AGROANALYSIS SCIENTIFIC SOCIETY (pjt)

Budapest, Lajos u. 115. Hungary 1036 Telefon/fax: 36-1/250-6064, 36-27-380-665

Vissza a nyitó lapra / Vissza a fõtéma jegyzékre / Vissza az elõzõ lapra

Fõtémakör: TISZTÁBBAN LÁTÁSHOZ AJÁNLOTT MÛVEK BEMUTATÁSA

ikerek
vagy

kudarcok?

ÊII.
Válaszok

© TÓTH JÁNOS, 2005
Minden jog fenntartva!

Sikerek vagy kudarcok? - ISBN 963 460 573 7
Válaszok - ISBN 963 460 574 5

A borítót a szerzõ tervezte

Kiadta a szerzõ

I. rész
Sikerek vagy kudarcok?

A borító színeinek megválasztásával és azok formai elrendezésével azt kívántam kifejezni, hogy a kezdeményezések mindenkor a változtatást célozzák, és így kudarccal járhatnak. A „vagy"-ot a mozdulatlanság (a „béke") fehér mezejében jelenítem meg piros színnel, hisz a kezdeményezések kockáztatást, azaz áldozatvállalást igényelnek. A zöld szín azt a reményt jelképezi, mely a kezdeményezéseket elindítja és mozgatja. A siker - ha erkölcstelen célt valósít meg - az egyén kudarcát jelenti, míg a nem öncélú kezdeményezések esetleges kudarcának mindig vannak hasznos hozadékai, így betûi a fekete mezõben zöldek.

Tartalom

I. rész. SIKEREK VAGY KUDARCOK?
Elöljáróban 9

Példák 45
1. A Hilton-Budapest szálló építése körüli bonyodalmak 46
2. Az ungvári „Zakarpattya" szálló építésének elõsegítése 52
3. „Településtisztaság '79" nemzetközi konferencia szervezése 61
4. Legyen Ungvár fesztiválváros?! (1993) 67
5. Felhívás a pedagógusokhoz (1995) 87
6. „10 kérdés érettségizõkhöz" c. diákvetélkedõ szervezése (1994-1996) 109
7. A SEMATO-rendszer létrehozatala (1995)
8. „Együtt! - Felhívás a magukat nemzeti elkötelezettségûnek vallóÊpolitikusainkhoz" (1997. „Csodaszarvas") 115
9. „Tájékozódó" - közéleti, mûvelõdési tárgyú idõszaki folyóiratÊlétrehozatala (1998) 117
10. „Tájékozódó" 1998/2-3, benne: Tóth János: „5 évezred történéseirõl 50 oldalon", (második, bõvített kiadás) 120
11. „Tájékozódó" 1999/2-3, benne: Tóth János: „Hogyan segítsünkÊmagunkon" 139
12. „Tájékozódó"1999/4-5, benne Szabó László: „CsabakirályfiÊ-ÊHun rege 12 énekben" (1998) 149
13. Tangazdaság - Verpelét (1999)
14. Gabika iskoláztatása (ld. még a „Kinek kedvez a kedvezménytörvény?" c. írást a II. rész „Válaszok" között) 167
15. „Tájékozódó" 2001/1-4., benne: „Szemelvények Padányi ViktorÊéletmûvébõl". Az Elõszóban javaslat Rákóczi témájú filmÊkészítésére (kapta: Orbán Viktor miniszterelnök) 169
16. Tóth János: „Nyerésre állunk!" (2001 Bp. H.É.GY.I. Alapítvány), benne: Javaslat fiatalok földhöz juttatására (kapta:ÊOrbán Viktor miniszterelnök) 171
17. Tóth János: „Új magvetést! - Példás elõdeink nyomdokain" (2003 Bp. H.É.GY.I. Alapítvány) 176
18. „Tájékozódó" 2004, benne: Tóth János: I. „Alig ismert nagyjaink", II. „Õstörténetünk írói" 178

II. rész. VÁLASZOK
Elõszó 181
Válaszaim 183
1-2. Levelek a Magyar Fórum Szerkesztõségéhez - I., II. levél 183
3. Kinek kedvez a „kedvezménytörvény"? 189
4. A 11. Szárszói Találkozóról 193
5. A népirtásokról 194
6. „A vád" címû filmrõl 197
7. Több, mint képzelgés - Az MK-Ultra titka 199
8. Nyílt levél a Magyarok Világszövetségéhez 201
9. Hiteles-e még a Nobel-díj? 202
10. Idegengyûlölet Magyarországon 205
11. Húsvéti ajándékok a magyarságnak 208
12. Köszönet a letteknek 210
13. A kereszténység és az EU Alkotmánya 212
14. Vészhelyzet? 217
15. A kortárs mesérõl 221
16. Bûn és bûnhõdés 222
17. Igazságosztás 224
18. A „modernitás"-ról 228
19. A 2004. évi Magyar Örökség Díjról 231
20. A hatalomgyakorlás sajátosságai 232
21. Mit tehet az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal? 235
22. A „kiszervezések"-rõl 241
23. „Oligarchák" 243
24. 2004. augusztus 20. 245
25. Mennyit ér egy olimpiai arany? 252
26. A buddhizmus megpróbáltatása 256
27. Népszavazás - 2004. december 5. 258
28. Kedves Barátaim! 272
Barátaim válaszaiból 293
1. Turul-ünnepség Kárpátalján 294
2. A Gombolyagi Emlékhely 299
3. dr. Vámos-Tóth Bátor 313
4. Szabó Béla 320
5. Fótsomlyói Figyelõ - Fótsomlyói Farsang 328
6. Liselotte 331
7. Jutka 338
8. Zína 342
9. Léna 348
10. Ráf 354

Függelék 361
1. Szanatóriumi munkaigazolás 361
2. A SZU Vasipari Szakszervezetének Tagkönyve 362
3. Acélöntõ-segédi képesítés 363
4. Börtönbõl kibocsátó igazolás 364
5. A Trianoni Békeszerzõdés szerinti nyilatkozattétel 365
6 Anyaországba történõ visszatérésem elutasítása 366
7. Magyar állampolgárságom helyreállítása 366
8. ASEMATO védjegyokirata 367
9. Az MDF elnökéhez intézett harmadik levelem 369
10. A „Tájékozódó" átvételérõl szóló elismervények 379
11. Dr. Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek írásai aÊNépszavazás tárgyában 380
12. Kéri Kálmánhoz intézett levél 383

Képek 385
1-4. Ráf festményei 385
5-8. Rem arany- és ezüstlemez-domborításai 388
I.
SIKEREK VAGY KUDARCOK?

Elöljáróban

„… Már akkor is érzékeltem, de még nem fogtam fel teljes mélységében azt a többleterõt, melyet az Isten-tudatból meríthetek, a hitek közötti eligazodás ingatag képessége helyett." (kiemelés az alábbi fejezetbõl)

Könyvem elsõ részének végén kellene kifejtenem (mégis most teszem, mert így vélem hasznosabbnak) azon meggyõzõdésemet, mely szerint a sikerek, illetve a kudarcok attól függõen azok, illetve nem azok, hogy milyen életszemléletet alakítunk ki önmagunk számára. Ide tartozik persze az is, milyen magatartást tekintünk értelmesnek-emberinek, s ebbõl mennyit tartunk megvalósíthatónak. Úgy gondolom tehát, hogy sikerrõl, illetve kudarcról csupán bizonyos értékrend függvényében beszélhetünk. Mondjuk, hogy elindítunk valamilyen javaslatot-kezdeményezést. Amennyiben ezt nem önérdekbõl tesszük, úgy akkor sem éljük meg kudarcként, ha kezdeményezésünk nem talál befogadókra. Magyarázata: kezdeményezésünk elindításához sokirányú szellemi, esetleg fizikai erõfeszítésre volt szükségünk. Ehhez tornáztatnunk kellett lelkünket és agyunkat, esetleg izmainkat is. Megismerhettünk embereket, esetleg intézményeket, tájékozódhattunk beállítottságukról, céljaikról. Megélhettünk kellemes érzéseket, tudatosulhatott bennünk annak felismerése, hogy áttörtünk környezetünk érdektelenségének falán, megkíséreltünk jót cselekedni, s ez gazdagíthatta szellemiségünket.
E könyvben több olyan kezdeményezésemrõl írok, melyek példaként szolgálhatnak a fent említett szemlélet igazolására. Ezek többségére akkor kerítettem sort, amikor gyógyíthatatlannak tartott betegségek és mûtétek következményeként rokkanttá nyilvánítottak. Magam azonban úgy gondoltam, hogy nem adom fel az életért folytatandó küzdelmet, megkísérlem a talpra állást. Értelmesnek ítélt feladatokat kerestem. Olyanokat, melyek segíthetnek lelki és testi egyensúlyom helyreállításában, majd az elviselhetõbb állapot fenntartásában.
Azidõtájt országunkban reményt keltõ változások csírái mutatkoztak, és ez is jótékonyan hatott céljaim megvalósítására. A nyolcvanas évek végén jártunk, majd bekövetkezett a fordulat. A közélet eseményeit nyomon követõ, a háttérben zajló mozgásokat is érzékelõ emberként azonban feltételezhettem, hogy országunk jövõjérõl ekkor sem a magyarság érdekei mellett elkötelezett személyek fognak dönteni, mint ahogy az a múltban sem így történt. Kezdeményezést tehát olyan síkon kerestem, ahol nem kényszerülök arra, hogy pártkeretek között kelljen mozognom. Az elsõ „szabad választás" elõtti, államilag támogatott pártalapítási megkeresést ezért utasítottam el, noha a szükséges indulólétszám elõteremtését a javaslattevõ személy magára vállalta. A körülmények ismeretében azonban nem volt nehéz feltételeznem azt, ami az elsõ országgyûlési idõszak alatt történt. Ekkorra következett be a Szovjetunió szétesése, ami - eltérõen az ún. politikai elittõl - számomra, és sokak számára nem okozott meglepetést.
Mielõtt rátérnék a példák ismertetésére, elnézést kell kérnem azon olvasóktól, akik ismerik életemet és pályafutásomat. Szeretném azonban elkerülni azt, hogy mások az ilyen ismereteik hiányát találgatásokkal helyettesítsék.
1939 nyarán, a Felvidék visszacsatolása után Miskolcról Ungvárra költöztünk, mivel szüleink e városhoz közel esõ falvakból származtak. A szovjet hadsereg Ungvárra érkezésekor, 1944 októberében életem 17. évében jártam. Ez az esemény családunk életében gyökeres változást hozott. A tízes éveiket élõ három leánytestvérem ezt megelõzõen eltávozott Ungvárról és Nyugatra került, ahonnan 1945-ben tértek vissza, de már nem Ungvárra, hanem Budapestre. Édesapámat még 1944 májusában a Gestapo letartóztatta, majd a politikai elítéltek fogvatartására létesített, Garany község melletti internálótáborba került. A szovjet csapatok közeledtekor az õreik leléptek, így a rabok szétszéledhettek. Akik a közelben laktak, és ismerték a kertek alatti eligazodást, azok elkerülhették azt, hogy útközben tábori csendõrökkel találkozzanak, ami esetleg az életük elvesztését jelenthette. Édesapánk ezek közé tartozott. Hazaérkezése után röviddel valaki telefonált. A kagylót én vettem fel. Az illetõ közölte, hogy Apám, úgy ahogy van, azonnal meneküljön valahová, mert elindultak érte. Édesapám megfogadta a tanácsot és a szõlõhegyen egy barátunk pincéjében bújt meg az orosz csapatok megérkezéséig.
A szovjet hatóság rövidesen hozzálátott a 18-50 év közötti magyar és német ajkú férfilakosság begyûjtéséhez. Ekkor a 48 éves Édesapámat még hazaengedték. Másnap érte jöttek és rá akarták venni arra, hogy vállalja el a vád tanújának szerepét abban a kirakatperben, amelyet a Horthy-korszakbeli Országgyûlés képviselõi ellen folytattak le, és amely e személyek kivégzésével végzõdött. Édesapám a felkérést elutasította, arra hivatkozva, hogy jogászként nem tanúskodhat olyan cselekményekrõl, melyeket nem ismer. A „felkérés"-nél jelen volt az akkor lakásunkban tartózkodó ügyvédjelöltje, M. Zs. (õ beszélt oroszul, mint késõbb kiderült, az illegális kommunista párt tagja volt), aki utána engem kért, beszéljem rá Édesapámat arra, hogy vele együtt Debrecenbe menjen (ott akkor alakult a kormány). Édesapám maradt és másnap elhurcolták.
Röviddel ezután a város Uzsok felé vezetõ utcáján mentem, amikor egy mellettem elhaladó teherautó platóján megpillantottam Édesapámat. A vezetõfülke hátoldalához támaszkodva kuporgott két fegyveres kíséretében. Mint késõbb elmondta, ekkor szállították ki Kárpátaljáról egy gyûjtõhelyre, ahonnan sokadmagával marhavagonokba kerültek. Egyik gimnáziumi osztálytársam, a „kis Pogány" (aki 6 elemit végezvén ekkor már betöltötte a 18. életévét, s így a magyartalanításkor õt is begyûjtötték), Édesapámmal egy vagonba került, és szállítás közben a vérhas végzett vele. Több napi bezárt utaztatás után ugyanis a fiatalok, nem bírván tûrni a szomjúságot, a mocskos vagon faláról nyalták le a 80 ember kipárolgásából lecsapódott zuzmót. Akik Édesapámra hallgattak és csajkájukba vizelve visszatöltötték szervezetükbe a folyadékot, életben maradtak. Édesapám hollétérõl másfél évig nem tudtunk. Édesanyámmal így kettesben maradtunk városi bérlakásunkban.
Mivel Kárpátalján akkor nem létesült magyar nyelvû középiskola, Édesanyám egyetértésével az 54 km-re lévõ kisvárdai gimnáziumban folytattam tanulmányaimat több volt diáktársammal együtt. E városba akkor csak gyalog juthattunk el, úgy, hogy télvíz idején ladikon átkeltünk a Tiszán. A latyakos úton csak lassan haladhattunk, mert a ruhanemûinket, taneszközeinket és némi élelmet cipelnünk kellett, pénzünk ugyanis nem volt ahhoz, hogy Kisvárdán mindezeket megvásárolhassuk (esetemben ez azzal magyarázható, hogy Édesapám - mint családunkban egyetlen keresõ - internálása miatt jövedelem nélkül maradtunk).
Egyébként az országban még zajlott a háború, tömegközlekedés, posta stb. nem mûködött. Kisvárdáról havonta hazavergõdtem meglátogatni Édesanyámat, és megtudakolni, van-e valami hír Édesapánkról. A 'vergõdés' igét azért használom, mert a tehervonatokon - amelyek az ideiglenesen létesített tiszai hídon szállították ki a Szovjetunióba azokat az ipari berendezéseket, amelyeket a munkásoknak sikerült megóvniuk attól, hogy a németek elhurcolják - csak e vagonok ütközõin állva, azok végfalaiból kiálló csavaranyákba kapaszkodva utazhattunk (az õrbódéban lévõ szovjet katona ezt általában megengedte). Tél lévén, kezünk-lábunk nehezen viselte el ezt a megpróbáltatást.
1945 õszén a kisvárdai rendõrség felszólította valamennyi kárpátaljai diákot arra, döntsék el: maradnak-e az Anyaországban, vagy visszautaznak Kárpátaljára. Tudtunkra adták, hogy késõbb erre már nem nyílik lehetõségünk, mert a határt le fogják zárni. Noha ekkor a gimnázium végzõs tanulója voltam, Édesanyámat nem akarván egyedül hagyni, hazautaztam. Hamarosan munkába álltam, hogy mindkettõnk számára élelmiszerjegyekhez juthassak.
Elsõ munkahelyemre (1. kép) egy gyermekkori játszótársam, Jutka hódolója - Zala Bandi - juttatott be. Jogász lévén, a másfél évig létezett Kárpátontúli Ukrajna nevû államalakulat Igazságügyi Minisztériumában, a miniszter titkáraként ügyködött. A minisztert, kinek e rangja megszûnt, de feladatköre változatlan maradt, pár év múlva 25 évre elítélték (halálos ítélet akkor nem volt). Barátnõjének ugyanis elpanaszolta, hogy elege van az emberek Gulágra juttatásából, amit „tervfeladatként" kell teljesítenie (barátnõje nyilván ugyancsak „feladatot" teljesített, amikor panaszkodásáról beszámolt az illetékeseknek).
Jutkát 16 évesen felvették az akkor létesült Kárpátukrajnai Mûvészeti Akadémiára, ahol olyan kiváló mesterek oktattak, mint Boksay József, Erdélyi Béla, Berecz Vilmos, Monajló Fjódor és mások (ennek utódintézményében kötöttem ki én is három évvel késõbb, nevezettek valamennyien engem is tanítottak). Jutka sokoldalú tehetség volt. Az Akadémiát ugyan rövidesen otthagyta, mert az elméleti tantárgyakhoz szláv nyelvismeretre lett volna szüksége, aminek elsajátításához nem volt türelme. Nagy szerelme, diáktársa, Andruk Laci, igen jó megjelenésû, a 20-as évei elején járó fiatalember volt. E szerelem egyoldalúnak bizonyult, mert Laci kislányként kezelte Jutkát. Iránta érzett szeretetét azonban megõrizte (néhány évtizeddel késõbb errõl meggyõzõdhettem, amikor budapesti látogatásakor néhány órát együtt töltöttünk hármasban, felidézve a múltat). Amikor eldõlt, hogy Kárpátalja a Szovjetunióhoz fog tartozni (ez 1946-ban történt, addig cseh légionisták is tartózkodtak ott), Laci átköltözött Csehszlovákiába, majd Kanadába került, ahol fõiskolán reklámgrafikát tanított. A képen balról-jobbra: Andruk Laci, dr. Kuthy Lajos és neje, Gréti, majd barátnõmmel, Klárival mi vagyunk láthatók, az elõtérben pedig Árpi (kinek vezetéknevére már nem emlékszem). (2. kép.)
Klári - 23 éves, elvált, kicsiny fiúgyermek, Zolika édesanyja - úszócsapatunk kiemelkedõ és nélkülözhetetlen tagja volt. Háton és gyorson egyaránt gyönyörû stílusban, tökéletes vízfekvésének köszönhetõen igen takarékos energiaráfordítással úszott (a vízfelület alig habzott körülötte). Ha a Kárpátoktól keletre mentünk versenyezni, ott sem talált legyõzõkre. Egyik ilyen utunk alkalmával készült az alábbi kép. Rajta középen Jutka (õ mellúszó volt), balján Alina Félix („Szepi", aki szüleivel Lengyelországba költözött, majd évtizedek múltán Budapesten találkoztunk ismét, ahol több éven át a Lengyel Kulturális Központ tevékenységét irányította). A képen Jutkától jobbra fent Klári és én vagyok látható. Mellesleg jegyzem meg, hogy a Klári és köztem lévõ 5 évnyi korkülönbség pontosan megegyezett azzal, amennyivel Édesanyánk idõsebb volt Édesapánknál, így némi aggodalom kísérte kapcsolatunkat. Klári azonban a következõ évben Magyarországra távozott kisfiával együtt, ahol egy Ungvárról odakerült fogorvoshoz ment férjhez.
A következõ kép az ungvári strandfürdõ medencéjénél készült és férficsapatunkat ábrázolja a mûugróinkkal együtt. Csapatunkat ekkor a „Vörös Csillag Sportegyesület" támogatta, ez látható a rajtam lévõ úszóöltözeten. (3. kép.)
Jutka éveken át a Kárpátaljai Magyar Színtársulat tagjaként járta a településeket. Közben arról álmodozott, hogy valamikor az Anyaországban játszhat. Az 50-es évek derekán látogatóba átjött és tett ilyen irányú kísérletet. Rövidesen azonban visszament dolgavégezetlenül. Grúz származású sebészorvos férje mellett maradva felnevelte két fiát. Az idõsebbik apja nyomdokaiba lépett, öccsébõl filmrendezõ lett. Három unokája közül csak az elsõ születését érhette meg óriási akaraterõvel. Az újszülött sötét szeme és fekete haja láttán kijelentette: grúz hegyirabló! Ehhez képest mostanság szelíd gyermeknek tûnik, aki persze lovagol és az íjat is kezeli. (Lásd még a „Jutka" c. írásomat.)
Apropó, a grúzok jelenleg az áramszolgáltató amerikai magáncéget úgy játsszák ki, hogy a központi hálózatról titkos leágazásokat létesítenek, s így továbbra is ingyen használják az áramot. Hát, ilyen is van, no meg olyan is, hogy az új ukrán elnök grúz kollégájával a kárpátaljai Tiszaszegen ünnepli a pravoszláv karácsonyt.

Visszatérve a háborút követõ évekhez, szláv nyelvet még nem beszélvén, hivatalsegédi munkakört láttam el. Pár hónap elteltével áthelyeztek a Városi Bíróságra. Ekkor megtudtam, hogy a Kárpátukrajnai Népi Együttes tánckarába felvételt hirdetnek. Jelentkeztem és felvettek, mert a tánc egyik lételemem és napi szükségletem volt, így bármilyen táncot gyorsan megtanultam. Néhány hónap után kiléptem az együttesbõl, mert a napi több órás kemény gyakorlás - az úszóedzések mellett - elviselhetetlen megterhelést jelentett. A Leningrádból érkezett balettmester igyekezett rábeszélni arra, hogy inkább az úszást hagyjam abba. Én azonban az úszás mellett döntöttem, s hamarosan kiderült, hogy helyesen cselekedtem. A versenyzést már csak rövid ideig kellett mûvelnem, mert felkértek az edzõsködésre, ami magasabb jövedelemmel járt, mint a táncolás.
Ekkor elhatároztam, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt tökéletesítem orosz nyelvismeretemet. A sikerhez hozzájárult az, hogy szabadidõm egy részét olyan orosz kislánnyal - Ritával - töltöttem, aki akkor érettségizett. Egy sporteseményen ismerkedtünk meg. Édesapját a SZU belsejébõl irányították Ungvárra iparszervezõként. Otthonukban sohasem jártam. Találkozásaink, ha az idõjárás megengedte, a szabadban, ellenkezõ esetben fiatalok táncmulatságain, moziban, stb. zajlottak. Együtt maradásunk feltétele volt, hogy a csaknem folyamatos beszédemben ejtett hibákat kijavítsa. A sors játéka, hogy én, az Anyaországban született magyar nem utazhattam át a szocialista táborba tagolt szülõhazámba, még rokoni látogatásra sem, míg Rita olyan szovjet katonatiszthez ment férjhez Ungváron, akit utána évekre Budapestre vezényeltek.
A szõlõhegyen lévõ nyaralónkba a kárpátaljai postaigazgatóság vezetõjét helyezték el, akihez hamarosan megérkezett húsz év körüli barátnõje. Késõbb felesége és egyetemista leánya is Ungvárra költözött. Ekkor egy megüresedett családi házat kapott használatra (persze barátnõje nélkül), bennünket pedig a városi bérlakásból kitessékeltek e nyaralóba. A postaigazgató leányával valamilyen rendezvényen öszszeismerkedtünk. Egy ízben a hazakísérést követõen, otthonában az arcképét is megrajzoltam. Az apja, hazaérkezvén, mogorva tekintettel nyugtázta az ismerõs fiatalember megjelenését. Távozásomkor utánam jött, és közölte, hogy többet nem kíván látni. A nyomatékosság kedvéért utalt egy 1949 júniusi dátumra, ami miatt bármikor elvitethet. E nap Édesapám álmában szerepelt, mint olyan, amelyen a szovjetek el fogják majd hagyni Kárpátalját, s én ezt megemlítettem a leányzónak (õ pedig nyílván továbbadta az apjának, aki élt a zsarolás lehetõségével szõlõhegyi kalandjának eltitkolása érdekében). Többé nem találkoztam sem a leánnyal, sem az apjával.
A város közigazgatási negyedében lévõ négy szoba hallos lakásunkban csaknem négy évig éltünk együtt a hozzánk betelepített három szovjet családdal. Ma is csodálattal gondolok vissza Édesanyámra. Nyelvismeret nélkül, hihetetlen türelemmel viselte áldatlan helyzetét. A szovjet asszonyok a konyhai tûzhelyhez akkor jöttek ki szobájukból (ahol a mi bútorainkat használták), amikor az általam igen nehezen beszerzett és a pincébõl felhordott fa megfelelõ hõt árasztott. Édesanyám edényét félretolva készítették saját ételeiket.
Hálószobánkba csak az ebédlõn keresztül közlekedhettünk. Ez utóbbiba Kárpátukrajna Pártbizottságának másodtitkárát (korábbi kharkovi járási párttitkárt), Nyikoláj Gavrilovoics Zachárovot helyezték el, akihez rövidesen megérkezett élettársa, Nyínocska, 10 éves kislányával, Zinával. A fiús alkatú, ügyes mozgású kislány sokat segített abban, hogy a táncban lévõ emeléseket otthon is gyakorolhassam. Közben megismertettem a balett alapelemeivel, sõt a szabályos úszásra is megtanítottam. Nevelõapja gyakran kérdezgetett errõl-arról. Kíváncsiskodása egy idõ után oda vezetett, hogy felajánlotta a központi pártiskolára történõ beajánlásomat, ami elõl finoman kitértem.
Mint fentebb említettem, e bérlakásunkból a nyaralónkba költöztünk. Zínával évekig nem találkoztam. Késõbb megtudtam, hogy az édesanyjával visszatért Kharkovba. Néhány év elteltével a nyári szünidõ egy részét a nevelõapjánál töltötte, és vele együtt feljöttek hozzánk a nyaralóba. Látogatásukkor megígértem az akkor már kamaszleánnyá cseperedett Zínának, hogy elutazása elõtt elviszem táncolni. Ígéretemet betartottam, majd az estét az Ung-parti sétány egyik lócáján üldögélve-csókolózva fejeztük be (itt is a tanító szerepe jutott nekem). Megállapodtunk abban, hogy barátok maradunk és levelezni fogunk. Emlékezetem szerint ezt be is tartottuk.
Az 50-es évek derekán Kijevben találkoztunk. Az akkor már egyetemista kislány „kinyomozta", hogy e városban végzem építészmérnöki tanulmányaimat, és felkeresett. Elmondta, hogy egyik tanára házassági ajánlatáról kell döntenie. Ehhez tudni szeretné, számolhat-e velem, akibe még gyermekként szeretett bele. Rövid leszek. - Õ a kijevi barátnõjénél tartózkodott, én a diákszállón laktam. Naponta találkoztunk. Tél lévén, együttlétünk helyéül a barátnõ házának fûtött lépcsõháza bizonyult a legalkalmasabbnak. Ezután hazautazott, férjhez ment tudós tanárához és felnevelte két fiát. Férjét és egyik gyermekét már eltemette. Több, mint egy évtizede idõrõl-idõre érintkezünk írásban, telefonon, párszor meg is látogatott, noha igyekeztem errõl lebeszélni, arra hivatkozva, hogy a személyes találkozással lerombolhatja az illúzióit. Eredménytelenül.
Kapcsolatunk bizonyítja azt, hogy a be nem teljesült szerelmek nem veszítenek érzelmi töltetükbõl évtizedek múltán sem. Ezek valódi emberi értékek, melyek megbecsülést érdemelnek. Napi reggeli-esti meditációimban õróla is megemlékezem. Õ tudja, érzi is ezt, életének valamennyi érdemleges mozzanatáról beszámol. Fia, Andrej, aki vállalkozóként étolaj gyártásával foglalkozik, olyan színvonalon gondoskodik édesanyjáról, hogy abból rászoruló barátainak is juttathat. Ez jelentõsen hozzájárul lelkiállapotának kiegyensúlyozottságához. Súlyos baleset, maradandó sérülés sem volt képes kedvét szegni, megtörni élniakarását. Hatvannyolc évesen is rendszeresen társaságban forog, a szó szoros értelmében is, mert élvezi a táncolást (noha egyik lába rövidebb a baleset miatt, s így bottal közlekedik, de anélkül táncol). A közelmúltban ismét meglátogatott, ezúttal élettársát, Alexejt is magával hozta, hogy összeismertessen bennünket.
Mint valamennyi barátommal, Zínával is tudattam, hogy készülõ könyvemben róla is szándékozom írni. Említettem, hogy külön fejezetet - „Barátaim válaszaiból" címmel - szentelek annak, hogy barátaim is szóhoz juthassanak, amennyiben ezt igénylik. Ekkor a fejezet kézirata már fél tucatnyi „választ" foglalt magában. Olyan írásokat, amelyek könyvembe iktatásáról szerzõik csak azt követõen szereztek tudomást, amikor elhatároztam, hogy lesz ilyen fejezet. Zína is úgy döntött, hogy él a szóhoz jutás lehetõségével (lásd az õ „válaszát"). Írása igazolja azon sokszor hangoztatott véleményemet, mely szerint nincs egyféle valóság. Az eseményeknek annyi és olyan a valóságtartalma, ahányan átélték az adott eseményt.
Visszatérve 1946-hoz, pontosabban az úszóedzõsködésem kialakulásának elõzményeihez, ungvári gimnáziumi tornatanárunk - szakági képzetsége szerint úszó- és vívóedzõ - annakidején az órák elõtt a tornateremben rendetlenkedõ fiúosztály valamennyi tanulóját vívótõrrel fenyítette meg. Fájdalmaim enyhítésére beiratkoztam az úszóedzéseire, minek köszönhetõen a továbbiakban az acélpenge suhintásai engem már kíméletesebben érintettek. Késõbb hasznomra vált, hogy tanárunktól ellestem az edzésmódszereit. A SZU-ban ugyanis akkortájt az úszósportot még elhanyagolták, így az úszással kapcsolatos tudásomat kamatoztathattam. Hamarosan felkértek arra, hogy a városi strandfürdõben a tehetséges úszókból hozzak létre csoportokat, és a versenyzésben való részvételem mellett legyek az edzõjük is. E megterhelést rövidesen le kellett szûkítenem az edzõi tevékenységre, melyet hat éven át gyakoroltam, 5 évig tartó képzõmûvészeti tanulmányaim ideje alatt is. Mielõtt azonban ilyen irányú tanulmányokba kezdhettem volna, katonaköteles korba kerültem.
A magyar fiatal férfiak eltávolítása Kárpátaljáról évrõl-évre oly módon zajlott, hogy a katonakorba lépõket kényszermunkára szállították a Don-medencébe. Papíron ez úgy nézett ki, mintha szakmunkásokat képeznének ki az egyébként különbözõ szakmákat már gyakorló fiatalokból. A mintegy kétezer km-re történõ eltávolításunkban pedig nyilvánvalóan benne foglaltatott a hatalom azon reménye, hogy az 5 éves idõtartam alatt az ivarérett fiatalemberek esetleg beházasodhatnak helyi családokba. A magyarság azonban, ha teheti, ragaszkodik a szülõföldjéhez (részben emiatt nem igyekszik nyelveket tanulni). Így a számítás nem jött be. A fiúk megszöktek. Tették ezt annak tudatában, hogy katonaszökevényként öt év börtönbüntetés vár rájuk. De azt is tudták, hogy az öt évet csökkentheti a jól végzett munka a táborokban, és, hogy szabadulás után a korábbi lakhelyükre távozhatnak.
Engem is behívtak a katonai parancsnokságon létesített gyûjtõhelyre, ahol - lévén, hogy vezetéknevem az ABC vége felé található - már sok korosztályombeli, többségükben falusi magyar fiú tartózkodott. Ott megtudtam, hogy menyasszonyom, Tamara özvegy édesanyja, aki gyermekorvos-egyetemi tanárként a Központi Gyermekszanatóriumot vezette (elhunyt férje is orvos volt), elérte a mentesítésemet. Egy ideje a szanatóriumban dolgoztam, az ott lévõ gyermekeket jógázni tanítottam. Az egyetem orvosi karára is felvetetett, nyilván úgy gondolta, hogy a röntgennel is felszerelt magánrendelõjében társává fogok válni. (Lásd az 1. sz. függeléket.) Én azonban - látva a szláv nyelvet nem beszélõ, begyûjtött kortársaim kétségbeesettségét - úgy döntöttem, hogy a mentesítéssel nem élek, hanem csatlakozom hozzájuk. Menyasszonyom házi varrónõjével az éjszaka folyamán varrattam egy pufajka öltönyt, anyósjelöltem készletébõl összeszedtem a legszükségesebb gyógyszereket-kötszereket, és megjelentem a gyûjtõhelyen. Innen mindannyiunkat a munkácsi központi gyûjtõhelyre szállítottak, ahonnan másnapra tervezték a bevagonírozásunkat.
Ezt megtudván, elhatároztam, hogy még egyszer elbúcsúzom a menyasszonyomtól. Az autóbuszon - Ungvár közelében - milicista igazoltatott. Tekintve, hogy személyi igazolványainkat a katonai parancsnokságon begyûjtötték, nem volt mivel igazolnom magam. Azt persze elmondtam, milyen szándékkal léptem le a gyûjtõhelyrõl, valamint azt is tudattam, kit akartam felkeresni elszállításunk elõtt. Reggel lévén, menyasszonyom az iskolában volt, így a milicista kíséretében, aki hátam mögött jött, kezében tartva marokfegyverét (ott akkor így kísérték a letartóztatottakat, nem használtak bilincset), felkerestük az iskolát. Tamara elkéredszkedett, majd fegyveres kíséretünkkel otthonukba mentünk. Együtt ebédeltünk. Hamarosan Édesapám csatlakozott hozzánk, s így utaztunk Munkácsra. A milicista átadott ottani katonai kísérõinknek. Édesapám és Tamara is kijöttek a vasútállomásra, ahol elbúcsúztunk egymástól.
A 486 fõbõl álló szállítmány a Don-medencében a hatalmas Makijevkai Vas- és Fémmûvekbe került. A személy, aki elhelyezett szállásunkon (egy lepusztult, poloskás-csótányos iskolaépületben) szembesült azzal a ténnyel, hogy rajtam kívül senkivel sem tudja megértetni magát. Tehát egyszeriben megkerülhetetlen voltam. Ezt feltételezve döntöttem otthon a sorsközösség vállalása mellett, amit anyósjelöltem õrültségnek tartott, én viszont e vállalásnak köszönhetõen váltam felnõtté.
Sorstársaimat 4 szakaszra osztottam. Naponta zárt rendben, énekelve mentünk a városon keresztül a gyáróriásba. Rövid idõ után láthattuk, hogy az „éneklõ ifjúság"-ot érdekes jelenségként kezelik a helyiek. A közbiztonság ekkor elég gyenge lábakon állt, így csoportos menetelésünk biztonságot is jelentett számunkra. Ha napközben intéznivalóm akadt, két izmos társam, Orbán Pista lakatos és Kucsinka Pista autóvillamossági szakmunkás elkísért. Õk a szálláshelyünkön is a szomszédos ágyon aludtak, Glück Ernõvel együtt - aki korábban, személyigazolványa kiállításakor magyar nemzetiségûnek vallotta magátÊ-, s így most a karján lévõ auschwitzi számok sem mentesítettek a „kiképzés"-tõl, noha otthon szabósegédként dolgozott. E tudását Makijevkában is hasznosította.
Orvostanhallgatói diákigazolványom velem volt, és ez érdekes jelenetet okozott, amikor a helyi rendelõintézetben jártam. Az orvos kérdezõsködött, honnan jöttem, mit csináltam eddig stb. Említettem gimnáziumi tanulmányaimat, meg azt is, hogy egy gyermekszanatóriumban jógát oktattam. Megmutattam diákigazolványomat is. Több orvostársa bekapcsolódott a beszélgetésünkbe. Kétkedve fogadták az elmondottakat, így megpróbálták ellenõrizni a latin tudásomat. Hamarosan kiderült, hogy az övéké szegényesebb, fõleg a nyelvtan és a költészet tekintetében (nekünk ugyanis Vergiliustól, Ovidiustól be kellett magolnunk részleteket, amiket én akkor elszavaltam legnagyobb csodálkozásukra). Ennek a kis mozzanatnak az volt a hozadéka, hogy többen meggyõzõdhettek elhurcolásunk hamis indokáról, ill. a valós szándékról (Kárpátalja magyartalanításáról).
Hat hónapos betanítás után a gyár állományába kerültem, nyolcadik kategóriába sorolt acélöntõ-segédként. (Lásd a 2. és 3. sz. függeléket.) Ekkorra a szállítmányunk többi tagja már elszökdösött, s mint néhányuktól pár évvel késõbb otthon megtudtam, letöltötték rövidített börtönbüntetésüket.
A gyárban ez idõ tájt kezdõdött a készülõdés az októberi forradalom 31. évfordulójának megünnepléséhez. Külön festõrészlegben készültek a plakátok, a párt jelmondatai, a „szentek" arcképei stb.. Egy alkalommal benéztem hozzájuk, és megemlítettem ilyen jellegû képességeimet. Kipróbáltak, majd áthelyeztek ebbe a részlegbe. Új munkakörömet megírtam Édesapámnak. Õ összeszedte otthoni rajzaimat-festményeimet, és benyújtotta az Ungvári Mûvészképzõbe. Noha a felvételi vizsgák már lezárultak, munkáim alapján pótfelvételire hívtak táviratilag. Ennek birtokában a gyártól olyan hivatalos papírt kaptam, amellyel Ungvárra utazhattam.
Abban az idõben ugyanis Kárpátaljára csak azon személyek utazhattak be, akik - személyi igazolványuk szerint - ottani lakosok voltak, illetve azok, akik oda szóló kiküldetési rendelvényt mutathattak fel a vasutat és közutakat ellenõrzõ közegeknek. Személyi igazolványom nem lévén, a gyártól kapott papír nélkül én sem utazhattam volna be Kárpátaljára. A dokumentum jogalapul szolgált ahhoz is, hogy a sikeres felvételi vizsga után a tanintézetbe felvegyenek. E tényt írásban bejelentettem a gyárnak. Válaszukban közölték, hogy elszámolásra személyes jelenlétemben vagy megbízottam útján kerülhet sor. Megkíséreltem megbízni valakit, eredménytelenül. Az elszámolást egyébként is formalitásnak tekintettem, hisz semmiféle gyári eszköz nem volt a birtokomban, az addig használt azbesztöltönyt ugyanis az áthelyezésemkor leadtam, mivel a festõrészlegben erre már nem volt szükségem.
Így érkeztem el az elsõ évvégi vizsgákhoz, melyeket kiváló eredménnyel teljesítettem. Ekkor a tanügyi vezetõ és a párttitkár (utóbbi a „katonai ismeretek" nevû tantárgyat oktatta) hatszemközti beszélgetésre hívott. Tudtomra hozták, hogy tapasztalataik szerint az órák közti szünetekben évfolyamtársaim általában engem vesznek körül és a beszédemet hallgatják. Ezért úgy látják, hogy akit ilyen érdeklõdés övez, annak be kell lépnie a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Azt válaszoltam, hogy ennek két akadálya van: az egyik, hogy hívõ ember vagyok, a belépési nyilatkozatban pedig istentagadónak kellene vallanom magam, ami nem fedné a valóságot. Már akkor is érzékeltem, de még nem fogtam fel teljes mélységében azt a többleterõt, melyet az Isten-tudatból meríthetek, a hitek közötti eligazodás ingatag képessége helyett. A másik, hogy szerintem Édesapám megbecsülést érdemelt volna azért, mert négygyermekes családapaként, ráadásul jogászként (tehát a következmények ismeretében) ítélte el írásban a nácizmus embertelenségeit, ami miatt internálták. E helyett a szovjetek is elhurcolták. Másfél év múltán a felismerhetetlenségig lefogyova és betegen tért haza. Én tehát nem lehetek olyan párt ifjúsági tagozatának a tagja, amely ilyen igazságtalanság elkövetését lehetõvé tette. Másnap letartóztattak és három nap múlva bíróság elé állítottak, mint „önkényes munkahely elhagyót". Ilyen „bûncselekményért" négyhavi börtön járt, melynek letelte után a „vétkest" visszaszállították az elhagyott munkahelyre, 5 éves idõtartamra.
A bírósági tárgyaláson a gyárral történt levélváltás dokumentumait nem mutattam be, nehogy a bizonyítékot eltüntessék. A tanügyi vezetõ és a párttitkár ugyanis a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy ilyen dokumentumot nem láttak (noha ezek ismeretében vettek fel). Édesapám - szláv nyelvet is ismerõ személy közremûködésével - nevemben az ítéletet megfellebbezte arra hivatkozva, hogy engedéllyel távoztam a gyárból, felvételi vizsga céljából. Egyidejûleg írásban megkereste az oktatási minisztériumot. Ehhez az irományhoz már csatolta a gyár engedélyének, valamint az elsõ évfolyam sikeres vizsgáiról szóló dokumentumnak a másolatát, és kérte a minisztérium intézkedését a tanintézetbe történõ visszafogadásomra. A kérést teljesítették, így négyhavi börtön után folytathattam tanulmányaimat (lásd a 4. sz. függeléket).
Az 5. évfolyam derekán, a diplomamunka készítése idején váratlanul kizártak a tanintézetbõl. Errõl a hirdetõtáblára kifüggesztett néhány soros „határozat"-ból értesültem. Szerencsémre, nem csak engem, hanem tanáraimat is meglepte az esemény. Érdeklõdésemre Marietta Vodopjánova mûvészettörténész tanárnõnk (aki Leningrádból érkezett a tanintézethez), valamint Viktor Demegyjuk, gyakorlatvezetõ tanárunk (õ Harkovból került Ungvárra) kijelentette, hogy kizárásom tantestületi döntés nélkül történt, ezért annak összehívására tanárainktól támogató aláírásokat fognak gyûjteni. Gyûjtésük eredménynyel járt. A tantestület ülésén engem is meghallgattak. Másnap a hirdetõtáblán már olyan szövegû kizárási határozatot olvashattam, amely a tantestület döntésére hivatkozott. Ismét megkérdeztem említett tanáraimat. Elmondták a határozathozatal körülményeit, mely szerint 3 személy kivételével (az igazgató, a tanügyi vezetõ és a párttitkár) a teljes tanári kar a kizárásom ellen foglalt állást. Hamarosan kiderült, hogy az ülés jegyzõkönyvét meghamisították, a szavazás eredményét megfordították. Megkérdeztem tanáraimat, hajlandók-e arra, hogy a hamisítás tényét bíróság elõtt tanúsítsák. Vállalták. Noha erre nem került sor, egész életemben hálával gondolok rájuk és persze valamenynyi mellettem állást foglalt tanárunkra.
A Pártközpont címére küldött panaszlevelem alapján ügyemet kivizsgálták, engem visszahelyeztek, a tanügyi vezetõt és a párttitkárt pedig menesztették (ekkor a világmegváltó eszmét hirdetõ párt már nem engedhette meg azt, hogy olyan módszerek alkalmazására derüljön fény, amelyek irányában a bizalmat megingathatják).
Nem sokkal ezután meghalt Sztálin. Az újságban felsorolták a büntetõtörvénykönyv azon cikkelyeit, amelyek esetében a „büntetett elõélet" bejegyzést törlik. Az „önkényes munkahely-elhagyás" is köztük volt. Azonnal felkerestem a személyzeti osztályt és megvártam, amíg törzslapomból kifestik ezt a megbélyegzést. Esetemben tehát a nagyvezér halálának köszönhetõen érvényesülhetett az a rendelkezés is, mely szerint a kitüntetéses diploma mentesít az ösztöndíj ledolgozásának három éves kötelezettsége alól, továbbá, hogy a tanulmányaimat más tanintézményben folytathatom. Ily módon nyújthattam be irataimat ahhoz, hogy a Leningrádi Rjepin Intézet építész karára kérjem a felvételemet.
A diplomamunka elbírálására az Édesapám által nekem átadott elegáns öltözetben jelentem meg, tudatában annak, hogy tanulmányaim folytatását már nem akadályozhatják meg. (Édesapámnak még Miskolcon ügyfele volt az ország egyik ismert úriszabósága - Blázsinék, akik Skóciából hozatták a kelmét kizárólagos magyarországi felhasználásra.) Akkoriban még nem hallottam arról, hogy az örmények mennyire odavannak az eleganciáért, az ékszerekért stb, és arról sem értesültem, hogy a Bíráló Bizottságot az Ukrán Képzõmûvészeti Akadémia elnöke, az örmény származású Kasziján akadémikus fogja vezetni. Márpedig ez a körülmény döntõen megváltoztatta addigi elképzeléseimet.
Diplomamunkám témájaként „Almaszüret"-et választottam (6. kép - egy elképzelt mûvelõdési ház díszítésére, ahol az alakok színpompás népviseletben történõ megjelenítése az akkori követelményeknek felelt meg, noha tudtam, hogy ehhez a munkához alkalmatlan az ilyen öltözet). A kivitelezés falfestés-tehnikája értelemszerûen adódott a kép rendeltetésébõl, no meg abból is, hogy a diplomamunkát vezetõ tanárunk az akkor már Szovjetunió-szerte ismert Boksay József volt (Csehszlovákia számos templomát az õ freskói díszítik). A Kárpátontúli Terület Képtárát róla nevezték el. Hatalmas munkabírású, szerény és közvetlen ember volt. A 7. képen a Képtár látható, a bejárattól jobbra Boksay József mellszobra, a 8. képen tanítványai között ül, jobbjára én kerültem. A mögöttünk látható festményt a mûtermünk falára festettük az évfolyamtársaimmal (magam a két oldalsó díszítést készítettem magyaros elemekbõl).
A diplomamunkával összefüggõ magyarázatom befejezése után az elnök megkért, hogy várjam meg a vizsgáztatás végét. Négyszemközt megkérdezte, mik a további szándékaim. Megmondtam. Erre õ azt válaszolta, hogy ne Leningrádban, hanem Kijevben folytassam. Javaslatát elfogadtam, és megkaptam a lakása telefonszámát. Nem sokkal késõbb megtudtam, hogy vejéül nézett ki magának. Kijevi vacsorameghívásának eleget tettem. Otthonában ismerkedtünk össze feleségével és leányával. Jelen volt egy barátja is, aki a 9. képen látható árnyképet készítette rólam pillanatok alatt, egy olló segítségével.
A fél éjszakát átbeszélgettük a rokonszenves, sokirányú érdeklõdésû leánnyal, aki azonnal észrevette, hogy a mintegy 20 kg-nyi súlykülönbségnek (a leány javára) köszönhetõen nem illünk össze.
Kijevi tanulmányaim 4-ik évfolyamát végeztem, ugyancsak kitûnõ eredménnyel, amikor 1956 õszén megrokkant az egészségem. Két héten át csak az óránkénti nyugati híradások közötti félórákra nyomott el az álom. A forradalommal kapcsolatos eseményeket ismertetõ magyar nyelvû adásokat ugyanis Kijevben nem zavarták, így 11Êágyas kollégiumi szobámban néha 30-40-en várták, hogy lefordítsam a híreket. A túlzott idegi megterhelés következtében immunrendszerem felmondta a szolgálatot. Elõször a kollégium betegszobájába, majd kórházi kivizsgálásra kényszerültem (a rétegröntgen alapján csont-tbc-t állapítottak meg). Ezután tudomásul kellett vennem, hogy a tanév számomra elveszett. Ungvárra utaztam Édesapámhoz, és elkezdtem az öngyógyítást. A testvéreim ugyan az USA-ból egy kúrára való Cortizont küldtek, de azt nem szedtem be, mert sem a kijevi, sem az ungvári orvosok e gyógyszert nem ismerték, így nem vállalkoztak arra, hogy kezeljenek vele.
A csonka 4-ik évfolyam megismétlése azzal járt, hogy új évfolyamtársakkal kerültem össze. Elõzõ évfolyamtársaim között olyanok is voltak, akik a háború miatt kényszerültek tanulmányaik megszakítására. Az új csoportba katonaviselt személyek már nem kerültek, így a légkör is komolytalanabb-felelõtlenebb volt. E fiatalabb társaság engem idegenként kezelt, különösen akkor, amikor kellemetlen-fáradságos feladatok egyöntetû szabotálásához nem adtam magam. Számomra ugyanis a bonyolult szaktantárgyak teljes összpontosítást igényeltek, ezért az ilyen órák alatt nem óhajtottam társasjátékokban részt venni. A velem szembeni ellenségeskedés tovább fokozódott akkor, amikor visszaszereztem magyar állampolgárságomat. Magatartásukban bátorította õket az is, hogy, míg 1955-ben és 1956-ban (még szovjet állampolgárként) a nyári szünidõt nõvéreimnél tölthettem Budapesten, 1957-ben és 1958-ban a szovjet hatóság már nem engedélyezte azt, hogy Édesanyámhoz látogassak Budapestre, noha magyar útlevéllel rendelkeztem. Feltehetõleg tudomásuk lehetett arról, hogy nõvéreim családostól disszidáltak 1956 végén. A 6. évfolyamon, a diplomamunka készítése idejére a kellemetlenkedések elérték csúcspontjukat. Történt ez annak ellenére, hogy ekkor már magyar állami ösztöndíjas hallgató lettem, méghozzá a korábbi évekhez hasonlóan felemelt ösztöndíjat kaptam, tekintettel kitûnõ tanulmányi eredményeimre. A kellemetlen események révén azonban sok hasznos tapasztalathoz jutottam (ezekrõl következõ könyvemben részletesen fogok írni).
Megemlítem még azt, hogy magyar állampolgárságom visszaszerzéséhez fel kellett használnom az 1957-ben megkötött, a kettõs állampolgárságról szóló magyar-szovjet államközi szerzõdés nyújtotta lehetõséget. Tettem ezt úgy, hogy öngyilkossági fenyegetéssel rávettem Édesapámat a Szerzõdés szerinti igény benyújtására. Saját jogon ugyanis nem kérelmezhettem a magyar állampolgárságom visszaállítását azon oknál fogva, hogy - noha családunk 1939-ig Miskolcon élt, azaz testvéreimmel együtt az Anyaországban születtünk - gyermekként nem rendelkezhettünk olyan okirattal, mely magyar állampolgárságunkat bizonyíthatta volna. Ungváron ekkor családunk tagjai közül már csak Édesapám és én tartózkodtunk, így az õ szándékától függött a kérelem elindítása. Édesanyánk 1955-ben Budapestre utazott testvéreimhez, kiknek Nyugatra távozása után már nem tért vissza Ungvárra, hanem a lakásukban maradt, néhány odaköltöztetett barátjukkal együtt. Az Édesapámmal szembeni színlelt fenyegetésre pedig azért volt szükségem, mert õ meg volt gyõzõdve arról, hogy mindenkinek a szülõföldjén kell maradnia, különben az elvész. Magam úgy gondoltam, hogy, bár Ungvárt nagyon szeretem, az nem a szülõföldem, és egyébként sem óhajtottam a SZU-ban maradni, ha már lehetõségünk nyílt a távozásra. Igaz, a Szerzõdés szerint a kérelmezõ - kedvezõ elbírálás esetén magyar állampolgárrá válva - állandó tartózkodási engedély birtokában akár élete végéig a SZU-ban maradhatott. Tekintettel a kettõs állampolgárság ügyét övezõ undorító hazugságokra, bemutatok 3 db idevágó dokumentumot (lásd az 5., 6. és 7. sz. függeléket).
Édesapám végül beadta a derekát, s így mindketten átköltözhettünk Budapestre. Õt egy évvel korábban én indítottam útnak. Kijevbõl Ungvárra utaztam. Bútoraink egy részét bevagonírozva Kijevbe szállíttattam, majd ott készpénzzé tettem. Sajnos az átköltözéssel könyvtárunk nagy részét hátrahagytuk, ugyanis olyan nyilatkozatot kellett aláírnunk, mely szerint amennyiben holmijaink között tiltólistán szereplõ könyvet találnak, úgy kiutazásunkat megakadályozzák. Könyveink jelentõs része ilyen volt.
Jómagam idõközben Kijevben megnõsültem. Feleségemmel, Innával megvártuk elsõ gyermekünk Ilonka (Ilcsi) megszületését, majd csecsemõbõl való felcseperedését. Ehhez az anyósom ragaszkodott, amit én természetesnek tartottam, hisz feleségem egyedüli gyermek volt a családjukban. Második gyermekünk, Marianna (Marcsi) már Budapesten látta meg a napvilágot.
Elsõ hazai munkahelyemrõl az É. M. Középülettervezõ Intézettõl másfél év után átigazoltam az É. M. Típustervezõ Intézethez, ahol hasznosíthattam orosz nyelvismeretemet is. Innen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba kerültem, majd egy évtized után az Építésgazdasági és Szervezési Intézetbe helyeztek át, ahol környezetvédelmi kutatásokkal foglalkozó KGST Koordinációs Központ vezetését láttam el. Az Ungváron, Kijevben és Budapesten töltött évekrõl ugyancsak késõbb kívánok részletesebben írni.

Most pedig bemutatom olvasóimnak a szívemhez máig igen közel álló várost, Ungvárt. Ezt azért tartom szükségesnek, mert az ismertetésre kerülõ példák némelyike e városhoz kapcsolódik. A bemutatást egy jelenkori térképpel (11. kép), valamint az Ung folyó látképével kezdem.
A városközpont térképén (12. kép) I. és II. számokkal jelöltem a valamikori tulajdonunkat képezõ ingatlanokat. Az I. számmal jelölt helyen már csupán az átépített nyaralónk (13. kép) és a gyümölcsös található, a szõlõt kiirtották, helyén út vezet. Az ingatlan eredeti méretét mutatja az a légi felvétel (14. kép), melyet gyakorlórepülés közben készített valamelyik repülõtiszt, a nyaraló verandájának mellvédjén látható három Tóth-lány (15. kép) üdvözlésére leírt tiszteletkör alatt. A képen balról jobbra: Júlia (Csöpi), Katalin (Bogár) és Anikó.
Ung-parti, két és fél hektáros gyümölcsös kertünket - mely jelenleg az Egyetem Botanikus kertje - II. szám jelöli. 1942-44 között szabadidõm jelentõs részét e kertben töltöttem. Részt vettem annak rendbetételében és olyan kerítés építésében, amely hat évtized elteltével is áll, és védi a területet az illetéktelen behatolóktól. Akkor velem együtt két hatalmas, félvad németjuhász kutya is ellátta feladatát. Õket a szomszédos, elhanyagolt kertben lévõ földodúból vettem magamhoz néhány hetesen, mert anyjukat valamiféle baleset érhette, már két napja nem láttam, csak a kicsinyek panaszos hangját hallottam. 1944 õszén e kutyák hõsi halált haltak öt hízódisznónk védelmében. A disznók eltulajdonítása sikertelen maradt, mert a szovjet tábori csendõrök felfigyeltek a lövöldözésre és letartóztatták a behatoló katonákat - addigra azonban Pajtást és Portást már szitává lõtték.
Bérlakásunk épülete jelenleg a Rákóczi Ferenc utca 22. számot viseli (III. számmal jelölve), nem kis megelégedésemre, mivel névadója számomra történelmünk egyik kedvelt személyisége. (16. kép.)
A 'Zakarpattya' Szálló épületegyüttesét pedig azért jelöltem meg (IV. szám), mert ennek létrehozatalát magam is elõsegítettem (ld. a 2. sorszámú példát).
Az Ung folyó látképét 2003 júliusában fényképeztem le. A „Legyen Ungvár fesztiválváros!?" c. kezdeményezésem (lásd a 4. sz. példát) megértéséhez elengedhetetlennek tartom. E fénykép készítése közben találkoztam - véletlenül (?) - Popova Katerinával, akit két évvel korábban ismertem meg. Ekkor Málecz Krisztina unokahúgommal együtt érkeztek Budapestre. (17. kép.) Az ELTE kémiatanári karán vendéghallgatóként elvégezték a harmadik évfolyam 2. szemeszterét. Abban az idõben többször vendégeskedtek nálam. A magyar nyelv gyors elsajátítására való tekintettel Kata az „okos" elõnevet kapta tõlem. Váratlan találkozásunk kapóra jött. Kedves arcával hangulatosabbá vált a folyó bemutatása. (18., 19. és 20. kép.)
Krisztinának a magyar nyelv nem jelentett gondot, hisz édesanyja, Tóth Zsuzsa, azt a magyar anyanyelvet adta át gyermekeinek, amelyet õ is szüleitõl, Nyisztor Máriától és Tóth Bélától kapott. Utóbbi édesapja az én Édesapám öccse volt, és ugyancsak Tóth Béla nevet viselt. Papírjaik nincsenek arról, hogy mindnyájan magyar állampolgárok voltak. Õk nem szereztek tudomást a trianoni békediktátum azon cikkelyérõl, melynek alapján a velük azonos településrõl származó Édesapám nyilatkozhatott magyar állampolgárságának fenntartásáról (ld. a 7. sz. függeléket). Õk tehát az országrontó vezetõink szerint nem tekinthetõk magyaroknak, leszármazottjaik nem jogosultak a kettõs állampolgárságra azon 6,2 millió anyaországi állampolgár véleményével egyetértésben, akik távolmaradtak az urnáktól, illetve NEM-mel szavaztak.
A képen látható folyószakaszt javasoltam felduzzasztva csónakázhatóvá tenni. Az idõközben építkezéshez kitermelt szigetre került volna - Makovecz Imre tervezésében - egy szabadtéri színpad, alatta kiszolgáló helyiségekkel. A folyó medrében látható apró pontok és vonalkák horgászó emberek. - Õk, valamint a 3 km hosszú, padokkal ellátott parti sétányt övezõ kettõs hársfasor adja a léptéket, érzékelteti a partok közötti távolságot, így azt is, hogy a szigeten megvalósulhatott volna az általam elképzelt létesítmény.

Sok évvel korábban e parti sétányon bandukoltam gondolataimba merülten, amikor szembõl jövet mellettem haladt el egy bozontos hajú, szakállas férfi. Néhány lépés után felötlött bennem, hogy a férfi hasonlít régi barátomhoz, kijevi kollégiumi szobatársamhoz, Júrához. Megálltam és kimondtam e nevet. Az illetõ megfordult és lecövekelt. Hozzáléptem. Õ rámnézett és artikulátlan hangon felkiáltott: Jááános! Majd a nyakamba borult és sírva fakadt. Leültünk egy padra. Júra, mint csaknem mindig, ekkor is enyhén alkoholos kábulatban volt. Elmondta, hogy itt dolgozik, tankönyveket illusztrál. Ép a kiadóhoz indult, viszi a kész anyagot. Csodálatos rajzait megmutatta. (Júra rajzai a következõ oldalakon láthatók.)
Már diákként is sok mesekönyvet illusztrált. Ezek igen nagy példányszámban készültek, így magas tiszteletdíjat fizettek a rajzokért. Ilyenkor ivótársaival napokra eltûnt. Annakidején az éjjeliszekrényemben egy demizsonban az Édesapám által készített kisüsti gyümölcspárlatot tartottam, amelybõl fertõtlenítõként reggelente egy gyûszûnyit elfogyasztottam, fogkefémet belemártogatva, szippantással inhalálva a 70 fokos alkoholt. Csodálattal szemlélte és nem értette, hogyan állhatom meg azt, hogy az általa is megízlelt kiváló nedût ne igyam meg néhány nap alatt. Vásárolt egy-egy üveg vodkát, amit a szekrényemben kellett tartanom és csak kis adagokban adhattam belõle.
Kijevben, a diákszállón egy ideig hárman laktunk a szobában, Júra Zsoludjev, Vologyja Golovánov és én. Júra szobrászként szerzett oklevelet. Diplomamunkája felejthetetlen szépségû alkotás volt. Egy anyát ábrázolt, ölében a kisdeddel. Mivel ilyen jellegû megrendeléseket nem kapott, grafikusként dolgozott. Rajzait különlegesen rugalmas fából, laposhegyûre faragott pálcikával készítette, melyet tusba mártogatott és szükség szerint használta élével vagy bedöntve. Így változtathatta meg vonalainak vastagságát anélkül, hogy vonalvezetését megszakította volna. Nyilván e rajzolási módot Szibériából hozta, ahonnan érkezett, és ahová csaknem fél évezreden át számûzte a mindenkori hatalom a másként gondolkodókat. Az idõk folyamán megszámlálhatatlanul sok tehetséges emberrel gazdagították Földünket. Júra ezek közül való volt, Ha nem beszélt, többnyire Schumann- mûveket dúdolgatott. Ott, az Ung-parti sétányon, elpanaszolta, hogy csalódott Kárpátaljában. Azt hitte, sok Jánossal fog megismerkedni, de eggyel sem találkozott.

Vologyja is felkereste Ungvárt még 1957-ben, amikor betegszabadságomat töltöttem Édesapámnál. Azért érkezett oda, hogy figyelmeztessen, legyek óvatos, mert a KGB-re behívták és rólam kérdezgették. Levélben nem akarta megírni, nehogy a cenzúra kezébe kerüljenek sorai. Õ Bakuból érkezett Kijevbe és oda is tért vissza. Évekkel ezelõtt elhunyt, utódot nem hagyott maga után, így kellemetlenséget senkinek sem okozhatok ezzel a közléssel.
Vologyját követõen Natása is meglátogatott a férjével (még építészhallgatókként házasodtak össze). Neheztelt rám azért, hogy a néhány éjszakára nem tudtam külön fekvõhelyet biztosítani számára. Csaknem két évtized múltán ismét meglátogatott. Akkor már Budapesten. Egy autóbusznyi kollégájával érkezett. Megtudta, hogy elváltunk (Innát is ismerte). Õ is válófélben volt. Budapesti programjuk ideje alatt velük utazgattam, ami az idõbe belefért, megmutattam a városból, de új helyzetemen nem óhajtottam változtatni. Barátok maradtunk.

Egyik ungvári látogatásom alkalmával unokaöcsém, Tóth Imre elvitt egy ismerõséhez. Ott egy, általam nem ismert nevû, magyar festõmûvész alkotásának pénzbeli értékét kellett volna megmondanom. Kitértem a kérdés elõl. A lakás ebédlõjének távol esõ falán azonban megpillantottam egy festményt, mely rutén népviseletbe öltözött fiatal nõt ábrázolt. Nahát! - mondtam, az a kép olyan, mintha Kólja Nyeszterenko festette volna. A háziasszony csodálkozva kérdezte: Maga ismeri Kólját? Igen - válaszoltam, jó barátok, egy ideig kollégiumi társak is voltunk. Kiderült, Kóljában is felkeltettem az érdeklõdést Ungvár iránt. Az említett festményt nem tudom bemutatni. Helyette egyik diákkori rajzát láthatják. (21. kép.) A „Fejõ leány"-t is jól ismertem, hivatásos modellként dolgozott, kedves teremtésként emlékezem rá. Kolját, Júrához hasonlóan, gyakran hallottam énekelni. Õ azonban nem dúdolgatott, hanem tenor hangján hatalmas hangerõvel áriázott.
Szólnom kell még arról, hogy testvéreim - USA-állampolgárrá válásuk idejétõl (1968) kezdve - rendszeresen hazalátogatnak. Megfordult itthon Anikó leánya, Juditka, és Csöpi fia, Tibor is, sõt, utóbbi fiúgyermeke, Tamás, a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium tanulójaként a karácsonyi és a húsvéti szünidõket nálam töltötte. Testvére, Mary a múlt évben japán és portugál származású barátnõivel, Lina Miyagival és Leslie Gomesszel jött megismerni azt a várost, ahonnan atyai hozzátartozói kivándoroltak. Nõvére, Anna is tervezi látogatását.
1972-ben családommal együtt én is meglátogattam õket úgy, hogy ennek költségeit testvéreim, illetve sógorom, laborfalvi Benke István biztosították. Feleségem és kislányaim örömmel fogadták volna kintmaradásunkat, engem azonban nem vonzott az a felfogás, mely szerint az emberek értékét a vagyonuk nagysága határozza meg.. Késõbb, egyedül élve, néhányszor még megfordultam az USA-ban és Kanadában. Mostanság azonban az utazásokat körülvevõ, indokolatlan és így megalázó cirkuszban nem kívánok részt venni. Úgy vélem, hogy azok a magasrangú állami vezetõk, akik az ujjlenyomat vételét, a személyi motozást stb. nem tartják megalázónak akkor, amikor azt egyoldalúan gyakorolják velük szemben, önmagukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt.
E fejezetet azzal kezdtem, hogy kérdésessé tettem a siker vagy kudarc megítélését. A következõkben példák sorát állítom az olvasók elé, és dönthetnek arról, a két lehetõség melyikébe helyezik azokat.
Az „Alig ismert nagyjaink" címû kötetemben (lásd a Tájékozódó 2004. évi számát), két tucat olyan életutat ismertettem, melyeknek csaknem mindegyikét tekinthetnénk az adott személy kudarcának. Valójában nem azok. Persze, lehet, sõt valószínû, hogy õk maguk kudarcként élték meg életútjuk végét. Az a tény azonban, hogy tevékenységükrõl ma is olvashatunk, bizonyítja, hogy tetteik, példájuk nem ment feledésbe. Az alig ismertség oka és magyarázata csupán annyi, hogy országunkban magyargyûlölõk uralkodnak, õk irányították mindenkor az agyonhallgatást.
A közelmúltból is kiragadhatunk hasonló példát. A Duna TV 2004. november 8-án mutatta be a Csengey Dénesrõl szóló, „A kétségbeesés méltósága" címû, másfél órás dokumentumfilmet.
Sokan szólalnak meg benne, visszaemlékezve a 38 évesen magányba-italba menekülõ „harcostárs"-ra. Azért használok idézõjelet, mert az emlékezõk között alig található egy-kettõ, kinek szavai hitelesen csengenének.. Csupán a jóhiszemû, tiszta lelkû költõ hitte azt, hogy a körülötte forgolódók harcostársak, hisz ilyen szerepet játszottak. Valójában a ravasz, örökké helyezkedõ, csak a lélekromboláshoz értõ, egyébként jelentéktelen figurák voltak õk, akkor is - ma is azok. És, ha most még úgy tûnhet, hogy életútjuk sikeres, ez a „siker" igen rövid életû lesz. Néhány évtized múltán a nevüket sem fogják ismerni, legfeljebb azok, akik errõl a korszakról úgy kívánnak tudósítani, hogy a bomlasztók neveit is megemlítik. Magam tudatosan tartózkodom ettõl, mert hasznosabbnak ítélem azt, ha elveszejtjük õket az ismeretlenség homályában.

PÉLDÁK

Az elsõ három példát a 70-es évekbõl veszem. Abban az idõben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban ügyködtem fõelõadói besorolásban. E szervezetet az ún. rendszerváltáskor szükségtelennek ítélték, nyilván azért, mert megnehezíthette volna az olyan építkezéseket, melyek a csupán önérdekû beruházók érdekeit vették figyelembe. Én akkor, egyebek mellett, az országos építési tervpályázatok lebonyolítását szerveztem.
Az utóbbi másfél évtized politikai „elit"-jének jó része akkor még vállvetve harcolt a szovjet állambiztonsági szervezet ellen, és szabotált, ahol csak lehetett (ez derül ki saját és harcostársaik nyilatkozataiból, írásos visszaemlékezéseikbõl). Bátor tevékenységük eredményeként kellett tudomást vennünk például azt, hogy az északi szomszédunktól elválasztó határfolyónk jelentõs szakaszát elterelték tõlünk, hatalmas területen bontva meg a természet egyensúlyát, nehezítve meg nemzettársaink életkörülményeit, és felépítettek egy vízierõmûvet.
Abban az idõben nõtt ki a földbõl, az illetékes hatóság engedélye nélkül, a Hármashatár-hegyen látható szovjet jelközvetítõ torony. Ugyanakkor az MTV új adótornyának megtervezésére kiírandó pályázat mellékleteként panoráma-képeket készíttettem több nézõpontból, pl. arról a helyrõl, ahol nyugat felõl érkezve elõször tûnik elénk a Szabadság-hegy. Tettem ezt azért, hogy a pályázóknak e képeken kelljen ábrázolniuk az általuk tervezett építmény illeszkedését a városképhez. Az említettnél kényesebb katonai létesítmények engedély nélküli építését eleve természetes jelenségként fogadták az illetékeseink. Ennyit e korszak jellemzéseként.

1. A Budapesti Hilton Szálló építése körüli bonyodalmak

Mintegy 35 évvel ezelõtti eseményrõl lesz szó. Már említettem, hogy akkoriban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Építészeti Osztályán dolgoztam. Egy-két évvel elõtte, az ún. új gazdasági mechanizmus bevezetésekor kerültem az ÉVM-be, ahol az állomány csaknem felét lecserélték. Engem az ÉVM Típustervezõ Intézetébõl emeltek ki Bakos Béla javaslatára, akit röviddel elõttem ugyaninnen neveztek ki az említett osztály vezetõjévé. Az Intézetben nem azonos részlegben dolgoztunk, de gyakran kerültünk munkakapcsolatba, kölcsönös megelégedésre.
A hat építészmérnökbõl és egy titkárnõbõl álló csapatba két Ybl-díjas építész került az ÉVM Középülettervezõ Intézetébõl, Kiss István és Brieska István. Elõbbivel már volt kapcsolatom, mert másfél évet eltöltöttem abban az intézetben is, ahonnan õk jöttek, sõt Kiss Istvánnal egy mûteremben dolgoztunk. A hatodik munkatársat, Papp Gábort, ugyancsak Bakos Béla hozta magával az osztályra.
Az osztályvezetõ helyettese Schéry Gábor volt, aki egyben a szakszervezeti bizalmi feladatkörét is ellátta. Az õ jóindulata révén kaptam egy olyan lakást, mely Csepel túlvégén, az ÉVM kísérleti lakóépületében úgy ürült meg, hogy bérlõje (az egyik miniszterhelyettes titkára) kedvezõbb helyen lévõ, komfortosabb lakáshoz jutott. A számomra kiutalt lakást csupán cserealapnak tekintettem és meghirdettem a cseréjét. A kerületi tanács elnökhelyettese cserében szerzett számomra egy szövetkezeti lakást Óbuda egyik panelházában, ahol 12 évet töltöttem el családommal.
Rokonszenves, jó humorú emberek lévén, beleértve Bélát és Ibolykát, a titkárnõ-gépírónõt is, mindannyian kellemes légkörben tevékenykedtünk. Ibolykának én adtam a legtöbb írnivalót, így a munkanap nagy részét egymás közelében töltve, családi-személyes gondjaiba is beavatott. Az írnivalóm sokasága abból adódott, hogy munkaköri feladataim köré tartozott - az ún. területi-felügyeleti teendõk, és a már ugyancsak említett tervpályázatok szervezése és lebonyolítása mellett - a KGST Építéstervezési Munkacsoport Magyar Tagozata titkári teendõinek ellátása. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az idõk folyamán a mintegy félszáz témában készített ún. KGST-ajánláshoz magyar állásfoglalásokat kellett kialakítani a hazai érintett szervezetek bevonásával, majd a magyar állásfoglalást képviselni a nemzetközi szintû egyeztetések folyamán. Itt jegyzem meg, hogy e KGST-ajánlások valóban megmaradtak az ajánlások szintjén, azaz nem léteztek büntetõ intézkedések az ezektõl való eltérések esetében. Hasznuk jobbára „csak" abban nyilvánult meg, hogy kölcsönösen megismertük az országainkban alkalmazott tervezési módszereket (pl. az építési modulrendszert, a tûzrendészeti és egyéb elõírásokat, a különbözõ anyagokból készülõ szerkezetek méretezési-számítási szabályait, az építéshez használt anyagok jellemzõ tulajdonságait stb.).
Ami a Hilton Szálló építését illeti, szokásos intéznivalóm miatt az Országos Mûemléki Felügyelõség épületének egyik emeleti helységében tartózkodtam. Innen ráláttam arra a területre, melyet magas palánkkerítéssel vettek körül, és ahol folytak a leendõ szállodaépület alapozásának elõkészítõ munkálatai. Földgépek bontották a talajt. Több helyen már kikandikáltak a valamikori dominikánus templom és kolostor romjai, látszott a kolostor udvarán lévõ díszkút, mely épp úgy része volt az akkori épületnek, mint a kerengõ. A közel nyolcszáz éves Miklós-torony még érintetlenül állt.
Tudtam, hogy azonnal meg kell kísérelnem az építkezés leállítását. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy a három miniszter (építésügyi, belker és külker) által aláírt beruházási szerzõdés határidõket tartalmaz, melyek csúszása esetén a magyar fél hatalmas összegû kötbért köteles fizetni. Ezért úgy gondoltam, hogy a helyszínen nem szólok senkinek (hisz intézkedésre nincs jogosultságom), inkább a „csúcson" keresek megoldást. Útközben a munkahelyem felé eldöntöttem, hogy Bakos Bélával fogom felkeresni dr. Szabó János államtitkárt (abban az idõben csak egyetlen ilyen beosztás volt minisztériumonként, mint a miniszter után következõ személy rangja). Szerencsére Bélát a helyén találtam, így minden az elképzelésem szerint történhetett.
Az államtitkárt (aki emellett nagy tudású egyetemi tanár is volt) megkértük, haladéktalanul keresse fel a minisztert és mondja el az általam elõadottakat. Érzékeltettem azt, hogy felbecsülhetetlen értékû mûemlékek elpusztítása történhet meg bármely pillanatban, ezért az építkezést azonnal le kell állítani és olyan megoldást találni, mely a mûemlékmaradványok megõrzésének a figyelembevételével alakítja ki a leendõ szálloda épületegyüttesét. Elmondtam, hogy nézetem szerint ez viszonylag rövid idõn belül csak úgy történhet meg, amennyiben zártkörû pályázatot szervezünk, és annak feltételei között szerepeltetjük a mûemlék-maradványok megõrzésével összefüggõ követelményeket. Amennyiben ez nem történne meg, úgy én széles körben nyilvánosságra fogom hozni azt, amit láttam, és a felbecsülhetetlen értékû mûemlékek elpusztításáért majd valakiknek felelniük kell.
Szabó János becsületére váljék, azonnal intézkedett, és Bondor József miniszter is határozottan lépett két minisztertársa irányában, mert a munkákat azonnal leállították.
A zártkörû (az ÉVM Középülettervezõ Intézeten belüli) tervpályázat eredményeként Pintér Béla építész terve valósult meg jelentõs idõeltolódással. E tervmegoldásnak köszönhetõen azonban évtizedek óta mûködik a „Dominikánus udvar", ahol a valamikori templom szentélyének helyén emelt színpad hátterében az Országház épülete látható (annak tervezésénél igazodtak e templom tengelyének meghosszabbított vonalához), és igen magas színvonalú zenei elõadások hallhatók. A mûemlékegyüttes helyreállítása hozzáértõ módon történt, hisz markánsan elválnak egymástól az eredeti épületmaradványok, illetve az újjáépítéshez szükséges szerkezeti elemek. A helyreállított kerengõ üvegfalán keresztül gyönyörködhetünk a valamikori kolostor közepén állt díszkútban, és sértetlenül megmaradt a Miklós-torony is, az épület síkjából kissé kiemelkedve.
Ami a korábbi, a mûemlékekkel szemben kíméletlen magatartást tanúsító megoldás tervezõjét illeti, kárpótlásként megkapta azt a lehetõséget, hogy a pesti oldalon megtervezhetett egy ugyancsak ötcsillagos szállodát. Neveket nem említek, mert nem célom, hogy ellenszenvet gerjesszek. Több kollégától hallottam, hogy az illetõ akkor nagyon utált engem a történtek miatt. Azóta talán kiengesztelõdött, hisz a tervei alapján megvalósult újabb szálloda is színvonalas alkotás. Annál nem volt szükség a magyar történelem értékei iránti érzékenységre, így kötöttségek nélkül alkothatott. Külföldrõl érkezõ barátaimat-ismerõseimet el szoktam vinni mindkét épülethez, hisz a látvány tanulságos.

Az ungvári Zakarpattya szálló építésének elõsegítése

1967-ben új szelek kezdtek fújdogálni Hazánkban. Ez elsõsorban a sztálini bûnök leleplezésének volt köszönhetõ. Az érzékelhetõ enyhülést az sem szüntette meg, hogy Hruscsovot Brezsnyev váltotta fel. Csehszlovákiában ekkor kezdett kibontakozni az ún. prágai tavasz. A mindent irányító Szovjetunióban az elsõszámú vezetõ hátterében meghatározó szerepet játszik a belbiztonsági szervezet fõnöke, Andropov. Õ az '56-os forradalmat és szabadságharcot megelõzõ idõszakban, valamint az alatt is a Szovjetunió nagykövete Hazánkban. Legközelebbi munkatársa az a Krucskov, aki Gorbacsov fõtitkársága idején kerül a szovjet belbiztonság élére.
Gorbacsov nyilatkozataiban önmagát a Hruscsov-korszak szülöttének tekintette politikai értelemben. Az '50-es évek második felében Moszkvában végezte egyetemi tanulmányait. Késõbb járási párttitkárként tevékenykedett az Észak-Kaukázus térségében, ahol a híres gyógyvizekkel kúrálta magát a szovjet vezérkar. E pártüdülõ parkjában érdekes beszélgetésekre keríthettek sort azok a vezetõk, akik jó viszonyban voltak egymással. E beszélgetésekbõl olyan hasznos ismeretekhez juthatott Andropov, ami lehetõvé tette számára a fõtitkári pozíció megszerzését. E hasznos információkhoz jutást hálálta meg akkor, amikor Gorbacsovot beajánlotta a Párt Központi Bizottságának egyik titkári székébe. E székbõl vált Gorbacsov számára elfoglalhatóvá a fõtitkári poszt a késõbbiek során.
Visszatérve 1967-hez, Hazánkban ekkor kezdõdik el az „új gazdasági mechanizmus"-nak nevezett folyamat. Ennek egyik eszközeként a vállalatok önállóságának növelését igyekeztek elérni. A központ irányítási módszerének-stílusának korszerûsítése az irányító szervezetek személyi állománya jelentõs hányadának kicserélésével járt.
Magam ekkor kerültem az Építésügyi Minisztérium Építéstervezési Fõosztályára (az É. M. Típustervezõ Intézetébõl, ahol csaknem öt éven keresztül a tömeges lakásépítéssel összefüggõ feladatokkal foglalkoztam). Az említett fõosztály vezetõjét is lecserélték. Az új vezetõ elsõ beszélgetésünkkor arra hivatkozott, hogy az a hír járja rólam, mely szerint tisztakezû, megvásárolhatatlan ember vagyok. Ezért egyik fontos tevékenységi köröm lesz az országos tervpályázatok tisztaságának biztosítása, ehhez, ha szükségét érzem, tegyek javaslatot új szabályzat kidolgozására. Ez meg is történt.
A vállalati önállóság növelésével együtt járt a nagyobb mozgási-kapcsolatkeresési szabadság engedélyezése külföldi tapasztalatok beszerzése céljából is. Ehhez idegen nyelvek ismerete vált szükségessé. Az intenzív nyelvtanfolyamokra történõ beiskolázást a Minisztériumban szervezték meg (a vállalati vezetõket illetõen is), ott választották ki az erre alkalmasnak ítélt személyeket. Közéjük kerültem én is, hisz orosz nyelvismeretemet már egy ideje a KGST-együttmûködés területén hasznosítottam. A beiskolázás azonban nyugati nyelvek tanulására vonatkozott. Beírtam az angolt, valakik azonban úgy döntöttek, hogy nekem németet kell tanulnom. A kéthónapos tanfolyam egész napos elfoglaltsággal járt, így a munkáltató döntése volt a mérvadó. EÊtanfolyam kapcsán ismerkedtem meg az ÉMEXPORT gazdasági igazgatójával, Szin Jánossal, akivel a két hónapot egy asztalnál tanulva töltöttük.
Öt-hat év elteltével az utcán véletlenül(?) összefutottunk. Örvendezve köszöntött, mondván, te Ungvárról jöttél, nekünk most Ungvárral van gondunk, tudsz-e segíteni? - Elmondta, hogy egy idegenforgalmi szálloda építésére szerzõdtek a szovjet féllel, de évek óta képtelenek hozzáfogni a munkához, mert a beruházó nem kapja meg az indításhoz szükséges összeget. Házgyári panelekrõl lévén szó, azokat elõre le kell gyártatni, és, amennyiben a kiszállításukra nem kerülhet sor, úgy ez a magyar gyártócégnek okoz gondot. Vállaltam, hogy segítek azzal a feltétellel, ha a szovjet fél irányába küldendõ megkereséseket én fogalmazom meg, valamint moszkvai tárgyalásom idõpontját és annak elõkészítését is reám bízzák. Megállapodtunk, közbenjárásomért anyagi juttatást nem igényeltem és nem is kaptam, hisz az ügy intézését összekötöttem a saját feladataimmal kapcsolatos moszkvai úttal, így számomra költség nem merült fel.
A SZU Minisztertanácsa mellé rendelt Idegenforgalmi Fõigazgatóság Beruházási Fõosztályának vezetõjével félórás beszélgetésünk után kezemben volt az építkezés megkezdéséhez szükséges induló összeg kiutalásáról szóló határozat. A fontos irományt személyesen adtam át a Kárpátukrajnai Területi Tanács Végrehajtóbizottsága elnökének, Molnár Bertalannak, aki nem gyõzött ölelgetni-hálálkodni.
A moszkvai fõosztályvezetõvel folytatott beszélgetésünk során megemlítettem, hogy a környezetvédelem egyik problémája területén a magyar állam által mûködtetett KGST Koordinációs Központot vezetem. Az együttmûködõ szervezetek közös munkája igen eredményes. Ezekrõl idõszakos kiadványunkban tájékoztatjuk nem csupán a KGST Információs Központját, hanem azokat eljuttatjuk az ENSZ és az EGB illetékes szervének is. Eredményességünk egyebek mellett annak köszönhetõ, hogy igyekszünk betartani a megállapodásainkat, így kerülve el azt, hogy a felek bármelyike kellemetlen helyzetbe kerüljön. Magam részérõl a vállalások pontos betartását azzal hálálom meg, hogy amennyiben hasznos szakmai információkhoz jutok külföldi útjaim során, úgy azokat „expressz-információ" nevû kiadványom útján, a külügy futárpostájával, valamennyi partnernek azonnal eljuttatom. Õk ezt azért értékelik különösen, mert a hazai információáramlás akadozik. Úgy vélem, hogy az általam elõadottak hozzájárultak közbenjárásom sikeréhez.
Annak érdekében, hogy a leírottak ne a „messzirõl jött ember meséjének" tûnjenek, bemutatom a Szin Jánostól kapott dokumentumok másolatát, valamint azt a levelet, amelyet a Meghatalmazottak Tanácsának tagjai akkor intéztek hozzám, amikor súlyos mûtét miatt nem vettem részt a Tanács ülésén.
Megemlítek még egy olyan mozzanatot, mely látszólag nem ide tartozik, de az összefüggés nem is zárható ki.
Egy alkalommal felügyeleti miniszterhelyettesem - õ azon kevesek közé tartozott, aki nem használta ki a beosztása révén kínálkozó vagyonosodási lehetõségeket, magánéletében sem voltak olyan események, amelyek miatt zsarolható lett volna, így a felette állók nemigen kedvelték - négyszemközt megkérdezte tõlem, nem tudnék-e segíteni neki. Visszakérdeztem, hogy miben. Erre azt válaszolta: „Fúrnak a pártbizottságon." - Mindenki tudta, hogy a Budapesti Pártbizottság tagja, ugyanakkor én pártonkívüli voltam. Adódott a feltételezés, hogy õ engem valamilyen fontos szervezet bizalmi emberének tekint. Így mûködött a rendszer akkor, és úgy tûnik, hogy azóta sem történt lényegi változás.

