek számító közgazdászok és
ideológusok nagy hangon ismételgetik He Xin-nek ezeket a meghatározásait. Mindebbõl az is következik, hogy a
gazdasági felemelkedésnek az igazi haszonélvezõi nem az egyes kínai polgárok, hanem a kínai állam és azok a
nagy kormányprogramok, amelyek hatalmas méretû projektekben öltenek testet. Itt megemlítjük az óriási gátakat
és vízierõmûveket, a mágneses lebegtetésû vasút látványos megépítését, valamint a legfejlettebb haditechnikai
eszközök elõállítását – beleértve a tengeralattjárókat, felszíni hadihajókat, rakétákat és elektronikus megfigyelõ
rendszereket.

A kínai nemzeti-kommunizmus és a birodalmi terjeszkedés

Amikor a nemzeti érzést kihasználó nacionalizmus megerõsödik, az rendszerint azzal jár, hogy az adott
nemzethez tartozók újra felfedezik történelmi gyökereiket és kulturális örökségüket. A kommunista nacionalizmus
azonban nem a kínai irodalomra, zenei hagyományokra, a régi bölcselõk tanításaira irányítja a figyelmet. A
tömegtájékoztatási eszközök monopóliumára támaszkodva elsõsorban Kína birodalmi nagyságát tárja a lakosság
elé, a hódítás és a nagyság dicsõítésével. Ennek a tudatipari technikának a keretében óriási költségekkel,
sokrészes sorozatokat indítottak Kína nagy császárainak az életérõl, elsõsorban azokat dicsõítve, akik hatalmas
területeket hódítottak meg és sokmilliós birodalom felett uralkodtak. Ezek a gyakran 40-50 részbõl álló sorozatok
a tévémûsorok fõidejében láthatóak, és valósággal a megszállottságig fokozzák a nacionalista érzelmeket. Így
például Jong-zseng császárról 1998-ban 44 részes tévésorozat készült. Sok megfigyelõ jutott arra a véleményre,
hogy az akkori elnök, Csiang Cö-min, magát próbálta úgy beállítani, mint korunk Jong-zsengjét, aki ugyanúgy
naggyá teszi majd Kínát. Amikor a hatalomátadás nehéz folyamata végül is elvezetett ahhoz, hogy Csiang Cö-min
távozott, és átadta a helyét Hu Csin-tao-nak, a tévésorozatok még inkább nacionalistává és imperialistává váltak
tartalmukat illetõen. Az ezt követõ - a birodalmi Kína nagyságát ábrázoló - történelmi témájú tévésorozatok, Hu
Csin-tao vonatkozásában is egyértelmûen azt sugallják, hogy õ az, aki a nagy kínai császárok törekvéseinek méltó
folytatója.
Az üzenet egyértelmûen az, hogy a kínai történelem gazdag olyan eseményekben, amikor a nagy
császárok és az erõs központi hatalom révén ki lehetett terjeszteni a birodalom határait, ahogyan arra sor került
Wudi, Kang-szi, Jong-zseng és Kiang-long uralkodása idején. Ju Mao-csun elmondotta, hogy arról a kínai
császárról, akinek már i.e. 221-ben sikerült véres erõszakkal egyesítenie Kínát olyan film készült, amely „Az
akarat diadala” címû Hitler-filmre emlékeztet. Ezt Leni Riefenstahl készítette, mûvészi erõvel ábrázolva Hitler
fanatizmusát és a német nacionalizmust. Az üzenet egyértelmû: nem számít milyen brutális egy diktátor, mennyi
embert gyilkolhat meg, ha egyesíteni tudja országát – adott esetben Kínát – akkor õ Kína hõse. Ez Kína jelenlegi
kommunista vezetésének a tajvani politikáját kívánja történelmi perspektívába helyezni.
Aki ellenõrzi a történelmi emlékezetet, az a jelenrõl alkotott képünket is meghatározza és fordítva is
igaz. Aki tudatunkat irányítja ma, meghatározza történelmi emlékezetünket is. A kibontakozó kínai nacionalizmus
erõfeszítéseket tesz a történelem átírására, és a jelenlegi politikai elvárásoknak megfelelõ átértelmezésére. Ez
szinte össznépi társasjátékká vált, hiszen nem könnyû elõre látni a múltunkat, mert azt sokféleképpen lehet a jelen
és a jövõ ideológiai követelményeinek megfelelõen képzeletünk segítségével átírni.
A történelem ilyen átírása és átértelmezése természetesen nem tekinthetõ a jelenlegi kínai kommunista
vezetés monopóliumának. Hasonlóan jártak el a japán nacionalisták is, amikor megfeledkezve Japánnak a II.
világháború alatt elkövetett atrocitásairól, írták meg annak történetét. A Japán társadalom érettségére vall, hogy
csak a Japán iskolák egy százaléka döntött e tankönyvek használata mellett. Kína esetében azonban mindössze két
fajta történelemkönyv közül lehet választani és a kettõ csaknem teljesen azonos. Másfajta történelemkönyvek be
vannak tiltva.
A jelenlegi kommunista típusú hazafias nevelés nagy hangsúlyt helyez az 1840-es ópiumháború
oktatására. A beindított „Hazafias Nevelés Mozgalom” azt hangsúlyozza, hogy a korábbi feudális és burzsoá
vezetõk a King császároktól Szun Jat-szenen át Csang Kaj-sek-ig, nem voltak képesek megvédeni Kínát a külföldi
imperialisták és inváziós csapataik behatolásától. Erre egyedül a kínai kommunisták voltak képesek, azért õk a
kínai nemzet megmentõi. Ez a hazafias nevelés mozgalom nem riad vissza a történelmi tények meghamisításától.
A középiskolákban a világ ketté van osztva: jókra és rosszakra. Kína az erényes és a világ többi része gonosz.
Valamivel tárgyilagosabban foglalkozik ez a mozgalom az 1900-as boxerlázadással, amikor a hazaszeretettõl
túlfûtött boxerek válogatás nélkül megöltek minden külföldit. Ezek az idegengyûlölõk most kínai hazafiként
vannak az ifjúság elé állítva. Eszerint az idegengyûlölet hazafias erény, és minden, ami külföldi, az válogatás
nélkül negatív és ördögtõl való.
A kommunista kínai vezetõk kiforgatva hivatkoznak a világtörténelem nagy alakjaira is. Így például
elõszeretettel idézik az Egyesült Államok 16. elnökét, Abraham Lincolnt, aki maga is kész volt háborút viselni
azért, hogy megõrizze hazájának, az Egyesült Államoknak a területi egységét. Hangsúlyozzák, hogy Lincolnak
mennyire igaza volt, amikor minden eszközt igénybe vett, hogy megakadályozza az Egyesült Államok szétesését.
Hasonló módon Kínának is joga van arra, hogy háborúval akadályozza meg Tajvan függetlenségét. A kínai
kommunista vezetõk azt már nem említik, hogy az amerikai polgárháborúnak nagyon fontos oka volt a
rabszolgaság megszüntetése a déli államokban. A szárazföldi Kína és Tajvan konfliktusában pedig a meghatározó
elem, hogy az elõbbiben diktatórikus rendszer van, a másikban pedig dinamikusan fejlõdõ piacgazdaság és
demokrácia.
2005. márciusában Ven Csia-pao kínai kormányfõ úgy akarta igazolni Kína „Elszakadás elleni”
törvényét, hogy az Egyesült Államok kormánya is elfogadtatott több elszakadás elleni jogszabályt a washingtoni
Kongresszussal a polgárháború kitörése elõtt. A tény ezzel szemben az, hogy az Egyesült Államokban ilyen
jogszabályok egyáltalán nem léteztek a polgárháborút megelõzõen.
A jelenlegi Kína kommunista vezetése elõszeretettel dicsekszik azzal, hogy Kínának van a legrégebbi
civilizációja. Kétségtelen, hogy a több ezer éves kínai civilizáció nagyszerû eredményeket tud felmutatni. A
jelenlegi kínai nemzeti felbuzdulás azonban ezt a jogos nemzeti büszkeséget egyfajta szélsõséges kínai
sovinizmussá változtatta, amely gyakran a nyílt faji politika, a rasszizmus formáját ölti. Így például amikor 2005.
márciusában Condoleeza Rice amerikai külügyminiszter Pekingbe látogatott, tett néhány udvariasan fogalmazott
bíráló megjegyzést az „Elszakadás elleni” törvényre, és arra bíztatta a kínai kormányt, hogy gyakrabban
használjon demokratikus módszereket. Erre sok kínai azzal válaszolt – többek között a kínai kormány által
támogatott Internet-fórumokon -, hogy egy ilyen néger nõ ne adjon nekik tanácsokat, és hogy a külügyminiszter
nem más, mint az amerikai hegemónizmus lakája.
Ezek a szélsõséges megnyilvánulások jelzik, hogy mennyire mély gyökereket eresztett a sovinizmus a
kínai mindennapok kultúrájában. A kínai kormányzat a zenét sem hagyja ki a tömegmanipuláció
eszközrendszerébõl. Az úgynevezett hazafias énekek a legnyíltabban a sovinizmust dicsõítik. A kormány által a
középiskolák számára ajánlott három dal közül az egyik arról szól, hogy milyen is az igazi kínai, azaz olyan,
akinek sárga arca van és fekete szeme. Egy másik dal, amely a „Kelet gyöngye” címet viseli, arra szólít fel, hogy
soha ne feledd az örökké sárga arcom. A legnépszerûbb a harmadik, amelynek a címe „A sárkány utódai”. E
szerint az a kínai, akinek fekete szemei, fekete haja és sárga bõre van. A legutóbbi nagysikerû hazafias dal az,
amelynek a címe „Drága Kína, szeretlek!”: E szerint „Az én sárga bõröm Kína nemzeti lobogója.”
Akinek tehát nincs sárga bõre, fekete szeme és fekete haja, az egyrészt nem kínai, másrészt nem lehet
hazafi. Következésképp a Kínában élõ tibetiek, mongolok, koreaiak és más kultúrájúak, például mohamedánok,
nem tekinthetõek kínainak és így nem is szerethetik hazafiként szülõföldjüket. Ez a mesterségesen nagyra
növesztett kínai nacionalizmus a Kínai Kommunista Párt hatalmon maradását szolgálja, amelynek rendkívül nagy
szüksége van uralmának a legitimálására. A kommunista világrendszer felbomlásával és a kommunista
világmozgalom hanyatlásával elveszítette a kommunista párt a legitimációját is. Ennek pótlására indították be a
jelenlegi degeneráltnak nevezhetõ kínai nacionalizmust, amely a marxizmus-leninizmusnak, a kínai nagyhatalmi
sovinizmusnak, az idegengyûlöletnek és a nyílt történelmi revizionizmusnak a gyúlékony elegye.

„A háború közeledik felénk”

Csi Hao-tian mondotta ezt a beszédet egy szigorúan bizalmas tanácskozáson 2003-ban, amikor még a
Kínai Központi Katonai Bizottság alelnöke és a Kínai Népköztársaság hadügyminisztere volt. A beszédet nem a
nyilvánosságnak szánták, azt kerülõ utakon szerezte meg a „The Hal Turner Show” shanghaji bizalmi emberein
keresztül. A Hal Turner Show internetes rádióadás, melyet New York városából sugároznak. Az említett
internetes mûsor készítõinek sikerült kapcsolatot találniuk olyan kínaiakkal, akiknek módjukban állt
megismerkedni ennek a beszédnek a tartalmával. Mivel az abban foglaltakat veszélyesnek ítélték hazájuk és a világ
számára, ezért úgy döntöttek, hogy a szigorúan titkos beszédet eljuttatják a Hal Turner Show szerkesztõjéhez. A
beszéd 2003. januárjában került fel az Internetre „A Népi Felszabadító Hadsereg egyik magas rangú tisztjének a
napokban elhangzott beszéde” (A Recent Speech From A High Ranking Official In PLA) címmel
(www.mwjx.com). Ezt követõen 2003. október 11-én publikálták a www.chinaren.com honlapon, azzal a címmel,
hogy „A háború közeledik – Csi Hao-tian” (The War Is Approching Us – Chi Haotian). Hamarosan újra rákerült
az Internetre, méghozzá 2005. április 23-án a www.boxun.com címû lapra. A beszédet végül megjelentette a már
idézett Epoch Times címû lap 2005. augusztus 5-i számában.
A most következõ beszédismertetés az Epoch Times-ban közölt és a kínai eredetirõl angolra fordított
szöveg magyar fordítása, amelyet e sorok írója készített. (Aki az eredeti Kínai nyelvû változatra kíváncsi, az
megtalálja a http://epochtimes.com/gb/5/8/1/n1003911.htm címen.)