Az Uzshorodi Állami Egyetem rektorának
Uzshorod, Ukrajna

Tisztelt Rektor úr!
Alulírott Szin János, 1125 Budapest, Szarvas G. út 49. alatti lakos, tájékoztatni kívánom Önt az alábbiakról:
Az 1970-es években a magyarországi ÉMEXPORT nevû vállalat bonyolította az Uzshorodba tervezett, Zakarpattya szálló építését. Abban az idõben e Vállalat gazdasági igazgatójaként tevékenykedtem. A SZOVJET Féllel kötött Szerzõdés értelmében a beruházásnak a Szabolcs Megyei Házgyár termékeibõl kellett megvalósulnia. A Szerzõdésben foglalt idõpontokat azonban többször kellett módosítanunk, mert a beruházás indításához szükséges pénz kiutalása évrõl-évre tolódott, így a Házgyár által legyártott épületelemek leszállítására sem kerülhetett sor.
A vázolt helyzet megoldásához segítséget keresve fordultam Tóth János építészmérnökhöz, aki Uzshorodról települt át Magyarországra és szívügyének tekintette e szálloda építésének ügyét, noha ahhoz munkakörileg semmi köze sem volt. Õ ugyanis egy, a magyar Építésügyi Minisztérium által mûködtetett KGST Koordinációs Központot vezetett. Ennek kapcsán azonban gyakran megfordult Moszkvában, s így készségesen segített. A beruházás elindításához szükséges összeg kiutalásáról szóló határozatot megszerezte és másnap személyesen adta át a Kárpátontúli Területi Tanács Végrehajtó Bizottsága akkori elnökének. Ennek köszönhetõen az építkezés elindulhatott és sikeresen befejezõdhetett. Az alapkõbe két név került: a Szovjet Fél részrõl Szigeti Lászlóé, míg a Magyar Fél képviseletében Szin Jánosé.
Budapest, 2004. május 18.

Tisztelettel:
Szin János s.k.

Mélyen tisztelt Tóth elvtárs!

Az Önnel együttmûködõ kollégák a környezetvédelem problémakörében, akik összejöttünk a Meghatalmazotti Tanács 13. ülésére, szívélyes elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önnek. Az a gyümölcsözõ és önzetlen munka, melyet Ön kifejtett a VIII. problémakör Koordinációs Központjának élén, és a Tanácsban, mint az MNK nemzeti meghatalmazottja, hatalmas hozzájárulás közös ügyünkhöz.
Kellemes kötelességünknek teszünk eleget, amikor a VIII. problémakörben együttmûködõ valamennyi kollégánk nevében kifejezzük Önnek õszinte köszönetünket és elismerésünket az Ön kezdeményezõ és aktív munkájáért. Az Ön szívélyes viszonya valamennyi kollégájához segítette elõ azon eredmények létrejöttét, amelyeket a KGST tagországok tudományos szervezeteinek képviselõi elértek, és e szilárd, gyümölcsözõ kapcsolatok a jövõben is munkánk állandó tényezõi maradnak.
A Tanács-ülés résztvevõi mielõbbi gyógyulást kívánnak Önnek abban a reményben, hogy hamarosan ismét üdvözölhetjük Önt a közösségünkben.
A nemzeti meghatalmazottak s.k.

Megjegyzésem: E levél másolatát átadták az Országos Környezetvédelmi Hivatal elnökének, dr. Gonda Györgynek, aki abban az évben, június 4-én, a környezetvédelem világnapján, az akkor alapított, „Az emberi környezetért" nevû érdeméremmel tüntetett ki.

Településtisztaság '79 Nemzetközi Konferencia

1977-ben, két évvel azután, hogy átvettem elõdeimtõl az ÉVM által mûködtetett KGST Koordinációs Központ vezetését a környezetvédelem egyik problémakörének területén, az a gondolatom támadt, hogy a következõ évek együttmûködési programjának összeállításához komoly segítséget nyújthat egy nemzetközi konferencia. Ezt úgy láttam célszerûnek megszervezni, hogy annak résztvevõi az adott problémakör teljes területét lefedjék.
A folyamatban lévõ együttmûködési program megvalósítását a Meghatalmazottak Tanácsának nevezett testület irányította, mely az országok egy-egy képviselõjébõl állt. Magam a KK vezetése mellett a Tanácsban is képviseltem Hazánkat (ez volt a feltétele annak, hogy az igen szerény személyi és anyagi háttérrel rendelkezõ koordinációs munkát elvállaljam). A meghatalmazottak a lehetõségeik szerint vontak be szakértõket mind a folyamatos munkába, mind a Tanács évi kétszeri ülésén történõ részvételre. Az együttmûködés programját úgy volt kívánatos összeállítani, hogy az abban szereplõ témák az országok kutatási terveiben elõirányzott feladatok megvalósítását, azok teljesebbé tételét segítsék elõ a munka célirányos megosztása által.
A Konferenciával kapcsolatos elképzeléseimet megosztottam az országok Tanácsba kinevezett képviselõivel. A fogadtatás kedvezõ volt az ipari háttér bevonása tekintetében is. A szovjet meghatalmazott az egyetértés mellett szóvá tette azt, hogy részükrõl a szélesebb kör bekapcsolása csak akkor járható út, amennyiben a Konferencia a Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) égisze alatt kerül megrendezésre. Keresnem kellett tehát a módját az MTESZ megnyerésének. Próbálkozásaim eredménytelenek bizonyultak.
Ebben az idõben egyik leányom két éve tartó párkapcsolata mentén kialakult a szülõk közötti barátság is. Ez fokozatosan kibõvült a szülõk már meglévõ barátaival. Együtt kirándultunk, ünnepeltünk stb. Ilyen együttlét alkalmával szóvá tettem a MTESZ-hez való kapcsolat keresését (próbálkozásaim sikertelenségét ösztönösen nem említettem). Társaságunk egyik tagja azonnal felajánlotta, hogy szól volt évfolyamtársának, aki akkor az MTESZ fõtitkári teendõit látta el. AÊfõtitkárral megállapodtunk a támogatás lényegi kérdéseirõl, a megvalósítás részleteit ezután már az apparátussal intézhettem.
A biztonság kedvéért a Konferencia lebonyolításába bevontam az Ybl Miklós Építõipari Fõiskolát is (a 3 szekció egyikének munkája e Fõiskola helyiségeiben zajlott). A külföldi és a vidéki résztvevõk számára a két helyszín között, a Baross téri Szabadság Szállóban foglaltattam szállást, így a Konferencia helyszínei gyalog is elérhetõk voltak.
A háttér rendezettsége után láttam hozzá a Konferencia szakmai tartalommal történõ feltöltéséhez. Úgy gondoltam, hogy több eredményt várhatunk az esetben, ha elõre meghatározott tematikai gerincre építkezve keressük a kibontáshoz szükséges elõadásokat és elõadókat (így érvényesíthetõk az „odahívás", ill. az „odaküldés" különbözõségének elõnyei).
A Konferencián több, mint kétszáz szakember vett rész 112 intézmény, köztük világ- és nemzetközi szervezetek képviselõi (a SZU 7 köztársaságából és 8 nagyvárosából 21 szakember volt jelen, ami ritkaságnak számított). Három szekcióban 71 elõadás hangzott el, ehhez kapcsolódott néhány hazai létesítmény (méregtelenítõ, hulladékfeldolgozó, gépparkok, laboratóriumok) megtekintése, továbbá egyes külföldi gyártók kiállításának bemutatása A Konferencián készült „Emlékeztetõ" egy részletét csatolom (lásd a fejezet végén).

„Legyen Ungvár fesztiválváros!?

Mint azt az „Elöljáróban" említettem, rokkanttá válásom után egy pillanatra sem fordult meg a fejemben olyan gondolat, hogy feladjam a küzdelmet a teljes értékû életért. Az elsõ szakaszban (a 80-as években) elfoglaltságot a személyem és a családom körül bekövetkezett eseményekhez-változásokhoz való igazodás adta. Ezek közé tartozott az öngyógyítás lehetõségeinek feltárása (az egészségügy szolgáltatásainak igénybe vétele mellett), és a megfelelõ életvitel kialakítása.
Feleségem távozásával leányaim is önállósították magukat. Édesanyánk halála után a lakása megürült, így odaköltözhettem, és azt házilagosan felújítottam. Kanadában élõ nõvérem ekkortájt döntött úgy, hogy fiúunokáját a Burg Kastl-i magyar gimnáziumba küldi a magyar nyelv elsajátítása céljából (a gyermek édesanyja ugyanis egy szót sem beszélt magyarul). Elvállaltam, hogy Tomy a karácsonyi és a húsvéti szünidõket nálam töltheti, ehhez azonban meg kellett tanulnom angolul, különben nem tudtunk volna érintkezni egymással. Ez a néhai Vágó tanár úr irányításával megtörtént. Amikor Tomy nálam tartózkodott, õt is magammal vittem az angolórákra, ahol õ játékosan elvégezte feladványaink megoldásának ellenõrzését, azok életszerûsége tekintetében.
Egy idõ után (a 90-es évek elejére) energia-háztartásom állapota lehetõvé tette, hogy a családi körön kívül is keressek tennivalót. Ehhez szükségesnek tartottam valamilyen szervezeti forma igénybe vételét, mert csak ily módon kezdeményezhettem „jogi személy"-ként. Testvéreimmel létrehoztuk a Harmadik Évezred Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt, melynek ügyvezetõi teendõit végzem jelenleg is, immáron 11-ik esztendeje. Az Alapítvány elõkészítése egybeesett a SZU összeomlásával, ami két irányban vetette fel a kezdeményezés lehetõségét.

Az egyik szûkebb körre vonatkozott. Feltételeztem ugyanis azt, hogy a SZU összeomlása munkanélküliséget fog elõidézni, és ez sújtani fogja kárpátaljai rokonságomat (Édesapánk nyolc testvére többségének leszármazottjai manapság is ott élnek). Ezért felkerestem õket az Ungvár közelében lévõ falvakban. Azt terveztem, hogy feltérképezem, milyen szakmák mûvelõit találok közöttük és ennek megfelelõ termelõi-értékesítõi-szolgáltatói szövetkezésre fogom ösztönözni õket. Az ukrajnai jogszabályok megismerése céljából felvettem a kapcsolatot egy Kijevben mûködõ család- és gyermekvédelmi alapítvány vezetõivel. Telefonon és fax útján történt szóbeli, illetve írásos egyeztetés eredményeként az elnökkel és helyettesével Ungváron találkoztunk. Magam részérõl tõlük csupán annyit kértem, hogy hozzák magukkal az alapítványok, illetve a gazdasági szövetkezések létesítésére vonatkozó hatályos jogszabályokat. Viszonzásul felajánlottam számukra a család- és gyermekvédelem területén Kanadában az idõ tájt korszerûsített jogszabályokat, valamint az azokat megalapozó kutatási eredményeket (e téren Kanadát világelsõnek tartják). Rövidre sikerült tárgyalásunk 1994 szeptember 22-én zajlott le a Zakarpattya nevû, 15 szintes szállodában (mint azt „Az ungvári Zakarpattya szálló építésének elõsegítése" c. írásomban ismertettem, az épületegyüttest magyar mérnökök tervezték és magyar vállalat építette fel 1979-ben).
A személyes bemutatkozás után átadtam a terjedelmes kanadai anyagot, amit õk szóbeli köszönettel átvettek, de a megígért jogszabályokat nem kaptam meg. Amikor ezt egy „Emlékeztetõ"-ben kívántam rögzíteni, közölték, hogy velem együtt szeretnének Magyarországra jönni, és azt kérték, hogy a csillebérci úttörõtábor új vezetõjénél intézzem el ukrajnai gyermekek ingyenes üdültetését, s ugyanezt tegyem meg a zánkai úttörõtáborban is, majd azt követõen fogjuk megszövegezni az „Emlékeztetõ"-t. Ezek után az együtt utazás elõl udvariasan kitértem. Budapesten telefonon megkerestek. Ekkor tudomásukra hoztam az ungvári magatartásuk alapján kialakult véleményemet, nevezetesen azt, hogy a nemzetközi tárgyalás tekintetében az alapvetõ szabályokat sem tartják be, így megszakítom velük a kapcsolatomat. Ezután tételes felsorolással tájékoztattam Ukrajna Országgyûlését az általam átadott anyagról.
Ami a rokonok szövetkezését illeti, azt gondoltam, hogy a termelés történhet a lakhelyük szerinti falvakban, a szolgáltatások bizonyos része (pl. a gépjavítás) ugyanott. Az értékesítéshez ungvári, nagyobb méretû üzlethelyiséget tartottam célszerûnek bérelni, esetleg privatizálni, ahol gyorsbüfé, zöldség-gyümölcs, virág és ajándékcikkek, esetleg fodrász-kozmetika is helyet kaphat (a tömbösítés gazdaságosabb megoldást nyújthat a járulékos létesítmények kialakításánál). Találtam is a város legforgalmasabb részén megfelelõ méretû üzlethelyiséget, melynek bejáratán látszott, hogy évek óta nem nyitották ki, ámde a tulajdonost nem sikerült felderíteni. Úgy éreztem, hogy minden értékesíthetõ ingatlan mögött valamiféle maffiaérdekeltség húzódik meg. E feltételezésemet a helyi rokonaim is megerõsítették. Többek között erre hivatkoztak, amikor a szövetkezési szándéknyilatkozatot megfogalmaztam. Az adataikat tartalmazó névjegyzéket 27 személy aláírta, de a megvalósítástól tartózkodtak (nem kívántak belemenni abba, hogy munkájuk gyümölcsének nagy részét élõsdiek vegyék el tõlük védõpénzként).

A másik kezdeményezésemet - „Legyen Ungvár fesztiválváros!?" - ugyancsak a SZU romjain szándékoztam megvalósítani. A birodalom szétesésének egyik következményeként ugyanis a hatalmas területen megromlott a közbiztonság Ez azzal járt, hogy az amúgy is tudatosan korlátozott idegenforgalom csaknem teljesen megszûnt. AÊszínházak, koncerttermek, képtárak stb. látogatottsága és a rendezvények száma jelentõsen csökkent. A köztudottan igen nagy-létszámú mûvészvilág kisebbik hányada, melyben az egyéni teljesítmény a meghatározó (szóló énekesek-zenészek-táncosok) korábbi külföldi ismertségének-kapcsolatainak köszönhetõen a továbbiakban is lehetõséget kapott arra, hogy Nyugaton kamatoztassa tudását. Ebben az idõben kért meg a kijevi operettszínház fõrendezõje, akit felesége révén barátomnak mondhattam, hogy teremtsek fellépési lehetõséget mûvészeik számára. Igyekezetem nem járt sikerrel, amiben közrejátszott a „védõpénz" követelésével megjelenõktõl való félelem.
Kezdeményezésem elindításához az is adott némi lökést, hogy az Antall-kormány egy ideig úgy viselkedett, mintha valóban világkiállítás (EXPO) megrendezésében gondolkodna. A megvalósítást illetõen az volt az elképzelésem, hogy az ungvári oldalt a legcélszerûbb a sajtón keresztül mozgósítani. Egyik fiatalkori ismerõsöm, aki valamikor a helyi rádiót, majd a magyar újság szerkesztõségét vezette, ebben az idõben vonult nyugdíjba. Feltételeztem azonban, hogy kezdeményezésem sajtó általi felkarolását nyugdíjasként is el tudja érni. Azt a megoldást javasoltam, hogy részletesen kifejtett tervemet néhány soros kísérõlevéllel adja át a szerkesztõségnek. Ebben utaljon arra, hogy Ungvárról elszármazott, fiatalkori barátjának ötletét továbbítja, az illetõ írásos beleegyezésének birtokában. E levél tervezetét is megküldtem azzal a javaslattal, hogy a szerkesztõség kínálja fel olvasóinak a vélemény nyilvánításának lehetõségét. Megemlítettem továbbá annak fontosságát, hogy a tiz ezres egyetemi hallgatósággal és ezres nagyságrendû középiskolással rendelkezõ város szebbé-tisztábbá tételéhez mozgósítani lehet és kell is a diákságot, mert számukra is sokirányú érdekeltséget hordoz az idegenforgalom jelentõs növekedése. Mindezek részletes ismertetését tartalmazzák az alábbi levélmásolatok.
Az indítást párhuzamosan végeztem itthon és Ungváron. Így láttam célszerûnek, mert a két oldal bármelyikének érdektelensége értelmetlenné tette volna a további erõlködést. Mégis úgy vélem, hogy amennyiben a hazai Idegenforgalmi Hivataltól írásos megbízást kaptam volna arra, hogy Ungváron „hivatalos személy"-ként kereshessek meg helyi vezetõket, úgy lehetett volna esélye a sikernek. A Hivatal matuzsálem korú elnöke azonban nem óhajtott fogadni. Máig érthetetlen, miért kellett egy hasznavehetetlen embert a Gellért szálló luxus lakosztályában hosszú idõn át eltartani közpénzbõl. Javaslatommal egyik osztályvezetõje „foglalkozott" (ígérgetésen túl semmit sem tett). Ennek köszönhetõen Ungváron is csak „magánember"-ként kezdeményezhettem. Itthon Lezsák Sándort, az akkor kormányzó MDF ügyvezetõ elnökét kerestem meg javaslatommal, aki azt továbbította az EXPO kormánybiztosához (válaszát lásd a fejezet végén). Választ kaptam még két polgármestertõl is.

Tisztelt Polgármester Úr!
Levelem célja, hogy beindítsak egy elképzelés megvalósítását. Az elképzelés lényegét, eddigi lépéseimet, valamint a személyemet illetõ tudnivalókat a másolatban csatolt, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnökéhez intézett levelem tartalmazza.
Az alábbiakban a megvalósítással összefüggõ elgondolásaimat ismertetem. Úgy vélem, hogy siker akkor várható, ha a térség érintett önkormányzatai egyetértenek néhány kiindulás szempontban. Ilyenek:
1. Jelentõs számú, fizetõképes vendégre akkor számíthatunk, ha viszonylag kis térségben, különleges mûélvezetet ill. szórakozást ígérõ események széles választékát tudjuk kínálni.
2. Országunk keleti térsége egyelõre önmagában nem képes arra, hogy huzamos idõtartamon keresztül változatos program-kínálatot nyújtson.
3. Szükségszerû, hogy ezt a program-kínálatot egy 300 milliós, sokszínû kultúrából szervezzük az országhatárunk közelébe, ahová mi juttatjuk el az érdeklõdõket, így õket a közbeesõ térségünk rendezvényeire is rászervezhetjük.
4. Az elõzõ pont sikere érdekében már a közeljövõben tárgyalásokat kell kezdeményeznünk a volt SZU több térségében (Szent-Pétervár és a balti államok, Moszkva, Közép-Ázsia és a Kaukázus, Ukrajna - helyben lévén Kárpátalján - különösebb ösztönzés nélkül is teremt kínálatot). Az lenne a kívánatos ugyanis, hogy a közös rendezvények sora már a jövõ nyáron elkezdõdjék.
5. Ugyancsak a 3. pont sikere érdekében nekünk kell kezdeményezni azt, hogy Ungvár rendezvény-fogadó képessége javuljon minden tekintetben, és minél gyorsabban (értve alatta a környezet tisztábbá, kulturáltabbá, biztonságosabbá válását).
Egyébként, Ungvár létesítményi ellátottsága jelenleg a következõ: két színház, ebbõl a késõbbi építésû korszerûen felszerelt, forgószínpados, jó akusztikájú épület, 820 fotel-üléssel, 40 fõs zenekari árokkal; egy mûemlék-zsinagógából átépített koncertterem; a volt Megyeháza épületében képtár, ahol 100-120 kép állítható ki; korszerû világítóberendezéssel ellátott stadion; a Várban Múzeum és skanzen.
Az Ung-folyó belvárosi szakaszában lévõ szigeten szabadtéri színpad és odavezetõ híd építhetõ (helyi vállalkozó beruházásaként) amely - Makovecz Imre megnyerése esetén - idegenforgalmi látványossággá válna és fokozná az érdeklõdést. Megemlítem, hogy ez ügyben levelet küldtem Makovecz Imrének is. Másnap bejelentette egyetértését.
6. Az elõzõ pont szerinti kezdeményezéssel együtt keresni kell azokat a lehetõségeket, amelyekkel - üzleti alapon - hozzájárulhatunk az e pontban megfogalmazott célok eléréséhez.
7. Ötlet-pályázatokkal elõ kell segíteni azt, hogy a hazai térség hagyományos rendezvényei mellett újak teremtõdjenek minél szélesebb skálán, lehetõvé téve sokféle ízlés és érdeklõdési kör kielégítését.
8. A térség helységei közötti versengés elõsegítése mellett nem feledhetõ, hogy egymás segítése egy-egy ötlet kibontakoztatásában és gazdagításában valamennyi helység közös érdeke, mert növeli az idegenforgalom esélyeit az egész térségben.
9. A térség hagyományos és újabb keletû rendezvényeit úgy célszerû idõzíteni, hogy azok lehetõleg ne fedjék át egymást (kivételt képeznek a tárlatok).
10. Megfontolandó a rendezvények szervezésével kapcsolatos feladatok elvégeztetésének mikéntje, ideértve a források megteremtése és felhasználása módozatainak, valamint a munkaszervezési változatoknak az elõbbiekkel összefüggõ gazdaságossági mérlegelését a térség érdekeinek szempontjából. Döntést célszerû hozni közvetlenül az alapelképzelésre vonatkozó közös állásfoglalás kialakulása után.

Kérem Polgármester Urat, szíveskedjék eljuttatni hozzám az irányításával mûködõ önkormányzat állásfoglalását az ismertetett elképzelésre vonatkozóan.
Amennyiben a tehetõsebb önkormányzatoktól is kedvezõ fogadtatásról szóló választ kapok, úgy az állásfoglalások összesítõjével együtt elkészítem a következõ lépésre vonatkozó javaslatomat és az anyagot megküldöm valamennyi választ adó polgármesternek.
Kelt: Budapesten, 1993. augusztus 23-án.

Üdvözlettel:
(Tóth János)
1149 Bp. Handzsár u. 2.

Kapják: Debrecen, Hajdúszoboszló, Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Nyíregyháza, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj és Vásárosnamény önkormányzatai.

Kedves Gyuri!
A közeljövõben ismét Ungvárra utazom (most már hivatalosan), annak a kezdeményezésnek a beindítása céljából, amelyet találkozásunkkor röviden megemlítettem. Most bõvebben kifejtem.
Magyarországon az idegenforgalom gazdasági húzóágazat. Évente tízmillliós nagyságrendû a Hazánkba látogató vendégek száma. Jelentõs része a nyári hónapokra esik és csak töredéke jut el az ország keleti felébe. Ennek több oka van. Egyik, hogy abban a térségben nem tudunk olyan eseményeket létrehozni, amelyek huzamosabb idõtartamon keresztül nagyobb számú vendég érdeklõdésére tarthatnának számot. Ezen kívánok változtatni úgy, hogy keresek olyan partnereket, akik a változtatáshoz szükséges tényezõk létrehozatalában ugyancsak érdekeltek.
Elképzelésem tehát arra épül, hogy az ország keleti térségének közelében, például Ungváron - bizonyos feltételek megteremtése esetén - megszervezhetõk olyan különleges vonzerõt képezõ kulturális-szórakoztató események, amelyek - ha megfelelõen összeválogatják és ügyesen reklámozzák õket - eladhatók nyugati vendégeknek.
Miért Ungváron? Azért, mert oda könnyebben és olcsóbban elhozhatók a volt Szovjetunió egész területérõl az ilyen rendezvények (az eredeti helyükön való megtekintést pedig még egy ideig nem vállalják az igényesebb érdeklõdõk). A nagy létszámú szereplõt foglalkoztató rendezvények esetében jelentõs gazdaságossági szempont, hogy Ungváron olcsóbban szállásolható és látható el a szereplõgárda és a személyzet, mint nálunk. Ugyanakkor az ilyen rendezvényekhez - tematikailag és idõbelileg összehangoltan - csatlakoztatható a keleti térségünkben szervezendõ események. Így a külföldi vendég, egy viszonylag nem nagy térségben, sokszínû programkínálatot találhat. A program-kínálatba beleértek olyan tárlatok mindkét oldalon történõ bemutatását is, amelyeket ugyancsak a különleges vonzerõ szempontjai szerint válogatnak össze a volt SZU közismert képtáraiból, ahol most nem tudják megtekinteni õket.
A két oldal azonos mértékû érdekeltsége tehát nyilvánvaló. Határunk túloldalán ugyanis nem elegendõ létrehozni az attraktív eseményeket, jól mûködõ idegenforgalmi hálózat reklám- és propaganda-csatornáira van szükség ahhoz, hogy a vendég odajöjjön. A magyar idegenforgalmi szervezetek rátermettségét pedig bizonyítja a már említett évi tízmilliós nagyságrendû vendégsereg.
Mit értek Ungvár tekintetében a „bizonyos feltételek megteremtése" alatt? Nos, Ungvár már jelenleg is rendelkezik több, jó adottságú kulturális létesítménnyel. Ez elvben megfelelõ alap ahhoz, hogy Ungvár fesztiválvárossá fejlõdjék. A jelenlegi állapotok mellett azonban kétséges, hogy az elsõ turnust követné-e újabb. Az igényes vendég ugyanis nem óhajt a pénzéért kellemetlenségeket átélni. Ilyenek a határátlépés körülményessége és kulturálatlansága, az említett létesítmények közvetlen környezetében is érzékelhetõ hiányosságok a köztisztaság, a közbiztonság, az infrastrukturális ellátottság (közterületi telefonfülkék, WC-k stb.) területén. Tehát, ez ügyben határozott lépések megtétele szükséges a siker érdekében.
Van még egy kérdés, ami idegenforgalmi szempontból igen fontos. Nevezetesen az, hogy a fentiek - azaz a különlegesen attraktív események megléte és a felsorolt negatívumok kiküszöbölése - esetén is kívánatos, hogy maga a környezet vonzó legyen. Ennek vannak viszonylag olcsón megvalósítható (virágok, fák, pihenõhelyek, hangulatos megvilágítások stb.) és költségigényesebb részei.
A költségesebb kategóriába tartozik az évtizedek óta meglévõ elképzelésem Ungvár városmagjának fejlesztésérõl. Nevezetesen arról, miként alakítható ki megkapó városkép Ungvár természeti adottságainak kihasználása révén (értem alatta a domborzatot és a várost középen átszelõ folyó létét, mely utóbbi - összefüggõ vízfelületté változtatása esetén - olyan szervezõelemmé válna, amely a városkép-fejlesztés sokféle változatát tenné lehetõvé). Az összefüggõ vízfelület kialakítható fenékküszöbök építésével, mint pl. Prágában, vagy zsilip-rendszer létesítésével a hidaknál. Mindkét esetben csónakázható, télen korcsolyázható víztükör képzõdik, s ez már önmagában is hangulat-többletet jelent. Ámde Ungváron, a most rendezetlen sziget helyén 1-2 méterrel magasabbra emelt sziget is építhetõ (a mederbõl nyert anyagból), amelyen többcélú kulturális-szórakoztató létesítmény hozható létre. Úgy gondolom, hogy ez egy oszlopokra épített szabadtéri színpad-mozi lehetne (esõ ellen védetten) olyan alépítmény-megoldással, amely lehetõvé tenné, hogy nagy áradás esetén a víz az oszlopok között is utat találjon. Egyébként - normális körülmények esetén - az oszlopok közötti rész vendéglátóipari egység és csónakház üzemeltetésére is lehetõséget adna. A szigetre a meglévõ közúti híd járdájáról lépcsõlejáratok vezetnének egy gyalogos hídon keresztül a sziget hátsó részébe (a nézõtér alatti részbe), amely mellett a csónakkikötõ kapna helyet. Az együttes úgy lenne teljes, ha a parti sétányról is vezetne gyalogos híd a szigetre és a létesítmény a hidakkal, lejáratokkal együtt azonos stílusban, a helyi hagyományokhoz igazodóan, fából készülne, kivéve az alépítményt. Természetes, hogy mindez este rejtett fényforrású megvilágítást is kaphatna.
A mai közúti híd alatti folyószakaszban kialakítandó víztükör reprezentatív épületek (szálloda, irodaház, stb.) elhelyezését vonzaná erre a parti részre. A kedvezõ megoldás e területen az lenne, ha a „Kalap" elõtt a töltést mintegy 20-25 m szélességben átvágnák. Így a nagy áradás gyorsan levonulhatna. Ezzel a megoldással a „Kalap" szigetté válna, s e helyen olyan tört vonalvezetésû híd épülhetne, mint a budapesti Margitszigetnél a Margit-híd.
Egy gondolat erejéig visszatérve a vízduzzasztási rendszerekhez, megemlítem, hogy egy zsilipes megoldás a mai alsó közúti hídnál lehetõvé tenné - a zsilip vízszintes réseinek polcos kialakítása esetén - az ott lezúduló vízfüggöny hátulról való megvilágítását, ami szintén igen hatásos hangulati elem.
A belváros fejlesztésével összefüggõ fejtegetéseimet azzal fejezem be, hogy a szigetre elképzelt építmény-együttes akkor válna nagy vonzerõt jelentõ idegenforgalmi látványossággá, ha azt az a Makovecz Imre tervezné, aki ez év júniusában Chicagóban, az Építészek Világkongresszusa alkalmával megkapta az USA Építész Szövetsége által elõször adományozott, a „legeredetibb organikus építész"-nek odaítélt különdíjat, és, aki sok egyéb mellett a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonját tervezte. Ez az épület - mind a sajtóvisszhangok, mind a helyszínen, már az építés során tapasztalt tömeges érdeklõdés alapján - a legnagyobb tetszést aratta. Ha az ungvári illetékesek, esetleg az Ezüst Föld konszern vezetõi elhatároznák egy ilyen létesítmény megépítését, ígérem, hogy a tervezéséhez megnyerem Makovecz Imrét. Az õ neve annyira közismertté vált Nyugaton, hogy alkotása jelentõsen hozzájárulna Ungvár fesztiválvárosi rangjának kialakításához.
Gyurkám! Utazásomat e hó közepére tervezem. Mivel nem tudom, milyen lesz az elõkészítése, a tárgyalás hatékonysága érdekében Téged kérlek, hogy a vázolt elképzelés ismeretében beszélj azokkal, akikrõl úgy gondolod, hogy érdekeltek lehetnek a kezdeményezés megvalósításban. Kívánatos, hogy a meghívandók közé bekerüljenek mindazon személyek, akik majdan a konkrét szerzõdések megkötésében illetékesek lehetnek (a rendezvényeknek helyt adó létesítmények vezetõi, vállalkozók). A létesítmények meghívandó vezetõit fel tudom sorolni a konzulátusunk számára, a vállalkozói szférát azonban nem ismerem. Jó volna ezért, ha levelem vétele után és a kérdéses személyek ismeretében felhívnál a munkahelyedrõl és bediktálnád a neveket és a címeket. Telefonszámom: 184-1563, délelõtt 11-ig elérhetõ vagyok.
Valószínûleg meg fogom küldeni Neked a rövidített változatát annak a tájékoztatónak is, amelyben elképzeléseimet és az idevágó hazai szervezõdés helyzetét kívánom ismertetni Ungváron. Célszerû volna ugyanis, hogy e tájékoztató hiteles ukrán és/vagy orosz változata odautazásom idejére elkészüljön, mert jó, ha a tárgyalás résztvevõi írásban is követhetik azt, ami szóban elhangzik (egyébként is rögzíteni kell az elhangzottakat). Gondolom, hogy a helyi újság munkatársai között találhatók azok, akik jó minõségû fordítást tudnak készíteni. A munkát megérkezésemkor honorálom. Meggyõzõdésem, hogy olyan kezdeményezésrõl van szó, amelyben valamennyi feltételezhetõ résztvevõ érdekeltsége bizonygatás nélkül is egyértelmû, ezért ügyködöm a megvalósítás beindításán.
Gondolom, azonos véleményed alakult ki soraim olvasása közben, így kérhetem a közremûködésedet, melyet elõre is köszönök.

P. S.: Elküldés elõtt átfutottam soraim és megállapítottam, hogy levelembõl hiányzik az idegenforgalom gazdasági jelentõségének az ecsetelése, annak kifejtése, milyen bevételeket hozna az, ha Ungvár fesztivál-várossá válna.
Nos, ez nyilván azért maradt ki, mert számomra világos, hogy az általános recesszió mellett, amikor a termékek fogyasztása csökken, de az utazási kedv növekszik, a turizmus fejlesztése az egyik kitörési lehetõség, annál is inkább, mert a fizetõképes piacokon kínálható, versenyképes termékek elõállítására egyelõre nem sok az esélyünk.
Számomra az is világos, hogy sem a sportturizmus, de még a gyógyturizmus sem fejlõdhet kellõen a kulturális-szórakoztató események széles kínálata nélkül. Ennek megléte viszont utat nyit a nemzetközi tudományos események rendezési jogának elnyeréséhez is.
Lehet, hogy olyan helyen, ahol az idegenforgalom növelése nem volt cél (sõt, ellenkezõleg), nem ilyen kézenfekvõ az említett gazdasági összefüggések széleskörû ismerete. Ha ez így van, kívánatos széles körben tudatosítani azokat. Igen fontos ugyanis, hogy sokan felismerjék az összefüggéseket és higgyenek abban, hogy egy olyan program megvalósítása, amely az idegenforgalom ugrásszerû fejlesztését tûzi ki célul, jelentõs mértékben hozzájárul az általános gazdasági felemelkedéshez. Ha ezt sokan hiszik és vallják, hatalmas szellemi energia és anyagi erõforrás mozgósítható a program beindításához és megvalósításához.
Idecsatolt levelemet kiegészítem még e néhány sorral. Az a gondolatom támadt ugyanis, hogy az ismertetett kezdeményezés társadalmi méretû támogatottságának felmérése és új ötletek felszínre hozatala érdekében fontold meg, kérlek, az alábbiakat:
Levelem, teljes terjedelmében, a P. S.-el együtt, de a telefonszámom és a tájékoztatóm fordíttatásával kapcsolatos bekezdés nélkül, megjelentethetõ a helyi magyar újságban a Te felvezetéseddel oly módon, hogy a minap levelet kaptál egy fiatalkori barátodtól, Tóth János budapesti építésztõl. Az illetõ fiatalemberként hosszú ideig élt Ungváron és lokálpatriotának tekinthetõ. A levélben foglalt gondolatokat úgy ítéled meg, hogy érdemes megosztani az újság olvasóival (például: „Legyen Ungvár fesztiválváros?!" cím alatt), ezért hozzájárulásomat kérted és kaptad a levél közzétételéhez. Megjegyezhetõ, hogy a Szerkesztõség érdeklõdéssel fogadja a hozzászólásokat.
A társadalmi támogatottság mértékének ismeretét ugyanis hasznosnak tartom olyan szempontból, hogy az egyfajta támpontot nyújt nemcsak az önkormányzati és magánvállalkozói szándékok eldöntéséhez, de jótékonyan befolyásolhatja az állam viszonyát is e kezdeményezéshez.
Budapest, 1993. szeptember 5.
Tóth János
s.k.
Bizonyos tekintetben kapcsolódik e témához két esemény, melyet érdekességük okán megemlítek.
Egyik kijevi nõnemû barátom ez idõ tájt jelezte, hogy csoportos autóbusz-kiránduláson vesz részt olaszországi úticéllal. Visszafelé jövet szeretne találkozni velem. A Mercedes-busz, mintegy félszáz utassal, a XIV. Kerületi Rendõrkapitányság melletti kis utcácskába parkolt be; innen - barátnõje-útitársa kérésére - a rendelkezésre álló rövid idõ függvényében, megmutattam a belvárost és a Duna-partot. Visszaérkezvén a buszhoz, megismerkedtem annak tulajdonosával (egyben sofõrjével), aki kérte, hogy kocsimmal vezessem rá õket az autópályára. Kérését teljesítettem, és gondoltam, többet nem lesz dolgunk egymással. Nem így történt.
Egy-két hónap elteltével a busz tulajdonosa telefonon jelentkezett egy budai panzióból. Megkért, hogy szerezzek neki és barátjának olyan szobát, ahol Mercedes személygépkocsiját (ezúttal ezzel jöttek) biztonságban tudhatják. Kerületem egyik panziójában helyeztem el õket, ahol korábban egy amerikai ismerõs házaspár már eltöltött egy hetet, megelégedésükre.
A következõ napon kérésére bankszámlanyitásához nyújtottam segítséget a Magyar Külkereskedelmi Bankban. Ezt követõen az egyik idegenforgalmi irodában az USA-ba szóló repülõjegyet vásároltak. Még egy mûvégtag-készítõhöz is elkalauzoltam, akinél új mûláb csináltatásáról tárgyalt (egyik lába ugyanis hiányzott). Ezt követõen a Nagymezõ utcából nyíló egyik utcába hajtottunk. Barátjával a kocsijában vártunk, amikor visszaérkezett a kocsihoz, kezében kis nejlonzacskót lóbált. Úgy mellékesen megemlítette, hogy minõsített vöröshiganyt tartalmaz a zacskó, majd azt könnyedén a hátsó ülés elé a földre ledobta. Megfordultunk egy hangszerboltban is, ahol a barátja egy drága tangóharmonikát próbált ki. Hivatásos zenész színvonalán játszott rajta.
Mindezek közepette persze beszélgettünk is. Elmondtam elképzelésemet Ungvár fesztiválvárossá tétele tekintetében. Utaltam arra, hogy kívánatos lenne az ügy mellé állítani kijevi befolyásos személyeket. Dicsérte ötletemet, mely szerint a kijevi tévében kerekasztal-beszélgetést lenne célszerû összehozni. Ehhez segítségét ígérte, azt követõen, amikor visszaérkeznek az USA-ból.
Magam tudatosan nem kérdezõsködtem. Ismerve a szovjet rendszer mûködésének gépezetét, feltételezhettem, hogy a fenti eseménysor csak bizalmas munkakörben dolgozó személyek esetében jöhet létre. Végül úgy utaztak el, hogy a megvásárolt repülõjegyeket átcserélték korábbi napra, de ezt velem már csak a repülõtérrõl közölték, mondván, hogy korábbi elutazásuk váratlanul vált szükségessé.
Néhány nap elteltével nõi hang keresett telefonon Kijevbõl. Egy telefonszámot és egy nevet adott meg azzal, hogy az illetõ kér visszahívást. A hölggyel közöltem, hogy a megnevezett személyt nem ismerem, így amennyiben mondanivalója lenne, õ hívjon engem. Hívott is azonnal. Közölte, hogy a két személy, akinek én adminisztratív ügyek intézésében segítséget nyújtottam Budapesten, nagy értékû szállítmánnyal eltûnt, úgy, hogy a személygépkocsit budapesti tartózkodási helyükön, a panzió parkolójában hagyták, és ezt õk onnan már el is szállították. Kérdezte, miként kerültem kapcsolatba az illetõkkel. Mondtam, hogy kijevi barátnõm olaszországi kirándulásából visszatérvén találkoztunk az autóbusznál, melyet a két személy egyike, a féllábú vezetett, a másikat csak késõbb, Budapesten ismertem meg. AÊtelefonáló férfi kérte, hogy nevezzem meg kijevi barátnõmet. Azt válaszoltam, hogy ezt csak a magyar rendõrség kérésére tenném meg, ha biztosítva látnám azt, hogy barátnõmet nem érheti kellemetlenség. Mondtam, hogy amennyiben valóban az történt, amirõl beszél, forduljon az Interpol ukrán irodájához.
Közöltem azt is, hogy én a hallottak után írásos bejelentést fogok tenni az MKB azon osztályvezetõjénél, akit a számlanyitás folyamán megismertem, és figyelmeztetem õt arra, hogy a két személy által kiváltott bankkártyát azonnal zároltassák, mert annak használatáról több értesítés érkezett címemre. Ezeket felbontatlan át fogom adni az MKB illetékesének, jegyzõkönyv kíséretében. Így is cselekedtem, és az eltelt évtizednyi idõ alatt az ügy további fejleményeirõl nem szereztem tudomást.

Más. Egy másik kijevi nõnemû barátom valamivel késõbb arra kért, hogy lássam vendégül néhány napra bátyjának (aki filmrendezõ, és akit még kijevi tartózkodásomból ismerek) leányát, újdonsült férjével együtt. Nászútra mennek saját kocsival Olaszországba, és menet közben szeretnék megismerni Budapestet. Kérését teljesítettem.
Az ifjú pár nõtagjában az apjára hasonlító fekete szépséget ismertem meg. Férjérõl, a vele egykorú, és ugyancsak fekete hajú, szemû fiatalemberrõl itt tudtam meg, hogy a kijevi egyetemen olasz szakos tanári diplomát szerzett, és felesége az évfolyamtársa volt. Tudván azt, hogy a leány apja észak-kaukázusi származású, megkérdeztem a férjét, vajon õ melyik kaukázusi nép fia? Büszkén válaszolta, hogy õ nem kaukázusi, hanem cigány származású. Azt már nem kérdeztem meg, vajon mindkét szülõje cigány, vagy csak az egyikük, és hogy az anya vagy az apa az?
Beszélgetéseink során kiderült, hogy az apa akkortájt Ukrajna belbiztonsági miniszterének feladatát látta el (késõbb egy ideig miniszterelnök is volt). Budapesttel ismerkedve, közben oroszul beszélgetve, a fiatalember idõrõl-idõre megkért, hogy csendesebben beszéljek, nehogy a járókelõk, akik között maffiatagok is lehetnek, felismerjék és esetleg megtámadják õket. A nagy meleg ellenére zakót viselve sétálgatott, mert így abban elrejthette önvédelmi célú fegyverét.
Ezt a látogatást követõen, de attól függetlenül, kerestem meg Kéri Kálmán altábornagy urat, elõbb telefonon, majd levélben. Ugyanis, kérésére, elküldtem neki Lezsák Sándorhoz, az MDF akkori ügyvezetõ elnökéhez intézett levelem másolatát (ld. a 9. sz. függeléket). Ebben kértem, hogy haladéktalanul vásároljuk meg a moszkvai TV-tõl az „Oroszország, melyet elveszítettünk" c. dokumentumfilmet. (Ezt én „véletlenül" láttam a moszkvai TV adásában.) Az altábornagy úr telefonbeszélgetésünk hallatán kérdéseket tett fel az ukrajnai belpolitikai helyzettel kapcsolatosan. Így az említett levelem másolatának megküldésekor, utóiratban megemlítettem, hogy kérdéseire készségesen elmondom feltételezéseimet, ha erre lehetõséget kapok személyesen és nem írásban válaszolni. Nem kaptam lehetõséget.
Az említett film megvásárlása ügyében késõbb telefonon megkeresett Chrudinák Alajos (nyilván Lezsák Sándor hozzá továbbította írásos javaslatomat - tán azért, mivel tudta, hogy azt Kéri Kálmánnak is tudomására hoztam). Megkérdezte, milyen módon, kin keresztül történjék a film beszerzése. Azt válaszoltam, hogy tudomásom szerint a magyar tévének kiváló kapcsolatai vannak a moszkvai tévénél, így a beszerzés nélkülem is lebonyolítható; csak arra kell vigyázniuk, hogy a film ne szenvedjen csonkítást. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy javaslatom gyorsan megvalósult és a filmet a Duna TV hamarosan bemutatta. Sajnos késõi idõpontban, így írásos megkeresésre az adást megismételték. A film igen tanulságos, mint az a jelzett függelékbõl kiderül, s remélem, hogy a Duna TV archívumában jelenleg is fellelhetõ.

Az Ung-parti kertünk

Az Ungvár központjában lévõ kertünkrõl (26 ezer m2, jelenleg az egyetem botanikus kertje) már szóltam az „Elöljáróban". Itt kiegészítem azzal, hogy e kertben zsidó munkaszolgálatosok életét igyekeztünk megmenteni. Néhány nap után felerõsödve, civil ruhában távozhattak, társaiknak adva helyet. Vajon kitõl tudhatták meg, hogy oda érdemes bekéretszkezni? Családunk nem lakott ott, csak az állatainkat gondozó házaspár (tehenet, hízó disznókat tartottunk a háborús élelmezési hiányosságok miatt), egyszerû parasztok. Õk is vállalták a veszélyt. A kerítésen belül futkározó két hatalmas kutyám miatt a területre nem mert bejönni idegen. Naponta több órát töltöttem ott, mert sok volt a tennivaló. Elõtte Budapestre vittem védettséget biztosító kitöltetlen okmányokat, bizonyára hamisítványok voltak. Ügyvédjelöltünk szervezte az utamat. Gyalog, árterületen gázoltunk át falusi kísérõmmel, aki cipelte vulkánfiber kofferomat, hogy két kézzel kapaszkodhassak a fákba-bokrokba a lápos területen. Túl jutva a nehéz szakaszon, õ visszafordult. Utamat ezután egyedül folytattam, a hadmûveleti terület ellenõrzõ állomásáig, Ágcsernyõig. Menetközben ruhát-cipõt kellet cserélnem (a sáros-vizes holmit egy bokorban rejtettem el). Szerencsémre csendõrrel csak ezután találkoztam. Egyedül volt, ami ritka jelenségnek számított, hisz párosan teljesítettek szolgálatot. Igazoltatott. Kérdésére azt válaszoltam, hogy rokonaimat látogattam meg. Együtt jöttünk az állomásépületben lévõ õrszobáig, melynek ajtaja elõtt kellett volna várnom (nyilván jelentést kellett tennie elõzõ útjáról). Én azonban az ajtó bezáródását követõ pillanatban már rohantam is ahhoz a szerelvényhez, melynek mozdonya Budapest irányában állt, így megúsztam csomagom átvizsgálását. A mentesítõ papírokat Katz Terinek, az ungvári kefekötõ üzem tulajdonosa egyik leányának adtam át, akit még Édesapám letartóztatása elõtt vittünk Budapestre egy batár jellegû taxival (kiszállásainál ezt vette igénybe, tulajdonosa megbízható ember volt). A hátsó ülés helyén bújt meg Teri, én ráágyazva feküdtem „kórházba szállítás céljából". Éjszaka volt, a csendõr bevilágított az autóba és továbbengedett. A lakásban, ahol átadtam a szállítmányomat, már ott tartózkodott Teri nõvére. Két fiútestvére is elkerülte a deportálást. A szüleit és a húgát deportálták, de utóbbi visszatért Auschwitzból, és mindnyájan Izraelbe mentek.
Szentiványi Zoli barátom is visszatért Auschwitzból, de õ csak egyedül úszta meg. A szomszéd házban lévõ lakásukban már oroszok laktak, így õ addig nálunk lakott, míg volt osztálytársa, Bernáth ügyvéd fia, Tibi is megérkezett az elhurcolásból. Õ visszakapta az Ung-parton lévõ házukat, és Zoli odaköltözött. Tibit az apja beavatta abba, hová rejtette el saját és mások értékeit, így Tibi az akkori idõk leggazdagabb emberének számított. Gyakran megfordultam a házukban, míg Tibi el nem távozott Prágába. Zoli Ungváron maradt, megnõsült, majd feleségével és leányával átköltözött Magyarországra. Leánya Kijevben ment férjhez egy zongorista-zeneszerzõhöz. Aztán mindannyian Hollywoodba kerültek ottani rokonokhoz, de már a leánya is meghalt rákban, fiatalon.
Édesapám ügyvédi irodájában a német megszállás elõtt két zsidó kollégája, Kehlmann Aladár és Glück Lipót dolgozott. Elõbbit, a fiatalabbat sikerült behívatnia munkaszolgálatosnak az Ungvár fölött létesített Árpád-vonal építéséhez, ahova rendszeresen csomagot juttathatott számára, így élve megúszhatta a háborút. Aztán Édesapámat letartóztatták, Lipót bácsit pedig deportálták.

Felhívás a pedagógusokhoz

„Tájékoztató" - A H.É.GY.I. Alapítvány támogatói
és támogatottjai részére
Készítette az alapítvány képviselõje: Tóth János
Kelt: 1995. április 14.

Alapítványunk a csatolt felhívás-javaslattal kereste meg a két legnagyobb pedagógus szakszervezetet és a Pedagógusok Lapját. Azért indítottunk így, mert nem tartottuk volna szerencsésnek, ha úgy tûnt volna, mintha megkerülni szándékoznánk a „központi" szervezeteket. Valójában a diákokért aggódunk jobban, nem ok nélkül. A diákok érdekei ugyanis nem esnek egybe a tanárok érdekeivel. A diák az ismeretszerzés terén rászorul a tanárra (iskolára), míg a tanár sokféleképpen hasznosíthatja a tudását, pályát módosíthat.
A fenti érdekviszonyból következik az oktatásügy válságos helyzetének nem lebecsülendõ pozitívuma: mozgásba hozza társadalmunk legnagyobb létszámú értelmiségi rétegét. A pedagógusok rákényszerülnek arra, hogy felmérjék képességeiket és lehetõségeiket, ellenõrizzék, hivatás-e számukra e pálya. Ha igen akkor a pályán való maradás érdekében tenniük kell valamit saját maguk jobb hasznosítására. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy e pálya nem igazán a hivatása, e pályán belül nem képes vállalni a megújulással járó erõfeszítéseket, akkor módosítson pályát. Az ilyen pedagógus tévedésbõl volt e pályán, így önmaga és a társadalom is jobban jár, ha megtalálja az igazi helyét.
A pályán maradók, az ott megújulni képesek jelenthetik a biztosítékát annak, hogy az oktatásügy korszerûsítése a mostoha körülmények ellenére is elõrébb mozdulhat.
Az oktatásügy válságának másik pozitívuma, hogy a diákság a vártnál hamarább szembesül a kihívással: ismereteit a piac igényeihez igazodva kell gyarapítania. Ez nem csak az egyéni, hanem a csoportos kezdeményezéseket is eredményezheti. Ebbõl fejlõdhet ki a polgárosodás, elindulhat, ill. erõsödhet annak tudatosítása, hogy mindenkinek igyekeznie kell minél nagyobb mértékben saját kezébe venni sorsának irányítását, elfelejteni a gondoskodó államról alkotott elképzeléseket és beidegzõdéseket. Ez növelheti a találékonyságot, a személyes felelõsségvállalás szükségességének felismerését és elfogadását.
A fenti két elmozdulás együttesen a társadalom egészének ütõképesebbé válását eredményezheti, mert bõvül a tér a tanár-diák interaktív kapcsolatok számára (együttgondolkodás, megoldások együttes keresése stb.).
A diákok tevékenyebbé válása, az iskolaüzemeltetés gyakorlati gondjainak megoldásában való fokozódó közremûködése jótékonyan hathat a pályamódosítási választás elé kerülõ tanár döntésére. Emellett, az épített környezet üzemeltetésében való közremûködés elõsegíti annak is jobb megértését, hogy a természeti környezettel is ésszerûbben kell gazdálkodnunk. Így hangsúlyosabbá tehetõ a környezetkímélõ irányultságú oktatás-nevelés, a gyermekben hamarább tudatosodik az, hogy õ is a természet része, hogy a természet épségének-életképességének megóvása önérdek, mert saját létfeltételeit csak ez biztosíthatja (egy példa: a globális felmelegedés következményei az egyént is veszélyhelyzetbe sodorhatják, mégsem képes rávenni magát bizonyos mérvû önkorlátozásra, mert túlságosan hatékony volt a fogyasztásra buzdító reklám és propaganda).
A közoktatás reformját illetõen felmerül a kérdés: lehet-e reformról beszélni úgy, hogy nem világos az érintettek számára, mit és miért kell megreformálni. Elõbb meg kell értetni, mi az, ami elavult, mi az, ami helyette korszerûnek, követendõnek tekinthetõ, milyen módon lehet e célt elérni, milyen anyagi és szellemi erõk állnak a reform mögött, elegendõk-e ezek az erõk, ha nem, miként teremthetõk meg.
Véleményünk szerint, az igazi kérdés nem az oktatás szakaszolásának ilyen vagy olyan megoldása. Inkább azon kellene eltûnõdni, képes-e, ill. milyen módon képes a pedagógus korszerûsíteni személyes hozzáállását az oktatás-nevelés mikéntjéhez (pl. hatékony-e a feszes viszonyban történõ ismeretátadás vagy kötetlenebb, személyesebb légkör jobb összpontosítást eredményez a tanuló részérõl és jobban ösztönöz a kérdésfeltevésre, jobban bevonja a tanulót az együttgondolkodásba stb.).
Úgy tûnik, hogy a közoktatás területén a mozgás elsõsorban a magániskolák létesítésében és az ezeket finanszírozó alapítványok létrehozatalában mutatkozik. Ez a mozgás, úgy véljük, kizárólag az elitképzést célozta meg, a kimagaslóan jó anyagi helyzetben lévõk számára kínál magasabb színvonalú szolgáltatást. Erre is szükség van, de ez nem elegendõ a társadalom egészének felemelkedéséhez.
Ha az oktatás-nevelés nagy tömegeket érintõ részének gondjait nem sikerül megoldani (vagy legalábbis elindítani a megoldás irányába), ha gyermekeink többsége kiszorul a felemelkedés lehetõségébõl, ez társadalmunk egészének rohamos lecsúszásához fog vezetni, hasonlóvá fogunk válni a dél-amerikai társadalmakhoz (egy vékony réteg igen gazdag és képzett, a többség szegény és képzetlen).
Ebbõl a helyzetbõl nem jelent kiutat, ha sikerül tárgyalásokkal-lobbyzásokkal elérni kisebb engedményeket a gazdasági csomagterv szigorához viszonyítva. A közpénzekbõl oktatási célra megszerezhetõ összeg folyamatos csökkenése mellett csak az a lehetõség marad, hogy a „gondoskodásból" kimaradt tömeg (szülõ, gyermek és a közoktatásban maradó pedagógus) megpróbál saját magán segíteni, igyekszik megszervezni saját megkapaszkodásának, majd késõbbi felemelkedésének feltételeit-lehetõségeit.
Úgy véljük, hogy az oktatás-nevelés eredményessége jórészt eldõl a gyermek óvodás és a 6-10 éves korában. A gyermek akkor indul eséllyel az ismeretszerzés és eligazodni-tudás versenyében, ha az említett korban otthon vagy az óvodában-iskolában magas szintû nevelõi-oktatói tudásból kapja a felkészítést. Az igazi szép és nagyjelentõségû nevelési-oktatási feladat tehát ezen a területen kínálkozik. Itt fejthetõk ki, juttathatók érvényre a képességek, mert kevesebb a kötöttség, mint az iskolák felsõ tagozataiban. Jó volna, ha szülõ és pedagógus felismerné annak jelentõségét, hogy e terület karbantartása, sõt, magasabb minõségi szintre emelése elsõrendû érdeke gyermeknek, szülõnek, pedagógusnak, és - látva az állam-önkormányzat tehetetlenségét - mozgósítaná a még kihasználatlan anyagi és szellemi erõforrásokat. Az anyagi erõforrásokról még szólunk a továbbiakban.
A felsõszintû oktatást illetõen, a társadalomnak meg kell találnia annak módját, hogy a közpénzekbõl (amelyek többsége a bérbõl-fizetésbõl élõktõl származik) csak olyanok kaphassanak támogatást a magasabb szintû ismeretek megszerzéséhez, akik azt itthon hasznosítják. A mód többféle lehet. Egy példa: az ösztöndíjat vállalatok vagy bankok adják meghatározott idejû munkavállalási, ill. visszatérítési kötelezettség mellett. Lehet más mód is, csak az nem, hogy egy szegény társadalom gazdag országok számára képezzen szakembereket. Természetesen az egyén nem korlátozható abban, hol kíván boldogulni, csak épp azt kell megfontolni, gyakorolhatja-e valaki a szabad helyválasztás jogát a társadalom azon részének kontójára, amelyik a Haza megtartása érdekében növekvõ áldozatot hoz.
Sajnos, úgy tûnik, hogy a vékony, jómódú réteget nem csupán nem érdekli a leszakadó tömeg sorsa, de mintha egyenesen abban lenne érdekelt, hogy a tömeg elszegényedve, elveszítse minden esélyét arra, hogy beleszólhasson az ország és benne a saját ügyeinek-sorsának alakításába. Ha ezen nem tudunk kulturált módon változtatni, úgy az esetleges társadalmi robbanás sem a tömegek javát szolgálná, mert még kifoszthatbbá tenné az országot (ld. Boszniát).
Akkor hát mit lehet tenni?
Elsõsorban tudomásul kell venni, hogy a „mindenki egyformán kapjon egy keveset" elv sehová sem vezet. A „mindenkinek egy kevés" csak a vegetáláshoz elég, márpedig ez a tömegnek sem érdeke, mert így bennragad az egyre alacsonyabb szintre süllyedõ nyomorban.
A nyomorra ítélt rétegnek sürgõsen meg kell kezdenie a versenyfeltételek kialakítását saját sorain belül. El kell érnie, hogy a kevésbõl csak azok kaphassanak támogatást, akik maguk is mozgósítják anyagi és szellemi erejüket a felemelkedésük érdekében. Más szóval azok, akik foggal-körömmel kapaszkodnak, hogy szinten maradhassanak, ill. felmutatják találékonyságukat a felemelkedéshez. Ez a felfogás embertelennek tûnhet, mert az együttérzés hiányát érezteti. Igen, de sajnos nincs más kiút, ha az erõszakot, mint megoldási lehetõséget elvetjük. Rá kell kényszeríteni egymást a tömegen belül arra, hogy mindenki próbáljon meg kezdeményezni, mert csak így van esély arra, hogy nagyobb számú életképes kezdeményezés felszínre kerüljön. Fel kell hagyni a várakozással, a „majd csak lesz valahogy" gyakorlatával.
Csak a kezdeményezõképes társadalomtól várható el az, hogy a 4Êévenkénti választásokkor ne a felelõtlenül igérgetõkre adja a voksát. Ha a megválasztottak nem teljesítik ígéreteiket, mindent - az erõszakot kivéve - meg kell tenni azért, hogy hatalmuk csökkenjék. Emellett a jogszabályok adta lehetõségeket ki kell használni az anyagi eszközök oktatási célokra való felhasználásához. Ide értendõ az adóalap-csökkentõ adományok lehetõségének maximális kimerítése a már mûködõ vagy célirányosan létesítendõ alapítványok és vállalkozások támogatása által. El kell gondolkodni azon, mekkora veszteséget jelent az ilyen lehetõség kihasználatlansága csak azért, mert a bérbõl és fizetésbõl élõk (akiktõl az adóbevétel 1993. évi 277 milliárdos összegének több mint 81 százaléka származik) nem vállalják az önadózást és így lemondanak arról, hogy adományaikkal rendelkezzenek, noha az adományozott összeg 30 százalékát levonhatnák az adójukból. Igyekezni kell ezen mielõbb változtatni, meg kell próbálni ezen a téren is polgárrá válni. Meggyõzõdésünk, hogy ebben az Önök szervezete sokat segíthet.
Szívélyes üdvözlettel:
Tóth János
ügyvezetõ elnök
Bp. 1995. 04. 04.

Kapták:
Sári Lajos elnök úr
Pedagógusok Szakszervezete
Budapest

Soós Gábor ügyvivõ úr
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
Budapest

Thoma László fõszerkesztõ úr
Pedagógusok Lapja
Budapest

Kapják külön kísérõlevéllel az ott megnevezett személyek.

Alapítványunk, mint nyilván sok állampolgár, aggódva figyeli az a helyzetet, amely közoktatásunk ügye körül alakul. Látjuk-halljuk a tiltakozásokat, de annak vajmi kevés jelét, hogy gyermekeink esélyegyenlõségének biztosítása irányában intézkedések történnének. Úgy gondoljuk ezért, hogy javaslatot teszünk olyan felhívás közzétételére, amely jóirányú elmozdulást eredményezhet közoktatásunk válságos helyzetében.
Mottó: Tégy az esélyegyenlõségért, a szellemi lemaradás ellen!
A tiltakozás, a kék szalag kitûzése, önmagában semmit sem old meg. A lemaradás tényén nem változtat az, ha tisztázódik, hogy az állam nem tudott vagy nem akart többet tenni a közoktatásért. Jövõnk a gyermekeink tudásszintjének a függvénye. Rossz anyagi helyzetben is van tér és mód a cselekvésre, a szellemi energiák bármilyen helyzetben mozgósíthatók. Ne várjunk tétlenül, segítsünk magunkon úgy, ahogy képességeinkbõl telik. Lépjünk polgárként, szuverén személyiségként (tanárként, diákként), emberi méltóságunk, egyéni felelõsségünk tudatában. Képességünk megvan hozzá bõségesen, szinte korlátlanul. Ha '56 pesti és nem pesti srácai meg tudták mutatni találékonyságukat, segítõkészségüket, bátorságukat, a jelenlegi fiatalság is képes erre és képesek rá azok a pedagógusok is, akik a közoktatás mostoha körülményei közepette kénytelenek gyakorolni hivatásukat. Sokféle lehetõség kínálkozik a cselekvésre.
A hasznos tanácsot adni tudó, az újat, korszerût felmutatni képes nevelõ-oktató egy-egy vendégelõadást tarthat a számára elfogadható iskolában. Az ilyen gesztus példamutató, javítja a közhangulatot, mozgásba hozza a segítõkészséget.
Pedagógusjelöltek, felsõbb osztályú tanulók kiscsoportos korrepetálást vállalhatnak a közelükben lévõ vagy a saját iskolájukban, akár csak 1-1 órát heti egyszer-kétszer.
Alapítványi segítséggel kiemelkedõ tudású pedagógusok kérhetõk fel arra, hogy nagyobb létszámú pedagógus-csoport számára átadjanak korszerû ismereteket. Nem tételezhetõ fel az, hogy olyan módszerek alkalmazói, mint a Waldorf-pedagógia, a Zsolnai-módszer, a Kolumbusz K. Humániskola és más, az átlagostól eltérõ iskolákban alkalmazott módszerek csoportos ismertetésétõl elzárkózzanak az azokban tevékenykedõ pedagógusok. Az is bizonyosra vehetõ, hogy a korszerûbb ismeretátadás elindítása után az „utógondozás" is megoldható. Az új módszerekhez szükséges eszközök egy részének házilagos elõállítása is megszervezhetõ. De elképzelhetõ az is, hogy a tanulmányi kirándulásokat önköltséges alapon, alapítványi-vállalati jármû igénybevételével le lehet bonyolítani.
Kérjük, fontolják meg javaslatunkat, szakmailag egészítsék ki, csak lépjenek, mert bármilyen jószándékú és jóirányú kezdeményezés több, mint a tétlen várakozás.
Szívélyes üdvözlettel: Tóth János, ügyvezetõ elnök

Kapták:

Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége
Szabó László, elnök

Egyesület a Diákönkormányzatokért
Katona Csaba ügyvivõ

Keresztény Pedagógiai Kamara
Dr. Bajnok István elnök

Magyar Pedagógus Társaság Családgondozói Szakosztálya
Csizmadia Ferencné elnök

Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalom
Hanti Vilmos elnök

Környezeti nevelési Hálózat Országos Egyesület
Dr. Dõry István elnök

Tanítók a Gyermekért Egyesület
Kuti Gusztávné elnök

Iskolapolgár Alapítvány
Dr. Paál Tamás szociológus

Az iskolai esélyegyenlõségért Egyesület
Dr. Lóránd Ferenc elnök

Alapítványi- és Magániskolák Egyesülete
Várhegyi György elnök

Szülõi Munkaközösségek Képviselõtestülete
Bartosné Csaba Éva

A Családi Nevelésért Alapítvány
és a Magyar Pedagógiai Társaság Családpedagógiai Szakosztálya
Budapest

Tisztelt Elnök Asszony!
Köszönöm a széleskörû tájékoztatást. Különösen érdeklõdéssel olvastam csatolt elõadását. Az értékekrõl vallott felfogása - nagyjából - egyezik az enyémmel. Ami eltér (feltehetõen, mert nem találtam nyomát írásában): a nemzeti önazonosság tudatának fontossága. Nem a kokárdát vagy a hangzatos szavakat hiányolom (azokkal ma Dunát lehet rekeszteni). Nem érzékelem a magyar fiatalok többségénél az olyan önazonosság-tudat létét, melynek a kisgyermekkortól kezdve a személyiség természetes összetevõjévé kell válnia, és amely ugyanilyen természetességgel veszi tudomásul, hogy a világ más-más önazonosság-tudatú emberek együttélésének színtere. Ezt elsõsorban otthonról kellene kapnia a gyermeknek. Én a testvéreimmel így nevelkedtem, ezért rajtunk nem hagyott nyomot az a magyarellenes nevelés, amely az elmúlt évtizedek alatt kisebbségi komplexusok kialakulását eredményezte és amelyhez - sajnos - pedagógusaink is hozzájárultak.
A következõ, az Önétõl némileg ugyancsak eltérõ felfogásom: az életre való alkalmassá tétel mikéntja. Mint tudjuk, az élet az érdekek ütköztetésének is színtere, ahol, persze, ésszerû és elviselhetõ alkuk is köthetõk. Az érdekérvényesítés, az alkuk kötésének kifinomult módszereit-technikáit azonban a gyermekkel meg kell ismertetni, máskülönben ugyanolyan - csak súlyosabb következményekkel járó - kudarcok érik, mint amelyekre Ön az oktatással összefüggésben hivatkozik.
Az elviselhetõ alkukötés másik feltétele a valóságos folyamatok ismerete és tudomásulvétele. Avalóságos-tényleges folyamatok fogalomkörébe sorolom annak is figyelembevételét, amely - akár tetszik nekünk, akár nem - lezajlott a nõi-férfi szerepek módosulása terén, s amelyet visszafordítani aligha lehetséges. Persze, vannak ilyen próbálkozások más hagyományú társadalmakban, elsõsorban az iszlám világában, de eredményességükrõl csak a jövõ ismeretében ítélkezhetnénk. Tudom, hogy a nõk szerepváltását és ennek következményeként a férfiak szerepváltozásait is elõsegítették a „felvilágosítók", de ez nem változtat azon, hogy ma errõl mint már megtörtént eseményrõl kell beszélnünk. Egyébként, ahol a nõket idevágó kérdésekrõl megszavaztatják, a döntõ többség a változás mellett voksol. Ezért kell tényleges folyamatként kezelnünk. Ennek ellenére meggyõzõdésem, hogy lehet és kell tenni annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen a gyermekekre gyakorolt kedvezõtlen hatás e szerepváltás következtében.
Fentieket nem az elõadása bírálataként, csupán azért teszem szóvá, mert nem tudom, mennyire derül ki életfelfogásom az Önhöz küldött írásomból. Márpedig együttmûködésünk - ha ezt Ön is hasznosnak ítéli - azon múlik, milyen mértékben egyeznek céljaink. Én ugyanis nem kényszerülök ügyeskedésre Alapítványunk tevékenységét illetõen. Családi alapítványról lévén szó, saját pénzünket költjük (sajnos, nem Sorosék vagy akár csak Spéter Erzsébet lehetõségei szerint). AÊjelenlegi „kurzust" látva, hazai támogatásra nem sok az esélyünk, de abban reménykedhetünk, hogy meggyõzõ erejû, gyakorlati lépéseket kitûzõ, a magyarság megmaradását és felemelkedését elõsegítõ program megvalósításához külföldi támogatást sikerül kieszközölnünk.
Kissé kibontom, mit értek gyakorlati lépéseken. Megítélésem szerint, Hazánkban jelenleg a gyermekvállalással összefüggõ pénzeszközök felhasználása nem mindig szolgál hasznos célt. Nem lebecsülhettõ létszámú ugyanis az a réteg, amelyik a gyermekvállalást „kereseti lehetõségként" fogja fel és a közpénzbõl kapott juttatást nem a gyermek ellátására, még kevésbé jövõjének építésére használja. Ennek következtében fokozott ütemben szaporodik az eleve esélytelenségre ítélt gyermekek-fiatalok létszáma és ezzel a bûnözés, a deviancia különbözõ válfajainak megnyilvánulása. Az adófizetõk (elsõsoban a bérbõl és fizetésbõl élõk) forintjaiból erõsítjük a gyermekek jövõjéért felelõsséget vállalni nem kívánókban azt az érzetet, hogy ez így mehet a végtelenségig, hogy eltartunk bármilyen létszámban olyan állampolgárokat, akiknek csak jogaik vannak, kötelességek nem terhelik õket. Ha ezen a téren nem történik változás, nem mutatkoznak meg a jelei annak, hogy e helyzettel sokan nem értenek egyet, úgy a hallgatók és tétlenkedõk maguk is a felelõtlenség részeseivé válnak. Persze, az egyet nem értés nem elegendõ, el kell indítani a változás irányába ható folyamatokat, méghozzá több szálon egyidõben és összehangoltan, mert csak így remélhetõ siker.
Az egyik szál az elmaradott térségekben mutatkozó munkanélküliség jelentõs csökkentését célzó intézkedések, elsõsorban a munkanélküliek szervezett foglalkoztatása révén, mert ez nem csak nagyobb bevételhez juttatja az érdekelteket, mint a segély összege, hanem a lelkiállapotukban is kedvezõ változást eredményez. Ennek érdekében javaslattal kerestem meg a Kormányfõt.
A másik szál az önkormányzati tevékenység megerõsítése és célirányosabbá tétele azáltal, hogy szakmai eligazítást kapnak írásban és lehetõség szerint minél több helyen szóban is, az elindítandó kezdeményezésrõl, a segítségnyújtás módjáról. Ezzel párhuzamosan a lakossággal is tudatni kell mindazt, ami elõsegítheti az intézkedés hatékonyságát. Itt is kívánatos egy írásos (szórólap-szerû) felvilágosítás az élõszó mellett. A javasolt intézkedésben jelentõs szerep hárul a családgondozói, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint a munkaterápiás feladatokat ellátni képes szakemberekre.
Az önkormányzatoknak olyan segítséget kell kapniuk, amely alkalmassá teszi õket arra, hogy a támogatások elbírálásának-odaítélésének eddigi gyakorlatán változtassanak. Több oldalról megszólítva a rászorultakat, meg kell velük értetni, hogy támogatásban azok részesülhetnek, akik együttmûködnek a segíteni kész szakemberekkel és maguk is tevékenyen hozzájárulnak a célok eléréséhez, sõt, közvetlen környezetüket is ilyen irányban igyekeznek befolyásolni.
Céljaink haonlósága révén feltételezem, hogy alapítványaink között gyümölcsözõ kapcsolat jön létre már a közeljövõben.
Szívélyes üdvözlettel:
Tóth János
ügyvezetõ elnök

Ui. Szívesen elmegyek arra a rendezvényre, amelyen elõadása is elhangzik, ha kapok meghívót.
Megjegyzésem a jelenben: meghívót nem kaptam.

OFÉSZ, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége
1084 Budapest, Kiss József u. 8. I/8.

Tóth János
ügyvezetõ elnök úr részére

Harmadik Évezred Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány
Budapest, Handzsár u. 2. III/9. 1149

Tisztelt Elnök Úr!

Elõször is elnézését kérem, hogy csak ilyen késve válaszolok április közepén kelt levelére, de Ön is ismeri a helyzetet, amibe a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége - akaratán kívül - került és ami idõnk nagy részét lefoglalja.
Figyelmesen átolvastam levelét és felhívását. Nem állítom, hogy minden kérdésben egyetértek Önnel - késõbb néhányra röviden ki is térnék -, de egy dologban feltétlenül. Csak egy önmaga megújítását szorgalmazó és ehhez szükséges állami eszközöket megnevezni képes oktatási rendszer éli túl napjaink megszorításait. Az oktatási szféra szereplõinek a fentiekre történõ „rádöbbentése" fontos feladat, azonban nem hiszem, hogy éppen azok az eszközök vezetnének erre, melyet felhívása második részében felsorol.
Engedjen meg néhány megjegyzést.

1. Nem értek egyet azzal a kijelentésével, miszerint: „a diákok érdekei nem esnek egybe a tanárok érdekeivel". Úgy hiszem, hogy ennek éppen az ellenkezõje igaz. A diákok és a tanárok is arra törekednek, hogy mûvelt, iskolázott társadalom épüljön, hogy modern oktatással jussunk el modern társadalomba. Az érdekek nem különböznek, csak a szerepek mások. Akiknek a fentiek nem érdekei, azok nem egymással, hanem mindannyiunkkal állnak szemben.
2. Hiszem, hogy az oktatásra vonatkozó megszorító intézkedések hatásai kedvezõek is lehetnek, például az Ön által felsorolt okokból is, de azért úgy vélem, az ilyesfajta pozitív hatások másképp is elérhetõk, nemcsak támogatásmegvonással, létszámcsökkentéssel, osztályok összevonásával.
3. Nem vagyok biztos abban, hogy az alapítványi iskolák csak elitképzést valósítanának meg, ha így van, ez mindenképpen káros.
4. Igaz, hogy az oktatás-nevelés eredményessége nagyban eldõl 6-10 éves korban, de azért késõbb is hatások érik a gyerekeket, melyek szerepe nem elhanyagolható, ezért ezt az állítást némiképp túlzónak tartom.
5. Hosszan ír arról, hogy az országot elhagyó diplomások nem, vagy csak csökkentett mértékben kapjanak állami támogatást. Túl azon, hogy technikailag sem látom megvalósíthatónak a dolgot, az elvvel sem értek egyet. Jobb lenne, ha inkább az itthonmaradást elõsegítõ körülményeket javítanánk.

Kíváncsian várom, mi lesz felhívásának eredménye. Kérem, értesítsen, ha bármiben segítségére lehetek és további jó munkát kívánok.
Budapest, 1995. június 6.
Tisztelettel:
Szabó László
a HÖKOSZ elnöke

Szabó László elnök
OFÉSZ

Tisztelt Elnök úr!
Köszönöm válaszát és azt, hogy írásaimat figyelmesen elolvasta. Ma már ez is ritkaságszámba megy. Örülök, hogy észrevételeket tesz, hogy vitatkozik. Erre van szükség: a párbeszédekre a beidegzõdött kinyilatkoztatás-módszer helyett. Ezért fejtem ki elképzeléseimet részletesebben:
Ad. 1.
A tanár-diák érdekkülönbséget arra az esetre értettem (és ezt írásom következõ bekezdésében ki is fejtettem), ahol a pedagógus - a kényszerhelyzet hatására bekövetkezõ mérlegelése eredményeként - rádöbben pályatévesztettségére. Egyébként, akik az utóbbi évtizedek során nem érezték kötelességüknek, hogy legalább egy Kádár-féle kacsintással tanítványaik tudtára adják kényszerhelyzetükbõl fakadó hazudozásaikat, jobb, ha pályát módosítanak. Ami pedig a „modern" fogalmát illeti, van még némi tisztáznivaló (ismert példa az USA közoktatásának színvonala, ahol az érettségizettek jelentõs hányada a helyesírási szabályokat sem ismeri, az emberiség mûveltségbeli hagyatékáról nem is szólva).
Jelenünk egyik meghatározó jelensége, hogy ismét folyik „Magyarország kitalálása". Történelmünk során ezzel már sokan próbálkoztak, Szent István óta egyre kevesebb sikerrel, mert valamennyibõl hiányzott a magyar jellegzetesség. MÁS-ok voltak ugyanis a kitalálók, s nem vették tudomásul, hogy mi is MÁS-ok vagyunk (velük összehasonlítva). Kalapos királyunk óta a kitalálók a jobbágyságnál próbálkoznak (kivéve 1919-et), ám ha II. József terve sikerült volna, ma németül érintkeznénk. Újabban nyelvünktõl sem megfosztani próbálnak, hanem azt kisajátítani. Ugyanis egyre több nyugati tudós ismeri fel nyelvünk különleges értékeit (elég a Sorbonne kutatásaira hivatkoznunk, akik a világ élõ és holt nyelveinek összehasonlításakor azt állapították meg, hogy az õsmûveltség nyelvelemeibõl, az ún. õsetimonokból a magyar õrizte meg a legtöbbet. Néhány kiemelés a sorrendbõl: angol 4%, latin 5%, héber 5%, csendes-óceáni nyelvek 7%, indiai munda-khol, tibeti-szankszrit 12%, õstörök-türkmén 26%, s a végén a magyar 68%. Szerencsére ma már mind több magyar tudós is veszi a bátorságot és könyvek tucatjaiban foglalkozik e sajátos kincsünkkel. Sajnos, odáig még nem jutottunk, hogy a tananyagokba is bekerüljön, de elhallgatni, visszaszorítani már lehetetlen, túl sokan tudnak róla.
Önnek, aki vállalta, hogy képviseli a holnap értelmiségét, ebbõl eredõ kötelessége megtenni minden lehetõt annak érdekében, hogy Magyarország jelenlegi „kitalálása" ne az elõzõekhez hasonló kudarcba fulladjék. A holnap értelmiségének közvetlen kapcsolatot kell keresnie a „jobbágyság"-gal, azzal a réteggel, amely a magyarság megtartója volt mindig és marad a jövõben is, mert ha csak teheti, nem vándorol ki. Ha „jobbágyságunk" anyaországi része alkalmatlanná válna a Haza megtartására, ezt a küldetést teljesíteni fogja a határaink mellett élõ 3 millió magyar. Õk nem csak egy-egy utódállamon belül tartanak egymással kapcsolatot és képeznek komoly szellemi-politikai erõt (a bomlasztási kísérletek ellenére is!), hanem országaik között is átjárnak egymáshoz. Tévednek tehát azok, akik a magyarság gyengülésére számítanak. Sõt, minél nyíltabbá, minél keményebbé válik a magyarság elleni tevékenység, annál jobban erõsödik a veszély felismerése.
Az Ön levelének 1. pontjában említett „modern" jelzõ az oktatás és a társadalom mellett ma már értelmezhetetlen éppúgy, mint a csaknem kötõszó-gyakorisággal használt olyan tisztázatlan fogalmak, mint a „haladás", az „európai" vagy a „demokratikus" (a minap egy bölcs államférfi azt nyilatkozta, hogy nem lenne demokratikus, ha választási eredményre bíznák a hatalom kérdését Algériában). De „modern" pl. az a hadsereg, mely „személyzetisek" által kiválogatott zsoldosokból áll, mert azt tartják róla, hogy nagyobb eséllyel vethetõ be az országon belüli elégedetlenség elfojtására. Az így vélekedõk figyelmen kívül hagyják az érzelmek eltitkolásának lehetõségét, pedig az iráni hatalomváltás jól példázta, mekkorát tévedhet egy olyan hatalmas szervezet, mint a CIA, ha egyszerre sokan tudatosan félreinformálják (az USA-ban tanult iráni diákokra gondolok).
Ad 2.
Észrevételéért akkor lennék igazán hálás, ha kaphatnék néhány példát is a pozitív hatások más módon történõ elérhetõségére. Ugyanis, sokfelé megfordulva azt tapasztalom, hogy gondjainkról beszélve az elõadók inkább csak a diagnózis, esetleg a bajok okainak feltárásáig jutnak el (persze, ez sem semmi), a változtatás, a cselekvés lehetõségeirõl nem igen esik szó. Pedig az ország anyagi és erkölcsi helyzetén az segítene, ha az átlagember ötleteket, netán szakmai eligazítást kapna a cselekvéshez.
Ad. 3.
Az alapítványi iskolák tekintetében magam csak olyan példákat ismerek (a keresztény egyházak iskoláit nem számítva, mert ezekben a szociális érzékenység mindenkor megvolt), amelyekben igen magas, a Kolumbusz Kristóf Humániskolában pl. évi 350 ezer Ft-ot kérnek, amit bizony csak a gazdag réteg tud megfizetni. Itt is örülnék, ha megismerhetnék ellenpéldákat.

Ad. 4.
Tudjuk, hogy az embereket életük végéig érik hatások. Ezek érvényesülése azonban, úgy vélem, fõleg attól függ, milyen indítást, milyen alapokat kapott az illetõ gyermekként. Akiben szülei vagy nevelõi felébresztették a gondolkodás, a mérlegelés mindenkori igényét, azok biztonságosabb ismeretekhez jutnak, azokat nehezebb félrevezetni.
Ad. 5.
Úgy gondolom, hogy az itthon maradást elsõsorban az segítené elõ, ha fiataljaink jövõt látnának maguk elõtt, ha panaszkodás és riogatás helyett ösztönzést kapnának az öntevékenységre.
Levelének záró soraiban felajánlott segítségét köszönettel elfogadva megküldöm Önöknek Alapítványunk „Tájékoztató"-ja 8. számát. Úgy vélem, hogy ennek 3-ik oldalán felvetett cselekvési lehetõségek megvalósításához értékes segítséget nyújthatnának a különbözõ egyetemek és fõiskolák hallgatói önkormányzatai, ha átéreznék, mekkora hajtóerõt jelentene a gyakran csak hiányos képzettséggel rendelkezõ önkormányzati vezetõk számára a magas képzettségû tanárok irányította diákok megjelenése, érdeklõdése, segítõkészségük kinyilvánítása a kisebb települések értékeinek valós feltérképezéséhez és hasznosítási pályáztatásuk dokumentációs anyagának elkészítéséhez. Mellesleg, a segítséget nyújtók és gazdagodnának, mert a tananyagban szereplõ elvont feladatok helyett az életbõl vett feladatok megoldását gyakorolhatnánk.
Ami a felhívásomra érkezett reagálásokat illeti - igen értékes, átfogó tájékoztatást kaptam az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék családpedagógiai szakosító képzés és továbbképzés programjáról, több alapítvány, valamint az Egyesület a diákönkormányzatokért nevû szervezet tevékenységérõl.
Köszönettel fogadom, ha javaslatommal kapcsolatos véleményét megkapom.
Kelt Budapesten, 1995 június 12-én.
Szívélyes üdvözlettel:
Tóth János

A „10 kérdés érettségizõkhöz" megnevezésû diákvetélkedõ

Az elõzményekrõl röviden. Több mint egy évtizede történt, hogy a Farkasréti temetõben ellopták Édesanyánk sírjának fedlapját és a díszeket az ott háborítatlanul garázdálkodó tolvajok. Gondoltam, ha újat csináltatok, hasonló sorsra juthat. Célszerûbb ezért olyan emléket állítani szeretteinknek, ami nem lopható el. Így született meg a gondolat a Harmadik Évezred Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány létrehozataláról, szüleink, néhai dr. Tóth János és felesége, Tóbiás Anna emlékére.
Mint azt az „Elöljáróban" c. fejezetben említettem, családunk 1939-ben Miskolcról Ungvárra költözött. Szüleink addigi megtakarításukat és Édesanyánk anyai örökségét - szülõföldjük közelébe visszatérvén - földingatlanba fektették. Az volt a szándékuk, hogy a város központjában, az Ung folyó partján lévõ, mintegy 2,5 hektáros kertingatlanon hoznak létre családi házat, valamint olyan intézményt, amelyben kiváló mesteremberek különbözõ mesterségekre taníthatják e vidék szegény sorsú gyermekeit. Elképzelésük a háború miatt nem talált támogatókra. Az ingatlant, melynek rendbetételére (vízmosások eltüntetése, kerítés, kapuk, raktár építése stb., magam is szabadidõm nagy részében ott dolgoztam) jelentõs összegeket költöttünk, a szovjet hatóság elõször telekkönyveztette (a tulajdont igazoló iratokat, az illetékbefizetési igazolással együtt õrzöm, hátha egyszer eljön az ideje annak, hogy a magántulajdon „szentségét" hirdetõknek bemutathatom), majd elvette anélkül, hogy arról bármiféle papírt adott volna. Ma a helyi egyetem botanikus kertje. Gondolom, illene legalább egy emléktáblát állítani azoknak, akik tulajdonukat nem csalárd magánosítás útján, hanem gyermekkoruktól végzett kemény munka árán szerezték.
Az alapítványokat (elsõsorban a magánjellegûeket), mint a polgár cselekvési lehetõségeinek intézményes keretét, igen hasznosnak tartom. különösen most, amikor a méregdrága állam igyekszik megszabadulni a „gondoskodás" feladataitól. Bátrabban kellene élni az ilyen lehetõségekkel egyéneknek, csládoknak, barátoknak, hasonló gondokkal küszködõknek. Az arra legalkalmasabb személy megtanulhatja az adminisztrációs tennivalókat (nem nehéz, én egyedül végzem az érdemi munka mellett), a többiek képességeiknek megfelelõen tevékenykedhetnek. Jó iskola az önálló tervezés-szervezés-kivitelezés elsajátításához. Ezért - noha ez szerénytelenségnek tûnhet - nem fogok többesszámot használni az esetekben, amikor akár a kezdeményezésben, akár a megvalósításban csak egyedül ügyködtem. Ezzel kívánok ugyanis önbizalmat gerjeszteni másokban a hasonló tevékenységhez.
A diákvetélkedõk tárgyköre nem volt kérdéses számomra, a háttérirodalom kiválasztása annál inkább. A határon túli magyar iskolákra épült az elképzelésem, de gondot jelentett, hogyan találom meg azokat az iskolákat, ahol a témák és a háttérirodalom befogadásra talál. Ellenkezõ esetben a hasznosulás esélye elenyészõ. E feltáró munkában sokat segített Orosz Ildikó, Simén András, Cserba Katalin, Fischer Fülöp Ildikó és dr. Virág Ibolya (a sorrend idõrendi). A vetélkedõvel kapcsolatos részleteket az „5 évezred történéseirõl 50 oldalon" címû könyvembõl kiemelt oldalakról ismerhetik meg az érdeklõdõk (lásd az ilyen megnevezésû példánál).
A SEMATO-rendszer létrehozatala

A SEMATO-rendszer alapját a tízes éveim derekán raktam le. Ebben az idõben ismertem meg egy Indiából hozzánk települt és itt nõsült jógi, Selwa Raya Yesudian könyvét, mely a sok költözésnek esett áldozatául (így nem biztos, hogy a nevét helyesen írom). Az abban bemutatott gyakorlatok egy részét kipróbáltam. Végül csupán néhány elemét, így a jógalégzést tartottam meg máig. Igaz, már ennek is volt elõzménye. Ugyanis a hétvégeken, Édesapám mellett haladva, hatalmas gyalogtúrákon vettem részt a Bükk-hegységben. Ezek azonban csak számára voltak gyalogtúrák. Édesapám 185 cm magas lévén, csak futva tarthattam vele lépést. Tüdõm ilyetén módon való edzését mezeifutó-, majd úszóversenyeken kamatoztattam, no meg a Don-medencében, az acélöntõben végzett munka és egyéb megpróbáltatás elviselésében is sokat segített. A gyári munkával szerzett sérvek mûtétei után tornagyakorlataim segítségével gyorsítottam a gyógyulás folyamatát.
Amikor 1956 õszén kitört rajtam a sokízületi gyulladás, az öngyógyításban meghatározó szerepet töltött be a jógalégzés. Az epe-, majd a hasnyálmirigymûtétet követõ beavatkozás, amikor a nem steril fonal miatt az egész hasüreg elgennyesedett és emiatt egy év elteltével ismét fel kellett nyitni a hasfalat, újabb próbatételeket jelentett viszonylagos egészségem helyreállítása tekintetében. Folyamatosan kísérleteztem, kerestem a módozatait és az eszközöket, amelyekkel segíthetem a gyógyulást.
E kísérletek összegzéseként alakult ki a SEMATO-rendszer, amely a 80-as évek végére egységes egészet képezett a táplálkozással együtt. Akkor négyféle egytálételt készítettem. Mind a négybõl 20-30 adagot, félliteres zománcos csuprokban lefagyasztva, felváltva fogyasztottam ebédként. Reggelim és vacsorám ez idõtõl kezdve a SEMATO-körözött. Összetétele: paradicsom, paradicsompaprika, kis szójaszósz, õrölt kömény, márványsajt, juhtúró, pulykasonka és tehéntúró. Az utóbbi kettõ késõbb kerül összedolgozásra az elõzõek bizonyos hányadával, mivel az említett két ételféleség rövidebb ideig tartható el.
Tornaeszközeim fokozatosan szaporodtak és a 80-as években kialakult a ma is használt eszköztár. Jelenleg is használom a megfelelõ erõsségû, cserélhetõen kialakított gumikötelet, a fagolyókból álló testmasszírozó füzért, a kisméretû gumilabdát, a fejmasszírozó 16 kerekû „holdkompot", a szájzár kialakulását fékezõ faéket.
Tekintettel arra, hogy az ORFI-ban évente több hetet töltöttem el (eközben radioaktiv ozmiummal feltöltötték a térdem környékérõl leszívott folyadék helyét, ami 28 év elteltével igazolja e beavatkozás sikerét). Többször feküdtem olyan osztályon, ahol azokat a gyermekeket kezelték, akik lábaikat térdben már nem voltak képesek kiegyenesíteni, s ezért csak járókával közlekedhettek. Õk naponta több órán át úgy feküdtek az ágyban, hogy a kezelõjük a lábukat a bokájuknál fogva igyekezett kiegyenesíteni az ágy támláján keresztül felfüggesztett súlyokkal, fokozatosan növelve a húzóerõt. E módszert látva és helytelenítve azt javasoltam, hogy próbálják ki az általam létrehozott és naponta használt, karabiner zárak és gyûrûk csatlakozásával könnyen cserélhetõ gumiköteleket. Ehhez tartozik egy falra erõsíthetõ fejrész (rajta egy puha fából esztergált akupresszúrás szonda), melynek hengeridomán keresztül feszíthetõ meg a gumikötél. A gyermekek, többen egymás mellett fekve a tornamatracon, játékosan, egymással közben akár beszélgetve is, húzogathatják a megfelelõ erõsségû gumikötelet, bokájukra akasztott, puha és mosható fogantyú segítségével. Ugyan így tornáztathatják a karjaikat is, ez esetben a fogantyút a csuklóikra, ha az még egészséges, vagy az alkarra akasztják. E tornát - felügyelet mellett - önmaguk végezhetik, erõsítve-fejlesztve ezzel az öngyógyításhoz szükséges akaraterejüket. A felügyeletre csupán azért van szükség, hogy senki se vigye túlzásba a gyakorlást, ne alakuljon ki egymás közötti versengés, netán gúnyolódás.
Javaslatom nem talált befogadásra. Ebben nyílván közrejátszott az, hogy okleveleim egyike sem származik egészségügyi oktatási intézménytõl. Talán rosszul tettem, hogy nem kerestem olyan társat, aki ebben az ágazatban dolgozik és nevét adta volna a javaslathoz. Az ilyen módszer azonban nálam elvi akadályokba ütközik. Így aztán csak a hozzámtartozók-barátok körében hasznosult a SEMATO-rendszer, melynek szabadalmi levédetésére 1995-ben kerítettem sort. (Lásd a 8. sz. függeléket.) Az ügyintézõ megkérdezte, mit jelent ez a szó japánul? Azt válaszoltam, hogy a japán jelentést nem ismerem, magyarul azonban azt jelenti, hogy „Segíts Magadon Tornával", ahol a torna a lélek tornáztatását is magában foglalja. Az illetõ felkiáltott: „…va jó!" A SEMATO-rendszerrõl szóló füzetemet a Tájékozódó 1999/2-3 számában tettem közzé. Kísérletezésem azóta is folyamatos. A jelenlegi idõszakban a rendszer elemei a következõk:
Reggel ébredés és ürítés után visszafekszem az ágyba, és a meleg takaró alatt, a még laza izomzatot nyújtom-mozgatom. Ezt követi a szemüreg-homloküreg és az orrközeli reflexzónák kézzel történõ akupresszúrás kezelése, majd folyó hideg víz alatt az ínymasszázs. A szájüreg karbantartásához hozzátartozik nyelvünk fogkefével való megtisztítása. Ez kiválthat enyhébb öklöndözést, ami azonban hasznos, mert megmozgatja a gyomor környéki izomzatot.
Ezután kiveszem a fagyasztóból a cékla és sárgarépa kockákat, hogy azok letakart csészében kiolvadjanak és e folyadékot kis kortyokban elfogyaszthassam a reggeli elõtti gyümölcsevés közben (alma, szõlõ vagy kivi, narancs, dió, banán, esetleg egyéb idõszerû gyümölcs, mint pl. a meggy, a sárgadinnye, a sárgabarack).
Visszatérve az ágyhoz, most már háziruhában elvégzem az ágyon azokat a gyakorlatokat, amelyekre a gerincoszlop kímélése miatt ott célszerû sort keríteni. Itt végzem el az ún. intimtornát, ugyanis a medence-tájék belsõ izmai akaratlagos mozgatásának elsajátítása és rendszeres gyakorlása nõnek-férfinek egyaránt igen hasznos (részletes kifejtésétõl itt eltekintek, figyelemmel társadalmunk egy részének érzékenységére). Mindeközben - egy-két perces „pihentetés"-ként - a két megmûtött kezem mozgatási képességének növelése céljából különbözõ gyakorlatokat végzek (ugyanis a sokizületi gyulladás következtében a kezeim ujjait mozgató inak egy része néhány évvel ezelõtt leszakadt). E gyakorlatokat a fájdalom miatt csak több, rövid ideig tartó részletben tudom csinálni, de ezt megkönnyítheti az, ha elõtte az idõbeosztásom megengedi, hogy meleg vízben kézzel kimossam az alsónemûimet, ami sokat segít kezeim használhatóbbá tételében..
Az ágyról leszállva következik a fejmasszázs, majd a golyófüzérrel való testmasszázs. Utána jön a dervisforgás (reggel kb. 50, este, lefekvés elõtt kb. 25 fordulat, a forgás lassításához további 10-10 fordulat). Ennél különös figyelmet kell fordítani a megfelelõ légzésre, mert így a kellõ gyorsaságú forgás következtében kialakuló, testünk központjától távolító erõ a véráramot a tüdõ zártabb redõibe is bepréseli. Ezt követi a kádnál elõször a karok és a nyaktájék (pajzsmirigy) hideg vizes kezelése, majd az egész test hideg vízzel való ledörgölése. Tisztálkodásra a reggeli és a fogmosás után kerül sor. Mintegy 3 óra eltelte után jön a kb. 40-45 perces talajtorna (vége felé a gumikötelekkel), a legvégén pedig 1-2 perces fejenállás. A napi elfoglaltságok függvényében a talajtorna az ebéd után 3-4 órával is elvégezhetõ.
A fentiekbõl kiderül, hogy a sok tennivaló miatt reggelizni csak 10-11 körül tudok. Emiatt az ebéd idõpontja sem eshet délután 3-4 óránál korábbra. Ez azonban nem késõ, mert szervezetem gyermek korom óta megszokta az éjfél körüli lefekvést, így a vacsorázásom ez elõtt mintegy 3 órával történik. Ekkor ismét a SEMATO-körözöttet fogyasztom, de csak fele mennyiségben, egy joghurttal, valamint egy csésze mézzel és gyümölcskockával (feketeszeder, illetve málna váltakozva) ízesített teával Ugyan ilyen teát iszom a reggeli után is). A vacsora és a lefekvés között kerítek sort a zenehallgatásra, mely a kikapcsolódást szolgálja. A reggeli meditációt az ágytorna közben, az estit közvetlenül a dervisforgás elõtt végzem. Hetente egyszer - az ágytorna elõtt - a talp reflexzónáit is kezelni szoktam.
Fentiek meglehetõsen macerásnak tûnhetnek. Az a körülmény azonban, hogy ezek rendszeres elvégzéséhez nem kevés akaraterõt kell mozgósítani, egyúttal a lelkiállapot karbantartását is szolgálja. Az egyén - szabad akarata révén - eldöntheti, milyen minõségû földi létet tart önmaga számára megfelelõnek. Aki a földi létet nem valamiféle „siralom völgyének", hanem a cselekvés-alkotás mozgalmas és változatos tevékenységi területének tekinti, az értelmét látja annak, hogy szellemi és testi képességeit igyekezzék használható állapotban tartani. Ehhez bizonyos dolgokat napi, másokat heti rendszerességgel el kell végezni. Sajnálatos az, hogy az emberek többsége csak akkor hajlandó erõfeszítéseket tenni (a vágy szintjén), amikor a megroppant egészség helyreállításának esélyei már nullára csökkentek. Koromnál fogva ezt a jelenséget több barátomnál tapasztalhattam. Õk az én igyekezetemet mosolyogva hallották-látták, és fölöslegesnek tekintették egész addig a pillanatig, amíg nem döbbentették rá õket a betegségük visszafordíthatatlanságára. Magam a velem „véletlenül" kapcsolatba kerülõ fiatalokkal megkísérlem megértetni, hogy könnyebb megelõzni a bajt, mint abból kikászálódni. Néha némi eredményt is sikerül elérnem, s ez ösztönzi a folytatást.
„Együtt! - Felhívás a magukat nemzeti elkötelezettségûnek valló politikusainkhoz"
Kis papírzászlóként ajánlottam az itt látható jelképet fél évvel az 1998-as választások elõtt. A zöld négylevelû lóherében az akkor magát nemzeti elkötelezettségûnek valló 4 párt jelvényét helyeztem el. A „Felhívás…" elé-alá nem írtam oda a nevemet, mert - mint mondtam akkor a tizenéveseknek - nem játszhatom el azt, mintha feltételezném, hogy ilyen „együtt-indulás" létrejöhet. Nem is jött létre.
A „Csodaszarvas" e számának több száz példányát osztottuk szét ifj. Hegedûs Lóránt lelkészi beiktatásán a Hazatérés Templomában, Budapesten. A „Csodaszarvas" e számát e rendezvény ismerete nélkül készítettük, emiatt nem egyeztethettünk elõre szétosztási szándékunkról. Így aztán néhány rendezõ a kiadvány utolsó példányainak szétosztását megakadályozta - amit a fiatalok mélységes döbbenettel vettek tudomásul -, noha azt tizenéves diáklányok - a tatai fiatal csapat és mellettük az itt tanuló kárpátaljai rokonaim - végezték olyan percekben, amikor az nem okozhatott semmiféle zavart. (Azóta az egyik közülük kitüntetéses oklevelet szerzett óvodapedagógus, másikuk negyedéves kémia tanárjelölt az ELTE-n, már gyermekes édesanya.)
A rendezvényen a katolikus egyházat dr. Bárdos Ferenc, belvárosi fõplébános képviselte, mellesleg jóbarátom volt (már elhunyt). Õt is váratlanul érte a kiadvány (kérésemre Kriszti személyesen adta át neki). A következõ történt: Az egész csapat fent ült a karzaton. Egész idõ alatt figyeltem Bárdos Feri barátomat (leányaimat õ készítette fel bérmálásra és Marcsi lányom házasságkötési szertartását is õ vezette, a Dagályba is együtt járogattunk egy idõben), aki ezt megérezhette, mert nézelõdött felfelé, de mi nem látszottunk. Este felhívtam telefonon, és megemlítettem, hogy én küldtem oda unokahúgommal a kiadvány egy példányát. Mire õ megkérdezte: „Te mit kerestél ott?" „Azt, amit te" - válaszoltam. Elbeszélgettünk, a végén áldását adta rám.

A „Tájékozódó" létrehozatala

Beköszöntõ
Kedves Olvasóink!
Köszöntöm Önöket, köszöntelek benneteket, ha még az ifjú korosztályhoz tartoztok.
Mint látható, e lap egy ifjúsággal foglalkozó alapítvány kiadványa, de szeretettel fogadunk bármely korosztályhoz tartozó olvasót, írót és beszélgetõ társat. Mert lapunk neve ilyen szándékot takar. Nevezhettük volna társalgónak, ha azt, amirõl gondolatot szeretnénk cserélni, parttalannak és unalomûzésnek tekintenénk. Az öncélú társalgásnak azonban nem látjuk értelmét. Ezért adtuk lapunknak a „Tájékozódó" nevet, ami annyiban hasonló az elõbbi változathoz, hogy egyaránt jelenthet helyet vagy személyt. Helyként olyant, ahol mind az író, mind az olvasó tájékozódni kíván. Személyként pedig azokat, akik szeretnék idõrõl-idõre betájolni magukat ebben a világban, melyben az égtájak, és a „bal" vagy a „jobb" már elvesztették eredeti tartalmukat.
Nyitottan várjuk az érdeklõdõket, mert magunk is érdeklõdni fogunk. Nyitottságunkat úgy értelmezzük, hogy befogadunk bármely írást, amely a magyar társadalom hasznára válhat, múltjának-jelenének árnyaltabb megismerése, ill. a jövõ útjainak-lehetõségeinek keresése szempontjából. Nem rejtjük véka alá azt sem, hogy a társadalmi hasznosság értékirányultságát a honszeretet, a korszerûség és hagyományõrzés összhangja, az egyén, a család és a tágabb közösség biztonságát szolgáló erkölcs jelenti. Olyan erkölcs, melynek alapja: az Istenbe, a mindenséget teremtõ és az Életet folyamatosan megújító Örök Szellembe vetett hit.
Az ilyen irányultságú írások mellett várunk kérdéseket is azok részérõl, akik csupán a válaszok között szeretnének elfogadhatót találni, de azoktól is, akik úgy kívánnak kérdezni, hogy errõl saját véleményüket-feltételezésüket is hajlandóak kifejteni. Más szóval, oda-vissza mûködõ kapcsolatban gondolkodunk, mert napjainkban is a korábbi idõk kinyilatkoztató módszerével találkozunk. A nagyobb összejöveteleken a résztvevõk csupán passzív hallgatók, ritka a kérdezõ, és ha van ilyen, általában nem kap kielégítõ választ (különösen akkor, ha a kérdése „meredek"). Ez a jelenség persze közszereplõinknél nyilvánul meg elsõsorban.
Nem igényelhetjük azt, hogy a beérkezõ kérdések többségére hamarosan találunk megfelelõ színvonalú válaszadót, hisz lehetõségeink korlátozottak. Kezdeményezésünk mögött azonban az a remény húzódik meg, hogy a párbeszéd iránt érdeklõdõk köre egyre bõvülni fog. Azt is elképzelhetõnek tartjuk, hogy egy vagy több kérdés-téma megbeszélése ne írásban, hanem élõszóval történjék. Ehhez az szükséges, hogy kezdeményezésünk valamely, alkalmas helyiséggel is rendelkezõ közösség tetszését olyannyira megnyerje, hogy ilyen rendezvény lebonyolítását - az elõadók meghívásának kivételével - magára vállalja.
Az ilyen kis közösség saját ifjúsági szerkesztõséget, kis szamizdat lapot hozhat létre, ha körükben írói (esetleg grafikusi) vénával megáldott társak találhatók. Kiemelkedõ színvonalú alkotásaikat a Tájékozódó-ban megjelentetjük. Az ifjúsági szerkesztõségek tevékenységét - éves beszámolójuk alapján - értékeljük és az elsõ 3 helyezettet jutalmazzuk. A közösség saját könyvtárat is mûködtethet, melynek könyvállományát Alapítványunk igyekezni fog bõvíteni.
Tervezzük olyan rovat indítását, melyben olvasóink megírhatják, ha a TV-ben, rádióban, vagy a sajtóban a magyarságot sértõ megnyilvánulásokkal találkoznak, legyen az rágalmazás, gúnyolás vagy csupán ferdítés. Ezzel annak akarunk hangot adni, hogy érzékenysége nemcsak másoknak, hanem nekünk is van.
Alapítványunk magánjellegû, intézményi támogatásban nem részesül (ezzel magyarázható lapunk szerény külleme). Ilyen igénnyel egyenlõre nem is kívánunk fellépni, mert a magyarság melletti kiállás jelenleg nem tartozik a támogatott kezdeményezések kategóriájába. Cselekvésünket azon meggyõzõdésünk ösztönzi, hogy társadalmunk önszervezõdési képességének felélesztése az egyik, talán a legfontosabb tennivaló jövõnk biztosítása érdekében.
A reánk köszöntött Új Esztendõ alkalmából Alapítványunk és Szerkesztõségünk nevében Mindenkinek, aki olvasónk ill. írótársunk szándékozik lenni, jó egészséget, munkájukhoz ihletet és jókedvet kíván:
Tóth János
Kelt: Budapest, 1998. január 7.
Fentieket azzal egészítem ki, hogy az itt látható átvételi elismervények egyikének tanúsága szerint kiadványunknak volt olyan száma, amelybõl - az OSZK-nak átadandó 6 „köteles példány" mellett - már mind a 27 befogadó intézménynek juthatott volna. A másik elismervény azt tanúsítja, hogy e 27 példányból nem kapott a KSH. Ezt megelõzõ panaszra válaszolva juttattam el az ELTE Központi Könyvtárának is a hiányzó számokat, de tõlük még nem kértem átvételi elismervényt, mert azt hittem, hogy egyedi esetrõl van szó. Tévedtem.
„Tájékozódó" 1998/2-3,
benne: Tóth János: „5 évezred történéseirõl 50 oldalon"
(második, bõvített kiadás)

Képek a vetélkedõrõl
„Tájékozódó" 1999/2-3, benne
Tóth János: „Hogyan segítsünk magunkon"

„Tájékozódó"1999/4-5, benne
Szabó László: „Csaba királyfi - Hun rege 12 énekben"
közzététele

Szabó László lelkész-költõ gazdag életmûvébõl csupán a „Csaba királyfi"-t adtam ki. Döntésemet - Alapítványunk anyagi kereteinek szûkös volta mellett - befolyásolta Mitrovics Gyula, akkori debreceni egyetemi tanár 17 oldalas méltatása is, melyet a Nagykõrösi Arany János Társaság 1931. okt. 25. ülésén olvasott fel (e kiadvány is tartalmazza). Terjedelme miatt csak az elsõ másfél oldalt idézem:
„A Protestáns Szemle 193O. áprilisi számában „A Csaba trilogia folytatása" címmel tanulmányt írtam a trilogia második részérõl, „A hun király"-ról, amely egy fiatal amerikai ref. lelkésznek, Szabó Lászlónak tollából 1929-ben látott napvilágot a Budapesti Hírlap kiadásában. Elfogulatlan és gondos vizsgálat alapján arra az eredményre jutottam, hogy Szabó „olyan értékeket áraszt elénk, melyek nem mindennapi költõi erõ termékei. Azért tehetségének joga van ahhoz, hogy alkotását legkomolyabb mérlegeléssel vegyük kezünkbe; joga van ahhoz, hogy a legnagyobbak mértékével kritizálva itéljünk fölötte." Szabónak „A hun király"-ban Arany tervezeteinek felhasználásával s önállásának és eredetiségének mégis a teljes megõrzésével „sikerült költõi feladatát megoldania kompozicióban, jellemrajzolásban, a cselekmények drámai megoldásában, az archaikus nyelv költõi szépségeiben." Mindezek alapján nagy költõink sorába tartozónak vallottam, s kifejeztem azt az óhajtást, hogy most már adja közre a megígért harmadik és befejezõ részt: a „Csaba királyfi"-t. Különben Dóczy Jenõ is hasonló elismeréssel taglalta a Magyarság hasábjain, s több más oldalról is igen elismerõ méltánylásban részesült.
A Nagykõrösi Arany János Társaság, nevéhez és Arany-kultuszához híven, sietett a költõt tagjai sorába iktatni. Most a sárospataki õsi Kollégium saecularis ünnepe alkalmával díjnyertes ódájának felolvasására Amerikából haza érkezvén, a költõ itt van közöttünk, és itt van a - „Csaba királyfi" is.
A harmadik résznek elolvasása után méginkább megerõsödött bennem a meggyõzõdés, hogy ha költõnk közöttünk élne, s eleven összeköttetést tarthatna fenn irodalmi életünkkel, már általánossá lett volna az õ költõi elismertetése. Költõi stílus-mûvészete, megjelenítõ drámai ereje, képzeletének kifejezõ színgazdagsága, meseszövésben kiapadhatatlan leleménye, konstrukciójának ereje és nagyvonalúsága, érzéseinek a mélysége, változatossága és kifejezõ formákba való átömlése: - nála tartalom és alak egyszerre születnek! - olyan hatalmas teremtõ költõi erõnek revelációi, amelyeket nem lehet sem lekicsinyelni, sem elhallgatni. A Szabó László értékanyagából táplálkozva igen sok valóban érdemes költõ holtáig megélhetne."
A mû értékét nem csak Mitrovics Gyula ismerte fel. A Kanadában megjelenõ „Amerikai-Kanadai Magyarok Vasárnapja" c. hetilap rovatvezetõje, a pár éve elhunyt dr Fáy István, az alábbi körülmények közepette szerzett tudomást a kiváló költõ alkotásáról. Idézek a hozzám intézett levelébõl:
„Kedves Barátom, tegnapelõtti postámmal kaptam meg a „Csaba királyfi"-t. Megmondom õszintén, hogy az ilyen küldeményeket mindig gyanakvással fogadom, mert legnagyobb részük dilettáns munka. Ettõl függetlenül pillanatnyilag 34 van itt, és azt hiszik, hogy írni fogok azokról, s dicséretem által feljutnak a magyar Parnasszusra. Hát tévednek. Így voltam a „Csaba királyfi"-val is. Aztán este találomra belelapoztam és nem tudtam hová lenni a csodálkozástól. Pedig hivatásomnál fogva sem vagyok csodálkozó természet. 4-5 versszak elolvasása után azonnal mondani kezdtem magamban: „Hullatja levelét az idõ vén fája, / Terítve hatalmas rétegben alája…" Gyönyörû. Még este elolvastam, tegnap pedig újra. Senki nem mondaná meg, hogy ezt nem szellemi Édesapánk, Arany János írta.
Hálásan köszönöm Neked és Sisa Pistának. Neki holnap írok a Virginiában lévõ címére. Most nem megyek bele a részletekbe, mert csak Mitrovics Gyula professzort ismételném. Ehelyet az õsz folyamán írni fogok róla, hogy sok ezer olvasóm értesüljön errõl a nagy értékrõl. Érdekes, hogy a költõ, Szabó László neve egyedül Szerb Antal irodalomtörténetében szerepel, ott is csak a bibliográfiában, az 1904-ben kiadott „Jókai élete és mûvei" címû munkával kapcsolatban. Lehet, hogy nem õ, de lehet, hogy igen, mert akkor életrajza szerint 24 éves volt.
Ez a tizenkét énekbõl álló, tökéletes fölkészültséggel írt kis „eposz" olyan gyönyörû, hogy mindenkinek ajánlani fogom.
Végül megkérdezlek, volna-e rá mód, hogy küldenél egy példányt a Fáy Társaságnak. Sok hozzáértõ olvasná. Ne vedd ezt részemrõl szemtelenségnek."

Természetesen kérését teljesítettem, és ezzel kialakult máig tartó baráti kapcsolatunk dr. Fáy Csabával. Mindkettejük leveleibõl, majd Csabával folytatott beszélgetéseinkbõl, valamint az általa küldött írásokból és könyvekbõl megismerhettem a hosszú múltra visszatekintõ Fáy-család több tagjának értékes tevékenységét. Dr. Fáy Elekrõl (1853-1914), „A magyarok õshona" címû hatalmas munka szerzõjérõl, valamint Fáy Aladárról (1898-1963), Csaba édesapjáról részletes ismertetést olvashatnak az „Alig ismert nagyjaink" címû könyvemben. Utóbbi nem csupán a képzõmûvészetben alkotott maradandót, hanem felbecsülhetetlen értékû mûkincseink megmentését is köszönhetjük neki. Hálából rákosiék 9 év börtönnel jutalmazták.
Szabó László életmûvérõl nagy elismeréssel írt Várdy Béla irodalomtörténész a „Kapu" 1995/3 számában megjelent hosszabb tanulmányában. Ebbõl idézek:
„…Az egyetlen kivétel talán a már idézett Szabó László, aki eposzaiért az 1930-as években Magyarországon is sok elismerést kapott. Elsõsorban a már említett két hun eposzáért becsülték. Szabó azonban „Pocahontas" címen írt egy nagy indián eposzt is egy 16-ik századi indián hercegnõrõl. „…Ennek az indián hõsének természetesen semmi köze sincs a hun és a magyar eposzok tematikájához (amiben én nem lennék ennyire biztos, T.J.), azonban az elsõ versszakait olvasva az embernek mégis olyan érzése támad, mintha Arany Toldijának Elõhangját olvasná:

Egy soha nem látott sellõszerû lyányka
Jár éjszaka hozzám álom palotába.
Bimbóból kifeslõ szép tavaszi kellem,
Ott fekszik elõttem tündéri lepelben.

Üde testét, melyet lombol a szemérem,
Üveg ajtón mintegy deli kincset nézem.
Muzsikál a bûbáj, mi rajta elömlõ,
Forma tökély, mint egy ó-görög istennõ.
Mámoros alvásban pihegnek a mellek,
Tornyosodó halmán szamócák hegyelnek,
Csók-vágyak a vérét arcába kavarják,
Mámor mosoly íve futja körül ajkát.

Mint hegysorok csúcsa tavasz-este hóban,
Kettõzi magát a kék erdei tóban.
Úgy fogsora gyöngye, melyet nevetésre
Körül ölel ajka rózsa kerítése.

Pilláira álom pici lába lépked,
Selyme sövényire hunyorog a lélek,
Mámorosan reszket, mint rezeda kelyhe,
Mézet kutatón ha méh bizsereg benne.

Hercegi teremtés, Manitó madonna,
Mintha Pigmalion mûvészete volna.
Mozdulata légi, hangja, szava égi,
Ki isteni csókok zamatából lép ki.

Kelõ nap arannyal önti el az ágyban,
Gyönyörû testére ráveti az árnyam.
Õ szendere tüntén nyújtja kezét: „Látlak,
Soha nem hallott út izgalmira várlak."

Ki vagy te gyönyörû tünemény lyány? - kérdem,
Ki madárként szárnyalsz kék levegõ égen?
Hogy szárnyad a szárnyam és lelked a lelkem?
S eltemetett titkod hû dalnoka lettem?

„Nagy útnak folyamán - így cseng föl a kedve -
Magadtól is rájössz szomorú nevemre.
Figyelmünket mostan kösse le a múltunk,
Lásd, ahogy a tenger hullámiba hulltunk."

A sárospataki kálvinisták világában felnövekedett Szabó László feltétlenül a legtehetségesebb, nyelvileg legcsiszoltabb képviselõje századunk (mármint a XX. sz., T.J.) elsõ fele amerikai-magyar költészetének…"

Sem az említett szakírók, sem a költõ 75. születésnapjára az USA-ban kiadott „Pocahontas" c. mûvénél elhelyezett életrajz (Borshy Kerekes György jegyzi) nem szerepelteti a felsorolt alkotásai között a „Feleségemhez" címû kötetét. Nem véletlenül. A költõ elsõ házassága - életének feldolgozhatatlan csalódása. E csalódást futólag többen említik, részletek nélkül. Magam másoknál valamivel többet tudok errõl az eseményrõl Annuska - késõbbi Édesanyánk - 70 éves korában írt és halála után a hagyatékában fellelt „Kilétemrõl" címû visszaemlékezésébõl (következõ, „A XX. század családi tükörben" c. könyvemben közzé fogom tenni).
A nagy szerelem alanya, Annuska, akkor a 18-ik évében jár. 14 évesen, félárván (édesanyját két évvel elõtte, tífuszjárvány során veszíti el), USA-ba kivándorló nagybátyja viszi magával, hogy ne maradjon a mostoha anya mellett. Még nincs 17 éves, amikor a költõ megismerkedik Annuskával egy általa színpadra állított mû fõpróbáján, ahová a színdarab egyik szereplõje, Annuska rokona viszi magával. A következõ színmûben már jelentõs énekes szerepet kap. A bemutatót követõ színikritika kiemelten foglalkozik tehetségével, hangjával és játékával. A költõ szerelemre gerjed, de ez egyoldalú, mert a kislány addigi életútja nem kedvezett annak, hogy felébredjen benne a másik nem iránti érdeklõdés.
A költõ akkor - a korabeli fényképek tanúsága szerint - igen jó megjelenésû, kiváló hangú, 28 éves férfi, aki bízik abban, hogy képes meghódítani szerelmét. Hamarosan házassági ajánlatot tesz, ami elõl Annuska tapintatosan kitér és idõt kér. A költõ türelmetlen, de teljesíti szerelme kívánságát, mely olthatatlan honvágyából fakad. Egy hazautazó magyar házaspárral Annuska is hazautazik a költõ nõvéréhez. A hosszú hajóút, több város megtekintése, a világ kinyílása számára a legszebb és legmaradandóbb élményt nyújtja. Itthon az édesapja azzal fogadja, hogy Szabó László táviratilag megkérte a kezét és õ beleegyezését adta. A visszaút hajójegyei is megjöttek. A költõ a New York-i kikötõben fogadja szerelmét és még aznap összeadja õket a helyi esperes, Kuthy Zoltán.
Tíz hónap elteltével megszületik Iluska. A honvágy azonban fokozatosan depressziós állapotba megy át. Annuska orvosi javaslatra Iluskával együtt hazautazik és ismét a költõ nõvérénél lakik. A visszatérést nem sietteti. Ez számomra egyértelmûvé teszi azt, hogy a költõ szerelme nem talált viszonzásra a házasságban sem. Feltételezem azt is, hogy a házaséletre való lelki felkészületlenség az amúgy is puritán és szemérmes református parasztcsaládban nevelkedett kislány esetében, a vérbõ férfinek a „férj jogán" természetes szerelmi játék-kényesztetés igényével együtt járó megnyilvánulásai még tovább rontottak a helyzeten (a „Kilétemrõl" c. visszaemlékezésében Édesanyánk csak annyit jelez, hogy számára érthetetlen volt a paphoz nem illõ viselkedés). Aztán kitört az elsõ világháború, s a különélés hat évre hosszabbodott. Majd egy félreértett levélrészlet végkép megpecsételte kettejük kapcsolatát.
Másfél évtizeddel azután, hogy másodszor tért vissza a Hazájába, Annuska találkozott azzal a nála 5 évvel fiatalabb férfivel, akit gyermekként már ismert a kivándorlása elõtt. E férfivel - Édesapánkkal - élettársi viszonyba kerültek. Az új házasság megkötésére azonban nem kerülhetett sor, mert Szabó László a váláshoz nem járult hozzá. Nagy tisztelettel tekintek Szüleimre azért, hogy egy lelkész felesége és egy ügyvéd felvállalja kapcsolatukat és annak gyümölcseit, nem törõdve az akkori társadalom többségének felfogásával-ítéletével. Így két nõvéremet, s engem még Szabó László gyermekeként anyakönyveltek, noha a költõ csak a húgom születése után látogatott haza („A hun király" bemutatása, illetve a Nagykõrösi Arany János Társaság tagjává választása céljából). Ekkorra az új házasság már létrejöhetett, és a négy gyermek jogi helyzete is rendezõdött, Iluska pedig Milánóban képezte tovább magát operaénekesként. Tanulmányainak költségeit Édesapja biztosította az USA-ból.
Ami a „Pocahontas"-t illeti, az Elõhangját olvasva úgy érzem, hogy az akkor 75-ik évében járó költõ a 17 éves indián kislányban a fiatalkori viszonzatlan szerelem utánérzését vetette papírra.

Tangazdaság - Verpelét

Barátaimat, az Alapítványunk tevékenysége iránt érdeklõdõket, 1999.12.17-én, a közelgõ karácsony és újév alkalmából levéllel kerestem meg. Ennek egy része a fejezet címét adó elképzelésemrõl, valamint egy az idõ tájt felvetett javaslatomról szólt, így azt az alábbiakban ismertetem:

Kedves Barátaim!
Ismét lezárhatunk egy évet. Csaknem fél év telt el azóta, hogy a Tájékozódó 1999/4-5. számával életjelt adtam magamról. Az azóta eltelt idõszakból ismertetek két olyan ügyet, mely hónapokig foglalkoztatott.
1./ Megkíséreltem megszerezni alapítványi hasznosításra egy 9 éve elhagyott és így lepusztult magyar katonai laktanyát a Heves megyei Verpeléten. Tervemmel dr. Torgyán József pártelnököt kerestem meg, mivel a Honvédelmi Minisztériumot a kisgazdapárt irányítja. Rajta keresztül eljutottam a Földmûvelésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz, majd õk összehoztak a HM-mel.
Elképzelésem leegyszerûsítve: Négynemzedékes magyar családokból létrehozni olyan közösséget, amely a volt laktanyát körül veszi saját házaival, kalákában megépítve azokat. Az ehhez szükséges, csatlakozó 20 hektáros mezõgazdasági területet magánszemélyektõl vásároltam volna meg 1 millió forinttért, és azt az elsõ 40 család között osztottam volna ki. E családok feladata lett volna a volt laktanya épületeinek és közmûveinek rendbehozatalát elindítani, hogy ott majd kialakíthatók legyenek a közösség által mûködtetendõ intézmények.
Munkájukat segítette volna a település önkormányzata azzal, hogy a sok helyi munkanélkülibõl az arra alkalmasak közmunkát végeztek volna (az állam ilyen esetekben a minimálbér összegét adja). A létesítendõ intézmény önfenntartásra rendezkedett volna be. A családok kiválasztása ennek megfelelõen történt volna, elsõsorban a határon túli jelentkezõkbõl (kárpátaljai-erdélyi-csángó iparosok, parasztok, gyermeknevelõk stb.), akik tangazdaságot és gyermekintézményeket mûködtettek volna. Az intézménynek saját orvosi ellátása és temetõje is lett volna.
A 4 ezer fölötti lélekszámú település önkormányzatának jegyzõje lelkesedéssel fogadta tervemet, az állami szintû döntéshozók azonban - így maga Torgyán József is, akinek írásban beszámoltam az elõkészítés eredményeirõl - válasz nélkül hagytak. Ebbõl arra kell következtetnem, hogy Hazánk jelenlegi vezetõi sem kívánják elõsegíteni a magyarság, mint közösség megerõsödését.
2./ Göncz Árpád elnöki megbízatásának lejártához közeledve, a Vasárnap Reggel nevû hetilap, a következõ köztársasági elnök személyét latolgatva, 7 nevet tett közzé. Egyúttal felkérte olvasóit arra, hogy 8-ik személyként küldjenek javaslatokat. Mivel a felvetett nevek egyértelmûvé tették a lap sanda szándékát, úgy gondoltam, ellenõrzöm a magatartásukat:
Aláírásgyûjtésbe kezdtem egy olyan levélhez, amelyben két név vetõdik fel: Dr. Pákh Tibor jogászé, aki felnõtt korának 17 esztendejét börtönben, majd további éveket rendõri megfigyelés alatt töltötte, valamint Balczó Andrásé, a világszerte ismert öttusázóé, 12 gyermekes családapáé. Azért e két név szerepelt, mert érzékeltetni kívántam azt, hogy a fedhetetlen múlt és a példás jelen feltétele kell legyen egy olyan személy kiválasztásának, aki jelentõs közhatalommal ugyan nem rendelkezik, de alkalmas arra, hogy a magyarság képviseltében jelenjék meg.
A dolog a nyaralások idején történt, és, mert nem akartam túlságosan elhalasztani a válaszadást, csupán 100 személy aláírását (személyük azonosítási adataival együtt) tudtam beszerezni. A fõszerkesztõ az ajánlott küldemény átvétele után azonnal felhívott. Megköszönte a javaslatot és közölte, hogy megtudakolják Balczótól, miként fogadja a felvetést. Azt válaszoltam, hogy ez öngól lenne, hisz Tõkés László elõzetes egyetértését nem kérték ki (ezt tõle tudtam), ennek ellenére szerepeltették a 7 név egyikeként, mégpedig a legalacsonyabb támogatottsággal (4%), miközben például Németh Miklósnak 26%-ot, Glatz Ferencnek 19%-ot jósoltak. A fõszerkesztõ mentegetõzni kezdett, mondván, hogy félreértettem. Ezek után a lap elhallgatta a témát, nem tett közzé olvasói javaslatokat, így a miénket sem.
Pár hét elteltével arról számoltak be, hogy az olvasóktól sok javaslat érkezett az új köztársasági elnök személyére, és ezek alapján a legtöbb javaslatot kapott 20 személy nevét nyilvánosságra hozzák. Szerepelt közöttük Balczó András neve is.
A kiemelt levélrészlethez, annak mindkét témájához, szükségesnek tartok kiegészítést fûzni a jelenben:
Ad 1./ A használatból kikerült laktanyáról egy orvosnõtõl, dr. Szöllõsi Rozitól véletlenül(?) szereztem tudomást. Ettõl „indult be az agyam" a hasznosítás mikéntje irányában. Õszintén szólva, nem sok esélyt adtam annak, hogy kezdeményezésemet siker koronázhatja. Azonban legalább ugyanilyen mértékben érdekelt, vajon támogatásra talál-e olyan ötlet, mely egyértelmûen egy magyar kisközösség létrehozatalát célozza, mégpedig úgy, hogy azt az elszakított területeinken, különbözõ nemzetiségûekkel együtt élõ családok hoznak létre, s mi több, a megvalósításhoz bevonják a helyi romák azon részét, mely hajlandó munkát végezni, legyen az az építkezésben való közremûködés, vagy akár a vadon termõ gyümölcsök, növények, gombák stb. begyûjtése.
Arra is kíváncsi voltam, hogy egy, a magyar földmûves réteg érdekképviseletét felvállaló pártvezér, aki a kormány tagja, és aki a két kormányzó párt megállapodása alapján a köztársasági elnöki szék várományosa, hajlandó-e kiállni egy ilyen kezdeményezés mellett, figyelembe véve azt, hogy a teljesen lepusztult laktanya Kft általi õrzésére évente milliókat költenek immáron több mint egy évtizede. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy e pártvezér és köztem 1995-ben levélváltásra került sor (lásd az alábbiakat), tehát nem ismeretlenül fordulhattam hozzá.
Ad 2./ Bizonyos idõ elteltével, a Dunakeszi-Fóti Nyári Szabadegyetem egyik rendezvényén Balczó András is elõadást tartott. Összeismerkedtünk. Megkérdeztem tõle, tudott-e arról, hogy a sajtóban az õ neve is felvetõdött az új köztársasági elnök megválasztását megelõzõen? Válaszában utalt arra, hogy vannak olyan barátai, akik tudtára hozzák, ha õt érintõ-érdeklõ híreket hallanak-olvasnak. Így szerzett tudomást arról, hogy 20 név között õt is megnevezték. A lista létrejöttének körülményeit azonban a barátja nem ismerte. Mivel a rendezvényre magammal vittem a szóbanforgó levelemet és annak mellékletét (a gyûjtõívet, rajta a Balczó-család fényképével), így nem csupán elmondtam a kezdeményezésem történetét, hanem annak dokumentumait át is adtam. Megköszönte, de nem érzékeltem jelét annak, milyen hatást váltott ki benne a történet megismerése. Remélem, hogy nem okoztam számára csalódást, hisz személye a fedhetetlen múlt és a példás jelen megtestesítõjeként került a sajtó nyilvánossága elé. Az elõzetes egyetértés beszerzésére pedig azért nem kerülhetett sor, mert döntõ szerepet tulajdonítottam és tulajdonítok ma is annak, hogy az ilyen jellegû kiválasztás akkor hiteles, ha arról az érintett elõre nem szerez tudomás. A jelölés elfogadása vagy elutasítása ugyanis az elõzmények megismerése után is a kiszemelt személy csorbíthatatlan joga marad.
Most pedig elsõ irományként azt a levelet ismertetem, melyet mint elõzményt említettem feljebb:

Dr. Torgyán József úrnak Bp., 1995. 03. 16.
Budapest

Kedves Torgyán József!
A március 15. eseményeinek látványa késztet írásra. Úgy szólítom meg Önt, mint állampolgár az állampolgárt, hisz a címek-rangok önmagukban véve nem értékhordozók.
A változások üteme - világszerte és itthon is - igen felgyorsult. Az ismeretek szüntelen bõvülése és az értékrendek módosulása megkérdõjelezi a jövõ tervezhetõségét, éppúgy, mint a múltról alkotott kép helytállóságát. Feltételezhetõ, hogy a közeljövõben átírják a világtörténelem számos fejezetét. Hitek és vallások keresik új támasztékaikat. Ez a helyzet soha nem volt csábítást jelent a csalásra, a gyors anyagi felemelkedésre, a politikai szélhámoskodásra.
Noha a jelenség világméretû és e léptékben köti le figyelmünket is, nekünk magyaroknak mégis elsõsorban hazánk és magyarságunk gondjai kell, hogy az élen álljanak.
Ilyen bonyolult és csaknem tervezhetetlen jövõkép esetén mérhetetlen nagy feladat a felsõszintû irányítás. Az ezzel járó felelõsség vállalásának mérlegelése ill. eldöntése pedig a feladat és a felelõsség nagyságával arányos alázatot és elmélyülést igényel.
Ön élére állt egy pártnak, amely mögött fõleg parasztságunk található. Hiba volna nem látni, hogy ebbõl a pártból - legalábbis egyelõre - hiányzik az az értelmiségi réteg, amely a korszerû állam és társadalom kiszolgálásához szükséges funkciók ellátását kellõ létszámú, felkészült személlyel biztosíthatná.
Ezen a helyzeten javítani kellene a következõ választásokig. A hátralevõ három év kevés is, meg sok is.
Kevés, mert a bonyolult feladatok sikeres ellátásához hiteles és felkészült személyek kellenek. Ezek kiválasztása és felkészítése sok idõt igényel. A hitelesség talán hamarább megteremthetõ, nem engedhetõ meg azonban a „menet közbeni" felkészülés, mert az nagy károkkal jár (a „menet közben" alatt egy esetleges választási gyõzelem után beinduló menetelést értek).
Sok, mert az emberek viszonylag gyorsan felejtenek, így 3 év alatt el lehet felejtetni velük kellemetlen dolgokat. Arra gondolok, hogy meg kell kísérelni feloldani a tisztázatlanságokon alapuló bizalmatlanságot. Az emberek többségében bizalmat ébreszt az, ha azok, akiknek takargatnivalójuk van, maguk rántják le a leplet a titkaikról. Szerintem, Csurka István helyesen cselekedett, amikor megtette ezt a lépést az önátvilágítással. Csak így szerezhetett bizonyosságot afelõl, hogy aki mellette maradt, az múltjával együtt fogadja el. Önnek és más, vezetõ szerepre aspiráló személyeknek is meg kell tenniük a nehéz lépést. Nem célszerû ugyanis arra számítani, hogy a hatalom birtokában meg lehet akadályozni a kellemetlen dolgok felszínre kerülését. Szerintem, sehol sem lehet, de különösen ebben az országban nem.
Úgy gondolom, nem egyedül vagyok olyan, aki már kamaszként, ügyvéd apámtól hallottam a titkosrendõrségek praktikáiról (a német megszállás idején a garanyi internálótábor foglya volt, elõtte az ungvári rendõrség fogdájában látogatás közben kaptam tõle eligazításokat, a szovjet rabságból hazatérve részletesen beszámolt a történtekrõl, a 40-es évek végén a kárpátaljai pápai helytartót készítette fel a heti gyakoriságú NKVD-kihallgatásokra, mint jóbarátja, mert ekkor már nem ügyvédkedett, de késõbb magam közvetlenül is megismerhettem mind a szovjet, mind a magyar titkosrendõrség módszereit). Mások nyilván más körülmények között szereztek ismereteket e téren. Úgy vélem, sokan vagyunk olyanok, akik számára az Antall-féle „boríték-ügy" vagy a Horn-féle válaszra (az „egy cipõben jártunk"-ra) történt reagálás elmaradása arra enged következtetni, hogy Önt mindkét személynek volt mivel sakkban tartania, különben schlagfertigségével visszavágott volna. Az ominózus Fekete Dobozos „behatolás" nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy egyrészt, többen megszerezzenek kényes dokumentumokat a maguk védelmére és mások zsarolására, másrészt, lehetõség nyíljék arra hivatkozni, hogy a titkos archívumokat manipulálhatták, így azok dokumentatív értéke megkérdõjelezhetõ.
Nos, a fenti körülmény addig nem okoz különösebb gondot, amíg Ön az ellenfél számára elfogadható szerepet tölt be. Amint ezen a szerepen túl kívánna lépni - netán a 98-as választás esetleges sikere eredményeként -, az akkori ellenfelei a lejáratás minden eszközét bevetnék Ön ellen. Ez pedig meghozná számukra a kívánt eredményt. Ugyanis, az egyszerû magyar ember - nyitottsága és nyíltsága révén - nehezen viseli el a becsapást, a megcsalatást, annak ellenére, hogy tudja, mindig számíthat a mások általi kihasználásra, mert befogadó és áldozatkész. Van persze más jellemzõ vonása is az átlag-magyarnak, mégpedig az alkalmatlanságunk arra, hogy önként nagy szervezetbe tömörüljünk, másszóval, hogy „egyszerre lépjünk". Szerencsére, az is jellemzõ ránk, hogy - noha hajlamosak vagyunk szélsõséges érzületekre - cselekvéseinkben tartózkodunk a szélsõségektõl.
Az Ön számára ismeretlen ember lévén, azzal nyújtok némi tájékoztatást magamról és szándékaimról, hogy mellékelem egy általam szervezõdõ pályázat kiírásának a tervezetét. Különös figyelmet érdemel az 1. sz. melléklet 10. pontja, illetve a hozzá tartozó forrásmû (a 2. sz. melléklet 19. sz. pontja), mert egy olyan segédtudományról van benne szó, amely bizonyítékot kínál arra, hogy az emberiség - az ún. bábeli nyelvzavart megelõzõen - azonos kulturális gyökérrõl táplálkozott. E kutatás iránt megkülönböztetett érdeklõdést mutatnak a távol-keleti országok, elsõsorban Japán, mert országuk, akárcsak a Kárpát-medence, igen gazdag a közös gyökerû földrajzi nevekben. A közelmúltban megkértem a kutatás elindítóját-névadóját, a kutatócsoport vezetõjét, Vámos-Tóth Bátor barátomat, dolgozza ki a pályázat ütemezéséhez igazodóan a Kárpátok-Eurorégió térségére vonatkozóan a Tamana-térképet (az e területen szereplõ azon földrajzi nevek feltüntetésével ill. elemzésével, amelyek a világ más tájainak térképén azonos név+szerkezet formájában megtalálhatók). Ennek birtokában megkísérelném a pályázatba bevonni - a kárpátaljai magyar iskolák mellé - a többi három ország néhány iskoláját is. Megemlítem még, hogy alapítványunk megnevezése csupán azért kétnyelvû, mert azt Kaliforniában, ill. Vancouverben élõ nõvéreimmel együtt hoztuk létre.
Kérem, tekintse soraimat jóindulatú zaklatásnak.
Szívélyes üdvözlettel:
Tóth János
Dr. Torgyán József elnök úr Bp., 1995. 04. 12.
Független Kisgazda- , Földmunkás- és Polgári Párt
Budapest

Tisztelt Elnök úr!
Mint láthatja, változtattam a megszólításon. Ennek oka az Ön válaszlevelének jellege, amely - tiszteletet érdemlõ gesztussal - viszontválaszra kínált lehetõséget két elemével. Az egyik, hogy véleményt mond az Alapítványunk által meghirdetett „10 kérdés érettségizõkhöz" c. pályázat célszerûségérõl, a másik, hogy megtisztel az „Össztûzben" c. könyvének megküldésével. A véletlen ördöge egy harmadik tényezõt is produkált azzal, hogy a könyvet a levél postázói nem küldték el, nyilván azért, mert a levél végén nem volt feltüntetve a melléklet. Természetesen, a könyv lemaradása semmit sem von le a gesztus értékébõl, így a válasz mindkét eleméért köszönetet mondok.
Ami a pályázat tartalmát illeti, Alapítványunk abból indult ki, hogy a magyar fiatalság többségénél hiányzik az identitástudat (az okok ismertek), anélkül pedig a taníttatás olyan befektetés, amelynek megtérülése bizonytalan. Márpedig nem vagyunk olyan gazdagok, hogy gazdag országok számára mûveljünk ki agyakat. A témaválasztás „korszerûtlenségének" következõ indoka, hogy ez a téma viszonylag alacsony költségigényû. A harmadik szempont az, hogy e pályázat útján szeretnénk megismerni olyan személyeket, akik a magyar nyelv és történelem színvonalas oktatásához hivatásérzettel rendelkeznek.
Sajnos, elõzõ levelem óta arról értesültem, hogy a kárpátaljai magyar tanárok jelentõs része január óta nem kap fizetést, így otthagyják az iskolát, mert kenyeret kell keresniük. Ennek nem csak az a következménye, hogy a pályázat meghirdetésének koncepcióján változtatnunk kell, hanem kérdésessé vált az is, lesz-e elegendõ tanár az érettségiztetéshez. Ez pedig már nem csak az Alapítványunk ügye.
Itt üt vissza a magyar-ukrán alapszerzõdés átgondolatlansága. Ezalatt nem csak az ellentételezés hiányát értem. Annak idején helytelenítettem (sokaknak szóvá is tettem), hogy Antall József nem kereste meg Kohl kancellárt közvetítõi felkéréssel. Ha valóban jó viszonylatban voltak, megkérhette volna, tegyen javaslatot Major miniszterelnöknek és Mitterand elnöknek arra, hogy kezdeményezzenek egy nagyhatalmi tárgyalást Ukrajna, Szlovákia (mint éppen csak létrejött államok) és hazánk részvételével Kárpátalja, mint vitatható hovatartozású terület tárgyában. Elõre kellett volna bocsátania azt, hogy nincs területi igényünk, de meggyõzõdésünk szerint a két új állam sem tarthat igényt a kérdéses területre. Ezért kérhettük volna, hogy a nagyhatalmak javasolják Kárpátalját Trieszthez hasonló jogállású területté nyilvánítani. Ez bizonyára elfogadható lett volna a nagytõke és a bankszféra számára is, mert a FÁK határa mellett lehetõvé tette volna egy, az említett államoktól független kereskedelmi- és bankközpont létesítését.
Most kormányunknak szembe kell néznie a három lehetõséggel:
- az anyaország magára vállalja a magyar nyelvû oktatás költségeit (elõtte persze számonkérheti az ukrán féltõl a kisebbségi oktatás kötelezettségének nem teljesítését, ha ez a kötelezettségvállalás benne van az alapszerzõdésben, de ez nem kecsegtet sok sikerrel);
- az anyaország befogadja az identitását megõrizni nem képes kárpátaljai magyarságot és az ukrán féllel közösen megteremti ennek jogi-gazdasági feltételeit (1946-ban ugyanitt a csehek „optálás" útján költöztették át a hozzájuk tartozókat, magam is szemtanúja voltam);
- egyiket sem teszi és akkor megbocsájthatatlan bûnt követ el a magyarság egy része ellen.
Kérem Elnök urat, fontolja meg e kérdés felvetését interpellációként.
Elõzõ levelemhez magyarázatot kívánok fûzni atekintetben, miért éppen Önt kerestem meg. Nos, azért, mert parasztságunkat jelenleg az Ön által vezetett párt képviseli. Számomra pedig parasztságunk sorsának alakulása meghatározó eleme magyarságunk sorsa alakulásának.
Ismeretes, hogy hazánk évszázadok óta különleges helyzetben van, mert nincs nemzeti elkötelezettségû vezetése és azt parasztságunk sínylette meg leginkább.
A fõrendhez tartozók különállása kézenfekvõ volt. Mint osztály, abban volt érdekelt, hogy kiváltságai minél tovább megmaradjanak. Ennek érdekében kiszolgálta a gyarmatosító hatalmat. Széchenyi hatalmas életmûvét nem csak a sógornõnek való imponálás vágya ösztönözte, nyilván felismerte és jóvátenni kívánta elõdeinek mulasztását is, hasonlóan néhány más fõrendi személyhez.
Középosztályunk sem igyekezett kinyilvánítani együvétartozását parasztságunkkal, így az sem érzett különösebb bizalmat az elõbbi iránt. Nem ismerte fel a parasztság szerepének jelentõségét a nemzet és az ország megtartásában. Késõbb sem tudatosodott benne az, hogy parasztságunk csak akkor válhat polgársággá, ha megszûnik a lenézettsége. Ez kétirányú feladat: egyrészt, igényli a parasztság megszólítását, meghallgatását és megértését (a folyamatnak magában kell foglalnia a parasztság valóságnak megfelelõ tájékoztatását is), másrészt, a középosztályban, az oda tartozó gyermekekben (az oktatáson-nevelésen keresztül) tudatosítani kell a parasztság értékhordozó-hagyománymegõrzõ szerepét. A feladat sürgõs, mert polgármesterünk létszámát a parasztságból kívánatos növelni oly módon, hogy felkutatjuk és korszerû ismeretekhez juttatjuk a tehetséges és szorgalmas parasztgyermekeket.
Nem verekedni tudó, hanem kimûvelt agyú fiúkra, még inkább leányokra van szüksége társadalmunknak, mert az utóbbiak által adható minta fogja meghatározni jövõnk alakulását. Már csak néhány év és elfogy parasztságunk azon rétege, amely még akkor is dolgozik, amikor kapájára már inkább csak támaszkodni képes. Az ezt követõk még átörököltek-megtanultak valamit elõdeiktõl. A mai falusi gyermek azonban már csak a TV-bõl áradó gügyüségeken-bárgyúságokon, meg a „Dallas"-okon nevelkedik, és ha senki sem tud nekik felmutatni más minõséget, akkor szellemileg rosszabb állapotba kerülhetnek, mint a hátrányos helyzetû cigánygyerekek, mert azokban legalább az együvétartozás-érzet ereje munkálkodik.
E gond nagyságát érzékeli Alapítványunk és szerény lehetõségeihez mérten igyekszik e gond megoldását ösztönözni. Ennek illusztrálására és szíves tájékoztatására mellékelem azon felhívás-javaslatunkat, amellyel megkerestünk különbözõ érdekvédelmi szervezeteket.
Szívélyes üdvözlettel:
Tóth János ügyvezetõ elnök
Dr. Torgyán József úrnak
a Független Kisgazda Párt elnökének
Budapest

Tisztelt Elnök úr!
Egy volt magyar katonai laktanya ügyében keresem Önt. A Verpelét melletti Bem-laktanyáról van szó, amely évek óta használatlan és állagának megóvása sem biztosított. Az épületek tönkremennek, az utakat már most benõtte a gaz. Ha ez így folytatódik, mindent tönkretesz az enyészet. A nagy kiterjedésû lebetonozott területek mûvelésre fogása csak azok elõzetes feltörése és a törmelék eltakarítása után volna lehetséges, ami hatalmas költséggel járna.
Ehelyett ajánlok egy hasznosítási lehetõséget. Nevezetesen egy komplex oktató-nevelõ-termelõ-értékesítõ alapítványi mûködtetésû intézmény létesítését. Az intézményben mûködne óvoda és alsó tagozatos iskola, amely az adott település gyermekintézményi szükségleteit egészítené ki magasabb színvonalú ellátás biztosításával.
Az intézményben mûködhetne nyugdíjas ház, amelyben az ország bármelyik részébõl igényelhetnének helyet olyan idõs emberek, akik vagy elegendõ nyugdíjjal, vagy értékesíthetõ ingatlannal rendelkeznek. Az õ gondozásukat, beleértve az étkeztetésüket és egészségügyi ellátásukat megfelelõ felkészültségû személyzet biztosítaná. Az intézmény önellátásra rendelkezne be, ahol a saját szükségletre történõ termelés tangazdaságként valósulna meg. Elképzelésem szerint az intézmény mûködtetéséhez a személyi állomány magvát olyan három generációs családokból válogatnám össze, ahol az 50 év körüliek a mesterségbeli tudást igénylõ szakmunkákat végeznék, egyúttal ugyanezen munkavégzéssel megismertetnék a megfelelõ érdeklõdésû fiatalokat. A 30 év körüli korosztály képezné az óvodában-iskolában oktató-nevelõ személyzetet. Lehetõség szerint úgy válogatnám a családokat, hogy azokban harmadik korosztályként a gyermekek is jelen legyenek.
A létesítendõ intézmény önellátásra rendezkedne be. Ezért abban valamennyi fontosabb szakma mesterszintû képviselõje dolgozna, és egyúttal oktatna is.
Az intézmény mûködtetésébe igyekeznék olyan családokat bevonni, amelyek tagjainak többsége a komplex (elméleti és gyakorlati) oktatási-nevelési rendszer iránt vonzalmat érez, akár oktató-nevelõként, akár tanulóként. Ilyen családokat jelenleg is ismerek, szüleim kiterjedt rokonságából, a Kárpát-medence északkeleti peremérõl. Van közöttük agronómus, hús- és faipari üzemmérnök, kõmûves, autószerelõ, lakatos, pék, cukrász, stb. Gyermekeik között pedig egyetemi szakképesítéssel rendelkezõ középiskolai tanárok és fõiskolai végzettségû óvodapedagógusok.
A megvalósítandó nevelés és oktatás alapelve: a Természetet, annak törvényeit értõ és tisztelõ, a közösségi értékeket (így a népmûvészetet és a népi hagyományokat is ápoló) életfelfogás, amely az elméleti ismeretek és a gyakorlati tudás ötvözése utján kíván megfelelõ felkészítést nyújtani a kiegyensúlyozott lelki-testi élethez.
Az intézmény termelõi és értékesítõ tevékenysége az oktatás-neveléshez kapcsolódó célok megvalósításán és az önellátáshoz szükséges termékek többségének létrehozatalán túl az árutermelésre is kiterjedne. Ez utóbbiba tartoznának (a teljesség igénye nélkül):
-Ênéhány különleges értékû gyógynövény termesztése, feldolgozása és piaci értékesítése (echinacea, kálmosgyökér, cserszömörce, körömvirág, stb.)
-Êméz és méz felhasználásával készített termékek
-Ênéhány fontos zöldség és gyümölcsféleség (biotermesztésû) fagyasztott változatának piaci értékesítése (fagyasztó és hûtõkamrák helyben létesítésével)
-Êkülönleges minõségi követelményeknek megfelelõ hús- és tejipari termékek (pulykasonka, kecskesajt, rockfort sajt, juhtúró, kefir, stb.)
-Êa SEMATO tornaeszközök magánszemélyek, valamint gyermekintézmények számára történõ gyártása és értékesítése.
- aszalt gyümölcs, szárított gomba elõállítása (a helyi lakosság ilyen irányú tevékenységét is igénybe véve.)
Magamról, illetve szervezõi alkalmasságomat illetõen mellékelek egy olyan irományt, amilyennel manapság nemigen dicsekednek. Én másképp gondolkodom, mert pályafutásomban nincs szégyellnivalóm. Párton kívüliként, de anyanyelvi szintû orosz nyelvtudásomnak köszönhetõen a KGST-együttmûködés keretében több évtizeden keresztül végeztem szakmai-szervezõi tevékenységet, elõször az építéstervezés, majd a környezetvédelem területén. Az utóbbi egy évtizedébõl hat éven keresztül egy KGST-koordinációs központ munkáját irányítottam az Építésgazdasági és Szervezési Intézet ügyvezetõ igazgatójaként, egyben az adott szakterületen a KGST-tagállamok Meghatalmazotti Tanácsában képviseltem hazánkat. Elõtte három éven keresztül az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság keretében mûködõ KGST Környezetvédelmi Tanács Magyar Tagozatának munkáját szerveztem annak titkáraként, egyben képviseltem hazánkat az ENSZ EGB (Európai Gazdasági Bizottság) Környezeti Kormány-fõtanácsadók Testületében.
17 esztendõs SZU-beli tartózkodásom után hazatérve - tarsolyomban két diplomával és oldalamon szovjet feleséggel - kezdhettem volna hazai pályafutásomat miniszterhelyettesként (kaptam ilyen ajánlatot). Tudtam azonban, hogy a felkínált, majd az azt követõ szinteken olyan döntéseket kellene hoznom, amelyek lelkiismeretemmel nem lennének összeegyeztethetõk. Ezért fondorlatos módon (hosszabb ideggyógyintézeti kezelésrõl szóló zárójelentés birtokában) kitérhettem a felkérés elõl.
Javaslatom nem öncélú, személyes vagyonszerzés most sem érdekel. Az általam létrehozott családi alapítvány öt éve mûködik. Második évfolyamába lépett a folyóiratom, melynek legutóbbi számát szíves tájékoztatásul csatolom. E szám részletesen foglalkozik azzal a betegségmegelõzõ-egészségkarbantartó rendszerrel, amelynek egyes elemei helyet kapnának a javasolt intézmény tevékenységében, mind annak nevelési-oktatási, mind pedig gazdasági vetületében. Tisztelt Elnök Úr! Tudatában vagyok annak, hogy Ön Pártja kormánytényezõvé válása kapcsán jelenleg jóval elfoglaltabb, mint néhány évvel ezelõtt volt, amikor akkori levelemre válaszolt. Mégis kérem Önt, szenteljen néhány percet javaslatomnak.
Elsõ lépésként szeretnék lehetõséget kapni ahhoz, hogy a volt laktanya mûszaki állapotát - az építési dokumentáció birtokában és helyszíni bejárással - felmérhessem (munkatársam közremûködésével, aki hozzám hasonlóan építészmérnök). Ehhez a honvédségtõl engedélyre van szükségem. Az engedély kiadásához kérem az Ön elnöki támogatását.
Tisztelettel: Tóth János
Dr. Torgyán József úrnak
a Független Kisgazda Párt elnökének
Budapest

Tisztelt Elnök úr!
Szeretném kifejezni örömömet afelett, hogy javaslatomat a volt verpeléti Bem-laktanya hasznosítására figyelemre érdemesnek ítélte, egyúttal megköszönöm Önnek a gyors intézkedést.
Az Ön által irányított Minisztérium munkatársa, Domonkos Sándor úr megkeresett telefonon és tájékoztatott arról, hogy az Ön megbízásából õ foglalkozik a javaslatommal. Ígéretet tett arra, hogy a Honvédelmi Minisztériumban megkeresi azt a személyt, akivel illetékesként tárgyalhat.
Szíves tudomására hozom, hogy a verpeléti Önkormányzat vezetõi (beleértve az oktatási, egészségvédelmi és szociális ügyekért felelõs képviselõket is) részleteiben megismerték elképzeléseimet és azokat nagy lelkesedéssel fogadták. Felismerték azt, hogy a tervezett intézmény szellemi kisugárzása a település vonzáskörzeténél jóval szélesebb körben fejthetné ki hatását. A megvalósítás tekintetében felajánlották a közmunkás-kapacitásuk rendelkezésre bocsátását.
Elõzõ levelem óta megjelent a Tájékozódó ez évi harmadik száma, amellyel elsõsorban a székely települések könyvtárainak állományát kívánom gyarapítani. Az Arany János által tervezett hun trilógia befejezõ részét tartalmazó számot szíves tájékoztatásul csatolom. Megemlítem, hogy azt Tõkés László püspök úrnak is átadtam a közelmúltban történt találkozásunkkor.
Budapest, 1999. június 14.
Tisztelettel:
Tóth János

Dr. Torgyán József úrnak
a Független Kisgazda Párt elnökének
Budapest
Tisztelt Elnök úr!
Tájékoztatom Önt arról, amit a volt verpeléti Bem Laktanyában tapasztaltunk kollegáimmal. Úgy vélem, hogy Önnek, mint a FKgP elnökének, nem lehet közömbös, milyen következtetésre jutnak azok, akik az említett létesítmény pusztulását látják.
Ez ügyben írott elsõ levelemben is jeleztem már, hogy a létesítmény siralmas képet nyújt, pedig akkor csupán a távoli látványra alapozhattam véleményemet. A valóság ennél jóval lesújtóbb. A használaton kívüliség 9 éve alatt nemcsak az enyészet pusztította el az építményeket és tette használhatatlanná a terület közmûveit, hanem ott tudatos rombolás nyomai is láthatók.
Sommásan azt állapítottuk meg, hogy az építmények felújítása többe kerülne, mint egy hasonló nagyságrendû zöldmezõs beruházás megvalósítása az adott helyszínen. Ennek ellenére a Honvédelmi Minisztérium illetékesei úgy tájékoztattak, hogy az ingatlant kb. 250 millió forintért szándékoznak áruba bocsátani, ami nyilvánvalóan a valóságtól elrugaszkodott elképzelés.
Ez azt jelenti, hogy Alapítványunk nem foglalkozhat az Önnek felvázolt szándék megvalósításával. Egyébként már az elsõ látvány alapján is csupán arra gondolhattunk, hogy a lepusztult létesítmény hasznosítása csak több tucat olyan család egyidejû és összehangolt munkájával valósulhat meg, amelyek mindegyikében néhány szakmunkás és segédmunkás is található. Nyilvánvaló, hogy a százas nagyságrendû munkás kéz ingyenes igénybevételéhez tulajdonosaik olyan mértékû érdekeltsége szükséges, amilyen csak kiszolgáltatott helyzetben lévõ embereknél tételezhetõ fel. Még ilyen körülmények között is komoly feladatot jelentene a szükséges munkaeszközök beszerzése. Úgy tûnik azonban, hogy sem az értékmentés, sem a közösségteremtés reális lehetõségeit nem kívánják figyelembe venni azok a szervezeteink, amelyek a társadalmi tulajdont kezelik.
Fentieket összegezve úgy vélem, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak nem marad más lehetõsége, mint a terület költséges õriztetésétõl való megszabadulás érdekében azt a helyi önkormányzatnak átengedni.
Tisztelt Elnök úr! Sokadmagammal figyeljük a jövõ évi köztársaság-elnöki választás körül zajló hangulatkeltést. A céltudatosan szóbahozott nevekkel nem érdemes foglalkozni, az Ön jelötségének kérdésével azonban igen. Úgy véljük, hogy az esetben, ha Ön a FKgP irányítása helyett a köztársasági elnök feladatkörének ellátása mellett döntene, nemcsak Pártja és a három kisgazda-tárca járna rosszul, hanem Ön is. Az Ön alkatának ugyanis jobban megfelel az operatív irányítással összefüggõ érvelés-vitatkozás, valamint az ehhez kapcsolódó belpolitikai közszereplés, így ezt bizonyára hiányolná.
Ismételten megköszönöm Elnök úr közvetítõ intézkedését és munkájához jó egészséget kívánok.
Kelt: Budapest, 1999. szeptember 8.
Tisztelettel:
Tóth János

* * *

Dán „termelõiskolák"

A napokban, 2005. március második felében, rádióbeszélgetésben esett szó a cím szerinti témáról. Felfigyeltem rá, mert megmutatja azt az óriási különbséget, mely a társadalom leszakadó rétegeihez való viszonyukról szól. Kissé hasonlít is a dán példa az általam felvetett tangazdaság ügyéhez, csak nálam olyan közösség létrehozása volt a cél, amelyben több nemzedék él együtt egy-egy családban, és ez meghatározó különbség. Eltérõ az elképzelésem atekintetben is, hogy míg a jó módban élõ dánok állami, illetve 10%-os mértékû önkormányzati fenntartású intézményeket mûködtetnek, a mi költségvetésünk ezt csak az esetben tenné lehetõvé, amennyiben az államapparátus költségvetése felére csökkenne, ami jelenleg elképzelhetetlen. Ettõl függetlenül, a gondolkodás módjukra érdemes odafigyelni. Állítólag Zalaegerszegen és Pécsett már mûködik dán példa alapján létrehozott intézmény, de ezekrõl a honlapjuk nem ad tájékoztatást. Azok számára, akik nem hallották a rádió-beszélgetést, röviden ismertetem a dán intézmény mibenlétét:

Az iskolai alapoktatásból kimaradt, csellengõ-semmittevõ fiataloknak segítenek szakmát-foglalkozást tanulni-találni.
Elméleti oktatás nincs, minden ismeretet gyakorlati síkon, kétkezi munkával sajátítanak el az oda bekerülõk. Többfélét kipróbálhat bárki a 15-25 éves korosztályból, hogy rájöjjön arra, mihez van kedve-képessége.
Olyan mestereik vannak, akiknek a képességei révén magas színvonalú termékek hozhatók létre a tanítványaik bevonásával. (bioélelmiszerek, kovácsoltvas rácsok stb.).
Az élelmiszerek megvásárlásáért a környezõ igényes lakosok helybe jönnek. Az intézmény önmaga számára az olcsóbb árut vásárolja meg, ezt kapja étkezéshez a diákság és az oktatók is.
Dohányzás, kábítózás, italozás szigorúan tilos, ezt komolyan veszik. Akiket ilyesmin rajtakapnak, azokat „kívül tágasabb" (így hangzott el) szavakkal elküldik. Visszaveszik ugyan õket, de próbaidõre és szigorúbb feltételek mellett. Ösztöndíjat azok kapnak, akiknek nincs családi hátterük, és magatartásukkal, munkájukkal kiérdemlik ezt. AÊkiemelkedõ munka órabére 50 dán márka is lehet (1 dán márka kb. 33 Ft).
Az épületeket a helyi önkormányzatoktól kapják, bért nem kell fizetniük, de a karbantartás az õ feladatuk. Az intézmény költségvetésének 80%-át az állam adja, 10%-ot ad az önkormányzat, a maradék 10%-ot maguknak kell kigazdálkodniuk, ezért is gyártanak drágán eladható terméket.
Dániában jelenleg 100 ilyen intézmény mûködik, egyenként kb. 300 fiatalt foglalkoztatnak.

Gabika iskoláztatása

Ungvárra költözésünk lebonyolításának idejére szüleink a négy gyermeket atyai nagyszüleinknél, egy közeli településen helyezték el. A kétlakásos parasztház (melyet Édesapánk építetett a korábbi ház helyén) utcai részébe kerültünk, ahol nagyszüleink a legfiatalabb fiúgyermekükkel laktak. Az udvari részt Édesapánk idõsebbik öccse használta gyermekeivel, köztük Katóval, aki két évvel volt fiatalabb nálam. Leánytestvéreim szenvedtek a falusi életmód miatt, míg én akkor is és a késõbbiekben is gyakran töltöttem a hétvégeket e faluban, kerékpárral nem volt fárasztó a 10 km-es út.
Kató a szomszéd falu tanítójához ment férjhez egész fiatalon, igaz, a férje is csupán velem volt egykorú, ehhez illõ komolytalansággal. Házasságuk nem volt hosszú életû, amihez némileg hozzájárulhatott elsõ gyermekük baleset okozta halála. Kató második férjének egy fiú és egy lánygyermeket szült, utóbbi a címben szereplõ Gabika nagyanyja, kinek leánya, Tímea, Gabika édesanyja.
Néhány évvel ezelõtt Kató Budapestre került. Egy gyakran külföldön is elõadó professzor asszony idõs, magatehetetlen édesanyját gondozta, annak garzonjában lakva. Egyik beszélgetésünk során megkért arra, hogy ne hagyjam elveszni a dédunokáját, mert tehetséges gyermek. Azt válaszoltam, hogy egyszer hozza magával, s ha valóban jó képességû, megkísérlem elrendezni a taníttatását Magyarországon. Hamarosan kiderült, hogy elképzelésem megvalósítása meglehetõsen bonyolult. A gyermeknek útlevelet kellett beszerezni, ezzel azonban csak akkor utazhat, ha az elváltan élõ apja is hozzájárul. Az apa a válás után visszaköltözött szibériai szülõvárosába. Tímea olyan értesítést kapott az ottani bíróságtól, hogy volt férje elhalálozott. Ezt az értesítést az ukrán hatóságok nem fogadták el, mert hiányzott mellõle a halotti bizonyítvány. Ez utóbbi beszerzése - Oroszországból, mely akkor már külföldnek számított Ukrajna számára - hosszú idõbe tellett és ügyvéd igénybevételével járt. Végül Kató elhozta a tízéves Gabikát, akit valóban gyors észjárásúnak, jó tájékozódó- és megfigyelõ-képességûnek ítéltem.
Egy vidéki városunkban mûködõ, kollégiummal is rendelkezõ középiskolában helyeztem el Gabikát úgy, hogy a már otthon elvégzett 5. osztályt meg kellett ismételnie a két iskola közötti jelentõs színvonalbeli különbség miatt. Ez elsõ magyarországi tanév végének közeledtével az iskola vezetése hivatalosan tudatta velünk, hogy a gyermek csak az esetben folytathatja tanulmányait Magyarországon, amennyiben legalább a szülõk egyike állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik országunkban. Esetünkben e követelmény teljesíthetetlen volt, így Gabika visszatért az elõzõ kárpátaljai iskolába. Még hazatérése elõtt csaknem teljes árvaságra jutott. Errõl az eseményrõl szól a „Kinek kedvez a kedvezménytörvény?" c. írásom (ld. a „Válaszaim" c. fejezetben).
A képek egyikén Gabika és az osztálytársa-barátnõje, Izabella látható, kinek Tisza-parti otthonában Gabikát több hétvégén látták vendégül (amiért ezúton is köszönet illeti õket). A másik kép „Marcsi néni"-t, kollégiumi nevelõjüket ábrázolja szorgos munka közben. Neki, Katalin nõvérnek, Margit néninek, Ági néninek és mindenkinek, aki foglalkozott Gabikával, hálás köszönetemet fejezem ki.

„Tájékozódó" 2001/1-4. szám
Szemelvények Padányi Viktor életmûvébõl
„Nyerésre állunk!" c. könyvem
(ISBN 963 00 75110, Budapest, 2001., H. É. GY. I. Alapítvány)
„Új magvetést! Példás elõdeink nyomdokain" c. könyvem
(ISBN 963 00 9319 7; Budapest, 2003, H. É. GY. I. Alapítvány)

Tartalom

Köszönetnyilvánítás 3

Elöljáróban 5

Elmélkedés 17
Életrõl és halálról egyéni és közösségi léptékben 17
Történelmünk hamis beállításáról és néhány sorsfordító mozzanatáról 31
Néhány jeles elõdünkrõl 41
A nemzeti radikalizmusról 55
A határontúli magyarok jogairól 60
A demokrácia próbatételeirõl 64

Helyzetünk és mozgásterünk 67
A 2002. évi választások tanulságai 67
Az EU-csatlakozásról, Alkotmányunk és termõföldünk összefüggéseiben 71
Az ügynökkérdésrõl 80

Lábjegyzetek 87
1. A vesztegetésrõl 87
2. A gondolatátvitelrõl 88
3. Három megjegyzés a történelemhez 88
4. A történelemszemlélet sokszínûségérõl 89
5. Öt megjegyzés a történelemhez 91
6. A gyûlöletbeszédrõl 92
7. Vér és becsület 94
8. Mondj igazat, betörik a fejed! 95
9. A kirekesztettségrõl 98
10. A „kedvezmény"-törvényrõl 99
11. Az MSZP közgyûlésérõl 101
12. Démon vagy sátán? 103
13. A sértettek jogairól 104
14. A fegyveres testületekrõl 105
15. Szektajellegû közösségek 107

Kiegészítõ gondolatok 109
1. A fõfoglalkozású anyaságról 109
2. A gyermeknevelésrõl 110
3. Az oktatásról 111
4. A hagyományõrzésrõl 114
5. A tánc 115
6. A mítosz 115
7. A Himnusz 116
8. A „szivárványgazdaság"-ról 117
9. A „kettõs kötõdés"-rõl 118
10. Ellenfél vagy ellenség? 119
11. A Történeti Hivatalról 120
12. A külszolgálatról 121
13. A cigányság felzárkóztatásáról 122
14. Jászladány 123
15. Öngól? 124
16. Öngól 126
17. Névjegy I. 127
18. Névjegy II. 128

Függelék 131
1. Tóth János: Emlékhelyek
A magyar nemzet által elszenvedett népirtások több milliónyiÊáldozatánakÊtiszteletére 131
2. Harold Lamb: Alexander of Macedon (Világhódító NagyÊSándor; TerényiÊIstván fordítása - kiemelés) 138
3. Rákóczi Ferenc: Vallomások - Emlékiratok
A nemzet védirata - Az ország rendei (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979.) Kiemelés:AÊnemzetÊvédirata - AzÊországÊrendei (fordította: Vas István) 141
4. Tóth János: Gondolatok a Csurka-Deutsch-találkozó kapcsán 154
5. A Dán Néppárt követeli az EU-ból való kilépés lehetõségét (RasmusÊLindboe, 2002. okt. 14.) 161
6. Práczki István: Ügynökök vagy besúgók 163
7. Tóth János: A Szabó-család 167
8. Tóth János:ATAMANA-jelenségrõl 172
Dr. Vámos-Tóth Bátor: A 25 éves TAMANA 178
9. Gosztonyi Kálmán: Összehasonlító szumér nyelvtan (franciából fordítottaÊVállay Frigyes Károly, Duna Kiadó, Svájc) 189
10. Tóth János: A szabad polgárok szervezõdéseirõl 196
Skripeczky István: A Dunakeszi-Fóti Nyári Szabadegyetem keletkezésérõlÊés rendezvényeirõl 204
Kiáltvány a magyar nyelv védelmében 210
11. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története (kiemelés) 221
12. Tóth János: Szervezetünk természetes mûködésérõl (az ún. homeosztázisról) 231
13. Tóth János: Éjfél körüli TV-beszélgetések 234

Záróra 249

Utóirat 253
A „Tájékozódó" 2004. évi száma

A „Tájékozódó" e száma azon ígéretem teljesítéseként készült, amelyet az „Új magvetést! - Példás elõdeink nyomdokain" címû könyvem tartalmaz. Úgy gondoltam, hogy olyan számú példás elõd életútjáról teszek majd közzé ismertetést, amennyire lehetõségem fog nyílni. Végül másfél tucat részletes életrajz került a 362 oldalas kötet I. részébe, míg a II. rész „Õstörténetünk írói" címmel további 52 személy írói-kutatói tevékenységérõl nyújt fontos adatokat. A kötetet nyolc személy arcképe, több tucat szövegközi ábra, valamint másfél tucat színes kép gazdagítja. Tájékoztatásul felsorolom azok nevét, akik életútjáról részleteket olvashatnak:
Pray György (1723-1801);
Horvát István (1784-1846);
Czuczor Gergely (1800-1868);
Bolyai Farkas (1775-1856); Bolyai János (1802-1860);
Horváth Mihály (1809-1878);
Erdélyi János (1814-1868);
Mátyás Flórián (1818-1904);
Torma Zsófia (1840-1899);
Fáy Elek (1853-1914); Fáy Aladár (1898-1963);
Zajti Ferenc (1886-1961);
Magyar Adorján (1887-1978);
Aba-Novák Vilmos (1894-1941);
Berze Nagy János (1879-1946);
Kiss Géza (1891-1947);
Csõke Sándor (1910-1985);
Paál Zoltán (1913-1982).
Az életutak csaknem mindegyike tekinthetõ lenne az adott személy kudarcának. Valójában nem azok. Lehet persze, sõt valószínû, hogy többségük kudarcként élte meg életútjának végét, a meg nem értettséget, a társtalanná válást. Az a tény azonban, hogy tevékenységükrõl ma is olvashatunk, bizonyítja, hogy tetteik, példájuk nem ment feledésbe. Az alig ismertség oka és magyarázata csupán annyi, hogy országunkban magyargyûlölõk uralkodnak, õk irányították mindenkor az agyonhallgatást.
A közelmúltból is kiragadhatunk hasonló példát. A Duna TV 2004. november 8-án mutatta be a Csengey Dénesrõl szóló, „A kétségbeesés méltósága" címû, másfél órás dokumentumfilmet. Sokan szólalnak meg benne. Emlékeznek az ún. rendszerváltáskor általuk jelképként (ki)használt, majd magára hagyott, s ezért 38 évesen az ital kábulatába menekülõ „harcostárs"-ra. Azért használok idézõjelet, mert az emlékezõk között alig található egy-kettõ, kinek szavai hitelesen csengenének. Csupán a jóhiszemû, tisztalelkû költõ hitte azt, hogy a körülötte forgolódók harcostársak, hisz ilyen szerepet játszottak. Valójában ravasz, örökké helyezkedõ, csak a lélekromboláshoz értõ, a hatalmat sóvárgó, erkölcsileg jelentéktelen figurák voltak õk, akkor is - ma is azok. És, ha most még úgy tûnhet, hogy életútjuk sikeres, ez a „siker" igen rövid életû lesz. Néhány évtized múltán a nevüket sem fogják ismerni, legfeljebb azok, akik errõl a korszakról úgy kívánnak tudósítani, hogy a bomlasztók neveit is megemlítik. Magam tudatosan tartózkodom ettõl, mert hasznosabbnak ítélem azt, ha elveszejtjük õket az ismeretlenség sötétjében.