„Kedves elvtársak!
Nehéz szívvel adtam ezt a címet, de ezt használtam, mert Kína elõrehaladását a modernizálódásban folyamatosan
megszakították támadások és külföldi erõk inváziói. A legtipikusabb példa erre az úgynevezett ’arany-évtized’
1927-tõl 1937-ig. Visszatekintve a mából, ez az évtized egyáltalán nem volt arany. Ebben az idõben Kína északi
területe 1931. szeptember 18-tól az ellenség megszállása alá került. Ekkor jött létre a kelet-hebei tartomány
bábrendszere. A gazdasági növekedés viszonylagosan gyors volt. Az infrastruktúra kiépítése elõrehaladt. És a
hadsereg is erõsödött. Kína némi lélegzetvételhez jutott. Ezt azonban a japánok nem tûrhették. Nem voltak
megelégedve azzal a három észak-keleti tartománnyal, amelyet elfoglaltak, és haladéktalanul átfogó támadást
intéztek Kína ellen és arra kényszerítették ezt a nemzetet, hogy nyolc éven át a felperzselt föld módszerével
védekezzen. Noha Kína nyerte meg a háborút, elveszítette Külsõ-Mongóliát, és életveszélyes sebeket kapott. Az
elveszített vagyon értéke meghaladta a 600 milliárd amerikai dollárt. Nyolcévi háború után az amúgy is szegény és
gyenge Kína rosszabb gazdasági helyzetbe került, mint valaha. A Japán invázió tehát, különösen az általános
háború Kína ellen, jelentékenyen lelassította Kína modernizációját.
Kína fejlõdésének az elutasítása és a modernizálódásának akadályozása a hatalmon lévõ országok elõjoga
volt, különösen a változatlanul nemzeti politikát folytató Japán esetében. Ebben a vonatkozásban fájdalmas
történelmi leckében részesültünk. Az országok gyakran együttmûködnek, de a meghatározó kapcsolat köztük a
verseny, a konfliktus és idõnként a szélsõséges összeütközés: ez a háború. Az együttmûködés idõleges és
feltételes, miközben a versengés és a konfliktusok abszolút módon vannak jelen. Õk a történelem igazi hordozói.
Ezért a sokat hangoztatott béke és fejlõdés félrevezetõ, és legjobb esetben is csak kisegítõ megoldás. Nincs
konkrét bizonyíték ennek a kijelentésnek az alátámasztására, és nem is egyezik meg a tény szerinti vagy történelmi
tapasztalatokkal. Nem említve azt, hogy Kína és Japán mind földrajzilag, mind történelmileg esküdt ellenségek. A
szakítás Kína és a Szovjetunió között az 1960-as években bizonyítja, hogy egy ország elsõsorban a saját nemzeti
érdekei szerint cselekszik, és ez a meghatározó ismérve akciójának. Egyik ország sem hagy helyet az erkölcs
számára. A múltban Kína és Szovjetunió hasonló ideológiát követett és ugyanazokkal az ellenségekkel kellett
szembenéznie. Kína alacsony tudományos és technológiai szintje nem jelentett veszélyt a Szovjetunió számára.
Ennek ellenére Kína és a Szovjetunió szakított, és intenzív küzdelmet vívott egymással. Sok egyéb ok is
hozzájárult ehhez, de az alapvetõ oka az volt, hogy a Szovjetunió nem akarta, hogy egy folyamatosan növekvõ,
erõsödõ Kína létezzen mellette. Kína csak éppen megkezdte a növekedést, és hosszú idõre lenne szüksége, hogy
erõssé váljon, de a Szovjetunió mégsem tûrhette ezt.
Ha Kína és a Szovjetunió, egy gyenge és egy erõs ország, amelynek közös az ideológiája és közösek az
ellenségei, így szembekerülhet, akkor több mint nyilvánvaló, hogy a ’békérõl és fejlõdésrõl, mint napjaink
központi feladatáról’ szóló varázsigék hajtogatása, amelyek meghatározzák Kína politikai, katonai és külpolitikai
stratégiáját – képzelgések, törékenyek és veszélyesek. Azt állítom, hogy a béke és a fejlõdés, mint központi
feladat teljesen helytelen, egyoldalú és veszélyes elmélet, amely megbénítja az embereket, a következõ okokra
vezethetõ vissza:
Elsõ ok: Kína modernizációjának az ellenzése mindig is a nagyhatalmak nemzeti politikájának a része
volt.
Kína modernkori történelmének, valamint a Kínai Népköztársaság elmúlt 50 évének a tapasztalataiból és
tanulságaiból levonhatjuk a történelmi szabályt: Kína modernizációjának a megtámadása (beleértve általános
háború indítását) mindig a nagyhatalmak nemzeti politikája volt. Ez így volt az elmúlt 160 évben. A következõ
160 évben is még így fog maradni.
Második ok: A fejlõdés magával vonja a veszélyt és a fenyegetést. ’Háborúhoz való jog’ nélkül nincs
jog a fejlõdéshez.
A fejlõdés kiváltja a veszélyt és a fenyegetést, s ez volt az általános szabály a történelem folyamán.
Csupán néhány kivétel fordult elõ a kínai történelemben. Így például a Han dinasztia megkezdhette a fejlõdést
’zárt ajtók mögött’, miután legyõzte a többi lehetséges versenytársát annak a korszaknak a földrajzi korlátai
között. Ezt követõen fejlõdött ki ’a világharmónia’ eszmerendszere. Mivel ez nem a lakosság, a hadsereg, a
gazdaság és a kultúra kérdése volt, nem voltak versenytársak és más népfajok nem versenyezhettek a Han
néppel, vagy akár csak rendelkeztek volna is az ehhez való lehetõséggel. A Háborúzó államok korszakában (i.e.
403 – 222) az ókori Kína történelmében az egyik ország kiemelkedése fenyegetést jelentett a másik számára. A
világtörténelemben is ez volt az általános szabály. Ugyancsak ezt volt a magja és az alapja annak a nyugati
diplomáciának, amelynek az apja a francia Richelieu bíboros, elsõként vezette ki a nyugati diplomáciát a
középkori ’tudatlanságból’. Õ indította meg a modern diplomáciának azt hagyományát, amely teljes mértékben a
nemzeti érdekekre alapozódott, mellõzve az erkölcsi és vallási korlátokat. A Richelieu bíboros által kialakított
diplomáciai módszerek több mint 200 éven át Franciaország hasznára voltak, és lehetõvé tették számára az
európai dominanciát. Richelieu tervezte meg a Harmincéves háborút, amely oly sok szenvedést okozott
Németországnak és azt kis feudális térségekre darabolta fel. Ez a káosz megmaradt egészen addig, amíg Bismarck
egyesítette Németországot. A német egyesítés folyamata szemlélteti az említett szabályt vagyis, hogy
Bismarcknak a ’háborúhoz való joga’ nélkül nem lett volna nemzeti egyesítés, nem is említve a fejlõdéshez való
jogot.
Harmadik ok: Modernizáció a fegyverek védelme alatt: ez Kína egyetlen lehetõsége.
A ’kínai fenyegetés’ koncepciója egyértelmûen helyes, és ez tipikus nyugati gondolat. A kínai típusú
gondolkodás, vagyis ’becsukom az ajtóm, hogy fejlesszem saját gazdaságomat – zavar ez valakit?’ nemcsak
nevetséges, de nem is felel meg ’az általános nemzetközi gyakorlatnak’. A háborúzó államok korszakában nem
volt hely a gyöngédség és a puhaság számára a nemzetközi érdekek ütközésének kemény színterén. Aki legkisebb
mértékben is fantáziált, azt a történelem kegyetlenül megbüntette. Kína fejlõdése egyértelmûen fenyegetés olyan
országok számára, mint Japán és a hozzá hasonlók. Kína nem tekinthet önmagára ugyanilyen szempontból, de
Kína képtelen megváltoztatni ezt a mélyen bevésõdött nemzetközi nézõpontot, amelyet osztanak a nagyhatalmak,
s Japán is közéjük tartozik. Gondolkodásunk kiindulópontjában annak kell maradnia, hogy ’Kína fejlõdése
fenyegetés az olyan országok számára, mint Japán’.
’Jogon’ itt azt értjük, hogy minden nemzetnek és fajnak rendelkeznie kell az élethez és a fejlõdéshez való
jogokkal, például Kínának szüksége van a kõolaj importjára gazdasági fejlõdéséhez, továbbá olyan nyersanyagok
behozatalára, mint a fa, azért, hogy megmentse természeti környezetét az erdõk kipusztításától. Ez ésszerû. A
nagyhatalmaknak azonban megvannak az õ saját ’érveik’. Egy olyan országnak, mint Kína, 2010-ben százmillió
tonna kõolajra, 2020-ban pedig 200 millió tonnára lesz szüksége. El fogják-e tûrni ezt a nagyhatalmak?
A világtörténelemben a nagyobb méretû háborúk oka az alapvetõ erõforrásokért folytatott küzdelem volt
(beleértve a szárazföldet és az óceánt is). A konfliktus tárgya megváltozik a jelenlegi információs korszakban, de a
szembenállás természete ugyanaz marad. Olyan fejlett és elõrehaladott civilizációk, mind például Izrael, már ötven
éve küzdenek, és még mindig harcolnak a palesztinokkal jelentéktelen nagyságú földterületekért (valamint az
elérhetõ vízmennyiség feletti rendelkezésért). Azért, hogy kiharcoljuk az ésszerû fejlõdéshez való jogainkat,
Kínának késznek kell lennie a háborúra (hacsak a kínaiak nem elégednek meg a jelenlegi szegénységgel, és nem
mutatkoznak késznek a fejlõdéshez való joguk feladására.) Ezt nem mi döntjük el. Nem a sorainkban meglévõ jó
szándékú embereknek az akarata a mérvadó, ténylegesen ’a nemzetközi általános gyakorlat’ és a világ
nagyhatalmai döntenek.
A békés fejlõdés 20 éven át tartó politikája a végéhez érkezett. A nemzetközi környezet alapvetõ
változáson ment keresztül. A nagyhatalmak ismét arra törekednek, hogy leállítsák Kína elõre haladását a
modernizáció terén, s így Kína, amelynek szüksége van a fejlõdésre, rákényszerül a fejlõdéshez való jogának a
megvédésére. Ezért Kínának készülnie kell a háborúra. Csak a háborúra felkészülten juthat Kína a további
fejlõdéséhez szükséges térhez és idõhöz. Kína idillikus nyugalomban lezajló fejlõdése a végéhez ért. A következõ
programnak, a ’ modernizáció a fegyverek védelme alatt’ kell és muszáj megvalósulnia.
Negyedik ok: A belügyeket a diplomácia határozza meg. Jelenleg Kínában még a legharciasabbnak
tekinthetõ héják sem akarják szükségszerûen a háborút, noha elegendõ okunk lenne erre. Így például országunk
egyesítése és a Dél-Kínai tengeren való jelenlétünk jogának a fenntartása. Vagy harciasabbak lehetnének azért,
hogy megvédelmezzék a fejlõdéshez való jogot, amelyet nagyra értékelnek, de ritkán élvezhettek kínaiak az elmúlt
160 évben. Amikor a fejlõdéshez való jogunkat idõrõl idõre fenyegetik, eljött az idõ számunkra, hogy fegyvert
ragadjunk és megvédjük ezt a nemzeti jogot.
Helyes az, hogy a belsõ ügyek határozzák meg a diplomáciát. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a
Háborúzó államok korszakában a nagyobb nemzetek közötti kapcsolatok határozták meg a belsõ ügyeket. Ez nem
egyszerûen elméleti nézõpont. Ez volt a Kínai Népköztársaság történelmi tapasztalata is. Az 1970-es években
Kína védelmi kiadásai meghaladták azokat az összegeket, amelyeket a tudományra, a nevelésre, a kultúrára és az
egészségügyre együttesen fordított (rákényszerítve a lakosságát, hogy szegénységben éljen). Nem kívánom
ugyanezt ma. A leginkább arra van most szükség, hogy Kína az oktatásba fektessen be. De meg fogják-e ezt
engedni a világhatalmak? Nem lesz-e olyan, aki arra törekszik, hogy még többet fektessen a tudományba, az
oktatásba, a kultúrába és az egészségügybe?
Egyesek azt mondják, hogy az úgynevezett megfejtett szovjet dokumentumok szerint a Szovjetunió nem
rendelkezett átfogó tervekkel Kína megtámadására. Még akkor is, ha ezeknek a rejtjelezett dokumentumoknak a
megfejtése helyes volt, ez még nem elégséges magyarázat a történelmi valóságra. Ahogyan egy sakkjátszma is
kölcsönös egymásra hatáson alapszik, Kína nagyméretû lélektani és anyagi felkészülése a KKP vezetésével, óriási
mértékben megnövelte a Szovjetunió számára Kína megtámadásának kockázatát és költségét. Mindennek
eredményeként a történelem teljesen más irányt vett. Egy gyenge csak bátoríthatja az agressziót. Azok a béke
igazi védelmezõi, akik ebbõl a szempontból nézik a valóságot.
Ötödik ok: A jóságért való fohászkodás eredménye a Gonoszság: létezhet-e béke Kína számára a
következõ tíz évben?
Azért, hogy félbeszakítsák a modernizáció elõrehaladását Kínában és megfosszák a kínai népet a
fejlõdéshez való jogától, a világhatalmak számára számos kártya áll rendelkezésre. A legnyilvánvalóbb három
kártya a ’három sziget’ (Tajvan, a Diaoyu-szigetek és a Spratly-szigetek), amelyek közül a legfontosabb Tajvan.
Ha a Tajvani-szorosban kitör a háború nem a mi kezünkben lesz a döntési hatalom, sem azokéban, akik a tajvani
függetlenséget akarják. A döntés az Egyesült Államok és Japán kezében lesz. Ha kitör egy ilyen háború, az nem
egyszerûen egyesítési háború lesz, minthogy mélyebben ható tényezõk folytán az Egyesült Államok és Japán el
van szánva arra, hogy megfossza Kínát a fejlõdéshez való jogától. Ez újra meg fogja szakítani a modernizációs
folyamatot Kínában. Hasonlóan a történelmi kínai-japán háborúhoz 1894-95 között, amikor Japán általános
támadást intézett Kína ellen, Japán nemcsak arra kényszerítette Kínát, hogy engedjen át területeket és fizessen
jóvátételt, de lényegében megszakította Kína modernizációját, miközben a kínaiakat megfosztotta polgári
jogaiktól.
Éppen ezért a Tajvani-szorosban vívott háborút a döntõ stratégiai küzdelem szintjén kell szemlélnünk.
Jelenlegi katonai erõnkkel nem beszélhetünk errõl az Egyesült Államok és Japán szempontjai alapján, különösen
Amerika vonatkozásában, mert Kínának csak néhány interkontinentális rakétája van, és az Egyesült Államok
elhatározta, hogy létrehozza nemzeti rakétavédelmi rendszerét.
A Tajvani-szorosban vívott háború elhalasztásának a megelõzése érdekében ezt a háborút fel kell emelni
a ’szimmetrikus döntõ stratégiai küzdelem szintjére’ felhasználva a ’döglött hal, szakadt háló’ (vagyis minden
rossz és kedvezõtlen számunkra – DJ) formulát. Ha nem tudjuk megnyerni a Tajvani-szorosban vívott háborút, a
következmények rosszabbak lesznek, mint amelyekre sor került a kínai-japán háború után. Éppen ezért nem
szabad, hogy háborúra kerüljön sor, hacsak nem leszünk képesek Japán teljes elpusztítására és az Egyesült
Államok megbénítására. Mindezt pedig csak nukleáris háborúval lehet elérni.
A Gonosz, mint a Jóhoz való könyörgés eredménye - ez a magatartás politikánk végét jelentené. A
Jóság, mint a Gonoszhoz fordulás eredménye – azt jelenti, hogy csak akkora hatalommal, amely képes teljesen
megsemmisíteni Japánt és megbénítani az Egyesült Államokat, nyerhetjük meg a békét. Más módon a tajvani
problémát nem halaszthatjuk el további tíz évre, vagyis tíz éven belül háború lesz.
Hatodik ok: Hegemónia, mint egy világhatalom létének az alapvetõ meghatározója.
Kit tekinthetünk világhatalomnak? Az a nemzet, amely megvalósítja a hegemóniát, az világhatalom.
Amelyik mások akaratából elpusztítható, és amelynek sorsát (beleértve a fejlõdéshez való jogát) mások ellenõrzik,
hasonló a dróton rángatott bábuhoz. A háborúzó államok korszakában a hegemónia objektíve létezett. Emberi
akarattal nem lehetett megváltoztatni. A kérdés az, hogy vajon felismerjük-e vagy sem; vajon aktív tevékenység
vagy passzív cselekvés jellemzi? Minden probléma Kínában, beleértve a „Három Sziget” problémáját is, a
stratégiai iparfejlesztés kérdése. Ide tartozik a különbözõ társadalmi osztályokról való szociális gondoskodás
problémája – végsõ soron valamennyi olyan kérdés, amely részét képezi a kínai hegemóniáért folytatott
küzdelemnek.
Ahhoz, hogy hegemóniánk legyen, nem folytathatunk belföldön küzdelmet. Belsõ stabilitásra és egységre
van szükség. Anglia például képes volt megvalósítani már régen „a munkásosztály átalakítását nemességgé”, mivel
hatalmas profitot húzott tengeren túli gyarmataiból. Az az óriási hadisarc, amelyet Japán jóvátételként kizsarolt
Kínából, nemcsak a felsõ társadalmi osztályoknak, de nagy mértékben az alsóbbaknak is jelentõs hasznot hozott.
Nemcsak a hegemónia szempontjából kell figyelnünk a hadseregre és a diplomáciára, de a hegemónia
szemszögébõl kell tekintettel lennünk a belsõ társadalmi tagozódásra és az osztályérdekek problémáinak az
elrendezésére is. A felsõ társadalmi osztályok, amelyek elnyomják és kizsákmányolják országunk alsóbb
néposztályát, nem képviselhetik a nemzet jólétét a mai háborúzó államok korában. Ezek a rétegek dekadensek,
degeneráltak, semmi jót nem ígérnek, korlátozni és megsemmisíteni kell õket. Csak érett és bölcs felsõ szint
képviselheti az alsóbb szintû vezetõket és a nemzeti jólétet „az engedmények politikájának a végrehajtásával”
azért, hogy a tengeren túli elõnyöket megszerezze (Ez a probléma összetettebb és a késõbbiekben részletezzük.
Kínának óriási lehetõségei vannak tengeren túli elõnyök megszerzésére. Eddig még nem használtuk ki tevõlegesen
azokat.)

„A háború nincs messze tõlünk, s õ Kína évszázadának bábája”

A most következõ beszédet ugyancsak Csi Hao-tian mondotta el feltehetõen ugyanabban az évben és
hasonló hallgatóság elõtt, mint ahol az elõzõekben ismertetett beszédét tartotta. A beszéd hitelességének minden
kétséget kizáró bizonyítása független forrásokból eddig nem volt lehetséges. Mégis úgy gondoljuk, hogy érdemes
megismerkedni a tartalmával, mert valószínûleg a kommunista párt lehetséges stratégiáját fogalmazza meg. A
beszéd azt bizonygatja, hogy Kína felemelkedésének egyetlen igazi ellenfele van: Amerika. Ezért azzal érvel, hogy
Kínának fel kell készülnie biológiai fegyverekkel viselt háború folytatására azért, hogy az Egyesült Államokat
elnéptelenítse, és alkalmassá tegye milliós kínai tömegekkel való betelepítésére. A következõkben ismertetett
szöveget 2005. február 15-én tették közzé a www.peacehall.com nevû honlapon, valamint 2005. április 23-án a
www.boxun.com lapon. Ezt és az elõzõ „A háború közeledik felénk” címû beszédet a „The Epoch Times” címû
New York-i folyóirat elemezte „A KKP utolsó leheletéig folytatott küzdelme: biológiai és nukleáris háború” (The
CCP’s Last-ditch Gamble: Biological and Nuclear War) címû tanulmányában. Az alábbiakban ismertetjük a
www.halturnershow.com nevû honlapon közölt angol nyelvû szöveg magyar fordítását.

„Elvtársak!
Nagyon izgatott vagyok ma, mert egy nagyszabású online felmérés, amelyet a sina.com a mi
felkérésünkre készített, azt mutatja, hogy a következõ nemzedék ígéretes, és pártunk célkitûzéseit meg tudjuk
valósítani. Arra a kérdésre, hogy ’lelõnél-e asszonyokat, gyermekeket és hadifoglyokat?’ a megkérdezetteket több
mint 80% igenlõ választ adott, amely túlszárnyalja minden elvárásunkat.
Ma szeretnék arra összpontosítani, miért kértük meg a sina.com-ot, hogy elvégezze számunkra ezt a
közvélemény-kutatást népünk körében. Mai beszédem folytatása az elmúlt alkalommal tartott elõadásomnak,
amelyben a ’Három Sziget’ kérdését ismertettem. Utaltam rá, hogy a 20 éve tartó idillikus ’béke és fejlõdés’ a
végéhez érkezett és levontam a következtetést, hogy a következõ szakaszban Kína számára az egyedüli lehetõség
a fegyverkezéssel egybekötött modernizáció.
A közvélemény-kutatás központi kérdése volt, hogy vajon megölnének-e asszonyokat, gyermekeket és
hadifoglyokat, de valódi jelentõsége messze túlmutat ezen. Állítólag az volt a fõ célunk, hogy kiderítsük: milyen a
kínai nép beállítódása a háborúval kapcsolatosan? Ha ezek a jövõbeni katonák nem haboznak békés polgári
személyeket is megölni, akkor kétszeresen is készek lesznek a kegyetlenségre a harcosokkal szemben. Éppen ezért
a felmérés során kapott válaszok a háború irányában meglévõ általános magatartást tükrözik.
Valójában azonban nem ez volt a mi szándékunk. A KKP Központi Bizottságának a célja ezzel a
felméréssel az emberek tudatának a kifürkészése volt. Tudni akartuk: ha Kína globális fejlõdése szükségessé teszi
a tömeghalált az ellenséges országokban, népünk jóváhagyná-e ezt a forgatókönyvet. Támogatnák vagy
elleneznék ezt a fejleményt?
Közismert, hogy (Teng) Hsziao-ping elvtárs úgy gondolta, hogy ’fejlõdés a kemény igazság’. (Hu)
Csin-tao elvtárs ismételten és hangsúlyozottan rámutatott, hogy ’a fejlõdés a legelsõ prioritásunk’, amelyrõl
egyetlen pillanatban sem szabad megfeledkeznünk. Sok elvtárs azonban hajlamos arra, hogy a fejlõdést szûken
értelmezze és azt csak a belsõ fejlõdésre korlátozza. Valójában ’fejlõdésünk’ a kínai nemzet nagy újjászületésére
utal, amely természetesen nem korlátozódik országunkra, hanem felöleli az egész világot.

Miért így értelmezzük?

Mind Li Hua-king, pártunk idõsebb nemzedékéhez tartozó vezetõinek egyike, mind He Xin elvtárs,
pártunk fiatal stratégája, ismételten hangsúlyozta a világ civilizáció központjának az áttevõdésére vonatkozó
elméletet. (Li Hua King – szül. 1916 - a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg Haditengerészetének volt a
fõparancsnoka 1982-tõl 1988-ig, valamint a Központi Katonai Tanács alelnöke 1997-ig. Õt tekintették a kínai
hadsereg modernizációja irányítójának. – DJ) ’Kína újjászületése’ jelszavának ez a gondolkodásmód az alapja.
Utána nézhetünk a közelmúltban megjelent újságokban és folyóiratokban, valamint az Interneten, hogy
megállapíthassuk ki volt az elsõ, aki megfogalmazta a nemzeti újjászületés jelszavát. He Xin elvtárs volt az.
Tudják önök, hogy ki He Xin? Agresszívnak és hitványnak tûnhet, amikor a nyilvánosság elõtt beszél, fölhajtott
gallérral és nadrágszárral, de történelmi látásmódja valóságos kincs pártunk számára, amelyet méltányolni kell. E
kérdés megvitatásánál induljunk ki a kezdetekbõl. Közismert, hogy a nyugati tudósok által vallott nézetek szerint
az emberiség egyetlen Afrikában élõ, közös anyától származik. Ezért egyetlen emberi faj sem tarthat igényt
felsõbbrendûségre. A legtöbb kínai tudós kutatásai szerint a kínaiak azonban különböznek a Földünkön élõ
valamennyi más emberfajtól. Nem Afrikából származunk. Teljesen különállóan, a kínai szárazföldön fejlõdtünk ki.
A pekingi õsember a Zhoukoudian-nál, amelyet mindannyian ismerünk, képviseli elõdeink fejlõdésének egy
szakaszát.
(Zhoukoudian vagy Choukoutien a Peking melletti barlangrendszernek a neve. Itt számos archeológiai
felfedezésre került sor, többek között a homo erectus maradványainak a megtalálására, amelyet népszerûen a
Pekingi Õsembernek neveznek. Zhoukoudian barlangrendszerében 40 megkövesedett férfi, nõi – idõs és fiatal –
emberi lény csontvázát találták meg. Ez a felfedezés a pekingi civilizációt 600 000 évre vezeti vissza. A
megkövesedett maradványok azt bizonyítják, hogy a pekingi ember átmeneti lény volt az õsi emberszabású majom
és a modern ember között. – DJ)
‘A kínai civilizáció eredete, kutatási programja’, amely jelenleg folyamatban van országunkban, az õsi
kínai civilizáció eredetének és fejlõdési folyamatának a még átfogóbb és szervezettebb kutatására irányul. Azt
szoktuk mondani ‘a kínai civilizációnak 5000 éves története van’. Mára már azonban sok kutató a különbözõ
területeken, beleértve az archeológiát, az etnikai és regionális kultúrákat, konszenzusra jutott az olyan új
felfedezésekkel kapcsolatosan, mint az észak-keleti Hongsan kultúra és a Human tartományi Jong-zsu San
császári kulturális emlékhely. Valamennyi meggyõzõ bizonyíték Kína korai civilizációjának a létezését támasztja
alá. Egyedül a kínai rizstermelési kulturának nyolc-tízezer éves története van. Ez cáfolja az ‘ötezer éves kínai’
civilizáció koncepcióját. Éppen ezért állíthatjuk, hogy több mint egymillió éves kulturális gyökereink vannak.
Civilizációnk és annak fejlõdése több mint tízezer éves, és 5000 éve õsi nemzetet alkotunk, és egyetlen kínai népet
2000 éve. Ez az a kínai nemzet, amely a ‘Jan és Huang’ leszármazottjának nevezi magát, vagyis az a kínai nép,
amelyre oly büszkék vagyunk. Hitler Németországa annak idején azzal dicsekedett, hogy a germán faj Földünk
legmagasabbrendû emberfajtája. Tény viszont, hogy a mi nemzetünk jóval a germánok felett áll.
Hosszú történetünk folyamán népünk elszaporodott Amerika-szerte és a csendes-óceáni partok
térségeiben. Belõlük lettek az indiánok Amerikában és a kelet-ázsiai etnikai csoportok a Csendes-óceán déli
térségeiben. Tudjuk, hogy nemzeti felsõbbrendûségünknek megfelelõen a Tang-dinasztia emelkedõ és virágzó
korszakában, civilizációnk volt az elsõ a világon. Mi voltunk a világcivilizáció központja és Földünk egyetlen más
civilizációja sem volt a miénkéhez hasonlítható. Késõbb önelélgültségünknek, szûklátókörûségünknek és
bezárkózásunknak köszönhetõen a nyugati civilizáció fölénk kerekedett és a világ központja áttevõdött Nyugatra.
A történelmet tanulmányozva feltehetjük a kérdést: visszakerülhet-e a világcivilizáció központja Kínába? He Xin
elvtárs ezt így fejezte ki a Központi Bizottsághoz küldött jelentésében 1988-ban: ha tény az, hogy a világ
irányításának központja a XVIII. századtól Európában volt és késõbb - a XX. század közepén – átkerült az
Egyesült Államokba, akkor a XXI. században a világ hatalmiközpontja bolygónknak a keleti részében lesz. És a
‘Kelet’ természetesen fõleg Kínát jelenti. Liu Hua-king elvtárs lényegében hasonló következtetésre jutott az
1980-as évek elején. Történelmi tényekre alapozva rámutatott, hogy a világcivilizáció központja mozgásban van.
Keletrõl átkerült Nyugat-Európába és késõbb az Egyesült Államokba. Jelenleg pedig a Kelet irányába mozog. Ha
tehát mi a XIX. századra úgy hivatkozunk, mint a brit évszázadra, a XX. századra pedig, mint Amerika
évszázadára, akkor a XXI. század Kína évszázada lesz.
Pártunk történelmi küldetése mélyrehatóan megérteni ezt a történelmi törvényszerûséget, és felkészülni
Kína évszázadának a fogadására. Amint tudjuk a múlt évszázad végén megépítettük Pekingben a kínai évszázad
oltárát. Az új ezredév megérkezésének a pillanatában pártunk Központi Bizottságának kollektív-vezetése
összegyûlt, hogy felvonuljon, magasra emelve Zhoukoudian fáklyáit és ünnepélyes kötelezettséget vállaljon a kínai
évszázad felkészült fogadására. Ezt a történelmi szükségszerûség követõiként tettük – Pártunk stratégiai
céljaként Kína évszázadának a megvalósítását tûztük ki.
Késõbb a pártunk XVI. Nemzeti Kongresszusához készült politikai jelentésben leszögeztük, hogy
legfontosabb célunk a nemzeti újjászületés, ahogyan az meghatározásra került pártunk új Alkotmányában, vagyis
pártunk a kínai nép élcsapata. Mindezek a lépések fontos fejlõdést jelentenek a marxizmusban – tükrözve pártunk
bátorságát és bölcsességét. Mint tudjuk Marx és követõi sohasem hivatkoztak valamely kommunista pártra, mint
egy bizonyos nép élcsapatára; azt sem mondták, hogy a nemzeti újjászületés valamely kommunista párt által
használt jelszó lehet. Még Mao Ce-tung elvtárs, a mi bátor nemzeti hõsünk is, csak a proletár világforradalom
lobogóját emelte a magasba, de még õneki sem volt ahhoz bátorsága, hogy hangosan kinyilvánítsa a nemzeti
újjászületés jelszavát.
A kínai évszázad beköszöntét a nemzeti újjászületés lobogójának a magasra emelésével kell
üdvözölnünk. Hogyan kell küzdenünk Kína évszázadának a megvalósításáért? Az emberiség történelmének az
értékes tapasztalataiból kell merítenünk. Hasznosítva az emberi civilizáció kiemelkedõ eredményeit és levonva a
tanulságokat más etnikai csoportok történelmébõl.
Ez magában foglalja a korábbi Szovjetunió és Kelet-Európa kommunista rendszereinek az összeomlását,
valamint Németország és Japán versengését a múltban. Manapság sok vita folyik a korábbi Szovjetunióban és a
kelet-európai országokban összeomlott kommunizmus tanulságairól, ezért nem kívánok most ennél a kérdésnél
idõzni. Ma a Németország és Japán által nyújtott tanulságokról kívánok szólni. Tudjuk, hogy a náci Németország
nagy hangsúlyt helyezett a lakosság – különösen a fiatal nemzedékek – nevelésére. A náci párt és a kormány
létrehozott különbözõ propaganda és oktatási intézményeket – mint például a Nemzeti Propaganda Irányító
Hivatalt, valamint a Nemzeti Oktatási és Propaganda Minisztériumot, a Világnézeti Oktatást és Nevelést
Felügyelõ Hivatalt és az Információs Hivatalt. Valamennyinek az volt a célja, hogy bevéssék az emberek tudatába
az elemi iskolától az egyetemekig a német nép felsõbbrendûségének az eszméjét és, hogy meggyõzzék az
embereket arról, hogy az árja népeknek az a történelmi küldetése, hogy földünk urai legyenek, és õk uralkodjanak
a világ felett. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a német nép sokkal egységesebb volt, mint amilyenek mi
vagyunk.
Németország mindazonáltal szégyenteljes vereséget szenvedett, szövetségesével, Japánnal együtt. Miért?
A Politikai Bizottság tanulmányi összejövetelén bizonyos konklúziókhoz jutottunk, amennyiben áttekintettük
milyen törvényszerûségek érvényesültek a nagyhatalmak hányattatásaiban, és megpróbáltuk elemzni Németország
és Japán gyors növekedését. Amikor úgy döntünk, hogy Kína újjászületését a német mintára alapozzuk, nem
szabad megismételnünk az általuk elkövetett hibákat.
Konkrétan a következõ alapvetõ okok vezettek Németország és Japán vereségéhez. Elõször is
túlságosan sok ellenségük volt egyszerre, mivel nem tartották magukat ahhoz a szabályhoz, hogy egyidejûleg egy
ellenséggel számoljanak le. Másodszor túlságosan elhamarkodottan cselekedtek, hiányzott az a türelem és
kitartás, amely a nagy teljesítmények elengedhetetlen feltétele. Harmadszor, amikor eljött az ideje annak, hogy
könyörtelenek legyenek, akkor kiderült, hogy túlságosan puhák és meghagytak olyan hibaforrásokat, amelyek
késõbb visszaütöttek.
Tegyük fel, hogy Németországnak és Japánnak sikerült volna semlegesíteniük az Egyesült Államokat, és
egy elhúzódó, lépésrõl lépésre elõrehaladó háborút folytatnak a szovjet fronton. Ha ezt a megközelítést
alkalmazták volna, akkor idõt nyertek volna bizonyos tudományos kutatások lefolytatásához, alkalmasint
kifejleszthették volna maguk számára a nukleáris és rakéta fegyverek technológiáját, és meglepetésszerû támadást
intézhettek volna az Egyesült Államok és a Szovjetunió ellen. Ebben az esetben az Egyesült Államok és a
Szovjetunió nem lett volna képes megvédeni magát és kénytelen lett volna feladni a küzdelmet. A kis Japán
különösen nagy hibát követett el, amikor alattomos támadást indított Pearl Harbornál. Ez a támadás nem érintette
az Egyesült Államok létfontosságú részeit, ehelyett bevonta az Egyesült Államokat a háborúba – mégpedig sírásói
minõségben – aki aztán alkalmasint el is temette a német és a japán fasisztákat. Ha nem követték volna ezt a
három hibát, és megnyerték volna a háborút, akkor a világtörténelem természetesen másként alakult volna. Ha ez
történt volna, akkor Kína nem lenne a mi kezünkben. Japán áthelyezhette volna fõvárosát Kínába, és onnan
uralkodhatott volna felette. Ezt követõen Kína és egész Ázsia Japán uralma alá kerülhetett volna a keleti
bölcsességnek megfelelõen, a meghódított Nyugatot pedig Németország uralta volna – egyesítve az egész világot.
Mindez természetesen ma már nem bír jelentõsséggel. Ezért nem lesz több elkalandozás.
Az alapvetõ oka annak, hogy Németország és Japán vereséget szenvedett, az, hogy a történelem nem
õket szemelte ki a ‘világ urainak’, minthogy nem õk az igazi felsõbbrendû faj. A mai Kína állítólag vészjóslóan
hasonlít az akkori Németországhoz. Mindkettõ magát tekinti a legfejlettebb emberi fajnak. Mindkettõt
kizsákmányolták a történelem folyamán a külföldi hatalmak, és ezért mindkettõ bosszúszomjas. Mindkettõ
hagyományosan mélyen tiszteli saját elõljáróit, és mindkettõ meg van arról gyõzõdve, hogy nem rendelkezik
elegendõ élettérrel. Mindkettõ magasra emeli a nacionalizmus és a szocializmus kettõs zászlaját, és
‘nemzetiszocializmusnak’ nevezi saját rendszerét. Mindkettõ imádattal tiszteli ‘az egy állam ot– egy pártot – egy
vezért – egy eszmerendszert’.
És mégis, ha a tények alapján vetjük össze Németországot és Kínát, akkor - ahogyan azt Csiang Cö-min
kifejezte - Németország a gyermekorvosokhoz tartozik, túlságosan jelentéktelen ahhoz, hogy Kínához
hasonlítsák. Mekkora Németország lakossága? Milyen nagy a területe? Milyen hosszú a történelme? Mi
megsemmisítettük a nyolcmilliós nemzeti hadsereget három év alatt. Mennyi ellenséget ölt meg Németország?
Mindössze alig több mint egy tucat éven át voltak átmenetileg hatalmon, és azután elenyésztek. Miért van, hogy
mi még mindig teli vagyunk energiával, több mint 80 év után? Az az elméletünk, hogy a civilizáció központja
mozgásban van, sokkal átfogóbb, mint Hitlernek a ‘világ urai’ elmélete. A mi civilizációnk mélyebb és szélesebb.
Ezáltal mi is sokkal bölcsebbek vagyunk, mint õk.
Kínai népünk bölcsebb, mint a németek, alapvetõen azért, mert a mi fajunk felsõbbrendû az övékéhez
képest. Ennek következtében hosszabb a történelmünk, több a lakosságunk, és nagyobb a földterületünk. Õseink
örökül hagytak ránk két alapvetõ hagyományt – az ateizmust és a nagy egységet. A kínai kultúra alapítója –
Konfuciusz - hagyta ránk ezt a két örökséget. Ez a két örökség vezetett ahhoz, hogy a nyugatinál erõsebb a
túlélési képességünk. Ezért volt képes a kínai faj oly hosszú idõn át sikeresen boldogulni. Az a rendeltetésünk,
hogy ‘se ég, se föld ne temessen el bennünket’. Tekintet nélkül arra, hogy milyen súlyos természeti és ember által
okozott csapásokkal kell szembenéznünk. Ez a mi elõnyünk.
Vegyük például a háború kérdését. Az Egyesült Államok azért az, ami ma, mert szoros értelemben vett
területén soha nem volt háború. (Természetesen volt Amerika területén háború, például az Észak és Dél között
folyó háború 1861 és 1865 között, de ez a háború nem külsõ ellenség ellen folyt. Valószínûleg emiatt Csi
Hao-tian ezt a polgárháborút Amerika belsõ ügyének tekinti. – DJ) Ha egyszer ellenfelei megtámadják
tulajdonképpeni területén, akkor el kell érniük Washingtont még azt megelõzõen, hogy a Kongresszus (az
Egyesült Államok törvényhozása - DJ) befejezi a vitát és felhtalmazza az Elnököt a háború megindítására. Ami
minket illet, mi nem vesztegetjük az idõt ilyen jelentéktelen dolgokra. Teng Hsziao-ping elvtárs mondotta ‘a párt
vezetése azonnal képes meghozni a döntéseket, amikor a döntések megszülettek, nyomban megindul a
végrehajtás. Nincs elvesztegetni való idõ olyan jelentéktelen dolgokra, ahogyan az a kapitalista országokban
történik. Ez a mi elõnyünk.’
Pártunk demokratikus centralizmusa a nagy egység hagyományára épült. A fasiszta Németország is
hangsúlyozta a magasfokú központosítást, de csak a végrehajtó hatalom képviselõire összpontosítottak, és
mellõzték egy központi csoport közösen gyakorolt irányító szerepét. Ezért árulták el Hitlert oly sokan késõbb,
amely alapjaiban fosztotta meg a nácikat a háború viseléséhez szükséges képességeiktõl. Ami megkülönböztet
minket Németországtól az az, hogy mi teljes mértékben ateisták vagyunk, miközben Németország részben
katolikus, részben protestáns ország volt – Hitler pedig csak fél ateista. Hitler szintén meg volt gyõzõdve arról,
hogy az átlagpolgároknak alacsonyabb az intelligenciája, és ezért a vezetõknek kell meghozni a döntéseket. Noha
a német nép imádattal vette körül Hitlert, Németország nem rendelkezett a bölcsek tiszteletének széles körû
hagyományával. A mi kínai társadalmunk mindig mélységes tisztelettel vette körül a bölcseket, és ez az, amiért õk
nem imádnak semmilyen istent. Ha valaki imád egy istent, akkor egyidejûleg nem imádhat egy emberi személyt,
hacsak el nem ismeri, hogy az illetõ isten képviselõje, ahogyan az a közel-keleti országokban tapasztalható. Ezzel
szemben, ha valaki elismer egy személyt bölcsnek, akkor természetesen azt akarja, hogy az illetõ a vezetõje
legyen, ahelyett, hogy megfigyeli és kiválasztja õt. Ez a mi demokratikus centralizmusunknak az alapja.
Mondanivalóm lényege az, hogy egyedül Kína és Németország tekinthetõ olyan erõnek, amely képes
ellenállni a Nyugat parlamenti demokrácián alapuló rendszerének. Hitler diktatúrája Németországban talán csak
egy pillanatnyi eltévelyedés volt a történelemben. Talán most már kezdik megérteni, miért döntöttünk a
közelmúltban úgy, hogy tovább terjesztjük az ateizmust. Ha beengedjük Nyugatról a teológiát Kínába, és belülrõl
kiürítjük magunkat; ha megengedjük a kínai népnek, hogy Istenre hallgasson és Istent kövesse, akkor ki fog
engedelmesen ránk hallgatni és minket követni? Uralkodhat-e Pártunk továbbra is Kínában, ha az átlagemberek
nem hisznek Hu Csin-tao elvtársnak, a választott vezérnek, ha megkérdõjelezik tekintélyét és ellenõrizni akarják
õt, ha a vallásos hívõk társadalmunkban számon kérik tõlünk: miért zárjuk az Istent a templomokba?
Németországnak az álma, hogy õ legyen a ‘föld ura’ kudarcot vallott, mert végsõ soron a történelem
nem õ rá ruházta ezt a kivételes küldetést. De emlékeznünk kell arra a három tanulságra, amelyet Németország
ebbõl a kísérletébõl megtanult, amikor befejezzük történelmi küldetésünket és újból naggyá tesszük fajunkat. Ez a
három lecke a következõ: Keményen õrizd az ország életterét. Szilárdan tartsd kézben a párt ellenõrzését a
nemzet felett. Következetesen vezesd abba az irányba, hogy õ legyen a ‘föld ura’. A következõkben errõl a három
kérdéskörrõl szeretnék beszélni.
Az elsõ az élettér témaköre. A kínai faj újra naggyá tételének ez a központi kérdése. Legutóbbi
beszédemben említettem, hogy az alapvetõ erõforrások birtoklásáért folytatott küzdelem – beleértve a földet és az
óceánt is – volt a történelemben lezajlott háborúk túlnyomó többségének az oka. Ez változhat, az információs
korszakban, de nem alapvetõen. Az egy fõre jutó erõforrásaink sokkal kisebbek, mint amelyek az akkori
Németországban rendelkezésre állatak. Ezen túlmenõen az elmúlt több mint húsz évben a gazdasági fejlõdés
negatív hatással járt, és az idõjárási viszonyok gyorsan rosszabbodnak. Erõforrásaink csak rövid ideig tartanak. A
környezet rendkívül szennyezett, különösen a talaj, a víz és a levegõ. Nemcsak fajunk fennmaradása és fejlõdése,
de túlélésünk is komoly mértékben veszélyeztetve van. Sokkal nagyobb mértékben, mint amivel az akkori
Németországnak szembe kellett néznie.