Alig ismert nagyjaink

TARTALOM

I. Alig ismert nagyjaink
1. Bevezetõ 5
11.1. 1111Pray György (1723-1801) 9
2. Horvát István (1784-1846) 23
3. Czuczor Gergely (1800-1868) 47
4. A két Bolyai 77
Bolyai Farkas (1775-1856) 78
Bolyai János (1802-1860) 79
5. Horváth Mihály (1809-1878) 95
6. Erdélyi János (1814-1868) 101
7. Mátyás Flórián (1818-1904) 121
8. Torma Zsófia (1840-1899) 133
9. A Fáy-család 163
Fáy Elek (1853-1914) 166
Fáy Aladár (1898-1963) 177
10. Zajti Ferenc (1886-1961) 187
11. Magyar Adorján (1887-1978) 197
12. Aba-Novák Vilmos (1894-1941) 211
13. Berze Nagy János (1879-1946) 223
14. Kiss Géza (1891-1947) 239
15. Csõke Sándor (1910-1985) 257
16. Arvisura (Igazszólás)
Paál Zoltán (1913-1982) 263

II. Õstörténetünk írói
Elöljáróban 317
Életrajzi adatok 329

III. Színes képek (I-XIX) 347
II.
VÁLASZOK

Elõszó

Könyvem e második része eredetileg önálló életet élt, ezért kapott külön azonosítót. Késõbb úgy gondoltam, hogy takarékossági szempontból egy borítóba foglalom a „Sikerek vagy kudarcok?" címû kötettel, ami nyomot is hagyott a borító küllemén. Az itt található írásaim zömét elvetélt újságcikkeknek mondhatom. Többségét el sem küldtem, mert nem láttam értelmét. Aztán jött a 2004-es esztendõ, melynek egyes eseményeire felvetõdõ válaszaim számára már szûknek bizonyult az újságcikk terjedelem. Végül valamiféle összegzés kívánkozott ki belõlem a 2005. év elsõ hónapjaiban ért benyomások tekintetében, amelyeket meg akartam osztani barátaimmal. Ez az írás kerekedett a legterjedelmesebbre, amit sajnálok, de nem tudok tömören fogalmazni, és a gondolataim is csaponganak, egyre újabbak társulnak az elõzõekhez. Szerencsére, a könyvet éppúgy le lehet tenni bármely pillanatban, mint ahogyan a TV kikapcsolása is személyes döntésünk függvénye.
Egyébiránt válaszokat olyan kérdésekre fogalmazunk meg, amelyeket a jelenségek, események váltanak ki, illetve, amelyeket mások tesznek fel nekünk. Vannak kérdések, amelyekre nem tudunk vagy nem akarunk válaszolni, sem önmagunknak, sem másoknak (a válaszokat néha az idõ hozza meg).
Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a kérdezõ a hatalom lelki-testi erõszakszervezetének embere, és õ tesz fel kérdéseket. Amennyiben el akarjuk kerülni a fölösleges lelki-testi kínzást, válaszolnunk kell a kérdésekre. Válaszaink lehetnek egyenesek, õszinték, de lehetnek fondorlatosak is. Mivel a mindenkori hatalommal szemben hátrányos-kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, akkor cselekszünk értelmesen, ha fondorlatosan válaszolunk. Mennél élesebb-kockázatosabb e helyzetünk, annál súlyosabbak lehetnek válaszaink következményei. Az ilyen helyzet akkor adódik, amikor válaszaink-magatartásunk mások, különösen a hozzánk közelállók életének alakulására gyakorolhatnak jelentõs hatást. Ilyen esetben minden szavunknak, valamennyi megnyilvánulásunknak hatalmas a súlya. Ezért igen fontos, képesek vagyunk-e arra, hogy uralkodjunk az érzelmeinken, illetve, hogy lehetõleg minél gyorsabban találjuk meg a legmegfelelõbb választ.
Keresztény embernél (magam ezt úgy értelmezem, hogy számomra az élet folyamatosság, azaz az örökkévalóság feltételezése a létezésem alapgondolata, erre épül valamennyi válaszom) felvetõdhet a kérdés: szabad-e fondorlatosan válaszolni, azaz hazudni? Határozott válaszom, hogy IGEN! Sõt, önmagunk és szeretteink védelmében kötelességünk is így cselekedni.
Kockázatos helyzetben az Isten-tudatú embernek könnyebb megtalálni a megfelelõ választ. Ezért életbevágóan fontos, hogy Isten-tudatunkat ápoljuk-erõsítsük. Ennek módja, hogy lelkünket épp úgy tornáztassuk, mint a testünket. A lélek tornája az ima-elmélkedés. Bármiféle torna akkor hatékony, ha rendszeresen gyakoroljuk. Rendszeresség alatt a napi legalább kétszeri (reggeli és esti) gyakoriságot értem. Testünk tornáztatása is ilyen gyakoriságot igényel. E tornák idõtartamát lehetõségeink határolják be. Tornáink annál hatékonyabbak, mennél inkább vagyunk képesek arra, hogy különbözõ ütemû lazulás-feszülés állapotát akaratlagosan elõ tudjuk idézni. Ezt épp úgy meg kell tanulnunk, mint a helyes légzést, ami ugyancsak feltétele a gyakorlatok hatékonyságának.
Az elmélkedésrõl részletesen kifejtettem a felfogásomat az „Új magvetést! Példás elõdeink nyomdokain" címû könyvemben (2003. Bp. H.É.GY.I. Alapítvány). Testünk karbantartásának módszereirõl szól a „Hogyan segítsünk magunkon" címû könyvem, melyet a „Tájékozódó" 1999/2-3. száma tartalmaz, de e könyvem elsõ részében is írok errõl a SEMATO-rendszer ismertetésénél. Különbözõ témájú, rövidebb-hosszabb jegyzeteimet most azért teszem közzé, mert néhány évtized múltán adalékul szolgálhatnak az adott korszak jobb megismeréséhez-megértéséhez.
Válaszaim

Magyar Fórum Szerkesztõsége
Budapest

Tisztelt Szerkesztõség!

Régóta fontolgatom, hogy megkeresem lapjuk Postagalamb rovatát. Fel akartam hívni a figyelmüket annak szükségességére, hogy lapjuk rendszeresen reagáljon a Magyar Rádió „Gondolat-jel" és „168 óra" c. mûsoraiban elhangzottakra. Mutasson rá a csúsztatásokra, az egymástól eltérõ jelenségek összemosására, esetenként utaljon az érem másik, sõt harmadik oldalára is. Persze legalább olyan színvonalon, mint ahogy ezt az említett mûsorok készítõi teszik.
Hasonlóképpen hasznosnak tartanám, ha lapjuk felhívásban kínálna lehetõséget arra, hogy az emberek leírhassák a titkosrendõrséggel kapcsolatos élményeiket, mivel és hogyan vették rá õket arra, hogy szolgálatokat tegyenek.
Idõközben nem csak Csurka István „Átvilágítás" c. kitûnõ írása látott napvilágot, de a „168 óra" is mûsorába iktatta a témát Darvas Iván önvallomásával és mások megszólaltatásával. Szóval, témajavaslataim ezen részét lelõtték, sõt, a „168 óra" szerkesztõsége mindenki számára felkínálta a közzététel lehetõségét, a ezzel ösztönzött arra, hogy tollat ragadjak.
Kérem a tisztelt Szerkesztõséget, ne késlekedjenek hasonló lehetõség felkínálásával, mert nem mindegy, milyen oldalon álló sajtóorgánumban jelennek meg a társadalmunk öntisztulását és tájékozódását szolgáló önvallomások. Ha ilyen rovatot elindítanak, magam is készséggel adom közre tapasztalataimat, élményeimet. Persze, névtelenül, és ezt ajánlom másoknak is. Maradjanak névtelenek, bárhol is publikáljanak, mert nem csak önmagukat, de hozzátartozóikat is hátrányos helyzetbe hozhatják, ezen túl megtennék ellenfeleinknek azt a szívességet, hogy beazonosíthassanak, s így felmérhessék erõinket. Úgy vélem, beugratás lenne a nyíltság és a kiszámíthatóság igényét támasztani olyan idõkben és olyan területeken, amikor és ahol küzdelem folyik. Attól a vívótól, akinek szurkolunk, nem azt várjuk el, hogy ellenfelének elõre bejelentse, hová szándékozik szúrni. Márpedig a politikai színtér veszélyesebb, mint a vívópást.
Visszatérve a „168 órá"-ban elhangzottakra, érdekes összevetni Csurka István és Darvas Iván önátvilágítását, mert kiválóan illusztrálja, mennyire eltérnek egymástól a beszervezések esetei, ha a kiváltó okokat vizsgáljuk.
Csurka István - 20 év körüli fiatalként - szerepet vállal az 1956-os szabadságharcban. Az indíttatás tehát közösségi jellegû, a megtorlás elviselése is hasonló: a résztvevõk közösségének tagjaként kell szembenéznie a büntetéssel. A titkosrendõrség áldozatainak egy jól körülhatárolható csoportja tartozik ide. E csoport tagjait - egyebek mellett - gyötörhette az a keserûség is, amely a magukra hagyatottság érzetébõl, a társadalom jelentõs hányadának részvétlenségébõl fakadt.
Darvas Iván „találkozását" a titkosrendõrséggel nem közösségi jellegû ténykedése váltotta ki. Õ személyes (testvéri) kapcsolat miatt került a zsarolhatók közé. S noha ártatlanságát nem vonom kétségbe, az áldozatok ezen kategóriáját meg kell különböztetnem az elõzõ csoporttól.
A riporternõ nagy elánnal, de annál kisebb jóindulattal igyekezett megtudni Vitányi Ivántól, vajon miért biztos abban, hogy Csurka István nem írt jelentéseket? Majd megpendítette a „védett emberek" kategóriáját. Persze, én ezt is két alcsoportra bontanám: azokra, akiket megzsaroltak, majd egyszer csak valamilyen nagyhatalmú ember védetté tette õket, és azokra, akik a nómenklatúrába soroltak közeli hozzátartozójaként eleve védettséget élveztek. Ez utóbbiakat nem kellett megzsarolni, mint ahogy a párttagoknak is természetes kötelességük volt az információnyújtás.
A szóban forgó mûsorban megszólalt Horváth extábornok úr is, akinek egy cinikus kijelentése elszomorított. A titkosrendõrség volt fõnöke azt mondta, hogy „…egyesek hazafias indíttatásból vállalták az együttmûködést…" (értsd a besúgást, ártatlan emberek és családok tönkretételét). Nos, egy katonailag megszállott országban a megszálló hatalom oldalán folytatott titkosrendõri tevékenység aligha minõsíthetõ hazafias indíttatásúnak, hacsak nem a megszálló hatalom a hazám. (A franciák például az ilyen tevékenységet a kollaboráció kategóriájába sorolták és - enyhén szólva - nem köszönték meg.) Ha viszont ez mégis hazafias tevékenység volt, vajon miért nem merik vállalni az arcukat azok, akik ezt fõállásban vagy mellékkeresetként mûvelték? Nem értem.
Azt sem értem, miért beszélnek egyes újságíróink, riportereink, politikusaink errõl a tevékenységrõl úgy, mintha az érintettek fûszeresként, szabóként, netán tudományos kutatóként dolgoztak volna? Sok minden érthetetlen manapság. Értetlenül nézem-hallgatom Elnökünket, amint moszkvai követségünkön kitünteti azokat a volt magyar ösztöndíjasokat, akik 1956-ban Leningrádban tanultak, és október végén kifejezték szolidaritásukat a Nagy Imre-kormánnyal (akkor itthon az ország többsége ezt tette). Mint megtudtuk, ezért a SZU-ban bebörtönözték õket. Elnökünk most kijelentette, megtaláljuk a módját, hogy ismét otthon láthassuk õket. Hogy van ez? Jelcin elnök nem csak kilépett abból a pártból, amely akkor irányította az eseményeket, hanem Országgyûlésünkben meg is követte a magyar népet az 1956-os fegyveres beavatkozásuk miatt. Ha így van, akkor az 1956-os szolidaritásukért bebörtönzött magyar állampolgárok miért nem térhettek mindmáig haza? Netán azért, mert a börtönben a KGB beszervezte õket és most nem lenne kívánatos, hogy „külföldre" távozzanak? Erre csak azt mondhatnám, nem lennének társtalanok. Ami Elnökünket illeti, ha netán hálát érezne azért, hogy halálos ítéletét életfogytiglanra változatták, gondoljon inkább arra, hogy ártatlanul zárták börtönbe hosszú évekre. Ezért pedig nem jár hála.
Egyébként, a titkosrendõrségek szeretik, ha a társadalmak azt hiszik róluk, hogy hatalmuk korlátlan, lehetõségeik kimeríthetetlenek, hogy mindenrõl tudnak és mindenki eszén túljárnak. Úgy vélem, ennek ellenkezõjét kell tudatosítani az emberekben, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a II. Világháború idején a nyugati hatalmak a médiumok segítségével mindent megtettek annak érdekében, hogy a németek félelmetességét csökkentsék (nem így a szovjetek, akik szarvakkal ábrázolták a németeket, el is érték vele a lakosság rettegését). Félreértés ne essék, nem a testõri-biztonsági feladatokat ellátók ellen ágálok, noha e téren is meg kell húzni az ésszerûség határait, mert, egyrészt, abszolút biztonság nem nyújtható, másrészt, egy hivatott vezetõ nem retteg lépten-nyomon a merénylõktõl. Mint tudjuk, az elmúlt évtizedek titkosrendõrségeit a népek elnyomásának eszközeiként mûködtették, de a besúgóhálózat irdatlan méretei nem tették lehetõvé a kapott információk ellenõrzését, így valós értékelését sem. Eredményként „csak" az emberi kapcsolatok össztársadalmi szintû lerombolása könyvelhetõ el, a rendszer fenntartása nem sikerült. Szerencsére! Mondom és szeretném hinni, hogy a jövõben sem számíthatnak sikerre a tömeges besúgóhálózatra építõ elnyomó rendszerek. Rajtunk, a mi együttérzésünkön és leleményességünkön múlik.
Budapest, 1993. július

Magyar Fórum Szerkesztõsége
„Postagalamb" rovat

Jó-e a „magyar út" megnevezés?

A rövid választ azonnal mondhatnám, de akkor valódi mondanivalómat kevesebben fogadnák el. Így válasz helyett további kérdéseket teszek fel: „Van-e „Harmadik út"? Egyáltalán, milyen utak vannak? Kellenek-e út-megnevezések, út-kijelölések? Választhatunk-e utat, vagy az utunk eleve adott, függetlenül óhajunktól? Ha választhatunk, milyen követelmények mentén tegyük?
Úgy gondolom, hogy van harmadik, negyedik, sõt n-ik út is. Minden önmagát meghatározni képes közösségnek lehet, s nyilván kívánatos is, hogy legyen saját útja. Elképzelhetõ-e, hogy egy-egy nemzet-méretû közösségnek csupán egyetlen, a nemzet egésze által elfogadott útja legyen? Elvben elképzelhetõ és ilyen út kívánatos is lenne.
A gondom csak az, hogy a nemzet-méretû közösségeken belül, egymástól eltérõ érdekek szerinti, folyamatos mozgásban-változásban-alakulásban lévõ embercsoportok is létezhetnek, s nyilván léteznek is. Ha egy-egy ilyen csoport képes önmagát meghatározni, akkor ezzel igényt támaszthat arra is, hogy saját útja legyen, amelyen haladva remélheti, hogy érvényesülnek a csoportot összefogó érdekek.
Csakhogy, egy-egy csoport könnyebben érvényesítheti az érdekeit, ha valamilyen közös nevezõt elfogadva, az elválasztó érdekeket akár csak ideiglenesen is háttérbe szorítva, összefog egy másik csoporttal. Mi lehet a közös nevezõ? Nyilván lehet vallási-felekezeti összetartozás, más eszmei azonosság. De lehet ezeknél erõsebben ható közös érdek is, például a politikai vagy gazdasági hatalom megszerzése, ill. megtartása.
Ha egy nemzet-méretû közösség hosszabb távon meg akarja tartani önmagát, akkor az e közösséghez tartozók között a gazdasági vagy politikai hatalom birtokosai, illetve az ezek megszerzéséért küzdõk, nap mint nap döntési helyzetbe kényszerülnek: kikkel és hogyan szövetkezhetnek úgy, hogy ez ne sértse a nemzet, mint közösség érdekeit.
Ilyen értelemben jó a „Magyar Út" megnevezés. És hinni is szeretnék sok-sok magyar út lehetõségében, sõt, szükségességében. Minden jelentõsebb elhatározásunknál a változatok közül azt kell választanunk, amelyik megfelel a magyar útnak.
Nyilván azok a csoportok, amelyeknek az érdekei között nem a magyar út szerinti érdekek állnak az elsõ helyen, mert saját közösségük érdekei szerint kívánnak utat választani, a „magyar út" változatot kirekesztõnek minõsíthetik. De ugyanilyen alapon minõsíthetõk a nem magyar utak is kirekesztõnek, hisz abból a magyar érdekeket rekesztik ki mások. Ez az élet, a lét természetes velejárója és a torzulások az emberi és a kisebbségi jogok biztosításával akadályozhatók meg.
Fontos-e egyáltalán a közösségi lét tudata? Úgy vélem, igen. A nemzethez tartozás tudata legalább annyira fontos, mint az egyéni lét tudata. Hosszabb távon ugyanis az egyén - a közösségi lét tudata hiányában - gyökértelenné, ingataggá válik. Az egész emberiség léte válna sivárabbá, ha fokozatosan elhalnának a közösségi lét megnyilvánulásai, a kultúrák elveszítenék sokrétû, éltetõ táptalajukat.
Gyakran hallani a modernizáció kapcsán, hogy mennyivel elõbbre lennénk, ha „kalapos királyunk" annak idején megvalósíthatta volna elképzeléseit, és csaknem három évszázaddal ezelõtt felszabadíthatta volna a magyar jobbágyságot. Mint tudjuk, ennek az ára az elnémetesítésünk lett volna. Ilyen áron pedig nem fogadható el a modernizáció sem akkor, sem most.
Ma persze az idegen érdekek szerinti modernizáció nem fenyegetne azonnal a nyelvünk elvesztésével, arra késõbb kerülhetne sor. Egyébként, egy nyelv tökéletes ismerete nem jelenti feltétlenül azt is, hogy az illetõ az adott közösséghez tartozónak érzi magát. Ennek ellenére sokan hivatkoznak arra, hogy jobb magyarok, mint azok, akik szûkös szókinccsel beszélik az anyanyelvünket. Tévednek. Én ugyanis két évtizedet éltem idegenben, okleveleket szerezve azon az idegen nyelven, de soha sem akartam megtéveszteni senkit azzal, hogy odatartozónak adom ki magam.
Hasonlóan sántít a Petõfivel való példálózás, a szerb származás. Nem találkoztam Petõfi olyan megnyilvánulásával, amelyben szerb azonosságtudatáról, netán kettõs kötõdésérõl vagy az azonosságtudat megválasztásának a nehézségeirõl vallott volna. Mindenki szabadon választhatja meg érzelmi kötõdését, nemzeti hovatartozását. Kárpátalja magyartalanítása során, a kényszermunkára elhurcoltak között volt olyan fiatalember is, akinek a karján ott volt az auschwitzi szám, de mert nem zsidónak, hanem magyarnak vallotta magát, õ is közénk került. Igen, választani kell, és ez nem megy mindig könnyen. Csak azt nehéz elképzelni, hogy valaki „szeretkezve szûz maradhasson". Az egyikrõl le kell mondania, bármennyire is nyilvánvaló, hogy a kettõ birtokában könnyebb az érvényesülés.
Hallom, látom a kifejezést: „magyar származású zsidó". Képtelenség, mert „fából vaskarika". Ez a megnevezés csak olyan személyre vonatkozhatna, aki magyar származású emberként a zsidó felekezethez csatlakozott. Ámde ez esetben a szórendet meg kellene változtatni, mert helyesen: „zsidó vallású magyar" az illetõ. Bizonyára vannak ilyenek, noha gyakrabban találkozhatunk református, katolikus, evangélikus magyarokkal, németekkel, szlovákokkal. Röviden: „zsidó magyar" lehetséges, de „magyar zsidó" nincs, mint ahogy nincs „magyar francia", „magyar német" vagy „német francia" sem. Egyébként, ennek a kérdésnek a rendezése is az emberi és kisebbségi jogokról szóló törvény feladata. Országgyûlésünk most fogadta el, még nem tudom, mi és hogyan szerepel benne. Remélem, nem szaporítani, hanem csökkenteni fogja az ilyen irányú gondokat.

Kiknek kedvez a „kedvezménytörvény"?

Sokadszor kényszerülök arra, hogy e témához nyúljak, s bizonyára nem utoljára teszem. A határontúli magyarsággal szembeni, minõsíthetetlenül álságos, „hivatalos" magatartás ezúttal egy, jelenleg hazánkban tanuló, ötödik osztályos kislány sorsának alakulása miatt késztet írásra.
Egyik kárpátaljai unokahúgom (jelenleg 74 éves özvegy) pár évvel ezelõtt azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ne hagyjam veszni Édesapám kárpátaljai szülõfalujában élõ egyetlen dédunokáját, mert életrevaló gyermek. Mondtam, hozza át, hogy megismerhessem. Az áthozatal meglehetõsen hosszú idõ elteltével valósulhatott meg.
A kislány apja néhány évvel a gyermek születését követõen elhagyta a családot. Ehhez bizonyára hozzájárult az a körülmény, hogy az anya, 21 évesen, nõgyógyászai beavatkozás (teljes kiürítés) után nem kapott hormonkezelést, így házastársi kapcsolatuk megromlott. A válás kimondásakor a bíróság gyermektartásra kötelezte az apát, amit õ nem teljesített, hanem Oroszországban, több ezer km távolságban élõ szüleinél húzta meg magát.
Nem sokkal ezután a feleség a szibériai város bíróságához fordult segítségért. Válaszként a bíróság arról értesítette, hogy valamikori férje meghalt. A néhány soros bírósági értesítés a halál okát nem jelölte meg, csupán egy személy bejelentésére hivatkozott, aki „egész véletlenül" a kislány apai nagyanyjának a nevét viselte.
Köztudott, hogy egy gyermek az illetõsége szerinti ország határát csak úgy lépheti át, ha ehhez mindkét szülõ (az elválasztott is) hivatalosan beleegyezését adja. Így szükségessé vált az apa halotti bizonyítványának beszerzése. Ehhez ügyvédet kellett igénybe venni, aminek költségét biztosítottam. A gyermek megkapta útlevelét (ugyancsak az én költségemre, mivel a kislány mögött lévõ anyának és dédanyának számottevõ jövedelme nem volt). Az útlevélbe kerülõ magyar vízum beszerzésére további 50 dollárt adtam.
Egy-két év elteltével így nyílt lehetõségem arra, hogy itt, Hazánkban, megállapíthassam a gyermek kétségtelenül jó képességeit. Némi utánjárással sikerült felvétetnem abba a tanintézetbe, ahol elsõ tanévét befejezte. Mindehhez szükség volt arra is, hogy a gyermek anyjának egy évre szóló eltartási nyilatkozatot adjak, amit röpke egy hónap után az Idegenrendészeti Hivataltól meg is kaptam. Az igényes kiállítású, amolyan oklevél küllemû irat alapján, melyben nemcsak eltartására, de hazautaztatására is kötelezettséget kellett vállalnom, már csupán három hónapba került az, hogy az anya útlevelébe magyar vízum kerülhessen (ugyancsak 50 dolláromért).
2003 februárjában az iskola értesített arról, hogy a gyermek számára a kérelmezett TAJ számot az Egészségbiztosítási Pénztár nem adta ki, az alábbiakra hivatkozva. Idézem a levelet:

Tisztelt Édesanya!
A 2001. évi C. törvény 70. § (2) bekezdése szerint (mely 2002. január 1-tõl hatályos)
„A Kt. 110. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
110.§ (1) „a nem magyar állampolgár akkor tanköteles Magyarországon, ha menedékjogot kérelmezõ, menekült, menedékes, illetõleg bevándorolt, letelepedett, humanitárius tartózkodási engedéllyel rendelkezõ kísérõ nélküli kiskorú, továbbá, ha szülõjével együtt tartózkodási engedéllyel rendelkezik. A feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történõ felvételénél igazolni kell."
Ezért kérjük Önt, hogy legyen szíves megjelenni az illetékes rendõrkapitányság idegenrendészetén, megszerezni a szükséges dokumentumokat. Ezt követõen azok másolatát szíveskedjék leadni a tanuló osztályfõnöke és az iskolatitkár részére.
Ezt a dokumentumot könyvvizsgálati ellenõrzés során iskolánknak be kell mutatnia.
Kérjük megértését, valamint haladéktalan intézkedését!
(… dátum, aláírás)

A rendelkezés szövege olyan, hogy annak nem csupán a tartalma, hanem a megfogalmazása miatt is szégyenkezniük kellene az illetékeseknek (ha önbírálatra képesek lennének). Noha a kérelem szövegébõl kiderül, hogy kárpátaljai magyar gyermekrõl van szó, arról nem adnak tájékoztatást, van-e valamilyen lehetõség arra, hogy valaki (pl. egy családi alapítvány) milyen módon és mekkora havi összeg befizetésével szerezhetne a gyermeknek TAJ számot. Mellesleg megjegyzem, hogy mindhárom érintett személy rendelkezik Magyar Igazolvánnyal.
A gyermek 2002. július 4-én, itt, Hazánkban, kis híján teljes árvaságra jutott. Az idõpont emlékezetes, az Erzsébet-hídon történtek miatt.
Este fél tíz lehetett, amikor az anya a Római-part egyik buszmegállójához igyekezett, hogy visszatérjen a lakásomra, ahová a kisleányával este nyolckor érkeztek meg Kárpátaljáról. Két civilruhás férfi lépett hozzá, és személyigazolványának felmutatására szólította fel. Mire õ azt válaszolta, hogy ukrán állampolgár, és így csak az útlevelével igazolhatja magát. Válltáskájából kivette az útlevelét, melyet az egyik férfi elvett, miközben a másik a háta mögé kerülve két kézzel elkapta a nyakát, és egy, a közelben lévõ kisbuszhoz toszogatta.
Az akkor 29 éves özvegy elõször rablótámadásra gondolt, így gyorsan benyúlt a táskájába, hogy a mobilján értesítsen engem. Az útlevelét zsebrevágó férfi azonban kiütötte a kezébõl a készüléket, majd felszólította: „Szedd össze!" Harmad-unokatestvérem azt válaszolta: „Te fogod összeszedni!", erre válaszként pofonokat kapott, és betuszkolták a buszba. Ekkor látta meg, hogy ott több egyenruhás rendõr tartózkodik.
Mintegy fél órás utazást követõen bevitték a rendõrségre, ahol az egyik egyenruhás a falhoz vágta, amitõl megsérült az álla és a karja. Õ persze tiltakozott. A hangoskodásra egy civilruhás férfi jelent meg a folyosón, és odaszólt az egyenruhásoknak: „Miért bántjátok ezt a nõt?" (aki idõközben már a folyosó egyik székén ült). Táskájából elõvette azt a két levél fájdalomcsillapítót, amit egy súlyos autóbalesetnél elszenvedett fejsérülése miatt, gyakori fejfájásának enyhítésére használ.
A szobájából ismét megjelent civilruhás észrevette, hogy tablettákat nyel le az asszony, de akkorra már 35 tabletta hiányzott a két levélbõl. Azonnal mentõért telefonált, majd, mivel látta a rosszullét fokozatos erõsödését, az udvaron ültette le a mentõk megérkezéséig.
Fentiekrõl én másnap értesültem abban a kórházban, ahová a mentõk - egy rendõrnõ és egy rendõr kíséretében - beszállították az aszszonyt.
A felvételi jegyzõkönyv szerint a IX. kerületi Rendõrkapitányságról, a Páva utcából (e helyen az akciócsoport központja van!) hozták be, mérgezés tüneteivel (az orvosságot is megnevezték), mivel a civilruhás a bekísérõ rendõrökkel a kórházban átadatta a kiürített leveleket.
A kórházban egy fiatal ápoló a hajánál fogva betaszította egy kórterembe, ahol egy matracnélküli ágyra lökte, majd a férfirendõr az ágyhoz bilincselte. A felvételi jegyzõkönyv szerint ez éjfél körül történt.
Másnap reggel kilenc óra tájékán átadták a pszichiátriai osztálynak. Az éjszakát bilincsben töltötte, amit reggel a férfirendõr vett le olyan nõi kórteremben, ahol több gyomormosott nõ feküdt alélt állapotban, így nem tudható, miért volt szükség nõi rendõrre is.
A felvételi jegyzõkönyvben külsérelmi nyomokat nem állapítottak meg, azonban a pszichiátriai osztályon történõ felvételnél - mivel ott már én is jelen voltam - a sérüléseket az ottani jegyzõkönyvben feltüntették.
Kórházba szállítását telefonon a mentõszolgálattól tudtam meg, így találtam rá. Két hetet töltöttem betegágya mellett. Az elsõ négy napon igen válságos állapotban volt, mert a gyógyszert nem(!) mosták ki belõle. A pszichiáter szerint, ha még két tablettával többet vett volna be, belehal.
Kérésemre egy másik kórházból nõgyógyász jött át megvizsgálni. A vizsgálat megállapította a nõgyógyászati teljes kiürítést. Így szakembertõl tudhattam meg azt, hogy hormonhiányos állapota miatt depressziós is lehet, s természetesen nem pusztán hormonális alapon, hanem azon élet miatt is, amit az efféle beavatkozás okozhat egy nõnél, he elmarad az utókezelés.
Az ápoló durva magatartása miatt a kórház igazgatójánál írásos panasszal éltünk. Az igazgató felszólítására az ápoló írásban elismerte, amit tett. Ennek másolatát, az igazgató elnézést kérõ soraival együtt, megkaptuk. A segédápolót menesztették.
Ismerõsön keresztül megkíséreltem kideríteni, van-e valamiféle nyoma a történteknek az akciócsoportnál - keresésem nem járt eredménnyel.
Neveket tudatosan nem írok, mert még nem adtam fel annak reményét, hogy találok valamilyen megoldást a gyermek magyarországi tanulásának folytatására. Nem szeretném ugyanis, ha a magyarság iránt ily „mélységesen elkötelezett hivatalosaink" meghiúsítanák igyekezetemet. Valószínûnek tartom, hogy a rendelkezésben felsorolt személyi feltételek (idegen, menekült, bevándorló stb.) helyett valami más megoldást kell keresnem, hisz Hazánkban a határontúli magyarok számára csak a pikszisbe tartozás esetén adatik esély (egyelõre!).
A 11. Szárszói Találkozóról

Kik voltak jelen? Nem tudható. Magam csupán a TV-adás 45 perces második részét láttam. Feltételezem, hogy több kamerával vett anyagból vágták össze a széles nyilvánosság elé bocsátott, másfél órás dokumentumfilmet. Aki vágta, bizonyára tudatosan ügyködött. A második részben látható személyek alapján az állapítható meg, hogy a jelenlévõk döntõ többsége az MSZP magjához tartozókbólállt. Az ún. jobboldalhoz kötõdõk közül senkit sem láttam.
A kamera megpihent néhány másodpercre olyan személy arcán is, aki - noha már jelenleg is fontos szerepet tölt be - nem az elsõ sorok valamelyikében, hanem hátrébb ült, csak úgy a sor szélén, kissé el is fordulva az emelvényen üldögélõ díszvendégektõl. Arckifejezésébõl azt olvastam ki, hogy nem sok közösséget érez a megrendezett színjátékkal. Talán nincs is ínyére, hisz ellentétes azzal a „politikai marketing"-gel, melynek szerinte a FIDESZ köszönheti azt, hogy csak minimális különbséggel veszítette el az utóbbi választásokat. Sõt, bizonyára azt is érzi, hogy ez a Szárszó a másik, a jobbik oldal esélyét növeli. A magyarellenesség bármilyen módon való kifejezése ugyanis ma már csak a bukáshoz vezethet. Márpedig a 11. Szárszói Találkozóból sütött a magyargyûlölet. Ez olyannyira esztelenül nyilvánult meg, hogy a példaképül állított, az emelvényre ültetett matuzsálemek idõnként önmagukkal is ellentmondásba keveredtek.
A hat matuzsálem egyike azzal kezdte mondanivalóját, hogy ecsetelte a magyarság külföldi megítélését. Szerinte külföldön mindössze néhány magyar nevét ismerik. Elsõként, I. Istvánnak nevezve, királyságunk megalapítóját említette, de hozzátette, hogy ezen túlmenõen róla sem tudnak semmit. A magyarság számára oly becses Mátyás királyt sem ismerik. Itt egy másik matuzsálem közbeszólt, hogy Mátyás király egyébként sem magyar, hanem román. Az elõzõ „szónok" folytatta a felsorolást, mondván, hogy ismerik még Rákóczi, Petõfi és Kossuth nevét, de legtöbbet Nagy Imrérõl tudnak.
Nos, megkérdezhetnénk, van-e ennek bármilyen jelentõsége? Szerintem - és sok más magyar ember szerint is - nincs! Ugyanis, az a körülmény, hogy Hazánk, illetve a magyarság szerepérõl Európa történelmében és mûvelõdéstörténetében valakiknek hiányos, esetleg téves az ismerete, csupán róluk állít ki szegénységi bizonyítványt. Õk a károsultjai annak, hogy a velük több, mint egy ezredéve együtt élõ, a tatárok és törökök nyugat irányú pusztításának gátat vetõ, a vallási türelem törvényesítését a Nyugatnál két évszázaddal korábban elrendelõ, a tudományokban és mûvészetekben maradandót alkotó néprõl, mint ahogy a világ sok más népérõl sem vesznek tudomást. A középiskolát végzett amerikai fiatalok jelentõs hányada az általa beszélt egyetlen nyelv tekintetében is nyelvtani hiányosságokkal küszködik.
A 11. Szárszói Találkozón résztvevõ bölcsek egyike arról szónokolt, hogy a magyarság bizonyos része nem kíván európai lenni, holott hamarosan az EU tagjává válunk. Nos, megemlítem, hogy ez a bizonyos rész a kormányoldal statisztikája szerint 55% + az urnákhoz járultak 16%-a (a választásra jogosultak 55%-a ugyanis nem járult az urnákhoz). Ettõl csak több lehet az a hányad, kevesebb semmi esetre sem. Azaz lakosságunk döntõ többsége mondott nemet. De vajon tudta-e, mire mondott nemet? Aligha, hisz tájékoztatásukról nem gondoskodtak azok, akiket a hatalomba juttattak a szavazataikkal.

A népirtásokról

A világban gyökeres változások jelei mutatkoznak. A fejlõdõ országok tiltakozásai mellett a fejlett országokban is egyre gyakrabban ütnek réseket a tabuk által épített falakon. Ilyen résütésnek tekinthetõ a 2003. november utolsó napjainak egyikén hozott magyar országgyûlési határozat (ellenszavazat, illetve tartózkodás nélkül!). Ez írásba foglaltan hajt fejet az 1931-32-es években Ukrajnában véghezvitt népirtás 7 milliónyi áldozata (köztük 3 millió gyermek!) elõtt! Az MTV „Záróra" adásában (2003. december 19.) a magyarországi ukránok kisebbségi önkormányzatának elnöke ismertette a Terror Házában, majd az e témában az Országgyûlésben lezajlott megemlékezés részleteit. A TV-adás résztvevõi felhívták a figyelmet arra, hogy a népirtásokat felsoroló kiadványok egyike sem említi ezt az embertelen gaztettet, ami különösen elgondolkodtató jelenség. Valóban az! Érdemes ezért tüzetesen megvizsgálni a mögöttes szándékokat. A TV-beszélgetés résztvevõi kettõt említettek meg:
Az egyik gazdasági indok. Mint elhangzott, ekkor kezdõdött el a SZU-ban az iparosítás felgyorsítása. Ehhez nagy mennyiségû kemény valutára volt szükség. Ezért a falusi lakosságtól erõszakkal begyûjtöttek minden élelmiszert, különösen a gabonaféleségeket, és azt külföldön értékesítették.
A másik indok politikai: az éhhalállal elpusztított falusi ukrán lakosság helyére oroszokat telepítettek.
Nem említik azonban szerintem a legfontosabb indokot. Vajon milyen megfontolásból hallgatták el? - Úgy vélem, azért, mert ez olyan ideológiai természetû megfontolás, amellyel a fejlett világ ún. baloldali liberális értelmiségének neves személyiségei is egyetértettek. Ezen elképzelés vizsgálata messzire vezet, és ezért máig hallgatás övezi. A marxi tanokra épülõ bolsevista ideológia a kommunisztikus társadalmi berendezkedés legfõbb akadályának a magántulajdont tekintette. Ebbõl kiindulva vizsgálta a társadalom egyes osztályait a tekintetben, hogyan viszonyulnak a tulajdon kérdéséhez. A tõkés osztályt gyökértelennek tekintették, mivel a tõke mozgatható. A tõkét gyarapító munkásosztály ugyancsak gyökértelenné tehetõ, mert ott jön létre, ahol a tõke megtelepszik. A hivatalnoki-értelmiségi réteg fizetésbõl él, melyet a hatalom nyújt számára (amennyiben megfelel elvárásainak). A szabadfoglalkozásúak mozgásszabadsággal rendelkeznek, és ott hasznosítják tudásukat, ahol erre szükség mutatkozik, így mûvelést igénylõ földtulajdonra többnyire nem vágynak.
A nagybirtokok tulajdonosait, valamint a nagytõkéseket a bolsevisták közvetlenül az uralom megszerzése után kiirtották, vagy menekülésre kényszerítették. Hasonlóképpen jártak el a szabadfoglalkozásúak azon részével , akiket nélkülözhetõnek tartottak. Az elõbbiek felszámolásához a forradalom idején szövetségesükké tették a középparasztot.
A hatalom, saját hatalmának kiteljesítése tekintetében, a 30-as évek elején jutott abba a helyzetbe, hogy megszabaduljon a középparaszttól is. Azaz attól a rétegtõl, amely számára a FÖLD tulajdonlása azonos volt a munkaeszköz tulajdonlásával, enélkül ugyanis elképzelhetetlen a létfenntartása. Hasonló gondolkodású a földnélküli paraszt azon hányada, mely vágyat és képességet érez ahhoz, hogy saját földtulajdonán gazdálkodjék. Ez persze azt is jelenti, hogy így a hatalomtól bizonyos mértékben függetlenedhet. E két réteg léte tehát összeegyeztethetetlen a bolsevizmus kommunisztikus elképzeléseivel, így a hatalom közülük csak azokat ítélte méltónak az életben tartásra, akikrõl feltételezte, hogy mezõgazdasági és állattenyésztési bérmunkássá tehetõk. Dolgoztatásuk céljából hozták létre a kolhozokat.
A középparaszt kiirtásának módszerét mutatja be az „Oroszország, amelyet elveszítettünk" c. dokumentumfilm (lásd a 12. függeléket!). A földmunkás réteg jelentõs hányadának elpusztítását pedig elõre megtervezett éhhalállal valósították meg. A TV-beszélgetés folyamán felmerül a kérdés: kik felelõsek e népirtásért, valamint felvethetõ-e valamiféle kárpótlási igény a túlélõk, illetve leszármazottjaik részérõl? A kárpótlás tekintetében a beszélgetõk arra a megállapításra jutnak, hogy bizonyára csupán jelképes kárpótlásról, pl. bocsánatkérésrõl lehet szó. Ami a felelõsöket illeti, elhangzik, hogy az oroszok azt elhárítják magukról, arra hivatkozva, miszerint a népirtás elrendelõje - Sztálin - grúz nemzetiségû volt.
Nos, mindkét felvetés, illetve, a vonatkozó megállapítások aligha tekinthetõk könnyedén lezárhatónak. A tabutémák megbolygatása, az azokról szóló nyilvános beszéd és írás ugyanis azt eredményezi, hogy e témák tabujellege elvész. Jelen esetben pedig még ennél is többrõl van szó. Az egyöntetûen elfogadott országgyûlési határozat, azaz a 7 milliónyi áldozat emléke elõtti fõhajtás követõkre fog találni világszerte. Az a tény pedig, hogy ezt a példátlan embertelen népirtást nem említik a népirtásokkal foglalkozó kiadványok, megfogalmazza azt az igényt, hogy az elhallgatás okait feltárják és a felelõsöket megnevezzék.
A kettõs mérce alkalmazása ellen egyre gyakrabban és egyre erõteljesebben tiltakoznak világszerte. Márpedig az ilyen súlyos bûncselekmények elhallgatása, ugyanakkor mások kipellengérezése tipikus megnyilvánulása a kettõs mérce alkalmazásának. Aligha képzelhetõ el ezért, hogy az emberiség döntõ többsége hosszabb távon eltûrje a kettõs mérce szerinti „igazságszolgáltatás"-t.
A népirtások áldozataival szemben megkülönböztetõ bánásmódhoz hasonló veszélyeket hordoz az a jelenség, amikor a hazai „orosz szakértõk" az ottani közösségi vagyonból százmilliárd dollárnyi nagyságrendû értéket eltulajdonító „oligarchák"-ról kijelentik, hogy a 17Êközül mindössze 3 az orosz. E 3 személy nemzetiségi hovatartozásának ismerete és szóvá tétele felveti a kérdést, vajon a fennmaradó 14-nek miért nem nevezik meg a nemzetiségi hovatartozását?
Az elhallgatás nem más, mint kivételezés, ami felháborodást vált ki, és arra ingerli az embereket, hogy leleplezzék a megkülönböztetõ jelenségeket, és tudomást szerezzenek arról, kik a kedvezményezettek?

A vád

A Duna TV 2003. december 12-én e címmel sugárzott magyar filmdrámát Sára Sándor rendezésében (fényképezte a fia). A filmet a tévémûsor-újságok az alábbi szövegekkel ajánlották:
„1944 decemberében egy tanyasi magyar család a szeretet és a béke ünnepére készülõdik, ám az emelkedett hangulatba szorongás is vegyül. A család elsõsorban Pétert, a katonaszökevény-fiút félti, akit tábori csendõrök keresnek. A csendõrök távoztával megérkeznek a felszabadító szovjet csapatok, akik kifosztják a tanyát, majd késõbb visszatérnek és erõszakoskodnak a két lánnyal. Péter elõbújik rejtekhelyérõl, hogy megvédje õket…"
„A „Magyar nõk a Gulágon" c. filmjének forgatása közben hallotta Sára Sándor egyik interjúalanyától azt a megindító történetet, amely „A vád" címû film alapjául szolgált. A hosszú évtizedeken át tabunak számító témát érintõ film egy család megnyomorításának és tragikus széthullásának tükrében mutatja be, mennyi igazságtalanságot, borzalmat és megaláztatást szenvedett el a magyar lakosság a „felszabadító" szovjet hadsereg katonáitól."
A film számomra nem elsõsorban témája okán figyelemreméltó. Ilyen témájú film ezrével készülhetne, hisz akik ezt a korszakot felnõttként élték át, tudják, hogy a „felszabadítás" így zajlott. A film jelentõségét számomra az adja, hogy a hét évvel ezelõtt készített alkotás bemutatásra kerülhetett, még ha csak az éjszakai idõpontban is, amikor azt igen kevesen látják. Azok számára, akik nem látták, röviden annyit: a két lányt elõbb a tisztek a szobájukban, majd a legénység a fagyott mezõn megerõszakolja, az apát és a fiát halálra kínozzák, majd az anyával együtt kivégzik, olyan ítélet alapján, ahol a vád koholt és velejéig aljas. Két szovjet katonanõt frontra küldési zsarolással kényszeríti felettesük arra, hogy Pásztor Istvánt és fiát nemi erõszak elkövetésével vádolják meg. Az egyik - a haláltól félve - vállalja a hamistanúzást, a másik - aki még ártatlan - inkább a frontot választja. A történet meghamisítására a kihallgatást és a kínzásokat irányító tisztet ugyancsak a fölöttese utasítja. Az õ indoklása szerint megengedhetetlen ugyanis olyan jegyzõkönyvet megszövegezni, mely szerint a vádlottak családjuk nõtagjai védelmében öltek meg két szovjet katonát, hisz erõszakot szovjet katonák nem követhetnek el. A család három fiatal nõ tagja 10-10 évre a Gulágra kerül, ahol ketten életüket vesztik. A történetet az életben maradt leány mondja el. Az õ rehabilitációs kérelmét követõen az orosz nyelvû határozat bemutatásával végzõdik a film. Ez utóbbi elismeri a három leány ártatlanságát, a szülõket és a fiútestvért azonban nem rehabilitálja.
Elismerés illeti a rendezõt és fiát, valamint a színészeket, nem csupán hiteles alakításukért, hanem bátorságukért is, hisz napi események bizonyítják, hogy a korábban ellenségeknek tûnõ hatalmak valójában cinkosként játszanak össze önzõ érdekeik érvényesítésére. A történelem kézzelfogható tanúi (pl. az asszír birodalom kõbe vésett „képregényei") bemutatják, milyen kegyetlenséggel bántak a gyõztesek a legyõzöttekkel. A különbség - és ez lényeges -, hogy azok a hatalmak nem kívántak tetszelegni az emberiesség és az igazságkeresés álarcában. Kegyetlenségeiket leplezetlenül követték el, sõt azt idõtálló módon ábrázolták is, félelmet keltve kortársaikban, és a jövõ nemzedékeiben. A jóindulatú emberek õszinte és indokolt megvetését a mai hatalmak farizeussága váltja ki, és ez más megnyilvánulás, mint a félelem és a rettegés.
A világ változása tanulságokkal telített, de csupán annyiban hordoz kedvezõ elemeket, hogy az aljasságok elõbb-utóbb leleplezõdnek. Ezt bizonyítja a Spektrum TV ugyanezen éjszaka vetített „Mi az ára?" c. angol dokumentumfilmje is. Ebben az öbölháború elõzményeit és következményeit tárják a nyilvánosság elé. Bemutatják Szaddám Nyugat általi hatalomra juttatását és felfegyverzését mindazon gaztettek elkövetéséhez, amelyek megszüntetésére hivatkozva hajtották végre az öbölháborút, vetették be a gyengített uránt, mely százezrek halálát, és ennél is többek megbetegedését, illetve nyomorékká válását okozta. Ez a film 1999-ben készült, mégsem tudta megakadályozni a 2003 tavaszán kirobbantott háborút, mely az iraki nép és a történelmi emlékek (folytatólagos) elpusztítását, valamint az ott lévõ természeti erõforrások birtoklását tûzte ki céljául.
Mára összemosódott (vagy inkább összemosták) a mártírhalált az áldozattá válással, noha a kettõ merõben eltérõ. A Pásztor-család öt tagja és a hozzájuk hasonlók mártírként vesztették életüket, mert ártatlanok voltak. Az embertelenség szolgálatába szegõdött emberek azonban - még ha naivságból is választják a rossz oldalt - nem ártatlanok, így erõszakos haláluk esetén nem válnak mártírrá, csupán áldozattá. Ez utóbbi sajnálatot ébreszthet, de tiszteletet nem. Tiszteletet a Pásztor-család életben maradt leánytagja vált ki, mert maradandó emléket állított mártírhalált halt hozzátartozóinak, és példát mutatott arra, hogy valamennyi hasonló sorsra jutott család túlélõ tagjainak így kellene cselekednie, mert ez segítené a múlt teljesebb megismerését. Köszönet illeti ezért a jövõben is mindazokat, akik nevüket-arcukat adják az embertelenségek leleplezéséhez.

Több, mint képzelgés
Az MK-Ultra titka

E címmel 30 perces (ál?)dokumentumfilmet mutatott be a Spektrum TV-adó 2003. október 22-én. Férfiak és nõk beszéltek arról, milyen beavatkozásokkal érték el náluk azt, hogy „beprogramozott" állapotban cselekedjenek. Arra nem kaptunk választ, kik voltak a „beprogramozóik". Csak arról szólt a fáma, hogy immáron fél évszázada folynak az ún. MK-Ultra kísérletek az USA-ban.
Az egyik megszólaltatott hölgy (akit csak felismerhetetlenné torzítva mutattak) pl. részletesen elmondja, milyen módon hajtott végre 64 megrendelt gyilkosságot. Elbeszélését valósághû jelenetekkel tették hihetõbbé. Megszólaltattak olyan férfit, aki szerint az orrába helyeztek el parányi készüléket és így irányították cselekedeteit. Volt olyan változat is, amelynél a készüléket az agykéreg átfúrásával juttatták be az agyba, annak kívánt helyére. Valójában azonban nem az elmondottak-bemutatottak az érdekesek, hanem a kérdések, amelyek a látottak-hallottak alapján felvetõdnek.
Mielõtt e kérdésekkel foglalkoznék, bizonyára leszögezhetem azt, hogy a Spektrum TV-t aligha valamiféle terrorszervezet mûködteti, hisz adásait ez esetben a nyugati kézben lévõ nagy szolgáltatók nem tennék be mûsorszolgáltatói csomagjaikba. Az is biztosra vehetõ, hogy az állítólagos titkos kísérletek jellegének nyilvánossá tétele nem vált ki rokonszenvet az USA iránt. Akkor hát mi lehet a magyarázata annak, hogy ilyen adást láthatunk?
A válasz keresésében két úton indulhatunk el. Az egyik, hogy az MK-Ultra program valótlanság, csupán valamilyen célból kitalálták. A másik, hogy a valóságot, illetve annak egy részletét látjuk, nyilvánossá tétele viszont a tulajdonképpeni célt szolgálja. A két változat, noha ellentétesnek tûnik, valójában ugyanazt a magyarázatot kínálja, nevezetesen azt, hogy bármelyik feltételezés is legyen a helytálló, a nézõk többsége arra a következtetésre fog jutni, hogy bele kell nyugodnia az ilyen mindenre képes hatalom legyõzhetetlenségébe. Ámde azokban, akik valóságként fogadják a TV-ben látottakat-hallottakat, felmerülhet az a feltételezés is, mely szerint mindazokat a gaztetteket, amelyekkel jelenleg a terroristákat vádolják (az esetek többségében egyébként az elkövetõ ténylegesen valamely terrorista csoportosuláshoz tartozó személy), olyan személyek követték el, akiket elõzõleg e gaztettek végrehajtására programoztak be.
Mindezekre tekintettel, de ezektõl függetlenül is, magam, és mint érzékelhetõ, sokan mások is, változatlanul úgy gondoljuk, a történelem egyetlen példával sem szolgál arra, hogy bármely hatalom képes lett volna hatalmának állandósítására. Ráadásul a jelenlegi hatalom abban is különbözik a mi vidékeinken megfordult elõzõ hatalmaktól, hogy az akkori vezetõknek tudomásul kellett venniük a személyes tulajdon birtoklásának korlátozottságát, csak a közösségi tulajdon használatában élvezhettek elõnyöket. Egyesek közülük, valamint az örökükbe lépettek, csaknem másfél évtizede a tulajdon szentségét hangsúlyozzák, vadkapitalistaként mûködtetik a lenyúlt közösségi vagyont, a korábban hivatkozási alapul (ki)használt munkást pedig visszaminõsítették a „munkaerõpiac" esélytelen szereplõjévé. Most, az úgynevezett piacgazdaságok vezetõivel karöltve korlátlanul növelhetik magánvagyonukat, egyesek dollármilliárdos szinten. Ez a körülmény folyamatosan növelni fogja a jelenlegi hatalmon lévõkkel szembeni megvetést, ami a hatalom elvesztéséhez vezethet.
Nyílt levél a Magyarok Világszövetségéhez

Mondanivalóm a Világszövetség két nyomtatványáról szól. Elõször a „Társulás a népszavazásra" megnevezésûvel ismerkedtem meg. Ennek nyomán került kezembe a Szövetség budapesti tagozatába történõ „belépési nyilatkozat".
Az elsõnek örültem, hisz csaknem 7 éve fejtem ki nézeteimet arról, hogy a magyar állampolgárság vitathatatlan joga mindazoknak, akik felmenõik révén magyarok, és magyarságukat vállalják, bárhol éljenek is. Ezzel foglalkozó írásaim megjelentek a „Tájékozódó" több számában, a „Magyarok Vasárnapja" hetilapban, valamint a „Nyerésre állunk!" és az „Új Magvetést!" címû könyveinkben. Néhány évvel ezelõtt a Szövetségnek megküldtem „A kárpátaljai helyzetrõl" címû tanulmányomat, mely egyebek mellett e kérdést is tárgyalja. Elégedettségem mellett csupán azt sajnálom, hogy ez utóbbi írásom megküldését követõen Csoóri Sándor csak erõtlen formában vetette fel a kérdést, majd a rosszalló visszhangok után az erõtlenséget csend követte. Az pedig még sajnálatosabb, hogy ilyen kezdeményezéssel a Szövetség nem kereste meg az Antall-kormányt azt megelõzõen, hogy a kormányfõ az alapszerzõdéseket aláírta volna (mint beszélik, olvasatlanul).
A „jobb késõn, mint soha" alapján azonban érdemes elindítani a népszavazás kezdeményezését. Magam is készséggel gyûjtök egyetértõ aláírásokat, családom és barátaim körében, társulási megállapodás nélkül. E kétoldalas nyomtatvány egyik bekezdéséhez azonban megjegyzést szeretnék fûzni. A bekezdés szövege az alábbi:
„A felek vállalják, hogy a maguk intézményeiben és rendezvényein nem engedélyezik jelen megállapodás céljával ellentétes propaganda kifejtését. A felek vállalják, hogy bármely harmadik fél által indított ellenséges propaganda és az állampolgárokat megtévesztõ diverziós lépések ellen együttesen fellépnek."
Szeretném tudni, hogyan valósítható meg a „nem engedélyezés", továbbá, milyen módon lehetséges „együttesen fellépni" az „ellenséges propaganda", illetve a „diverziós lépések" ellen anélkül, hogy annak nemkívánatos következményei lennének?
E bekezdés értelmezésének tisztázása különösen fontos azért, mert „az aláírásgyûjtés kezdõpillanata"-ként a nyomtatvány „2003. október 23. déli harangszó idejé"-t jelöli meg.
Feltételezhetõ, hogy ezen a napon - az aláírásgyûjtésre tekintettel - az ilyenkor szokásos fokozott rendõri készültség még fokozottabb lesz. Az sem zárható ki, hogy az e hó 2-án lezajlott, és az M2 „Éjjeli menedékhely" c. adásából megismert rendõri beavatkozás számos helyen, hasonló módon megtörténhet. Elképzelhetõ ez annak ellenére, hogy e beavatkozás indokolatlanságát bíróság állapította meg, és a bilincsben elszállított, majd a tárgyalásig fogva tartott 9 férfit (köztük egy tudósítót, aki az eseményt videóra rögzítette), valamint egy fiatal hölgyet (a tudósító asszisztensét) a Bíróság szabadlábra helyeztette.
Meggyõzõdésem, hogy komolyan számolni kell az esetleges provokációk lehetõségével is. Ezért véleményem a következõ: a magyarokkal ellenszenvvel viseltetõknek ne szerezzük meg azt az örömöt, hogy az esetleges provokációk eredményeként utcai zavargásokra kerülhessen sor. Ebbõl nekünk semmi hasznunk sem származhatna!
Ami a „Belépési nyilatkozat" szövegét illeti, ahhoz a következõ megjegyzést kívánom fûzni: ideje lenne tudomásul venni azt, hogy a Magyarok Világszövetségének a szabad polgárok szervezõdéseként kell mûködnie. A Nyilatkozatban tehát nincs keresnivalója annak az igénynek, mely szerint a belépni szándékozónak 2 személyt kell állítania „támogatóként". Ilyen igényt a titkos szervezetek követelnek meg. A magyarság egyik jellemzõje, hogy titkokat nem õriz, azokat kibeszéli. Ennek köszönhetõen évek óta nyilvánosan hallhatók-olvashatók, milyen szempontok szerint válogatták ki azokat a személyeket, akiket az ún. rendszerváltó pártokba és szervezetekbe beépítettek. Tartsuk meg e jó szokásunkat a jövõben is, átláthatóbbá válik közéletünk, megnehezül az emberek becsapása.
Budapest, 2003. október 15.

Hiteles-e még a Nobel-díj?

Attól tartok, hogy már nem. A 2003. év díjazottjainak kiválasztásában elkövetett három baklövés nem maradhat következmények nélkül.
Az orvostudomány területén díjazott teljesítmény tekintetében olyan személy jelent meg a színen, aki bírósági úton szándékozik bizonyítani elsõdlegességét a kérdéses tudományos felismerésre vonatkozóan. A médiumokban megjelent hír alapján feltételezhetõ, hogy nyilatkozata nem üres fecsegés. A bizonyítás sikere esetén a Bizottságot felelõsség terheli azért, hogy nem vizsgálta meg kellõ körültekintéssel az elsõdlegesség kérdését.
Még kényelmetlenebb helyzetbe került a Bizottság a Nobel-békedíj odaítélése kapcsán. Ezt megelõzõen a Díj legesélyesebb várományosaként széles körben ismertté vált II. János Pál neve. Az õ díjazásának idõszerûségét indokolttá tette volna egészségi állapotának jelentõs mértékû romlása. A döntés kihirdetése - a Pápa mellõzése miatt - általános meglepetést keltett, és a lengyel nép jogos felháborodását okozta.
Ami az általános meglepetést illeti, köztudott, hogy a „Szolidárnoszty" nevû szakszervezeti mozgalom megerõsödésében döntõ szerepet játszott a Pápa és Lech Walêsa személyes jó kapcsolata. Az sem vitatható, hogy e mozgalom helyrehozhatatlan sérüléseket okozott a szovjet rendszernek. Az pedig ugyancsak tagadhatatlan, hogy a szovjet rendszer megrendítése kiemelt célként szerepelt a hidegháború stratégiájában. A mozgalomnak nyújtott pápai, illetve vatikáni támogatásért a Nyugat köszönettel tartozott volna. Az csak növeli a baklövés súlyát, hogy - a mai álságos, szerepjátszó világunkban - bizonyítani kellene a díjazott hölgy valóságos elkötelezettségét az iszlám ügy iránt.
Az irodalmi Nobel-díjra érdemesnek ítélt személy kiválasztása megosztotta a hazai irodalmi közvéleményt. Ennek oka arra vezethetõ vissza, hogy a most mellõzött Esterházy Péter már szerepelt a jelöltek között, újabb mellõzése így meglepetésként hatott. A két író barátságot mutat kifelé (korábban ez így is lehetett). Elvben ezt hihetõvé teszi közös vonásuk, a szélsõséges önimádat, és az ebbõl eredõ érzéketlenségük az embermilliárdok nyomora és szenvedése iránt. Ugyanakkor egyikük sem képes arra, hogy túltegye magát azokon a megpróbáltatásokon, amelyek gyermekkorukban érték õket (a deportálás, illetve a kitelepítés). Nyilván azt tartják természetesnek, ha velük nem történik semmi rossz, semmi fájdalmas. Az alkotásaikat megtermékenyítõ önsajnálat miatt figyelmen kívül hagyják azt, hogy felnõtt koruk óta mindketten a hatalom általi kivételezettekhez tartoznak, létbiztonságukban kiemelkedõ sikereket érnek meg, nyavalygásra tehát egyiküknek sem lenne oka.
Kettejük hasonlóságai mellett azonban jelentõs különbség közöttük az, hogy a mellõzött pályatárs jóval tehetségesebb. Tehetsége nem csupán írói képességében mutat többletet, hanem élethelyzetek felismerésében és azok megragadásában is. Ennek köszönhetõen juthatott arra az elhatározásra, hogy helyzetet teremt valamiféle vetélkedõ, sajátságos irodalmi szópárbaj lebonyolításához kettejük között. E vetélkedõ eredménye persze csak az esetben válhat kétségbevonhatatlanná, ha arra nagyszámú közönség elõtt kerül sor. Így születhetett meg a vígszínházi felolvasóest ötlete, mely lehetõvé tette azt, hogy utólag a nézõk-hallgatók köre tévényilvánossággá bõvüljék (magam ez utóbbiból merítettem az élményeimet).
A felolvasás a „Két író - egy történet" c. könyvbõl történt. A két írás egyikét a díjazott író évekkel korábban alkotta meg „Jegyzõkönyv" címmel. A pályatárs erre írta meg „Életirodalom" parafrázisát. Helyzeti elõnye így behozhatatlan volt. Csupán egyetlen hátrányos mozzanat nehezítette munkáját. Alkalmazkodnia kellett a pályatárs mûvének terjedelméhez. E kényszerûség szülte nehézségen nem sikerült úrrá lennie. A 45 perces alapmûre készült, azonos terjedelmû parafrázis középsõ harmada így nem volt képes arra, hogy folytassa a sziporkázó nyelvezetû humorral megírt elsõ harmad sikerét. A befejezõ harmadhoz azonban a mellõzött pályatárs briliáns megoldást talált: egyéni látásmódú és stílusú elbeszélésének e részét a díjazott pályatárs könyvébõl kiemelt szövegrészekkel ötvözte igen ötletesen, idõnként némi élcelõdéssel az önsajnálati túlzások okán, amit a közönség vastapssal jutalmazott. Ezzel az irodalmi vetélkedõt a mellõzött pályatárs nyerte meg, méghozzá nagy fölénnyel.
Vajon a díjazott pályatárs tudatában volt-e annak, hogy a vetélkedõ nem csupán vereséggel zárulhat számára, hanem kettejük írói minõségének ily módon történõ összevetése egyértelmûvé teheti azt, hogy a Díj odaítélésénél baklövés történt. Kérdés, eljut-e bármilyen hír e vetélkedõrõl a Nobel-díj bizottságához?
Budapest, 2003. október 13.
Idegengyûlölet Magyarországon
MTV „Záróra" - 2003. október 1.

A fenti témában lezajlott beszélgetést megelõzõ napon ugyancsak figyelemreméltó témáról folyt szó a „Zárórá"-ban. A Szovjetunió szétesésének okairól-következményeirõl zajlott könnyed csevej. - Igen, ilyen hangvételben, jóízûen nevetgélve tárgyalták ki a sokmillió ember által létrehozott vagyon lenyúlásának mikéntjét, melynek következményeként hatalmas tömegeket taszítottak a korábbinál is mélyebb nyomorba. Az egymást követõ két adás témája, noha merõben eltérõnek tûnik, valójában több tekintetben összefonódik. Az idõbeli sorrendet követve elõször a szeptember 30-airól fejtem ki gondolataimat.
Szokatlan és fondorlatos kifejezéseket hallhattunk. Olyanokat, mint a: „tulajdonáthelyezés" (mely egy bemutatott könyv címében is szerepelt). E kifejezés jelenthetne szabad-nyitott magánosítást is. Ebben az esetben azonban úgy tûnik, a tulajdonáthelyezést megtervezõk másképp gondolták. Úgy döntöttek, hogy lehetõleg nem adják idegenek kezébe az állami tulajdont (ez ideig az állam összvagyonának 90%-a esett áldozatul a tulajdonáthelyezésnek). Kérdés, vajon azok, akik nem „idegenként", hanem a volt szovjet párt nomenklatúra korábbi tagjaiként szereztek mesés értékû tulajdont, kiknek az érdekeit szolgálják? Vajon nem megbízásos alapon vásároltak-e? Mert, ha igen, úgy õk csupán strómanok, míg a valódi tulajdonosok mögöttük húzódnak meg az ismeretlenség homályában (tekintettel az üzleti titoktartás sérthetetlenségére).
Következõ ilyen kifejezésként az „állambarátok" (oroszul 'gyerzsávnyiki') kifejezés hangzott el. Így nevezik a tulajdonáthelyezés mikéntjét kiötlõket. A beszélgetõktõl megtudtuk, hogy e csoportosulásnak sikerült maga mellé állítania a korábbi vezetõ réteg (ideértve a titkosrendõrséget és más fegyveres testületeket is) jelentõs részét, valamint a lakosság többségét (utóbbit kétségbe vonom). Ezt úgy érték el, hogy a tulajdonviszonyokban bekövetkezõ fordulat utánra is esélyt ígértek az orosz nagyhatalmi elképzelések megõrzésére (az ígéret azért tûnik teljesíthetetlennek, mert mértékadó gazdasági szaklapok szerint évente 18-20 milliárd dollár hagyja el az országot).
Elhangzott az is, hogy Magyarországon ekkora mértékû „állambarátiságot" nevetséges feltételezni. Bizonyára azért - gondolom én -, mert nálunk az államhatalmat évszázadok óta nem a magyarság birtokolja, s így a magyarság nem érezhet rokonszenvet az ilyen államhatalom iránt. Érzésem szerint az „állambarátiságot" ott is csupán az elbitorolt vagyon nevesített tulajdonosai, valamint érdekeltté tett támogatóik mímelik-mutatják, s e szerepet addig fogják játszani, amíg a természeti kincsek nagy nyereséggel történõ kiaknázása be nem fejezõdik. Utána jöhet az „özönvíz", mely elsodorja majd a nagyhatalmi elképzelések megvalósításának gazdasági alapjait.
Szóba került egy ismert név is, aki tízmilliárdos vagyonával ma Londonban él. Azt is megemlítik, hogy hírek keringenek, melyek szerint ez a személy a titkosrendõrség áldozatául eshet, hasonló esetek ugyanis már megtörténtek (csak nem Trockijra gondoltak?)
A médiumokból már korábban is értesülhettünk arról, hogy a tulajdonáthelyezés eredményeként manapság többen birtokolnak 8-10 milliárd dolláros vagyont (négy ilyen személy nevét már többször is hallhattuk-olvashattuk).
Áttérve írásom címadó témájára, mondanivalómat egy sommás kijelentéssel kezdem. A magyarság közismerten vendégszeretõ nép. A vendég lehet idegen is, nálunk ugyanolyan fogadtatásban részesül, mint a magyar, talán még olyanabban. A hívatlan vendég azonban nem vált ki rokonszenvet, még kevésbé szeretjük az erõszakosan betolakodót! Megállapítható tehát az, hogy Magyarországon nem idegengyûlölet, hanem ellenszenv irányul olyan szûk kör felé, mely történelmünk alakulása szerint változó. Országunkban évszázadok óta az uralkodó réteg bizonyos hányada két részre osztható: a török, osztrák, német, majd a szovjet uralom által nyakunkra ültetett idegenek, illetve azon hozzánk tartozók, akik e hatalmak kiszolgálóiként részesültek különbözõ elõnyökben. Az ország kiszolgáltatott többsége ezért az uralkodó réteg mindkét részének bizonyos hányadát egyformán nem szerette, manapság sem szereti, sajátjaikat nyilván még kevésbé, hisz joggal tekintették és tekintik õket árulóknak.
Ami pedig a rokonszenv-ellenszenv szópárt illeti, hasonlót - pl. az oroszban, angolban, németben - nem találunk. A „rokon" fogalmat ilyen értelemben nem használják. Az pedig még különösebb, hogy a „rokon", illetve az „ellen" szópárt a magyar a „szenv" tõszóval társítja. Csak nem a szenvedéseink határozzák meg azt, kiket tekinthetünk rokonunknak, illetve ellenfelünknek?
Magam idevágónak érzem annak egyre gyakoribb hangoztatását, miszerint Kondor Katalint valamivel zsarolja a „jobboldal". Egyes „baloldali" közéleti szereplõk kijelentik, hogy az õ esetében nem az esetleges ügynöki múltjával van a baj, hanem a jelenlegi tevékenységével. Ezek szerint az a tevékenység, melyet a megszálló szovjet hatalom érdekében folytattak, elfogadható. Károsnak csupán az ún. jobboldal, más szóval a Nemzet érdekében végzett tevékenységet tekintik. Kondor Katalinnál az efféle beállítottságú tevékenység úgy merülhet fel, hogy jelenleg a Magyar Rádió egyes mûsoraiban figyelembe veszik a magyarság nemzeti érzelmeit is. Ilyennek tekinthetõ pl. a déli harangszó utáni rövid helytörténeti ismertetés. A „baloldal" néhányszor már meg is kísérelte megszüntetni ezen adásokat. Egyelõre sikertelenül, és reméljük, hogy törekvéseik sikertelenek maradnak a jövõben is.
Egyébként, az e téma megnevezésében szereplõ „idegengyûlölet" tekintetében a beszélgetõk széles ívben elkerülték a kényes kérdéseket (a roma-kérdésrõl kijelentették, hogy annak megvitatását kihagyják, mert „messze vezethetne", szavaikat idézve). Így aztán semmitmondó, helyenként ellentmondásos fejtegetéseket hallhattunk, kérdõívek válaszaira hivatkozva, a valóságtól elrugaszkodottan. Utaltak arra, hogy a politika befolyásolja az érzelmeket (példaként említették a 23 millió román beözönlésével történt riogatást, amellyel az MSZP jelentõs számú többletszavazatot szerzett). Azt is megállapították, hogy a nacionalizmus összefügg az egocentrizmussal, azaz „az én csoportom felsõbbrendûbb, mint a másiké" (de itt is tartózkodtak attól, hogy az ilyen megnyilatkozásokat népnévhez kapcsolják). Csupán a német „új nemzetépítési módszert" említették, mely óriásplakátokon olyan típusú embereket ábrázol, akik gyökeresen eltérõek a szõke-kék szemû német típustól. Arról nem esett szó, hogy valamely népcsoport Isten általi kiválasztottsága tekinthetõ-e a felsõbbrendûség hirdetésének.
Úgy vélem, ha lehetõvé tennék a betelefonálást, kiegyensúlyozottabbak lennének az ilyen TV-beszélgetések, hitelesebb képet alkothatnának maguknak a tárgyalt témákról a beszélgetõk és nézõk egyaránt. Bizonyára nem ez a szándék.
Budapest, 2003. október 3.
Húsvéti ajándékok

Húsvét vasárnapján, 2003. április 20-án vetem papírra e sorokat. Már az ünnepi Nagyhét elsõ napja az ajándékozás jegyében zajlott. A Mindentudás Egyeteme c. sorozat gyöngyszeme került adásba e jeles ünnep alkalmával.
Két neves elõadót láthattunk-hallhattunk ezúttal. Egyikük a Magyar Katolikus Egyház jelenlegi elsõ embere, Erdõ Péter, nemrégiben kinevezett bíboros prímás, másikuk Schweitzer József fõrabbi volt. A közös elõadás a „Húsvét: a Szabadság ünnepe - a Feltámadás ünnepe" címet viselte. A jelenlévõ elõkelõségeket mindkettejük nevében a fõrabbi köszöntötte (arra hivatkozva, hogy õ képviseli az õsibb vallást), majd átadta a szót legkedvesebb tanítványának, egy fiatal rabbinak. Utóbbi határozott formában tudomásunkra hozta azt, hogy a Bibliában (mármint az ószövetségiben) nincs felesleges szó, mert azt, úgy, ahogy van, maga az Isten (mármint Jahve) adta a választott népnek. Ezután a képernyõ elsötétült, majd kisvártatva megjelent a szöveg, mely szerint adáshiba történt, s ennek kijavításán dolgoznak. A szöveget néhányszor megismételték, miközben zenekíséret mellett szép képeket láthattunk több, mint fél órán át.
Az elõadást teljességében a Húsvét-vasárnapi ismétléskor néztem meg. Ekkor a már említett fiatal rabbi, majd egy nála valamivel idõsebb rabbi elõadásából néhány fontos ismeretre tehettünk szert. Megtudhattuk pl. azt, hogy a zsidóság Egyiptomból való kivonulása i. e. 1326. március 27-én történt, és, hogy ezt egy számomra megjegyezhetetlen nevû egyén számolta ki ilyen pontossággal (a világtörténelem vitatott 300 évérõl nem esett szó, sem arról, hogy különbözõ naptárak léteznek). A fõrabbi zárszavában elhangzott az, hogy a „…Szentírás nem történeti könyv, de az adatok összefüggései láthatók…". Erdõ Péter bíboros prímás* ugyancsak festõk képeinek bemutatásával igyekezett bizonyítani azt, hogy mindaz, amirõl az újszövetségi Bibliában olvashatunk, megtörtént esemény. Azt is tudatta velünk, hogy az idõk végeztével feltámadásunk testi mivoltunkban fog megtörténni.
Az elõadások közben a kamerák pásztázták a közönség sorait. Láthattuk azt, hogy közismerten harcos ateisták arca elégedettséget tükrözött, fõleg akkor, amikor megtudhatták, hogy az általuk nem létezõnek tartott Isten (Jahve) milyen fontos és pontos „történelemkönyvvel" látta el az emberiséget a „választott nép"-en keresztül. Ez a „történelemkönyv" annyira teljes, hogy az egyéb hagyatékot, így a kõbe, fába, fémbe vésetteket már nem is érdemes megõrizni. Lehet, hogy azok elpusztíthatók, vagy rablók kezébe adhatók?
Aztán a hét vége felé a rádióban hallhattunk egy beszélgetést, melyet egy korábban riporterként ismert hölgy és egy jelenlegi riporter folytatott egymással. A beszélgetésbõl kiderült, hogy a hölgy már hosszabb ideje családjával együtt Londonban él. Állandó munkája jelenleg az International Budapest Clubhoz köti. Megtudhattuk azt is, hogy a Club tagjai közé neves személyiségek tartoznak, olyanok, mint pl. a Dalai Láma, Mihail Gorbacsov és mások. A Clubot a Római Clubhoz hasonlította, mert, hogy abban sem olaszok, hanem különbözõ nemzetiségûek találhatók. Saját tevékenységét „kommunikátor"-ként jellemezte, ami abban nyilvánul meg, hogy ismert személyeket rábeszél az általa szervezett rendezvényeken való részvételre. Ilyen rendezvénysorozatra fog sor kerülni a Covent Gardenben. A rendezvények megnevezéseként megemlítette a „Magyar Magic"-ot, valamint a „Hungary in Focus"-t. Beszélt annak a jelenségnek felbecsülhetetlen értékérõl, hogy a londoniak a piros színû emeletes buszaik oldalán e szöveget olvashatják: „Hungary welcome to Britain".
A beszélgetésbõl nem derült ki az, hogy az említett rendezvényeken elõadottak-bemutatottak milyen mértékben lesznek jellemzõek a magyarságra. Egy azonban biztosra vehetõ: mi, magyarok, aligha lennénk képesek önmagunk számára a fentiek szerinti hírverést létrehozni. Kételyek csak azért merülnek fel, mert ismerjük a Budapesti Fesztiválzenekar és a Magyar Nemzeti Filharmónikus Zenekar közötti vetélkedést, valamint annak hátterét. Talán ez is magyarázat arra, miért szerepelt az EU-csatlakozási szavazás elõtt a gálakoncerten Kocsis Zoltán. Ezúttal nyilván a „politikai marketing" szempontjai érvényesültek, azaz a magyar többség ízlésvilágához kellett idomulni (az „igen" szavazatok ösztönzése érdekében). Még így is, a TV-adás megismétlésekor, a két Liszt-mûbõl már csak a „II. Magyar rapszódia" maradt bent, miközben a Presser Gábor: „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" c. mûvébõl elõadottakat nem „vágták" meg. Ilyen apróságok jellemzik a Pénz Urai által mûködtetett „demokráciát".

Köszönet a letteknek

A lett focisták hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy végre komolyan elgondolkodjunk a „hivatásos" sporthoz való viszonyunkról. Évi 30-40 millió forintos jövedelemmel ellátott focisták alkotják nemzeti válogatottunkat, az mégsem tud elmozdulni (immáron sok év óta) a ranglista 80-100. közötti helyének valamelyikérõl.
A sportág „hivatásos" vezetõi és a médiumok kapcsolódó munkatársai ennek dacára, minden kudarc után, ismételten és egybehangzóan gyõzködik az érdeklõdõket arról, hogy a legközelebbi alkalommal elindul a felzárkózás a világ középvonalához (valamikor az élvonalhoz tartoztunk). Hozzáteszik, hogy ez pénzt igényel a köztõl a stadionok korszerûsítésére, beléptetõ rendszerek alkalmazására a randalírozók kiszûrése céljából stb., ami mellesleg baksishoz jutás lehetõségével kecsegtet.
Persze, nem csupán a foci számára szükségesek a tízmilliárdok. A Forma-1 versenyein való részvételünk is évi 3+3 milliárdba fog kerülni. A Hungaroring tulajdonosainak erre nem futja a bevételekbõl (õk jó esetben nem veszteségesek, így nyereségadót nem kell fizetniük). Akkor hát kik az érdekeltek az esemény mûködtetésében? Nyilván azok, akik ennek révén jövedelemhez jutnak, legyenek õk sport-, ill. TV-szakmabeliek, vagy csupán a környezõ települések vállalkozói. A tõlük beszedett adónak kellene biztosítania a mûködtetés költségeit a piaci gazdálkodás szabályai szerint.
És akkor még nem szóltunk a többi sportág élvonalának eltartási költségeirõl. Csík Ferenc az 1936. évi olimpián úgy szerzett aranyérmet az úszás csúcsszámában, hogy még a kiutazásának a költségeit is önmaga fedezte. A sport, a verseny iránti vonzalom ösztönözte-hajtotta.
Jelenleg a mûvészethez hasonlóan, intézményes formában szándékoznak elismertetni a kiemelkedõ sportolókat (az még nem tudható, mivel kívánják jutalmazni a „nemzet sportolóját"). A javaslatot azzal indokolják, hogy dicsõséget hoznak nemzetünknek. Nézetem szerint az indok hamis. Manapság ugyanis egyre több ország „vásárol" sportdicsõséget úgy, hogy állampolgárukká tesznek kiemelkedõ képességû színes bõrû sportolókat. A nézõk számára azonban õk megmaradnak kenyainak, etiópnak, nigériainak, stb., azaz kiemelkedõ eredményeik nem válnak az õket honosító nemzet teljesítményévé. A jelenség tehát nem más, mint a közösségek becsapásának sokadik változata (szigorúan üzleti alapon, hisz a jobb nevû sportoló több nézõt hoz). Mellesleg, valamikor régen, Genfben járva, az utcán Fischer Annie hangversenyének fali hirdetésére pillantottam, és nem találtam rajta semminemû utalást a mûvésznõ hovatartozására.
Õsidõk óta ismert, hogy a tömeget nem csak kenyérrel, hanem cirkusszal is el kell látni, olyanokkal, mint a tûzijátékok, örömkoncertek, utcabálok, és az izgalmas-látványos versenyek. Ezek ma már az eredeti rendeltetésük mellett lehetõséget kínálnak arra is, hogy megrendezésük hatalmas költségeibõl (pályáztatás mímelésével) jelentõs visszaosztáshoz jussanak az élelmesek.
Kíséreljünk meg ezért józanul gondolkodni. Rájöhetünk arra, hogy a versengés-vetélkedés sportban-mûvészetben egyaránt izgalmas és élménydús szórakozást nyújthat fellépõ, ill. nézõ ember számára akkor is, ha a fellépõk nem hivatásosak. A „Ki mit tud"- és „Röpülj páva"-sorozatokat pl. milliók nézték, majd értékelték otthon és baráti körben. Ily módon százak-ezrek jutottak hozzá ahhoz, hogy arcuk-nevük ismertté váljék, százezrek pedig új irodalmi-mûvészeti ismeretekkel gazdagodtak. Franciaországban negyedik alkalommal rendezték meg a 10-12 évesek foci-világbajnokságát. Szerény létesítményben, nézõk nélkül, de a kamerák jelenlétében vetélkedett 32 ország csapata, így Hazánké is (gyermekeink ragyogó szemmel mesélték élményeiket az M2 sportmûsorában).
Manapság egyre terjed az az elképzelés, mely a kultúrát (a mûvészetet és a sportokat is) vírusként szemléli. Abból indul ki, hogy, miként a vírusnak, gazdaszervezetre van szüksége önmaga sokszorosításához (nem lévén önálló anyagcseréje) - így a kultúra és benne maga a gondolat is az agyunkba történõ beépülése útján rögzül és adódik tovább (sokszorozódik), változtatja meg, majd szabályozza az emberek viselkedését.
Nem mindegy ezért az, hogy milyen jellegû kultúrát hagyunk beépülni az agyunkba és a lelkünkbe, hisz azt késõbb szinte öntudatlanul adjuk tovább. Felelõsséggel tartozunk leszármazottaink jövõjének alakulásáért e tekintetben is!
Budapest, 2003. szeptember 12.