Aki nyugati országokban járt tudja, hogy az õ életterük sokkal jobb, mint a miénk. Autópályáik mentén
erdõk vannak, miközben nekünk már alig maradt fa az útjainkon. Az õ egük gyakran kék színû, és fehér felhõk
láthatók rajta, miközben a mi egünket fekete színû párás réteg borítja. Az õ csapvizük elég tiszta ahhoz, hogy
iható legyen, miközben nálunk még a mélyen fekvõ kútvíz is olyan szennyezet, hogy szûrés nélkül nem iható.
Utcáikon kevés ember található, s két vagy három személy lakhat egy kis családi házban. Ezzel szemben a mi
utcáink hemzsengnek az emberektõl, és több személynek kell osztozkodni egy szobán. Évekkel ezelõtt olvasható
volt egy könyv, amelynek az volt a címe, hogy ‘Sárga katasztrófák’. Azt állította, hogy az amerikai típusú
fogyasztást követve, korlátolt erõforrásaink nem lesznek elegendõek a lakosság eltartására és társadalmunk
összeomlik, amikor létszámunk eléri az egymilliárd háromszázmilliót. Lakosságunk már meghaladta ezt a
népesedési határt, és ma már importra szorulunk, hogy fenntartsuk nemzetünket. Ez nem azért van, mert nem
figyeltünk erre a kérdésre. A Termõföld Erõforrások Minisztériuma erre a feladatra szakosodott.
Az ‘élettér’ (Lebensraum) elnevezés túlságosan kapcsolódik a náci Németországhoz. Ez az oka annak,
hogy nem akarjuk teljes nyíltsággal megvitatni ezt a kérdést. El akarjuk kerülni, hogy a Nyugat a náci
Németországgal hasonlítson össze minket, amely viszont megerõsítené azt a nézetet, hogy Kína fenyegetést jelent.
Ezért helyezzük a hangsúlyt He Xin új elméletére, vagyis, hogy ‘az emberi jogok az élethez szükséges jogok’, s mi
csak ‘életrõl’ és nem ‘térrõl’ beszélünk. Azért, hogy ne kelljen használnunk az élettér kifejezést. Történelmi
perspektívából nézve az ok, amiért Kínának szembe kell néznie az élettér kérdésével az, hogy a nyugati országok
megelõzték fejlõdésben a keleti országokat. A nyugati országok az egész világon gyarmatokat hoztak létre, és így
hatalmas elõnyhöz jutottak az élettér megszerzésében. Ahhoz, hogy megoldjuk ezt a problémát a kínai népet Kína
határain túlra kell vezetnünk, hogy azokon túl is fejlõdhessenek.
A második nagy kérdéskör az, hogy összpontosítanunk kell az uralkodó párt vezetési képességére. Ezt
mi jobban tettük, mint az õ pártjuk. Noha a nácik kiterjesztették hatalmukat a német nemzeti kormányzás minden
vonatkozására, nem érvényesítették abszolút vezetési helyzetüket úgy, ahogy mi tesszük. A párt irányító szerepét
nem tekintették olyan fontosnak, mint mi. Amikor Mao Ce-tung elvtárs összefoglalta Pártunk országunk felett
aratott gyõzelmének ‘három drágakövét’, a legékesebbnek a Kínai Kommunista Párt létrehozását és vezetõ
szerepének a megerõsítését nevezte. Nekünk két problémára kell összpontosítanunk azért, hogy megerõsítsük
vezetõ helyzetünket és fejlesszük vezetõi kapacitásunkat.
Elõször is terjeszteni kell a ‘Három képviselõ’ elméletet, hangsúlyozva, hogy Pártunk a kínai faj
élcsapata, azon túlmenõen, hogy õ a proletariátus élcsapata is. Sok polgártársunk mondja magánemberként
‘sohase szavaztunk rátok, a Kommunista Pártra azért, hogy ti képviseljetek minket – milyen alapon nevezitek ti
magatokat a mi képviselõinknek?’
Nincs ok az aggodalomra emiatt. Mao Ce-tung elvtárs azt mondta, ha szövetségeseinket gyõzelemre
tudjuk vezetni és ebbõl nekik hasznuk van, akkor támogatni fognak minket. Éppen ezért, amíg mi Kína határain
túlra tudjuk vezetni a kínai népet, megoldva a Kínában hiányzó élettér problémáját, a kínai nép támogatni fog
minket. Ez idõ alatt pedig nem kell aggódnunk az olyan címkézések miatt, mint ‘totalitarianizmus’ és ‘diktatúra’.
Hogy mi örökké képviselhessük a kínai népet, az attól függ, hogy vajon sikerrel tudjuk-e népünket Kína határain
túlra vezetni.
A második témakör, amire összpontosítanunk kell az. hogy a kínai nép határainkon túli terjeszkedésének
elõsegítése, egyben a Kínai Kommunista Párt vezetõ szerepének a legfontosabb meghatározója. Miért mondom
ezt? Mindenki tudja, hogy Pártunk vezetése nélkül Kína ma nem létezne. Éppen ezért legfontosabb elvünk az,
hogy örökre megõrizzük Pártunk vezetõszerepét. 1989. június 4-ét megelõzõen nem ismertük fel eléggé, hogy
amíg a kínai gazdaság fejlõdik, addig a nép támogatja és szereti a Kommunista Pártot. Ezért több békés évtized
során fejlesztenünk kellett Kína gazdaságát. Nem számít, hogy milyen izmussal – vajon fehér macska vagy fekete
macska – ha az jó macska, akkor megfelelõen tudja fejleszteni Kína gazdaságát. Ebben az idõben azonban nem
rendelkeztünk kiforrott elképzelésekkel arról, hogy Kínának miként kell megoldania nemzetközi vitáit, miután
gazdaságát már erõssé tette.
Teng Hsziao-ping elvtárs említette, hogy a világ fõ kérdései a béke és a fejlõdés. De a június 4-i lázadás
figyelmeztette Pártunkat, és ma is ható leckét adott nekünk. Kína békés fejlõdésének a nyomása arra kényszerít
minket, hogy újragondoljuk korunk fõ kérdéseit. Úgy látjuk, hogy sem a béke, sem a fejlõdés kérdése, nem
oldódott meg. A szembenálló nyugati erõk mindig saját elképzeléseiknek megfelelõen alakítják a világot. Meg
akarják változtatni Kínát is, s a békés fejlõdést arra használják, hogy felszámolják a Kommunista Párt
vezetõszerepét. Ebbõl következõen, ha mi csak a gazdaságot fejlesztjük, akkor még mindig szembe kell néznünk
azzal a lehetõséggel, hogy elveszítjük hatalmunkat.
A június 4-i lázadás csaknem elérte, hogy békés rendszerváltozást kényszerítsen ki. Ha nem élt volna
még mindig sok veterán elvtársunk, és a döntõ pillanatban nem váltják le Csao Ce-jang-ot és követõit, akkor
valamennyinket letartóztattak volna. Halálunk után szégyenkezve kellett volna jelentést tennünk Marxnak. Noha
kiálltuk július 4-e próbáját, ezt követõen idõsebb elvtársaink távoztak az élõk sorából, s ellenõrzésünk nélkül a
békés fejlõdés Kínában is olyan eredményhez vezethetett volna, ahogy a volt Szovjetunió esetében történt. Õk
1956-ban leszámoltak a magyar incidenssel, és leküzdötték Tito jugoszláv revizionistáinak a támadásait, de nem
voltak képesek ellenállni Gorbacsovnak harminc évvel késõbb. Amikor az élen járó idõsebb elvtársak meghaltak, a
békés fejlõdés eltávolította a kommunista pártot.
Miután elfojtottuk a június 4-i lázadást, el kellett gondolkodnunk azon, hogy miként védhetjük meg
Kínát a békés fejlõdéstõl, és hogyan tarthatjuk fenn a Kommunista Párt vezetõszerepét. Újból és újból végig
gondoltuk ezt a kérdést, de nem jutottunk semmilyen jó megoldáshoz. Ha nem találunk jó eszméket, Kína
elengedhetetlenül megváltozik békésen és mi valamennyien történelmi bûnözõkké válunk. Némi gyötrõ töprengés
után végül is a következõkhöz jutottunk: csak, ha magasan fejlett nemzeti erõnket olyan ököllé alakítjuk át, amely
kifelé sújt, csak ha a határokon túlra tudjuk vezetni a népet, szerezhetjük meg örökre a kínai nép támogatását és
szeretetét a Kommunista Párt számára. Pártunk azután sérthetetlen alapokon fog állni, és a kínai népnek a
Kommunista Pártra kell támaszkodnia. Szívvel és lélekkel örökké követni fogják a Kommunista Pártot, ahogyan
azt egy dalban gyakran lehetett hallani néhány évvel ezelõtt: ‘Hallgass Mao elnökre és kövesd a Kommunista
Pártot’.
Éppen ezért a június 4-i lázadás ráébresztett minket arra, hogy kombinálni kell a gazdasági fejlõdést a
háborúra való felkészüléssel, népünk határokon túli terjeszkedésre való felkészítésének irányításával. Azóta
nemzetvédelmi politikánk 180 fokos fordulatot tett, és egyre inkább hangsúlyozzuk a ‘béke és a háború
kombinálását’. Gazdasági fejlõdésünk valójában a háborúsigények kiszolgálására való felkészülés. Nyilvánosan a
gazdasági fejlesztést helyezzük a központba, a valóságban azonban a fejlesztés központjában a háború foglal
helyet. Óriási erõfeszítést tettünk a ‘Nagy Fal projekt’ megalkotására, tengerparti és szárazföldi frontvonalaink,
valamint nagy és középméretû városaink védelmi vonalainak a kiépítéséra, továbbá szilárd, föld-alatti ‘Nagy Fal’
létrehozására, amely ellen tud állni a nukleáris háborúnak. Raktárainkban gyûjtjük a háborúhoz szükséges
anyagokat. Nem fogunk habozni egy III. Világháború végigküzdésétõl azért, hogy a határainkon túlra
vezethessük népünket, és biztosíthassuk Pártunk vezetõ helyzetét. Mindenesetre mi, a KKP soha nem fogunk
lelépni a történelem színpadáról. Inkább rákényszerítjük a világra, vagy az egész földgolyóra, hogy osztozzon
velünk az élet-halál küzdelemben, semhogy távozzunk a történelembõl. Talán nem lélétezik a ‘nukleáris kötelék’
elmélet? Ez azt jelenti, hogy amióta vannak nukleáris fegyverek, az egész világ biztonsága egybe kapcsolódik és
valamennyien meghalunk, ha a halál elkerülhetetlen. Úgy gondolom, van egy másfajta kötelék is. Ez pedig pártunk
sorsa, amely összekapcsolódik az egész világ sorsával. Ha a KKP-nak vége van, akkor Kínának is vége van, és a
világ is befejezte.
Pártunk történelmi küldetése a kínai nép terjeszkedésének elõsegítése. Ha messzire tekintünk vissza a
történelemben, akkro látni fogjuk, hogy a történelem vezetett minket erre az útra. Elõször is, Kína hosszú
történelmének az eredményeként a legnagyobb létszámú néppé vált, beleértve a Kínában és a tengeren túlon élõ
kínaiakat. Másodszor, ha megnyitjuk kapuinkat, a profitéhes nyugati kapitalisták tõkét és technológiát fektetnek
be Kínában azért, hogy elfoglalhassák a világ legnagyobb piacát. Harmadszor, számos tengeren túli kínai segít
nekünk létrehozni kedvezõ feltételeket a külföldi tõke bevonására, a külföldi technológia és termelési
tapasztalatok hasznosítására Kínában. Ily módon biztosítva van, hogy reform és nyíltkapu politikánk hatalmas
sikert érjen el. Negyedszer, Kína nagy gazdasági terjeszkedése elkerülhetetlenül elvezet a kínai nép egy fõre jutó
élettérének a csökkenéséhez. És ez bátorítani fogja Kínát, hogy kifelé forduljon újabb élettér megszerzése
érdekében. Ötödikként, Kína nagy gazdasági expanziója együttjár katonai erõink jelentõs növekedésével, amely
megteremti a tengeren túli terjeszkedésünk feltételeit. Napóleon kora óta a Nyugat tudatában van annak, hogy a
lehetséges ébredõ oroszlán: Kína. Most az alvó oroszlán feláll és elindul a világba, s nem lehet megállítani.
A harmadik nagy témakör, amelyre összpontosítnaunk kell ahhoz, hogy végrehajthassuk nemzeti
reneszánszunk történelmi küldetését, ‘Amerika nagy kérdése’. Mao Ce-tung elvtárs tanította, hogy határozott és
helyes politikai orientációval kell rendelkeznünk. Mi a kulcsfontosságú, helyes orientációnk? Ez az
Amerika-probléma megoldása. Sokkolónak tûnik, de valójában egyszerû a logikája. He Xin elvtárs fejtette ki azt
az alapvetõ megállapítást, amely nagyon ésszerû. Azt állította a Párt Központi Bizottságához írott jelentésében:
Kína reneszánsza alapvetõ konfliktusban áll a nyugati stratégiai érdekekkel, éppen ezért a nyugati országok
elkerülhetetlenül gátolni fogják azt minden rendelkezésükre álló eszközzel. Így csak az Egyesült Államok által
vezetett nyugati országok blokádjának az áttörésével növekedhet Kína és fordulhat a világ felé.
Engedélyezni fogja-e számunkra az Egyesült Államok, hogy a világ felé forduljunk és új életteret
szerezzünk? Elõször is, ha az Egyesült Államok szilárdan akadályoz minket, akkor bármiféle jelentõs lépést is
nehéz megtennünk, Tajvan és a többi ország vonatkozásában. Másodszor, még akkor is ha elragadunk Tajvantól,
Vietnamtól, Indiától, sõt esetleg Japántól valamennyi területet, mennyivel több élettérhez juthatunk? Elcsépelt
közhely! Csak olyan országok, mint az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália rendelkeznek olyan hatalmas
földterülettel, amelyek kielégíthetik a lakosság tömeges áttelepítéséhez szükséges igényeinket.
Éppen ezért ‘az amerikai kérdés’ megoldása a kulcsa a többi probléma megoldásának. Elõször ez teszi
lehetõvé számunkra, hogy sok ember vándoroljon ki oda és létrehozzon egy másik Kínát, a KKP azonos vezetése
alatt. Amerikát eredetileg a sárga faj õsei fedezték fel, de Kolombusz a fehér faj számára szerezte meg. Mi, a kínai
nemzet leszármazottai jogosultak vagyunk ennek a földnek a birtoklására. Azt mondják, hogy a sárga fajhoz
tartozó amerikaiaknak nagyon alacsony a társadalmi státuszuk. Fel kell szabadítanunk õket. Másodszor, miután
megoldottuk az ‘amerikai kérdést’, a Nyugat európai kontinensen lévõ országai behódolnak nekünk, nem beszélve
Tajvanról, Japánról és a többi kisebb országról. Ezért az ‘amerikai kérdés’ megoldása az a küldetés, amelyet a
történelem a KKP tagjai számára jelölt ki.
Néha arra gondolok, hogy milyen kegyetlen Kína és az Egyesült Államok számára az, hogy ellenségként
kell szembetalálkozniuk egy keskeny úton. Emlékeznek-e a Liu Bo-cseng és a Teng Hsziao-ping által vezetett
Felszabadítási Hadsereg csapatairól készült filmre? A cím valahogy így hangzott: ‘Döntõ küzdelem a központi
síkságon’. Van egy fontos megjegyzés a filmben, amely tele van erõvel és ragyogással: ‘Az ellenfelek kénytelenek
egy keskeny úton találkozni és csak a bátor fog gyõzni!’ Az ilyen típusú élet-halál küzdelem szelleme tette
lehetõvé számunkra, hogy megszerezzük a hatalmat a szárazföldi Kínában. Történelmi szükségszerûség
kényszeríti elengedhetetlen szembenézésre és élet-halál harcra egy keskeny ösvényen Kínát és az Egyesült
Államokat. Az Egyesült Államok Oroszországtól és Japántól eltérõen soha nem foglalta el Kínát vagy sértette
integritását, sõt támogatta Kínát a japánok elleni küzdelmében. Mégis kétségtelenül akadály, a legnagyobb
akadály! Hosszú távon Kína és az Egyesült Államok kapcsolata nem lehet más, mint az élet-halál küzdelem.
Egyszer néhány amerikai ellátogatott hozzánk és arról próbált meggyõzni minket, hogy Kína és az
Egyesült Államok viszonyát a kölcsönös függõség határozza meg. Teng Hsziao-ping elvtárs nyugodtan válaszolt:
‘Menjenek és mondják meg kormányuknak, hogy Kínának és az Egyesült Államoknak nincs egymástól
kölcsönösen függõ, és a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolata.’ Valójában Teng Hsziao-ping elvtárs túl udvarias
volt, lehetett volna õszintébb ‘Kína és az Egyesült Államok közti viszony egyfajta élet-halál küzdelem.’
Természetesen most még nincs itt az ideje, hogy nyíltan szakítsunk. A reformfolyamat és nyitás a világ felé még az
õ tõkéjükön és technikájukon nyugszik, egyelõre még szükségünk van Amerikára. Éppen ezért mindent meg kell
tennünk, hogy elõsegítsük kapcsolatunk fejlõdését Amerikával, minden vonatkozásban tanuljunk tõle, és Amerika
példájára építsük újjá hazánkat.
Miként sikerült ezekben az években irányítani külügyeinket? Még akkor is ha fel kellett vennünk a
mosolyálarcot, hogy kedvükben járjunk, még akkor is oda kellett adnunk a jobb orcánkat, miután õk megütötték a
balt. Ki kell bírnunk azért, hogy fejlesszük viszonyunkat az Egyesült Államokkal. Emlékeznek a Wuxun filmhõsre
a Wuxun története címû filmben. Azért, hogy teljesíthesse küldetését, oly sok fájdalmat és szenvedést, oly sok
ütést és rúgást kellett kiállnia. Az Egyesült Államok a legsikeresebb ország ma. Csak miután megtanultuk tõle
valamennyi hasznos tapasztalatát, válthatjuk fel õt a jövõben. Még akkor is ha mi jelenleg utánozzuk Amerika
hangnemét ‘Kína és az Egyesült Államok a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján megbízik egymásban’ nem
szabad megfeledkeznünk arról, amire a mi civilizációnk ismételten megtanított minket, hogy egyetlen hegység sem
teszi lehetõvé, hogy két tigris éljen benne.
Azt sem szabad soha elfelejtenünk, amit Teng Hsziao-ping elvtárs hangsúlyozott: ‘Színlelj és tartózkodj
szándékaid kinyilvánításától.’ A rejtett üzenet az, hogy nekünk félre kell vezetnünk Amerikát, el kell titkolnunk
végsõ céljainkat, rejteni kell képességeinket és várni kell a kedvezõ alkalomra. Ily módon tiszta marad a fejünk.
Miért nem változtattuk meg nemzeti himnuszunk szövegét valami békésebbre? Miért nem cseréltük ki a háború
témáját benne? Ehelyett, amikor alkotmányunk módosítására sor került, elõször jelöltük meg egyértelmûen, hogy
az önkéntesek menetelése a nemzeti himnuszunk. Így már érthetõ miért beszélünk állandóan nagy hangon ‘a
tajvani kérdésrõl’, de nem említjük ‘Amerika kérdését’. Ismerjük azt az elvet, hogy ‘egy dolgot teszünk a
másikkal elrejtve’. Ha az átlag ember csak Tajvan kis szigetét nézi, akkor önöknek, mint országunk elitjének,
ügyünk teljes képét látniuk kell. Az évek során Teng Hsziao-ping elvtárs megállapodásának megfelelõen hatalmas
területeket adtunk át északon Oroszországnak. Azt gondolják önök, hogy Pártunk Központi Bizottsága ostoba?
Azért, hogy megoldjuk Amerika kérdését, képesnek kell lennünk a szokások és korlátozások
félretételére. Amikor a történelemben az egyik ország legyõzte és elfoglalta a másikat, nem ölhette meg a
meghódított ország valamennyi lakóját, mert abban az idõben nem lehetett szablyával és dárdával hatékonyan
megölni embereket vagy akár puskával és gépfegyverekekkel. Éppen ezért lehetetlen volt megszerezni
földterületet, megtartva annak lakosságát. Ha viszont ily módon foglaljuk el Amerikát, akkor nem tudunk
odatelepíteni sok embert.
Csak ha különleges eszközöket használunk Amerika ‘kitakarításhoz’, leszünk képesek Kínaiakat
odatelepíteni. Ez az egyedüli lehetõség maradt számunkra. Ez nem attól függ, hogy hajlandók vagyunk-e erre
vagy sem. Milyen különleges eszközök állnak rendelkezésünkre Amerika ‘kitakarításához’? Olyan hagyományos
fegyverek, mint az ágyúk, a rakéták és a hadihajók, nem alkalmasak erre. De a legpusztítóbb fegyverek, mint
például a nukleáris fegyverek, sem alkalmasak erre. Nem vagyunk ostobák, hogy Amerikával együtt pusztuljunk el
nukleáris fegyverek bevetésével, annak ellenére, hogy nyomatékosan hangoztatjuk: bármi áron is megoldjuk a
tajvani kérdést. Csak nem-romboló fegyverek bevetésével lehet annyi embert megölni, hogy képesek legyünk
magunk számára megtartani Amerikát. A modern biológiai technológiában hatalmas méretû, gyors fejlõdés zajlott
le. Egymás után a legkülönbözõbb biológiai fegyvereket fejlesztik ki. Mi sem maradtunk tétlenek. Az elmúlt
években megragadtuk az alkalmat ahhoz, hogy tökéletesítsük ezeket a fegyvereket. Képesek vagyunk egy
csapással elérni célunkat: Amerika ‘kitakarítását’. Amikor Teng Hsziao-ping elvtárs még velünk volt, a Párt
Központi Bizottsága kellõ tisztánlátással helyesen úgy döntött, hogy nem fejleszti ki a repülõgéphordozókat, és
ehelyett az olyan halált okozó fegyverek kifejlesztésére összpontosít, amelyek tömegeket képesek megsemmisíteni
az ellenséges ország lakóiból.
Emberiességi szempontból figyelmeztetnünk kell az amerikai népet és rávennünk õket, hogy távozzanak
Amerikából, és adják át annak területét a kínai népnek vagy legalább az Egyesült Államok felét engedjék át
Kínának, mert Amerikát elõször a kínaiak fedezték fel. De járható lenne-e ez az út? Ha ez a stratégia nem
mûködik, akkor csak egyetlen lehetõség marad számunkra: döntõ eszközök bevetése az Egyesült Államok
‘kitakarítására’, és egyetlen csapással megszerezni Amerikát a számunkra. Történelmi tapasztalatunk
bebizonyította, hogy amíg mi ezt megtesszük, senki nem tehet semmit ellenünk. Sõt mi több, ha az Egyesült
Államok megszûnik létezni, mint vezér, akkor a többi ellenség megadja magát nekünk.
A biológiai fegyverek példa nélkül állóan kegyetlenek, de ha nem az amerikaiak halnak meg, akkor a
kínaiaknak kell meghalniuk. Ha a kínai nép jelenlegi országához van kötözve, elkerülhetetlen a teljes társadalmi
összeomlás bekövetkezése. A ‘Sárga veszedelem’ szerzõjének a számításai szerint a kínaiaknak több mint a fele
meg fog halni, és ez több mint 800 millió ember. A felszabadítás után sárga országunk közel 500 millió lakost
tartott el, ma viszont az ország népességének hivatalos létszáma meghaladja az 1300 milliót. Ezzel sárga
országunk lehetõségeinek a határához érkezett. Egy napon, ki tudja mikor jön ez el, bekövetkezik a nagy
összeomlás és a lakosság több mint felének távoznia kell.
(Wang Lixiong író a Sárga veszedelem – Yellow Peril – címû regényében egy képzeletbeli kínai
polgárháborúról fest fantasztikus képet. A konzervatív Észak és a liberális Dél között folyó háborúban nukleáris
fegyvereket is bevetnek és hatalmas néptömegek kénytelenek menekülni. A könyv szerint a “qi qong” a
Falun-gong által gyakorolt meditációs gyakorlat óriásira növekszik, és politikai mozgalommá válik. Nem meglepõ,
hogy a könyvet Kínában betiltották. Ennek ellenére ez az egyik legnépszerûbb könyv a kínai nyelvet beszélõk
körében az egész világon. A Yellow Peril-nek nincs angol nyelvû változata. Wang Lixiong – szül. 1953 – könyvét
Bao Mi álnév alatt adta ki, amely azt jelenti kínaiul, hogy “Tartsd titokban”. – DJ)
Két forgatókönyvre kell felkészülnünk. Ha sikeresek biológiai fegyvereink az Amerika ellen intézett
meglepetésszerû támadásban, akkor a kínai nép képes lesz arra, hogy saját veszteségeit a minimumra szorítsa az
Egyesült Államok elleni harcban. Ha azonban a támadás kudarccal végzõdik, és kivált egy nukleáris megtorlást az
Egyesült Államok részérõl, akkor Kína katasztrófális helyzetbe kerül, amelyben lakosságának több mint a fele
elpusztulhat. Ezért kell késznek lennünk légvédelmi rendszerünkkel nagy és közepes méretû városaink körül.
Bármi is fog bekövetkezni, csak elõre mehetünk – félelem nélkül – Pártunk és kormányunk, valamint nemzeti
jövõnk érdekében, tekintet nélkül azokra a nehézségekre és szenvedésekre, amelyekkel szembe kell néznünk. A
lakosság még akkor is, ha a fele elpusztul, újra reprodukálódhat. Ha azonban a Párt elbukik, mindennek vége,
örökre vége.
A kínai történelemben a dinasztiák lecserélésénél mindig a könyörtelenebb gyõzõtt és a jó szándékú
pedig veszített. A legtipikusabb példa erre Csu királya, Xiang Yu, aki miután legyõzte Liu Bangot, elmulasztotta
az üldözését és erõinek a megsemmisítését. Ennek a könnyelmûségének betudhatóan Xiang Yu életét vesztette és
Liu gyõzõtt. (A Csu és a Han háborúja idején, röviddel a Kin dinasztiát – i.e 221-206 – megbuktatták.) Ezért
hangúlyoznunk kell a határozott intézkedések fontosságát. A jövõben a két rivális – Kína és az Egyesült Államok
– találkozni fog a keskeny úton, és engedékenységünk az amerikaiakkal szemben kegyetlenséget fog kiváltani a
kínai néppel szemben. Valaki itt felteheti a kérdést: Mi lesz az Egyesült Államokban élõ sok millió
honfitársunkkal? Azt kérdezhetik: Nem ellenezzük azt, hogy kínaiak megöljenek más kínaiakat?
Ezek az elvtársak túlságosan pedánsak, nem eléggé pragmatikusak. Ha mi ahhoz az elvhez
ragaszkodtunk volna, hogy kínainak nem szabad megölnie kínait, felszabadíthattuk volna-e Kínát? Ami az
Egyesült Államokban élõ több millió kínait illeti, ez természetesen nagy kérdés. Ezért a közelmúltban kísérletet
folytattunk genetikai fegyverekkel, azaz olyan fegyverekkel, amelyek nem ölik meg a sárga fajú embereket.
Eredményt elérni az ilyen fajta kutatásban rendkívül nehéz. A világszerte folyó genetikai fegyverkutatásban az
izraeliek járnak az élen. Az õ genetikai fegyvereik úgy vannak kifejlesztve, hogy megtámadják az arabokat és
védelmezik az izraelieket. De még õk sem érték el azt a színvonalat, hogy ezek ténylegesen bevethetõk legyenek.
Bizonyos kutatásokban együttmûködtünk Izraellel. Esetleg felhasználhatunk bizonyos technológiákat, amelyeket
az izraeliek védelmére fejlesztettek ki, és átalakítva õket alkalmazhatjuk a sárga fajúak védelmére. Az õ
techonológiájuk azonban nem elég fejlett még és nehéz felülmúlnunk õket az elkövetkezõ néhány évben. Ha öt
vagy tíz évre van szükség az áttöréshez a genetikai fegyverek terén, akkor nem várhatunk tovább. Olyan idõs
elvtársak, mint mi, nem engedhetik meg maguknak a hosszú várakozást, minthogy nem sok idõnk van már hátra.
Korombeli idõs katonák még várhatnak további öt vagy tíz évet, de azok, akik a Japán elleni háborúban vagy a
régi Vörös Hadseregbõl még velünk vannak, már nem várhatnak tovább. Emiatt fel kell adnunk a genetikai
fegyverekkel kapcsolatos elvárásainkat. Más perspektívából tekintve, az Egyesült Államokban élõ kínaiak
többsége tehertétel a számunkra, mert már régóta megrontotta õket a burzsuá-liberális értékrend, és igen nehéz
lesz elérni, hogy elfogadják Pártunk vezetését. Ha túlélnénk a háborút, kampányt kellene indítanunk a jövõben,
hogy foglalkozzunk velük és megreformáljuk õket. Emlékeznek, amikor legyõztük a Kuoumintangot és
felszabadítottuk a szárazföldi Kínát, mennyi burzsuá osztályhoz és az értelmiséghez tartozó üdvözölt minket
melegen, de késõbb kampányt kellett indítanunk a ‘reakciósok visszaszorítására’ és be kellett indítanunk a
Jobboldal Ellenes Mozgalmat, hogy eltávolítsuk és megreformáljuk õket.
(Az 1950-es és az 1960-as években Mao Ce-tung indította be azt a kampánysorozatot, amelynek a célja
az állítólagos jobboldaliak eltávolítása volt a Kommunista Pártból, mind Kínában, mind külföldön. – DJ)
Néhányan hosszú idõn át rejtõzködtek, és csak a Kulturális Forradalom idején leplezõdtek le. A
történelem bebizonyította, hogy minden társadalmi felfordulás valószínûleg sok ember halálával jár. Talán így is
megfogalmazhatjuk: a halál az a mozdony, amely elõre viszi a történelmet. A Három Királyság korszakában
mennyien haltak meg? (A Három Királyság elnevezés Wei-re, Shu-ra és Wu-ra, arra a három országra utal,
amely az i.u. 220-tól 280-ig terjedõ korszakban Kína területén létezett. – DJ) Amikor Dzsingisz kán
meghódította Eurázsiát, hány ember halt meg? Amikor Mandzsu elfoglalta Kína belsõ területeit, mennyien haltak
meg? Nem vesztették-e sokan életüket az 1911-es forradalomban? De amikor legyõztük a ‘Három Nagy Hegyet’
és lefolytattuk az olyan politikai kampányokat, mint ‘a reakciósok elnyomása’, a ‘Három Nagy Antikampány’ és
az ‘Öt Nagy Antikampány’, akkor legalább húszmillióan haltak meg.
(A kínai kommunisták szóhasználatában a “Három Nagy Hegy” az imperializmust, a feudalizmust és a
bürokratikus kapitalizmust jelöli, amelyeket le kell küzdeni. – DJ)
Attól tartottunk, hogy néhány fiatal ma remeg a félelemtõl, ha háborúról és emberek haláláról hall.
Háború idején hozzászoktunk a halottak látásához. Vér és húscafatok voltak körülöttünk, hullák hevertek
halomban a mezõkön és patakokban ömlött a vér. Mindezt láttuk. A csatamezõkön valamennyiünk szeme vörössé
vált az öléstõl, mert az élet-halál küzdelem volt és csak a bátor maradhatott életben.
Valóban brutális megölni egy- vagy kétszámillió amerikait. De ez az egyetlen lehetõség arra, hogy
biztosítsuk Kína évszázadát, azt az évszázadot, amelyben a KKP vezeti a világot. Mi, mint emberbarát
forradalmárok, nem akarjuk a halált. A történelem azonban az elé a választás elé állított, hogy el kell döntenünk,
kínaiak vagy amerikaiak haljanak meg, és nekünk az utóbbit kell választanunk, minthogy számunkra fontosabb
megõrizni a kínai nép életét és pártunk létét. Végül is mi kínaiak vagyunk, a KKP tagjai. Attól a naptól kezdve,
hogy csatlakoztunk a KKP-hez, a Párt élete valamennyiünk felett állott. A történelem fogja bizonyítani, hogy
helyesen választottunk.
Beszédem végéhez közeledve most már értik, miért folytattuk le ezt a felmérést. Magyarán szólva ezzel
az Internetes közvélemény-kutatással akartuk megtudni, hogy vajon népünk ellenünk fordulna-e, ha mi titokban
olyan határozatot hoznánk, hogy ‘kitakarítjuk’ Amerikát. Többen lennének-e azok, akik támogatnak, vagy akik
ellenünk vannak? A következõ megállapításra jutottunk: Ha népünk elfogadja hadifoglyok, asszonyok és
gyermekek lelövését, akkor helyeselni fogja Amerika ‘kitakarítását’. Több mint húsz éven át Kína élvezhette a
békét, és egy egész nemzedék nem esett keresztül a háború próbáján. Különösen a II. Világháború vége óta sok
változás következett be a hadviselés módjában, a háború fogalmában és a hadviselés etikájában. A korábbi
Szovjetunió és a kelet-európai kommunista államok összeomlása óta a Nyugat ideológiája vált uralkodóvá az
egész világon. Az emberi természet nyugati felfogása, valamint az emberi jogok nyugati szemléletmódja egyre
nagyobb mértékben elterjedt a kínai fiatalok körében. Éppen ezért nem voltunk egész biztosak a lakosság
magatartását illetõen. Ha népünk alapvetõen ellenzi Amerika ‘megtisztítását’, akkor természetesen megfelelõ
intézkedéseket kell hoznunk.
Miért folytattuk le ezt a közvéleménykutatást a világhálón keresztül, és miért nem államigazgatási úton?
Jó okból tettük, amit tettünk. Elõször is, ezzel csökkentettük a mesterséges beavatkozást és így bizotsítottuk,
hogy a lakosság valódi gondolkodását ismerjük meg. Továbbá ez bizalmasabb jellegû volt, és nem leplezte le
felmérésünk igazi célját. Ami azonban még fontosabb, az a tény, hogy legtöbben, akik képesek voltak válaszolni
az online kérdésekre, azokból a társadalmi csoportokból származnak, akik viszonylag iskolázottak és
intelligensek. Õk alkotják azoknak a vezetõ csoportoknak a kemény magját, amelyek döntõ szerepet játszanak
népünk körében. Ha õk támogatnak minket, akkor népünk egésze követ minket, ha õk ellenünk vannak, akkor
veszélyes szerepet játszhatnak, és társadalmi felfordulást idézhetnek elõ.
Nagyon megnyugtató számunka, hogy nem küldtek vissza kitöltetlen kérdõíveket. A benyújtott
kérdõívek 80%-ka ki volt töltve. Ez Pártunk néhány évtizedes, a propaganda és a nevelés terén végzett
munkájának kiemelkedõ eredménye. A nyugati befolyás hatására természetesen néhányan ellenezték a
hadifoglyok, az asszonyok és a gyermekek lelövését. Ezt mondották: ‘Sokkoló és félelmetes látni, hogy mennyien
helyeslik asszonyok és gyermekek lelövését. Megörült mindenki?’ Mások így szóltak: ‘A kínaiak szeretik azt
állítani magukról, hogy békeszeretõ nép, ténylegesen azonban a legkegyetlenebb nép. Az ölésre és gyilkolásra
vonatkozó megállapítások miatt végig fut a hideg a hátamon.’
Noha nem túlságosan sokan osztják ezt a nézetet, s így lényegesen nincsenek befolyással az általános
helyzetre, mégis szükségünk van erõsíteni propagandánkat az ilyenfajta érvek megválaszolására. Ezért erõteljesen
ajánljuk He Xin elvtárs utolsó tanulmányát, amelyet már benyújtottak a központi kormányhoz. Önök is
megtekinthetik az Interneten. Ha rámennek az Internetre – megfelelõ kulcsszavakat használva – akkor
megtalálhatják He Xin elvtársnak a Hong Kong Business News Médiafigyelõ Szolgálat részére adott interjúját,
amelyben ‘Az Egyesült Államok megdöbbentõ összeesküvésérõl” beszélt. A kezében lévõ anyagok szerint
1995. szeptember 27-tõl október 1-ig a Mihail Szergejevics Gorbacsov Alapítvány, amelyet az Egyesült
Államok hozott létre, meghívta a világ 500 legfontosabb államférfiát, gazdasági vezetõjét és tudósát, beleértve
George W. Bush-t is (aki ekkor még nem volt az Egyesült Államok elnöke), Lady Thatcher bárónõt, Tony
Blairt, Zbigniew Brzezinski-t, valamint George Soros-t, Bill Gates-t, a jövõkutató John Naisbit-et és így
tovább, valamennyi a világ legközismertebb személyiségei közé tartozik, a San Fransisco-i Fermont szállodába,
egy magasszintû kerekasztal konferenciára a globalizáció problémáinak, valamint annak a megvitatására, hogy
miként kell irányítani az emberiséget a XXI. században? Aszerint a dokumentum szerint, amely He Xin kezében
volt, Földünk eme jelenlévõ kiemelkedõ személyiségei, úgy gondolták, hogy az emberiség mai létszámának a
20%-a elégséges a világgazdaság és a jólét fenntartásához. A többi 80%, vagyis a világ népességének a 4/5-e,
emberi hulladék, amely képtelen új érték elõállítására. A jelen lévõk úgy gondolták, hogy a Föld népességének
fölösleges 80%-a selejt, és csúcstechnológiai módszereket kell felhasználni fokozatos eltávolítására. Minthogy az
ellenfelek titokban lakosságunk eltûntetését tervezik, nem lehetünk a végtelenségig könyörületesek és
együttérzõek velük szemben. He Xin elvtárs tanulmánya a megfelelõ idõben készült, és bebizonyította: a ‘szemet
szemért fogat fogért’ megközelítésünk helyességét, alátámasztva Teng Hsziao-ping elvtárs elõrelátását, amely
szerint katonai stratégiát kell az Egyesült Államokkal szemben bevetnünk.
Kétségtelen He Xin elvtárs nézeteinek a terjesztése során nem publikálhatjuk ezt a cikket a párt
újságjaiban, mert el kell kerülnünk az ellenség éberen figyelõ szemeit. He Xin interjúja arra emlékeztetheti az
ellenséget, hogy már rendelkezünk a modern tudomány és technológia – beleértve a ‘tiszta’ nukleáris
technológiát, a génfegyver-technológiát, valamint a biológiai-fegyver technológiát – eszközeivel és hatalmas
csapásokat tudunk mérni lakosságuk nagyarányú megsemmisítésére.
Az utolsó probléma, amirõl beszélni akarok, az a katonai küzdelemre való felkészülés erõteljes
kézbevétele. Jelenleg az elõrehaladás vagy a lemaradás keresztútjához értünk. Egyes elvtársak szembesülnek az
országunkat elárasztó problémákkal – a korrupcióval, az állami tulajdonban lévõ vállalatok nehézségeivel, a
bankoknál lévõ rossz adósok számláival, a környezetszennyezési problémákkal, a közbiztonsággal, a közoktatási
helyzettel, az AIDS fenyegetésével és más megoldásra váró problémákkal – beleértve lázadások lehetõségét is.
Ezek az elvtársak haboznak, hogy elkötelezzék magukat a katonai küzdelemre való felkészülés mellett. Úgy
gondolják, hogy elõször meg kell bírkózni a politikai reform problémájával, azaz elõször önmagunk
megreformálására kerüljön sor. Miután megoldottuk belsõ problémáinkat, foglalkozhatunk a külföldi katonai
küzdelemmel.
Ez a kínai forradalom 1948-as kritikus szakaszára emlékeztet engemet. Ebben az idõben a Népi
Felszabadítási Hadsereg ‘lovai a Jangce folyóból itták a vizet’. De rendkívül bonyolult helyzettel és problémákkal
kellett szembesülniük minden felszabadított területen és a központi irányítóhatóság naponta kapta a
szükséghelyzetrõl szóló jelentéseket. Mi a teendõ? Állítsuk le a hátországi területek és a belsõ ügyek irányítását,
mielõtt továbbhaladunk, vagy egyetlen hatalmas erõfeszítéssel keljünk át a Jangcén és haladjunk tovább? Mao
elnök rendkívüli bölcsességgel és bátorsággal kiadta az elõrenyomulási parancsot ‘vigyétek a végsõ gyõzelemig a
forradalmat’, és felszabadította egész Kínát. Az elõbb említett kétségeink a súlyos konfliktusokat okozó
problémákkal kapcsolatosan mind megoldódtak a nagy elõrenyomulásnak ebben a forradalmi lendületében.
Úgy látszik, hogy most hasonló kritikus szakaszban vagyunk, mint amikor a ‘lovak itták a vizet a Jangce
folyóból’ azokban a forradalmi idõkben, egészen addig, amíg szilárdan kézbe nem vesszük a legalapvetõbb
feladatot – a háborús küzdelemre való felkészülést. A Központi Bizottság úgy gondolja, mire megoldjuk egyetlen
csapással az Egyesült Államok problémáját, addigra valamennyi belsõ problémánk is megoldódik. Így tehát
katonai küzdelemre való felkészülésünk a látszat szerint Tajvan ellen irányul, ténylegesen azonban az Egyesült
Államokat célozza. Felkészülésünk messze meghaladja a repülõgéphordozókkal vagy mûholdakkal történõ
támadás méreteit.
A marxizmus azt tanítja, hogy az erõszak az új társadalom megszületésének a bábája. Ebbõl
következõleg a háború Kína évszázada megszületésének a bábája. A háború közeledése reménységgel tõlt el az új
nemzedék iránt.”