A kereszténység és az EU Alkotmánya

Öt férfi beszélget egy fontosnak tartott kérdésrõl a TV-nyilvánosság jelenlétében 2003 szeptember elején. Olyan kérdésrõl van szó, melynek középpontjában az értékekhez való viszonyunk áll, s így az a nevelés folyamán megkerülhetetlen. Ennek ellenére a beszélgetés szervezõi nem tartották szükségesnek azt, hogy társadalom többségét alkotó, és a nevelésben meghatározó szerepet betöltõ nõk véleménye is tükrözõdjék az eszmecserében. Bizonyára úgy gondolták, hogy éjfél után a nõk már kimerülten alszanak.
A beszélgetõk megemlítik Európa három - korunkban irányadó - alappillérét: a júdai-kereszténységet, a görög filozófiát és a római jogot.
A júdai-kereszténység fogalmát nem boncolgatják, csupán azt hangsúlyozzák, hogy az iszlám hitvilág is Ábrahámot fogadja el õsatyaként. Ez utóbbit azért tartják fontosnak, mert Európában 10-12 millió iszlám hitû él, ezek mintegy fele Franciaországban (a németországi törökökrõl, a Balkánon élõ albánokról és a Spanyolországot benépesítõ arabokról nem esik szó).
A résztvevõk közül csupán egy személy nem helyesli azt, hogy az EU-Alkotmány tervezetének vitája eredményeként sem a kereszténységet, sem a felvilágosodást nem emelik be e dokumentum preambulumába. A kereszténységet amiatt, hogy többször vétett a humanizmus ellen (keresztes hadjáratok, vallási háborúk, inkvizíció, stb.), amit az Alkotmány legfõbb értéknek tekint. A kereszténységet azért sem tartják megemlíthetõnek a preambulumban, mert arra hivatkozva nemkívánatos folyamatok indulhatnának el. Olyan igények fogalmazódhatnának meg, akár a jogalkotás szintjén is, amelyek érvényesítése ellen a nem keresztények tiltakozhatnának. Úgy tûnik, hogy a XX. század folyamán és a jelenben elkövetett, mintegy másfélszáz milliónyi emberáldozattal járó történéseket (melyek elõidézésében jelentõs szerepet játszottak a felvilágosodás éllovasai is!) összeegyeztethetõnek tartják a humanizmus eszméivel. Ezek szerint úgy ítélik meg, hogy a jelenlegi embertelenségek (Csecsenföldön, Afganisztánban, Irakban, a Palesztin Autonóm Területen, stb.), melyeknek az EU-hoz kötõdõ államok is részesei, összeegyeztethetõk a humanizmus eszméivel.
Ami a „felvilágosodás"-t illeti, a beszélgetõk nem tértek ki az elhagyás okaira. Vajon miért!? …

A kereszténység Jézusnak tulajdonítja azt a kijelentést, mely szerint: „Bár lennél hideg vagy meleg, de mert langyos vagy, kidoblak a számból." - Sokan ezt az „igen" vagy „nem" kijelentésével helyettesítik, úgy értelmezve, hogy akik sem igent, sem nemet nem mondanak, azok mellébeszélnek.
A Jézus-i „hideg" és a „meleg" - szemben a „langyos"-sal, tulajdonképpen a sarkított, a szélsõséges állapot mellett foglal állást, elutasítva a langyos középet: a „mérsékelten középrehúzó"-t.
Világnézet-eszmerendszer tekintetében a két szélsõség - az anyagelvûség, illetve az Isten-hit-Isten-tudat egyre inkább választóvonal szerepét tölti be, mert az emberek többsége e választóvonal két oldalán helyezkedik el. A globalista irányzat azon munkálkodik, hogy e választóvonalat elmossa, megszûntesse a két ellentétes világszemlélet szembenállását. Erre akkor van nagyobb esély, ha az emberek közömbössé válnak az eszmerendszerek iránt, és fokozatosan csak a fogyasztásban keresik az élet értelmét. Ily módon válhatnak könnyen kezelhetõvé, veszélytelenebbé, csak épp ezáltal - az emberi mivoltukat veszítik el.
A civilizáció által érintetlen ember hiedelmei - noha azok a látható-tapasztalható (tehát az anyagi világból fakadó) jelenséghez kötõdnek -, mégis inkább mondhatók transzcendensnek (azaz az anyagi világon túlinak), mint korunk „egyistenhitû" emberének hiedelmei-hitvilága.
Az elõzõ ember tudatában volt annak, hogy léte alá van rendelve a Természet törvényeinek, hiedelmeinek ereje-hatása ezért kiterjedt a halálon túli létezésre is. Korunk embere, amikor az anyagi világon túli létezésrõl beszél, valójában valamennyi ténykedésével-cselekedetével annak adja tanújelét, hogy csupán e földi lét gyümölcsei, e földi javak minél teljesebb birtoklása képezi életének célját-értelmét.
Ez a jelenség ad részbeni magyarázatot arra, hogy szemben a korábbi korokkal - amelyekben az embertelenség csupán a hatalom csúcsain lévõk, illetve a társadalom legalján tengõdõk számára volt elfogadható -, manapság a társadalom többségébõl veszett ki az emberiesség. Ez váltja ki mind szélesebb körben a közszereplõk iránti megvetést, mivel a farizeuskodás-álnokság szakadatlanul tetten érhetõ megnyilvánulásaikban.
A globalizmus néhány jellemzõ megnyilvánulása: alapvetõ bizonyosságokat-nyilvánvalóságokat párosít lehetetlenségekkel. Pl. „mindnyájan mások vagyunk" - ez nyilvánvalóság!; „mindnyájan egyenlõek vagyunk" - ez lehetetlenség, ezért ez tudatos hazugság! E két állítás így párosítva gyakran elhangzik a médiumokban, azaz tömegekhez eljutó üzenetként.
A gondolkodásra lusta emberek (és ilyen sajnos a többség) könnyen elhiszik azt az állítást, melynek elsõ fele nyilvánvaló bizonyosság, s így az állítás másik fele is hihetõvé válva épül be a tudatukba.
Más. A globalizmus irányítói harcot hirdetnek a vesztegetés, korrupció ellen. Rokonszenves célkitûzés azok számára, akik tudják önmagukról, hogy õket soha senki sem fogja megvesztegetni, azaz pénzt-elõnyõket kínálni valamilyen értékes ellenszolgáltatásukért, hisz ilyet nyújtani nem áll módjukban. És õk a nagytöbbség. Valójában: vezetõknek csakis megvesztegethetõ embereket keresnek. Ezek általában valamilyen szenvedély rabjai, melynek kielégítéséhez sok pénzre-hatalomra van szükségük. A tõlük elvártak teljesülése után azonban a már korábban ismert szenvedélyüket, valamint a megvesztegetésük tényét nyilvánosság elé tárják, és így ellehetetlenítik õket. AÊnaiv többség szemében így az igazság bajnokaiként tetszeleghetnek.
Megint más. A nyíltság-átláthatóság követelése. Rokonszenvesnek tûnhetne, ha e követelés nem lenne egyoldalú, ugyanis akik ezt követelik másoktól, önmaguk rejtõzködnek, róluk semmit sem tudhatunk meg. - Illetve, amit megtudhatunk, az hazugság, és csupán a megtévesztésünket szolgálja. Olyan vállalkozások leleplezésérõl hallhatunk, melyek vezetõi álnevek alatt ügyködhetnek, százmilliókkal csaphatják be a hiszékeny embereket. Az olyan jogrend, mely lehetõvé teszi azt, hogy ilyen megtörténhessék, szükségszerûen vezet a lakosság bizalmának elvesztéséhez
Ezért szükséges a helyzetteremtés. A latin eredetû „provokáció" kifejezés nyelvünkben már csak kellemetlen kicsengéssel használatos. Nekem ez nem tetszik, mert úgy vélem, hogy különbözõ helyzetek tudatos kialakításával olyan ismeretekhez juthatunk, melyek nem csupán a közösség hasznát szolgálhatják, hanem bizonyos dolgok tisztázását is elõsegíthetik. Persze a dolgok tisztázása az esetek többségében kellemetlen helyzetbe hozhatja a provokáltat (és természetesen a provokálót is). De e nélkül nincs helyzetteremtés, és így tisztázás sincs, tehát éljünk gyakrabban ezzel a lehetõséggel.

Egyébként is, látnunk, hallanunk, tudnunk és mondanunk kell egymásnak, mindenkinek és mindenütt azt, ami Hazánkban történik velünk, gyermekeinkkel és unokáinkkal. Nem azért, mert a változtatásnak eljött az ideje, nem azért, hogy annak megteremtõdtek volna a feltételei. Nem! A változást az fogja elõidézni, hogy azok, akik országunk-népünk vagyonát elbirtokolták, látni-hallani és tudni fogják, hogy a Hazánkban és a külvilágban élõ magyarok (már a nyomorúság bugyraiban is) rádöbbentek arra, mi történt velük és körülöttük az utóbbi másfél évtized ördögi mesterkedéseinek következményeiként. Mert akkor a mesterkedõk elvesztik önbizalmukat, és még az eddiginél is több szarvashibát fognak elkövetni. Ezek a szarvashibák, ezek a szinte hihetetlen esztelenségek fogják elõidézni a változásokat. Nekünk már nem kell újabb véráldozatot hoznunk. Nekünk csak a túlélésre kell összpontosítanunk figyelmünket, szellemi és testi erõinket, hogy amikor a változások bekövetkeznek (és azok megtörténhetnek bármely pillanatban, mert nem harc-háború fogja elõidézni õket, hanem a Nagy Rendszer, a Hálózat sérülékenysége vagy természeti katasztrófa), akkor alkalmasak legyünk arra, hogy birtokba vegyük mindazt, aminek elvétele aljas módon történt.
Gondolom, nincs olyan esemény (ismert és ismeretlen történelemre egyaránt érvényesen), melynek elõzménye-kiváltó oka ne lenne. „Derült égbõl mennykõ!"-ként semmi sem történik. A nagy megrázkódtatásokkal járó eseményeknél feltételezhetõ (sõt bizonyos!), hogy hosszú idõn keresztül gyûlt-halmozódott fel az az energia, mely robbanásszerû következményeket váltott ki. A magyar történelemben is nyomon követhetõk a jelentõs események kiváltó okai, s érdemes figyelmünket ezekre irányítani. Noha általánosan hallható-olvasható az a megállapítás, mely szerint a történelembõl nem tanulunk (vagy, hogy a történelem megismétlõdik), gondolkodó ember mégsem teheti meg azt, hogy ne keresse egy-egy jelentõs esemény kiváltó okait. Akik ezt megteszik, vagy csõlátásban szenvednek (határtalanul elfogultak saját fajtájuk-közösségük megítélésében), vagy a többiekrõl feltételezik azt, hogy õk gondolkodásra képtelenek. Ennek feltételezése nagyfokú korlátoltságra utal, s ez okozója lehet a bármikor bekövetkezhetõ kellemetlen eseménynek, esetleg robbanásnak.

Néhány hét elteltével azt látom-hallom, hogy Közép-Európai Keresztény Konferencia kezdte meg munkáját Budapesten 2003. szeptember 29-én, a kereszténységnek az EU-Alkotmány tervezetébõl történt kihagyása miatt. Jelmondatában Jézus helyett a Krisztus nevet szerepelteti. Számomra ez azt jelenti, hogy nem csupán az „egységes Európa" elképzelése naivság, hanem a mai kereszténység egységes hitrendszerkénti láttatása is gyermeteg igyekezet (mert a mai „kereszténység" nem a valódi Kereszténység). Ez utóbbi nem csak egyházakra, felekezetekre és szektákra bomlott szét. Közös nevezõként már csupán a két Bibliát fogadják el (azokat is különbözõképpen magyarázzák). Egyre szaporodik azok száma is, akik Jézus Krisztus istenemberi mivoltát megõrizve, ennek emberi-származási oldalát különbözõképpen mutatják be, s eközben tudományos kutatások eredményeire hivatkoznak. Közöttük is találunk olyanokat, akik elképzelésüket hitrendszerré akarják merevíteni, míg mások ezt nem tartják szükségesnek.
A kereszténység egységesülését ugyanazon emberi gyarlóság gátolja meg, amely a világi színtéren mûködik: aki valamely terület fölött megragadta a hatalmat, nem hajlandó lemondani róla, függetlenül attól, hogy e hatalom szellemiek vagy anyagiak birtoklására irányul. Mindkét színtéren ezért a hatalmat nem egy-egy személy, hanem széles vezetõréteg gyakorolja, és élvezi gyümölcseit.
Úgy vélem, hogy e helyzet aligha változtatható meg emberi beavatkozással. Látható ugyanis, hogy azon vezetõ személyiségek, akik életük jelentõs részét tudományos istentagadóként élték meg, most áhítatos tekintettel dobálják magukra a kereszteket, mert így vélik növelni tömegtámogatottságukat. Más szóval, a hatalom birtoklása érdekében hajlandók bármikor bármilyen „fordulatot" végrehajtani (legalábbis látszólag, valójában ugyanis megmaradnak szélsõséges anyagelvû beállítottságukban).
E jelenség ahhoz vezethet, hogy egyre többen fognak elfordulni a szervezett hitrendszerektõl, és zárkóznak be saját egyéni világukba. S ez nem jelenti feltétlenül az istentagadást. Sõt. Az sem zárható ki, hogy az emberiség többsége ezen az úton fog eljutni abba az állapotba, melyben megelégszik azzal, ha tudatában csupán az Isten, mint a Mindenség Létrehozója fog létezni, bármiféle hitrendszerhez kötõdõ magyarázat nélkül. Az is elképzelhetõ, hogy ilyen tömeges változást valamiféle világméretû természeti katasztrófa fog kiváltani, hisz abban a helyzetben a szellemi színtéren ez az egyetlen kapaszkodó marad (hacsak valami mást ki nem találnak az „okosok")..

Vészhelyzet?

Kezdjük egy ártatlannak tûnõ játékkal. Párizsban atlétikai világbajnokság zajlott. Az Eurosport TV-adó egy héten át napi sok órában közvetítette. A verseny csúcsa a 100 méteres férfi síkfutás. E számban a 16 közé jutásnál tartottak, amikor váratlan esemény történt. A még versenyben lévõk második csoportjának indításakor két futót kizártak, mert szabálytalanul indultak. Egyikük nem volt hajlandó elfogadni a döntést. Lefeküdt a futópályára, megakadályozva így a többiek indítását. Néhány termetes, rendezõnek látszó személy vette körül, de nem mertek hozzá nyúlni (talán azért sem, mert feketebõrû, USA-beli sportolóról volt szó).
Teltek a percek. A hatalmas kivetítõkön több tízezer nézõ kísérte figyelemmel a fejleményeket. Köztük látható volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság exelnöke is, akivel láthatóan izgatottan tanácskoztak. Az õ nevéhez fûzõdik a hivatásos versenyzõk távoltartásának megszüntetése, s így a nagytõke megjelenése a sport csúcsain. Ezzel persze együtt jár a vesztegetés, hisz a gyõzelemmel járó pénzekért érdemes serkentõszereket használni, tiltásuk kijátszásában pedig érdekeltté válnak nem csak a versenyzõk, hanem e szerek gyártói és szakavatott adagolói is.
A közönség érzékelhetõen élvezi a mintegy órányi huzavonát, melyet egyetlen engedetlen ember idéz elõ. Kisvártatva megtalálják a megoldást. E csoport valamennyi tagjának pihenõt és újabb melegítési lehetõséget adnak a versenypályán kívül esõ helyen. Majd utolsó csoportként indulhatnak, de a két kizárt versenyzõt már nem engedik be a pályára.
Pár nap elteltével a verseny másik csúcsára kerül sor. A nõk 100 és 200 méteres síkfutását USA-beli atlétanõ nyeri jelentõs fölénnyel. Teljesítménye alapján feltételezhetõ, hogy harmadik aranyérmét a 4x100-as váltófutás tagjaként szerezheti meg. Ámde a franciák nyilvánosságra hozzák azt, hogy az atlétanõ vizeletében serkentõszer használatát mutatták ki. Noha e szer használata nem szerepel az idõszerû tiltólistán, az atlétanõt nem indítják a váltófutásban. Az aranyérmet a francia nõk szerzik meg. Mellesleg azt is bejelentik, hogy a kérdéses szer, mely a központi idegrendszerre hat és „csupán" a fáradságérzetet csökkenti, jövõre már tiltólistán fog szerepelni. Az ilyen „gyógyszerek" gyártói nyilván újabb szert fognak találni a „fáradságérzet csökkentésére" (tehát nem serkentõül!), és a játék folytatódhat a sportolás valódi értelmének és szépségének a megszüntetésére.
Ezek után ránduljunk át a pénzszerzés más területére. A fent említett eseménnyel egy idõben váltak hallhatóvá-láthatóvá olyan megnyilatkozások, melyek aggodalmat fejeznek ki amiatt, hogy a „vidékfejlesztésre" szánt EU-támogatások jelentõs hányada eltûnhet, mielõtt a támogatandókhoz érkezne. Elhangzanak olyan feltételezések, melyek szerint a megpályázható támogatások tartalmi és formai követelményeit meghatározó EU-hivatalnokok 5-15% hálapénzhez juthatnak azoktól, akiket beavatnak a sikeres pályázás titkaiba. Emellett azt is megtudhattuk, hogy a pályázni óhajtókat szakmai tanácsokkal ellátó, illetve a benyújtandó anyagot elkészítõ vállalkozások a sikeres pályázat összegének jelentõs hányadára tarthatnak „jogos"(!) igényt. Ez nevezhetõ sikerdíjnak, valójában azonban munkadíjnak tekintendõ. Az e témában megnyilatkozók között voltak olyanok, akik ezt a munkadíjat a támogatás 30%-ban határozták meg (netán azzal számolva, hogy ezen összeg mintegy felét az illetékes EU-hivatalnoknak kell átadniuk), de szó esett 60%-os nagyságrendû munkadíjról is.
Reménykeltõ ugyanakkor az a hír, mely szerint itthon olyan hivatalt szerveznek, melynek feladata lesz az elõbb említett káros és veszélyes folyamat megakadályozása. Errõl a hivatal megbízott vezetõje, dr. Fáy András nyilatkozott a Kossuth Rádióban.
E hír bennem a következõ gondolattársítást idézte elõ:
Valamivel több, mint egy évszázada annak, hogy a Monarchia Magyar Kormánya elindította a „hegyvidéki akció" nevezetû támogatási programot a Felvidék ruténjai nyomorúságos helyzetének felszámolására.
A kormányprogram megvalósításának mikéntjére vonatkozóan egy kiváló nemzetgazdasági és agrárjogi szakember, a skót-horvát származású Egán Ede tett javaslatot. Ebben kifejtette, hogy a népnyomor fõ oka a helytelenül végrehajtott úrbéri rendezés és a tagosítás. Földbérlethez a nép csak vállalkozók közvetítésével, többszörös áron juthat. Az uzsoratörvény kijátszása következtében a kisbirtokosok földjeinek és állatállományának több mint a fele az uzsorások kezébe került, akik szinte teljes egészében maguknak szerezték meg a pénzügyi világot, 500 és 1000% közötti pénz-, valamint bolt-, legelõ-, felesmarha- és pálinkauzsorát vezettek be, továbbá közvetítési sápokat. Még az alkalmi állami munkát is e réteg közvetíti a rutén nép számára. Egán nem hallgatta el a köztisztviselõk visszaéléseit sem.
1898 tavaszától Egán, miniszteri biztosként, a Hegyvidéki Kirendeltség vezetõjeként irányítja a program megvalósítását. Az akció sikeres: a hitelszövetkezetek kedvezõ kölcsöneikkel sorvasztják az uzsorát, áruraktáraikkal pedig mintegy felére törik le az árakat. Az állami tenyészállat-akció teljesen elejét veszi a közvetítõ kereskedelemnek. A szövetkezeti pálinkaforgalmazással Egán két veszedelmet akar elhárítani a nép feje felõl: a napi kocsmázást és a hamisított pálinka fogyasztását. A szövetkezetek 1900 õszén - a kocsmárosok sokirányú ellenállása dacára - megkapják a korlátozott italmérési jogot, de Egán halála (meggyilkolása) után az akció e lényeges része megbénul. Egán Edét, mint jótevõjüket, a rutének ezrei kísérik utolsó útjára.
Az évszázaddal ezelõttihez viszonyítva a jelenlegi helyzet bonyolultabb és veszélyesebb. Akkor ugyanis a közpénzbõl nyújtott támogatás útja csupán belföldön vezetett. Most - a jövõ év májusától - a magyar közpénz vonatkozó hányadának elsõ útja Brüsszelbe fog vezetni. Itt határozzák meg a visszakerülõ hányad nagyságrendjét, annak irányát és formáit. E döntési szint mûködtetése az általunk befizetett összeg jelentõs részét fel fogja emészteni még akkor is, ha eltekintünk a vesztegetés lehetõségétõl. A visszakerülõ hányad nagyságán belül a pályázatok tartalmi és formai meghatározásába csak oly mértékben szólhatunk bele, amilyen súlyú képviseletünk lesz az adott döntési szinten (ez pedig nyílván kicsiny).
Feltételezhetjük továbbá azt is, hogy a számunkra meghirdetett pályázatokból sem fogjuk tudni elnyerni valamennyit, tehát az elõirányzott EU-visszajuttatás (és nem támogatás!) valójában kisebb lesz.
Ezt követõen kell számításba vennünk a pályázási folyamat ellenõrzésére létrehozandó hazai szervezet mûködtetésének a költségeit. A végén pedig megjelennek a „pályázatírók" (azaz a módszerbeli trükkökbe beavatott, piaci alapon tevékenykedõ vállalkozók). Náluk a „sikerdíjak-munkadíjak" nagysága felderíthetetlen lesz. Nem található ugyanis olyan pályázó, aki „büntetõjogi felelõssége tudatában" elárulná azt, hogy a megpályázott összeg mekkora hányadát engedte át a pályázatíróknak.
A helyzet fokozott veszélyessége abból fakad, hogy a feltételezett, több szinten megvalósulható visszaélések miatt, alig fog akadni olyan pályázó, aki a megpályázott összeg töredékébõl életképesen vállalkozhatna, így a Brüsszelbõl visszajuttatandó 25% bizonyos része el fog veszni számunkra.
Már hallhatók olyan nyilatkozók is, akik attól tartanak, hogy a vidéki lakosság nyomorba döntése beláthatatlan veszedelmeket válthat ki. E megnyilatkozások is ébresztenek gondolattársítást. Nevezetesen az merül fel bennem, hogy a jelenlegi helyzet hasonlít az 1956 elõttihez, amikor Hruscsov kiszámíthatatlan „húzásai" keltettek halálos félelmet a hatalmon lévõkben. A különbség talán az, hogy országunkban jelenleg nincs a szovjet hadsereghez mérhetõ katonai erõ, és az akkori szabadságharcot a fõvárosiak robbantották ki, továbbá, hogy jelenleg a fegyveres népfelkelésnek az esélye elenyészõen kicsiny. Így elképzelhetetlen, hogy akár hazai, akár külföldi katonai erõ bevetésére sor kerülhetne a fegyvertelen polgári lakossággal szemben. Sokkal inkább feltételezhetõ olyan zûrzavaros helyzet kialakulása, amely fegyveres beavatkozással nem kezelhetõ. És ez jelenti a valóban nagy veszélyt. Gondolom, ezért jutott el a hatalmi körökhöz tartozók némelyike bizonyos felismerésekhez. Úgy tûnik, feltételezik azt, hogy egy kezelhetetlenné váló gazdasági-társadalmi helyzet veszélybe sodorhatja nem csupán a hatalmukat, hanem megfoszthatja õket a csalárdul megszerzett vagyon nyugodt felélésének a lehetõségétõl is. Bízzunk abban, hogy e felismerés kikényszeríti a jó irányú változtatásokat, de azért ne veszítsük el az éberségünket!!!
Budapest, 2003. 09. 02.

A kortárs mesérõl

A meseirodalom jelentõs szerepet tölt be az egyén és a társadalom fejlõdésében. Az egyén és a társadalom lélektanával foglalkozók szakszerûen vizsgálják a különbözõ korok különbözõ jellegû meseirodalmának hatásait, megállapításaikról bõségesen állnak rendelkezésünkre forrásmunkák.
A Szovjetunió történetét napjainkban egyre több és változatosabb formában igyekeznek magyarázni annak szakavatott ismerõi. Sajátos mesemondók õk. Egy olyan birodalom titkairól lebbentgetik fel a fátylat, melyrõl egy dolog biztosan állítható: mindenkori titkosrendõrei nem csupán a vezetõ posztokon, de úgy általánosságban is titoktartók voltak, meggyõzõdésbõl és félelembõl fakadóan egyaránt. Többségük abban a tudatban végezte embertelen feladatát, hogy igen fontos és igen hasznos az, amit csinál. Alig volt közöttük olyan, aki polgári öltözettel titkolni szándékozott volna tevékenységét. Ebben õk gyökeresen különböztek a csatlós államok hasonló szervezeteinek tagjaitól, akik többsége polgári öltözetben, zsoldosként (esetenként a személyes bosszúvágytól vezérelve) vállalkozott arra, hogy az ellen a nemzet ellen tevékenykedjék, amely otthont adott számára és felmenõi számára.
E kortárs mesék legfõbb jellemzõje a szerecsenmosdatási szándék! A tízmilliók életét idejekorán kioltó, az áldozatokat elõtte kegyetlenül megkínzó szervezetek manapság már matuzsálemi korú tagjai, szinte anekdotázó kedélyességgel beszélnek azoknak a kortárs mesemondóknak, akik e szerecsenmosdatásból, az õket hallgató hiszékeny emberek félrevezetésébõl jómódot biztosítanak maguknak. Mi több, tudós emberekként jelenhetnek meg. Bizonyára nem fordul meg az agyukban az, hogy a matuzsálemkorú, anekdotázó titoktartók csak olyan mesemondók elõtt hajlandóak nyilatkozni, akikrõl biztosan tudják, hogy rokonszenveznek velük. Ezzel a hallgatók nagy része tisztában van, így a zsoldospénz elfogadásával lejáratják önmagukat.

Bûn és bûnhõdés

Korunk talán legjellemzõbb és legveszélyesebb jelensége a bûnözés terjedése - „demokratizálódása" (a korábbi idõkhöz viszonyítva nevezem így). Azelõtt ugyanis a bûnözés (értsd: a törvények-szabályok figyelmen kívül hagyása) a társadalom csupán igen vékony legfelsõ és legalsó rétegére volt jellemzõ. Az utóbbi idõben e két vékony réteg jelentõsen megvastagodott, de a középsõ rétegben is egyre elfogadottabbá válik az életminõség javításának olyan törvénytelen módja, melynek károsultja a társadalom azon kisebbségbe szoruló hányada, mely erkölcsi megfontolásból vagy a büntetéstõl tartva elutasítja a bûnözést.
Mennél jobban zsugorodik e kisebbség, annál inkább szembesül azzal a ténnyel, miszerint a többség abban érzi magát érdekeltnek, hogy a hatalom kesztyûs kézzel bánjék a bûnözéssel. A hatalom pedig tudja, hogy birtokolja azokat a lehetõségeket és eszközöket, amelyekkel befolyásolhatja a bûnözés leleplezõdését, illetve annak büntethetõségét. Más szóval, a hatalomnak tetszõ, hasznos személy feltételezheti a méltányos bánásmódot.
E jelenség oda vezet, hogy a szülõnek mérlegelnie kell, megengedheti-e magának azt, hogy becsületességre-tisztességre nevelje gyermekét, ha azt ennek következtében hátrányos helyzetbe hozza. AÊbûnözés terjedésének mozgatórugója tehát az említett mérlegelési kényszer kialakulása, illetve az ebbõl fakadó helytelen döntések létrejötte, valamint az a tény, hogy a leleplezõdés, illetve a büntetés elmaradása (azaz a sikeres bûnelkövetés) növeli a kockázatot vállalók számát.
A fenti folyamat fokozatosan megváltoztatja az ember azon tulajdonságát, amely leginkább megkülönbözteti az állatoktól - nevezetesen a csoportérdek figyelembevételét. Ehelyett valamennyi érdeke fokozatosan önmaga felé kezd irányulni. Akik e folyamat veszélyeit érzékelik, keresik annak fékezési lehetõségeit. Pontosabban fogalmazva, keresik, illetve támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek kereteket biztosítanak ahhoz, hogy az emberhez méltó élethez fûzõdõ jogok érvényesülhessenek a hátrányos helyzetbe kerülõ kisebbség számára is. Úgy tûnik, hogy erre egyelõre csak olyan kisközösségekben nyílhat lehetõség, amelyek ilyen igények alapján jönnek létre. Létesítésükhöz és életben-tartásukhoz azonban sajátságos körülmények szükségesek. Olyan körülmények, melyek lehetõvé teszik a kisközösség szellemi és anyagi értékeinek védelmét. Vegyünk szemügyre néhány ilyen körülményt, illetve, az ezzel összefüggésben felvetõdõ néhány kérdést:
II. János Pál megbocsátott a merénylõjének, de nem járt el Jézus szavai szerint, mert nem mondta neki, hogy „Menj és többé ne vétkezz!" A merénylõ így börtönben maradt. A „bankár" azonban óvadék ellenében távozik a börtönbõl. Az emberiesség jegyében lehetõvé teszik számára, hogy a börtön helyett abban a fényûzõ otthonában várhassa ki az esetleg mindent elkenõ „ítéletet", melyet a közösségi vagyon megkárosításával hozott létre.
Az EU-tagállamok a saját közösségeik által létrehozott jövedelem jelentõs részét befizetik egy olyan „közös kasszába", ahonnan annyit kapnak vissza, amennyit jónak lát a visszajuttatás feltételeit meghatározó „testület". De kikbõl is áll e testület? A jövedelmet létrehozó közösség milyen jogalapon hozható olyan helyzetbe, hogy az általa megtermelt jövedelmet számára ismeretlen személyek kényük-kedvük szerint, esetleg egy-egy közösség érdekeivel ellentétes elképzelések megvalósítására osztogassák.
Európa új rendje kérdések sorát veti fel. Ilyenek pl.: Elvitathatatlan emberi jog-e saját életünk biztonságának védelme? - Ha nem, úgy ennek a jogfosztásnak az indítékait írásba foglaltan kell elfogadtatni a társadalommal. Ha igen, úgy ez a jogunk kiterjed-e gyermekeink élete biztonságának védelmére? Milyen mértékben korlátozhatják más érdekek e jogunk gyakorlását? Amennyiben egyedül nem vagyunk képesek a jogos önvédelem megvalósítására, jogunk van-e arra, hogy a védelem megvalósítására számunkra megbízható társakat keressünk? Megtilthatja-e jogszabály azt, hogy kis közösségek megszervezzék életük biztonságának védelmét? Milyen eszközöket használhatnak e védelem biztosításához? Dönthet-e egy kis közösség úgy, hogy magát kerítéssel veszi körül, és a tagjainak tulajdonában lévõ területre a belépés engedélyezését saját hatáskörébe vonja? Van-e jogszabályi akadálya annak, hogy a lakóparkoknál megvalósuló védekezési gyakorlat érvényesülhessen mondjuk egy település magántulajdonú részén, a tulajdonosok közös akaratából? - Amennyiben nincs, úgy milyen alapon gátolható meg az, hogy egy-egy település saját fenntartású polgárõrséget hozzon létre?
Alkalmatlan feladatának ellátására az a külügyi tisztviselõ, aki szerint bármely ország jogosult lehet arra, hogy az állampolgára által elkövetett halálokozás körülményeit illetõen a károsult hozzátartozóinak meg kelljen elégedniük az egyoldalú állításokkal.

Igazságosztás

A magyar igék társításában mély bölcsesség érzékelhetõ. Azt, hogy az igazságot osztják, nyilván arra utal, hogy nincs egy és oszthatatlan igazság. Legyünk ezért óvatosak azokkal szemben, akik kijelentéseiket így kezdik: „Az igazság pedig az, hogy…"
Az ifjú Hegedûs Lorántra elsõ fokon kiszabott másfél év felfüggesztett börtönbüntetést a Budapesti Ítélõtábla hatálytalanította, és a lelkészt felmentette a „közösség elleni uszítás" vádja alól. Nyilván úgy ítélte meg, hogy a nem egyértelmû törvényi tényállás nem ad alapot ahhoz, hogy egy fiatal lelkészt büntetett elõéletbe taszítsanak, és megfosszanak a közszereplés lehetõségétõl. Persze többféle magyarázat lehetséges. Akiket a jogerõs felmentõ ítélet felháborít, vigasztalódhatnak például azzal, hogy célszerûbbnek látszott elkerülni a mártír-állítást.
Az ügy kapcsán kirobbant(ott) sajtóhadjárat azonban mindenképp figyelmet érdemel. Így van ez akkor is, ha feltételezhetõ a mögöttes sanda cél, mely szerint kívánatos elterelni a figyelmet a várható gazdasági megszorító intézkedésekrõl.
A médiaháború kiváló lehetõséget teremtett ahhoz, hogy valamennyi hatalmi ág kiélhesse igazságosztói becsvágyát. A legbecsvágyóbb „médiaszemélyiség"-ek egyike megállapította pl. azt, hogy az eltérõ vélemények kinyilvánítása igen hasznosnak bizonyult (lehet, hogy azért gondolja így, mert hasznosnak elsõsorban a bíróság és az ügyészség elleni bírálatokat tartja).
Magam úgy vélem, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogának érvényesülése folytán következtetések egész sora vonható le a különbözõ megnyilvánulásokból. Lássunk néhányat:
Szánalmat keltõ az a tény, hogy a nyilatkozók egyike sem tartotta szükségesnek meghatározni a vád alapját képezõ lelkészi szöveg kulcsfogalmainak a tartalmát. Nevezetesen a „beözönlés"-t, valamint a „kirekesztés"-t. Adatok és tények helyett csupán elcsépelt megbélyegzõ szavakat hallhattunk-olvashattunk, olyanokat, mint pl. nõgyûlölõk, fajgyûlölõk, antiszemiták.
A sajtóháború egyik élharcosa illetékesnek tartotta magát arra, hogy a nagy nyilvánossággal tudassa, mekkora százalékot tart elfogadhatónak, pl. az általa „felsõ középosztály"-nak tekintett megbélyegzettek közül a különbözõ hatalmi ágakban, így a bíróságokban, ügyészségekben, stb. (a 20%-ot soknak ítélte). Nem tudható, hogy az általa kívánatosnak tartott minimum milyen módon érhetõ el. Gondolom, az idõnként még hallható, és Sztálinnak tulajdonított kijelentés, mely szerint a magyar kérdés megoldása csupán vagonszámot jelent, ma már aligha jöhet szóba (magam ezt egyébként is csupán a megfélemlítés eszközéül használt kitalációnak tartom).
A Legfelsõbb Bíróság elnöke, dr. Lomnici Zoltán, a „nõgyûlölõ" megbélyegzés kapcsán megemlítette, hogy a bírák 82%-a nõ (eszerint a fennmaradó 18% a feltételezett „nõgyûlölõ"). A bírák nemzetiségi-származási hovatartozásának %-os arányát nem ismerhetjük, így a többi megbélyegzés tekintetében nem tudhatjuk, mire alapozta sommás megállapítását a hivatásos bölcselkedõként megnyilvánuló „igazságosztó".
A Legfelsõbb Bíróság elnökének és az Ítélõtábla Büntetõ Kollégiuma vezetõjének nyilatkozatai azt a benyomást keltették, hogy õket a média-hadjárattal nem sikerült megfélemlíteni. Lomnici Zoltán szóvá tette azt is, hogy gyûlöletkeltés még a gyûlöletbeszéd ellenében sem engedhetõ meg.
Közéletünk állapotának ecsetelésekor elhangzik az, hogy a hatalmi ágak közül a bíróságot és az ügyészséget a jelenlegi kormány nem fogadja el, míg a rendõrséggel szemben az ellenzéknek vannak fenntartásai. Ezek azt látszanak erõsíteni, hogy az események a demokrácia lényegét jelentõ hatalmi egyensúly kialakításának irányába mozognak.
A bírósági ítélet vitatásával-bírálatával egy idõben hangzanak el olyan megállapítások, melyek arra hivatkoznak, hogy Európában erõsödik a jobboldali veszély, s emiatt kell határozottan fellépni a lelkészi megnyilatkozáshoz hasonlóakkal szemben, akár a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása árán is. Ehhez csatlakozik a bölcsesség mellõzésével a szabadelvû bölcselkedõ. Ugyanakkor a TV-ben, tehát nagy nyilvánosság elõtt egyesek arra utalnak, hogy a globalista törekvések megfékezésére Franciaországban, a skandináv országokban és egyebütt állami intézkedéseket foganatosítanak. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a svájci választásokon szélsõjobboldali párt szerezte meg a gyõzelmet. Más szóval, a nemzeti érdekek védelmét egyre több ország tekinti kiemelt feladatának. Ez pedig azt jelenti, hogy a „veszély" irányának megítélésében is ellentétes felfogásokkal szembesülünk. A riogatás persze a hatalmon lévõk oldaláról érkezik, hisz vesztenivalójuk nekik van.
És akkor térjünk vissza a beözönlés-befogadás fogalmaihoz (a kettõ csak együtt létezhet). E kérdésekkel egy ízben már részletesen foglalkoztam, az „Új magvetést!" c. könyvem 95-98. oldalain. Hivatkoztam a William O. McCagg: „Zsidóság a Habsburg Birodalomban 1670-1918" c. könyvében ismertetett tömérdek adatra. Ami a „kirekesztést" illeti, nyilvánvaló, hogy csak azok lehetnek kirekesztõk, akik a kirekesztetteknél elõnyösebb helyzetben vannak, és elõnyüket fenn akarják tartani, annak védelmére pedig megfelelõ hatalmi eszközzel rendelkeznek. Sarkítva, a szegény nem rekesztheti ki a gazdagot, csak úgy, ha erõszakkal elveszi a javait. Ez pedig nem kirekesztés, hanem rablás, társadalmi méretekben pedig lázadás vagy forradalom. A „bölcselkedõ" ezt pontosan tudja, ilyen értelemben fogalmazta meg mondandóját a Védegylet szóvivõjével, Lányi Andrással folytatott TV-vitájukban. Magam ehhez hozzáteszem azt, hogy a német nemzeti szocializmus azért bukott meg, mert Hitlerék mértéket tévesztettek, a német sérelmek orvoslása helyett világuralomra törekedtek (sokan e baklövésnek köszönhetik, hogy sikerült rávenni az USA-t, mint gazdaságilag legjelentõsebb hatalmat, iparának hadicélokra történõ átállítására, s így a háború menetének megfordítására). A szovjet szocializmus is akkor indult el az összeomlás felé, amikor úgy érezték, hogy hatalmukat valamennyi földrészre kiterjeszthetik. Az említett európai nemzetérdekû törekvések azt igazolják, hogy erõsödik, terebélyesedik az ellenállás a globalista világuralommal szemben, ami elõbb-utóbb annak bukásához vezethet.
E veszély felismerésére utal Gore legutóbbi nyilatkozata, mely szerint az USA kezd hasonlítani az Orwell-i vízióhoz. E vízió veszélyességi foka teszi feltételezhetõvé azt, hogy a robbantgatások létrejöttében leginkább olyan erõk érdekeltek, amelyek e vízió megvalósítása irányában tevékenykednek. A jóindulatú hülyeség lehetõségét is elképzelhetõnek tartva (ugyanis a bolsevizmus világuralmi törekvésének is voltak jóindulatú-vakhitû támogatói, akiket Lenin „hasznos idióták"-nak nevezett), gondolhatunk arra, hogy e bárgyú lények így látják megoldhatónak a Föld túlnépesedésének gondját. Amennyiben az ilyen elképzelés egybeesne az eseményekkel, úgy kijelenthetõ, hogy a tervezett tömegmészárlásokat a „jóindulat" sem indokolhatja, nem teheti elfogadhatóvá. Továbbá, hogy a lemészároltak utódai számára ez a jelenség életre szóló programot képezne a bosszúállásra, ami semmiképpen sem szolgálhatná az emberiség többségének érdekeit, s így hasznosnak semmiképp, inkább az emberiség elleni gaztettnek lenne minõsíthetõ. Következményeinek taglalásába pedig a magamfajta derûlátó ember nem is kíván belebocsátkozni.

A „modernitás"-ról

A Mindentudás Egyeteme szervezésében elõadást hallhattunk „Mi a modernitás?" címmel. Csaknem egy idõben, késõ esti kerekasztal-beszélgetésben is terítékre került a modernitás kérdése. Mindkét esetben az e fogalom hasonszavaként használták a „haladás"-t. Sajnos, a magyarázatként említett példák hiányosak, és így félrevezetõnek tekinthetõk.
A Mindentudás Egyetemétõl megtudhattuk ugyan pl. azt, hogy a szovjet rendszer a modernitást volt hivatott szolgálni, hisz a megcsontosodott helyett „haladóbb" rendszert kínált. Sajnos, eltorzult, mondta az elõadó (e „torzulás" húszmillió ember életét követelte, mondom én). Hasonlóképpen modernitást jelentett Hitler, illetve Mussolini szocializmusa, folytatta az elõadó, de ezek is eltorzultak (itt is sok millió áldozatról beszélhetünk). E példákból több következtetés vonható le: egyik, hogy az emberi életet - sem az egyénét, sem a közösségét - e „haladó" rendszerek nem tekintették olyan értéknek, melyet védelmezni kellene.
Az elõadó modernitásként jellemezte a jelenkori globalista törekvést is. Úgy tûnt, hogy még nem érezte idõszerûnek ismertetni a globalizmus bírálatával foglalkozó azon könyvet, melyet egy USA-beli „szakértõ" írt „A globalizáció visszásságai" címmel. Olyan személy alkotásáról van szó, aki a Clinton-adminisztrációtól került a Valutaalap és a Világbank ellenõrzési munkakörébe. Hamarosan azonban rá kellett jönnie arra, hogy ellenõrzésre nincs lehetõsége, mert a döntések szûk körben, valahol a háttérben jönnek létre, mégpedig nem közgazdasági megfontolások, hanem ideológiai és politikai szempontok alapján.
E modernitás hívei közül többen kezdik használni azokat a csalafinta szakkifejezéseket, amelyek igyekeznek elfedni a köztörvényes bûnözés „fehéringes" változatait. Például „alternatív könyvelés"-nek nevezik a hamis könyvelést. „Aszimmetrikus információ"-nak nevezik a világhálón megjelenõ vállalati adatokat, miközben azok tudatosan eltorzítottak, annak érdekében, hogy a jóhiszemû befektetõketÊfélrevezessék. A tõzsde szereplõi ugyan a Hálóról megtudhatnak tömérdek adatot a vállalatokról, csakhogy azok hamisak, az alternatívÊkönyvelés miatt. Így aztán maga a Tõzsde nem más, mint buborék.
A kerekasztal résztvevõi a bennünket, magyarokat közvetlenül érintõ modernizálásról beszélnek. Elhangzik az, hogy a török hódoltság kezdetétõl a Habsburg-ház birtokában lévõ országrészen gyorsított ütemben indult el a modernizálás. Értsd: megszerveztek addig nem létezõ közhivatalokat, korszerûsítették a postahatóságot, a bányamûvelés szabályozását, stb. Mindez áttekinthetõvé tette a terület termelési szerkezetét, így a termelvények nyugati irányban történõ elszállítását-értékesítését is. Megemlítik, hogy levéltári iratok tanúsága szerint országunk egyharmadnyi területérõl a Kincstár (értsd: a Birodalom csúcsát jelentõ uralkodóház) összbevételének több, mint egyharmada származott. Azaz a modernizálás azt a célt szolgálta, hogy az északi országrész kifosztása hatékonyabban folyhassék. Mint tudjuk, ugyanezen idõ alatt Erdély a szultánnak adózott, nyilván szintén nem keveset. A török megszállás alatt lévõ terület lakóinak pedig jól kellett tartania az ott lévõ török katonaságot, hogy másfél évszázadon át jó erõben ostromolhassa azokat az erõdítéseket, melyek a nyugati irányú terjeszkedést akadályozták. E területrõl folyamatos volt a rabszolgaságba-janicsárképzõkbe szállítás, így a települések elnéptelenedtek. Mi több, a törökök kiûzése után tovább fokozódott a kizsákmányolás. Kelet-Magyarország fõurainak birtokaiban lévõ erõdítményekben német katonaság tartózkodott, amely a lakosság kifosztásában az erõszakszerv feladatát látta el (eközben asszonyaik-lányaik szabad prédát jelentettek). Az elnéptelenedett területre az Uralkodóház idegenajkú lakosságot telepített, azt követõen, miután a magyarság munkára fogható részének segítségével fogadóképessé tették e településeket (templomokat, iskolákat építettek). Ilyen állapotok vezettek a „Hegyaljai felkelés"-hez, majd annak vérbefojtása után a Rákóczi-vezette Szabadságharchoz.
Most pedig lássunk néhány példát a más korszakokban, más népek által elszenvedett modernizálásról:
„Nagy" Sándor keleti hadjáratát sok nép tartotta meg emlékezetében! - Olyan népek, melyek a Kr. e. 3200-ban, feltehetõen nagy szárazság következtében elpusztult Harappa-i mûveltséghez hasonló korszakokat élhettek át, azt megelõzõen, mielõtt a 40Ê000 macedón hivatásos öldöklõ lemészárolta a békésen éldegélõk többségét. Valamivel késõbb, (a Kr. e. III-Kr. u. II. sz. között) zajlott a párthus törzsszövetséghez tartozó népek „modernizálása". Rómának ez némi nehézséget okozott, így besegítettek nekik a környéken élõ sémi eredetû népek. EÊmodernizálás túlélõi közé tartoznak a kurdok. Õk északabbra húzódtak, az értéktelennek tartott fennsíkokra. Máig összefüggõ területen élnek, mintegy 30 millióan. A modernizálók olyan országhatárokat alakítottak ki számukra, hogy öt országhoz kell tartozniuk, de saját országgal nem rendelkezhetnek. Mivel a sanyarú körülmények dacára élnek, õrzik a sumérral-magyarral rokon nyelvüket és hagyományaikat, esélyesek arra, hogy valamikor saját államukban folytassák történelmüket.
Hasonló modernizálásnak tekinthetõ a Kárpátok tájékán létezett avarság részbeni bedarálása. Szerencséjükre, hihetetlen gazdag aranymûvességük alkotásai nem estek áldozatul beolvasztásnak, így Európa sok múzeumában ma is gyönyörködhetünk bennük.
Sokkal rosszabbul jártak az indiánok. Õket olyan idõben „modernizálták", amikor a modernizálók már fejlett érzékkel rendelkeztek atekintetben, hogy gondoskodjanak a rablás nyomainak eltüntetésérõl (a varázslatos aranytárgyakat beolvasztották). Ennek eredményeként az emberiséget megfosztották attól, hogy az indián aranymûvesség alkotásainak többségét megcsodálhassa.
A napjainkban hallható „modernizálási" elképzelések egész sor országot-népet céloznak meg. Módszereik tovább korszerûsödtek. Amennyiben a kiszemelt ország hajlandó elfogadni a modernizálók által megszabott feltételeket, úgy esélyt kap a túlélésre. Feltételként biztosítania kell a teljes „átláthatóságot". Ezt követõen a modernizálók nyilvántartásba veszik az adott ország valamennyi anyagi és szellemi erõforrását, majd annak változásait korlátok közé szorítják. Így válhat az illetõ ország teljesen kiszolgáltatottá. Ez utóbbi csupán a modernizálók elképzelése. Megvalósulása sok mindentõl függ, nem utolsósorban attól, hogy a kiszemeltek idejében felismerik-e a reájuk leselkedõ veszélyeket, és milyen módon kísérlik meg a túlélés biztosítását. Várhatóan mozgalmas jövõnek nézünk elébe.

A 2004. évi Magyar Örökség-díjról

A díjat halála utáni kitüntetésként megkapta Örkény István is. Méltatója a kiváló humorista, Sándor György volt, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Kertész Imre nem élt azzal a lehetõséggel, hogy híd szerepet töltsön be a magyarság és a hazai zsidóság között. Hozzátette abbéli reményét - ujjával az ég felé mutatva -, hogy Örkény majd onnét megteszi ezt „Az utolsó meggymag" címû írása ellenére. Azok számára, akik ezt az egypercest nem olvasták, emlékezetbõl idézem a szövegét:
Az utolsó 4 magyar, egy REF-es (rendõri felügyelet alatt álló személy, T.J.), a másik Sípos, a harmadik szintén REF-es, a negyedik sem nem REF-es, sem nem Sípos (tehát hárman névre sem méltóak közülük - megjegyzés ugyancsak tõlem), azon tanakodik, mit hagyjanak az utókorra magukról. Egyikük azt javasolja, dobjanak fel egy követ a magasba. A többi elveti azzal, hogy az visszaesik („Fel-feldobott kõ" - Ady-vers - megjegyzés tõlem). Hasonló elmés ötletek után abban maradnak, hogy lehozzák egy meggyfa tetejérõl azt az egy szem meggyet, amely azért maradt ott és aszalódott meg, mert senki sem érte el. Az ebben lévõ meggymagot majd két kõ közé szorítják és ez lesz az emlékmû.
Egymás vállára állnak. Alul egy REF-es, fölötte a sem nem REF-es, sem nem Sípos, majd ismét egy REF-es, végül Sípos mászik föl. De mire fölér, elfelejti, miért kellett felmásznia. Csak áll. A többi kiabál, hogy szedje le a meggyet, ámde Sípos süket és nem hallja. Így aztán ott maradnak egymáson állva.
Két megjegyzésem van még a dologhoz. Az egyik egy kérdés: vajon ha egy szerkesztõ e „tréfát" úgy adná mûsorba, hogy abban a 4Êmagyart MÁS nemzetiségbeliekkel cserélné fel, megvádolható lenne-e nemzetgyalázással (a köztársasági elnök által javasolt törvény alapján)?
A másik egy óhaj: remélem, hogy a Síposok nem hallják meg e gúnyolódást, és még akkor is állni fognak, amikor ezt az Örkény-egypercest már rég elfelejtették.
Nõjünk már fel végre, próbáljunk szuverén-független polgárrá válni! Különben tényleg úgy járunk, mint azt Örkény jósolta fenti egypercesében, melyet „közszolgálati" rádiónkban hallottam fõmûsoridõben.
A hatalomgyakorlás sajátosságai

Az emberiség ismert történelme a nagyléptékû hatalomgyakorlás sajátos módozatairól szól. A törzsi közösségekben a hatalomgyakorlás jellemzõje a belterjesség, az idegen érdekek érvényesülésének a kizárása. A birodalmi alakulatokban, az azok magját képezõ közösség irányítói olyan hatalomgyakorlást valósítanak meg, melyben számolniuk kell a hatalmukba kerített közösségek sajátosságaival.
Valamennyi hatalomgyakorlás közös vonása a más közösségek természeti kincseinek és mûvészi alkotásainak kisajátítása, egyes esetekben azok tudatos megsemmisítése. E tekintetben nem tapasztalunk lényegi különbséget az ún. pogány, illetve a nem pogány hatalomgyakorlás között. „Nagy" Sándor épp úgy rabolni indult, mint Kolumbusz, utóbbi üzleti tervet is készített, melyet csak több év eltelte után sikerült elfogadtatnia a spanyol uralkodóval, s amelyben kikötötte azt, hogy a meghódított területek alkirályi címe mellett az onnan elhozható kincsek 10%-a is õt illesse meg. (Korunk kolumbuszai is üzleti terveket készítenek és próbálnak megvalósítani.)
A birodalmak akkor omlanak össze, amikor a számításokba végzetes hibák kerülnek. Az emberiség történelmében - az elmúlt évszázadon kívül - egyetlen olyat sem ismerünk, amelyben három jelentõs birodalom omlott volna össze.
A Brit Birodalom vezetõi (vagy még inkább a mögöttük álló pénzemberek) úgy ítélték meg, hogy a hatalmas méretû gyarmatbirodalom kézbentartása nyers erõszak eszközeivel már nem fizetõdik ki. Az ún. demokratikus jogrendszerben olcsóbb megoldásnak bizonyult az, hogy a Birodalom részét képezõ közösségekben megvesztegethetõ személyeken keresztül érvényesítsék az érdekeiket.
A nemzeti-szocialista Harmadik (német) Birodalom összeomlását több tényezõ gyorsította. Legjelentõsebbnek ezek közül az tekinthetõ, hogy szövetségeseiknél - a japánok kivételével - csupán a helyi német kisebbségre támaszkodhatott. Így néhány év alatt sikerült ellenségévé tenni csaknem az egész világot. A zsidóság felszámolására indított mûveletei pedig elvezettek oda, hogy az USA teljes iparát hadi célra mozgósította, termékeibõl jelentõsen segíthette a létéért harcoló Szovjetuniót is. A hitleri Németország megsemmisítésében legnagyobb emberáldozatot vállalt Szovjetunió - a nyugati nagyhatalmakkal kötött titkos szerzõdéseinek köszönhetõen - birtokába vehette a közép-európai államokat. Hatalmának megerõsítéséhez, illetve fenntartásához támaszkodhatott az ezekben már évtizedek óta „föld alatt" mûködõ kommunista pártokra, vezetésüket most már rábízhatta a korábban Moszkvába került és ott kipróbált személyekre.
A harmincas évek tisztogatásai után azonban közülük csak azok maradhattak életben, akiket nem sújtott a „jobboldali elhajlás" vádja. Más szóval, akikbõl hiányzott a nemzeti elkötelezettség. A megszálló hatalom igényeinek-érdekeinek kiszolgálásában a Hazánk vezetésével megbízottak jártak az élen, így nem csoda, hogy jelentõs fegyveres népfelkelés nálunk robbant ki 1956-ban. Ekkorra persze a SZU terjeszkedése már valamennyi kontinensre kiterjedt, s mögötte hatalmas, korszerû hadigépezet állt, ami a nyugati hatalmakat aggodalommal tölthette el. Megkezdõdött a SZU tervszerû felbomlasztása. A világméretû összefogás a '80-as évek végére eredménnyel járt, a kettõs hatalom egyik pólusa kiszenvedett.
A másik pólus az USA, érzékelhetõen ugyanazokat a hibákat követi el, mint az elõdje, sõt még rá is pakol egy lapáttal. A SZU ugyanis Afganisztánban egy évtizeden át harcolt, váltogatta-cserélgette a bábkormányokat, de arra nem vetemedett, hogy az országot földig lerombolja. A marxizmus „világmegváltó"-i eszméjével ez nem férhetett össze. A Pénz Urai vélhetõen másképp gondolkodnak. A pénzt ugyanis valahová ki kell helyezni, hogy újabb pénzeket fialhasson, továbbá, hogy az adósokká tett országokban az történhessék, amit õk elképzelnek. A kiszemelt országokat tehát porig le kell rombolni, majd kölcsönadott pénzbõl újjáépíteni úgy, hogy az építkezéseket a Pénz Urai által megbízott cégek irányíthassák. Ez esetben az adott ország többrétû kiszolgáltatottsága érhetõ el, és az újjáépítés robot része éhbérért végeztethetõ el.
Fentiekkel összefüggésben, a többé-kevésbé ismert történelmi idõszak csaknem teljessége tekintetében elmondhatjuk a következõket:
A társadalmi piramis csúcsán mindenkor egy jelentéktelen létszámú (és nem feltétlenül „lélekszámú", hiszen korántsem biztos, hogy mindegyikük rendelkezik lélekkel) csoport helyezkedik el. Õk hozzák az uralmuk alá vont embereket érintõ döntéseket. E csoport nem egységes, azon belül lehetnek jelentõs érdekellentétek - emiatt (is) a végkifejlet(ek) kimenetele bizonytalan -, amelyek befolyásolhatják, illetve meghatározhatják a döntések irányát és hatékonyságát.
A döntéshozó csoport közvetlen alárendeltségében található a döntések végrehajtására szakosodott embercsoport. Ezek mérete változó, a társadalom irányítási rendszerének jellege és az irányítás módszerei függvényében. Nagyságrendje az önkényuralmi rendszerekben elérheti a társadalom egészének egytizedét is. Ez utóbbi esetben e csoportba sorolható csaknem valamennyi közalkalmazott, ide értve az oktatás-nevelés területén dolgozókat is, hisz munkájukat útmutatások-rendszabályok határozzák meg.
Nagyságrendileg a társadalom következõ hányada az anyagi értékeket, élelmiszereket és a munkaeszközöket elõállító, valamint az eszközök használhatóságának és az emberek testi-lelki állapotának karbantartását végzõk csoportja. E hányad a 30-60% között mozoghat, elõbbi érték a korszerû társadalmakat jellemzi. A korszerû társadalmakban ugyancsak mintegy 30%-ot tesz ki azon csoport mérete, mely a közpénzbõl kihasított nyugdíjból-járulékokból biztosítja a saját létfenntartását. Mintegy 20-30%-ra tehetõ a családokban és különbözõ intézményben élõ gyermekek száma.
Szinte napról napra válnak mind felismerhetõbbé a „korszerû" hatalomgyakorlás sajátosságai, úgymint: könyörtelenségig fokozódó, erkölcstelen szabadelvûség a cselekedetekben, helyi hagyományokhoz alkalmazkodó külsõségekkel álcázott álnemzetköziség a szólamokban - ez jellemzi a globális túlsúlyba került pénzügyi-gazdasági hatalomgyakorlást. A könyörtelenség abban nyilvánul meg, hogy a legfontosabb természeti erõforrások felhasználása fölötti korlátlan ellenõrzés megszerzése érdekében hatalmas területeken pusztítják el mindazt, amit a helyiek évezredek folyamán hoztak létre. Az esztelen pusztítás nem kíméli a nõk és gyermekek életét sem, mind jelenük, mind jövõjük tekintetében. Az erkölcsi megfontolások teljes hiányáról tanúskodik a médiumok eszköztárának felhasználása a széleskörû lélekromboláshoz, abból a célból, hogy a társadalmak szöveteit szétfoszlassák, hogy megakadályozzák a közösségek természetes önvédelmének mûködését.
Nem gondolom, hogy azon borzalmak után, amelyeket az emberiség ellen elkövettek és folyamatosan elkövetnek ma is a nemzetköziség, illetve a globalizmus jegyében, ildomos lenne bárki részérõl olyan sérelmekre hivatkozni, mint pl. a magyarság erõszakos asszimilációs tevékenysége. A tények ugyanis azt bizonyítják, hogy az asszimilálódottak rosszabb helyzetbe kerültek. Lássunk erre néhány példát:
Lajos királynak 1518-ban külön rendelettel kellett megparancsolnia, hogy Körmöcön magyarok is vásárolhassanak házat éppúgy, mint a németek vagy a csehek (Botka okl. tár.121)
Magyarországon 1608-ban törvényt kellett hozni a magyarok védelmére (1608. évi XIII. tc.). Abban elrendelik, hogy a szabad királyi városokban magyarok is vehessenek házakat, bírákká, tanácsosokká választassanak.
Csak az 1839. évi VIII. tc. követeli meg, hogy a magyar állam tisztviselõje a magyar nyelvet is bírja.
Országunk egyharmadára zsugorítása óta az asszimilálódás tovább folytatódik, noha erõszak alkalmazására már rég nincs lehetõségünk. Az önkéntes asszimilálódásnak tehát más okai vannak, amiket érdemes felkutatni, elgondolkodni rajtuk, és levonni a megfelelõ következtetéseket.

Mit tehet az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal?

Mást tehet, pontosabban, mást kell tennie annak, aki a sorsközösséget közszereplõként vállalja. Egyrészt azért, mert tetteinek következményei ebben a léptékben, ilyen súllyal jelentkeznek. Másrészt, mert akik megválasztják, és adójukból eltartják, felelõsebb magatartást várnak el egy közszereplõtõl, mint a többi polgártól.
A közszereplõ nem köthet olyan alkut, melyrõl elõre tudható, hogy az szemben áll közösségének érdekeivel. Amennyiben a közszereplõ e vállalását követõen szerez tudomást az érdeksérelemmel járó alkuról (paktumról), úgy ezt a körülményt a közösséggel is tudatnia kell. Ennek ismeretében dönthet ugyanis a közösség arról, továbbra is elfogadja-e az illetõ közszereplõt, vagy megvonja tõle a bizalmát. Az a közszereplõ, aki titokban tartja a tudomására jutott, közösségére sérelmes alkut (paktumot), az ettõl kezdve az ellenérdekelt félhez tartozik, azaz folyamatosan elárulja azt a közösséget, amely bizalmába fogadta.
Az utókor csupán az esetben nem ítéli el a sérelmes alkut (paktumot) elfogadó és azt titokban tartó közszereplõt, amennyiben az események az alkut (paktumot) kierõszakolók céljaival ellentétesen alakulnak. Ez esetben a közszereplõ késõbb abban a dicsfényben tetszeleghet, amely a „bölcs és elõrelátó" közszereplõket övezi. A tapasztalatok szerint ilyen eset ritkán fordul elõ. Ezzel magyarázható az, hogy amennyiben a közszereplõ egyébként jószándékú és felelõsségtudó ember, úgy saját lelkiismerete vádolja késõbb, méghozzá folyamatosan. A zsákutcaszerû lelkiállapot pedig elviselhetetlen, s ezért rövidesen súlyos betegséghez, halálhoz vezet.
Tekintettel arra, hogy a kierõszakolt aljas alkuk (paktumok) - pont az említett körülmények okán - nem tarthatók titokban, nyilvánosságra kerülésük után nem csupán az érintett közszereplõkre vetül az indokolt vád (akár haláluk után), hanem utódaiknak is el kell viselniük az ebbõl fakadó kellemetlenségeket.
Fentiek fontos alkotóeleme a „választások" mikéntje. Tudjuk azt, hogy a választásokat megelõzi a választók megmunkálása. Egyelõre e téren is a folyamatos becsapás tanúi lehetünk. Az ún. rendszerváltás elõtti idõszakban eleve nem is beszélhettünk választásról, hisz egy személy esetében nincs választási lehetõség. Ami a rendszerváltáskor történt, az tömény aljasság, mert azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha választási lehetõséget kapnánk. Valójában ma már tudható, hogy mi történt akkor. Tudhatjuk ezt pl. a volt MSZMP két oszlopos tagjával folytatott TV-beszélgetésbõl (egyikük Berecz János volt, másikuk nevére nem emlékszem). Mindketten olyan feladatot láttak el abban az idõben a Párt csúcsszervében, melynek alapján mindenrõl tudomásuk lehetett. Szerintük a választásokat megelõzõen Antall Józsefet több ízben (talán hétszer vagy kilencszer) vitték be a „Fehér Ház"-ba, abból a célból, hogy felkészítsék a reá váró feladatok ellátására. Közölték azt is, hogy az akkor létesülõ pártokba aszerint építették be saját embereiket, amilyen fizimiskával, illetve családi háttérrel rendelkezett az illetõ (a magyar képû, bajuszos figura ment a kisgazdákhoz, a pap rokonnal rendelkezõ a kereszténydemokratákhoz, stb.). Tájékoztatásuk alapján egyértelmû (de magam ezt részletesen ki is fejtettem a Tájékozódó 1998/1. számában), hogy az MDF-et elõre megtervezetten segítették gyõzelemre. Így volt elérhetõ az, hogy az elsõ négy év bûnei (a nemzeti vagyon nagyobbik hányadának lenyúlása) e párt kormányzásához legyen köthetõ. Közben persze a médiumok „tárgyilagos szemlélõként" öntötték e pártra és a kormányfõre a szennyet. Ez azonban utóbbit nem érhette váratlanul, hisz az alku (paktum) ismeretében feltételezhette, mi fog történni.
Azóta is ebben a mederben zajlanak az események. Valamennyi parlamenti párt vezérkara játssza a nekik szánt szerepet. Persze, néha civakodnak is, de ez elkerülhetetlen a látszat fenntartásához. E helyzeten egyelõre lényeges változást elérni nem lehet. Mindezek tudatában gondolkodhatunk azon, mit tehet az „átlagpolgár", aki sorsközösséget vállal a magyarsággal?
Amikor idevágó gondolataimat papírra vetem, Hazánkban tartózkodik Izrael államfõje. Nem tagadom, hogy e látogatás összefüggései késztettek arra, hogy megfogalmazódjék a fenti kérdés. Valamennyi megszólaló „illetékes" ugyanis említi azt, hogy a pápalátogatás óta ilyen mérvû biztonsági intézkedésekre nem került sor. Magam részérõl ezt elfogadhatónak tartom az említett két személy helyzete miatt. A pápalátogatás során a légkört meghatározta - egyebek mellett - a FIDESZ-fészekaljból kikelt „Magyar Narancs" borítóján lévõ felhívás, mely „cápalátogatás"-ra hívta fel a figyelmünket. Így indokolható volt a fokozott biztonság.
A jelenlegi látogatás esetében úgy tûnik, hogy a „légkört" ismét igyekeztek elõkészíteni. Most a vízcsapokból is a terrorista veszéllyel való riogatás folyik, mert ez az idõszerû. Ezt kellett valamiféle esemény megtörténtével tárgyiasítani. Persze, az esemény tárgyiasításánál elegendõnek látszott, ha az eseményt még az elõkészítési szakaszban leleplezik. Így nincsenek áldozatok, nem történik az épületekben-eszközökben sem károkozás. A dolog lényege így is elérhetõ: az államelnök elleni merénylet-kísérlet megakadályozásának bejelentésével belsõ jóakaróink a világsajtó számára csámcsognivalót adtak. Megerõsíthették azt az általuk gerjesztett képzetet, hogy ebben az „antiszemita", „neonáci", „fasiszta" országban bizony csak annak köszönhetõen kerülhetett biztonságba a magas rangú vendég, hogy az illetékes szervek (köztük, mint megtudhattuk, a CIA is) helyükön voltak és éberen õrködtek. Az pedig, hogy valamivel késõbb már nem az említett személyrõl, hanem csupán egy épület veszélyeztetésérõl beszéltek, nem teheti meg nem történtté az elõzõ változat szerinti újságcikkek megjelenését a világsajtóban.
Ehhez a hírtársításhoz annyit fûzök hozzá, hogy amennyiben valamely független bíróság tagja lennék, kétkedve fogadnám azt a terhelõ tanúvallomást, mely olyan személyektõl származik, akik letartóztatásban vannak, pénzmosás, illetve valamilyen más bûncselekmény gyanúja miatt (itt is többféle változatot hallhattunk). Errõl ugyanis óhatatlanul eszembe jut a Rajk-per, ahol Kádár János belügyminiszterként rábeszélte elõdjét (akkor épp külügyminisztert) arra, hogy pártérdekbõl vállalja fel azt a vádat, mely szerint lepaktált a „láncos kutyá"-nak nevezett jugoszláv vezetõvel. A per után majd családjával együtt a SZU-ban élhet tovább, hangzott az ígéret (mint tudjuk, az ígéretet nem teljesítették, Rajkot kivégezték). A korombeliek annyi furfangos (vagy inkább aljas) politikai húzásról hallhattak, hogy már mindent kétkedve fogadnak. Egyébként, nem tételezhetõ fel hivatásos terrorista mentalitás az olyan személyrõl, aki telefonon toboroz társakat komoly robbantáshoz olyan korban, amikor mindenféle kapcsolatteremtõ eszközt, beleértve a maroktelefonokat is, könnyedén lehallgathatnak.
Ezek után megkísérlek válaszokat keresni és találni arra a kérdésre: mit tehet az átlagpolgár, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal?
Úgy gondolom, hogy sok mindent tehet. Mindenekelõtt elgondolkodhat azon, egyetért-e a fentiekben leírtakkal. Tételezzük fel, hogy nem ért egyet. Ez esetben bizonyára meg tudja cáfolni (megfelelõ érvekkel, bizonyítással), feltételezéseim helytállóságát. Írásom így hasznot hozhat, mert gondolkodásra késztet, mi több, reménykedhetek abban, hogy a helytálló cáfolatot honfitársaim is megismerhetik.
Amennyiben azonban ennek ellenkezõjét váltja ki az írásom, úgy javaslataim a következõk:
Gondolkodjék el az Olvasó azon, hagyható-e szó nélkül az a jelenség, amikor az embert hülyének nézik, mert olyan szövegeket akarnak beadni neki, ami nyilvánvaló félrevezetés? Ez ugyanis lebecsülése a felnõtt polgárok észbeli képességeinek, ezért elfogadhatatlan, és szükségessé teszi azt, hogy legalább családi-baráti körben hangot adjunk emiatti elégedetlenségünknek.
Bizonyára elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy rólunk szerte a világban becsmérlõ hangnemben írjanak, ráadásul indokolatlanul. De vajon miért írhatnak rólunk becsmérlõen? Lehet, hogy igazak azok a vádak, amelyekkel illetnek bennünket? Mert ha igazak, úgy helyes, ha ezt a világ tudtára hozzák. Persze, csak abban az esetben, amennyiben másokról is megírják (és mi is megírhatjuk bárkikrõl!) azokat a hibáikat-bûneiket, amelyeket mi érzékelünk. Ha ehhez nincs jogunk, úgy egyoldalú a „játék", és az ilyen játékba csak a hülyék mennek bele.
A lehetõségek persze arra, hogy az ember véleményt nyilvánítson úgy, hogy az széles körhöz eljuthasson, nem mindenki számára adottak. Így azok, akik ilyen lehetõséghez nem juthatnak, jól teszik, ha szavazatukat (mindenkor!) csak olyan személyekre adják, akik a bennünket igaztalanul érõ sértegetéseket itthon és külföldön, szóban és írásban (így az adófizetõk pénzébõl mûködtetett közszolgálati médiumokon keresztül is!) határozottan elutasítják.
Az olyan, magát magyarnak valló ember, aki Isten-tudattal is rendelkezik, meg kell kísérelje levetkõzni egy csaknem évezredes beidegzõdést. Azt a helytelen felfogást, mely szerint a „nemes" ember több, értékesebb, mint a zsellér (jobbágy, paraszt), s ezért õket „fölülrõl", valamint „három lépés távolságot tartva" lehet (netán kell is) kezelni, anélkül, hogy ez súlyos következményekkel járna. Igaz, egyes „fõnemeseink" idõnként „atyáskodó" magatartást tanúsítottak velük szemben, de csak azért, mert önmagukat a „nemes"-hez viszonyítva is magasabbra helyezték (hasonlóan a jelenleg önmagát „politikai elit"-nek nevezõ réteghez, csak ép belõlük hiányoznak az arisztokratikus megnyilvánulások).
Ebbõl, a magyarság, mint közösség számára tragikus állapotból kellene megkísérelni mielõbb kilépni. Persze, nem tudom, használható-e ilyen esetben a „közösség" kifejezés, hisz az említett „felsõbb osztályok" nem éreztek közösséget a magyar zsellérrel, ezért hoztak be földjeik megmunkálásához „oláh" és „tót" embereket. Itt jegyzem meg, hogy a „tót atyafi" kifejezés nem lekicsinylés volt a magyar zsellérhez viszonyítva (mint azt egy magát esztétának valló tanár állította a közszolgálati rádióban), hanem ellenkezõleg, a rokonszenv egy halvány árnyalata az elõbbi tekintetében, hisz különben nem részesültek volna elõnyben a betelepítéseknél.
Ugyanez az esztéta kísérel meggyõzni bennünket arról, hogy az egyik kereskedelmi TV-csatornán látható Gyõzikét azért szerepeltetik bugyuta emberként, mert így gúnyolódik a romákon a fajgyûlölõ magyar. Eközben köztudott, hogy nem csak e csatorna sugároz rendszeresen a magyarságot gúnyoló mûsorokat, hanem általában ismert a kereskedelmi csatornák szellem- és lélekromboló tevékenysége. A kabarémûsorok is leginkább a falusi magyar kigúnyolásával tudják megnevettetni a közönségüket (az olyan vitriolos élcelõdésrõl nem is beszélve, mint az örkényi „meggymag"). E jelenség összhangban van azzal, ahogyan a besúgórendszer túlméretezése sem szolgált más célt, mint a magyar társadalom tagjai egymás iránti bizalmatlanságának a növelését, és így e társadalom szövetének szétfoszlasztását.

A fent vázolt, csaknem évezredes káros beidegzõdés eredményeként alakult ki az a - nem a zsellér által elõidézett - helyzet, mely egy fél évezreddel ezelõtt a Dózsa-féle parasztlázadásba torkollott. A magyarság további tragédiája, hogy a hatalom - az akkor már több évszázados folyamatot és annak súlyos következményeit nem érzékelve - arra vetemedett, hogy e lázadás elfojtása után tízezreket mészároljon le saját nemzettestvéreibõl csupán megtorlásként. Az pedig, hogy akadt egy Verbõczy, aki a személyes felemelkedése érdekében kidolgozta a magyarság ismert történelmének legszégyenteljesebb „jogszabály"-át, mely szerint a magyar zsellér annyi joggal sem rendelkezhetett, mint egy kutya, a napnál fényesebben bizonyítja, hogy a magyarságot nacionalizmussal, sovinizmussal, fajgyûlölettel vádolni - mérhetetlen korlátoltság vagy elvakult aljasság. Fõleg akkor, ha e váddal azok illetnek bennünket, akik maguk szélsõségesen nacionalista-soviniszta nézetek szerint gondolkodnak és cselekszenek. Akik - másokat kirekesztve - csak a hozzájuk tartozók közül választanak üzlettársakat.
Magam mégis azt vallom, hogy e jelenség miatt nem szabad emésztenünk magunkat. Tudomásul kell vennünk, hisz nem tudunk változtatni rajta, hogy együtt kell élnünk olyan emberekkel, akik, noha a „korszerûség"-rõl, a „haladás"-ról papolnak pallérozott magyar nyelven, nem látják vagy nem akarják látni, hogy valójában õstörzsi, elavult hiedelmek-babonák szerint élnek és ítélkeznek mások fölött. A tudomásul vétel azonban nem azonos az elfogadással. Még kevésbé jelenti azt, hogy követnünk kellene az elfogadhatatlannak tartott magatartást csak azért, mert az hozzásegít az érvényesüléshez, az üzleti sikerhez, a meggazdagodáshoz. Szerintem, a magyar szellemiségû ember nem is alkalmas erre, mert nyitott (nem rejtõzködik), így az alakoskodás, a fondorlatos magatartás nehezünkre esik. Pedig a jelenlegi gátlástalan világban némi fondorlatra szükség van a túléléshez. És, persze, a hozzánk tartozókkal szembeni kirekesztõ magatartás leküzdésére. Mert amilyen mértékben leszünk képesek erre, olyan mértékben fognak növekedni az esélyeink egy jobb, egy méltányosabb jövõ kibontakoztatására.

A „kiszervezések"-rõl

E vállalkozási mûfaj nem csupán a tõkés rendszerhez kapcsolódik. Igaz, az ún. szocialista rendszerben másképp hívták. Pl. „sárga cédulás megbízások"-nak. Lényegileg ugyanaz volt: egy állami képzõdmény (fõhatóság, kutatóhely, vállalat, stb.) „jól fekvõ" illetékese a feladatkörébe utalt munkát vagy annak bizonyos részét alvállalkozásba adta, azaz kiszervezte. Ezzel több legyet üthetett egy csapásra: a számára elõírt munka bizonyos részétõl megszabadulhatott (helyette pihenhetett, mûvelhette a kiskertjét, kocsmázhatott, esetleg pásztorórákat bonyolíthatott le, amennyiben netán igen szorgalmas alkat volt, úgy a megnyert idõt fordíthatta hasznosítható ötletek megvalósítására is, de utóbbit csak szerény keretek közepette, mert pl. a meggymag tömeges hasznosításáért börtön járt).
Kiszervezés tehát általában olyan személyek irányában történik, akik hajlandóak a viszontszolgáltatásra. Ez esetben a kiszervezõ növelheti saját kapcsolati tõkéjét, esetleg a megbízás által kifizetendõ összeg bizonyos hányada az õ zsebébe kerülhet (visszaosztódhat).
Az ún. rendszerváltás óta a kiszervezett munkavégzés szélsõséges esetben meghaladhatja az adott feladatkörben elvégzendõ munka nagyságrendjét. Ily módon áttekinthetetlenné válik a megtermelt javak, illetve a jövedelmek (az adó-, illeték-, vám- és egyéb bevételek) össztársadalmi méretû elosztása, ami az újraelosztás teljes eltorzulásához vezet. Egy igen szûk réteget leszámítva ez eredményezheti a fondorlatokkal élni nem képesek vagy nem kívánók jogos felháborodását és így a társadalmon belüli békétlenség folyamatos növekedését.
Néhány évvel ezelõtt országunk paktumos politikusai a magyarság kül- és gazdaságpolitikáját is kiszervezték egy fõvállalkozónak. E fõvállalkozó Brüsszelben székel, úgy hívják, hogy EU-adminisztráció. A nemzeti jövedelmünknek meghatározott részét átutaljuk számukra. Majd, mint a gyerek a családban, kérünk belõle ilyen-olyan indokkal. Csak nekünk felnõtteknek ezt pályázat formájában kell megtennünk. A pénzünk visszafizetésére - mint ismeretes, csak azután kerülhet sor, ha a kitûzött és a fõvállalkozó által elfogadott célt az otthon maradt pénzünkbõl megvalósítottuk (mintha a gyermeknek a spórolt pénzébõl kellene megvásárolnia azt, amire vágyik. Majd visszakaphatja azt a pénzét, amelyet elõtte letétbe helyezett a „gondoskodó"-nál).
A fent ismertetett mechanizmus számára kiképzett „hivatalnokok" - az ugyancsak kiválasztott „lobbizók"-kal karöltve - eldöntik, milyen célra, mennyit adnak vissza a saját pénzünkbõl. Természetesen e felelõséggel járó tevékenységükért jelentõs javadalmazásban részesülnek (a hazai átlagkereset sokszorosában), ugyancsak az adófizetõk pénzébõl.
Akik ezt a rendszert kiagyalták, úgy gondolják, hogy ez így is fog mûködni az idõk végezetéig. A „hatalmas Szovjet Birodalom"-ról is azt hitték (és így is tanították a kiválasztottak), hogy az egész világot fokozatosan eluralja, és az a birodalom idõtlen idõkig fent marad. Még most is azt hajtogatják: „ki gondolta volna, hogy összeomlik?!
Úgy vélem, tévednek. Meglepetést fog okozni számukra az, hogy az egyre bõvülõ EU-tagság (a románokkal, bulgárokkal, horvátokkal, törökökkel, újabb 100-110 millióval kiegészülve) fokozatosan rá fog döbbenni arra, hogy becsapták. Ezt követõen keresni fogja azokat a lehetõségeket, ahol, és amivel kijátszhatja a gyarmatosítás elképzeléseit. Vajon a mintegy 200 milliónyi elégedetlen embert milyen módszerekkel képzelik majd kordában tartani a bõvítést megelõzõ idõszak haszonélvezõ országainak vezetõi?
„Oligarchák"

2004 júliusának egyik hûvös napján a Hír TV-ben a JUKOSZ nevû oroszországi mamutvállalatról (amely a nemzeti össztermék 5%-át adja) beszél egy hölgy. Tájékozottságát bizonyítandó tömören ismerteti az elõzményeket. Szerinte az oroszországi állami vagyont „lenyúlták" a kommunista ifjúsági szervezet korábbi vezetõi. Jelenleg az KGB utódszervezetei azon ügyködnek, hogy e vagyont visszaszerezzék. A JUKOSZ két fõrészvényese (tulajdonosa) letartóztatásban várja adócsalás miatti tárgyalását. Õk az állam által megnevezett mintegy három milliárd dolláros adókövetelés kiegyenlítésére egy milliárddal magasabb összegû részvénycsomagot ajánlottak fel, amit az állam elutasított, mert magát a vállalatot akarja megszerezni. Elhangzik az is, hogy egyre növekszik a szociális juttatásoktól megfosztott lakosság elégedetlensége. A nemkívánatos tömegmegmozdulások elkerüléséhez vált szükségessé az anyagi források birtokbavétele. A hölgy utal arra, hogy a JUKOSZ tulajdonosa zsidó, hasonlóan Abramovicshoz, aki az angol Chelsea futballcsapatot vásárolta meg, ahelyett, hogy az orosz labdarúgást támogatná. E körülmény miatt erõsödik az antiszemitizmus (a lakosság 80%-áról állítja ezt a hölgy). A két dollármilliárdos „oligarcha" mellett - más alkalommal, más szakértõ - további 15-öt említett meg név nélkül, de hozzátette azt, hogy a 17 oligarchából mindössze hárman orosz nemzetiségûek.
A jelenség elgondolkoztató. Vajon, ha az állami vagyont „lenyúlók" többsége nem zsidó lenne, hanem mondjuk orosz, esetleg más nemzetiségû, akkor is keletkezne ilyen nagymérvû antiszemitizmus? Nem gondolom. Azt azonban feltételezhetjük hogy amennyiben egy társadalom többségét valakik megfosztják a létalapjától, úgy a közösségi vagyon lenyúlóival aligha rokonszenvezhetnek a kifosztottak. Az mindenesetre furcsa, hogy a hölgy a JUKOSZ elleni eljárást párhuzamba hozza a kulákirtással, sõt arra is utal, hogy a bíróságok visszatértek a régi ítélkezési módhoz, amikor is telefonon kapták az utasítást az ítélet tartalmára vonatkozóan. Ez utóbbi gondolattársítást nem értem. Amennyiben ugyanis az „oligarchák" a közösségi vagyont valóban „lenyúlták", úgy a bíróság kötelessége - függetlenül attól, milyen nemzetiségûek a lenyúlók - elrendelni a vagyon visszaadását, sõt, indokolt a tolvajok megbüntetése is a hasonló magatartástól való elrettentés céljából. A tolvajok nemzetiségi hovatartozása tehát nem befolyásolhatja a bíróság ítéletét.
Persze a közösségi vagyon lenyúlásának olyan megoldása is elképzelhetõ, amikor ahhoz törvényes kereteket biztosítanak. Pl. alkotnak olyan ún. „átalakulási törvényt", amely alapján az állami vállalat részvénytársasággá alakul, majd a részvényeket „igazságosan" felosztják (a beosztottak kapnak 10%-ot, míg a vezérkar 90%-ot). Ezután a vezérkar talál olyan magánbefektetõt, aki a megvásárolt részvénytársaságot gyorsan továbbadja azért, hogy a folyamat visszafordítása megnehezüljön. Késõbb, amikor elfogy a lenyúlható közösségi vagyon, megvalósulhatnak a könnyû pénzszerzés egyéb módozatai. Fontos, hogy a jogerõs bírósági ítéletek meghozataláig a lenyúlókat megillesse az ártatlanságuk vélelme. E folyamat évekig elhúzható, amennyiben a csalárd módon megszerzett vagyon elég nagy ahhoz, hogy abból megfelelõ kapcsolatokkal rendelkezõ, ún. sztárügyvédeket fogadjanak. Az igazságszolgáltatás telefonon történõ utasítgatása ez esetben szükségtelenné válik, annál is inkább, mert a telefonok lehallgathatóak.
A fenti rendszert nevezik manapság demokráciának, amelytõl jobbat még nem találtak ki, mondta Churchill, kinek kebelbarátja, Onassis, már akkor dollármilliárdos volt, amikor a dollár a mai értékének tízszeresét érte. Természetesen, az ártatlanság vélelme õt is megillette, csak épp a fiatalkorabeli dél-amerikai tevékenységérõl illett hallgatni. Az élet fintora, hogy hatalmas vagyonához nem párosult az az öröm, melyet gyermekeinek és unokájának boldogsága nyújthatott volna (rövid élet, tragikus halál lett a sorsuk). A határtalan harácsolás-hatalomvágy mögött általában az egyén kóros kisebbségi komplexusa húzódik meg, ami abban is megnyilvánul, hogy társként-barátként híres-neves személyiségeket szereznek meg maguknak, akiket elkápráztathatnak a gazdagságukkal. Ezzel a társak-barátok is kiállítják magukról a szegénységi bizonyítványt, hisz „madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetsz meg". Azt persze nem értem, miért háborodnak fel egyesek amiatt, hogy az ilyen embereket nem övezi osztatlan rokonszenv.

2004. augusztus 20.