Csi Hao-tian második beszéde itt ér véget.

Mûhold felvételek Kína titkos fegyverkezésérõl

A Washington Times címû lap 2006. február 16-i számában cikket közölt Bill Gertz tollából azokról a
kereskedelmi mûholdak által készített fényképekrõl, amelyek betekintést engednek Kína nukleáris
fegyverkezésébe és katonai támaszpontjaiba. A képeken elõször láthatóak Kína titkos víz alatti tengeralattjáró
alagútjai. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon egyik képviselõje kijelentette, hogy a tengeralattjáró
alagutak bejáratairól készült fénykép elõször bizonyítja, hogy Kína milyen nagyszabású rejtett fegyverkezési
programot hajt végre. Hasonló, de még ennél is részletesebb hírszerzési fényképek már a Pentagon rendelkezésére
állnak, de ezek szigorúan titkosak. “A kínaiak titkos katonai létesítmények egész hálózatával rendelkeznek,
amelyrõl tudomással bír az Egyesült Államok kormánya, de nem hozza nyilvánosságra erre vonakozó
értesüléseit,” mondotta a Pentagon képviselõje, aki nem kívánta magát megnevezni.
A polgári rendeltetésû mûbolygók most közzétett fotói ezért az elsõ nyilvános tájékoztatást jelentik Kína
titkos fegyverkezésérõl. Ezeket a fényképeket 2000. és 2004. között készítették, és látható rajtuk Kína Xia
osztályhoz tartozó és interkontinentális rakéták hordozására alkalmas tengeralattjáróinak dokkja a
Jianggezhuang támaszponton, amely a Sárga tenger Sandong tartományában van. A tengeralattjárók 12 db
JL-1 típusú rakétáinak a nukleáris robbanófejei egy víz alatti tárolóban vannak elraktározva, amelyeket a
tengeralattjáróktól észak-nyugati irányban, 450 méter távolságban fényképeztek le. A nagy felbontású mûholdas
fénykép egy viziutat mutat, amely szárazföld által befedett létesítményhez vezet. Más fényképek további föld alatti
katonai bázisokat mutatnak, beleértve a Fejdong melletti légitámaszpontot Anhui tartományban, olyan kifutóval,
amely a közeli hegy alá vezet. Több felvétel is készült a levegõben újratölthetõ kínai H-6-os stratégiai
bombázókról és az üzemanyagtöltõ-gépekrõl a Hubei tartományban lévõ Dangyang-i légibázison. 70 nukleáris
rakéta indítására is alkalmas Qian-5 típusú repülõgépet is lefényképeztek több kelet-kínai partmenti
tartományban.
Ezeket a fényképeket a non-profit státuszú Natural Resources Defence Council (NRDC), a
Természeti Erõforrások Védelmi Tanácsa és a Federation of American Scientists, (az Amerikai Tudósok
Szövetsége) képviselõibõl alakult csoportok készítették. A fényképek elég élesek ahhoz, hogy be lehessen
azonosítani már a három láb (91 centiméter) méretû objektumokat is a Földön. Ezek a fényképek az Imaging
Notes nevû negyedévenként megjelenõ hírlevél téli kiadásában jelentek meg. Ilyen digitális felvételek készítésére
valamikor csak az Egyesült Államok technikai hírszerzõ szervezeteinek volt lehetõsége. A közelmúltban már a
kereskedelmi jellegû vállalatok is olyan technológiát alkalmaznak, amely már az övékhez hasonló világûri
kamerákkal jóminõségû felvételeket tudnak készíteni.
A föld alatti támaszpontok létezése megerõsíti a Pentagon és a hírszerzõ szervezetek elemzéseit, amely
szerint Kína nagyarányú titkos fegyverkezést folytat, amely fenyegeti az Egyesült Államok érdekeit, miközben
hivatalosan azt állítja, hogy erõi védelmi jellegûek és nem jelentenek fenyegetést. Donald H. Rumsfeld
nemzetvédelmi miniszter szerint (aki 2005. októberében Kínába látogatott) Peking többértelmû jelzéseket ad
titokban folytatott fegyverkezésérõl, és nem indokolja meg egyértelmûen azok célját. Amerika Csendes-óceáni
Flottájának parancsnoka Gary Roughead tengernagy azonban nem tekinti Kínát “fenyegetésnek”. Ugyanakkor õ
is elmondotta 2006. február 14-én, hogy Kína nagyméretû és gyors fegyverkezésének a célja nem teljesen ismert.
Azt hangsúlyozta, hogy fokozott átláthatóságra van szükség Kína részérõl.
A Pentagon négy éves stratégiai jelentése, amelyet 2006. februárjában tettek közzé, megállapította: Kína
növekedõben lévõ hatalom, amely a legnagyobb potenciállal bír az Egyesült Államokkal való katonai versenyben.
A jelentés szerint Peking jelentõs összegeket ruház be stratégiai nukleáris fegyvereinek a kiépítésére, amelyek
alkalmasak a határain túli csapásmérésre is. Az amerikai kormányzat több hivatalos képviselõje elmondotta, hogy
a kínai fegyverkezés méretei és titkossága vitákat váltott ki az amerikai kormányzatban. Azt kell megválaszolni,
hogy milyen fenyegetést jelent ez az Egyesült Államokra. A washingtoni hírszerzõ ügynökségek a közelmúltban
elkészítettek egy Nemzeti Hírszerzõi Becslést – National Intelligence Estimate, NIE – vagyis a hírszerzõ és
titkosszolgálati közösség szakértõi közösen készítettek átfogó elemzést Kínáról. Arra a következtetésre jutottak,
hogy Kína megtévesztõ stratégiát használ az Egyesült Államok és más nemzetek félrevezetésére valódi céljait,
programjait és katonai felkészülését illetõen. A Pentagon hivatalosan kérte Kínát, hogy tegye lehetõvé földalatti
létesítményeinek, így például a tengeralattjáró alagutaknak és a pekingi parancsnoki irányítóközpontoknak a
megtekintését, de ezeket a kéréseket elutasították, illetve tagadták kínai részrõl az említett létesítményeknek a
puszta létezését is.
Elutasították azt az állítást, hogy Kínának lenne bármiféle föld alatti tengeralalattjáró létesítménye. Az
említett mûholdas fényképek pontosan ezek létezését bizonyítják, amibõl az is következik, hogy Peking
félrevezette az Egyesült Államokat. A tengeralattjárókat álcázó létesítmények csak annak a tíz különbözõ elrejtett
létesítménytípusnak az egyikét alkotják, amelyeket a kínai hadsereg kiépített. Vannak olyan föld alatti
létesítmények, amelyek a nukleáris rakéták tárolására szolgálnak. Más föld alatti létesítmények a fegyvergyárakat,
a katonai irányítóközpontokat és a politikai irányítás föld alatti központjait rejtik.
Kína 2004-ben hozta nyilvánosságra elõször új típusú tengeralattjárói létezését. A Juan osztályhoz
tartozó tengeralattjárók gyártását, amelyeket egy közép-kínai földalatti üzemben fejlesztettek ki, szigorúan
titokban tartották. 2002 óta Peking már 14 tengeralattjárót állított hadrendbe. Jelenleg az új - interkontinentális
rakéták kilövésére alkalamas -tengeralajárón dolgoznak, amely a Jin típushoz tartozik, és további két új Sheng
típusú támadó tengeralattjárót is építenek.
Az amerikai Védelmi Hírszerzõ Ügynökség (Defense Intelligence Agency, DIA) titkos felmérése
szerint Kína nukleáris ereje 45 hosszútávú rakétát, 12 tengeralattjáróról indítható rakétát, és 100 rövidtávú rakétát
tartalmaz – valamennyi egy robbanófejjel van felszerelve. 2020-ra Kínának 220 hosszú-távú rakétája, 44
tengeralattjáróról kilõhetõ rakétája, és 200 rövidtávú rakétája lesz a DIA jelentése szerint. Richard Fischer, a
Nemzetközi Kiértékelõ és Stratégiai Központ (International Assessement and Strategy Center) kínai katonai
szakértõje szerint az északi tengeralattjáró-támaszponton túlmenõen Kínának nagy méretû
tengeralattjáró-támaszpontja van Julin-nál, Hajnan-szigetén – a Dél-Kínai tengeren. Ez a déli támaszpont
lehetõvé teszi a kínai rakétahordozó tengeralattjárók könnyebb bevetését azokéhoz képest, amelyek a
sárga-tengeri támaszponton állomásoznak, és amelyek sokkal sebezhetõbbek az amerikai tengeralattjáró-elhárítás
részérõl.

Van-e a Amerikának Kína-ellenes stratégiája?