Ez az ünnep az ország zászlajának felvonásával kezdõdik az Országház elõtt. A ceremóniát a TV közvetíti. Az ilyen jellegû adásokat nem szoktam nézni, a készüléket ugyanis általában csak este kapcsolom be. Most kivételt tettem. Mint kiderült, nem véletlenül. Amit láttam, újdonságként hatott.
A Kossuth tér oldalán hagyományos öltözetû huszárok sora ült díszesen felszerszámozott paripák nyergében. Egy szakasz katona tucatnyi történelmi lobogó és a Magyar Szent Korona hiteles másolatát hozta be az országzászló elé. A díszzászlóalj tiszteletadása e jelképeknek szólt. A lobogók között két Árpád-sávosat is láthattunk, így remélhetõ, hogy a jövõben rendõreink nem követnek el erõszakot azokkal szemben, akiknek kezében ilyen jelképet vesznek észre, s talán a médiumok csahosai sem fogják fasisztoid megnyilvánulásnak tekinteni lobogtatásukat.
A katonazenekar és -kórus, valamint a mintegy 170 avatásra váró fiatal tiszt együtt énekelte el a himnuszt, majd elhangzott a honvédelmi miniszter beszéde. A viszonylag terjedelmes szónoklatban többször szerepelt „a sokadalom fiai vagyunk"- meghatározás, ami nyilván „a magyar nép"-kifejezést helyettesítette. E laza megfogalmazás azonban kétségessé teszi azt, mely sokadalom fiainak vallják magukat a jelenlegi hatalom birtokosai. Nyomatékos hangsúlyt kapott az a gondolat, mely szerint a bennünket nemrég befogadott nagy közösség - a NATO, illetve az Európai Unió - joggal várja el azt, hogy ne csupán a védelmét élvezzük, hanem kivegyük részünket e közösség védelmének ellátásából is. E kijelentés kapcsán meg kell jegyeznem, hogy szerintem ilyen kötelezettség a magyar sokadalmat nem terheli. Kárpát-medencei tartózkodásunk folyamán ugyanis ezt több ízben megtettük, anélkül, hogy hatalmas véráldozatunkért bármiféle elismerésben, illetõleg viszonzásban részesültünk volna.
Megtudhattuk azt is, hogy az újdonsült tisztek olyan módosított szövegû esküt fognak mondani, amelyet elõzetesen jóváhagyott az országgyûlés. Az ünnepség narrátora utalt arra is, hogy az eskü záró szövegét az esküt tevõk - tekintettel a vallás, illetve lelkiismeret szabadságára - saját meggyõzõdésük szerint mondhatják (az „elõéneklõ" tiszt szájából az „Isten engem úgy segéljen!" - kijelentés hangzott el, míg késõbb, az új kormányfõ beiktatásakor, ilyen kijelentést nem hallhattunk).
Az eskü szövegét igyekeztem figyelemmel kísérni, persze elsõ hallásra ez nem könnyû. A meglehetõsen terjengõs szöveg nem hatott rám meggyõzõen a tekintetben, milyen szellemiségben kell nevelniük tisztjeinknek a parancsnokságukba utalt, ugyancsak hivatásból (tehát megélhetést biztosító fizetésért) szolgáló katonákat. Azt sem érzékeltem, hogy kiket is kell védenie e haderõnek. A feltétlen engedelmesség természetes követelmény a katonával szemben, amennyiben nem kaphat olyan parancsot, melynek alapján fegyverét saját népe ellen kéne fordítania. Jelenünkben például a húszezres lélekszámú Mezõtúr polgármestere büszkén beszélt arról, hogy a Dózsa vezette jobbágylázadás folyamán e városból 800 férfi csatlakozott Dózsa seregéhez, és kiemelte azt, hogy ez akkor történt, amikor az eredetileg keresztes hadjárathoz toborzott sereg már a jobbágyság elviselhetetlen sorsának jobbításáért harcolt. A jogos lázadás elfojtása és az azt követõ tömeges megtorlás következményei máig hatóan osztják meg társadalmunkat.
Az eskütétel után a katonakórus elénekelte a Szózatot, melynek éneklésében az újdonsült tisztek már nem vettek részt. Vajon miért? - Nem sikerült volna megtanulniuk az egy versszaknyi szöveget? Netán a „lelkiismereti szabadsággal" összeegyeztethetetlen az, hogy a „Hazának rendületlenül híve kell lenniük", még akkor is, ha ezzel ellentétes parancsot kapnak?
A ceremónia zárásaként a katonai egységek díszlépésben elvonultak. A zenekar olyan induló-egyveleget játszott, amelyben felcsendült egy õsi dallam is. Szövegét gyermekkoromban ismertem meg, és így hangzott: „Nem marad a Nap az égen / Szüntelen gyászköntösében / Leveti azt nemsokára / Aranyosat vesz magára." (A szöveget jelenünkre vonatkoztatva idõszerûnek tartom.)
Õseink Nap-tiszteletében („Az a szép fényes Nap…") a Természet Törvényének elfogadása, minden egyéb törvény-fölöttiségének elismerése érzékelhetõ, emellett tükrözi derûlátásunkat is, ellentétben azzal, amit a különbözõ médiumok sulykolnak, mert szeretnék, ha elveszítenénk az életkedvünket. Nem fogjuk megtenni nekik ezt a szívességet, ugyanis örök túlélõk vagyunk.
Túlélési képességünk egyik eredõje minden bizonnyal a magyar nyelv egyedisége. Itt a „nap" szavunkhoz fûzök még egy gondolatsort:
A Nap és a nap, azaz az égitest, ill. a Természetben folyamatosan megismétlõdõ idõszakasz, - a mayán kívül - talán egyetlen nyelvben sem visel azonos megnevezést. A magyarban még a teg+nap és a hol+nap is magában foglalja a „nap" szót. E napszakaszt jelen idõben a „ma" szóval jelöljük, ami igen fontos mondanivalót hordoz, hisz e szógyököt használjuk a „mag" fogalmának kifejezéséhez. A sokféle mag között kitüntetett feladatot látnak el azok a magok - a búza, árpa, rozs és a zab magvai -, amelyeket a népnyelv összefoglalóan „élet"-nek nevez; számos mondókánk szövege szerint a magban aluszik a Nap (pl. „Mag, mag, búzamag, / Benne aluszik a Nap" - az alvó Nap itt az élet fénycsíráját jelképezi). E „mag" szócskát használjuk akkor is, amikor személyiségünket meghatározzuk: mag+am, mag+ad, mag+a, mag+unk mag+atok mag+unk. Innen eredeztethetõ népnevünk is, - a mag+ar, mag+or, mag+úr, mag+er. Más nyelvekben ehhez hasonló kapcsolatrendszert nem találunk. Néhány példa:
Sun - day; yesterday - today - tomorrow; Myself (one's ownself).
Sonne - Tag; gestern - heute - morgen; Ich selbst.
Szolnce - gyeny; vcserá - szevódnya - závtra; Ja szám (ja szamá).
Népünk nevének eredetét illetõen egyre többen azonosulnak az említett felfogással. Egyik Kanadában élõ barátom, Szabó Béla, aki önmagát látnoknak nevezi, és akinek néhány írását már közzétettem, a minap újabb dolgozatát küldte meg. A kísérõ sorokból idézek:
„Kissé hihetetlen elõtted, hogy én az Isten jelenései után úgy érzem, hogy tudásodat az õseidtõl örökölted, és merészen állítom, hogy Te újjászületésben élsz a Földön, mert ezt a kitartó munkásságot és készséget a hazaszeretettel nem elég megmagyarázni. Az õseid vezettek az alkotásra. Példát hozhatok fel, hogy valamennyi feltaláló újjászületésben él. … Õk mindnyájan a „MA" nép leszármazói a MAG népbõl velem együtt". Nos, Szabó Béla „Az elsõ „M" nép" címû dolgozatát a „Barátaim válaszaiból" c. fejezetben ismerhetik meg az olvasók.

Visszatérve az ünnepséghez, azt látva-hallva eszembe jutnak 2002 márciusának eseményei, amelyekrõl az „Új Magvetést!" címû könyvem 101-102. oldalán az idõ tájt írtam. Onnan idézek egy részt:
„…Az MSZP tisztújító közgyûlését is sajtóvita-sorozat elõzi meg. A sajtóban közzétett vitaindító tanulmány keményen megbírálja a párt tevékenységét („zsákmánypárt"-nak, „lobbypárt"-nak, „kampánypárt"-nak nevezi). A választanulmány nem cáfolja meg a megbélyegzõ kifejezések valóságtartalmát, ellenben új nemzetpolitika kialakítására szólítja fel a pártot. Megállapítja, hogy a FIDESZ „politikai marketing"-ként alkalmazta a nemzeti érzelmek felkorbácsolását, és ez eredményesnek bizonyult, mert csupán minimális különbséggel veszítette el a választásokat. Az MSZP-nek is „új érvekre, új szótárra és új retorikára" van szüksége. A nemzet érzelmi reakcióit figyelembe kell venni, „új jóléti szerzõdés"-t kell kötni a méltányosság alapján. A „szabad egyének" összefogását kell megteremteni, hogy a civil társadalom érdekérvényesítõ képessége kibontakozhasson a politikával való viták során.
Szép, hangzatos célkitûzések! A baj csak az velük, hogy társadalmunk tájékozottabb része mindezt csupán „politikai marketing"-ként fogja kezelni. Ugyanis a hatalomba ez ideig bekerült valamennyi párt azon igyekezett, hogy ellehetetlenítsen bármilyen magyar érzelmû civil kezdeményezést, sõt még a pártok közül is szétzüllesztette azokat (a MIÉP-et is megkísérelte, egyelõre sikertelenül), amelyek a magyarság érdekeinek érvényesítésére vállalkoztak.
Ezért a magyar érzelmû értelmiség beetetése már nem fog sikerülni. Az is csaknem biztosra vehetõ, hogy a bizalmatlanok nem a nyílt civil szervezõdés irányába fognak mozdulni, mert nem látják értelmét annak, hogy megütközzenek az idegen érdekek szolgálatában álló hatalommal. Valószínûleg követni fogják azt a példát, melyet a csehek alkalmaztak, valahányszor megszállták országukat: látszólag belenyugodtak a megváltoztathatatlanba."
Idézett írásomban személyek neveit nem említettem, mert akkor „csupán" a jelenség foglalkoztatott. Most pótolom e hiányt: Bozóky András újságíró cikkére Gyurcsány Ferenc üzletember válaszolt (utóbbi a Közgyûlés elõtt komoly párttisztséget még nem viselt).
Úgy tûnik, az akkor megfogalmazott igény „a nemzeti érzelmek felkorbácsolására" elfogadásra talált az MSZP-ben, és az ellenzéket arra kell késztesse, hogy a kokárda-viselés, valamint a hazafias szólamok helyett a magyar érdekek melletti bátor kiállást váltsa napi valósággá. A következõ választásokat ugyan e nélkül is megnyerhetné a kormánypártok baklövéseinek köszönhetõen, de a hosszabb távú vezetéshez szükséges bizalmat csak nemzetérdekû politizálással nyerheti el.
Az MSZP látványos öngólt rúgott azzal, hogy kihátrált Medgyessy mögül. Az öngól megduplázódott, amikor ugyanezt megtette az SZDSZ is, méghozzá álságos módon. Nem számoltak azzal, hogy Medgyessy feldühítése rosszul sülhet el. Márpedig ez történt. Fontos szempontot hagytak ugyanis figyelmen kívül. Nevezetesen azt, hogy Medgyessy fékentartását-zsarolhatóságát az ellenzék ellehetetlenítette akkor, amikor nyilvánosságra hozta titkosügynöki múltját. Hasonló történt, mint Csurka esetében, két apró, de igen fontos különbséggel: utóbbi önmagát leplezte le, így szüntetvén meg azt, hogy ügynöki múltja miatt zsarolhassák. A másik, még fontosabb különbség: Csurkánál az 1956-os szerepvállalása miatt kényszeríthették ki az együttmûködés vállalását, míg Medgyessy „önként és dalolva" vállalt titkos tevékenységet.
Medgyessyt most saját harcostársai hozták abba a lelkiállapotba, ami miatt visszalõtt. Egy mondatában - a TV-ben, nagy nyilvánosság elõtt - utalt arra, hogy az SZDSZ korrupt (késõbb ugyan ezt a kijelentését kissé enyhítette, mert már csupán „zavaros ügyek"-rõl beszélt). Nem kétséges, hogy Medgyessy is ugyanúgy ismerheti ezeket a zavaros ügyeket, mint azt országunkban igen sokan. De hallgatnak róluk, mert korunk legjellemzõbb vonása: a közvagyon eltulajdonításához úgy biztosítanak lehetõséget, hogy a törvények-rendelkezések labirintusában megfelelõ „kiskapukat" helyeznek el, amelyeket csak a húsosfazékhoz közelállók használhatnak. Így a csalárd vagyonszerzés büntethetetlen marad.
Öngólnak tekintem a miniszterelnök jelölés elõtti 5 napos Gyurcsány-kampányolás elsõ napján lezajlott azon mozzanatot is, melynek során õ - a hírek tanúsága szerint - hûségnyilatkozat megtételére szólította fel a Fiatal Baloldal elnökét, aki ezt megtagadta. Ennek következményeként az elnököt leváltották. Amennyiben a hír igaz, úgy nem érdektelen, milyen módon történt az elnök leváltása (hisz demokratikus mód aligha tételezhetõ fel a rendkívül gyors intézkedés miatt). További kérdés, mekkora támogatottságot élvezett az elnök a leváltása elõtt? Feltehetõ ugyanis, hogy õ hosszadalmas mozgalmi tevékenység eredményeként került az MSZP ifjúsági szervezetének (az új KISZ-nek) az élére, így nehezen képzelhetõ el, hogy könnyû szívvel belenyugszik a vereségébe. Márpedig az MSZP jelenlegi helyzetében, még inkább a jövõbeli reményeiben meghatározóÊszerepet játszhat az ifjúsági szervezetében esetleg kialakuló szakadás.

Egyébként, a szóban forgó szervezet megnevezésében szereplõ „baloldal" kifejezésre is érdemes egy pillantást vetnünk, hisz Gyurcsány Ferenc a jelölése óta elhangzott valamennyi nyilatkozatában hangoztatja a „baloldali értékrend" melletti elkötelezettségét. Teszi ezt anélkül, hogy részletesen kifejtené e fogalom értelmezését. Így aztán belekényszerülök abba, hogy magam keressem az eligazodást e ködös fogalom terén.
Gondolom, a tisztességes szándékú politikustól (szeretném remélni, hogy még akad ilyen) elvárható, hogy céljai meghatározásánál egyértelmû fogalmakat használjon. Amennyiben másmilyenek használatára szorul, úgy kötelessége, hogy a ködös fogalmakat egyértelmûvé tegye. Persze nincs könnyû helyzetben. A politikai zsargonban (csibésznyelvben-tolvajnyelvben) ugyanis csaknem valamennyi fontos közéleti szerepet játszó kifejezés ködös fogalmakat takar. Ilyenek a demokrácia, a szocialista, a baloldali, a jobboldali, stb. Ezeket általában értékrendi meghatározásként használják, többnyire saját beállítottságuk jellemzésére. Ámde országunkban egy idõ óta a politikai „bal", ill. a „jobb" megbélyegzést jelent, s így az amelletti kiállást vagy azzal szembeni elhatárolódást követelik meg. Elkerülhetetlen ezért e fogalmak egyértelmûvé tétele.
Úgy tûnik, hogy a baloldali értékrend híveinek vallják magukat azok, akik a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlõségre való törekvés melletti elkötelezettségükrõl beszélnek. Emellé - újabban egyre visszafogottabban - teszik hozzá internacionalista (nemzetektõl független) beállítottságukat. Visszafogottságukat az indokolja, hogy a bolsevista típusú önkényuralmi rendszerek rémtettei leleplezõdtek. Ráadásul az is kiderült, hogy a nemzetköziség hirdetése ugyancsak álságos, hisz ezen önkényuralmak sem mondanak le arról, hogy a számukra alkalmas nemzeti érzelmeket ne használják fel más nemzeti érzelmek letörésére. Maradna tehát csupán az ún. szociális érzékenységük. A gond e téren csupán az, hogy némely nemzeti elkötelezettségû, s így „jobboldali"-nak bélyegzett mozgalom nem csupán zászlajára tûz, hanem meg is valósít olyan tennivalókat, amelyek leszakadt társadalmi rétegek felemelését szolgálják. A kérdés: okoznak-e kárt tevékenységükkel más nemzeti közösségeknek? Amennyiben nem, úgy a „politikai bal", illetve „-jobb" kifejezés alkalmatlan arra, hogy értékmérõként használják.
Szólnom kell néhány szót az ünnep délutánjáról is. A most már több éve újraélesztett, a Szent István Bazilika elõtt rendezett megemlékezés, mely szentmise bemutatásával és az azt követõ körmenettel zárul, ezúttal különleges mozzanatot is tartalmazott. Közéletünk számos magasrangú szereplõjét a katolikus egyház magyarországi bíborosa megáldoztatta. Közöttük láthattunk az MSZP-bõl lassacskán kihátráló olyan személyt is, akit feltehetõen így véltek elfogadhatóbbá tenni a köztársasági elnöki posztra (azóta újabb jelöltek nevei forognak közszájon). Ismeretes, hogy áldozáshoz - az egyház követelménye szerint - csak azok járulhatnak, akik lelkiismeretét az adott pillanatban nem terheli „halálos bûn". Ellenkezõ esetben bûnüket elõtte meg kell gyónniuk. A bûntõl való feloldozásuk feltétele pedig a következõ kijelentés megtétele: „erõsen megfogadom, hogy többé nem vétkezem". Nos, e feltételek fennállása tekintetében néhány személynél kétségek ébredtek bennem, így gyanakszom, hogy a már említett „politikai marketing" újabb jelenségével szembesültünk.
Ami az esti tûzijátékot illeti, annyiban különbözött ez elõzõektõl, hogy a kísérõzenét nagyrészt magyar zeneszerzõk mûveibõl válogatták.
Az ünneppel kapcsolatos észrevételeimet azzal zárom, hogy a „nemzeti érzelmek felkorbácsolóit" ki kell ábrándítanom önelégeltségükbõl. Kilenc nappal késõbb ugyanis Athénben olyasmit láthattunk, aminek a tizedrésze sem lehetne elképzelhetõ Hazánkban. Az Olimpia órákig tartó záróünnepsége ugyanis teljes egészében a görög nemzeti hagyományok bemutatásáról szólt, s ebbõl - a hivatásos mûvészek mellett - tizenötezer önkéntes közremûködõ is kivette a részét. Ehhez csatlakozva - az olimpiák történetében elõször - a következõ olimpiát rendezõ ország, nevezetesen Kína, ugyancsak ízelítõt adott mûvészeinek-artistáinak elképesztõ tudásából. Az emberiség uniformizálására való törekvés tehát ezúttal is megbicsaklott, mégpedig milliárdok szeme láttára. Örvendetes lenne, ha a nálunk lebonyolításra kerülõ világversenyek alkalmával követnék a görög példát, és az érmek ünnepélyes átadásakor, az érmeket „felszolgáló" görög hölgyekhez hasonlóan bemutatnák azt a sokszínûséget, mely Hazánkban is megnyilvánul népviseleteinkben. Persze, az Olimpiát kellemetlen jelenségek is kísérték, de ezek részletei külön írást igényelnek.

Mennyit ér egy olimpiai arany?

Az nagyjából tudható, mennyit ér a sportolóknak. Több ország ugyanis nyilvánosságra hozza az érmekért kifizetésre kerülõ összegek nagyságát. Emellett persze az „arany" tulajdonosa ennek többszöröséhez is hozzájuthat reklámpénzek, kapcsolati tõke, stb. révén. Azt már nehezebb megállapítani, mennyit ér egy ilyen arany az adott országnak. Egyre elterjedtebbé válik ugyanis arany-esélyes sportolók „befogadása" egy-egy országba. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hisz a vert mezõny számára érdektelen, milyen ország sportolója akadályozza meg õket abban, hogy az áhított érmet megszerezzék.
Teljesen más a helyzet akkor, ha egy arany-esélyes sportolót tisztességtelen eszközök bevetésével fosztanak meg a már biztosnak látszó aranytól. Márpedig a XXVIII. Olimpiai Játékokon a férfi kardvívás esetében ez történt.
A döntõbe került olasz vívó olyan magatartást tanúsított, melyhez hasonlót még nem tapasztaltam, noha csaknem hét évtizede vagyok részese különbözõ sporteseményeknek (képzõmûvészeti tanulmányaim öt éve alatt edzõként is tevékenykedtem). Történt ez az Olimpia hazájában, emberek milliárdjainak szeme láttára. Egy labdarúgó mérkõzésen a tisztességes bíró sárgalappal bünteti azt a játékost, aki õt meg akarja téveszteni (ha pedig elõzõleg már kapott valamiért intést, úgy leküldi a pályáról).
Az olasz vívó sorozatosan tévesztette meg a bírót, az utolsó találat elõtt pedig eljátszott egy lábgörcsöt. Ekkor magyar ellenfele odaugrott, hogy segítsen rajta. Az ilyen nagylelkûség elismerést érdemel még az esetben is, ha ezzel meggyõzõdhetett arról, hogy a görcsölés csupán színlelés. A magyar sportoló ekkor nyerésre állt. A bíró azonban helytelenül ítélte meg azt a találatot, amellyel az olasz kiegyenlített, majd ellenfele felháborodottságát azonnal kihasználva bevitte a gyõztes találatot. Ekkor - másodpercekkel a „görcs" után - az olasz hibátlan szaltót mutatott be a páston, bizonyságát adva elõzõ színlelésének. Amit mûvelt a páston a küzdelem elõtt és alatt (azt többször megszakítva különféle hosszadalmas „szerelésjavításokkal"), csak közremûködõk segítségével valósulhatott meg, így azok „bûnsegédi bûnrészesek". A magyar szakvezetés pedig engedte a tisztességtelen magatartást, azaz nem lépett fel a reá bízott sportoló védelmében. Ha rajtam múlott volna, az olaszt leléptetem, a tétlen szakvezetõket pedig hazaküldöm, ugyanis jelenlétük hátrányosan befolyásolhatja a többi sportoló lelkiállapotát.
A felháborító esemény a versenysorozat elsõ napján történt. E sorokat aznap vetem papírra. Reménykedem abban, hogy - mivel az esemény felvételrõl visszanézhetõ, és, mert más elfogadhatatlan jelenségek (pl. a doppingolás) esetében utólag elveszik az érmet - az illetékes magyar sportvezetõ felülvizsgálatot fog kezdeményezni. Amennyiben ez elmaradna, úgy valamennyi érintett szakvezetõ szegénységi bizonyítványt állítana ki önmagáról. Márpedig a mondás, mely szerint „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa", erre az esetre semmiképp sem érvényes.
Jegyzetemet két héttel késõbb folytatom. A sportversenyek tisztaságával kapcsolatos nézetek eltorzulását mutatja az olyan jelenség is, amikor a kommentátor nehezményezi azt, hogy nõi öttusa csapatunk egyik tagja, Fûri Csilla, a vívás során nem „feküdt le" az aranyéremre esélyes magyar versenyzõnek. Lehetséges - mondta -, hogy e pontok hiánya Vörös Zsuzsa aranyába kerülhet. Utalt arra, hogy korábban, a 3-tagú csapatok idején, a tagok közül ketten úgy vívtak, hogy pontjaikat a jobb helyezésre esélyes csapattársuknak adták oda. Nos, úgy vélem, hogy Fûri Csilla magatartása dicsérendõ, mert ez felel meg a sport valódi szellemének. Bizonyságot tett arról, hogy lehet (sõt kell is!) tisztességesen versenyezni, mert ebben rejlett a sport vonzóereje, amíg e felfogás volt az uralkodó. Ezt torzította el a hatalmas pénzek megjelenése.
Felháborodásomat fejezem ki amiatt is, ami az egyetlen mountainbike-os magyar sportolóval történt. Az illetõ a verseny napját megelõzõen 3 nappal már a helyszínen tartózkodott, de sportvezetõink közül senkinek sem volt ideje arra, hogy e versenyzõ számára kiváltsa a rajtszámot. Így két napot elveszített abból a lehetõségbõl, hogy a versenypályával megismerkedhessék.

Az ún. rendszerváltást követõen Hazánk sportjának külképviseletében sem történt változás, mint ahogy ez sok más területen is elmaradt. Csaknem kivétel nélkül ugyanazon személyek találhatók a nemzetközi sportszervezetekben, akiket annakidején olyan megítélés szerint választott ki az állampárt, hogy alkalmasak lesznek-e megfelelni az országunk életét meghatározó akkori fõhatalom elvárásainak. Õk tehát évtizedeken keresztül megszokhatták, hogy nemzetközi szintû feladatuk a fõhatalomhoz való készséges igazodás, nem pedig a nemzeti érdekek harcos képviselete. A nemzetközi fõhatalom megváltozásával fel sem merült a személycserék igénye, hisz csupán az igazodás irányának módosulását kellett tudomásul vétetni velük. Az idegen érdekeket kiszolgálóknál pedig az ilyen váltás nyilván könnyen hajtható végre. Ezzel magyarázható az, hogy a WADA mûködtetésével összefüggésben létrejött megállapodások szövegét illetékes külképviselõink úgy fogadták el, hogy az ellenõrök szinte korlátlan és ellenõrizhetetlen hatalomhoz jutottak.
Kis kitérõként más területrõl hozok példát a jogosítványokkal történõ hasonló visszaélésekre. Úgy 32-33 évvel ezelõtt a környezetvédelem területén zajlott le világméretû felbuzdulás. Akkor központi nemzetközi felhatalmazású szervezet nem jött létre, csupán nemzetiÊszintû hivatalok-ügynökségek. Pl. az USA ilyen profilú ügynöksége jogosultságot nyert arra, hogy a termelés egyes területein akár aÊtevékenységet is megszüntethesse. Ennek köszönhetõen elkezdõdöttÊa vesztegetés, hisz hatalmas összegû jövedelemhez juthatott az azÊüzem, mely haladékot kaphatott tevékenységének folytatására. Amikor ez kiderült, az ügynökség tisztviselõinek nagy részét lecserélték.
Néhány magyar sportoló ellen indított „hajtóvadászat" (többször is így hangzott el a tévében) figyelemreméltó megnyilvánulásokat vált ki. A Testnevelési Egyetem professzora ehhez kapcsolódva egyértelmûen fogalmazott „Az Este" címû adásban. Utalt a „doppingellenes háború" kétarcúságára, nevezetesen arra, hogy a doppingolás fenntartása érdeke maguknak az ellenõrzésre felhatalmazott WADA-ügyököknek, mert e szervezet évi 25 millió dollárral gazdálkodik. Emellett, mint minden ellenõrzéssel megbízott szervezetnél, esetükben is megjelenik a hatalommal való visszaélés különbözõ formája, így a kísértés arra, hogy hagyják magukat megvesztegetni. Válaszában az is elhangzott, hogy a sportolók csak közremûködõk segítségével doppingolhatnak, egyedül erre képtelenek. Mint sportorvos megemlítette, hogy meghatározott körû serkentõk-teljesítményfokozók használata nélkül élsportoló manapság már nem kerülhet versenyhelyzetbe. A gond a megengedhetõnél sokszorta nagyobb adagok használatában rejlik. Ez ellen kell küzdeni a sportolók egészségének és életének védelmében. Erre a jelenlegi ellenõrzési gyakorlat alkalmatlan. A doppingolás fenntartásában érdekelt csoportok között nem említette a gyógyszergyárakat, noha a haszon nagy része náluk csapódik le.
A feltételezés nem légbõl kapott. A Gyermek, Ifjúsági- és Sportminisztérium szakmai fõtanácsadója egyik nyilatkozatában utalt arra, hogy az USA sportolói (esetleg más gazdag országokéi is, teszem hozzá) egy ideje használnak olyan „gyógyszereket", amelyeket az egyszerû halandó nem ismer, létezésükrõl is csupán hall. Mivel e gyógyszerek nem szerepelnek a tiltólistán, így jelenlétük a vérben ill. a vizeletben kimutathatatlan, hisz ehhez a bennük lévõ hatóanyagok ismerete lenne szükséges.
Valamiféle nagyhatalmi gõg kellemetlen bûze terjengi körül a sportot, mely nemrégiben még az egyetlen olyan tevékenységnek látszott, ahol az emberi teljesítmény valóságos értéke nyert elismerést. Mára ez megváltozott. A sportbeli versengés is átitatódott az üzleti-piaci versengés tisztességet nem ismerõ szellemiségével és magatartásával. Úgy tûnik, hogy a WADA célkitûzése is fõleg arra irányul, hogy valamennyi sportoló elismerje õket, meghajoljon felsõbbrendûségük elõtt. Hasonló törekvés jellemzi az élet más területeire is rátelepedõ, nemzetközinek mondott, valójában az emberiség egy maroknyi láthatatlan csoportjának hatalmát fitogtató intézményeket.
„A magyar versenyzõk olyan játszmába mentek bele…" - és innen folytatom a MOB-fõtitkár mondatát saját meggyõzõdésem szerint, azaz olyan játszmába, amely az egész világon elterjedt annak köszönhetõen, hogy az ajzószerek gyártása hatalmas üzlet. Ez az üzlet csak úgy mûködhet, ha abban így vagy úgy közremûködnek különbözõ szakemberek, így orvosok is. E jelenség megfékezése csak akkor történhet meg, ha valamennyi élsportoló bármikor ellenõrizhetõvé válik, mégpedig oly módon, hogy az ellenõrzés tisztaságát ellenõrizhesse bármely élsportolót foglalkoztató ország megbízottja. Ez lenne az elvi követelmény. Mivel azonban a világ pénzközpontúvá vált, nem zárható ki annak lehetõsége, hogy a nemzeti ellenõrt is megvesztegessék. Ezzel együtt sem fogadható el a WADA kizárólagos illetékessége, hisz a sok ezer versenyzõ közül nyilván sokan maradnak ellenõrizetlenül, ami hátrányos helyzetbe hozza azokat, akiket a jelenlegi körülmények közepette buktatnak le.

A buddhizmus megpróbáltatásai

Úgy tûnik, egyre gyarapszik azok száma, akik az ún. civilizált fehér emberek soraiból keresnek személyes kapcsolatot buddhista közösségekkel. Ilyen közösségek Hazánkban is mûködnek. A kíváncsi emberben kérdések merülnek föl:
Vajon Keletrõl induló és onnan támogatott kezdeményezésekrõl van szó vagy más érdekek mentén alakulnak ilyen közösségek a hagyományosan ún. keresztény társadalmakban? Milyen célból nyújtanak jelentõs támogatást valakik ezen közösségek létrehozatalához és fenntartásához? Miféle megfontolások vezetik az odaigyekvõket?
Ismeretes, hogy azelõtt jobbára az ún. fejlõdõ országokban szegénységben élõ tömegek alkották e világvallás követõinek többségét. Jelenleg olyan emberek is felkeresik e közösségeket, akik - személyes tapasztalatom szerint - egyébként az élet pénzért megszerezhetõ örömeit-élvezeteit hajszolják. Gondolom, egy részük a buddhizmusban olyan szellemi többleterõt keres, melyet a buddhizmustól idegen, evilági örömök és élvezetek megszerzésénél vél hasznosítani, mint valamiféle hipnotikus eszközt. Bennük nem tudatosodott még az, hogy a buddhizmus szellemi ereje fõleg az evilági örömökrõl és élvezetekrõl önkéntes lemondás képességében nyilvánul meg. Így azt sem fogják fel, hogy a vágyott szellemi többleterõ csak meghatározott életmód elfogadása esetén nyerhetõ meg.
A közelmúltban közismert beszéltetõ, ún. TV-személyiség, ismertette új könyvét. Abban egy kínainak mondott buddhista „mester"-rel való hosszabb kapcsolatának élményeirõl számolt be. A mindössze 18 esztendõs mester szótlan részese a hölgy élménybeszámolójának. Hatalmas termetû fiatalembert látunk. Kifejezéstelen tekintetén akkor sem látható érzelmi megnyilvánulás, amikor a hölgy a legfelsõbb fokú jelzõk használatával fejezi ki csodálatát a mester szellemi vonzereje iránt. A hölgy mentségére jegyzem meg, hogy reám is nagy hatást gyakorolnak a 18 éves leányok, különösen akkor, ha még sugárzik belõlük az élet szépségének-változatosságának élvezete és a boldogság alakításában való részvételük igénye.
Az ugyancsak közismert, a beszéltetõ szerepét betöltõ ún. TV-személyiség (férfiú) kétkedéssel fogadja a hölgy ömlengését. Értetlensége indokolt, hisz a hölgy beszámolójából nem érzékelhetõ, pontosan miben is nyilvánul meg a mester különleges képessége. A könyv vélhetõen tartalmaz ilyen elemeket, ezek azonban a beszélgetésben nem hallhatók. Annyit tudunk meg, hogy a mester Kínában 100 ezer fiatal buddhistából a 6 legkiválóbb közé tartozik.
A buddhizmus iránti érdeklõdés megnövekedésének említett példája azt a gyanút ébreszti bennem, hogy mozgatója legalább kettõs: az egyik, Kína megállíthatatlan menetelése abban az irányban, hogy Földünkön olyan hatalmi tényezõvé váljék, melynek figyelmen kívül hagyása lehetetlenség. A mindenkori hatalmakhoz dörgölõdõknek tehát készülniük kell arra, hogy kellõ idõben használható és befolyásoló „tényezõk" lehessenek.
A másik, hogy a kínai anyagelvû államvallást bizonyos idõ után leginkább a buddhizmus válthatja fel. Ugyanis bármennyire is igyekeznek fékezni társadalmuk szétszakadását egy vékony dúsgazdag rétegre, egy valamivel szélesebb középrétegre és egy nyomor közelében élõ tömegre, ez utóbbi létével számolniuk kell. A buddhizmus látszik olyan eszköznek, melynek céltudatos kiterjesztése elsõsorban a nyomorban tengõkre, az indiaihoz hasonló „megoldást" kínálja: azaz egykedvû belenyugvást abba, hogy ezt a jelenlegi nyomorúságos életet a halál után felválthatja valami jobb, emberibb „megoldás", mely esélyt adhat a lázadások elkerüléséhez a globalizmus korszakában.

Népszavazás
2004. 12. 05.

Az anyaországi magyarság, pontosabban szólva, csonka országunk felnõtt lakossága, elõször kapott lehetõséget arra, hogy ügydöntõ népszavazáson véleményt nyilvánítson arról, magyarnak tartja-e a határon túlra szakadt honfitársait. A szavazólapon szerepelt még egy kérdés, mely az állami, illetve az önkormányzati tulajdonú kórházak magánkézbe adásáról szólt (ez utóbbival más helyen kívánok foglalkozni).
Mindkét kérdést bonyolultabban fogalmazta meg a Magyarok Világszövetsége, illetve a Munkáspárt, azonban az Alkotmánybíróság elfogadta a szövegeket és összegyûlt a szükséges számú aláírásÊis.
A magyarság összetartozásának szentesítését jelentõ kezdeményezéshez határozott IGEN-nel csatlakozott Orbán Viktor, valamint a határon túli magyarok szervezetei (MÁÉRT-nyilatkozatba foglaltan). Ennek hatására a politikai osztály túloldalán kitört a pánik. A magyarságot zsigerbõl gyûlölök kétségbe estek, mi lesz velük, ha a magyar állampolgársággal együtt választójoghoz jut további néhánymillió magyar. Róluk ugyanis feltételezik (sõt az SZDSZ kiemelkedõ képviselõje hangoztatta is ebbéli aggodalmát), hogy az új állampolgárok a „magyar oldalt" fogják erõsíteni. Ilyen aggodalom kormánypárti képviselõtõl kifejezetten botrányos megnyilvánulás, országunkon kívül bizonyára sehol máshol nem is merülhetne fel.
A „bal" oldali pánik hasonlít ahhoz, ahogy a jelenlegi magyargyûlölök tanítói-mesterei kétségbeestek '56 elõtt a hruscsovi leleplezések következményeitõl való félelmükben. Õk is a kis lépések taktikájával, különféle reformok ígérgetésével próbálták megúszni azt, hogy kikerüljenek a hatalomból. A tanítványok is az idõt szeretnék húzni, fokozatossá tenni a magyarság összetartozása jogi alapjának megteremtését.
A rettegés azonban rossz tanácsadó. A politikai osztály „bal" oldalának irányítói ijedtükben teljesen elveszítették az ítélõképességeiket. Különféle képtelenségekkel kezdték riogatni a NÉP azon részét, amely még mindig abban a tudatban él, miszerint a „bal" oldal szociálisan érzékeny, az õ érdekeiket szolgálja, s így hinniük kell nekik. Szomorú, hogy olyan képtelen állításaikat is elhitték, amelyeket a másik oldal azonnal megcáfolt tényekkel-dokumentumokkal alátámasztva. Ilyen képtelenség volt például az, hogy több száz ezer magyar fog áttelepülni, többségükben idõs emberek, akiknek a nyugdíját az anyaországban kell majd folyósítani, s emiatt nem lesz mód az anyaországi nyugdíjak emelésére. Ezzel szemben a valóság az, hogy ilyen tartalmú megállapodást a tanítóik-mestereik kötöttek az '50-es és a '60-as évek elején a szovjet követelményeknek engedelmeskedve. Ismert, hogy a románokkal kötött megállapodást az Antall-kormány felmondta. Állítólag a román oldal másfél évtizede elfelejti a ratifikálását, a mi külügyéreink pedig nem követték nyomon az ügyet (bizonyára túlságosan leterheltek).
A „jobb"-oldal cáfolatait a túloldal rossz néven vette és a vita egyre élesebbé vált. Az ütközetben való részvételtõl csupán Orbán Viktor tartózkodott (szerintem okosan tette). Járta az országot, beszélt az emberekhez, bizonygatta, hogy a magyar állampolgárok számának a növekedése mind szellemiekben, mind gazdaságilag hasznos. Utalt arra, hogy az EU az új állampolgárokat ugyanúgy fogja kezelni, mint az anyaországiakat. Emellett TV-vitát is vállalt, melynek során három közismert baloldali újságíró zúdított rá össztüzet. Kötekedõ kérdéseikre-beszólásaikra indulatoktól mentesen válaszolt, kerek-világos mondatokban fogalmazva meg mondanivalóját. A kérdezõk fokozatosan veszítették el önbizalmukat, érezve a tûz alá fogott személy szellemi fölényét.
Ilyen elõzmények tették megjósolhatatlanná a szavazás kimenetelét, amely aztán több dolgot tisztázott. Lássunk néhányat ezek közül.
A 8 milliónyi választásra jogosultból 5 millió távol maradt az urnáktól. Õk vélhetõen nem hallották Orbán Viktor megnyilatkozásait, különben egynegyed-egyharmad részük elmegy és igennel szavaz. Nem vagyok képes feltételezni azt, hogy ez a 62,5% elõbb-utóbb ne döbbenjen rá arra, amit egyébként a NEM-mel szavazó 1,3 milliónak is tudomásul kell vennie: magatartásukkal kirekesztették saját magukat abból a közösségbõl, amelyet magyarságként tartanak számon mindazok, akik nem gyûlölnek bennünket. Márpedig a világban sokfelé megfordulva sehol sem találkoztam magyargyûlölettel (még a Szovjetunióban sem), csak itthon. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a velünk szemben megnyilvánuló ellenszenvre hasonló magatartással kellene válaszolnunk. Az ellenszenv és a kihasználásunk évszázados múltra tekint vissza. Eltûrtük-eltûrjük, mert béketûrõk vagyunk (ugye szép kifejezés, csupán a magyar nyelv társítja a „békét" a „tûréssel", nyílván azért, mert a lényeget érzékelteti, hisz a „béketeremtés" õsidõk óta egyenlõ a leigázással, amit csak addig kell tûrnünk, amíg nem nyílik lehetõségünk az iga lerázására, közben jókat nevetünk azok gúnyolódásán, akik e tevékenységükbõl fényûzõen megélnek).
Sok honfitársammal együtt vélekedem úgy, hogy Szabó Dezsõnek, Németh Lászlónak, de még Jászi Oszkárnak is igaza volt, s a helyzet azóta jelentõsen romlott. A magyarság valóban viseli a kisebbségi sors valamennyi hátrányát saját hazájában is, és e hátrányos helyzet tovább mélyül, következményei egyre súlyosabbak. Gyökeres változásra egyelõre nincs lehetõségünk. Gazdaságunk a hiteltörlesztés béklyóiban vergõdik. Paktumos politikusaink között nem láthatók azok, akik a külföldinél jobb minõségû hazai termékek feldolgozásához és értékesítéséhez olyan beruházásokat kedvezményeznének, amelyek anyagi hátteréül az államapparátus mérhetetlen pazarlásának megszüntetése szolgálna.
A népszavazás - még ha a méltánytalan szabályok megalkotói eredménytelennek is tartják - sok hasznos ismerethez juttatott minden gondolkodásra-mérlegelésre képes honpolgárt. A már említetteken túl ilyen pl. annak tudómásul vétele, miszerint Országházunkban valaki kijelentheti azt, hogy államunkat egy évezreden át a jelenleg határon túl élõ magyarok felmenõi együtt védték és építették a most anyaországiaknak nevezettek felmenõivel. Továbbá, hogy a kettõs állampolgárság „megadása" nem valamiféle kegy, hanem természetes jogok érvényesülése. Az is elhangzott, hogy amennyiben a népszavazás e kérdésben elutasító eredménnyel zárulna, úgy a határon túli magyarok be fogják nyújtani a számlát, hisz még az országház épületének bizonyos hányada is megilleti õket. Itt megjegyzendõ, hogy e „számlabenyújtás" elhangozhatott olyan szándékkal is, mely megerõsíthette a kormány oldal riogatását, hisz az emberek úgy is felfoghatták, hogy íme, a határon túliak a jussukat követelik. Jobban tesszük tehát, ha nem vállalunk velük közösséget, mert annak a zsebünk láthatja a kárát.
Ugyanez a személy két nap elteltével - a szavazás eredményének ismeretében - felszólítja Rácz Sándort, az MVSZ tiszteletbeli elnökét, valamint a vezetõséget a lemondásra azzal az indokkal, hogy lehetetlen helyzetbe hozták az választókat. E kijelentés nemcsak ellentétes a két nappal elõtte mondottakkal, hanem egyenesen képtelenség. Az MVSZ ugyanis azt tette, ami a kötelessége, azaz kezdeményezte egy olyan esemény létrejöttét, amelynek jogosságához nem férhet kétség. A jogosság indoka, hogy demokratikus berendezkedés esetén a népszavazás azon eszköz, mellyel a népfelség-népakarat kinyilvánítható abban az esetben, amennyiben a társadalom meghatározott hányada úgy látja, hogy a hatalomba juttatott személyek nem teljesítik a küldetésüket.
A határontúli magyarok állampolgári jogait illetõen szükségesnek tartom felhívni a figyelmet a trianoni békediktátum azon rendelkezésére, mely szerint az elszakított területeken született személyek fenntarthatták magyar állampolgárságukat, amennyiben ezt kinyilatkoztatták. E lehetõség széleskörû megismertetését a kormányok elmulasztották. Kárpátaljai születésû Édesapám jogászként szerzett errõl tudomást, és írt alá ilyen tartalmú nyomtatványt. Ennek birtokában nyílt lehetõsége arra, hogy a kettõs állampolgárságról szóló magyar-szovjet megállapodás alapján 1960-ban visszatelepüljön az anyaországba. Budapesten 6 éven át írogatta a beadványait, végül periratát jogos nyugdíjának folyósításáért, melynek járulékait az Anyaországban élve és dolgozva (1918-1944 között) folyamatosan fizette, mégis elutasították. Igaz, paraszti származása dacára nem tartozott a „mi kutyánk kölykei" közé, egész életében igaz hazafiként viselkedett, el is hurcolták (elõbb a Gestapo, majd a szovjetek).
Azt sem árt tudni, hogy az '56 után kötött kettõs állampolgársági egyezmény nem a magyarság érdekében jött létre. Erre épültek azok a kétoldalú megállapodások, melyek értelmében Hazánk kötelezettséget vállalt arra, hogy a hozzánk betelepülõk számára biztosítja az ingyenes egészségügyi ellátást, továbbá, nyugdíjasok esetében folyósítja a nyugdíjukat, illetve az elõzõleg ledolgozott éveket beszámítja a majdani nyugdíjukba. A megállapodás természetesen mindkét félre vonatkozott, csak épp az áttelepülés iránya volt féloldalas. Így vett részt Kárpátaljáról az '56 utáni megtorlásban Édesapám egyik ügyvédjelöltjének, M. Zs.-nek a barátja, B. N. (volt évfolyam- és kollégium társa, ott és együtt építették be õket az illegális pártba). Számára magyar személyi igazolványt állítottak ki, noha szovjet állampolgár volt, családjával együtt Ungváron lakott, és oda is tért vissza feladatának teljesítése után. Az ún. rendszerváltást követõen átköltözött Budapestre. Gondolom, nem egyedüli esetrõl van szó.
Fentiekre tekintettel a kezdeményezés szükségesnek és hasznosnak bizonyult. Megtörte a tétlenséget a magyarság, mint közösség jövõjérõl történõ gondolkodás-tervezés tekintetében. A választópolgárok 62,5%-ának a távolmaradása pedig arra utal, hogy a politikai osztály elveszítette a hitelét, hisz e csaknem kétharmadot egyik oldal sem volt képes mozgósítani.
A szavazás eredménye felhívja a figyelmet arra is, hogy közösségi önazonosságunk tudata - mint hatalmas szellemi erõforrás - azonos fontosságú az Isten-tudatunkkal. Ezért aligha vonható kétségbe, hogy papjaink-lelkészeink határozottabb felvilágosító és mozgósító tevékenysége nélkülözhetetlen olyan idõkben, amikor az ellentétes irányzatok (értsd: a tervszerû lélekrombolás) - közpénzbõl és a médiumok birtokában - szinte korlátlan hatást gyakorolhatnak a hiszékeny emberekre.
Így aztán, ha felmerül a kérdés, miszerint jó-e az, hogy a magyarságot gyûlölök megrémültek az MVSZ kezdeményezésétõl, egyértelmûen válaszolhatunk: mi az, hogy jó! Nagyon is az! Legalább az érintettek fontolóra veszik, célszerû-e egy közösséget a saját hazájában megfosztani a létalapjától? Továbbá, érdemes-e feltételezni azt, hogy az ilyen politikai osztály hosszabb távon birtokolhatja a hatalmat?
Az 1,6 milliónyi IGEN-lõ állásfoglalás a magyarság összetartozása tekintetében reménykeltõen jó arány! Felnõtt lakosságunk 20%-os aránya azért reménykeltõ, mert Kurt Vonnegut szerint (lásd a „Harrison Bergeron" c. regényét illetve az abból készült filmet) az USA-ban a XXI. század derekán - a tudatos butítás és félrevezetés eredményeként - a társadalomban már csupán 1-1,5% lesz gondolkodásra-mérlegelésre képes személy. A kanadai író ezt 1961-ben jósolta. Úgy tûnik, elõrejelzése a feltételezettnél gyorsabban teljesül. Amennyiben a fenti 20%-hoz hozzáadjuk a határon kívül élõ magyarság hasonlóan gondolkodó részét, úgy ez a szám 2-2,5 millió körüli lehet. A szavazások titkosságának és területi szétszóródottságának köszönhetõen ekkora embertömeg nem számolható fel könnyedén (Sztálin idején ugyan ezt csupán vagonok kérdésének tekintették).
A határontúli magyarok vezetõinek elmarasztaló viszonyulása a szavazás kimeneteléhez azért helytelen, mert általánosító, és, mert arról tanúskodik, hogy nem érzékelik a magyarérzelmû anyaországiak hátrányos helyzetét. Erre némi magyarázattal szolgálhatnak azon hírek, melyek szerint e vezetõk jelentõs hányada ugyanolyan haszonélvezõje az ún. rendszerváltásnak, mint az anyaországi társaik. Az olyan „apróság" sem hagyható figyelmen kívül, hogy a „bal" oldal a NEM mellett mozgósító füzetét a Székelyföldön nyomatta ki milliós példányszámban. A helyszín megválasztása ékes bizonyíték arra, hogy elsõrendû szándékuk a magyarság széthúzásának folyamatos fokozása.
Egyébként a magyar kormány elnökének a közeljövõben nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja-e az EU részérõl azt a könnyítést Románia tekintetében, amely 10 évig lehetõvé teszi számára, hogy a magyarországi folyókba tisztítatlan szennyvizet bocsásson be. Ha ezt a kormányfõ elfogadja és ez ellen a magyarság nem fog tiltakozni, megérdemli, hogy a „kedves szomszéd" megmérgezze vizünket, talajunkat, életünket.
Természetesen, a politikai „jobb" oldalnak is van min elgondolkodnia. Például azon, megtesz-e minden tõle telhetõt annak érdekében, hogy a fent vázolt helyzeten változtasson, avagy folytatja a csupán látszólagos szembenállást az országrontókkal. Az IDÕ persze többnyire kegyes és mindenki számára lehetõséget kínál a mulasztások mielõbbi pótlására, a melléfogások kijavítására. Bízunk a józan ész erejében.

Utóirat

Két héttel a népszavazás után fokozódik a „bal"-oldal zavara. AÊ„politikai osztály" egésze igyekszik jelentéktelen, sõt nevetséges eseményekkel lekötni a választópolgárok figyelmét, nehogy rajtunk is eluralkodjék a pánik a naponta bejelentett új és még újabb áremelések miatt. Úgy tûnik, mintha arra törekednének, hogy végleg lejárassák önmagukat. Nyilvánvaló, hogy valamennyiük számára megalázó az, amivel a népszavazás eredménye kapcsán szembesültünk. Akik most egymásra mutogatnak, mindannyian vétkesek abban, hogy a választópolgárok csaknem kétharmada figyelmen kívül hagyta a politikai osztály szónoklatait, beleértve a médiumok, közvéleménykutatók, elemzõk, stb. megnyilvánulásait is. Nem igaz a baloldal „vád"-ja az egyházak mozgósító tevékenységérõl, mert ilyen sem történt, noha kötelességük lett volna a nép felvilágosítása politikusaink hazudozásairól.
Egyházaink vezetõinek szükségtelen mentegetõzniük amiatt, hogy néha-néha (sajnos, nem kellõ gyakorisággal) a templomokban, ahol többségükben vallásos emberek fordulnak meg (leszámítva a csupán kíváncsiskodókat, valamint a besúgókat), elhangzik egy-két óvatos utalás arra, miszerint Isten-hívõ ember szavazatának irányultsága összhangban kellene legyen az általa követett erkölcsi szabályokkal. Más szóval, ellentmondásba kerül önmagával az a hívõ, aki istentagadóra bízza a képviseletét. Nos, ha ez a nyilvánvalóság érvényesülne a gyakorlatban, úgy országgyûlési és egyéb képviselõink többsége nem juthatna mandátumhoz.
Sajnos másfél évtizeddel az ún. rendszerváltás után is azt érzékelhetjük, hogy a politikai osztály tagjainak többsége képtelen levetkõzni diktatúrabeli felfogását, mely szerint õk határozzák meg azt, kinek mi engedhetõ meg. Uraim (ha nem sértõ e megszólítás)! Vegyék már végre tudomásul, hogy az egyházak lelkészei és fölötteseik épp úgy emberek, mint a pártkatonák és fölötteseik. Ugyanolyan emberi jogaik és kötelességeik vannak, mint a hatalmaskodóknak. A különbség csupán annyi, hogy utóbbiak erõszakszervezetekre támaszkodhatnak, valamint, hogy a társadalom rajtuk kívüli része ideig-óráig kénytelen eltûrni kellemetlenkedéseiket.
Egyébiránt, „politikai elemzõk" és újságírók gyermeteg magyarázatokkal értékelik az értékelhetetlent. Gumicsontként rágják a kormányfõ vatikáni látogatásán elhangzottakat, egyetértve abban, hogy az egyházak és az állam szétválasztása a demokrácia fontos vívmánya. Azt feltételezik, hogy a társadalom gondolkodásra képes része nincs tisztában a két szervezetegyüttes felépítmény-jellegével. - Nevezetesen azzal, hogy valamennyi felépítmény létét-mûködését addig és oly mértékben fogják szükségesnek tartani az eltartóik, ameddig és amilyen mértékben érzékelik, hogy azok a társadalom igényeit elégítik ki. Tévedés tehát úgy érvelni az állam oldaláról, mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy az egyházak által végzett oktatói-nevelõi, illetve egészségügyi és szociális munka ellenértékét õ fizeti, hisz ezt a társadalom hívõ, istentagadó, illetve közönyös egyedei által együttesen megtermelt jövedelembõl, valamint a közösségi vagyon értékesítésébõl teszi. Még az országrontók által felvett hitelek visszafizetéséhez sem az égbõl hullik a pénz.
Kíváncsi vagyok, vajon meddig tart közszereplõink e szánalmas színjátéka és a véleménynyilvánításra jogosultak jelentõs hányadának ellentmondásos magatartása?

Kevesebb, mint egy hónap telt el azóta, hogy Szabadkán, Kasza József kezdeményezésére összeült az ún. „kis MÁÉRT". Az értekezleten 18 határon túli magyar szervezet (Nyugatról is) vezetõi tanácskoztak a „hogyan tovább?" kérdéseirõl. Határozataikban - egyebek mellett - kinyilvánították, hogy a kettõs állampolgárságra a továbbiakban is fenntartják az igényüket.
Az értekezlettel egy idõben - nyilván annak befolyásolása céljából - a sajtó közzétette Hazánk jelenlegi miniszterelnökének 5 pontos javaslatát, melynek új eleme az ún. „nemzeti vízum" volt. Ez 5 évre adna lehetõséget arra, hogy a határon túli magyarok „akadálytalanul" utazhassanak Magyarországra (az idézõjel azért indokolt, mert annak, aki e vízumot igénybe veszi, válaszolnia kell az úti céljával kapcsolatos kérdésekre). Úgy mellesleg említem meg, hogy az USA - miközben a terrorizmussal riogat - 10 évre szóló vízumot ad a „többszörösen hátrányos helyzet"-ben lévõknek. Például azoknak, akiket deportáltak vagy ilyen veszély fenyegette õket, és utána rákényszerültek arra, hogy a tõkésvilág felszámolásáért harcoljanak a bolsevista rendszer erõszak- és titkos szervezeteiben, majd emiatt a rendszerváltás napjaiban rettegniük kellett az esetleges felelõsségre vonástól, most pedig a társadalom „jobb" szélén erõsödõ „radikalizálódás" veszélye borzolja az idegeiket.
A „kis MAÉRT" után Budapesten félórás megbeszélés zajlott le Kasza József, Bugár Béla és a miniszterelnök között (zárt ajtók mögött).
Létrejött továbbá - az MDF elnökének kezdeményezésére - egy rövid négypárti egyeztetés, mely eredménytelennek bizonyult. Az SZDSZ ügyvivõje eleve szükségtelennek ítélte a magyarság nemzetpolitikai stratégiájáról való tárgyalást. Az MSZP alelnöke megismételte pártjának elutasító álláspontját, míg a FIDESZ képviseletében Kövér László a kettõs állampolgárság megadása mellett foglalt állást. Az MDF elnöke a „mérsékelt" semmitmondás útján maradt.
A Hír TV-ben zajló beszélgetés során a vajdasági magyarság egyik képviselõje olyan szerb törvény szövegét olvasta fel, mely szerint az a személy, aki a Szerbiában élõ nemzetiségek valamelyikéhez tartozik, bárhol éljen is, amennyiben nyilatkozik arról, hogy a szerb államot elismeri, úgy a meglévõ állampolgársága mellé megkaphatja a szerb állampolgárságot is.
A Duna TV is tartott kerekasztal-beszélgetést. Ennek két mozzanata érdemel említést. Az egyikben az MSZP képviselõje pártjának elutasító álláspontját a népszavazás eredménytelenségével indokolta. Ez azért sántít, mert az MSZP már a népszavazás elõtt is ilyen álláspontja mellett mozgósított, továbbá, mert az IGEN szavazatok száma csaknem 4% különbséggel haladta meg a NEM-mel szavazókét. Történt ez annak ellenére, hogy a közpénzbõl mûködtetett médiumok segítségével mindent elkövettek annak érdekében, hogy arcátlanul hazug riogatással félrevezessék a választók mérlegelésre képtelen többségét.
A másik mozzanat Duray Miklós azon kijelentése, mely szerint a magyar-magyar párbeszédben csak attól várható elmozdulás, ha hivatalosan kimondatik az, hogy a kettõs állampolgárság megadásával kapcsolatos állami kötelezettség nagyságrendje tekintetében mindkét oldal félretájékoztatta a lakosságot, hisz a sok száz milliárdos teher éppúgy valótlanság, mint a Fidesz kijelentése, mely szerint „egy forintjába sem fog kerülni az anyaországi lakosságnak".

Nos, itt tartottunk 2005. január végén. A látottak és hallottak alapján úgy tûnik, hogy - egy-két személy kivételével - a magyar nemzetpolitika stratégiája kérdésében hiteles megnyilvánulással nem találkozhatunk. Ennek aligha tételezhetjük fel más okát, mint azt, hogy a jelentõs közszerepet játszó személyek megnyilvánulásait a háttérben meghúzódó magyarellenes erõk határozzák meg. Ezek érdeke pedig nem lehet más, mint az, hogy a magyar nemzetpolitika stratégiájának kérdései ne kerülhessenek napirendre lehetõleg semmilyen hivatalos fórumon. A magyarellenes erõk bizonyára olyan jövõt szeretnének kialakítani számunkra, amelyhez a nemzettudat teljes elsorvasztása szükségeltetik.
Nem tudható, milyen megfontolás vezette azokat, akik a kettõs állampolgárság ügyét népszavazás lebonyolításával szándékoztak megoldani. Most egyesek azt nyilatkozzák, hogy e kezdeményezés csapdahelyzetet teremtett. Úgy vélem, tévednek. Nincs csapdahelyzet. Ellenkezõleg. E kezdeményezésnek már évekkel ezelõtt meg kellett volna történnie. Most végre létrejött és elmozdulást kényszerített ki annak a valódi csapdahelyzetnek a feloldása irányában, amelybe a trianoni békediktátum taszította a magyarságot. Országunk vezetõi 15 év óta folyamatosan mulasztották el a kínálkozó lehetõségeket, így a kihívás elkerülhetetlenné vált.
Magam évek óta írok a kettõs állampolgárság megadásának szükségességérõl. A 2003. október 23-ra tervezett indítást azonban elleneztem (nyílt levélben kerestem meg az MVSZ vezetését és azt a sajtónak is megküldtem). Tartottam ugyanis attól, hogy amennyiben e napon az utcákon kezdõdik el az aláírásgyûjtés, úgy az provokációk veszélyével járhat. Ilyen kockázatok nem vállalhatók fel. A magyarságnak nincs szüksége még egy '56-ra, mindarra a veszteségre, melyet akkor elszenvedtünk.

A kihívás létrejöttének további hasznos hozadéka, hogy a népszavazás eredménye fehéren-feketén bebizonyította, mekkora aljasság a magyarságot nacionalizmussal-sovinizmussal vádolni. A 8 milliónyi szavazásra jogosultból ugyanis csupán 1,6 millióan nyilvánították ki azt, hogy a más államok polgárává kényszerített magyarokat nemzettestvéreiknek tartják. Hasonló magatartás lett volna természetes legalább 6 millió magyar részérõl, hisz tudható, hogy kisebbségi helyzetben a magyarságtudat fenntartása-ápolása sok áldozattal jár. Az anyaországi magyarság döntõ többsége tehát nem, hogy nacionalistának nem nevezhetõ, hanem kifejezetten szegénységi bizonyítványt állított ki önmagáról. Reménykedhetünk persze abban, hogy azok a megnyilvánulások és események, amelyek az e kihívásra adott válaszként nap mint nap érzékelhetõek, rá fogják döbbenteni az urnáktól távolmaradók, ill. a NEM-mel szavazók egy részét magatartásuk szánalmasságára. És ez igen hasznos hozadék, örüljünk neki!
Rögvest lássunk is egy idõszerû példát:
A pozsonyi „csúcstalálkozó"-nak volt a magyarság számára megszívlelendõ mozzanata (a „szívlelés" igét azért használom, mert e mozzanat érzékeléséhez erre van szükség). Csupán a legfontosabbat emelem ki, azaz Putyin elnök azon kijelentését, mely szerint nem tekinthetõ demokráciának az olyan, amelyben a honfitárs kifosztása megengedett. Ezt valószínûleg nem csupán azért jelentette ki, hogy honfitársainak tetszelegjék. Lehetett ennek olyan olvasata is, hogy azt a tolvajt, aki idegenek számára lop, nem tûrjük el. Nyílván nem most mondta elõször, hisz valaki az USA-ban úgy nyilatkozott, hogy Oroszország irányába nem hatályos az a bírósági döntés, mely a JUKOSZ nevû, Oroszországban tevékenykedõ cég USA-beli érdekeltségei által indított perben született. Ezzel összefüggésben felmerülhet az a gyanú, hogy a Chelsea Club tulajdonosa, aki bizonyára nem kisebb értéket vitt ki az országból, mint a JUKOSZ, vajon nem a legfelsõ vezetés egyetértésével cselekedett-e? Mert, ha nem, úgy az élete aligha lehet biztonságban. Hasonlókat feltételezhetünk más eltávozott „oligarchák" tekintetében is. Irigyelhetjük az oroszokat azért, hogy ilyen szívvel érzõ-gondolkodó-cselekvõ vezetõjük van (jobbján 60 ezer dolláros karórát visel, nyilván így érzékelteti a max. 30-40 ezer dolláros karórát viselõ „oligarchákkal", hogy õ a „fõnök").
Adódik a kérdés, vajon Oroszországban egy államvédelmis tisztbõl lett elnök miért érez-gondolkodik-cselekszik így? Válaszom: - mert nem csupán a hazája iránt elkötelezett érzelmileg, hanem még e haza határain túl élõ szlávok iránt is. Ilyen vezetõi elkötelezettségnek köszönhetõen élvezte Oroszország támogatását Milosevics szerb elnök, és ilyen alapon választotta Putyin elnök Szlovákiát a „csúcstalálkozó" színhelyéül.
Ezzel szemben elnöktársa nem érezte szükségesnek, hogy e találkozó elõtt néhány százszor, ha kevés, néhány ezerszer elismételje hangosan azt a mondatát, amellyel meg fogja köszönni a szíves vendéglátást. Mert bizony elkövette azt a megbocsájthatatlan baklövést, hogy a vendéglátást a SZLOVÉN népnek köszönte meg. Az utca embere rossz magyarsággal ezt felháborodottan jelentette ki (magyar tudósító elõtt). Eszembe jutott egy évtizedekkel korábbi történet. Pozsonyban, KGST-rendezvény búcsúvacsoráján, a szovjet küldöttség vezetõje a „cseh elvtársak"-nak köszönte meg a vendéglátást (akkor még együtt volt Csehország és Szlovákia). Mint a méhkas, úgy bolydult fel a nagy számú szlovák szakemberrel kibõvített csehszlovák oldal a köszönet hallatán.
Milyen megfontolásból vetem fel ezt az ügyet ebben az írásomban? Két okból. Az egyik, - mert ez sokadszor bizonyítja, hogy ami másoknál természetes megnyilatkozás, az a mi vezetõinktõl még mímelésként sem jelenik meg. Más szóval, a pánszlávizmushoz hasonló pánmagyarizmussal nem találkozhatunk, mert ezt szigorúan megtiltják az idegen hatalmaknak elkötelezett vezetõink. Lelkük rajta, csak akkor nincs helye a meglepõdöttségnek a következmények láttán. Egyébként, a pánmagyarizmus-féle együttérzésbe beleértem a Közel-Kelet és a Kaukázus térsége õshonos-rokon népeinek küzdelmét a létükért és a függetlenségükért. A másik, hogy az oroszoknál - és ez múltra-jelenre egyaránt érvényes - az államvédelmis nyíltan és büszkén vállalja a kilétét, mert egy szláv államot véd. Nálunk rejtõzködött és rejtõzködik jelenleg is, mert tudatában van annak (így választották ki), hogy idegen érdekeket védelmez. Minden gondunk, nyomorúságunk ebbõl fakad!
E helyzet akkor fog megváltozni, ha más szellemiségû vezetõket választunk. Egyelõre azt a nagyfokú arcátlanságot tapasztaljuk, hogy a nemzet vagyonát eltulajdonítóktól, illetve azt idegenek birtokába átjátszóktól kell hallaniuk a kifosztottaknak olyan felszólítást, mely szerint meg kell változtatniuk a gondolkodásukat, saját lábukra kell állniuk, fel kell hagyniuk azzal, hogy az államtól várjanak segítséget, hisz piaci viszonyok között élünk, csak az maradhat talpon, aki versenyképes. Egyelõre azt látjuk, hogy sok száz, hitelekbõl vásárolt erõgép áll fegyelmezett sorokban a Felvonulási téren. Gazdáik fagyban-hóban ácsorogva várják, hogy az állam kifizesse számukra azt a pénzt, amely Brüsszelbõl visszaérkezett Hazánkba a múlt év végén. Remélhetõleg nem sokáig kell már fagyoskodniuk száz kilométerekre otthonaiktól.

Úgy néz ki, hogy a „fejlett" világban egyre terjed egy szinte elmebetegségnek nevezhetõ jelenség. Olyan megnyilvánulásokkal találkozhatunk az írott és az elektronikus médiumokban, mint pl. az, hogy az angol királyi család egyik ifjú tagját „Harry, the Nazi"-nak minõsítik, és így alkalmatlannak tartják arra, hogy a brit hadsereg elitalakulatában szolgálhasson. Akkor tehát kik is a kirekesztõk? Kik azok, akik másokat megbélyegeznek? Mi köze lehet az angol királyi család egy ifjú tagjának a nácizmushoz 2005-ben? Egyáltalán, kik jogosultak arra, hogy meghatározzák, meddig számít jogos önvédelemnek a hazafiság és mely esetekben ítélendõ el az ilyen beállítottság? Netán az önvédelemre is csak egyesek jogosultak, míg mások nem?
Nos, úgy vélem, hogy az emberiségre rászakadt efféle, mesterségesen gerjesztett és járványszerûvé váló tébollyal szemben védekeznünk kell. Ez elsõsorban a gondolkodásra-mérlegelésre képes emberek kötelessége. E kötelességük nem csupán önmaguk tekintetében áll fenn. Felelõsség terheli az ilyen személyeket mindazok sorsának alakulásáért, akik környezetükben élnek és felvilágosító-eligazító szavaikat igénylik. Ez alól a felelõsség alól nem bújhatnak ki a lelkek gondozásával foglalkozó szervezetek, legyenek azok világiak, illetve valamilyen egyházhoz-felekezethez tartozók.
Reményt keltõ és példaértékû ezért az olyan megnyilatkozás, amilyenekkel a kalocsai-kecskeméti érsekséghez tartozó templomokban találkozhattunk. Ezek nem nevezhetõk politizálásnak, csupán az életrõl, a lelkek védelmérõl szóló felelõsségteljes megnyilvánulásoknak. Érdemes azokat e könyvben is idézni (lásd a 11. sz. függeléket).

Kedves Barátaim!

Akik az országunktól távol élnek és rendszeresen nem látogatnak haza, nem láthatják azt a változást, amely a könyvpiacon bekövetkezett. Társadalmunk nem elhanyagolható hányada az országban és a világban zajló, számára elfogadhatatlan jelenségek-folyamatok láttán, tehetetlenségébõl fakadó feszültségeit úgy vezeti le, hogy gondolatait papírra veti. Sokan közülük azzal a lehetõséggel is rendelkeznek, hogy irományaikat megjelentessék. Ez okozza a könyvpiacon bekövetkezett hatalmas változást. A boltok bizományba veszik át a tömérdek könyvet, így csupán hely kérdése, meddig növelhetik az állományt. A könyvek bizonyos hányada már csak a csukott szekrényajtók mögött talál helyet, ahonnan a kereskedõ akkor veszi elõ, ha a vásárló a szerzõ és a cím megjelölésével érdeklõdik felõle. Erre akkor van nagyobb esély, ha a médiumokból tudomást szerez a megjelenésükrõl. Ekkor sem biztos, hogy elõkerül, mert az árusítóhelyek nagy része nem katalogizálja az átvett könyveket, így azok léte és elhelyezkedése nehezen deríthetõ ki.

A boltokba kerülõ tömérdek könyv jelentõs része olyan témákkal foglalkozik, ahol elenyészõ a veszélye annak, hogy mások megcáfolják a leírtakat. Ilyenek a tudományos-fantasztikus témák, de ide sorolhatók (hasonló okból) az õstörténettel foglalkozó irományok, sõt, még a bulvárirodalom pletykái is. Szóval, mindenre inkább található érdeklõdés, mint arra, ami a jelen eseményeinek megértéséhez kellene. Ehhez ugyanis több felelõsségtudat, sokirányú felkészültség és fondorlatos gondolkodás szükséges. Nos, mivel e jelenséget folyamatosan érzékelem, értelmét veszítette számomra az, hogy mások írásait közzétegyem. Saját gondolataimat is csupán azért vetem papírra, hogy közeli hozzátartozóim a jövõben szembesülhessenek azzal, miszerint nem mindenki kerülte el azt, hogy jelenünk bonyolult történéseiben megkísérelje az eligazodást.

A könyvek között szinte nem is található olyan, amely a jelen kihívásaira adható válaszokat keresné. Márpedig országunk létét nem az fogja eldönteni, milyen volt a múltunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megfelelõ válaszokat találni a jelenünket és a jövõnket illetõ, egyre veszélyesebbé váló kihívásokra. Hogy csak egyet említsek: számtalanszor találkozunk annak fájlalásával, hogy a magyarság számaránya mennyire csökkent az évszázadok folyamán. Ugyanakkor senki sem tudja, hogy megcsonkított országunkban az ingatlanok mekkora hányada (gazdasági súlyuk szerint) van még a magyarság tulajdonában. Márpedig a jövõ esélyeit az határozza meg, hogy pl. a sok lakóparkban kik találnak otthonra, és, hogy õk miként fognak viszonyulni a magyarság túlélési lehetõségeinek a kérdéseihez.
Például, a török vendégmunkások milliós nagyságrendben történõ megjelenését az NSZK-ban feltehetõen azok szorgalmazták, akik az általuk nem kedvelt németekkel szemben bizonyos ellensúlyt kívántak létrehozni (késõbb esetleg a politikai erõviszonyok alakítása tekintetében történõ felhasználásuk sem lehetett elhanyagolható szempont).
Egy másik példa: A lakóparkok lakásait megvásárolni óhajtók eredményességét nem csupán a vásárlóerõ döntheti el. A „beruházó" más megfontolások szerint is válogathat. Ez egyébként tapasztalható is a bevásárló központok üzlethelyiségeinek bérbeadásánál. Eközben az e központokon kívül megélhetést keresõk (kistermelõk, kisiparosok, kiskereskedõk) versenyképtelenné tehetõk a dömpingárakkal, hisz a koldussá válók csak az olcsó, gyakran az egészségre káros vegyszereket tartalmazó árut képesek megvásárolni. Az üzletközpontok ilyen árut a külpiacokról szerezhetnek be. Úgy tûnik, egyetlen mód kínálkozik arra, hogy a hazai földbõl termelõket életben tartsuk, ha a termelõi piacokat tesszük olyanná, amelyek árban alá-, minõségben pedig fölé képesek menni az üzletközpontok kínálatának. Ezt a helyzetet persze a termelõknek is meg kell érteniük.
Megpróbálom egy nem idevágónak tûnõ gondolattal érzékeltetni a helyzetet. Az õssejtek felhasználása, a szervátültetés „korszerûsödése" egyes szervek mesterséges létrehozatalával, az ilyen célra felhasználható állatok tömeges klónozása stb., feltételezhetõvé teszi azt, hogy a megfelelõ anyagiakkal és hozzáférhetõséggel(!) rendelkezõ emberek élettartama jelentõsen meghosszabbodjék. Ez az embercsoport aligha fog részt venni a termelés, ill. a szolgáltatások fáradságos munkával járó részében, azaz rászorul mások ilyen jellegû tevékenységére. Az is biztosra vehetõ (jelenlegi tapasztalatok alapján), hogy rászorultságát a lehetõ legkisebb ráfordítással igyekszik majd kielégíteni (pl. feketén dolgoztat, mint az „átláthatóság"-ot szorgalmazó USA-ban). Az is valószínûsíthetõ, hogy ezen embercsoport egyedeinek nem csupán az élettartama hosszabbodhat meg, hanem a számarányuk is. Gondolok itt arra, hogy egyre növekszik a „közszolgálatot" ellátók száma, ide értve a jó módban élõk személyi és anyagi biztonságát szolgálókat is. Ez utóbbiak a szellemi ill. az anyagi javak létrehozatalában többnyire nem vesznek részt. Várható ezért, hogy a társadalmak szerkezete nem kívánatos irányban és félelmetes arányban fog megváltozni.

Harmadszor kell utalnom Kurt Vonnegut „Harrison Bergeron"-jára. Úgy tûnik, hogy amit 45 évvel ezelõtt 120 éves távlatban vélt megvalósulni, annak jelentõs része már bekövetkezett. Sõt, a „könyvégetésnek" egy mélyrehatóbb változata látható, amikor a földfelszín alatt több méter mélyen meghúzódó, kõbe vésett múltat semmisítik meg a legkorszerûbb pusztító eszközökkel. Ehhez képest a csupán papírra rögzített múlt jóval egyszerûbben semmisíthetõ meg. Hasonlóképpen könnyen fosztható meg az emberiség Beethoven, Bach, Chopin és a többi halhatatlannak hitt alkotó emlékétõl, hisz a hanghordozók is megsemmisíthetõk. A mûvek elõadása pedig ugyanúgy betiltható, mint ahogy állítólag Béla nagyfejedelmünk idején a Napot dicsérõ dalok éneklését halállal büntették. Magam - Vonneguthoz viszonyítva - derûlátó vagyok. Feltételezem ugyanis azt, hogy az interneten ellenõrizhetetlenül megjelenõ tömérdek és egymásnak, valamint a hatalom globális céljainak ellentmondó elképzelések-magyarázatok-szándékok megjósolhatatlanná teszik a jövõt. Így a jelenlegi hatalmak gõgje és magabiztossága indokolatlannak bizonyulhat.

Gyakran hallhatók olyan elképzelések, melyek szerint majd a természeti katasztrófák megoldják a gondokat. E katasztrófák persze bekövetkezhetnek, és bizonyára meg is fogják változtatni a jelenlegi hatalmi viszonyokat. A túlélõk majd a megváltozó környezethez fognak alkalmazkodni, esetleg az õsemberhez hasonló módon. E feltételezés azonban - bekövetkezése idõpontjának meghatározhatatlansága miatt - nem ad felmentést a jelen kihívásaira adható válaszok keresése alól.
E válaszok keresésében jelentõs szerepet játszhatnak az államapparátustól független civil szervezõdések. Irányukban egyre több érdeklõdés tapasztalható.
A jelenleg is mûködõ, a civil szervezetek tevékenységét figyelemmel kísérõ kft-k kérdõíves érdeklõdéseik mellett (amelyekrõl nem tudható, kik a megbízóik), újabban megjelennek a nyíltan központi célokat kitûzõ szervezetek kérdõívei is. Ilyen pl. a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA), mely egy új programot támogat. Ezt a Civitalis Egyesület indította el, „Civil ÉrdekKépviselet Lehetséges Alternatívái" (CÉKLA) elnevezéssel (humorizálva említem meg, hogy a nyers céklalevet, mint kiváló méregtelenítõt, naponta fogyasztom). A CÉKLA adatgyûjtési program tekintetében azonban vannak fenntartásaim. A felvetés egy általános, országos civil érdekképviseleti rendszer kiépítésérõl szól, és ez az, ami aggályokat ébreszt.
A kérdõív 18 pontja 3-10 közötti alpontokra-kérdésekre várja a válaszokat. Természetesen, e kérdések után következik a válaszadó szervezetekre vonatkozó adatok kitöltése. Ebben a jogi forma, a közhasznúsági besorolás, a székhely településének típusa mellett 18-féle tevékenységi terület valamelyikének megjelölése, valamint az átlagos évi bevétel összege iránti érdeklõdés szerepel.
Mindezeket az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal felé évente kötelezõen meg kell küldje valamennyi civil szervezet (amennyiben teljesíti ez irányú kötelezettségét). A szóban forgó kérdõív annyiban más, hogy a vélemények beszerzésének szükségességét azzal indokolja, miszerint „az EU-ban nem létezhetünk szervezetlen és átláthatatlan civil szektorral", valamint, hogy „a demokráciában adódó, a civil szférára háruló kötelezettségeket el kell látni, ezért a mai helyzeten tudatosan vállalva kell változtatni", továbbá, hogy… ,,a civil érdekképviselet kulcskérdése a legitimitás, mert a közigazgatási partnerek részérõl ez meghatározó elvárás".
Még egy fontos mozzanatot kell kiemelnem a kérdõívhez csatolt indoklásból. Nevezetesen azt, hogy az Országos Civil Érdekképviselet (OÉC) által kidolgozott koncepciót (a civil non-profit szektorra vonatkozóan) 2003 áprilisában több száz civil szervezet fogadta el. Ez a szám csupán elenyészõ töredéke a több tízezer ilyen szervezetnek. Vajon a döntõ többség milyen megfontolásból tartózkodott az elfogadásától? A válasz bizonyára a civil szervezõdések rendeltetését illetõ eltérõ felfogásban keresendõ.
A civil módon gondolkodókból bizonyára az sem vált ki rokonszenvet, hogy az indoklásban a kiemelt jelentõségû megállapítások (az eredeti szöveg is kivastagítja) mindegyike parancsoló módban fogalmaz a tekintetben, hogy a civil szervezetekre kötelezõen teljesítendõ feladatok hárulnak. Emellett nyoma sincs annak, milyen fórumokon, milyen formában képzelik el a civil érdekek érvényesítését. Egyáltalán, milyen jogorvoslatok állnak a civil szervezetek rendelkezésére azon esetekben, amikor egy-egy (szak)terület érdekeinek csorbulását észlelik? Pl.: Amióta az EU tagjai lettünk, olyan növényvédõ szert hoznak be hazánkba, amelyet Franciaország - 4 éves harc árán - kitiltott az országból. Addigra azonban a méhek 70%-át e vegyszer elpusztította. Vajon nálunk a méhészek tiltakozásának mikor lesz eredménye? Netán a mi illetékes vezetõink is megvárják, amíg a méhek elpusztulnak? Egyébként, e vegyszer a cukorrépába beépülve a cukron keresztül is kifejti káros hatását! Vajon az ilyen jelenségek a „nemzetközi terrorizmus" melyik vállfajába sorolandók és milyen érdekeket szolgálnak?
Nem zárom ki persze annak lehetõségét, hogy a kifogásoltakra-hiányoltakra vonatkozóan válaszok találhatók a több tízezer oldalnyi terjedelmû EU-s dokumentumokban. Csakhogy, ezeket úgy fogadták el országunk ép akkor hatalmon lévõ képviselõi, hogy azokról a civil szervezetek véleményét nem kérték ki. Mivel számunkra a dolgok ködbe burkoltan jelennek meg még manapság is, úgy vélem, hogy az a politikus, aki a nemzeti befizetések összegének emelését kezdeményezi, aligha számíthat széleskörû támogatásra (lásd még „A kiszervezésekrõl" c. írásomat).
Feltételezem azt is, hogy az OCÉ-koncepció elfogadásától tartózkodók álláspontja szerint a civil szervezõdések legfontosabb rendeltetése, hogy ellensúlyt képezzenek az állam szervezeteivel szemben. Ezt bizonyára azért tartják fontosnak, mert úgy vélik, hogy, amiként a több hatalmi ágazat léte, azaz a hatalom megosztásának elve és gyakorlata a demokratikus államrend mûködésének feltétele, épp úgy szükséges eleme a demokratikus jogok gyakorlásának az, hogy az államtól független civil szervezõdések mûködjenek az élet valamennyi területén. Érdekeik érvényesítését pedig aligha segítheti elõ az, ha az állam a civil szervezõdések mûködésének valamennyi elemét folyamatosan átláthatja , hisz ily módon megakadályozhatja a számára nem kívánatos kezdeményezések létrejöttét.
Nos, az idõsebb korosztály azon része, amely a pártállamok valamelyikében élve, megismerte azok mûködési rendszerét, tudja, hogy társadalmi szervezeteknek nevezték a szakszervezeteket, (de nyíltan leírták, hogy azok a párt kinyújtott karjai a munkásosztály irányában), továbbá a különbözõ sport, mûvészeti és egyéb egyesületeket, társaságokat. Ez utóbbiak titkárságainak vezetõi nem csupán e szervezetek tevékenységének irányításával foglalkoztak, hanem ellátták a párt ellenõrzõ szerepét is. Valószínûsíthetõ, hogy a non-profit civil szervezetek többsége éppen a fenti megfontolásból tartja szükségtelennek „az erõteljesebb legitimálást", a szektor egészére kiterjesztett, „rendszerszerûen mûködõ országos érdekképviseleti szervezetet". Nyílván tartanak attól, hogy egy központi szervezésû hálózat érdekképviseleti szervének operatív feladatokat ellátó részlegébe az állami ellenõrzést megtestesítõ személyek kerülhetnek, sõt, az sem zárható ki, hogy a demokratikusan megválasztott vezetõk némelyikét késõbb az állam érdekeltté teheti saját céljainak képviseletére. Ez esetben a non-profit civil szervezõdések képtelenné válnának arra, hogy megfeleljenek alapvetõ rendeltetésüknek.
Itt tartottam 2005. február elsõ hetében, amikor a megszokott talajtornám elviselhetõbbé tétele céljából bekapcsoltam a Kossuth Rádió „Szóljon hozzá!" c. mûsorát. A téma véletlenül(?) összecsengett a civil szervezetekrõl szóló írásommal.
Két hölgy válaszolt a betelefonálók kérdéseire. Egyikük az esélyegyenlõség létrehozása ügyében, a másik az EU Petíciós Bizottságának munkatársaként szólalt meg. Elõbbi azt a minisztériumot képviselte, melynek vezetõje állitólag(?) a köztársasági elnök székének egyik várományosa, utóbbi a hazai külügybõl került a Bizottságba.
Az elsõ hölgy a 0-6 év közötti, hátrányos helyzetû gyermekek életkezdési esélyeinek javításához keresi a civil szervezõdések segítségét. Tudatta a hallgatókkal, hogy anyagi segítséget nem tudnak nyújtani, csupán tanácsaikkal kívánják rávezetni az ilyen helyzetben lévõket, illetve a rajtuk segíteni szándékozó civil szervezeteket arra, mit és hogyan cselekedjenek (a „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" mintájára).
A külügyes hölgy válaszolt egy olyan férfinek, akit a munkahelyérõl azért távolítottak el, mert szakszervezeti tevékenységet folytatott. A munkaügyi bíróság jogerõsen a munkáltatónak adott igazat. Az illetõ az iránt érdeklõdött, számíthat-e a Petíciós Bizottság segítségére.
A válasz szerint csak az esetben fordulhat a Bizottsághoz, amennyiben itthon valamennyi jogorvoslati lehetõséget kimerítette, és az nem vezetett eredményhez. Ebben az esetben a Bizottság tagjai a 22 nyelvre lefordított beadványával megismerkednek, és ha úgy találják, hogy panasza megalapozott, vizsgálatot indítanak. Példaként megemlített egy azbesztfeldolgozással foglalkozó olasz üzemet, ahol a mintegy ezer dolgozóból tíz év alatt közel 150-en haltak meg. A Bizottságtól 6-tagú küldöttség fogja a helyszínen, személyes meghallgatásokkal megállapítani a munkások veszélyeztetettségét. Ugye, kedves kis példa? A társaság nívós szállodában lakva vizsgálódgathat, nem tudható, mennyi ideig. Aztán jelentést készítenek, amelyen az illetékesek elcsámcsoghatnak. Esetleg semmi sem fog történni, mert a vállalati érdekek és titkok, no meg a piac verseny szabadsága, stb., lásd a tiszai ciánszennyezést, amit a román oldal szerint mi okoztunk azzal, hogy valamit beöntöttünk a folyóba, továbbá a verespataki aranybánya szennyvíz-tározójából várható újabb természetkárosítást, hisz derék szomszédunk a csatlakozás után is további 10 évig mentesítést élvezhet a szennyvíz kibocsátás tilalma alól (kormányunk ez ellen nem tiltakozott!).
Ilyenkor óhatatlanul felmerülnek bennem az utóbbi másfél évtized történései, a két „rendszerváltó párt" káros tevékenysége. Az MSZMP, amelyik az MDF-be elhelyezett emberei közremûködésével, az elsõ ciklust neki tetszõ módon vezényelte le. Tette ezt karöltve az ellenzéki, méghozzá harcos bolsevizmusellenes szerepet játszó SZDSZ-szel, melyet a titkosrendõrség felügyelete alatt mûködtetett ún. „demokratikus ellenzék"-bõl hoztak létre. E derék emberekbõl került ki a most országunkat Brüsszelben képviselõ ún. „eurokraták" egy része. Mégpedig az a korosabb társaság, amelyik a „szerepváltás" elõtt az állampárt Központi Bizottsága apparátusának munkatársaként, esetleg külügyérként, netán vállalati párttitkárként bizonyította a megbízhatóságát. Miben állt ez a megbízhatóság? Nyílván abban, hogy a párt utasításait szolgalelkûen végrehajtotta, továbbá, hogy a magyarság iránt kellõ ellenszenvvel viseltetett. Az épeszû emberek számára egyértelmû, hogy az országot fegyveresen megszállva tartó hatalom számára csak olyan személyek lehettek elfogadhatóak bizalmi feladatok ellátására, akik a nemzetünk iránt hazafias érzelmet táplálókat ellenségként kezelték. Így e személyek arra is alkalmasak, hogy a nemzeti elkötelezettségektõl elzárkózó EU hivatalaiban megbízhatóan ügyködjenek, azaz ne képviseljenek nemzeti érdekeket.

Fentiekre tekintettem vélem úgy, hogy a valóban civil érdekeket képviselõ szervezõdéseknek meg kell õrizniük függetlenségüket még azon az áron is, ha emiatt le kell mondaniuk arról, hogy központi pénzforrásokhoz jussanak. Csupán e tekintetben - azaz a „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" tekintetében - értek egyet az esélyegyenlõséget létrehozni szándékozó hölggyel, hisz esélyeink egyenlõtlensége már születésünk pillanatában bekövetkezik.
Mivel a hazai hatalmi viszonyokon változtatni egyelõre csak erõszakos úton lehetne (ami felérne az öngyilkossággal), ezért az adott körülmények közepette kell keresnünk az érdekeinket szolgáló cselekvés lehetõségeit. Persze ehhez sem nélkülözhetõ a világgazdasággal összefüggõ mozgások ismerete. Megállapítható, hogy azokat az eseményeket, melyek a közel-keleti és a közép-ázsiai térségben zajlanak, illetve amelyek közeljövõbeli bekövetkezte valós veszélyként borítékolható, az olajkészletek birtoklására irányuló erõfeszítés mozgatja. A „fejlett világ"-ban élõk magas életszínvonalának fenntartására ugyanis csak így látnak esélyt (olaj nélkül nincs közlekedés, szállítás, fûtés-hûtés-világítás és ipari, sõt fejlett mezõgazdasági termelés sincs).

Magam a „fejlett mezõgazdasági termelés" alatt olyan élelmiszer termelését értem, mely természetbarát (mûanyagmentes) terméket hoz létre, így az a felhasználóik (emberek, állatok, növények) életminõségének javítását szolgálja, és emellett a környezetet a lehetõ legkisebb mértékben károsítja. E cél elérése bizonyára jelentõs változtatásokat tesz szükségessé az állattenyésztéssel kapcsolatos jelenlegi felfogás és gyakorlat tekintetében éppúgy, mint a közlekedés, szállítás, termékértékesítés módozataival kapcsolatosan.
Ami az EU-csatlakozásunk elsõ évében az esedékes agrártámogatást illeti, az igen alacsony (a korábbi tagországok számára juttatott összegnek csupán 25%-a) mértékû támogatásnak is ez ideig csak a felét fizette ki a kormányunk. A késedelem felháborodást, majd erõteljes tiltakozást váltott ki. Az ezen ágazatban dolgozó, és önmagukat, valamint családjaikat e munkából eltartani kényszerülõk, ezret meghaladó számú erõgéppel, továbbá személygépkocsikon érkeztek a fõvárosba, hogy itt tömegtüntetéssel fejezzék ki elégedetlenségüket az ágazat hátrányos helyzete miatt. A kormányzó MSZP elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kifizetések terén tapasztalható késedelmet méltánytalannak tartja, és gyors intézkedést vár. A gazdák azt mondják, hogy addig maradnak a Felvonulási téren, amíg nem kapnak megfelelõ biztosítékot a kifizetésekre (az ígéretben már nem hisznek).
Visszatérve az olajhoz való hozzájutás lehetõségéhez, az addig áll fent, amíg a termelõk elfogadják azt a dollárt, amely mögül már eltûnt az értékbiztosíték (az arany három évtizede, az élõmunka pedig folyamatosan). Feltételezhetõ tehát, hogy az USA annak lehetõségét igyekszik felszámolni, mely szerint a komoly atomfegyver készlettel rendelkezõ országok, mint pl. Kína, India vagy akár Oroszország, egy szép napon bejelentsék, hogy a dollárt értéktelen papírnak tekintik.
A Kínába áramló hatalmas mennyiségû tõke egyelõre mindkét oldal érdekeit kielégíti. A beruházók nyílván úgy gondolják, hogy jól mûködõ tulajdont szereznek, a fogadó fél pedig évi 10% körüli GDP-bõvülést könyvelhet el. Igaz, az idõsebbek átélték azokat az eseményeket, amikor a tulajdont egy tollvonással megszüntették, mert ehhez elég erõsnek érezték magukat az akkori hatalmak.
Az elképzelt idillikus helyzet addig tarthat, ameddig az USA és szövetségesei képesek finanszírozni az olajjal rendelkezõ területek birtokba vételének és azok „pacifikálásának" egyre növekvõ költségeit, valamint az ezzel összefüggõ hatalmas adósságállományt. Egyelõre ezt a bûvészkedést lehetõvé teszi a dollárprés ellenõrizhetetlen mûködtetése. Nyílván eközben abban is reménykednek, hogy pl. Kínában az egyre növekvõ létszámú gazdag réteg érdekei a jelenlegi helyzet fenntartását diktálják. Mindezek ellenére a bizonytalansági tényezõk szaporodnak.
Az ilyen kis ország, mint Hazánk, úgy kell építse a jövõjét, hogy a fenti lehetõségek bekövetkeztével is számoljunk. Ezért mondom és írom évek óta, hogy olyan ágazatokat érdemes fokozottabb ütemben fejleszteni , amelyek mûködtetése nem igényel nagy mennyiségû olaj felhasználását, és amely esetében a beruházott érték nem vihetõ ki az országból. Ilyen ágazatok a termál- és gyógyvízkészletünkre alapozott biozöldségek termesztése, illetve a gyógy túrizmus. Elõbbi a föld mûvelésébõl élõk és most gondban lévõk egy részének nyújthat biztos jövõt. A primõrárut és a gyümölcsöt a nagyobb gyógyvizes létesítmények közelében gazdaságosabb megtermelni, mert az így hosszabb szállítás nélkül, helyben értékesíthetõ a gyógyulni vágyók számára. Utóbbinál fejleszteni kell a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat, úgymint a magas színvonalú vendéglátást és a szórakoztatás széles kínálatát, ami lakosságunk jelentõs rétegének adhat munkalehetõséget. AÊgyógyvizes létesítmények jelenleg mintegy 150 körüli száma többszörösére növelhetõ, amennyiben ahhoz párosul a magas szakmai színvonalú keresletnövelõ reklámtevékenység Az ilyen beruházások elõkészítésébe be lehet (és kell is) kapcsolni a felsõoktatási intézményeket úgy, hogy a munkák egy részét -a tanterv szerinti feladatokat - azok jellege szerint kiválasztott helyszíneken a hallgatók végezzék el tanáraik irányításával. E munkák kiegészítõ jövedelemhez juttathatnák a tanárokat, egyúttal országunk jobb megismerését is elõsegítenék, és közelebb hoznák egymáshoz az embereket. Ez utóbbi különösen fontos lenne a jövõnk szempontjából.
Sajnos, országunk vezetõi a nemzet létérdekeit jelentõ feladatok megoldása helyett olyan ügyekkel igyekeznek elterelni választóik figyelmét, melyek az eltelt másfél évtized alatt is ugyanezt a célt szolgálták. Visszatérõ ügy az állambiztonsági szervek által beszervezett személyek leleplezése. Ez az ügy azért nyújt szánalmas képet a „politikai elit"-rõl, mert nyilvánvaló, hogy valósághû és így tisztességes megoldás már nem jöhet létre a vonatkozó iratállomány tudatos és célirányos manipulálása miatt. De undorító ez az ügy azért is, mert a leleplezések körüli vitákban azok a leghangosabbak, akik vagy személyükben tartoztak a túlméretezett, s így csupán a társadalom szövetét szétfoszlatni hivatott besúgórendszer megtervezõi és megvalósítói közé, vagy közeli hozzátartozóik élveztek olyan helyzetet, melyben már mentesültek a beszervezéstõl. Ismert tény ugyanis, hogy a párttagok és a KISZ-funkcionáriusok beszervezésének tilalmáról évtizedekkel ezelõtt határoztak Moszkvában, s ehhez tartották magukat a csatlós országokban is.

A másik visszatérõ kérdés, hogyan kell(!) megítélnünk a szovjet hadsereg megjelenését és szerepét országunk határain belül, miközben nyilvánvaló, hogy azt az eseménysorozatot országunk lakói a legkülönbözõbb módon élték meg (már akik egyáltalán túlélték). Jelenleg azért került ismét terítékre e kérdés, mert miniszterelnökünk Moszkvában kifejezte háláját a „felszabadítás"-ért. Háláját azzal indokolta, hogy a nácizmus rettenetétõl való megszabadításunkért 20 millió szovjet ember áldozta az életét. Ez így el is fogadható lenne, ha az esemény megítélését az elõzményektõl függetlenül végezhetnénk el. Ámde ezt nem teheti meg a magára valamit is adó ember.
Nos, lássuk az elõzmények fontos tényezõit:
A „felszabadító" nagyhatalom már évtizedekkel elõbb tevékenykedett, úgy is, hogy az Hazánkat is fájdalmasan érintette. Gondolok a Tanácsköztársaság regnálására, majd ennek terjedésétõl való nyugati rettegés miatt országunk kétharmadának szétosztására, s így gazdaságunk tönkretételére. Ezen esemény és 1945 között két és fél évtized telt el, mialatt a szovjet nagyhatalom saját lakosságából kiirtott legalább 20 millió embert. Tette ezt akkor nem önvédelembõl, hanem egy téveszme megszállottjaként, abban a meggyõzõdésben, hogy akik a magántulajdonhoz akár álmaikban is ragaszkodnak, pusztulniuk kell. Tehát a szovjet tömegmészárlás, ideértve az Ukrajnában éhhalállal elpusztított áldozatokat is, megelõzte a náci vérengzést.
1945-ben pedig az történt, hogy Hazánkban a két megszálló hatalom küzdelmébõl a szovjet maradt talpon és mint gyõztes, bent is maradt országunkban, s ami még megmaradt vagy megmenekült a németek általi elhurcolásból, azt elvitte (most pl. a Sárospataki Könyvtár gyûjteményének 60 év utáni visszaadásának ígéretérõl hallhatunk, nem elõször).
A „felszabadítás" mindenkire érvényes hatálya ellen szól az is, hogy Kárpátalján nem engedték meg katonáiknak sem a szabadrablást, sem a nõk megerõszakolását, mert odaérkezésük elõtt a politikai tisztek ezt beléjük sulykolták, s ha mégis vétettek, azt szigorúan megbüntették (azt a területet ugyanis „történelmileg sajátjuknak" tekintették, noha erre indokként semmiféle bizonyíték nem hozható fel). EÊmegállapítás nem érvényes a magyar és németajkú férfi lakosságra vonatkozóan, hisz õket elhurcolták, és azt a megpróbáltatást csak kevesen élték túl.
Fentiek ellenére elfogadom, hogy Hazánkban nem kevesen lehetnek azok, akik felszabadulásként élték meg a szovjetek megérkezését. Személyes sorsuk jobbra fordulását a megszálló hatalmak cseréje biztosította. Õket bizonyára nem érdekelte a magyarság sorsának alakulása. Édesapám, noha az internáló táborból való kiszabadulását lehetõvé tette a szovjet csapatok közeledése, mert így rabtartóik menekülésre kényszerültek, õt röviddel ezt követõen a szovjet hatalom is rabságba vetette. A hatalomváltást ezért mindenkor „csöbörbõl-vödörbe" kerülésként értékelte a magyarság helyzetének alakulása szempontjából. A „felszabadulás" szót egyébként sem használta, hisz történelmünkben egyetlen eseményt sem lehet ekként minõsíteni (a törököket felváltották a Habsburgok, utóbbit a németek, majd a szovjetek, most pedig egy rejtõzködõ hatalom). Ez sem fog örökké tartani, s hogy a jövõben mikor és milyen hatalomváltás lesz még, abba beleszólhat Földanya is.

A 16. évforduló.
Három nap múlva olyan esemény 16. évfordulójáról emlékezhetünk meg, melyet nevezhetnénk második Trianonnak. De ne nevezzük így, mert annál gyászosabbnak szánták a magyargyûlölõk, és, mert ez az esemény még javunkra is válhat. A jövõben dõl el, milyen következményekkel járt az, amirõl évente március 15-én megemlékezhetünk.
Az 1989. március 15-én, néhány kiválasztott és beavatott személy által elfogadott „rendszerváltó" diktátumot a magyarság koporsójául tervezték meg a kiagyalóik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy magát az eseményt komoly tervezés, egyeztetés és szervezés elõzte meg. A 20 pontból álló diktátumot kész irományként tárhatták azok elé, akiket elõzetesen alkalmasnak ítéltek arra, hogy ehhez a minõsíthetetlen aljassághoz adják magukat.
A diktátum legjelentõsebb pontjai: a 8., 9.,10. és a 18. vezettek ahhoz a siralmas helyzethez, amely jelenleg érzékelhetõ.
A 8. pont - „A volt megbízható kommunistáknak más pártokban való futtatása" egyenértékû azzal, hogy a választópolgárt tudatosan becsapták. De ugyanilyen megvezetésnek tekinthetõ az, hogy az SZDSZ - színlelten - harcos antibolsevistának adta el magát. Más szóval, a választások eredményei az eltelt idõszakban nem a valóságra épültek, ezért erkölcsileg semmisek.
A 9. pont - „Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe" azért elfogadhatatlan, mert az állam csak önkényuralmi rendszerben rendelkezhet a közösség által létrehozott vagyon fölött. Ha ezt „demokratikus jogállamban" megteszi, úgy rendelkezése jogellenes, tehát érvénytelen.
A 10. pont - „Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében" annyit jelent, hogy az önkényuralmi rendszer által alkalmasnak ítélt „jogászok" szolgáltatnak igazságot a demokratikus rendszerben. Ez csak az esetben lehetne elfogadható, amennyiben elõtte valamennyien átesnének olyan ellenõrzésen, mint amilyennek alávetették az embereket az 1940-es évek derekán.
A 18. pont - „A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerõsítheti gazdasági befolyását a magyar életben". EÊpont a jaltai árulás megkettõzése, hisz a betelepült világcégek - versenyképességüknek köszönhetõen - Hazánk gazdaságára nézve nagyobb veszélyt jelentenek, mint a volt SZU alkotta béklyó.
A Paktum teljes szövegére érvényes és nevetséges az, hogy „kommunisták"-ról beszélnek, miközben már akkor is tudhatták, azóta pedig ékesen bebizonyult, hogy - amint erre lehetõségük nyílik - „vadkapitalista"-ként viselkednek.

A trianoni diktátum a tekintetben volt gyökeresen más, mint a Paktum, hogy elõbbi az aláírás pillanatától nyilvánosságra került. Akkor Hazánk népe megtudhatta azt, hogy milyen veszteség érte. Akkori vezetõink e súlyos csapás következményeirõl nyíltan beszéltek. A hatalmas területi, gazdasági és egyéb veszteséget lelkileg elviselhetõbbé tette az, hogy a megcsonkított országrész lakói fájdalmaikat, gondjaikat nyíltan megbeszélhették és az új helyzethez való alkalmazkodás módozatait megtalálhatták. Részben ennek köszönhetõ a Trianont követõ, viszonylag gyors fellendülés.
A Paktum titkosságának két legjelentõsebb következménye: lakosságunk többségének tájékozatlansága a már egyszer megcsonkított ország újabb, és most már teljes kifosztásáról, a nemzeti vagyon idegenek kezébe történõ átjátszásáról. Eközben a vezetõk „nagy álom megvalósulásáról" szónokoltak, még a beavatottak is(!), noha tudták, hogy ellenkezõ irányba mennek az események. Az EU-csatlakozásunk feltételeit, melyek valamennyi velünk együtt csatlakozó országéhoz viszonyítva jelentõsen rosszabbak voltak, úgy fogadták el a nevünkben tárgyalók, hogy arról nem tájékoztatták az érintetteket.
E ténybõl fakad a másik legjelentõsebb következmény: másfél évtizedes titkolózás után fény derül a Paktum 20 pontjára és az azt elfogadókra, mert országszerte ingyen osztogatott kiadványokból ismerhetik meg az egyszerû emberek is. Így a lakosság szembesül azzal, hogy vezetõi, pártállástól függetlenül, folyamatosan hazudnak, hisz az elhallgatás is félretájékoztatás. Ez elvezet az ún. „politikai elit" hitelének teljes megsemmisüléséig. E vezetõk számára megszûnik a lehetõsége a további ámításnak. Akik el akarják kerülni azt, hogy a becsapottság miatti jogos felháborodás és a tehetetlenség dühe tömeges átkozódásától legalább a gyermekeiket megóvják, nem tehetnek mást, mint haladéktalanul megtörik a Paktumról való hallgatást (ez vonatkozik a magukat nevetségessé tevõ „politikai és gazdasági elemzõk"-re is), és megkísérlik elnyerni a kárvallottak bocsánatát. Úgy vélem, nem fog könnyen menni, de nincs más lehetõségük.
Ezzel együtt nyilvánvalóvá válik az, hogy az EU-csatlakozásunk feltételeivel összefüggõ megállapodások erkölcsileg érvénytelenek, hisz a káros következményeket olyan embertömeg viseli, amely elõl ezt eltitkolták. E felismerés erkölcsileg jogosnak tartott magatartási formákban nyilvánulhat meg.
A Paktum titkosságának megszûnése felveti azt a kérdést, vajon kiknek tulajdonítható az, hogy ilyen aljas diktátumot rajtunk kívül egyetlen „rendszert váltó" országra sem kényszerítettek rá. A balti államoktól pl. tudomásul vették azt, hogy az 1940 (azaz a szovjet bekebelezés) után, az elhurcolt nemzettestvéreik helyére betelepített más nemzetiségûek nem kapják meg önmûködõen ugyanazokat a jogokat, mint a kárvallottak. De nem ismerünk hátrányos diktátumokat a lengyelek, csehek, szlovákok és a szlovének tekintetében sem. Vajon kik és milyen indokok alapján érték el azt, hogy bennünket hátrányosan megkülönböztessenek, ráadásul úgy, hogy arról az érintett embertömeget nem tájékoztatták máig sem? A titkolózás nem fog jóra vezetni.
A legfrissebb hírek szerint Horvátországgal nem kezdik meg az EU-csatlakozásukkal összefüggõ tárgyalásokat, mert azok nem hajlandók kiadni azt a tábornokot, aki a szerbek támadásakor (!!!) irányította az ország védelmét, és akit ezért hõsként tisztelnek. A 70-es években Helsinkiben megcsodálhattam a Carl Gustav Mannerheim tábornoknak állított emlékmûvet. Õt is osztatlan tisztelet övezi, mert irányította az ország védelmét az õket hatalmas túlerõvel megtámadó Vörös Hadsereggel szemben. Volt olyan ismerõsöm, aki szovjet katonaként részt vett e hadjáratban. Elmondta, milyen félelmetes volt a finn ellenállók hõsiessége-találékonysága. Földjük-szabadságuk védelmében 80 ezren áldozták az életüket. A támadók vesztesége ennek közel tízszerese volt. Ha élne Mannerheim és a hágai bíróság ítélkezni akarna fölötte, a finnek sem adnák ki hõsüket. A horvátországi hírhez hozzátették, hogy már az 50%-ot meghaladja az EU-csatlakozást elutasítók számaránya. Az albán és a bosnyák katonai vezetõk önként jelentkeztek Hágában, pedig õk is a támadókkal szemben harcoltak. Eközben a két legfõbb szerb parancsnokot évek óta sikeresen bujtatják. Hát így néz ki az igazságosztás és annak fogadtatása 2005 tavaszán.

A kettõs évfordulóhoz kapcsolódó négynapos ünnep alatt elhangzott néhány figyelemre méltó hír. Az egyik ilyen: nevét is vállaló, valamikori III/akárhányas tiszt bejelentése arról, hogy az ezres ügynöklista internetre kerülését a MOSZAD támogatta egymillió dollárral. Vajon honnan tudhatta meg ezt a bejelentõ, és, vajon milyen célt szolgál a bejelentés? Hamarosan bizonyára hallani fogunk arról, hogy e listáról hiányzik több tucat név, pl. olyan tudósítók neve, kiknek nyilván ott lenne a helyük, amennyiben e listáról nem gyomlálták volna ki azokat, akik továbbra is „védettséget" élveznek. Ha viszont találunk a listán olyan tudósítót, akinek elvben védettnek kellene lennie, de mégsem az, úgy feltehetõ, hogy az illetõ az utóbbi évek folyamán úgy viselkedett, ami miatt renegát (áruló) besorolást kapott. Példaként azért említem a tudósítókat, mert õk többet szerepelnek a TV képernyõin, mint sok politikus, így szélesebb körben ismertek.
Mostanság elhangzott, hogy kb. 60 ilyen személyrõl derülhet ki az érintettsége. Nem tudható, hogy ez a szám a gyomlálás elõtti vagy utáni állapotot jelenti. Az viszont feltételezhetõ, hogy a SZU-ban ösztöndíjasként oklevelet szerzett tudósítókat több titkosszolgálat is beépíthette (akár a hazai ilyen szervezet egyetértésével is), amennyiben állomáshelyeiket váltogatták a szoc. tábor, illetve a tõkés országok között.
Másik érdekes hír a tanyavilágunk állapotáról szólt. A rádió-beszélgetésben elhangzottak szerint 50 ezerre tehetõ az olyan tanyák száma, ahol nincs villany, így az ott élõ gyermekek gyertya vagy petróleumlámpa „fénye" mellett írják házi feladataikat és ismerkednek a kötelezõ olvasmányaikkal. Szakavatott megszólalók szerint ezen szégyenteljes helyzet felszámolása 2 milliárd forintot igényelne, de az állam csupán 5 milliót ígért. Az ott élõk persze nem tartoznak a „többszörösen hátrányos helyzetûek" közé (hisz utóbbiak villanyt használnak, méghozzá ingyen, mert nem kényszeríthetõk arra, hogy fizessenek érte).
Szóval, akkor hogy is állunk azzal a kérdéssel, ki tekintheti magát a magyar nemzethez tartozónak? Úgy vélem, hogy azok semmi esetre sem, akik a ma 2 milliárdot igénylõ gond megoldásától elzárkóznak. Nem hiszem, hogy e tanyasiak vagy akár a csaknem minden szolgáltatástól megfosztott kistelepülésiek kitörõ örömmel fogadták volna azt, amikor 60 milliárdért, azaz az 5 millió ezerkétszázszorosáért megépült az Aréna (az elõzõ helyreállítása és korszerûsítése - hazai ajánlat alapján - 20 milliárdba került volna több férõhely és jobb akusztikai adottságok mellett, hisz a tûz nem károsította sem a függõleges tartóelemeket, sem a padlószint alatti berendezéseket), netán azt, hogy 35 milliárdért olyan kultúrház épült, amelybe több millió honfitársunk közül csak azok fogják betenni a lábukat, akik valamilyen jótékonysági gyermekrendezvény kapcsán odakerülnek. Nos, akkor mirõl is papolnak az „esélyegyenlõség" élharcosai?
Szólnom kell még a Múzeum-kerti ünnepi rendezvényrõl is. Nem tudom, kik és mennyiért tervezték meg, de díjazásra csak az esetben jogosultak, ha célul a magyar nép kigúnyolását tûzték maguk elé. Mert, ez sikerült. Valamennyi olyan írásomat igazolva látom, amelyben arról van szó, hogy közéletünk irányítói semmiféle közösséget nem éreznek az egyszerû magyar emberrel sem (a hazafias beállítottságú értelmiségiek iránti ellenszenvüket természetes jelenségnek tekintem).
A jelmezek, amelyekbe a mûsor résztvevõit öltöztették, tudatosan vagy sem, csak a pesti polgárt jelenítik meg. Pedig a forradalomért és a szabadságért többségükben az egyszerû, vidéki emberek áldozták az életüket. Gondban vagyok a „Nemzeti dal" egyik versszakával ép úgy, mint a „Miatyánk"-ba foglalt azon kéréssel, hogy „ne végy (vagy „ne vigy(él)") minket a kísértésbe", hisz mindkét változatot értelmetlennek tartom. Számomra ugyanis az Isten - maga a Szeretet. Így nem tételezem fel azt, hogy kísértésbe vegyen vagy vigyen bennünket. Az elõzõnél - a „Rabok voltunk mostanáig, / kárhozottak õsapáink, / kik szabadon éltek-haltak, / szolgaföldben nem nyughatnak!" Nos, nem tudom, mi okból lennének õsapáink kárhozottak? Amennyiben ugyanis a nem keresztény idõszak õsapáiról lenne szó, úgy õk aligha lehettek kárhozottak, hisz az elkárhozás keresztény fogalom. Továbbá, mert többségünk õsapái a keresztény idõk elõtt éltek-haltak szabadon, késõbb már csak igen kevesek õsapáiról mondható ez el. De, még a keresztény idõkbeli õsapáink is ártatlan bárányok a gyarmatosító népek õsapáihoz viszonyítva, mert, hogy azok sokkal inkább rászolgáltak a kárhozatra (a kincsek és a rabszolgák elhurcolásához ugyanis gyilkos erõszakot kellett alkalmazniuk). Szeretném, ha valaki felmutatná e népek közül azokat, akik a tömeges gaztetteket himnuszaikban bevallanák.
Az ünnepség külsõségeiben hamiskásan hangzott a tánc azon eleme, amikor a férfiak lábszáraikat csapkodják, mert ehhez csizmában kellett volna lenniük (a pantalló ugyanis nem ad hangot-ütemet attól, hogy csapkodják). Eseménytelen és a térség méretéhez nem illett mindaz, amit a jelmezesek elõadtak. A hatalmas tömeg magatartása pedig azt a benyomást keltette, hogy nem résztvevõként, hanem csupán érdektelen szemlélõkként vannak jelen. Ez alól csak az ünnepség elsõ percei képeztek kivételt, amikor a tömeg fütyölt. E megnyilvánulás akár válasznak is tekinthetõ a „vidék meghátrálásáról" szóló nyilatkozatra. Ilyen módon aligha teremthetõ meg az egységes nemzet.
Kormányszinten újabban azzal riogatnak bennünket, hogy az ország „radikalizálódik", méghozzá a „jobb" oldalon, annak is a szélén. Nos, ha az események ilyen irányban mozdulnának, az lenne a természetes, az elvárható. Hisz a titkos diktátum az ország lakosai többségének (remélem, hogy számbelileg többségben van a magyarság, mert, ha nem, úgy még nagyobb a gond) jövõjérõl döntött úgy, hogy azt ellehetetleníti. E döntés tudatosodásának mértékével egyenes arányban növekszik az elégedetlenség. Ez az, ami nem tetszik azoknak, akik a békét és a nyugalmat itt csak úgy tudják elképzelni, ha a magyarság valakiknek a csizmája alatt fekszik, és belenyugszik a fokozatos megsemmisülésébe. Az ez elleni tiltakozást tekintik az ország kirablói „radikalizálódás"-nak, mégpedig a „jobb", tehát a nemzeti, azaz a kifosztottak oldalán.
Sajnos, a baj még mindig inkább az, hogy a tiltakozás nem kellõen széleskörû. Csak a gazdák fellépése volt határozott. Az ezer erõgép valóban „erõ"-t, elszántságot sugárzott. Ezért helyeztetett a kormány riadókészültségbe több ezer rendõrt. Vajon kik õk az egyenruha alatt? Miként gondolkodnak a kiképzõik? Kik ellen kell erõszakot alkalmazniuk? Milyen ismérvek alapján döntenek parancsnokaik a bevetésükrõl? Fontos kérdések, melyekre nincsenek válaszok.

Nos, úgy vélem, hogy amíg az ország vezetõi ily módon látják „megoldható"-nak a jövõnket, addig ésszerûen csak úgy gondolkodhatunk, hogy e helyzet fenntartási költségeit a „rendszerváltás" nyerteseivel fizettessék meg. Ugyanis mélységesen igazságtalan lenne, ha az elnyomottaknak, a kisemmizetteknek kellene elõteremteniük az elnyomógépezet fenntartásának-mûködtetésének a költségeit.
Az ilyen felfogás tömegessé válását kockáztatja az a kormány, amelyik továbbra is a fenti állapot minden áron való fenntartásán ügyködik. Amelyik nem veszi tudomásul azt, hogy alkotó és termelõ energiák csak akkor lépnek mûködésbe, ha az emberek biztató jövõt látnak maguk elõtt. A szólamok és a színjáték csak igen rövid ideig fejt ki hatást, utána jön a kiábrándulás és a düh. Ennek elkerülése érdekében kellene cselekednie a hatalom birtokosainak. Akik erre nem hajlandóak vagy nem képesek, nem érdemlik meg a magyarérzelmû választók bizalmát. Amennyiben a következõ választáskor csak ilyen „politikus"-ok jelentkeznek a hatalom gyakorlására, ne kapjanak ehhez jogosítványt. Hatalmaskodjanak e nélkül, és akkor azt a rendszert nem demokráciának, hanem önkényuralomnak nevezhetjük, a hozzá való viszonyunk is annak megfelelõ lehet.

II. János Pál napok óta várható halála - a „véletlennek" köszönhetõen - olyan idõpontban következett be, mely napot - április 4-ét - évtizedeken keresztül Hazánk legjelesebb ünnepeként kellett számon tartanunk. A Pápa halála hihetetlennek tûnõ változást hozott az MSZP vezérkarának magatartásában. Azok az emberek, akiknek eddigi életét a harcos keresztényellenesség jellemezte, most gyászruhába öltözötten, áhítatos tekintettel ültek a Szt. István Bazilika baloldali padsoraiban az esemény kapcsán tartott szentmisén. Látható volt a Magyar Narancs valamikori fõszerkesztõje is, noha annak idején a Pápa látogatását e hetilap „Cápa-látogatás"-ként mutatta be a borító elsõ oldalán. Volt e baloldali személyiségek között olyan, aki a szertartás megfelelõ mozzanatánál térdre ereszkedett. Többen szentáldozáshoz is járultak, de az adás irányítói - nyílván tudatosan - Mádl Ferenc és Dalma asszony áldoztatásának közelképe után a közvetítést egy riporttal megszakították. Így nem láthattuk, hogy pl. a közöttük helyet foglaló MDF-elnöknõ élt-e ezzel a lehetõséggel (más helyütt már utaltam arra, milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy valaki érvényesen és ne „politikai marketing"-ként áldozzék meg).
E szertartást megelõzte az Országgyûlés aznapi ülésén a kormányfõ által történt bejelentés, mely szerint a „szent Atya" (sic) halálát a kormány gyásznappá nyilvánította és kéri, hogy a házakon helyezzenek el gyászlobogókat. A halál hivatalos bejelentése és a 18 órai szentmise közötti rövid idõ feltételezhetõvé teszi azt, hogy a helyszínt már korábban biztonságossá tették, hisz ott jelentõsebb közszereplõink többségének jelenlétét elõzetesen eldöntötték.
Ezen a napon - talán ez sem véletlenül történt épp most - egyes médiunok közzétették, hogy az ún. rendszerváltás elõtti utolsó MSZMP-fõtitkár moszkvai, Gorbacsovnál tett látogatásának tolmácsa felszólította a kormányfõt, hogy kérjen bocsánatot azokért az embertelenségekért, melyeket a magyar katonák követtek el a SZU-ban a háború idején. Nos, úgy tûnik, hogy e derék elvtársnak hiányosak az ismeretei a XX. század eseményeinek hátterérõl. Nyílván elkerülte a figyelmét az a nem jelentéktelen mozzanat, hogy az I. világháború veszteseként „legatyásodott" Németországot a Pénz Urai „tõkésítették fel" (az akkori gazdasági miniszterük, aki a tõkét megszerezte, elkerülte azt, hogy õt ezért a nürnbergi tárgyaláson komolyabban elmarasztalják). E tõke nélkül Németország nem hozhatta volna létre az akkori idõk legkorszerûbb hadigépezetét. Hasonló támogatáshoz jutottak korábban a bolsevisták, évtizedekkel késõbb pedig sokan mások, köztük az iraki diktátor is. Hazánkat - a Trianon-i szétdarabolás és családjaink millióinak tönkretétele után - ez a „feltõkésített" Németország hozta abba a helyzetbe, hogy a szétszakított és tönkretett családok egy részének egyesítéséért cserébe több százezer, többségükben nincstelen ember életét, és ennél is több ember megnyomorítását vállaljuk fel egy olyan háborúban, amelyet - mint az elõzõeket is - a Pénz Urai robbantattak ki a hadiipar hatalmas nyereségéért, továbbá a rombolás utáni újjáépítésnél megnyerhetõ haszonért (netán az emberiség fölöslegesnek ítélt létszáma csökkentésének érdekében is). A többségükben nincstelen családok férfitagjainak özvegyeket és árvákat kellett maguk után hagyniuk. Rablás lehetõsége aligha ösztönözhette õket, hisz ahová menni kényszerültek, onnan értékek szerzését nem igen feltételezhették, ugyanis az ottani sorstársaik is nyomorúságban éltek. Ennyit errõl.

Még egy rövid, de annál figyelemre méltóbb bejelentést hallhattunk ekkortájt. Nevezetesen azt, hogy ez év május 29-én Franciaországban szavazni fognak az EU Alkotmányának elfogadásáról. Elemzõk szerint jelenleg úgy néz ki, hogy a többség, némely elemzõ szerint a 85%, elutasítóan szándékozik szavazni. Állítólag a politikai baloldal mozgósít az elutasítás mellett, hisz az Alkotmány tervezetének kidolgozását a jobboldali volt elnök irányította. A mi vezetõink, nevünkben és helyettünk már elfogadták ezt az Alkotmányt anélkül, hogy annak szövegét megismerhették volna azok, akik õket a hatalomba juttatták. Lelkük rajta! Azért mégis kíváncsian várjuk május 29-ét.

A sok kellemetlen jelenség ellenére sincs még minden veszve, kedves Barátaim! Errõl tegnap, a 7-es buszon gyõzõdhettem meg. AÊRóna utcánál szálltam fel. Elõttem egy idõs pár igyekezett feljutni. A férfiú hatalmas hátizsákkal, kezében bottal és degeszre tömött kerekes szatyorral ügyetlenkedett (mindkét kezem megmûtött, így nem segíthettem). Az ajtóval szemben lévõ 4 helybõl csak az ablaknál lévõ egyik volt foglalt. Az ott ülõ, 20 év körüli leány észrevette, hogy a hátizsákos férfiú és a kerekes szatyor alkotta akadályt csak úgy küzdheti le, ha átmászik a szatyor fölött. Ezt meg is tette nem kifejezetten balett mozdulatokkal, amit érezve, némi zavarodottsággal állt meg mellettem az ajtónál.
Na, látja - fordultam hozzá. - Nem is kell messzire utazni egy kis hegymászásért. - Elmosolyodott, és levette a napszemüvegét. A jelenség meglepett. Tekintetébõl olyan bizalom áradt felém, hogy errõl kezdtem beszélni. Mármint arról, hogy manapság mennyire kockázatos megbízni abban, hogy amit hallunk vagy látunk, azt el is hihetjük… De, hát a bizalom az nagyon fontos és szükséges - mondta. Én meg az elcsépelt egér-macska történettel válaszoltam, ami - ha az egérbõl hiányzik az elõítélet - gyászosan végzõdik az egér számára.
Mindketten a második megállónál szálltunk le. Mellettem maradt, így folytathattam a mondókámat a sarokig. Ott megálltunk. Õ kedvesen balra mutatott, hogy arra kell mennie, én meg mondtam, hogy jobbra, a villamoshoz igyekszem. Mert, hogy valóban igyekeznem kellett, ugyanis órákkal elõbb jöttem el otthonról, ahol sok teát ittam. Az csak a villamoson fordult meg az agyamban, hogy meghívhattamÊvolna valahová, ahol leülve folytathattuk volna a beszélgetést, és ahol a rendelés után megszabadulhattam volna a felesleges folyadéktól.
Azóta is sajnálom. De az, hogy egy kedves, jó megjelenésû, fiatal leány leveszi a napszemüvegét, amikor egy matuzsálem korú idegen bácsi megszólítja - számomra azt jelenti, hogy még nincs minden veszve!
Barátaim válaszaiból

Válogatásomat a közelmúlt válaszaiból merítettem. Olyanokat emeltem ki, melyek mindegyikét rokonítja a bennük foglalt összegzés. Mintha életútjaikat és az enyémet is mérlegre tennék. KettejüknélÊ- Lénánál és Ráfnál - a velem szoros lelki kapcsolatot tartó életút hossza azonos. Fiatalként közel egy évtizeden keresztül csaknem naponta kerültünk személyes érintkezésbe egymással. A szélesebb körû összejöveteleknek is mindketten részesei voltak, saját korábbi barátaikkal-hozzátartozóikkal kiegészülve. Az ismertetést azért fejezem be Ráffal, mert hozzá és bátyjához (mindketten festõmûvészek) képeket is kapcsolok. Könyvszerkezetileg pedig szerencsésebb, ha ezek a könyv végén kapnak helyet.
Az e fejezetben található írásoktól jellegében teljesen eltér a „Jutka" címû írás, és nem csupán azért, mert az nem a névadójától, hanem tõlem származik. Eltér amiatt is, mert vele összességében hosszabb idõszakon át voltam csaknem folyamatos érintkezésben, mint a testvéreimmel. Ez a történelem alakulásának köszönhetõ, mint az kiderül az „Elöljáróban" c. fejezetbõl.

A tiszaújlaki Turul-ünnep

A legutóbbi hatalmas tiszai árvíz elmosta Kárpátalján a tiszaújlaki középiskola épületét is. Az ukrán állam számára nem látszott sürgõsnek az újjáépítés, ezért anyaországi magánkezdeményezés vált szükségessé.
Tiszaújlak egyik szülötte, Skripeczky Pista barátom, aki évtizedek óta Dunakeszi lakójaként az ottani gimnáziumban tanított, nyugdíjas éveinek energiáját arra fordítja, hogy közhasznú tennivalókat kezdeményez, illetve felkarol. Ilyen céllal tüsténkedett a Dunakeszi-Fóti Nyári Szabadegyetem körül. Újabban a tiszaújlaki középiskola újjáépítéséhez szükséges anyagiak elõteremtésén munkálkodik az Alagi Polgári Kör keretében. E szervezõdés jellemzõje, hogy tagjainak bármelyike felvethet javaslatot. Amennyiben azt hasznosnak ítélik, hozzálátnak a megvalósításához. A pénzszerzés úgy történik, hogy szórakozással egybekötött mûvelõdés-ismeretszerzés képezi a vonzerõt, a tagság lehetõleg mennél szélesebb körének bekapcsolására. A rendezvényeken való részvételi díjból a költségeken túl megmaradó részt átutalják egy helyi egyházi alapítvány számlájára, így az építkezés során felmerülõ költségek kifizetését ez az alapítvány teljesíti.
Tiszaújlakot többségében magyar ajkúak lakják. A település az ukrán-magyar határ túloldalán, a Tisza jobb partján terül el (ukrán neve: Vilok). A település szélén, de már a folyó bal partján áll a. Turul-emlékmû. Eredetije a II. világháború áldozatává vált, a helyi lakosok azonban néhány évvel ezelõtt helyreállították. Ugyanazon a dombocskán díszlik újra, melynek földjét a történelmi Magyarország megyéibõl hordták össze. Azóta évente július 13. - Turul-ünnepség Tiszaújlakon. (1. kép.)
2003. július 13-ra az Alagi Polgári Kör olyan megemlékezést tervezett, melyre meghívta Orbán Viktor volt kormányfõt is. A kétszer 50 fõ számára tervezett kárpátaljai körút részvételi díjának teljes összege (az üzemanyag költségének kivételével) a magánbusz tulajdonosa, Cser Lajos adományaként jutott el a most már Széchenyi Istvánról elnevezett, gimnáziumként megújuló tanintézethez.
Magam az ünnepséghez idõzített buszt választottam, mely a háromnapos körutat Ungvár megtekintésével kezdte. E busz egyik utasaként, annak tulajdonosa és vezetõje mellett ültem. Ungvárra érkezésünkig Kárpátalja történetérõl-helyzetérõl, a Rákóczi-vezette szabadságharcról, valamint idõszerû témákról beszéltem a mikrofonba, étlen-szomjan (ez utóbbi körülményrõl csupán annyit, hogy nem önkínzás céljából, hanem 3 emésztõszervi mûtétem miatt, a biztonság okán cselekedtem így). Mint késõbb kiderült, szövegelésemmel folyamatosan idegesítettem Lajos barátunkat. Ezt õ akkor nem tette szóvá. Aztán valamilyen úton-módon kezébe került a „Nyerésre állunk!" c. könyvem. Ennek elolvasása után hívott fel telefonon. Elismerõ szavakkal szólt könyvemrõl, majd elnézést kért velem kapcsolatos korábbi gondolataiért (talán szerepelhettek bennük melegebb égtájak is).
Ungváron a csoport szétszéledt. A buszt, melyben valamennyi holmimat, beleérve enni-innivalómat, irataimat, pénzemet és telefonzsebkönyvemet hagytam, csak órák múlva találtam meg, így nem teremthettem kapcsolatot ungvári rokonaimmal, akiknél július 13-ig, azaz a Turul-ünnepség idõpontjáig szándékoztam maradni különbözõ ügyek intézése céljából. A körülmények átrendezték eredeti tervemet. A 10-rõl 11-re virradó éjszakát Tiszaújlakon kellett töltenem, s így a „véletlen" e kárpátaljai út legkedvesebb élményével gazdagított.
Este 9 óra körül, utolsóként helyeztek el helybéli vendéglátóimhoz. Tiszaújlakról végre sikerült beszélnem ungvári unokaöcsémmel, Tóth Imrével, aki másnap reggel értem jött és elszállított Ungvárra.
Vendéglátóim, Szakál Antal (37) és felesége, Gajdós Valéria (37) nagy szeretettel fogadták a hozzájuk irányított két utast. A Mara nevet viselõ kedves hölgyet házastársamnak vélték, így dupla fekvõhelyet készítettek számunkra. E tévedés helyrehozatala nem okozott gondot, mert volt másik vendégszobájuk is.
Valéria némileg szomorúan, de megértéssel vette tudomásul azt, hogy egész napos koplalás után az általa készített vacsora gazdag kínálatából csak igen óvatosan mertem fogyasztani. Röviddel beszállásolásunk után megérkezett Valéria nõvére, Éva (39), valamint húga, Karolina (26), férjével, Jaroszlav Hasznyukkal (29) és öt éves kisfiúkkal, Márkkal. Társaságunkat a házigazda szemefénye, a 9 éves Antika egészítette ki. A két gyermeket hamarosan elnyomta az álom, így a felnõttek társalgása egyre közvetlenebbé-kötetlenebbé vált. Mivel Marára másnap kora reggeltõl egész napos buszozás várt, így õ is rövidesen nyugovóra tért.
A Gajdós-lányokat (így neveztem õket, mert a három leánytestvéremhez hasonló összetartás jellemzi õket, sõt, a házigazda, Anti helyzete is némileg hasonlít egyetlen sógoroméhoz, akinek a három leánytestvérem mellett nem sok esélye marad saját akaratának érvényesítésére) kitûnõ humorral áldotta meg a Teremtõ. Ez alól Éva sem kivétel, noha fiatalon özveggyé vált. Hajnali háromkor bontottunk asztalt, olyan hangulatban, mintha hosszú idõ óta tartó barátságban lennénk. Reggel Éva visszatért otthonából, hogy személyesen is bemutathassa nekem 18 éves fiát, Ádámot (akit, hozzá hasonló igen jó megjelenésû barátnõjével együtt, egy fényképalbumból már megszemlélhettem a vacsora alatt).
Igen sajnálom, hogy július 13-án, amikor unokaöcsémmel, Imrével és fiával, Atillával néhány órára visszatértem Ungvárról a tiszaújlaki Turul-ünnepségre, nem találkozhattam a Szakál-Gajdós család tagjaival. Azt hittem, hogy az ünnepély utáni ebéden (az épülõ gimnázium pincéjében, ahova Orbán Viktor is benézett kíséretével együtt, és ahol az itt látható fényképeket készítettem - 2. kép) a mintegy másfélszáz személy között e családból is ott lesz majd valaki.
Nem így történt. Az okot nem ismerem, hisz az események szervezésében nem vettem részt. Így aztán még inkább örülök annak, hogy vendéglátóimnak még utunk elsõ napján átadtam a „Tájékozódó" valamennyi számát és két könyvemet. Az itt olvasható írást - karácsonyi-újévi köszöntõmmel és jókívánságaimmal együtt - 2003 decemberében elküldtem tiszaújlaki barátaimnak azzal a megjegyzéssel, hogy azt következõ könyvemben meg kívánom jelentetni. Kértem õket arra, hogy amennyiben írásomban bármilyen módosítást óhajtanának eszközölni, esetleg ahhoz saját kiegészítést fûzni, azt juttassák el hozzám mihamarabb. Azóta nem jártam Kárpátalján és arról sincs tudomásom, megkapták-e levelemet.
Az itt látható képek közül a harmadikon a Fóti Cselényi Népdalkör tagjai mögött Kaszás Imre színmûvész áll, jobbján a feleségével, balján Elek Erzsikével. A 4. kép jobb szélén unokaöcsém, Imre és fia, Atilla látható (elõtérben a szék azért üres, mert onnan felállva készítettem a fényképeket).

A Gombolyagi Emlékhely avatóünnepsége

Vannak-lehetnek egyértelmûen sikeres kezdeményezések. Persze, az ilyenek is kudarcba fulladhatnak pillanatok alatt, a legkörültekintõbb szervezés ellenére is. A veszély különösen akkor fenyeget, ha szabadtéri rendezvényrõl van szó. Ez esetben a hideg, az esõ, az erõs szél oly mértékben teheti tönkre a hosszadalmas elõkészítõ munka minden igyekezetét, hogy töredékére csökkenhet az érdeklõdõk létszáma és a figyelmük is.
A szóbanforgó ünnepségre 2004. november 7-én került sor egy 28 lelket számláló, dél-alföldi település szélén. Az Emlékhelyen JEL-et képezõ mûalkotás létrehozatalának kezdeményezõje, és a megvalósítás költségeinek oroszlánrészét vállaló személy ahhoz a Szabó-családhoz tartozik, amelyikrõl az „Új Magvetést! - Példás elõdeink nyomdokain" címû könyvem 167-172. oldalain írtam. A családfõ, Jenõ, az unokahúgom, Mácsfalvi Marianna férje. A házaspár három, jó képességgel megáldott gyermeket - egy leányt, Klárát (9) és két fiút, Balázst (7), valamint Andrást (5) - nevel. A családfõ mintegy 400 hektáron gazdálkodik, fõleg napraforgót és búzát termel, jó eredménnyel. Sikereit az agrármérnöki oklevéllel, valamint a tápanyag-gazdálkodási és növényvédelmi szakmérnöki képesítéssel szerzett ismeretek mellett, a hitelekkel megvásárolt korszerû gépparkjának köszönheti. Utóbbi teszi lehetõvé azt, hogy a szükséges munkákat a legkedvezõbb idõpontokban végezze el, s így az országos átlagnál jóval magasabb értékû árut termeljen. Gyermekeiket a 17 km-re fekvõ Kalocsára viszik iskolába, illetve óvodába.
A két oktatási-nevelési intézményrõl külön szólnom kell. Az iskolát magában foglaló épületegyüttes hat évvel ezelõtt épült. A hatalmas méretû és többszintû elõcsarnokból, melyet szobrok is díszítenek, kiválóan áttekinthetõk a különbözõ rendeltetésû épületrészek. A földszinten hívogatóan tárulkozik ki a könyvtár, mely így az épület többi részének érintése nélkül közelíthetõ meg. Az elõcsarnok üvegfala láthatóvá teszi az igen jó ízléssel elrendezett-megépített udvari foglalkozások-sportok tereit. Az udvart nagy méretû sportcsarnok zárjaÊle.
Az óvoda XIX. századbeli, de igényesen felújított épület. Boltíves folyosókról nyílnak a csoportos foglalkozásokhoz, pihenéshez szükséges helyiségek. Ragyogó tisztaság, rendezettség mindenütt. A gyermekek tekintetébõl elégedettség, jókedv sugárzik. A fehér köpenyes óvónõk hozzáértéssel, kiváló érzékkel, csak a szükséges mértékben tartják kordában a rájuk bízott csöppségeket. Amikor Jenõvel - akit sógoromnak tekintek - odaérkeztünk, egy csoport óvodás a napi sétából érkezett az épület bejárata elõtti kis térségre. Noha elõször láttak életükben, úgy vettek körül, mint csirkék a kotlóst, vagy talán még inkább, mint a Mikulás bácsit (látva õsz hajamat és szakállamat). Mindegyikük egyszerre akart válaszolni a kérdéseimre, megmondani a nevét. Örömmel tölt el annak tudata, hogy ilyen színvonalú óvoda és iskola is létezik még Hazánkban. Biztos vagyok abban, hogy azok a gyermekek, akik ebben az igényes környezetben fejlõdhetnek, igényes felnõttekké fognak válni. A két intézményt - a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanõvérek mûködtetik.. Az építéshez és a felújításhoz az államtól nem kaptak támogatást.
Visszatérve az Emlékhelyhez, annak avatását nem titkolt szorongással várták mindazok, akik szerették volna, hogy munkájukat siker koronázza. Ehhez kedvezõ idõjárás kellett, hisz a település szélén már nincs kövezett út, és még folyamatban volt a termény betakarítása is. Így a rendezvény helyszínén a zavarmentesség biztosításához - kérésünkre - a Kalocsai Rendõrség és a Polgárõrség is jelen volt, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Beavatkozásuk - hála az Istennek és a jóakaratú embereknek - szükségtelennek bizonyult. Az Égieknek nyilván tetszett a kezdeményezés, mert napok óta nem hullott csapadék, és a helyiek - a kicsiny lélekszámuk ellenére is - többen segédkeztek abban, hogy ne csupán a Rumi Imre építész által tervezett mûalkotás közvetlen környezete, hanem még a helyszínt övezõ környék is rendezett látványt nyújtson legalább az ünnepség ideje alatt. Köszönet illeti ezért Garas Tamást és feleségét, Vermes Krisztinát, Pécsi Ferencnét, valamint Jávor Szabolcsot akkor is, ha az, aminek létrehozatalában kétkezi munkájukkal közremûködtek, saját településük rangját és küllemét emelte maradandó módon.
A rendezvényre a közeli és távoli településekrõl több száz érdeklõdõ érkezett, nagyobb részt a rendõrség által megszámolt 145 személygépkocsival, de sokan jöttek kerékpáron is. Az elõadók és a közönség szervezéséhez értékes segítséget nyújtott Iván András, kinek ez úton is köszönetet mondunk. Az ünnepség kezdetét a Bakos József helyi lakos által felállított haranglábon függõ, mintegy két évszázados harang szava jelezte. Megkondulásáig Vesztergám Miklós tárogatómûvész magas színvonalú játékát hallhattuk. Majd az Emlékhely számára kialakított, gyeptéglákkal fedett dombon elfoglalta helyét a díszõrséget adó 20 fõs, hagyományõrzõ egyenruhás csapat elsõ négy tagja, valamint az Újtelek község Önkormányzatának millenniumi zászlaját tartó, helyi népviseletbe öltözött testvérpár. Farkas Kittit (13) és bátyját, Farkas Pétert (16) külön elismerés illeti azért, hogy az egyórás ünnepség ideje alatt mozdulatlanul, szinte szemrebbenés nélkül álltak, ami nem kis teljesítmény lejtõs talajon, hideg szélben.
A harangszó elhalta után - az Emlékhely létrehozatalának kezdeményezõi nevében - köszöntöttem az egybegyûlteket, valamint a meghívott vendégeket: a Római Katolikus Egyház részérõl dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek urat, valamint Moro László, Nyírõ Ferenc és Székely László plébános urakat, továbbá Országgyûlésünk jelenlévõ képviselõit, Bagó Zoltán, Balogh László, Lezsák Sándor és Tóth István urakat, több település önkormányzatának tisztségviselõit, nevezetesen Szabó Zsolt, Tóth Ignác, Tóth Jenõ polgármester urakat, továbbá Váradi Lajosné jegyzõ hölgyet. A Somogy Megyei Közgyûlés képviseletében Koncsek Antal nyugállományú ezredes urat, valamint mindazokat, akik avatóünnepségünket színesítették felszólalásukkal, versmondásukkal, éneklésükkel, zenélésükkel. Neveik akkor hangzottak el, amikor mikrofon elé szólítottam õket. Köszöntöttem az egyenruhás hagyományõrzõket, akik távolról jöttek emelni ünnepségünk színvonalát. Köszöntõmben szóvá tettem azt, hogy az Emlékhely létrehozói nevük elhallgatását kérték. Kérésüket akkor teljesítettem, azt azonban nem ígértem meg nekik, hogy készülõ könyvemben is névtelenek maradhatnak.
Felvezetõmben megemlítettem azt, amit a távolabbról érkezettek feltehetõen nem tudtak, nevezetesen azt, hogy az ünnepség helyszínétõl nem messze áll egy másik emlékmû. Körülötte pusztaság látható. Rendeltetése annyiban hasonlítható az ittenihez, hogy az is jelet hagy az utódok számára. Azt az emlékmûvet egy négy évtizede megszûnt, iskolára és kápolnára emlékeztetõ jelként állították a valamikori diákok, tanáraik-nevelõik iránti hálából. Köszönet érte. - Mi is most jelet fogunk avatni és köszönetet mondunk azoknak, akik e jel felállítását kezdeményezték.
Szóvá akartam tenni azt is, hogy nézetem szerint nem cselekszenek helyesen azok, akik a jelenleg reklámozott „temetkezési" módszert elfogadva, fûre szóratják elhunyt hozzátartozóik, illetve saját hamvaikat. Ezzel ugyanis megfosztják önmagukat és utódaikat attól, hogy nyomát találhassák annak, mely közösségekhez tartozók éltek-haltak ezen a földön. Helyénvalóbbnak tartom ezért az olyan Emlékhelyek létrehozatalát, ahol évente legalább egy alkalommal leróhatják kegyeletüket mindazok, akik emlékezni óhajtanak a Nemzetünk által elszenvedett népirtások több milliónyi áldozatára. Az ilyen Emlékhelyek közelében - adatokkal feliratozott urnakamrácskákban - helyeztethetnék el hamvaikat azok, akik feltételezik, hogy ennek a temetkezési módnak köszönhetõen hamvaik gondozott körülmények közepette nyugodhatnak, neveiket akár a kései utódok is olvashatják. Elképzelésemet az „Új Magvetést! - Példás elõdeink nyomdokain" címû könyvemben részletesebben kifejtettem. Itteni kifejtésétõl végül elálltam, elfogadva a helyiek azon érvelését, mely szerint a kistelepülések lakói idegenkednek az olyan temetkezési módtól, mely nem tart igényt egy hagyományos méretû sírhelyre.
Felvezetésemet követõen a Demsa Lilla tanárnõ által vezetett Szakmár-i általános iskolai énekkar megkezdte a Magyar Himnusz éneklését, s ehhez csatlakoztak a jelenlévõk is.
A Himnusz után a Kecskemétrõl érkezett Mezõ István nemzetõr vezérõrnagy urat kértem mikrofon elé, aki ismertette az 1944. október 31-én történteket. Beszédét szó szerint idézhetem, hisz annak írásos változatát a rendezvény után megkaptam. Idézem:

60 éve történt!
Magyar katonák tragédiája megyénkben!

Szép õszi nap volt 1944. október 31-e. Egy félszakasznyi magyar katona (egy tiszt, négy tisztes és kilenc honvéd) menetelt az összeomlott erdélyi frontról észak felé. Elkerülték a fõ útvonalakat, az alsóbbrendû utakon és dûlõkön igyekeztek ismeretlen céljuk felé. El akarták kerülni a német és nyilas tábori csendõröket, akik visszairányították a frontra az ilyen csoportokat. A maroknyi csapat tagjai egy részének fegyvere sem volt, hiszen már fogságból szöktek és így csatlakoztak a többiekhez. Úgy tûnt, hogy a csoport parancsnoka jól döntött az útvonalat illetõen.
Békés, nyugodt volt a környék. Háborús zaj sehol sem hallatszott, mintha béke lett volna, olyan volt Bács-Kiskun közepén az alföldi táj. Így értek kora délután a Szelidi-tótól mintegy 4 kilométerre délre fekvõ apró településre, az akkor Szakmár községhez tartozó Gombolyagra. A lakosság szeretettel fogadta õket, hiszen mindenkinek volt a frontokon valakije, (férj, fiú, võlegény), akikre gondolva vendégelték meg a honvédeket. Több háznál szétoszolva tisztálkodtak, ettek, ittak és levetkõzve pihentek a fáradt harcosok.
Estefelé hírét vették, hogy Szakmár irányából egy nagyobb létszámú szovjet egység közeleg az úton. A parancsnok - Kiss fõhadnagy - távcsõvel szemlélte meg, hogy mi igaz a hírbõl. Megállapította, hogy egy zászlóalj erejû szovjet alakulat közeledik az úton, szinte zárt rendben menetelve. Tehették, hiszen ezen a vidéken nem voltak harcok, és ellenállás nélkül nyomultak elõre. Egy személygépkocsi volt a menetoszlop élén és néhány lovas kocsi volt az oszlopban. Harcot kezdeményezni, az elõrenyomulást meggátolni, lassítani értelmetlen lenne - úgy ítélte meg a fõhadnagy. Így aztán a harc elõli kitérés mellett döntött.
Alighogy megfigyelte Kiss fõhadnagy az ellenséget, fegyverropogás zaja verte fel a határ csendjét.
A menetelõ szovjetek szétbontakoztak és tüzelõállást foglaltak el, mert hogy õket vették valakik tûz alá. A fõhadnagy tudta, hogy az õ emberei nem lehettek a harc kezdeményezõi, hiszen neki errõl tudnia kellett volna. Az csak késõbb derült ki, hogy kik nyitottak tüzet a jó célpontot mutató, menetelõ szovjet katonákra. A váratlan tûzrajtaütésre az élen haladó gépkocsi megállt. Az éppen kiszálló parancsnokot halálos lövés érte. Rajta kívül több orosz katona is megsebesült, de más halottuk nem volt.
Közben beesteledett. A házakból a pihenõ katonák parancsnokuk köré csoportosultak. Várták a további parancsot, ami így szólt: „Mindenki rejtõzködjön el!" Szõke Péter honvéd azt javasolta: „Ne itt a padlásokon és ólakban bújjunk el, mert azokon a helyeken biztosan keresni fognak bennünket. Fussunk szét a határban, még állnak a kukoricások, ott nagyobb az esélyünk!"
A segesdi - akkor 29 éves - katonára senki nem hallgatott. Pedig a józan paraszti észjárásán túl bõségesen voltak front tapasztalatai, katonai ismeretei is. A Somogy megyei baka akkor már ötödik évét húzta a hadseregben. Elõször 1936-tól 1939-ig volt sorkatona három éven át. Azután 1942-ben a 2. hadsereg katonájaként került a Don-kanyarba. Azon kevés szerencsés között volt, aki akkor hazakerült a háború poklából és 1943 nyarán leszerelhetett. Nem tartott sokáig a civil élete Somogyországban, mert 1944-ben ismét behívták katonának. Október közepén fogságba is esett, de sikerült megszöknie és most itt volt Gombolyagon. Õ próbál tanácsot adni, de hiába - gondolta végig katonai múltját Szõke honvéd.
Közben a maroknyi csapat szétfutott, hogy a parancs szerint elrejtõzzön. Valamennyien a házak közé mentek, kivéve a veterán honvédet. Õ az imént ajánlott megoldás szerint járt el. Befutott a legközelebbi kukoricásba, és azon túl a már levágott táblán lévõ kukoricaszár kúpba fúrta be magát. Kis idõ múlva hallotta a házak felõl az idegen kiabálást és a géppisztolyok ropogását.
A megtámadott szovjetek házról-házra jártak. Átkutatták a épületeket a padlástól a pincéig. Valamennyi bajtársa rejtekét megtalálták, és kegyetlenül megtorolták parancsnokuk halálát. Mindenkit agyonlõttek búvóhelyén. Aztán még a környéket is átfésülték úgy-ahogy. AÊszárkúphoz is odamentek, és beleszurkáltak szuronnyal, de nem érték el Szõke honvédet, aki lélegzetét is visszatartva még beljebb húzódott a szárkúpba.
Az egész - egyoldalú - csata (megtorlás) nem tartott tovább jó fél óránál. A szovjetek egy lovas kocsira tették halott parancsnokukat és elvonultak a Duna irányába, Géderlak felé. Állítólag másnap ott temették el a tisztjüket.
Végül is Szõke honvéd volt az egyetlen túlélõ a kis csapatból. ÕÊmaradt meg hírmondónak. Csak másnap reggel bújt elõ rejtekébõl. Szomorú feladat várt rá. Õ azonosította az összeszedett áldozatokat, akiket aztán a plébánia anyakönyvébe be is vezettek. A tetemeket átszállították a közeli Újtelekre (akkor Keserûtelek), ahol közös sírba temették, éppen halottak napján. Közben a helyi lakosok segítségével átfésülték a környéket, és találtak még egy halott honvédet és egy sebesültet. Egyiket sem ismerte Szõke honvéd. A halott a közös sírba „ismeretlen" megjelöléssel került. A talált sebesült magyar katonát Romsits Albert helyi lakos ökrösszekérrel szállította a kalocsai kórházba, de ott meghalt az ismeretlen honvéd.
A magyar katonák közös sírját - immár hat évtizede - rendben tartják a helyi lakosok.
Aztán az is kiderült, hogy a Gombolyaghoz közeli Hanyik-tanyán a tragédia idején - az egyoldalú gombolyagi harcot követõen - megjelent egy nyilas karszalagot viselõ magyar százados Nemes Ferenc tanyáján, és követelte, hogy a gazda fogjon be, és vigye õt lovas kocsijával az általa meghatározott helyre. Mivel Nemes gazda ezt nem teljesítette, a százados ott a tanyán agyonlõtte Nemes Ferencet, és eltûnt a környékrõl. Minden valószínûség szerint a nyilas tiszt és két embere nyitott tüzet a menetelõ szovjet zászlóaljra, akik aztán parancsnokuk halálát így torolták meg másokon.
A „hírmondó" Szõke honvédnak Csefkó János gombolyagi gazda adott menedéket és civil ruhát. A somogyi bakának késõbb sikerült átvergõdnie a Dunán, de haza még nem mehetett, mert Segesden még németek voltak. Tavaszig a Tolna megyei Decsen, egy ismerõsénél húzta meg magát. Aztán végre hazatért családjához Segesdre, ahol 1983-ban - majd 40 évvel a tragédia után - hunyt el mint tsz-nyugdíjas.
Az újteleki temetõben közös sírban nyugszanak: Kiss János fõhadnagy, balatonberényi, 40 éves, Ambrus János honvéd, szennai, 35 éves, Bors Kárlik József honvéd,eddei, éves 33, Balogh Lajos õrvezetõ, kiskunmajsai, 27 éves, Damján István õrvezetõ (ismeretlen a címe és kora), Francia Ferenc honvéd, nagyszakácsi, 35 éves, Horváth Vendel honvéd, kéthelyi, 36 éves, Jugisch Ádám honvéd, mikei, 34 éves, Juhász Gábor szakaszvezetõ, mogyoródi, 30 éves, Kurucz Lajos honvéd, somogysámsoni, 34 éves, Pandúr Sándor honvéd, varászlói, 37 éves, Pandúr István honvéd, somogyfajszi, 32 éves, Stuglimacz Miklós õrvezetõ, alsóvereckei, 25 éves, továbbá Fazekas József honvéd, pestszentlõrinci -, valamint az eredeti csoporthoz nem tartozott, ismeretlen nevû és korú honvéd, akit utólag találtak a tragikus események közelében. Mindannyian nyugodjanak békében.

A fenti ismertetést Markella Eszter és Matos Katalin, a Szakmári Általános Iskola tanulóinak egy-egy szavalata követte. Elõbbi Fodor Jenõ: „Emlékezünk" címû, míg utóbbi Gyóni Géza: „Sírvers" címû költeményét adta elõ. Utánuk a kalocsai Visky Károly Múzeum igazgatója, Romsics Imre tartotta meg elõadását, amelynek idõtartamát nem ismertem. Ennek folyamán lépett hozzám az Érsek urat kísérõ és a szentelésben késõbb segédkezõ Plébános úr. Tudtomra hozta, hogy rövid idõn belül templomszentelésre kell indulniuk. Ekkor kérdésessé vált számomra, hogy szóhoz juthatnak-e mindazok, akik erre felkészültek. Végül csupán Vesztergám Miklós tárogatómûvész Anna nevû kisleányának nem maradt ideje arra, hogy elszavalja Pósa Lajos: „A Haza" címû versét. Igen sajnálom, hogy így történt, hisz nem tudható, mikor adódik ismét lehetõsége arra, hogy több száz ember elõtt bemutathassa tehetségét. Remélem, hogy a költészet iránti szeretetét megõrzi.
Ez elõadást követõen Váczi Attila szavalta el Wass Albert: „Üzenet haza" címû költeményét.
Utolsó szónokként lépett mikrofon elé dr. Szabó Tamás, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium történelem-földrajz szakos tanára, Gombolyag szülötte. A fent említett kényszerítõ körülményekre tekintettel Tamás barátunk némileg lerövidítette mondanivalóját. Beszéde osztatlan sikert aratott, papír nélkül hangzott el, és csak késõbb kaptam meg írásos formában - az alábbiakban idézem:

„Fõméltóságú Érsek úr!
Tisztelt emlékezõ Gyülekezet!
Hölgyeim és Uraim!
A mai napon az 1000 éves keresztény Magyarország hõsei kikönyökölnek Csaba királyfi csillagösvényén és egy pillanatra lenéznek erre a 15 keresztre. Ez a 15 kereszt jelképezi 15 hõs katona életét és halálát, akik 1944. október 31-én egy kényszerpályán mozgó nemzet fiaiként meghaltak az örök Magyarországért.
1944. október 31-én Magyarország sorsát már nem Németország határozta meg döntõen. Egy új nagyhatalom kopogtatott - kopogtatott?, dörömbölt a magyar nemzet kapuján, hogy ránk erõszakolja totális rendszerét, eszmeiségét, hatalmát, ami nem demokratikus küzdelemben, nem a nemzet erõforrásainak, erõviszonyainak demokratikus küzdelmeként jött létre, hanem külsõ meghatározottság, a szovjet birodalom érdekeinek függvényében, Jalta szellemében.
Ez a rendszer idegen volt a magyar hagyományoktól, idegen volt a magyar szellemiségtõl.
Nem ezért a Magyarországért haltak meg, nem ezért a Magyarországért haltak hõsi halált.
Nem is azért a Magyarországért, ahol az örök vazallusok oktatják a nemzetet hazafiságból, miután a harc befejeztével átmásznak a barikádokon a küzdõk oldalára.
Nem azért a Magyarországért, ahol a diktatúrán szocializálódottak oktatják a nemzetet demokráciából.
Nem azért a Magyarországért, ahol azok a legnagyobb tõkések, akik 40 évig osztályharcot folytattak a magántulajdon ellen.
Azok beszélnek európaiságról, akik 40 évig segítettek Ázsiába áttolni a nemzetet. Nem azért a Magyarországért, ahol kereszténynek, magyarnak lenni annyi, mint saját érdekei ellen élni.
Melyik Magyarországért haltak meg? Ahol mindenki tudja - de legalább a politikai elit tudja -, hogy az ország talpra állítása nem gazdasági kérdés elsõsorban, hanem erkölcsi feladat, ahol Szent István erkölcsi oszlopai állnak, hol elválik az igazság és a bûn, ahol a bûnt büntetés követi.
Olyan Magyarországért haltak hõsi halált, ahol a Szent Korona újra ragyog és betölti történeti hivatását, jelképezi és besugározza az 1000 éves Keresztény Magyarországot, ahol a gazdagodás a nemzet javára végzett eltérõ tevékenység függvénye, ahol van honvédség, mert van hon.
A 15 hõs üzen, és figyelmeztet. Ha nem is ropognak a fegyverek, általános támadást indítottak azon eszmék és értékek ellen, amelyek ezt a nemzetet 1000 évig megtartották. Azokat az embereket, társadalmi csoportokat, akik a nemzethez való hûséget hirdették, bármilyen poszton diszkriminációban, megkülönböztetésben van részük.
A meghatározottság közepette kell keresni a cselekvõ lehetõségeket, vissza kell nyernünk nemzeti azonosságtudatunkat, önbecsülésünket, meg kell állítani a Kárpát-medence demográfiai katasztrófáját.
Az nem lehet, hogy mindig azt a politikai kottát játsszuk végig, amit a nagyhatalmak elénk tesznek. Magyar akkordokat kell beiktatni a jövõ biztosítása érdekében azért, hogy megmaradjunk.
Mindenkinek tudnia kell, hogy ez a nemzet szent, mint a freskók Madonnája, és újra szép lesz, ha akarjuk, mint a tündérmesék hercegnõje, mert szabad és szabadság nélkül Magyarország nem Magyarország.
Élni kell a szabadságunkkal, hogy hõseink halála ne legyen hiábavaló, le kell váltani ezt a politikai zenekart, mert a Himnuszt az Internacionálé kottájából játsza.
A magyar hõsiesség Esthajnal csillaga ragyogjon örökké a hõs katonák sírhalmán, bárhol is nyugszanak e földtekén, és egy fénynyaláb szálljon alá, ölelje át ezt a 15 keresztet, világítsa meg a magyar éjszakát - mert úgy érzem, akkor is éjszaka van, ha az égi nap ragyog -, és súgja meg az utódoknak, hogy katonai esküjük szerint éltek-haltak Istenért, Magyarországért mindhalálig."
(Amikor Tamás barátunk ez utolsó mondatának közepén tartott, a felhõk mögül kibújt a nap, amit késõbb többen is szóvá tettek.)

Az Emlékhely szentelési szertartása elõtt meghallgattuk még Széchenyi Szimóna szakmári általános iskolai tanulót, aki Gyóni Géza: „Amit szerettem volna" címû költeményét szavalta el. Ezt követõen lépett mikrofon elé az Érsek úr. Méltatta a kezdeményezés jelentõségét, beszédébe beleszõtte azt is, hogy Gyóni Gézával egy faluból származik. E kijelentése a rendezvény meghitt légkörét még személyesebbé tette.
A szentelési szertartást követõen az egybegyûltek érzékelhetõ lelkesültséggel énekelték el a Szózatot, együtt az iskolás gyermekek kórusával, majd Túri Tibor, trombita mûvész a „Szilenció" dallamával fújt „takarodót".
A jelenlévõk egy része ezután elindult az újteleki temetõ felé, hogy fejet hajtson a 15 honvédõ közös sírjánál. Közben újra hallgathatták Vesztergám Miklós gyönyörû tárogatójátékát. Ekkor lépett hozzám két hölgy és egy férfi. Mint kiderült, a Mandula keresztnévre hallgató festõmûvész hölgy, valamint bécsi illetõségû élettársa, Augustin, és a számára tolmácsolást vállalt hölgy egy nagy méretû akvarell virágcsendélettel óhajtotta kifejezni elismerését az Emlékmû kezdeményezõjének, sógoromnak. Elképzelésük az volt, hogy ajándékukat az ünneplõ közönség elõtt fogják átadni, ám ezt sem Jenõvel, sem velem nem tudatták, így e mozzanat nem kerülhetett be a „mûsor"-ba. Mivel Jenõ már eltávolodott az Újtelek felé igyekvõkkel, õ csak jóval késõbb, otthon értesült a meglepetésrõl.
Ezalatt Mandula és Augustin megmutatták ez Emlékhelytõl nem messze lévõ, általuk létrehozott Öregtényi Színmúzeumot, valamint a közeli - ugyancsak kezdeményezésükre újjáépített - csodálatos arányú kicsiny kápolnát, majd ideiglenes tartózkodásom helyére, sógoromék házához szállítottak. Ott a ház asszonya, Mariann és Jenõ édesanyja, Annuska, fogadtak, és mindannyiunkat, beleértve a három gyermeket, Klárát, Balázst és Andrist is, megvendégeltek. A kellemes hangulatú találkozás feloldotta a „meglepetés" elmaradása miatti bánkódást.
A kezdeményezés értékes hozadéka, hogy az „Emlékhely" létesítésében végzett közös munka, majd a nem várt méretû érdeklõdés az avató ünnepség iránt, olyan embereket hozott közelebb egymáshoz, akik ez ideig csupán formálisan, vagy még úgysem érintkeztek. Sok ilyen egyértelmû sikerre van szüksége nemzetünknek ahhoz, hogy kilábaljon abból a gödörbõl, amelybe a magyargyûlölõk taszították.
Dr. Vámos-Tóth Bátor
Bátor barátom fenti jókívánságaihoz csatolt összeállítását jó szívvel ajánlom olvasóim figyelmébe. A több évtizedes kutatómunka eredményeként feltárt hatalmas anyag és összefüggésrendszer cáfolhatatlan bizonyítéka összegzõ állításainak.
A Tamana-jelenségrõl már néhányszor közzétettem hosszabb-rövidebb írást. Ezek közül a Tájékozódó 1998/5. száma nyújt legátfogóbb képet e kutatás jelentõségérõl. A 66 oldalas füzet teljes terjedelmében e témával foglalkozik. Ízelítõt ad az akkor „még csupán" 7000 szavas Tamana Világszótár-ból. A 1400 szócikk adatain túl néhány kontinens és több sziget Tamana-térképén is bóklászhatnak az érdeklõdõk.
A jelenséggel összefüggésben elõadtam saját gondolataimat is. Ezek lényege:
Tekintve, hogy Földünkön szétszórtan ilyen hatalmas számban találhatunk azonos földrajzi megnevezéseket (ezek többsége a Kárpát-medencében is fellelhetõ), kézenfekvõnek tûnik az a feltételezés, mely szerint a földtörténet korai szakaszában az akkor élõ õsemberek azonos jelentéstartalmú hangzókat, és ezek társítását használták a jelenségek, ill. a tárgyak megnevezéséhez. A párizsi Sorbonne kutatócsoportja - Gosztonyi Kálmán irányításával - bizonyára hasonló megfontolás alapján végezte el a világ különbözõ nyelveinek összehasonlító vizsgálatát. Ennek során 54 nyelvi sajátosság felállításával keresték a nyelvcsoportok közötti hasonlóságokat-azonosságokat. A két évtizedes (1952-1972) munka eredményét francia nyelven tették közzé a Francia Nemzeti Központi Tudományos Kutató Intézet támogatásával (magyarra fordította Vállay Frigyes Károly, Duna Kiadó, Svájc). Ebbõl „A nyelvcsoportok alaktani és hangtani összehasonlító táblázata" c. fejezetet magam is közzé tettem az „Új magvetést! Példás elõdeink nyomdokain" c. könyvem függelékeként. Megállapításaik figyelemre méltóak és különösen hízelgõek a magyar nyelvre vonatkozóan. Munkájuk alapján azonban nem ismerhetjük meg a hangzók feltételezett jelentéstartalmát, sem az un. „õsgyököket".
Édesapámat az 50-es évek második felében ugyancsak foglalkoztatta a taglalt kérdés, noha az említett párizsi kutatócsoportról mit sem tudott. Elképzeléseit velem és antropológus unokájával osztotta meg (utóbbi jelenleg is él Kanadában).
Az egyre nagyobb teljesítményre képes számítógépek bizonyára ösztönözni fogják a fiatal kutatókat arra, hogy nekiveselkedjenek a Földünkön fellelhetõ több ezer nyelv olyan összehasonlító vizsgálatához, melynek célja akár a legmerészebb is lehet, elvihet az õsgyökök meghatározásáig, sõt, az õsnyelv körvonalainak felismeréséig. Magam a vizsgálódás általam elképzelt módszerét a Tájékozódó 1998/5 számának 65-66. oldalán az alábbiak szerint fejtettem ki:
Az összehasonlítás alapját képezõ szavakat (fogalmakat, megnevezéseket) úgy választanám ki, hogy közöttük szerepeljenek azok, amelyeket már az õsembereknek is használniuk kellett az egymással való érintkezés folyamán. Ilyenek az emberi és az állati test, valamint a növények legjellemzõbb alkotóelemeinek nevei, továbbá az ember érzékszervei által felfogható jelenségek-állapotok-mozgások megnevezése.
Abból a feltételezésbõl indulok ki, hogy a legõsibb hangzóhasználat azon emberek nyelvében-beszédjében õrzõdhetett meg leginkább, akik a civilizációval nem érintkezõ törzsek közösségében élnek és még ma sem rendelkeznek írásbeliséggel. A vizsgálat elsõ szakaszában tehát a törzsi nyelveket térképezném fel. Tenném ezt már csak azért is, hogy az emberiség nyelvemlékei abban a formában maradjanak fenn, amelyet még nem befolyásolt a civilizáció.
Valószínûnek tartom azt, hogy a hangzóknak volt meghatározható egyedi jelentéstartalma már a beszéd kialakulásának kezdeti szakaszában, és, hogy ezt a jelentéstartalmat az õsnyelv létrehozóinak ismerniük kellett. Úgy vélem, hogy a folyamat hasonló lehetett az állatok hangjellegû érintkezési eszközének kialakulásához, azaz, noha az egyedek a felmenõiktõl tanulják meg a „nyelvet", a származási sor elején lévõ egyednek azonban nem volt kitõl megtanulnia, így génjeiben kellett birtokolnia e tudást.
A programnak arra kell választ keresnie, hogy a néhány ezer õsfogalom tekintetében hány olyan nyelvet talál, amely az adott õsfogalmat azonos hangzókkal fejezi ki. Az azonosság lehet egy, két, esetleg három hangzó, azonos vagy eltérõ sorrendben. Optimális esetekben eljuthatunk oda, hogy az azonosság egy-egy hangzó és fogalom tekintetében több nyelvnél egybe esik. Ily módon megközelíthetõvé válhatna egy-egy hangzó õseredeti jelentéstartalma.
A megnevezések azonosításához olyan személyek segítségét célszerû igénybe venni, akik az adott törzs nyelvét és valamilyen írásbeliséggel is rendelkezõ nyelvet ugyancsak beszélnek-értenek. A megnevezéseket nõ és férfi által kiejtve egyaránt rögzíteném, mind hangilag, mind képileg (a szájmozgás megfigyelése céljából).
Következõ csoportként az olyan törzsi közösségekben élõktõl gyûjteném be a megnevezéseket, akiknek már van civilizációs kapcsolatuk, de még nincs írásbeliségük. Harmadik csoportként következnének azon törzsek, akik már rendelkeznek írásbeliséggel. Utolsó csoportként következne az összes többi nyelv.
Az összevetés alapját képezõ néhány ezer õsfogalom jelentõs hányada a magyar nyelvben - a távol-keleti nyelvekhez hasonlóan - egy tagú, 2-3 hangzóból álló szó. Ez feltételezhetõvé teszi azt, hogy nyelvünk valóban sokat õrzött meg az õs-etimonokból (õsgyökökbõl). AÊkutatáshoz társakat pedig célszerû elsõsorban a Távol-Keleten keresni.
Fentiekre tekintettel megkíséreltem elõsegíteni a japán nyelv tanulását-tanítását Hazánkban. Ilyen céllal 1994-tõl kezdve eredményesen tárgyaltam a Japán Külföldi Önkéntes Szolgálat magyarországi igazgatójával, Siraisi Kacumi úrral, a megkeresett hazai tanintézetek azonban nem éltek a felkínált ingyenes oktatás lehetõségével. Az érdekek nyilván azt diktálják, hogy tárgyalásainkhoz segítõkként másokra szoruljunk, így biztosítható a kiszolgáltatottságunk.