Zbiniew Brzezinski, a Trilateriális Bizottság egykori alapító elnöke, a Kolumbia Egyetem tanára, és
számos tekintélyes kutatóintézet munkatársa, s aki Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, írja “A nagy
sakktábla címû könyvében”, amely elõször 1997-ben jelent meg Amerikában, majd magyarul 1999-ben az
Európa Könyvkiadónál, hogy a demokratikus átalakulás kérdését Kína nem kerülheti meg korlátlan ideig, mert
akkor elszigetelõdik a világtól. Ilyen elzárkózás azt jelentené, hogy Pekingnek vissza kellene hívnia a több mint
70 000, jelenleg Amerikában tanuló diákját, és ki kellene utasítania a külföldi üzletembereket, kikapcsolnia a
számítógépeket, és több millió kínai háznak a tetejérõl le kellene szerelnie a parabolaantennákat. Ez a kulturális
forradalomra emlékeztetõ zsákutca lenne. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, de mégis egyre csökkenõ
befolyással rendelkezõ KKP esetleg megkísérelheti Észak-Korea utánzását. Ilyesmi azonban csak rövid
átmenetnek bizonyulna, ugyanis visszavetné a gazdaságot, és az politikai robbanáshoz vezethetne.
Az önkéntes elszigeteltség véget vetne Peking világhatalmi törekvésének. A Nyugatnak is túl nagyok az
érdekeltségei Kínában, és a külföld túlságosan is igyekszik jelen lenni ebben az országban, s nem lenne hajlandó
arra, hogy kirekessze magát. Kína jelenlegi nyitottságának tehát nincs gyakorlati alternativája. (Már amennyire a
nagyarányú fegyverkezés szigorú rejtegetését nyitottságnak lehet tekinteni.)
Az amerikai szakértõ úgy véli, hogy a demokratikus átalakulás lehetõsége, így az emberi jogok kérdése,
nem kerülhetõ meg sokáig. Kína jövõbeni világhatalommá válása attól függ, hogy az uralkodó elit mennyire
zökkenõmentesen tudja átadni hatalmát a fiatalabb nemzedéknek, és miként birkózik meg a gazdasági és a
politikai rendszerek közötti ellentmondással. Brzezinski elképzelhetõnek tartja olyan tekintélyelvû állam
létrehozását, amelyben alacsony szinten lehetõvé tennék a választás lehetõségét a politikában, és csak ezután
haladnának tovább a valódi politikai pluralizmus felé. Egy ilyen ellenõrzött rendszerváltás jobban megfelelne az
ország egyre nyitottabb gazdasága számára, mintha továbbra is fenntartanák a KKP kizárólagos egyeduralmát.
Brzezinski úgy gondolja, hogy a kínai politikai elitet ügyesen - pragmatikus racionalitással - kell rávenni arra,
hogy hajlandó legyen átadni hatalmi monopóliumának és kiváltságainak egy részét. A közembereknek pedig
mindezt türelmesen kellene elviselniük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alulról jövõ ilyen fajta demokratikus
kezdeményezések akár azoktól származnak, akik szellemileg érzik elnyomva magukat, mind például az
értelmiségiek és diákok, akár azoktól, akik gazdaságilag vannak kizsákmányolva – például az iparosodott
területek munkásai és a vidéki szegények – általában túlmennek a hatalmi osztály által meghúzott határon.
A politikai és társadalmi okokból elégedetlenkedõknek 1989-ben nem sikerült demokratikus fordulatot
kikényszeríteniük, ezért Kína nem valószínû, hogy elkerülheti a politikai zavargásokat. A kínai vezetõk is erre
számítanak, mert a Kommunista Párt 1990-ben készített belsõ tanulmánya is számol súlyos politikai
nyugtalansággal. Egyes szakértõk szerint Kínában a belsõ megosztottság olyan méreteket ölthet, amely kétségessé
teheti az ország mai integritását. Ezt a lehetõséget viszont csökkenti a felszított nacionalizmus, és a modern
kommunikáció kettõs hatása. Mindkettõ az egységesülõ kínai államot támogatja.
Brzezinski szerint van egy harmadik oka is azoknak a kétségeknek, hogy sikerül-e Kínának az
elkövetkezendõ két évtizedben jelentõs világhatalommá válnia? Ugyanis ha Kína elkerüli a megosztó hatású,
nagyméretû belsõ politikai konfliktusokat, és ha fenn is tudja tartani jelenlegi gyorsütemû gazdasági növekedését,
akkor is viszonylag szegény maradna. Ha a nemzeti össztermékét megháromszorozza, akkor is a geopolitikai
régió alsó részén foglalna helyet egy fõre jutó jövedelmét tekintve. Ezért Brzezinski úgy véli, hogy Kína
valószínûleg nem lesz elsõrendû világhatalom 2020-ig, viszont lehetõsége van arra, hogy õ legyen a meghatározó
regionális hatalom Kelet-Ázsiában.
A gazdasági megfontolások döntõen befolyásolják Kína törekvéseit. Az új energiaforrások iránti növekvõ
igénye miatt Kína ragaszkodik hegemóniájához a dél-kínai tengerfenék lelõhelyeinek a kiaknázását illetõen.
Ugyanilyen okból Kína közeledik az energiában gazdag közép-ázsiai államokhoz. Így például 1996-ban Kína,
Oroszország, Kazahsztán, Kirgizia és Tadzsikisztán már határ- és biztonsági-egyezményt írt alá. Növekszik Kína
érdeklõdése az orosz Távol-Kelet iránt is. A kínai bevándorlók és kereskedõk beszivárgása az orosz területekre
egyre nagyobb méreteket ölt. Kialakulóban van egy kínai befolyási övezet, ez azonban nem hasonlítható össze
azzal a politikai uralmon alapuló övezettel, amit Moszkva tartott fenn Kelet-Európában. Ennek az a lényege, hogy
a Kína befolyási övezetébe tartozó országokban döntéshozatal elõtt mindig felteszik majd a kérdést: “És mi errõl
Peking véleménye?”
Ha Peking tényszerûen világhatalom lenne, befolyása délebre terjedne ki. Mind Indonéziának, mind a
Fülöp-szigeteknek el kellene fogadnia, hogy a körülöttük lévõ vizeken a kínai haditengerészeté a hegemónia. Egy
politikailag és gazdaságilag óriássá váló Kína kísérletet tehetne, hogy kiterjessze befolyását az orosz
Távol-Keletre, és aktívan részt venne Korea egyesítésében. Természetesen Tajvan kérdését is ízlésének
megfelelõen oldaná meg. Egy ilyen terjeszkedõ Kína valószínûleg Oroszország és India ellenállásába ütközne, akik
esetleg Pakisztánt is bevonnák a kínai befolyás visszaszorításába. Délen Vietnam és Indonézia - valószínûleg
Ausztrália támogatásával - igyekezne fékezni Kína terjeszkedését. Keleten Japán és mindenekelõtt Amerika
helyezkedne szembe a kínai nyomással és akadályozná, hogy döntõ szerepe legyen Koreában és erõszakosan
bekebelezhesse Tajvant.
Az hogy Kína miként fejlõdik nagy mértékben Amerika hozzáállásától és jelenlététõl is függ. A kínaiak
ezért politikájukban nagy hangsúlyt fektetnek Amerika befolyásolására, különösen a kulcsfontosságú
Amerika-Japán kapcsolatokat illetõen. Peking Amerikát a világ vezetõjének tekinti, amelynek jelenléte a térségben
Japánnal együtt korlátozza Kína befolyását. Ezért Brzezinski is úgy látja, hogy Amerika szerepébõl és
elhelyezkedésébõl adódóan – de szándékai ellenére – a jövõben Kína ellenfele és nem természetes szövetségese
lesz. (A nagy sakktábla – 233. old)
Szun Ce õsi bölcsességére támaszkodva: a kínai politika feladata az, hogy az amerikai hatalom
felhasználásával békésen gyõzze le az amerikai hegemóniát, de anélkül, hogy szabad befolyást engedne Japán
regionális törekvéseinek. Ennek érdekében a kínai geostratégák két célt követnek. Ezeket 1994-ben Teng
Hsziao-ping fogalmazta meg: “Elsõként szembe kell szállnunk a hegemonizmussal és a hatalmi politikával, hogy
megõrizhessük a világbékét; másodikként új nemzetközi politikai és gazdasági rendet kell felépítenünk.” Az elsõ
nyilvánvalóan az Egyesült Államokra céloz. Kína csökkenteni akarja Amerika túlsúlyát, de kerülni óhajtja a
katonai összeütközést, amely leállítaná azt a gazdasági növekedést, amely elõfeltétele Kína elsõrendû
nagyhatalommá válásának. Teng Hsziao-ping második utalása a világ hatalmi viszonyait igyekszik megváltoztatni,
kihasználva bizonyos fontos államok neheztelését a jelenlegi erõviszonyok miatt. Kínának nem tetszik, hogy az
Egyesült Államokat az eurázsiai kontinens nyugati szélén az Európai Unió, azon belül is annak meghatározó
országa, Németország támogatja; másrészt e hatalmas kontinens keleti részén Japán a szövetségese.
Peking kerül minden komoly konfliktust közvetlen szomszédaival. Elsõsorban az orosz-kínai viszonyban
ért el javulást, miután Moszkva hatalma ma gyengébb, mint Pekingé. Kínának Indiával is kerülnie kell minden
közvetlen összeütközést, méghozzá úgy, hogy közben szoros katonai együttmûködést tart fenn Pakisztánnal és
Burmával. Peking igyekezett kihasználni a dél-kelet ázsiai országokban elõforduló Nyugat-ellenes érzelmeket,
különösen Malajzia és Szingapúr vonatkozásában. Megkérdõjelezte az amerikai-japán biztonsági egyezmény
szükségességét is. Egyidejûleg komoly erõfeszítéseket tettek Hong Kong hosszú távú beolvasztására.
Brzezinski úgy látja, hogy Kína regionális státuszának elõsegítése segítené annak a célnak az elérését,
amit a már hivatkozott Szun Ce így fogalmazhatott volna meg: “Amerikának a térségben gyakorolt hatalmát
annyira legyengíteni, hogy annak szövetségesként szüksége legyen egy, a térségben vezetõ szerepet betöltõ
Kínára, sõt végül társként egy kínai világhatalomra. Ezt a célt úgy kell megközelíteni és elérni, hogy ne váltsa ki
az amerikai-japán szövetség védelmi okokból történõ kibõvítését és olyan következménnyel se járjon, hogy
Amerika hatalmát a térségben Japán vegye át.” (i.m. 236. old.)

Az erõs állam nagy hasznot hozott

Már érintettük, hogy mennyire megrémítette a KKP vezetését az a mód, ahogy a Szovjetunió felbomlott,
és nemcsak a gazdaság vált a vadkapitalizmus rablóprivatizációjának az áldozatává, de az állam is annyira
meggyengült, hogy képtelen volt beszedni az adót és fizetni alkalmazottait – köztük nemcsak a pedagógusok és a
bányászok maradtak fizetés nélkül – de még a hadsereg tisztjei sem kapták meg járandóságaikat.
A kínaiak látták, hogy az orosz hadsereg megpróbált ellenállni a szélsõséges atlantizmusnak és a
nyomában járó vadkapitalizmusnak, de végül is nem tudta megakadályozni Oroszország pénzügyi technikákkal
történõ kirablását. A hadsereg által megszervezett sikertelen hatalomátvételi kísérletnek nem a Kommunista Párt
uralmának a visszahozása volt a célja, hanem meg akarta akadályozni a szovjet állam, majd pedig az utódába lépõ
orosz állam, kívülrõl vezérelt megbénításának és kirablásának a folyamatát. Az az állam, amelyet meg akartak
erõsíteni, semmiféleképpen sem lett volna sztálinista típusú bolsevik diktatúra.
Az orosz atlantisták, akik nagy hangon szónokoltak a demokráciáról, ténylegesen a Washingtoni
Konszenzus néven ismert programot hajtották végre, rékényszerítve azt Oroszországra. A Washingtoni
Konszenzus döntéseit öt szakaszban kényszerítették rá a hidegháborúban legyõzött Oroszországra. Az 1992-ig
tartott elsõ szakaszban szabaddá tették az árakat és lértékelték az állampolgárok jövedelmét és megtakarításait.
Az 1993-ban végrehajtott második szakaszban védelem nélkül hagyták az állampolgárok közös tulajdonát képezõ
nemzeti vagyont. Ezt a bámulatos gyorsasággal megszületõ új oligarcha csoport ténylegesen fillérekért
kaparintotta meg és tette a saját magántulajdonává a rablóprivatizálás segítségével. Az 1994-ig tartó harmadik
szakaszban hatalmas veszteségek sújtották a lakosságot megtakarításainak elértéktelenedésével és a tudatosan
elõidézett pénzügyi spekuláció következtében. Az 1995-re esõ negyedik szakaszban a nemzetközi pénz- és
korporációs oligarchia atlantistái szétrombolták az ország produktív gazdasági strukturáit. Ennek következtében
óriásira növekedett a munkanélküliség és rekord méretekben csökkent a lakosság reáljövedelme. Az 1995-tól
1998-ig tartó ötödik szakaszban megtervezetten eladósították az államot és olyan pénzügyi csõdbe jutatták,
amelynek a révén a nemzetközi pénzügyi közösség több mint 500 milliárd dollárt kiemelt magának
Oroszországból.
A beindított adósságspirál nemcsak elvonta Oroszország pénzügyi erõforrásait a termelõgazdaságtól, de
egyben felemésztette a lakosság megtakarításait is. Az atlantisták befolyása alá került állam, hogy megtartsa a
spekulációs mûveletek magas jövedelmét, létrehozta a saját maga által kibocsátott, rövidtávú államkötvényekbõl
álló pénzügyi piramisát. Ez évi 100%-os kamatot, vagy még ennél is magasabb hozamot biztosított e különleges
– a nemzetközi spekulánsok tulajdonában lévõ államkötvények részére. Ez a nyilvánvalóan összeomlásra ítélt
pénzügyi piramis vezetett az 1998. augusztus 17-én bekövetkezett államcsõdhöz.
Az atlantista Washingtoni Konszenzus kényszerprogramja nyomán nemcsak az orosz államhatalom
esett szét és süllyedt mélyre az orosz gazdaság teljesítménye, de demográfiai veszteség is bekövetkezett. Három
millióan haltak meg idõ elõtt és hat millióra tehetõ azoknak a száma, akik a szétesett gazdaság és a lezülött
közállapotok miatt meg sem születtek. Az így elõálló népességcsökkenés nagyobb volt, mint a sztálini diktatúra
legvéresebb idõszakában.
Ha a világhegemóniára törekvõ nemzetközi pénz-és korporációs-oligarchia nem kényszerítette volna rá
Washingtoni Konszenzusnak nevezett programját Oroszországra, akkor Oroszország úgy is áttérhetett volna a
piacgazdaságra, hogy nem szenved el a történelemben példa nélkül álló hatalmas veszteségeket. Oroszországnak
ezt a kirablását az tette lehetõvé, hogy nemcsak a gazdaság bénult meg, de az állam is szétesett. Az
Oroszországot ekkor ellenörzõ és a nemzetközi pénzügyi közösség által irányított atlantista politikusok és
pénzemberek tudták, miként kell Oroszországra rákényszeríteni az úgynevezett sokkterápiát. Ez a sokkterápia a
Washingtoni Konszenzus szerves részét képezte. Nyomában csökkent a termelés hatékonysága, a gazdaság
versenyképtelenné vált és még Oroszország egyedülálló tudományos és kutatási potenciálja is szabad préda lett.
Oroszország hatalmas természeti erõforrásai és tudományos kapacitása ellenére az egy fõre esõ nemzeti
jövedelem vonatkozásában a Fülöp-szigetek színvonalára esett vissza.
Mindezt jól látták Kína vezetõi és úgy döntöttek, hogy bármilyen nyomást is gyakorol rájuk a
demokrácia, a piacgazdaság és az emberi jogok nevében a Nyugat, nem engedik elgyöngíteni Kínában a központi
államhatalmat. A piacgazdaság mûködhetett, de egyidejûleg szigorú intézkedéseket hoztak az államhatalom
megerõsítésére és az államhatalom képviselõinek a korrupciótól való megóvására. Amikor fejlõdik a piacgazdaság
és ennek eredményeként hatalmas vagyonok keletkeznek magánszemélyek tulajdonában, ez a pénzügyi-gazdasági
erõ a korrupció legváltozatosabb technikáival próbálja meg saját akaratát politikai döntésekké átalakítani. Ezért
olyan helyzetben, amikor a gazdaság irányítása a magántulajdonsok, kapitalisták kezébe kerül, az államhatalom
pedig egy diktatórikusan irányító párt kezében marad, a két hatalom között szükségszerûen konfliktusok
keletkeznek. A kínai kommunista vezetés válasza Oroszország atlantista kirablására végül is gazdaságilag
eredményesnek mutatkozott.
Több magyar szakértõ (köztük Lóránt Károly) kiszámolták, hogy a piacgazdaságra áttérés Kína
számára 20 000 dollár / fõ jövedelemnövekedéssl járt. Tekintettel arra, hogy Kínának 1300 millió lakosa van, ez
hatalmas összeget, 26 000 000 000 000 dollár hasznot jelentett. Összehasonlításképpen megemlítjük a magyar
rendszerváltás pénzügyi következményeit: Magyarország a gazdasági rendszerváltás, a tudatos eladósítás és a
rablóprivatizáció eredményeként 26 000 dollár / fõ kárt szenvedett. Ez 260 000 000 000 dollár veszteséget jelent.
Ez a nagy veszteség is azért következhetett be, mert teljesen védtelenül maradt a társasági törvény következtében
a közvagyon, és 1988 óta nem készült vagyonmérleg. Mindez csak azért volt lehetséges Magyarországon is, mert
a Washingtoni Konszenzus szélsõségesen neoliberális és neokonzervatív irányvonalát kritika nélkül elfogadta a
magyar pénzügyi és gazdasági irányítóréteg, és a politikai osztály döntési helyzetben lévõ tagjai pedig
engedelmesen végrehajtották.
A XXI. században kiélezõdött a küzdelem a két világuralomra törõ erõ között. A ma domináns nemzetközi pénz-
és korporációs-oligarchia az atlantizmus nevében alkalmazza a hatalom megszerzésének és megtartásának
új-machiavellista stratégiáját, globális méretekben. Az atlantista machiavellizmus céljaiban és módszereiben
ugyanolyan könyörtelen és önzõ mint a korábbi machiavellizmusok voltak. A kínai kommunisták
eurázsista-machiavellizmusát erre adott válaszként is értelmezhetjük, olyan ellenhatásként, amelynek
szükségszerûen szembe kell szállnia a Nyugat atlantista machiavellizmusával.

Tejfalussy András által ezúton is közreadott csatlakozó közérdekû kiegészítõ tájékoztatás:

Az általunk benyújtott, de az illetékesek részérõl válaszra sem méltatott feljelentõ iratok (amennyiben az ellenünk ismételten elkövetett súlyos testi sértéseket és azok államvédelmi hatósági bûnpártolásait nem tekintjük válasznak) ûa valószínûleg elsõsorban az izraeli titkosszolgák által a más etnikumok életterének rablógyilkosság útján elfoglalása (majd kiárusítása?) céljából szervezett apartheid ügyében:

Szinte valamennyi mezõgazdasággal foglalkozó szakkönyvet meghamisítottak, a mérgezõ kálisót gyógyhatásúnak hazudják, s a mérgezõ kálium mûtrágyák aszály kár növelõ, klorózis okozó hatását a hiányos káliumpótlás által okozottnak hazudják bennük. TUDJÁK, MERIK, TESZIK:

Tudományos alapossággal kikísérletezett,véletlenszerûnek feltüntethetõ népirtást alkalmaznak!

Tisztelt Strasbourgi Nemzetközi Emberi Jogi Bíróság!

(Code: solyom060219)

Alulírott Tejfalussy András dipl. mérnök feltaláló magyar állampolgár (H-1036 Budapest, Lajos u.
115., Tel./fax: 36-1-250-6064) ezúton felkérem a tisztelt Nemzetközi Bíróságot arra, hogy szíveskedjék velem
szemben elmarasztalni és 40 millió forint kártérítésre kötelezni a Magyar Államot, mint alperest, a Magyar
Köztársaság Elnökének Hivatala és a rendõrségi, ügyészségi és bírósági stb. bûnsegédei által az X-398/l998.
ikt. számú hamis iratuknak a fedezetében és a hasonlóan hamis egyéb irataiknak a fedezetében ellenem és a
Családom ellen több évtizede folytatott személyiségi jog sértõ aljas államigazgatási retorziók miatt. A
bizonyítékokat közzétettük az internetes www.AQUANET.fw.hu társasági honlapunkon, az ügy tényeinek az
összefoglaló ismertetését pedig az alábbi feljelentõ irat tartalmazza.

NÉPIRTÓK ÉS BÛNSEGÉDEIK ELLENI NYILVÁNOS
FELJELENTÉS

A Köztársasági Elnökhöz és az Országos Rendõrfõkapitány útján az
Interpolhoz

Alulírott Létvédõ Köri aktivistaként is, a Ptk. 484-487. § és a Btk. és Be. alapján az alábbi feljelentést
teszem:

Az orvosok és gyógyszerészek nemzõképtelenné teszik, kipusztítják a nem kóser étrendû magyarokat
a konyhasó helyett kálisót tartalmazó mérgezõ "ételízesítõkkel" és szennyezett, fertõzõ vezetékes ivóvízzel is
pusztítják õket.

EZT AZ ÁLTALUNK FELTÁRT TÉNYEKKEL AZ ALÁBBIAKBAN BIZONYÍTJUK. . A teljes
bûnügyi bizonyíték anyagot lásd az internetes www.AQUANET.fw.hu honlapunkon.

Az emberi szervezetben csak 2% kálium van nem szerves kötésben, viszont a nátrium 98%-a mobil.
Emiatt napi 0,4-0,8 gramm a káliumveszteség, de akár 10 gramm is lehet a napi nátriumveszteség (ez 25
gramm konyhasó- veszteségnek felel meg). A pótolt vízhez képest a kálium és a nátrium optimális pótlása az
(infúziós Ringer-) élettani sóoldat összetétele alapján közismert: 1 liter desztillált vízben 0,2 gramm a kálium,
de 4 gramm a nátrium. Napi 2 liter infúzióval, 2 liter vízzel 0,4 gramm káliumot, de 8 gramm nátriumot
pótolnak, sem többnek, sem kevesebbnek a pótlása nem kedvezõbb, ugyanis ez az „élettani optimum”.

A káliumnak a vérben oldott mennyisége szûk határok között optimális, s ezen határok túllépése életveszélyes.
Súlyos, életveszélyes szívmûködési zavart (szívleállást) is okozhat a kálium, ha a vérbe bejuttatott mennyisége
egy órán belül 0,8-1,6 grammnál (20-40 mval-nál) , vagy egy napon belül 11 grammnál (280 mval-nál) több. A
szájon át bejuttatott napi 2,2-3,5 grammnál több káliumnak (5-8 gramm kálium-kloridban vagy
kálium-citrátban van ennyi kálium, pl. a Redi- Só nevû „sópótlóban”) a vérbe bejuttatása is jól látható EKG
torzulásokat, szívmûködési zavarokat okozhat az elõtte egészséges felnõtteknél is. A nem egészséges felnõttek
és a gyermekek esetében fokozottan veszélyes a kálium túladagolás.

A hazai élelmiszerek és üdítõ italok nagy része mérgezõen sok káliumot juttat be, pl. 1 kg banán 5 grammot,
10 dkg szója 1,8 grammot, 1 liter Coca-Cola 1,5 grammot, az ezek melletti kálisóval ételízesítés közvetlenül
életveszélyes. A mérgezõ hatás nem csak a napi dózistól, hanem a kálium felszívódási sebességtõl is erõsen
függ, minél gyorsabb a felszívódás, annál veszélyesebb mérgezés idézõdik elõ.

Különösen életveszélyes, amikor az elvesztett vizet úgy pótolják, hogy a vízzel együtt elvesztett konyhasó
nátriuma helyett káliumot esznek, isznak. vagy ilyen infúziót kapnak. A nátrium helyett való kálium pótlás
már több fiatal sportolónál okozott sportolás közben történt szívleállást, halált, de gondosan elhallgatják,
hogy ez a legvalószínûbb oka a hirtelen haláluknak!

A konyhasó helyett kálisó fogyasztását ajánló, és/vagy az ellen nem intézkedõ valamennyi orvos,
gyógyszerész, természetgyógyász és hivatal(nok) bûnsegédezik az esetenként azonnali halált is elõidézõ súlyos
testi sértési kísérletben.

A elvesztett konyhasót rendszeresen hiányosan pótló és/vagy a káliumot nem közvetlenül halálos
mennyiségben túladagoló étrend hosszabb idõ alatt fokozatosan tönkreteszi a keringést, a sejteket és a
szerveket, s ezúton hosszabb idõ elteltével okoz halált. Egy tudományos alapossággal kikísérletezett, több
nemzedék ideje alatt véghezvitt népirtásról van szó, amelyet 1976-ban részletesen leírtak egy könyvben, hogy
annak alapján fel lehessen készülni az ezúton okozott betegségek fogadására és lekezelésére. A lassítva
népirtás módszereinek alkalmazását a Biblia, Mózes V. könyv 7. rész 2, 22. országhódítási célzattal minden
nem vallásos zsidó, minden „bálványimádónak kinevezett” nemzettel szemben, törvényesítette a tolvaj, csaló,
rablógyilkos talmudistanácik által folytatott) fajüldözést, népirtást. ”

A Zsidó Törvénykönyv, a Talmud besorolja Jézus valamennyi követõjét a kiirtandó bálványimádók
közé. Ezekbõl, de a kálisó mûtrágya termelési és felhasználási statisztikák eltéréseibõl is arra lehet
következtetni, hogy valószínûleg igazat ír Drábik János az „Uzsora civilizáció” címû (a könyvesboltokban
jelenleg is árusított) könyvében. A „Szex és az új világrend” címû fejezetben elõadja, hogy a Rockefeller
csoport által finanszírozott „Lucifert imádó” fanatikus illuminátusok tervszerûen ivartalanítják, irtják a Föld
lakosságát.

A mérgezõ kálium-túladagolást egyrészt a mûtrágyaként alkalmaztatott kálium vegyületekkel pl.
kálium-nitrát, kálium-klorid (kálisó), kálium-citrát, káliumszulfát stb. és az ezekkel a természetesnek a
többszörösére növelt káliumtartalmú növényekbõl készített ételekkel, másrészt az ételekhez és italokhoz
adagoltatott ilyen káliumvegyületekkel, harmadrészt a mérgezõen sok káliumot bejuttató ételek és italok nagy
mennyiségben fogyasztásának szorgalmazásával, negyedrészt pedig a „kálium hiány megelõzése” ürügyével
gyógyszertári forgalomba hozott nagy kálisó tartalmú sókeverékekkel, pl. Redi-só, a Vivega stb. és
kálium-tablettákkal, pl. Kálium-Retard, Káldium-Retard, Kali-Chlorati stb. végzik.

A konyhasót „fehér méregnek” elhitetõ „aktivisták”, pl. az ún. „NAPFÉNYES ÉLET ALAPÍTVÁNY”,
Váradi Tibor (korábban: vallástörténész) és társai (és a hazai „Természetgyógyász Szövetség számos tagja)
folyamatosan igyekeznek lebeszélni a magyar lakosokat a tiszta konyhasóval normálisan történõ
nátriumpótlásról. A korábban megszokott mértékû fiziológiás nátriumpótlás elleni agitációjuk is növeli a
mérgezõ kálium-túladagolás egészségkárosító hatását, mert már a kissé hiányos nátriumpótlás is akadályozza
a veséket abba, hogy eltávolíthassák a vérbõl a veszélyesen mérgezõ káliumtöbbletet .

A kálium túladagoltatás nem létezõ gyógyhatásának és a fiziológiásan pótolt konyhasó nem létezõ mérgezõ
hatásainak az elhitetését mérési adat kalibrálási átszámítási csalásokra alapozták, már az amerikai központi
tudományos folyóirat, a SCIENCE is megírta, lásd: a Népszabadság, 2002. nov. 15. „A komisz só” címû cikke
publikációs hivatkozásai alapján!

A nemzetközi mûtrágya használat statisztikái alapján az is bizonyítva van, hogy Kína, s az iszlám
országok a nitrogén hatóanyaghoz viszonyítottan 60-szor kisebb arányban használnak káliumot a
mûtrágyázásnál több, mint 10 év országos átlagában is, mint amennyi a hazánkban általános alkalmazásra
engedélyezett mûtrágyáknak, például az izraeli kálium-nitrátnak a kálium: nitrogén hatóanyag aránya
(46:13).

Az általam nemzetközileg szabadalmaztatott ANTIRANDOM méréseink egyértelmûen kimutatták,
hogy a termõtalajokhoz mûtrágyaként adagolt kálisó és/vagy kálium-nitrát stb. káliumtartalmú vegyszerek
csak és kizárólag mérgezõ hatásúak és termelési költség növelõ (gazdasági veszteség növelõ) hatásúak, mivel a
hazai termõtalajok a gyökérzónában hektáronként legalább 1 millió kg lekötött káliummal rendelkeznek, s
ebbõl szükség szerint, optimálisan bármeddig ellátják a növényeket káliummal, viszont az oldott mobilizált
káliumot szolgáltató káliumos mûtrágyák mindig mérgezõen túladagolják káliummal mind a növényeket,
mind pedig azok fogyasztóit, azoknak csak és kizárólag károkat okoznak.

Izraelnek viszont csak gazdasági hasznot hajt, hogy számos országban kálisóval mûtrágyáztatnak. A
világon Izraelben a legnagyobb az egy lakosra jutó kálisótermelés, vagyis az export, ezért is valószínû, hogy
fõként izraeli tanácsadók szervezik a más országok népeinek a kálisóval mérgeztetését.

Az is az izraeli tanácsadóknak tulajdonítható, hogy mindmáig is igyekeznek eltitkolni azt, hogy az izraeli és
hazai kóser étkezési konyhasók mindegyike ma is teljesen mentes a káliumtól, s hogy a Talmud, a zsidó
törvénykönyv elõírja, hogy a legtöbb beteg fokozott konyhasó pótlással (és nagy mennyiségû desztillált vízzel
itatással) gyógyítható.

Mivel többségében csak a vallásos zsidókat nem ivartalanítják, nem irtják a konyhasóval
fiziológiásan sózásról lebeszéléssel és a mûtrágyákba és ételekbe kevert kálisóval, ebbõl is valószínû, hogy a
talmudisták folytatnak vegyi háborút, apartheidet az antifiziológiás nátrium- és kálium pótoltatással, õk
folyatják a magyarok létszámát tervszerûen, bevallottan is, évente legalább 40000 fõvel csökkentõ apartheid
bûncselekményt. A kálium felhasználás statisztikái valószínûsítik, hogy más nemzeteket is ezzel pusztítanak..

Izrael növénykutatói már a II. Világháborút megelõzõen létrehoztak egy nemzetközi tudományos
koordinációs titkosszolgálatot, s ebbõl alakul ki a jelenlegi Izraeli Titkosszolgálat, a MOSZAD.
A Magyar Tudományos Akadémia Izraelbõl koordinált vezetõi a kálisóval mûtrágyáztatást 1960-ban, a
konyhasó helyett kálisóval ételízesítést pedig 1980-ban indították be, miközben 1976-ban egy orvosi
könyvben (Technika a Biológiába 8”, „A biológia aktuális problémái”, „A mellékvesekéreg biológiája”
figyelem elterelõ címekkel a Medicina Orvosi Könyvkiadó, 1976. Budapest) összefoglalták ezek várható
egészségrontó, nemzõképesség tönkretevõ hatásait.

E „népirtási projektben”, azaz talmudista apartheid bûntettben valószínûleg tudatosan
bûnsegédeznek mindazok a hazai és külföldi szakértõk és állami hivatal(nok)ok, szaktanácsadók, orvos,
gyógyszerész, természetgyógyász, mezõgazdasági-, biológus-, orvos-, vegyész- stb. szakmájú kutatók, és egyéb
„népirtási bûnsegéd aktivisták”, akik „egészségjavítónak” tüntetik fel a mérgezõ kálium használatokat
és/vagy akik egészségjavítónak tüntetik fel a konyhasó fiziológiás pótlása abbahagyását és helyette a
konyhasó-hiányos étkezést bebeszélik. A bûnelkövetõkhöz sorolhatók azok is, akik a desztillált ivóvíz
mérgezõnek hazudása miatti nemzetközi botrányok sorának a kirobbanása óta a WHO által is már „tökéletes
ivóvíznek” ajánlott tiszta desztillált ivóvizet „mérgezõnek tüntetik fel” és/vagy akik az életveszélyesen fertõzõ
madárinfluenza stb. vírusokat is tartalmazó, nagyobb mennyiségû növényvédõszert, s egyéb mérgezõ
vegyületeket, pl. fogamzásgátló vegyszereket stb. tartalmazó „vezetékes ivóvizeket” „egészségre nem
veszélyesnek” tüntetik fel, az ilyenek mindegyike népirtó terrorista, aki életfogytiglani börtönt, halált érdemel.

A magyarországi köztársasági elnököt ezúton is felszólítom arra, hogy a hivatala haladéktalanul
vonja vissza és nyilvánítsa teljesen hamisnak az X-398/l998. ikt. számú levelüket, amelynek a fenntartásával és
archiválásával az Õ szintjérõl is fedezik a miniszteri, bírói, ügyészi és rendõri alkotmánysértést, rágalmazást,
okirat-hamisítást stb., amelyekkel már harmadik évtizede folytatólagosan akadályoznak a fenti népirtási
bûncselekmény elleni szakmai és jogi fellépéseimben, a hamis iratukkal. A bírósági törvénysértéseket a fentiek
általam kiderítése és feljelentése miatt a belügyminiszterek szerveztették meg ellenem, az ügyészségek és a
polgármesteri hivatalok útján. Egy váci bíró által rámuszított rendõrök agyrázkódásosra rugdostak, vertek
(1997. szept. 10.), hogy „elmebetegnek nézzek ki”.

A Köztársasági Elnök Hivatala a köztársasági elnök nevében letagadta a pert, amelynek során a bíró
megveretett, s azt állítja ellenem az X-398/1998. ikt. sz. köztársasági elnöki hamis hivatalos okirat, hogy azért
kellett megveretniük, mert a rendszerváltás elõtt egy jogerõs ítélet elmebetegnek nyilvánított és állami
gondnokság alá helyezett. Súlyosbítja a bûncselekményüket, hogy mindezt, mint hivatalosan megbízott
országgyûlési szakértõ ellen követték el ellenem.

Az ezek miatt a Köztársasági Elnök Hivatala és a Magyar Állam alperesek ellen folyamatban lévõ,
általam indított perben azt hazudta a Köztársasági Elnök Hivatalának az ügyvéde, hogy sajnálatos amit
ellenem elkövettek, de a legkisebb mértékben sem sértették meg vele a személyiségi jogaimat. A per fõvárosi
bírósági alapszámú: 19.P.27.059/2003. Az elfogult Fõvárosi Bíróság átvette az elsõfokú ítéletébe a
Köztársasági Elnök Hivatala és a Pénzügyminisztérium alperesek aljas hazugságait, s ezúton érvényben
kívánja tartani, véglegesen archiváltatni akarja ellenem a Köztársasági Elnök Hivatala más hamis iratokat
megerõsítõ ezen hamis iratát.

Az alkotmánysértõ Köztársasági Elnöki Hivatal és Magyar Állam alpereseknek bûnsegédkezõ
jogászoknak, a bíróságon is folytatott csalásaiért, okirat-hamisítási bûnsegédi és rágalmazó tevékenységéért,
az elfogultan hamisan ítélkezõ bíró milliós perköltséget próbál (velem) fizettetni. Az alkotmánysértõ pert
folytató, s ennek során engem összeveretõ bírót, dr. Kautzné dr. Schneider Margit Erikát azóta a Váci Városi
Bíróság elnökévé nevezte ki a köztársasági elnök.

A Köztársasági Elnök Hivatala által készített és archivált és a többi hamis okirat visszavonására, s a
nyilvános bocsánatkérésre, s az ellenem elkövetett (az X-398/1998. ikt. sz. iratban egyébként általuk beismert)
alkotmánysértõ per és veretés és annak hamis iratokkal fedezése stb. alapján általam jogosan követelt
részleges kártérítés összegének peren kívül megegyezéssel való kifizettetésére a jelenlegi köztársasági elnök, aki
elõzõleg alkotmánybírósági elnök volt, ugyanúgy nem volt hajlandó, mint az Alkotmánybíróság és a korábbi
köztársasági elnökök. A feleségem Balogh Zsófia dipl. közgazdász ellen is bûntetteket követtek el,
megnyomorították a kezét. Ennek a súlyos testi sértésnek az ügyben is fedezik a bíróságok és az ügyészségek a
bûnösöket, 14 évig el sem kezdték kivizsgálni a bûnösök ellen 1993-ban a bírósághoz benyújtott feljelentést és
mindmáig nem engedték letárgyalni elkezdeni az ellenük benyújtott kártérítési kereset. (A feleségem
édesanyja Kutrucz Gizella, akit az MSZMP-bõl kizártak amiatt, mert újságíróként leleplezte azt, hogy egy
félzsidó, Bosnyák Zpltán uszított a legvadabbul a magyarországi zsidók ellen a Harc címû fasiszta
folyóiratban, egy Berend nevû rabbival közösen, vagyis leleplezte, hogy a holokauszt elõidézésében a
„magyarok számlájára” ilyenek mûködtek közre. Akkor is és ma is bûnsegédkeznek a hatalmon lévõ hazai
felsõbb vezetõk (többsége) a tolvaj, csaló, rablógyilkos talmudistanáci disznók országkirablásában,
országhódításában..

Miután a 19.P.27.059/1003/15. számú fõvárosi bírósági ítéletben dokumentálódott bírósági csalás és
elfogultság alapján valamennyi hazai bíróság és egyéb állami fórom ellen elfogultságot kellett bejelentenem, a
köztársasági elnök és társai elleni jelen irat másolatával pert kezdeményezek a Strasbourgi Nemzetközi
Bíróságnál. A Feleségem elleni súlyos testi sértés és az annak kivizsgálni nem engedésében bûnsegédkezések
ügyében már korábban kezdeményeztünk külön a pert a Strasbourgi Nemzetközi Bíróságnél, s õk azt jelezték
vissza, hogy a keresetünket tárgyalni kívánják.

Budapest, 2006. február 19.

Tisztelettel:

Tejfalussy András dipl. mérnök feltaláló
(néhai dr. Kovács Pál megbízott országgyûlési szakértõje)
AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG gmk végelszámoló
(1036 Budapest, Lajos u. 115. Tel./fax: 36-1/250-6064. E-mail: ujvizforras@freemail.hu
/ LÉTVÉDÕ KÖR MOZGALOM /

Akadémiai szintû tudatos nyelvészi csalásokkal fedezik jogi oldalról a közvagyon-elrablást, népkirablást, népirtási rablógyilkosságot

Vissza a lap kezdetéhez