Szabó Béla

Bélával mintegy évtizede vagyunk baráti kapcsolatban. Írásiból néhányat már korábban is közzétettem. Elõször a Csodaszarvas címû szamizdatban, melyet akkor egy húsz év körüli fiatalokból álló csapat készített Tatán, Bohács Katica irányításával. Õket nyolc évvel ezelõtt úgy ismertem meg, hogy unokaöcsém, dr Papp Imre, odaadta Katicának az „5 évezred történéseirõl 50 oldalon" címû könyvecskémet. Ebben a „10 kérdés érettségizõkhöz" megnevezésû, írásos diákvetélkedõ elõkészítésének és lebonyolításának eseményeit-eredményeit ismertettem. A pénzdíjas vetélkedõ költségeit a „Harmadik Évezred Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány" biztosította (a szervezési munkát mint ügyvezetõ, magam végeztem).
Az említett csapat kérését teljesítve utaztam Tatára, ahol a beszélgetés résztvevõinek létszáma csak este csökkent le, amikor a környezõ településeken lakóknak az utolsó buszt kellett elérniük. Szûkebb körben még Imre lakásán folytattuk a társalgást. Ekkor ismertem meg a Csodaszarvas elsõ két számát. Javasoltam Katicának, hogy fedezem a szamizdat kiadási költségeit abban az esetben, ha tartalmát együttesen fogjuk kialakítani. A kiadvány további 5 számát Budapesten nyomtattam ki több száz példányban. Ezekben - a kis csapat és saját írásaim mellett - olyan barátaim írásait jelentettem meg, mint Vámos-Tóth Bátor, Simon Endre, Paposi-Jobb Andor, Szabó Béla, Bíró József, Radics Géza, valamint az általam igen nagyra értékelt, néhai Padányi Viktor. A kiadványt sok barátom kapta meg itthon és külföldön.
Egy idõ után néhány Nyugaton élõ barátom azt javasolta, hogy indítsak el saját kiadványt. Javaslatukat elfogadtam és létrehoztam a „Tájékozódó" címû idõszakos kiadványt. A Csodaszarvas megszûnt, de Katica mellettem maradt. Mozgásszervi betegségembõl kifolyólag kezeimet megmûtötték, így arra kényszerültem, hogy írásaimat „tollbamondás"-szerûen vessem papírra, s ebben Katica máig a segítõtársam.
Béla barátom írásaiból a Tájékozódóban is megjelentettem néhányat. Most pedig munkásságának összegzését juttatta el hozzám az alábbi kísérõ sorokkal:

Az összegzés 20 A/4 oldal terjedelmû. Pár hónappal elõbb kaptam tõle egy rövidebb változatot. A kettõ - lényegét tekintve - azonos, így a tömörebb változatot ismertetem:

ISTEN JELENÉSEK
Az elsõ „M" nép
Elõszó

Földünkön a halemberhez és a barlangi életben tengõdõ õsemberekhez ismeretlen helyrõl földre szállt egy elõrehaladott, tehetséges népcsoport. Õk tanították meg a földi õsembereket a beszédre - a szógyökökre. Nevük „M" volt. Hol megjelentek, hol eltûntek, ezért õket TÜNDÉREKNEK nevezték el.
Fõvezérük „P" volt. Az Isten neve AR volt (R). A Földön kialakult Elsõ csoport neve „F:" Fej az AR istennévvel - FEJAR/FEJÉR. Az Istent NAPBOLYGÓ világképben képzelték el. Ezért a Felségjelvényük az izzó FEHÉR SZÍNÛ NAPKORONG volt. Késõbb a NAPKORONG SÁRGA SZÍNÛ-vé vált. Fejkoronájuk, a kezdeti halemberekre emlékezve, FEHÉR SZÍNÛ HALFEJHEZ hasonlított.. Elnevezték FELSÕ KORONÁNAK. A Földön az elsõ hazájuk a földre szállás tengerpartján volt; Eritreában és a Nílus-folyó felsõ folyásánál. ELSÕ TÖRZS - Hon-i, Hun-i törzs.
"P" fõvezér neve PAT azaz BOT, BOTOS, Jogarbotos volt, mert az „M" népet, az „M"-népcsaládot, a nemzetet PAT király vezette. Nemzetvezér volt és NEM TÖRZSVEZÉR. Fejkoronája VERES volt, melyet az I. Fejar/Fejér törzs koronájával egyesítettek. Országa a Nílus-folyó deltájában feküdt: BOTHON. E terület napjainkban is BOTHON, a JOGARBOTOS KIRÁLY országa. Felségjelvénye a VERES HOLD.
Függetlenül a késõbbi idõkben kialakult TÖRZSEK nagy létszámától - mindig egy-egy PAT/AR istennévvel ARPAT király vezette a nemzetcsaládot a meghódított földre: a Közelkeletre, Ázsiába, Európába. A nappali és az éjjeli idõszak változása miatt az I. törzs (HUN-i törzs) vagy FEJÁR / FEJÉR TÖRZS színe FEHÉR volt, az „M" nemzet neve FEKETE volt az éjszaka sötét színe szerint.
A 3 éves Elõzetes Hadjáratok után, 891-894 végéig, Árpád, Ond Abával közösen, legyõzött 6 kiskirályt, Mén Marótot is, és az északi bolgárokat a Bodrog-folyónál. E gyõzelmek eredményével PUSZTASZEREN ORSZÁGGYÛLÉST tartottak - Egyiptomból származó fehér magyarokkal. Ott jelölték ki a beérkezõ 8 M törzs letelepedési helyét. (J. BROWRING nyelvész az „M" NYELVET az Isten IGENYELVÉNEK nevezte, önálló nyelv, nem kölcsönzött másoktól semmit - írta.)
Az évezredeket átugorva láthatjuk, hogy ÁRPÁD FÕVEZÉRNEK igaza volt 892 és 895 évben, amikor a Kárpát-medencét M, MA, MAGAR országnak nevezte és OND ABA törzsvezér jogtalanul akarta az új országot a HUNOK nevére, azaz TÖRZSNEVÉRE elnevezni. Kísérlete érdekében harcba szállt Árpáddal és túlerõvel megölte õt a Szomotor-Kövesdi BUS Mezõn 895. aug. 14-én.
A tündérek NEM TÛNTEK el a földrõl, szellemi lényük idõnként megjelenik a jó emberek elõtt. Az õsi M / MA / MAGAR népüket megõrzik a világ végéig és Természeti Változásokkal elõsegítik a MA / MAGAR nép fennmaradását.
Az M / MA / MAGAR nép „M" nevét megtalálták Spanyolországban egy múzeumban, valamilyen edénybe karcolva, valamint a Szolnoki Damjanich J. Múzeumban, egy vizeskorsó törött részén.

Kedves Testvéreim! Terjesszétek a mellékelt 3 oldalas felderítésemet.
Szabó Béla
látnok
Kanada, 2004. aug. 14.
Isten-, Jézus- és Árpád-jelenések
Az elsõ „M" nép

Hét évtizedes történelmi felderítésemet és kiszerkesztett értesítõimet három oldalas felhívásban nehéz összesûríteni. Kényszerbõl írok, mert a kiadott kézirataimat megcáfolták, plagizálás útján kiforgatták, valótlan eseményeket is szõttek bele és ezzel hitelemet rontották. Megvigasztalták egymást, hogy majd lemaradnak ezek a kisírók!
Kisíró vagyok a sok ezer közül, de nem hallgathatok el, mert ISTEN-, JÉZUS- és ÁRPÁD-jelenéseket írok. Istentõl 7 vagy több, Jézustól kettõt, Álmostól kettõt, Árpádtól 65 jelenést kaptam. Árpád utolsó csatahelyének körzetében, három községben élt rokonaimtól szájhagyományokat gyûjtöttem, melyeket Isten- és Árpád jelenéseivel, azoknak értelmi részével kiegészítettem. Írtam egy könyvet és hét értesítõt.
Mi, magyarok, a földre szállt értelmes „M" népektõl származunk. Származtunk egy bolygóról, amikor elõdeink a HALEMBEREKBÕL kialakult barlangi népek közé leszálltak. Õk az „M" népek nyelvére, annak szógyökeire megtanították a barlangi népeket. E kort õk TÜNDÉR KORNAK nevezték el, mert HOL MEGJELENTEK - HOL ELTÛNTEK! Õk vezették a földre szállást Afrikában, annak ikerföldjén, Dél-Amerikában és Elõ-Ázsiában, majd Afrikából „MA", azaz „MU" földrészre. (J. Churchward a „MA"-t „MU"-nak transliterálta, helytelenül.)
Isten jelenésébõl megtudtam, hogy a NAGY-NAPRENDSZERÜNKBEN van egy KIS-NAPRENDSZER, és annak UGIHON-OROSZLÁNFÖLDJÉN élnek az „M" népek, és ugyanott élnek a szellemlények; a volt földi hõsök, mártírok, valamint az Istenben hívõ, volt földi népek. A Földön meghalt, hitetlen és elkárhozott emberek szenvedésben élnek.
Én, aki a Jelenéseket az Istentõl kiérdemeltem, kötelességemnek tartom megírni népünk eredetét, mert ELSÕK voltunk a Földön a nyelvünkkel, tettrekészségünkkel, védelmi harcunkkal.
OROSZLÁNFÖLD helyét 24 évig hiába kutattam a térképeken, nem találtam. 1996-ban az ûrkutatók beszámoltak a TV-ben arról, hogy a NAGY-NAPRENDSZERÜNKBEN van egy TÜZES BOLYGÓ, annak közepén egy EGYENLÕSZÁRÚ KERESZT, messze a NAPBOLYGÓNK mögött. Jelenésbõl tudtam, hogy az OROSZLÁNFÖLD JEGYE a TÜZES KERESZT. Így tudtam meg a „MA" KIS-NAPRENDSZER helyét, melynek közepén áll a TÜZES KERESZT. Ez volt a „MA" népek ELSÕ hazája. Onnan repültünk le, elõttem ismeretlen módon. Az ott élõ szellemlények, akiket a földi népek TÜNDÉREKNEK neveztek, megjelennek a földünkön kétféle alakban.
1. Alakjuk a sûrû levegõhöz hasonlít, tehát színtelenül. Szájuk nincs… Telepatikus gondolatátadással értesítik a Földön az arra kiválasztott embert. Engem is. Én visszafelelek Árpádnak.
2. A jelenéseknél Árpád szellemi alakja belemegy a közelben dolgozó ember testébe, és a dolgozó ember helyett Árpád jelenik meg a régi földi színeiben, saját, régi hangján beszél hozzám A földi munkásember semmit sem tud arról, hogy a saját hangja helyett én Árpád hangját hallom - így ismertem meg Árpád hangját, mozdulatait. Ekkor rájöttem arra, hogy az elõttem álló ember Árpád hangját, mozdulatait vette át. Két perc múlva Árpád kilép a dolgozó ember testébõl, és egy lépés után eltûnik. Sokszor így kaptam tõle értesítést. A MI nyelvünkön beszél, a MI kimûvelt tájszólásunkkal. Láthatatlanul, óriási hangon ordít, hosszan elnyújtva Bééélllaaa nevemet. Nappali jelenésénél a száját nem láttam.
Alakja kaukázusi, igen szép ember volt, haja szõke, dús, szeme szürkéskék, magassága 170 cm. Álmos 175 cm magas, barna, szeme sötét, jobb lába a térdnél kidõlt. A harcosok 155 cm!, ahogyan egyszer a kísérõjét láttam. „27" éves volt. A Szomotor nevû település keleti részén levõ BUS MEZÕN csalták tõrbe és 108 testõrével együtt ott halt hõsi halált az OND ABA nagy létszámú csapataival vívott harcban..
A „M" / „MA" nép földre szállása után, sok évezreddel késõbb, Egyiptomról a következõket írta GARDINER H. Alan történész: „Az önálló vezetésû (autochtonus) Egyiptom elsõ királya PAT volt, utána Osiris és Horus következett." (lásd Dr. Baráth Tibor „A Magyar népek õstörténete", 3. kötet 165/38.) - Budge E. A. Wallis, L. Woolley - Maspero G., stb. Pat jelentése: BOT, BOTOS, JOGARBOTOS. Onnan ered az a név; az „AR" istennévvel ARPAT, ARBOT, BOTÁR. Onnan ered a HON-HUN-i törzs név is, a FEJ, FEJAR azaz ELSÕ törzs. Pl.: FEJÉRVÁR, FEJÉR MEGYE, ELSÕ MEGYE Erdélyben és Budapest-Balaton között. (Anonymus tévedése: a FEJÉR: ELSÕT FEHÉRNEK írta (ALBA-ként).
A „MA" név további vándorlása: MA/MU földrész, Afrika, Dél-Amerika, Közel-Kelet, Ázsia. A földre szállás fõvezére PAT volt, a második törzs királya a Nílus-folyó deltájában, koronája VERES volt. Az Elsõ HON/HUN törzs Eritreában és Szudánban maradt, koronájuk az izzó FEHÉR korona, melyet egyesítettek Árpád VERES koronájával. Késõbb Egyiptomból foglalták el Ázsiát és Európát.
A földre szállás területérõl ELÕSZÖR foglalták el a földi ÕSHAZA területét - a 3 HEGYRENDSZER KÖZÉT: az Afrikai Középhegység, a Himalája és az Alpok 8x8x8 ezer km-es óriási földjét, a 4 folyó közét: Nílus, Duna, Eufrat és az Indus területét. Innen ered a MAGYAR NEMZETI CÍMER. A 3 hegy és a 4 folyó. A 7 csíkos sávok alatt van a 8-ik rész: a földre szállás tengeri öböl.
A sok ezer éves vándorlás alatt a HON/HUNI törzs világhatalommá erõsödött ATILLA haláláig. A vándorlások idején a „M" törzsek létszáma 108 volt. Ez a létszám szimbolikus maradt, mert pl. Árpád testõrsége is 108 fõbõl állt. Magyar Adorján író, történész csak 16 törzsnevet talált meg (ld. „ÕSHONOSSÁG", 449. oldal)
A „M" MAGAR népnév GYÛJTÕNÉV volt. Álmos törzse ugyanezt viselte. A HUNOK a Gyûjtõnévben HUN törzsbeliek maradtak.ÊAz „M" nagycsaládnak csak EGY neve volt és KÉT KRÓNIKÁBAN ez így maradt fenn: „A MAGAR NÉP, MAGAR NÉPCSALÁD". HUNORTÓL N E M származott népcsalád, csak ELSÕ TÖRZS.
Anonymust okolom a hiányosságért, mert kihagyta Árpád ELÕZETES HADJÁRATÁT a Krónikájából. Abból megtudtuk volna, hogy Álmos KÉTSZER nõsült: Nyék törzsbõl és a Kürt vagy a Gyarmat törzsbõl. Az elsõ házasságából született Leél és Kusaly, aki a Kurszán nevet vette fel Perzsia-Korasszánból. Két fõvezére volt a NYÉK törzsnek: Leél és Kurszán. Leél meghalt a bolgár háborúban. Kurszán bizánci diplomata volt, MAGAR ÁLLAMFÕ, NAPKIRÁLY, ezért Anonymus kihagyta a Krónikájából. Árpád a Kürtgyarmat törzsbõl született igen késõn, 868-ban. A Kárpád-medencében 6Êkiskirály zsarolta az õslakókat. A Tisza-Bodrog területén 80 éve bolgárok uralkodtak, a Nyitra völgyében Szabar és utódai, a Vág folyónál I. Szvatopluk, a Balaton nyugati részén Braszláv.
A három hadjárat idején - 892-894 - valamennyi törzs, Atilla dicsõségére emlékezve, HUN Országot akarta megalapítani.
Árpád 892-ben felszabadította a karpodárok fõvárosát, UNGVÁRT és a TÁLTOSOK hagyománya szerint Árpád „MA", MAGAR Országnak nevezte el Ungváron a Kárpát-medencét. OND helyettes fõvezér HUN országot akarta megalapítani. Ond titokban összeesküvést szõtt Árpád ellen. Meghívta az ERÕS hegyre (Királyhelmec), majd az odaérkezett Árpád és108 testõre ellen orvtámadást indított Szomotor keleti részén, a BUS MEZÕN, ahol Árpád hõsi halált halt MAGAR országért. A felszámolási harcban a Kievbõl érkezett Álmos meghalt a Szomor-i (Szomotor) kõsziklás dombon. Ond lázadását Zemplénnél leverték 895. december 22-én,., a NAP ÚJJÁSZÜLETÉSE napján (a harc 895 aug. 14-dec. 22-ig tartott). Ondot lefejezték a Zemplén-i Szélmalom dombon. Ezt a sírhelyet találták meg a szlovák régészek. A magyar régész, Fettich Nándor, „ÁLMOS SÍRJÁ"-nak nevezte el 1964-ben. Áruló társa a Budavári vagy Budinszki Béla, aki Magyarországon született, Budapesten tanult, régész volt és 1946. évben repatriált Szlovákiába Budinsky Kricka Vojtech néven. Zemplénben találkozott barátjával,Fettich Nándor. Ketten hamisították meg az 1962. évben talált FEJEDELMI SÍR SZEMÉLYAZONOSSÁGÁT, az OND fõvezérhelyettes, lefejezett lázadó sírját, és az 1964. évben érkezett Fettich Nándorral a talált sírt „Álmos sírjá"-nak nevezték el. Errõl Fettich N. német nyelvû elõadást tartott Pozsonyban. Zemplénben meghirdette, hogy Álmost megölette a fia, Árpád. Árulását megírta Lukács József kassai régész barátom „A Zempléni Ó-Magyar Sírhely" címen, melyet 1994. évben elküldött nekem Kanadába. Kassán elõzõleg találkoztam vele a lakásán. A könyv ismerete után számomra nyilvánvaló, hogy Fettich N. magyar régész áruló volt Budinszkival együtt. HAZUG TÖRTÉNELMET írtak nekünk. Hat (6) régésztársa nem fogadta el Fettich N. elméletét. Lukács J. könyvével több pontban bizonyítom Fettich árulását.
A Zempléni sírról én is írtam több újságcikket, de a szlovák régész könyvének sok ezer példányú terjesztésével szemben EDDIG az én felderítésem hiábavalónak bizonyult.
Történészeink, íróink sokasága Árpád halálát 907. évre jelöli, ahol elesett a POZSONY-i csatában. Én ezt 895. aug. 14-re jelöltem Szomotor-Köves BUS MEZÕJÉN, ahol 7 Isten- és 18 Árpád-jelenést kaptam. Kanadában már 65 jelenésrõl számolhatok be.
A három akadályozó: Fettich-Badiny-Berzy szembenállása miatt én tovább folytatom a JELENÉSEK és SZÁJHAGYOMÁNYOK terjesztését, és Istentõl származó kötelességteljesítésemet nem hagyom abba.
Záró nyilatkozat. Árpád korai haláláról, súlyos sebesülésérõl a katonai fõiskolán, a Ludovikán tanították, hogy „Árpádot a Honegyesítés kezdetén, az elsõ hónapban EGY VEZÉR LÁTOGATÁSRA MEGHÍVTA; TÕRBEEJTETTÉK, ahol SÚLYOSAN MEGSEBESÜLT. Azt, hogy KI VOLT A LÁZADÓ VEZÉR, HOL TÖRTÉNT a TÁMADÁS és MIÉRT; azt nem tudták" - mondta Korponai Miklós vezérkari szds.( 1954 Toronto). Esze Ambrus író a Kanadai M. Újságban 1969. nov. és 1970. jan. írta, hogy „Árpád meghalt a Honfoglalás kezdetén a Kárpátokon belül".
ÁRPÁD táltos volt, hadvezér, honegyesítõ. Tudta, hogy „M", „MA", „MAG" az õsnevünk - az „AR" istennévvel „MAGAR" nép egy bolygóról. Ezért nevezte el a Kárpát-medencét MAGAR ORSZÁGNAK. OND ABA Atilla dicsõségére emlékezve az új hazát a HUNOK „TÖRZSNEVÉRE" akarta elnevezni. Árpád ÉGI SZÁRMAZÁSÚ NÉP, NEMZETI „M", „MA", „MAG" névre nevezte el Ungváron. Ezért ölték meg. A nemzet „M" neve mellett a HUN TÖRZS NÉV csak katonai szolgálati nevet jelent. Tehát Árpádnak volt igaza a Kárpád-medence MAGAR elnevezésével.
Elsõk voltunk a Földön és MA-MU földön, - megmaradunk örökké a Kárpát-medencében. Háború nélkül - Természeti Változások útján.
Kanada, 2004. aug. 14.
Szabó Béla
Látnok

Liselotte

Különbözik a többi írástól ez az írás is, de másként, mint a „Jutka". Ebben az esetben a megszakítás nélküli idõtartam csaknem négy évtizedes, és annak kezdetekor már mindketten közelítettünk a negyedik „X"-hez. Ezen kívül itt két család barátságáról van szó. Olyan barátságról, melyben természetes lehetett pl. az, hogy az elsõ önálló lakásomba történõ átköltöztetés külföldi kiküldetésem alatt, holmijaink nagy részének személygépkocsijukon való átszállításával bonyolódott le. Vagy, hogy hétvégeken, kora reggel, gyakorta ébresztettek fel bennünket, és vittek el valahová kirándulni.
Az ilyen kirándulásokba az is beleférhetett, hogy kétpárevezõs kielbootjukban áteveztek velünk a Duna túlpartjára, amitõl feleségem infarktus közeli állapotba került, mert úszni nem tudott és így rettenetesen félt minden olyan víztõl, mely combközépnél feljebb ért. Ha otthonukban láttak vendégül bennünket, úgy a díszes terítéken túl, helyünket kis kártyára írt nevünk jelölte meg. Feleségem szerencséjére, az én viszontagságos életemben megszokhattam azt, hogy bárhol, a térdemre helyezett tálcáról is jóízûen falatoztam, ha éppen nem kínoztak epe- vagy hasnyálmirigygörcsök.
A sok közös fényképbõl kettõt választottam. Az egyik a csónakjukat tároló épület parkjában készült. Elõtérben elterülve, Kanadában élõ nõvérem végzi a forró napon történõ súlycsökkentést. A kép hátoldalán látható felirat szerint: „Ki tették a holtestet az udvarra" - feleségem jó humorérzékérõl tanúskodik, aminek értékét az sem csökkenti, hogy írásában két hibát is ejtett (viszont akcentus nélkül beszéli a magyart, és ez elég ritka jelenség egy Kijevbõl 20 évesen érkezett hölgy esetében, aki korábban nem hallott magyar beszédet). A másik képen Liselotte és Béla, Robi nevû fia menetel a kivégzõhely felé, mögötte egyik (hamis)tanúként én vigyorgok Béla irányába, a két feleség pedig elmerülten társalog, mintha az eseményhez semmi közök sem volna. Béla mellett az apósa látható.

Jutka

Ha lehet sorstalanság, úgy bizonyára lehet sorsszerûség is. A magyar családtörténetek ez utóbbira nyújtanak olyan példákat, melyek egyúttal korrajzokra késztetnek. Jutkáék családtörténete is ilyen.
Édesanyja Észak-Alföld egyik kisvárosában, pedagóguscsaládban nevelkedik, így sokirányú érdeklõdés alakul ki benne az önmûvelés több területe irányában. A Tanácsköztársaság idején iskolaigazgató apja a városka oktatási bizottságát vezeti. A bukás után letartóztatják, de rövidesen elengedik. Viola néni elbeszélése szerint, apja fogva tartása idején töltött káposztát vitt a fogdába, ami idõközben kihûlt. Apja kérte az étel megmelegítését és ezt fogvatartói teljesítették (ezen apró mozzanathoz késõbb visszatérek).
Jutka édesapja részt vesz az elsõ világháborúban, megjárja az orosz fogságot, majd vitézzé avatják. Egyébként erdélyi szász család sarja, így nem csoda, hogy a fegyveres testületeknél találja meg a hivatását. Házasságuk után Debrecenbe irányítják, onnan pedig Ungvárra helyezik, de még a második világháború kitörése elõtt nyugdíjazzák. Abban a házban laknak, melynek elsõ emeletén ugyanolyan lakást bérelnek a szüleim.
A szovjetek megérkezése után Jutka édesapját letartóztatják. A munkatáborban hasznosítja a korábbi hadifogságban megtanult mûbútorasztalosi mesterséget (amit hobbyként e fogságát követõen is mûvelt, otthonát saját készítésû, berakásokkal díszített bútorokkal rendezte be). Ez segíti abban, hogy megnövelje túlélési esélyeit (díszdobozokat készít a fogvatartóinak). Úgy szabadul, hogy az állambiztonsági szerv beépíti. Ezt halála elõtt mondta el. Megemlítette azt is, hogy azért nem ellenkezett, mert tudta, hogy e vállalás nem teljesítéséért csupán 3 év börtönbüntetéssel sújthatják, az idõtartamot pedig jó munkával lerövidítheti. Utána viszont - megbízhatatlansága miatt - többé már nem fogják zaklatni. Az ítélet alapjául az a vád szolgált, hogy megszegte a hallgatás tilalmát. A tárgyalás során „fecsegését" olyan személyek tanúsították, akiket csak látásból ismert (nyílván õket is beépítették).
Mint azt az „Elöljáróban" c. fejezetben említettem, Jutka az 50-es évek derekán, magyarországi rokoni látogatásából ugyan visszatért férjéhez Ungvárra, arról azonban nem mondott le, hogy megvalósítsa az Anyaországba történõ átköltözést. Férjének - katonaköteles korú sebészorvosként - nem sok esélye lehetett arra, hogy a SZU-ból kiengedjék, de megpróbálkozott azzal, hogy ezt valamivel elõsegítse. Orvos édesapja valamikor kikísérletezett egy olyan szérumot, amelynek a mellbe juttatása révén rákos sejtburjánzáshoz hasonló daganat hozható létre. Ezt a szérumot használta fel önmagán, sikeresen, mert rákbetegként vették nyilvántartásba. Noha tettét csupán szûk baráti körben dicsekedte el, arról mások is tudomást szerezhettek. Amikor az áttelepülési kérelmet elindították, az illetékesek olyan helyzetet teremtettek, mely távozásuk meghiúsítását célozta. A rák-ügy ugyan nem volt bizonyítható, de találtak olyan beteget, aki hajlandó volt tanúsítani azt, hogy mûtétje elõtt az orvos meghatározott összeget kért tõle. Ezt pedig - ott és akkor - börtönnel büntették.
Megtörtént a letartóztatás és a vádemelés. Jutkát azonban fondorlatos észjárással ajándékozta meg a Teremtõ. Kapcsolatot talált az ügyészséghez és megtudta a vád tanújaként szerepeltetni kívánt személy nevét. Az illetõt felkereste és rávette arra, hogy vallomását vonja vissza. Mondja a tárgyaláson azt, hogy a hálapénz-ügyet azért találta ki, mert csak így kaphatott a feleségétõl olyan összeget, amelybõl ivótársainál rendezhette a tartozását. A bíróság felmentõ ítélete dacára, a több hónapos fogva tartás miatti tekintélyvesztés kívánatossá tette azt, hogy férje szülõföldjére költözzenek.
Pár év elteltével onnan kísérelték meg az áttelepülés megvalósítását. Ehhez a magyar oldal fogadókészségét is meg kellett szerezni. Jutka úgy gondolta, hogy anyai nagyapjának a Tanácsköztársaság idején történt fogva tartása jó alapot nyújthat ehhez. Felkereste az alföldi kisváros pártbizottságát, és sikerült beszereznie tõlük olyan tanúsítványt, mely szerint a nagyapja és családja komoly meghurcoltatásokat szenvedett el a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt. E tanúsítvány hiteles másolatát csatoltam ahhoz a kérelemhez, melyet a SZU akkori vezetõjének címezve fogalmaztam meg. A kérelemnek helyt adtak, és Jutkáék a 60-as években átköltözhettek Magyarországra. A szovjet-grúz oldalon ezt egy magas beosztású személy segítette elõ, akinek viszonzásul átadták lakásukat és bútoraikat.
Jutka férjének emellett vállalnia kellett az együttmûködést is az állambiztonság megfelelõ szervével. Õ ugyancsak röviddel a halála elõtt avatott be engem e titokba. Megemlítette olyan, volt baráti körömhöz tartozó személy nevét is, akivel „szolgálattétel" közben, az adott épület WC-jében találkozott (az illetõt csak látásból ismerte).
Jutka örökölte édesapja iparosi adottságait is. Duna-parti nyaralójukat saját kezûleg építette, csupán egy segédmunkás közremûködését vette igénybe. Az épület földszintjének csaknem teljes területét elfoglaló, közös légterû nappali és konyha-étkezõ padlóját olcsón megvásárolt márványlap-töredékek felhasználásával készítette el úgy, hogy a mûvészien összeválogatott töredékekbõl azonos méretû keretbe foglalt lapok alkotják a burkolatot. E helyiség falaira a magyar díszítõmûvészet elemeibõl kialakított pannót festett fresco-technikával. A padlástérbe 3 háló, közlekedõ és WC-zuhanyozó került. E nyaralót, valamint bel-budai szövetkezeti lakást adott cserébe egy ugyancsak bel-budai, kertes családi házért, így növelve meg a család életterét. Elhunyta után e ház eladásával nagyobb vidéki házat vásároltak, amelyben fiai családot alapíthattak.
Egy évtizede temettük el Jutkát az általa meghatározott „forgatókönyv" szerint (kísérõ zeneként is az általa kiválasztott mûvek hangzottak el, az elhantolás élõzene hangjaira történt). Élete végéig testvéri kapcsolat-szeretet fûzött össze bennünket. Nõvére a háború befejeztével repülõtiszt férjével Argentínába került, ahol fiatalon hunyt el. Így nem csupán a soha nem létezett bátyját helyettesítettem, hanem korán elveszített nõvérét is. Sajnos, figyelmeztetéseimet egészségtelen életmódjára vonatkozóan mosolyogva hallgatta. Amikor a nagy baj kiderült, fogadkozott, hogy mindent megtesz, amit javasolok. Már késõn.
Ez a kis korrajz érzékelteti azt, milyen bonyolult dolog olyan családnak visszakerülnie abba az Anyaországba, ahol egyébként az anyai ág valamennyi tagja született.. Közszereplõink ennek ellenére hallatják azt a dicstelen szöveget, mely szerint azok kaphatnak magyar állampolgárságot, akik felmenõik magyar állampolgárságát igazolni tudják. Sokadszor írom le, hogy ilyen dokumentum megszerzésére nem minden magyarnak nyílt lehetõsége, miközben olyan személyek kaphattak magyar állampolgárságot, akik nem csak, hogy nem magyarok, de még ellenszenvvel is viseltetnek irányunkban. Nagy könnyelmûségnek tartom az efféle szövegelést és magatartást, mert beláthatatlan következményei lehetnek.
Ami pedig az állambiztonsági szerveket illeti, azokat átkeresztelték nemzetbiztonságiakká. Feltehetõen rokonszenvesebbnek ítélték azt a nevet, amely szerint e szervek nem a polgárok által egyre kevésbé kedvelt államot, hanem inkább a benne élõket, és azt munkájukkal eltartók biztonságát védelmezik. Jó lenne, ha végre nem csak a megnevezésben, hanem a valóságban is ezt tapasztalnánk. Tartok azonban attól, hogy ehhez néhány nemzedéknyi idõ szükséges, mert egyelõre a pártállami beidegzõdések makacsul tartják magukat.

Zína

Az „Elöljáróban" olvasható megismerkedésünk történetének az a változata, mely az én emlékezetemben raktározódott el. Ettõl természetszerûleg eltérõ az a változat, ahogyan Zína õrzi kettõnk kapcsolatát. Ugyanezt az eseménysorozatot másként élték meg Zína szülei és azon barátnõi, akikkel megosztotta az élményeit. A „valóság" tehát igen sokféle, ez teszi színessé az életet. Alább majd olvashatjuk Zína visszaemlékezését, pontosabban abból annyit, amennyire megengedte magának a kitárulkozást. Írása alapját egy olyan napló részletei képezik, melynek vezetését 12 éves korában kezdte el.
Írása lehetne olvasmányosabb, ha kísérõlevelét is közzétehetném. Ez azért nem történhet meg, mert abban írja le vajúdását a kitárulkozás mértékét illetõen, s mivel alapvetõen szemérmes, magánéleti titkait nem kívánja megosztani a nyilvánossággal. Jelentéktelen, de jellemzõ apróság, hogy a köztünk lévõ 8 évnyi korkülönbség - születési adataimat nem ismervén - 9 évként rögzült a tudatában (tehát, a valóságosnál is nagyobbnak érzékelte).

Legszebb gyermekéveim

Az 1946-os év törést jelentett gyermekkoromban. Nevelõapámat Nyugat-Ukrajnába küldték a szovjet hatalom megerõsítésére, és édesanyámmal elutaztunk hozzá. Addig nagyvárosban éltem.
Ungvár abban különbözött az elõzõtõl,, hogy kicsiny, szép és otthonos volt. Az egymástól eltérõ külsejû, egy-két szintes és igen rokonszenves épületeket nevelõapám „családi házak"-nak nevezte.
A házban, ahová elhelyeztek, az egyik lakásban lakó család fogadott bennünket. Számomra különös nevük volt: Anna néni és János bácsi. Szüleim utána megmagyarázták, hogy ez megfelel a nagymamának és a nagyapának. Igen jó emberek voltak. MegbarátkoztunkÊvelük. Kiderült, hogy van egy ugyancsak János nevû fiuk, aki jóval idõsebb volt nálam. Tetszett nekem, noha õ lekezelõen tekintett rám.
Türelmetlenül vártam az iskolaév kezdetét, miután beírattak a 3-ik osztályba. Micsoda különbség volt az új osztálytársaim és a kharkoviak között. Itt valamennyi kislány szép, barna formaruhába öltözötten, loknis frizurát viselt, hatalmas masnikkal. Szinte mesebeli látványt nyújtottak. Osztálytársaim nagyon barátságosak voltak. Érdekesen és vidáman zajlott a tanulás. Különösen a szüneteket élveztük, amikor kis elõadásokat rendeztünk. Aztán valamennyien beiratkoztunk a balett órákra, ahol én a szólista szerepét töltöttem be.
Akkorra már megbarátkoztam Jánossal, aki megtanított úszni, otthon foglalkozott velem, balett- és akrobatikus elemeket gyakoroltunk. Büszkélkedtem azzal, hogy felnõtt és jóképû tanítóm van. Felvágtam ezzel az osztálytársaim elõtt, akik rettenetesen írígykedtek rám. E boldog gyermekkor 1950-ig tartott, amikor is vissza kellett térnünk Kharkovba. Ekkor hetedikbe jártam. Hosszú levelezésbe kezdtünk az osztálytársaimmal. Nagyon szenvedtem, unatkoztam, és sírtam az osztály és Ungvár elvesztése miatt.

Ifjúságom évei

1953 nyarán, már tizedikes tanulóként, a nyári szünidõben Ungvárra, gyermekkorom városába látogattunk. Azonnal rohantam a barátnõimhez. Nevelõapámmal felkerestük Tóthékat is. Otthon volt a fiuk, János is. Meglepõdötten nézett rám, bókot is mondott, és meghívott estére táncolni. Izgalommal vártam, vég nélkül lestem az ablakból a megérkezését. Ez volt életem elsõ randevúja, és szerelmes lettem. A tizedik mennyben éreztem magam. A „Korona" nevû étteremben, élõzenére táncoltunk. János megtanított angolkeringõzni, és édességgel vendégelt meg. Ezután az Ung-parti sétányra mentünk. Meleg, holdvilágos este volt, a levegõbõl rózsa- és hársvirág illata áradt. Leültünk egy lócára és János megtanított csókolózni. Ilyen élményt elõször éltem át.
Boldogságom rövidnek bizonyult, vissza kellett utaznom Kharkovba. János kikísért az állomásra és a vasúti kocsiban elbúcsúztunk. Megállapodtunk abban, hogy levelezni fogunk, és ez meg is történt.
Hogyan vártam e leveleket! János levelei, aki 9 évvel volt idõsebb nálam, nagyon sokat jelentettek számomra. Már 12 éves koromtól naplót vezettem, s most ebbe kezdtem részleteket írni János leveleibõl. Íme egy idézet az 1953. szeptember 28-i levelébõl. A patriotizmusát annyira értékelem:
„…Mi, magyarok, kevesen vagyunk, ezért számomra igen értékes mindaz, ami a sajátunk. …Megõrzöm és nem hagyom el soha…"
Vagy egy másik idézet:
„…Ugye, mi barátok vagyunk, szeretjük egymást. Gondolom, hogy kapcsolatunk alakulását a jövõ … fogja megmutatni. Nem szabad siettetni az eseményeket. Jobb óvatosnak lenni, mint késõbb … csalódni…"
Nekem, tizenhét évesen tetszettek ezek a gondolatok.
Egyetemi tanulmányaim 2-ik évfolyama után, a téli szünidõben ismét találkoztunk, de most már Kijevben, ahol János a tanulmányait folytatta. A hét rövidnek, de érzelmekben és csókokban gazdagnak bizonyult vendéglátó barátnõm otthonának lépcsõházában. Utolsó találkozásunkra 1958-ban került sor. Lvovból, egyetemi gyakorlatból tértem haza. Férjhez menetel elõtt álltam. János várt az állomáson, és rá akart beszélni arra, hogy pár napra szakítsam meg utamat Kijevben. Én azonban már szavamat adtam a kérõmnek, így meghívtam Jánost az esküvõmre. Õ azonban csak táviratilag gratulált és tudatta, hogy gyógyulni utazik a Balatonhoz.
Ezután 35 évig nem láttuk egymást, de találkozásaink megmaradtak életem legszebb emlékeként az ifjúságomról.. Az eltelt évek alatt sokszor látogattam meg Ungvárt az új családommal, kerestem Jánost és a címét. Csak 1993-ban, véletlenül tudtam meg a budapesti címét. Majd megtörtént az újabb találkozás, de ez már más történet… Várom könyved rólam szóló részének orosz fordítását.
Kharkov, 2005. február 8.
Csókol: Zína
Léna

Kis emlékezés.
Kijev, augusztus utolsó napjai, 1953-at írunk. Csaknem fél év telt el Sztálin halála után. Az élet reményekkel teli. Felvételi vizsgáim kitûnõre sikerültek. Majdnem biztosra veszem, hogy bekerülök az építészkarra, noha sokan vagyunk az elsõ évfolyam 10 helyére. Bendõm megtöltése céljából felkeresem a közeli élelmiszerboltot, és beállok a sorba. Mögöttem hamarosan leányok nevetgélését hallom. Hárman vannak. Beszédbe elegyedünk. Megtudom, hogy most érettségiztek, élvezik a nyarat.
Így kezdõdött és fél évszázada tart a barátságunk. Léna és Ljúda unokatestvérek, Szveta a barátnõjük. Osztálytársak voltak. Késõbb Szveta a bölcsészkaron végzett, majd az Ukrán Országos Mûszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ irodalmi osztályának vezetõjeként ment nyugdíjba. Ljúda közgazdászként az Ukrán Állami Tervhivatalban dolgozott. 1986. május 1-jén részt kellett(!) vennie az ünnepi felvonuláson, másfél nappal a csernobili tragédia után, pár tucatnyi kilométer távolságra a robbanás helyszínétõl. Nem tudott a történtekrõl, jól mûködött a hírzárlat, és a vezetõk embertelen felelõtlensége. Pontosan 5 évvel élte túl a történteket.
Elõtte mindhárman kétszer meglátogattak. Egy ízben Ljúda felhívott telefonon. Hangja reményt sugárzott. Állítólag Belgrádban kísérleti szakaszban van egy új rákellenes gyógyszer - mondta. Sógorom ott élõ gyógyszerész nagynénje megszerezte a gyógyszert, és a Belgrád-Kijev repülõjáratának pilótája átadta Ljúda férjének, Szláva Medvegyjev balett-táncosnak (leányuk, Júlja, apja nyomdokain haladva járja a világ színpadjait). Sajnos, a gyógyszer hatástalannak bizonyult. Számomra azonban Ljúda is él, naponta emlékezem meg róla. Az 1. képen balról-jobbra Léna, Szveta és Ljúda látható.
Léna a felsõiskolai padkoptatás helyett férjhez ment. Elsõ házassága nem sikerült. Második férje, Róbert Kacsenovszkij évekkel ezelõtt hunyt el. A kijevi Vígszínház fõrendezõje volt. Röviddel a szovjet csapatok kivonulása elõtt a mátyásföldi Szovjet Katonai Parancsnokság elõtti parkolóban beszélgettünk. Az ünnepségre érkezett mûvészekkel jött. Kilátástalannak látta a jövõjüket. Kért, hogy szerezzek munkát (fellépési lehetõséget) táncosoknak, esetleg fiatal artistákból is válogathatnék.
Megnéztem a Fortuna bár éjszakai mûsorát. A táncosok gyengék voltak. A bár tulajdonosának, az énekmûvész Luinak ajánlottam a kijevieket. Megköszönte, de a háttérrel kapcsolatos kellemetlen tapasztalataira hivatkozva nem kért belõlük. Megértettem.
A 2. kép egyik szilveszterezésünk után készült. A száraz borok és a feketekávé általam bevezetett élvezeti cikké vált az ünnepi alkalmakkor. A képen láthatók (jobbról balra): Ljúda, Léna, Szveta, én, Marinka és hátul kalapban Ráf. Aki fényképezte: Szláva, évfolyam- és szobatársam volt, tavaly hunyt el.
A 3. képen elsõ felesége, Irína látható. Mûvészettörténésznek tanult. Rövid életû kapcsolatuk tanulságos. Irínát csak a lakodalmukban ismertem meg, Szláva ugyanis titokban tartotta azt, kinek udvarol. Mint jóbarát, elsõként kértem fel táncolni Irínát és ezt több táncolás követte. Aztán egy ablakmélyedésben a függöny mögött állva fújtam cigarettám füstjét a kis szellõzõablakon át a szabadba, amikor valaki hátulról átölelt és a fülembe súgta: „Most döbbentem rá, hogy mindaz, amit Szlávában megszerettem, azt tõled vette át, a táncod, a beszéded stílusát, a mozdulataidat, a világlátásodat…" A tanúság: kockázatos dolog a más bõrébe bújni, mert ha kiderül, következményei igen kellemetlenek lehetnek nem csak az elsajátító személyre nézve, hanem, mint az említett esetben, másokra is.
Szlávával akkor ismerkedtem meg, amikor betegségem miatt meg kellett ismételnem az abbamaradt 4-ik évfolyamot. Évfolyamtársai akkor már elidegenedett viszonyban voltak vele, így azonnal hozzám csapódott. Hetekig küzdöttem magammal, míg barátommá fogadtam. Nem ébresztett bennem rokonszenvet, de úgy gondoltam, nincs jogom elzárkózni tõle. Három év elteltével, a diplomamunka évében, amikor megindult ellenem a hajsza, megszüntették mindkettõnk önálló mûtermét (ami járt valamennyi végzõsnek a hatodik évfolyam idejére), és közös mûterembe helyeztek vele. Hazatelepülésünk után is leveleztünk. Egyik válaszomban valamilyen összefüggésben szóvá tettem az említett összeköltöztetés esetleges hátterét. Több levél nem érkezett. Két évvel ezelõtt telefonon felhívtam és megkértem, küldje el az egyik törvényük szövegét és írja meg néhány vezetõ nevét, mert intéznivalómhoz szükségesek. Hangját már alig lehetett hallani, olyan súlyos állapotban volt. Magyar száraz vörösbort kért. Küldtem egy ládikával. Õ is elküldte az általam kért dolgokat. Nem sokkal ezután elhunyt. Meggyõzõdésem, hogy ha rólam jelentgetésre kényszerült is, rosszat biztosan nem írt. Így is tartom számon az elhunyt hozzámtartozók között. Egyetlen fia, Bogdán, a domonkosoknál tanul teológiát, és az, hogy ezt az édesanya, Jelena nem ellenzi, jelent valamit (õ színésznõ volt, most a TV-nél dramaturg).
Ráf fia, Rusztem, görögkatolikus pap lett, így ott unoka is van. Szvetának mindkét leánya Németországba ment férjhez, ezért az év egy részét ott tölti az unokák mellett.
Lénának egyik házasságában sem született gyermeke. Mamájával gyakran találkoztam, mert az Intézetünk közelében lakott. Egyszer azt mondta: - János, imádom magát, de Lénocska sohasem lesz boldog, mert maga a mérce. - Léna bátyja igen jó megjelenésû filmrendezõ (volt fiatalon), leánya az apjára ütött küllem tekintetében. Férjével, olaszországi nászútjukra utazóban, nálam is töltöttek néhány napot. Õket említettem meg a Kéri Kálmánnak küldött levelemben.
Az idõsíkokban a jelenbe ugorva olvashatjuk Léna 2005. évre szóló jókívánságait:
Drága János!
Csak tegnap kaptam meg leveled a fényképekkel. És akkor lássuk sorjában. Elõször is, köszöntelek mindenfajta most következõ ünnep, Krisztus születése és az Újév alkalmából.
Szinte hihetetlen, hogy még a 2005-ös évet is megéltük. Bele lehet õrülni abba, hogy milyen öregek vagyunk. De mindennek ellenére is, nem adjuk fel. Ami Téged illet, drágánk, mit kívánjak: mindenek elõtt egészséget, tartósat, élénket, energikusat azért, hogy kíváncsiságod még hosszú évekre elegendõ legyen, és az a sugárzó mosoly ne haljon el az arcodról nagyon-nagyon sokáig. Ne idegeskedj semmin. A környezethez viszonyítva te még mindig nagyon jól nézel ki. Mit jelenthet mindez veled összehasonlítva. Milyen gyönyörû és energikus az általad leélt élet, hogy szerettek Téged, és hogy szerettél Te. Úgyhogy maradj csak továbbra is fiatal lélekben és melegíts mindenkit azzal a jótékony energiával, amelybõl olyan sokat birtokolsz. Most pedig a gyermekeidrõl.
A gyerekek természetesen szépek. Gergõnek jóságos arca van, a kislány - hát mint a kislányok - megigézõ, kis aranyos, látható, hogy behízelgõ gyermek. Marianna mindig is nagyon kedves és okos leány volt, most is ilyen. Szinte hihetetlen, hogy most már 43 éves. Tamás érdekes férfivé vált, Ilonka szép volt és most is az. Úgy mellesleg hasonlít rád és Firára (õ a volt anyósom - T. J.). Végül is az egész kis család gyönyörû, éljetek és örvendjetek, hogy mindannyian együtt vagytok, ez kitûnõ dolog.
Szeretettel csókollak: Léna
Utóirat: Minden hozzátartozódnak boldogságot kívánok. Ráfnak és Larisszának megmutatom a fényképeket.
Kiev, 2004. 12. 23.

Ráf

Ráf (teljes nevén Ráfael Mahmutovics Bagautgyínov) életútja, fõleg a gyermekkora, megpróbáltatások sorozata. Ezekbõl valamicskét megemlítenek az idemásolt katalógus-szövegben. Fél évszázados barátságunknak köszönhetõen azonban velem sok olyan gondolatát osztotta meg, amelyek életének legjelentõsebb mozzanataihoz kapcsolódtak. Dióhéjba foglaltan ezekbõl emelek ki néhányat.
Édesapja, Mahmut Bagautgyínov - aki 1937-ben a Szovjetunióban, a Tatár (az õ értelmezésükben óbolgár) Autonóm Köztársaság Kommunista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának elsõ titkáraként esett áldozatul az ún. „tisztogatás"-nak - értéktelennek tûnõ tárgyat hagyott maga után. Kivégzése elõtt saját vérével üzenetet írt a kapcájára, melyet csizmájával együtt megkapott Ráf anyai nagyanyja. Errõl Ráf évekkel késõbb szerzett tudomást. Ráf édesanyját - a politikai indokkal kivégzettek feleségeivel szembeni gyakorlatnak megfelelõen - a Gulág-ra számûzték, gyermekei, a 10 éves Rem és a 6 éves Ráf állami „gondozás"-ba került. Az 1 éves Aidát anyai nagyanyja vette magához. Az állami gondozás jellegérõl is beszélt nekem Ráf. A háború idején e gyermekek ellátás nélkül maradtak. Ráf a bátyjával egy Kirovográd melletti gyermekintézménybe került, majd a háború kitörése után mindannyiukat gyalog menetben átkísérték az Észak-Kaukázus térségében lévõ munkatáborba. Innen egy év elteltével tovább kellett menetelniük Közép-Ázsiába. Itt érte õket a háború vége. Ekkor a nagyobb gyermekek szétszéledtek. Ráf és Rem a szülõvárosukba, a Volga melletti Kazányba ment, ahol mindketten elvégezték az elemi iskolát, majd a Mûvészképzõt.
Nem kis talány, vajon a gyermek, aki a puszta létfenntartásért folytatott küzdelmében megjárja a poklok bugyrait, hogyan õrzi meg derûlátását, az akaratát ahhoz, hogy felsõiskolai képesítésig eljusson (méghozzá a mûvészet területén), hogy a becsület-tisztesség megmaradjon számára a legfontosabb értékként. Ezeken kellene elgondolkodniuk a mai tõkések azon rétegének, mely egy tömeggyilkos rendszer kiváltságosaként jutott egyre magasabbra, majd a kellõ pillanatban ügyes mozdulattal lenyúlta a közösség által igen cudar körülmények közepette létrehozott javakat.
Ráfnak - Sztálin halálát követõen - a legmagasabb szinten adták át azt a dokumentumot, melynek tanúsága szerint édesapja annak idején ötödik személyként kapott Lenin-rendet. Majd évekkel késõbb bekövetkezett egy váratlan családi esemény. Bátyja, Rem Nyugatra szökött a Kijevi Operaház fõigazgatójának a családjával, annak sógoraként, feleségével és kutyájukkal. Saját gépkocsijukon utaztak Bulgáriába nyaralni. Magas pártbeosztású vendéglátójuknak megemlítették, hogy szeretnének egy kicsit bevásárolni a szomszédos országban. Kérésük teljesült, noha útleveleik nem tartalmaztak olyan bejegyzést, amely ezt lehetõvé tette volna. A vásárlásból nem tértek vissza. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió napokig boncolgatta az eseményt.
Ezt követõen Ráfot berendelték az ukrán pártközpontba. Arról faggatták, tudott-e bátyja szökési szándékáról. Ráf szerencséjére, ebben az idõben a két testvér kapcsolata kissé elhidegült, így bátyja (már csupán elõvigyázatosság okán is) nem avatta be öccsét egy olyan tervbe, melynek megvalósulása a körülmények kedvezõ alakulásától függött. Ráf a faggatása során a lehetõ legkedvezõbb magatartást tanúsította. Felháborodását fejezte ki amiatt, hogy õt, kinek gyermekkorát indokolatlanul tették pokollá, hisz kiderült az édesapja ártatlansága, most a bátyja cselekedete miatt próbálják ismét tönkretenni, amit megsínylene a felesége és a gyermeke is. Érvelése csak olyan mértékben hatott, hogy nem tartóztatták le, de a rajzaival ellátott könyveket bezúzták, és egy évtizeden át csak úgy juthatott jövedelemhez, hogy mások neve alatt dolgozott. Gorbacsov hatalomra jutása után a helyzet megváltozott. Mûteremhez jutott, ahol alkotó képességét kibontakoztathatta, mûvei kiállításokra, képtárakba kerülhettek.
Aztán elérkezett a '80-as évek vége. Lehetõvé vált a szovjet állampolgárok külföldre utazása. Természetesen nem csak Léna, Ljúda és Szveta látogattak el hozzám, hanem Ráf is, feleségével, Larisszával. Akkor már egyedül éltem, gyermekeim önálló életvitelt folytattak, édesanyjuk férjhez ment ahhoz a férfihez, akivel gyermekként együtt nyaraltak a Fekete-tenger partján, és aki 11 évesen beleszeretett a fél évvel fiatalabb kislányba.
Ráf többszöri látogatásának festményekben megnyilvánuló nyomai is maradtak nálam és egyik lányoméknál. Ez hozzájárult ahhoz, hogy felvetõdjék bennem a gondolat: megkísérlek összehozni egy olyan képkiállítást, melynek érdekességét az adja, hogy Ráf a Szovjetunióban él és alkot, míg Rem az USA-ban teszi ugyanezt. Felkerestem az USA Budapesti Nagykövetségének kulturális attaséját. Elõadtam elképzelésemet egy Kelet-Nyugat kiállításról, hozzátéve azt, hogy vállalom a szervezési munka azon részét, mely nem igényel külügyes személyt. Nem sokkal késõbb az attasé tudatta velem, hogy elképzelésem nem valósítható meg. Noha egyértelmû utalás nem történt rá, tudomásul vettem, hogy a szovjet csapatok jelenléte Hazánkban nem teszi lehetõvé Rem személyi biztonságának garantálását a kiállításon való jelenléte ideje alatt. Ez a „kudarc" is hozzásegített néhány értékes tapasztalat megszerzéséhez.
Az elmaradt kiállítást most némileg pótolják azok a képek, amelyeket Ráf és Rem alkotásairól megtekinthet az Olvasó (Ráf munkái az 1-7. számú, míg Remé a 8-14. számú képeken láthatók).
Jelenleg kiadás elõtt áll egy Ráf életútját és alkotásait bemutató könyv. Ebben a barátságunkról is szó esik, amihez Ráf adta a szöveget. Nekem is megküldte, így azt közzé teszem a magyar fordításával és kísérõ soraival együtt. Bemutatok továbbá egy korábbi kiállításának katalógusából kiemelt lapot, melyen Ráf arcképe is szerepel.
János, kedves!
A közelgõ Karácsony és Újév alkalmából köszöntelek a hozzátartozóiddal együtt. Kísérjen Benneteket és minden ügyeteket siker. És ami a legfontosabb, ne romoljon az egészségetek.
Én, Larissza is csatlakozom Ráfhoz, és csókollak benneteket.
Ami engem illet, készülõdöm a rólam szóló könyv bemutatásához, amirõl már írtam Neked, Te is szerepelsz benne. Képeim kiállításához 60 új festményt készítettem, többségében kievi tájképek. A város parkjait festem. Kievben sok székesegyház és templom található, de ezeket nem festem meg, mert ezt megteszik kollegáim. Nem kívánom azt csinálni, amit már százszor-ezerszer megtettek mások. AÊtájképeimen mindig vannak alakok is, de legalább valamilyen autó vagy lóca - ezek lehetõvé teszik a természet léptékének a bemutatását -, a fák hatalmas méretét és a teret. Megfestettem már éjszakai tájképet is. Egy dolog, amivel elégedetlen vagyok, képeim megfestése kétszer-háromszor több idõt vesz igénybe, mint korábban.
Most az õszi motívumokat festem. A sárga-narancssárga szín társítja a mi jelenlegi narancssárga színû mozgalmunkat. Ez egy nagyon fényes, fiatal mozgalom. Képzeld el - ekkortájt (a mozgalom ideje alatt és azt követõen) a bûnözés egyharmadára csökkent. Valamiféle udvariasság jelent meg a közlekedésben is. Idõnként engem is hellyel kínálnak, ami korábban nem történt meg. Az, hogy Te elkezdtél könyveket írni, ez nagyon jó, csak azt sajnálom, hogy nem tudok magyarul. Mi van a kezeddel és az ujjaiddal, amelyeket operáltak?
Sikereket kívánok Neked mindenben, baráti öleléssel:
Kiev, 2004. december. Ráf

*

Tóth Jánossal 1954-ben ismerkedtem meg. Ebben az idõben katonáskodtam és 10 nap szabadságra Kijevbe utaztam a bátyámhoz, Remhez. Õ akkor a Képzõmûvészeti Intézetben tanult és a diákotthonukban helyezett el. Szerencsés véletlennek köszönhetõen abba a szobába kerültem, ahol János lakott.
A hadköteles idõ letelte után elvégeztem a Kazányi Mûvészképzõt, majd felvettek a Kijevi Képzõmûvészeti Intézetbe. Ekkor ismét találkoztam Jánossal, aki felajánlotta, hogy helyezkedjem el a diákszálló azon szobájában, ahol õ is lakik. Jóbarátságba kerültünk, ruhával, lábbelivel látott el (akkor ez nagy gond volt), megosztotta velem az élelmét is.
Az 1959-60-as tanévben évfolyamunk tantermében megjelent K.V. Zarúba nevû tanárunk, és bejelentette, hogy Tóth Jánost kizárták az Intézetbõl. Indoklásként azt hozta fel, hogy János apja együttmûködött a németekkel. Rövid életrajzi adatként megemlítem, hogy Zarúba a KGB tisztje volt, rangjára már nem emlékszem, János apja ügyvéd volt. Zarúba bejelentésére válaszul közöltem, hogy János apja, mint ügyvéd, védelmezte az embereket, köztük a zsidókat is, ami miatt a németek letartóztatták és internálótáborba zárták. Amikor onnan társaikkal együtt kiszabadultak, a KGB hatalmába kerültek. Ezek marhavagonokba zárták õket és csak napok múlva nyitották ki a vagonokat, akkorra a foglyok fele elpusztult.
E közlésem miatt Zarúba megfenyegetett azzal, hogy kizárat az Intézetbõl. Ekkor azonban már más idõk jártak. Jánosék Hruscsovnak címezve panaszt tettek, és Jánost visszavették az Intézetbe.
FÜGGELÉK

1. sz. Függelék

U.SZ.SZ.K Egészségügyi Minisztériuma
Gyermek Szanatórium
Ungvár
Kálvária u. 3-5.
Telefon: 31-80

IGAZOLÁS

kiadva arról, hogy Tovt Iván Ivánovics, orvostanhallgató a Gyermekszanatóriumban dolgozik, mint orvos-segéd és önállóan vezeti a gyógytornát. Feladatát lelkiismeretesen és pontosan látja el.
47. I. 15.
a Szanatórium igazgatója

2. sz. Függelék
3. sz. Függelék
4. sz. Függelék
5. sz. Függelék
6. sz. Függelék

7. sz. Függelék
8. sz. Függelék

9. sz. Függelék

Lezsák Sándor úrnak
a Magyar Demokrata Fórum elnöke

Kedves Elnök úr!
Harmadízben keresem Önt soraimmal. Ezúttal, egyrészt, afölötti örömömet szeretném kifejezni, hogy Önt elnökké választotta az MDF országos gyûlése, másrészt, szeretném remélni azt, hogy a néhány hete felröppent hír, mely szerint „Csurka és Lezsák közeledik egymáshoz", igaz.
Amennyire örülök ezeknek az eseményeknek, legalább oly mértékben aggódom amiatt, hogy ismét kihasználatlanul maradhat egy különleges alkalom, egy nagy esély. Arra gondolok, hogy Ön, mint a nemzeti oldal egyik pártjának új elnöke, kezdeményezhetné végre egy olyan esemény létrejöttét, amely mozgásba hozhatná a politikai közönybe süllyedt magyarság tenni akarását.
Aggodalmam azért nem alaptalan, mert, noha még csak néhány nap telt el elnökké választása óta, a nemzeti oldal pártjai, úgy tûnik, elegendõnek tartják csupán együttmûködési készségüket kinyilvánítani. Ez pedig ma már nem csak hogy nem elegendõ, de még növelheti is a politikai közönyt. Gondolom ezt egyrészt azért, mert a nemzeti oldal pártjai a kormánypártokkal is folyamatosan együttmûködnek, másrészt, mert a nemzeti oldal pártjai korábban már bejelentettek „szövetségeket" különbözõ variációkban. Szerencsére, ez ügyben a magyarságot nem érte megrázkódtatás, mert eleve nem vette komolyan e „szövetségeket". A különbözõ variációknak ugyanis volt egy közös vonása: mindegyikbõl kimaradt a nemzeti oldal valamelyik pártja, illetve, volt változat, amely a szövetkezésbe bevonta a FIDESZ-t, márpedig a magyarság ítélõképesebb része nincs meggyõzõdve e párt nemzeti elkötelezettségérõl (a Soros-támogatás és a Magyar Narancs szellemisége miatt).
Úgy vélem, hogy társadalmunk magyar érzelmû része ma már csak egyféle módon mozgósítható: ha a nemzeti oldal valamennyi pártja együtt nyilvánítja ki együvé tartozását. A nemzeti oldalon nincs helye „közép"-nek és „szél"-nek. Egy nemzet, akárcsak egy család, nem rekesztheti ki egyetlen tagját sem csupán azzal az indokkal, hogy „szélsõséges". Egyrészt, mert a kirekesztéssel csak azt éri el, hogy a „szélsõséges" még jobban elhatárolódik a többiektõl, így elvész az esély is arra, hogy a többiek hatása érvényesülhessen. Másrészt, mert a „szélsõség" önmagában még nem érték meghatározó. Lehet olyan helyzet, amikor a „megfontolt", „kiegyensúlyozott" magatartás tehetetlenségben nyilvánul meg és az élet elvesztéséhez vezethet. Márpedig az élet védelme parancs. Az önfeláldozás is „szélsõséges" cselekedet, mégis értékeljük, mert az illetõ az életét áldozza fel.
A széleket célszerû meghagyni azoknak, akik nyíltan vagy burkoltan magyarellenesek. Ebben a kérdésben nem szabad taktikázni, mert ma már nem a politikai „bal", „jobb" vagy „közép", illetve, nem a „liberális" vagy „konzervatív", „ateista" vagy „hívõ", „polgári" vagy „népi" szerint osztódik a társadalom. Sokkal inkább tagozódik társadalmunk aszerint, kik azok, akik vállalják elkötelezettségüket a magyarság létérdekei mellett, illetve, kik azok, akik idegen érdekeket kívánnak szolgálni.
Persze, feltehetõ a kérdés: melyek a magyarság létérdekei? A válaszokat minden nemzeti oldalon álló pártnak ki kell dolgoznia, rövid-, közép- és hosszútávra vetítve, mert csak ezek összehangolása alapján képzelhetõ el eredményes együttmûködés, illetve, állapítható meg az „együvé tartozás". Mivel az érdek értékrend függvénye, a nemzeti oldalon is sokféle érdek mutatkozhat, integrálásuk a nemzeti kötõdés révén valósítható meg. Ez nem jelentheti a más nemzethez kötõdõk kirekesztését, csupán annak tudomásulvételét, hogy a más nemzethez kötõdõknek esetleg mások az érdekei, és, hogy ezek az érdekek tisztázandók, mert egyeztetésük csak ezt követõen lehetséges (az érdekek összemosása nem visz elõbbre).
Az MDF kettészakadása új helyzetet teremtett, mely nem hagyható figyelmen kívül a választási esélyek mérlegelésekor. Az MDF mindkét felét ugyanis fenyegeti az a veszély, hogy nem éri el az 5%-os küszöböt. A MIÉP esélyei sem növekedtek oly mértékben, hogy a küszöb átlépése biztosra vehetõ lenne. Ez esetben a nemzeti oldal parlamenti súlya tragikusan csökkenne, ami semmiképp sem engedhetõ meg. Akik ezt elõsegítik, zsoldosok vagy hazaárulók.
Megoldásként kínálkozik az a lépés, hogy az MDF és a MIÉP választási koalíció létrehozását kezdeményezi az FgKP-vel, megállapodnak közös lista állításában, és azt alkalmas idõpontban kitöltik. Az FgKP szavazóbázisa, kiegészülve az MDF és a MIÉP szavazóival, lehetõvé tenné, hogy e három pártból a már „jól vizsgázott" személyek kerülhessenek a közös listára.
Amennyiben a közeljövõben bekövetkezne a KDNP kettészakadása is, feltételezhetõ, hogy a Giczy-szárny is csatlakozna a választási koalícióhoz, feladva némileg az „önálló arculat", a „megmérettetés" óhaját, hisz kettészakadva ez túl nagy kockázatot jelentene. A csatlakozásuk, persze, igen kívánatos lenne, olyannyira, hogy indokolná a tisztulás elõsegítését. Ez esetben nem csak a koalíció súlya, szavazóbázisa növekedne, hanem javulna a nemzetközi megítélése is, hisz e négy párt koalíciójára nehéz volna általános érvényû megbélyegzést találni (nem mintha ezektõl a megbélyegzésektõl kellene függõvé tenni, melyek a kívánatos és célszerû lépések). Elképzelhetõ, hogy egy ilyen koalíció támogatottsága elérné a 35%-ot, szerencsés esetben a 40%-ot is (amennyiben az MDF és a KDNP leváló részének szavazóbázisából, valamint az MSZP nemzeti érzelmû szavazóiból sokan felismernék a négy párt koalíciójának erejét és az ebbõl fakadó, pozitív irányú fejlemények bekövetkeztének esélyét.).
A választási koalíció haladéktalan meghirdetésének hozadéka lenne az, hogy már most megkezdõdhetne több szükséges tennivaló közös erõfeszítéssel történõ elvégzése. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítek:
1. A négy párt választási programjainak folyamatos egyeztetése, amely igen idõigényes feladat.
2. Közös cselekvési program kidolgozása a négy párt ifjúsági tagozatának feladataira, beleértve a megvalósításukhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését az alábbi területeken:
2.1. A tanárképzõ egyetemek és fõiskolák hallgatóiból azok kiválasztása, akik megértik az óvodákban és az általános iskolák alsó tagozataiban végzendõ nevelõ- és oktatómunka jövõ-meghatározó jelentõségét, és hajlandóságot mutatnak olyan többletismeret megszerzésére, amely képessé teszi õket a gyermekek személyiségtudatának felébresztésére, ill. kifejlesztésére.
2. 2. A 2. 1. pont szerinti kiválasztó munkát más középiskolák felsõ tagozataiban is kívánatos elvégezni, a nevelõi-oktatói hivatás iránti érdeklõdés felkeltése céljából, a nemzeti érzelmû fiatalok körében.
Mindkét alpont végrehajtása azon tanintézményekben képzelhetõ el, ahol a pártok ifjúsági tagozatainak tagjai tanulnak, mert õk ismerhetik leginkább az osztálytársaikat-barátaikat.
Ennek érdekében az ifjúsági tagozat tagjaival olyan személyeknek kell foglalkozniuk, akik megfelelõ képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a feladat magasztosságát megértessék és a szolgálatra történõ elhatározást kiváltsák.
Mivel e hivatás felé országunkban nem tolonganak a fiatalok, meg kell találni a módját annak is, hogy a határaink mellett élõ magyarságból válogassunk alkalmas fiatalokat, és hozzásegítsük õket a magas szintû tudás elsajátításához, függetlenül attól, hogy ezt a tudást szülõföldjükön vagy az anyaországban fogják hasznosítani.
2. 3. A mûszaki és gazdasági irányultságú egyetemek és fõiskolák hallgatói, valamint a joghallgatók körében olyan gyakorlati feladatok kezdeményezése (a különbözõ tantárgyak keretében), amelyek - oktatói irányítással történõ - végrehajtása elõsegítheti a települési önkormányzatok lehetõségeinek felismerését, azok jobb kihasználása érdekében. Nevezetesen:
2. 3. 1. Az önkormányzatok tulajdonában, ill. használatában lévõ ingatlan- és ingóvagyon hasznosításának pályáztatásához a pályázati kiírások mûszaki-gazdasági és jogi tartalmának megfogalmazása.
2. 3. 2. A legidõszerûbb és leghasznosabb helyi közérdekû feladatok, infrastrukturális fejlesztések meghatározásához szakmai segítségnyújtás.
A felmért adottságok ismeretében konkrét javaslat készíthetõ egy-egy település fejlesztési irányának megfelelõ szakemberek odacsábítására, elõnyös letelepedési és vállalkozásalapítási feltételek biztosítása útján.
2. 3. 3. A 2. 3. 2. pont szerinti közhasznú feladatok megvalósításához organizációs tervek készítése, a munkanélküliek létszámának és adottságainak figyelembevételével, beleértve azon többletköltség nagyságának megjelölését is, amely a munkanélküli segély, ill. a munkaképes lakosság egyéb, ilyen célú járulékainak munkabérré történõ megnöveléséhez szükséges.
Mindhárom részfeladat tekintetében a települések kiválasztása a hallgatók, illetve az oktatók személyes kapcsolatai és helyismerete alapján történhetne.
3. Az 1. és 2. pont megvalósítása - már folyamatában is - azt a benyomást keltené a magyar érzelmû lakosság körében, hogy a négy párt nem látszatmegoldásokra törekszik, hanem az alapoknál kezdi el egy jobb jövõ építését, és, hogy ebben a munkában a lakosság valóban széles rétege érdekelt.
4. Egy ilyen széleskörû munka ellenfeleink önbizalmát csökkentené, szembesülnének ugyanis azzal a ténnyel, hogy társadalmunk magyar érzelmû része megszabadul a mesterségesen gerjesztett pesszimizmustól, közönytõl és bénultságtól, mert látja a magyar összefogást.
A magyarság önszervezõdésének és cselekvõkészségének minden módon történõ elõsegítése, ez az a küldetés, amelyet a nemzeti oldal pártjainak teljesíteniük kell. Bajaink legfõbb oka ugyanis társadalmunk jelentõs hányadának várakozása arra, hogy valakik elrendezzék helyettük a megoldásra váró dolgokat. A valóság: nincsenek kellõ létszámban olyan „felkentek", akik ezt megtehetnék. Így többszöri csalódás után, talán a felnövekvõ nemzedék felismeri annak szükségességét, hogy kezdeményezõ módon részt vegyen saját sorsának alakításában.
A nemzeti oldal összefogásának kezdeményezésében Önre, mint az MDF új elnökére, és mint olyan személyre, aki az elõzõ rendszerben nem volt a közélet szereplõje, ugyanakkor az elõzõ ciklus alatt - Csurka István mellett - egyedüliként hozott létre szuverén és maradandó közhasznú intézményt, különleges várakozással tekint a magyarság.
Ön nyilván tisztában van saját alkatával és adottságaival, azzal, hogy karaktere révén milyen társadalmi csoportok számára lehet elfogadható. Bízom abban, hogy nem szándékozik erõlködni olyan irányban, amely kudarcot hozhat. Antall Józsefet a szélesebb néprétegek nem tudták elfogadni, mert sugárzott belõle az, hogy nem érzi magát együvé tartozónak velük. Megnyilvánulásai annak a középosztálynak a mentalitását tükrözték, amely már elszakadt (legalábbis lélekben) a saját népétõl. Úgy gondolom, hogy igyekezni kellene minél kevesebbet hivatkozni az „antalli örökség"-re, annál is inkább, mert furcsán hat, hogy Ön védje ezt az „örökség"-et, miközben az MDF-bõl kivált képviselõk többségét Antall Józsefhez közelálló személyként ismertük. Emellett, sajnos, az „örökség": mulasztások halmaza, aminek következményeit még jó ideig szenvedni fogják a tisztességes magyarok, akik nem vették ki részüket a nemzet vagyonának eltulajdonításából. Ha csak a népünk elnyomóinak adott kölcsönök részbeni elengedése felvetésének elmulasztását nézzük, nincs olyan erénye a volt korányfõnek, amely ezt a mulasztást ellensúlyozhatná. Voltak, akik kérték tõle ezt a felvetést amerikai útja alkalmával, de õ kategorikusan elutasította, mert a másik oldal felé történt elkötelezettsége nem tette lehetõvé ezt a kezdeményezést. A médiák megtisztítását nyilván ugyanezen oknál fogva mulasztotta el, noha a taxisblokádnak becézett puccskísérletben betöltött média-szerep elegendõ indokot szolgáltatott ehhez. Az Ön nehéz helyzete ez ügyben érthetõ, hisz Antall Józsefet Ön mesterének tekintette, így fájdalmas belátni a tévedést. Pedig nincs más lehetõség, különben válaszfal marad Ön és azok között, akiket Antall József igyekezett ellehetetleníteni, noha ismerte elkötelezettségüket a magyarság ügye mellett.
Az Ön karizmája az Ön erkölcsi tisztaságából és a rafináltság hiányából fakad. Maradjon is ilyen és irányítson a háttérbõl, mert a politikával - lévén harc - összeegyeztethetetlen a jóhiszemûség. És, igyekezzék kerülni a médiákat, mert a jelenlegi „PR-szakemberek" meg fognak tenni mindent annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék Önt. Ez, egyébként könnyen kivédhetõ: nem kell válaszolni a feltett kérdésekre, mert azok elõre kitervelt beugrasztások, és, mert a válaszába úgyis belekérdeznek, hisz ezzel megzavarhatják az értelmes válaszadást, széttördelhetik és nevetségessé tehetik a választ is, meg a válaszadót is. Ehelyett mosolyogva és szemrebbenés nélkül mondani kell a kérdésekkel némileg összefüggésbe hozható és az egyszerû ember számára is érthetõen megfogalmazott hitünket-meggyõzõdésünket. Ezt a „rafinériát" eredményesen alkalmazza pl. az USA-beli feketék jól képzett vallási-politikai vezetõje, Louis Farrakan, de ilyen magatartást láttam ifj. Hegedûs Lórándtól is egy TV-szereplése alkalmából.
Engedjen meg egy gondolatot a pártépítéssel kapcsolatosan, noha magam sem pártnak, sem ifjúsági szervezetnek nem voltam tagja sohasem (mert elfogadhatatlannak tartottam olyan kötelezettségek vállalását, amelyek valódi tartalmát nem ismerhetem meg, így azt nem is befolyásolhatom).
Úgy vélem, egy párt alig különbözik egy mai szektától. Nem véletlen, hogy akiket nem lehet szektába szervezni, azok pártba sem szervezhetõk. A párhuzammal csupán arra kívánok utalni, hogy a pártok szervezõinek ugyanolyan „lélekhalászok"-nak kell lenniük, mint a szektatagoknak. Így nyílik esélyük arra, hogy több tagot, több szimpatizánst, esetleg hasznos tanácsadót nyerjenek meg, amellett valós ismeretekhez jussanak az emberek értékítélete, felfogása felõl. A siker a küldetés tudatosságán és az abból fakadó szolgálatkészségen múlik. Az önteltség a kudarc garanciája. Az, hogy belsõ-külsõ ellenségeink is önteltek, nem ad igazolást, mert a tisztességes ember õket is ellenszenvvel fogadja. Amit érdemes megtanulni ellenfeleinktõl, az a rafináltság, hisz ez a sikeres harc záloga. Eleink is addig értek el harci sikereket, amíg az ellenfél ki nem ismerte rafinériájukat. Õk akkor megengedhetnék maguknak, hogy ne találjanak ki újabb rafinériákat, mert nagyhatalom voltak, az akkori európai hadipotenciál 20%-ával rendelkeztek. Mi most élet-halál harcunkat vívjuk, létérdekünk, minél több tudás és rafinéria elsajátítása. Ez kell legyen a nemzeti oldal pártjainak is egyik legfontosabb feladata. A képviselõi mandátumok önmagukban nem sokat érnek, ha a képviselõség nyújtotta lehetõségek kihasználatlanul maradnak a magyarság számára, mint ahogy ez történt az elõzõ ciklusban. Holott, ha egy-egy megyei képviselõcsoport létrehozott volna egy-egy tájékoztató-segítõ központot, másként bonyolódhatott volna le a kárpótlás ügye (beleértve a „zsebszerzõdéses" földvásárlókat is), a vidéki privatizáció általában, a vidéki önkormányzatok vállalkozási lehetõségeinek feltárása, azok beindítása, stb. Akkor sok-sok tettre kész ember jutott volna hozzá a szükséges ismeretekhez és a vállalkozás tárgyi feltételeihez. Akkor nem ott tartana az ország, ahol tart. Persze, társadalmunk jelentõs hányadánál a hiány nem csak anyagi jellegû, a fejekben is nagy a zûrzavar, a felvilágosítás még sokáig fontos feladat marad.
Úgy gondolom, hogy a tudati hiányosságok csökkentésének esélye legnagyobb a gyermekekkel való célirányos foglalkozás estén. Magam is ezért igyekszem a nevelés-oktatás területén tenni valamit. Családi alapítványunk ilyen irányban tevékenykedik. Persze, csak szerény keretek között. Diákvetélkedõnk, amelyet az 1100 éves évfordulóhoz kapcsolódva írunk ki, a „10 kérdés érettségizõkhöz" címet viseli. A válaszok kidolgozásához Alapítványunk 23 tételbõl álló háttérirodalmat adott valamennyi jelentkezõnek (összesen 30 erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és egy anyaországi iskolának, ill. könyvtárnak). A pályamunkák most érkeznek be. Az eredményhirdetést a pénzdíjak átadásával együtt júniusra tervezzük. Még nem tudjuk, hol lesz rá lehetõségünk.
Jelenleg egy óvodai egészségmegõrzõ program elõkészítésén dolgozom. Budapesti és vidéki óvodában, az általam kifejlesztett eszközök átadásával és használatuk betanításával szeretném felmérni, vajon nagyobb közösségben is eredményes lehet-e az a gyakorlat, amelyet óvodáskorú unokáimnál sikerrel alkalmazok. Nevezetesen az, hogy a civilizált életmódból fakadó, természetidegen megnyilvánulásokat már a kisgyermeknél igyekezni kell visszafogni, illetve, az egészséges életvitel megalapozását elõsegíteni. Ebbe beleértendõ a helyes légzés, a célirányos mozgás, a szervezet számára nélkülözhetetlen, de ma már hiányzó ingerek tudatos elõidézése. Mindezek folyamán a gyermek hozzásegítése annak felismeréséhez, hogy saját egészsége és szûkebb-tágabb környezetének épsége csak személyes közremûködésével õrizhetõ meg, hogy már a kisgyermekben felébredjék a személyes felelõsség érzete, annak tudata, hogy sok minden múlik rajta önmagán. Az emberi méltóság tudatára ébresztett gyermeknek nagyobb az esélye arra, hogy lelkileg-testileg egészséges, együttérzésre képes, de az alattvalói szerepet elutasító felnõtté váljék.
A vázolt elképzelés megvalósításhoz megfelelõ szellemiségû és felkészültségû óvodai-iskolai nevelõkre-oktatókra van szükség. Ezért fájlalom azt, hogy a nemzeti oldal kormányzása idején nem létesült nagyobb számú független (magán vagy társasági tulajdonú és irányítású) intézmény, ahol meghívott elõadók segítségével a szükséges utóképzést megkaphatná a nevelõk-oktatók legalább egy része.
Nyilván Önt is aggasztja az az évtizedek óta zajló, világméretû szellemrombolás, amelynek egyik hatékony módja az emberi mivoltunkat leginkább meghatározó, szabad akaratú személyiségünk létének megingatása, majd kiiktatása. Ezt a célt szolgálja az írott és az elektronikus média többsége azzal, hogy természetes jelenséggé, s ezzel elfogadottá teszi az erõszakot és egyéb bûnözést, hogy bálványokká nagyítja a szórakoztatóipar kiválasztottjait, követendõ példát állítva a tömeg, fõleg az ifjúság elé. Aztán a folyamatosan sulykolt példán-mintán keresztül elfogadtatja a természet- és életidegen magatartást. Az ilyen lélekrombolás ellen csak olyan személy képes védekezni, akiben gyermekkorában felébresztették saját szuverenitásának igényét. Mivel ezzel a feladattal a szülõk jelentõs hányada nem képes megbirkózni, hatalmas felelõsség hárul az óvodai-iskolai nevelõkre-oktatókra. Sajnos, a lélekrombolás társadalmunkat sem kímélte, ami azt jelenti, hogy nevelõink-oktatóink többsége nem tudott megfelelni hivatásának. Így aztán e területen is komoly önvizsgálatra lenne szükség.
Az aggasztó helyzet felismerésébõl fakadó gondolataimmal még az elmúlt év elején megkerestem a pedagógusok és a diákok-hallgatók érdekvédelmi szervezeteit. Kaptam válaszokat is, amelyekbõl tájékozódhattam afelõl, kik, milyen irányban és milyen szándékkal tevékenykednek. Tanulságos, de nem túl szívderítõ a kép. Ha érdekli Önt, szívesen megosztom Önnel az ismereteimet.
Kívánok Önnek jó egészséget, jó kedvet és kitartást felelõsségteljes munkájához, s természetesen, sok sikert is.
Budapest, 1996. március 6.
Szívélyes üdvözlettel: Tóth János

*

Pontosan 9 évvel ezelõtt írtam e sorokat. Nem postán továbbítottam a címzetthez, hanem nõvérem személyesen vitte el Lezsák Sándor édesanyjához. Ismerettségük onnan ered, hogy nõvérem fia, Laci és a címzett osztálytársak voltak. Laci gyakran tartózkodott Lezsákéknál, leánytestvérével is jó viszonyban volt. Levelemre nem kaptam választ, amit nem indokolhat sem a közszereplõk elfoglaltsága, sem az ismeretlen személytõl való idegenkedés, hisz Lacitól érdeklõdhetett volna felõlem. Igaz, írásom nem tartalmazott olyan javaslatot, amelyben intézkedést várhattam volna.
Mint az kiderül elsõ mondatomból, e levelet már megelõzte kettõ. Az elsõt a „Legyen Ungvár fesztiválváros?!" címû kezdeményezésem tárgyában írtam. Arra Barsiné Pataky Etelka, EXPO-kormánybiztostól kaptam választ (lásd a 4. sz. példát). A másik levéllel az „Oroszország, amelyet elveszítettünk." címû orosz film behozatala érdekében kerestem meg (a levél másolatát Kéri Kálmán altábornagy úrnak is eljuttattam (lásd a 12. sz. függeléket). Ez ügyben Chrudinák Alajos jelentkezett a bonyolítás mikéntjének tisztázása céljából. Harmadik levelemhez csupán azért fûzök észrevételeket 2005. március 6-án, mert meggyõzõdésem, hogy a közszférában vezetõ szerepet ellátó személyek nem zárkózhatnak el a személyes (négyszemközti) tájékozódástól sem, mert ezzel olyan ismeretektõl foszthatják meg magukat, amelyeket munkájuk során hasznosíthatnának. Kéri Kálmán olyan kérdéseket tett fel telefonon, amelyekre ily módon nem szokás válaszolni. Felajánlottam a személyes választ, nem élt a lehetõséggel. Antall József is zárkózott volt, mulasztásainak egy része ennek az eredménye.
Torgyán Józsefet abban az idõben kerestem meg, amikor kormányunk tagja volt miniszterként, pártelnökként pedig 48 fõs országgyûlési frakció és 3 minisztérium tartozott irányítása alá. Mégis szakított idõt és több megkeresésemre válaszolt személyesen (írásban), vagy átadta az ügy intézését beosztottjának, aki aztán megkeresett. Küldtem javaslatot Horn Gyulának is, miniszterelnöksége idején. Egyik fõtanácsadójától érkezett válasz. Hasonlóan nyugtázták az Orbán Viktor miniszterelnökhöz intézett javaslataim átvételét (lásd a 15. és 16. sz. példáknál).
Korunkban a vezetõk tévednek, ha azt hiszik, hogy megbízatásukat(!) „elefántcsonttoronyban ülve" láthatják el.
10. sz. Függelék
11. sz. Függelék

12. sz. Függelék

Kéri Kálmán altábornagy úrnak
Budapest

Tisztelt altábornagy úr!

Az alábbiakban ismertetem Lezsák Sándor úrhoz, az MDF alelnökéhez intézett levelemet:
„Ismeretlenül írok Önnek. Az okot egy dokumentumfilm szolgáltatja, amelyet a moszkvai TV-ben mutattak be úgy két héttel ezelõtt.
Magyarázatként annyit, hogy a moszkvai TV esti híradóját csaknem naponta megnézem. Meggyõzõdésem ugyanis, hogy a volt SZU-ban zajló események kihatnak Hazánk gazdasági és politikai életére a jövõben is, így „elsõ kézbõl" kívánok tájékozódni.
Nyelvtudásomat a SZU-ban eltöltött 17 év adja (Ungváron ért a háború vége 16 évesen, Kárpátalja magyartalanításakor kivittek a Don-medencébe, majd megismertem a szovjet börtönéletet, de szereztem kint két diplomát is).
Nos, az ominózus dokumentumfilmhez visszatérve, annak címe: „Oroszország, amelyet elveszítettünk". A mintegy két órás, írásos és mozgóképes dokumentumhalmaz céltudatosan felépített alkotás a leninizmus valóságos arculatának bemutatására. Ismerteti Lenin és körének nyugati támogatóit, a bolsevisták hatalomra segítésének célját és körülményeit. Dokumentumokkal bizonyítja, hogy már a polgárháború és az azt követõ évek idején Lenin személyes utasítására irtották ki ill. kényszerítették emigrációba az oroszországi nemesség és értelmiség csaknem egészét, mészárolták le az ún. kulákokat (a mészárlásról archív film látható).
A szovjet társadalmat belülrõl ismerõk tudják, hogy még a sztálinizmus leleplezése sem tudta megrendíteni az emberek döntõ többségének a hitét Lenin tisztaságában. Nos, ez a film dokumentumokkal illusztrálja Lenin és körének valódi lelkületét.
A film jelentõsége számunkra is igen nagy, akár az elkövetkezendõ választásokat, akár a Don melletti véráldozat megítélését nézem. Ezért elengedhetetlennek tartom a film megvásárlását, a narrátori szöveg szinkronizálását (a feliratozás ugyanis nem teszi lehetõvé az egyszerûbb emberek számára az elmondottak maradéktalan befogadását), majd a TV-ben, fõmûsoridõben történõ bemutatását, esetleg a Panoráma különkiadásaként, rövid stúdió-beszélgetéssel kiegészítve.
Fontos, hogy sem a film eredeti szövegébõl, sem a magyar szinkronból ne vághassanak ki részeket, ezért a beszerzéstõl kezdve megbízható ember felügyeletére van szükség.
Amennyiben a filmrõl, a bemutatás körülményeirõl további részleteket kíván megismerni, készséggel állok rendelkezésére.
Végezetül, tájékoztatom Önt arról, hogy e levelet megküldöm Kéri Kálmán altábornagy úrnak is.
Kelt Budapesten, 1993. március 3-án.
Õszinte tisztelõje: Tóth János."

Az altábornagy úr által felvetett kérdés tekintetében megemlítem, hogy az elmúlt év õszén átutazóban vendégem volt az adott ország talán legfontosabb miniszterének a fia. Noha beszélgetésünk sok érdekes megállapításra adott lehetõséget, azokat a kormány stabilitásának megítéléséhez nem tartom elegendõnek.
Jó egészséget kíván õszinte tisztelõje:
Tóth János

KÉPEK

Ráf festményei

1989, olaj, egyenként 140 x 120 cm

Rem arany- és ezüstlemez-domborításai

/A fent hivatkozott mûalkotások a kiadott könyvben megtalálhatók!/

Itt kattinthat a folytatásra!

Vissza a lap kezdetéhez