AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG PJT
Hungary, 1036 Budapest III., Lajos u. 115., Tel./fax: +36-1-250-6064, +36-27-380-665
www.aquanet.fw.hu, www.aquanet1.net76.net, www.aquanet-apla.atw.hu
E-mail: tudomanyos.rendorseg.pjt@gmail.com
Rólunk / Tevékenységi kör / Referenciák / Elérhetõségünk / Kezdõoldal
Elõzményoldal
Nyílt
levél!
Tárgy: vízdijkiszámítási és
szennycsatornázási korrupció elleni közérdekû
bejelentés
Kedves Illés Zoltán Zoltán államtitkár úr!
Rábukkantam
az alábbi cikkre. Abban szereplõ nyilatkozataid ellenében
szeretnélek felvilágosítani arról, hogy amikor az
esztergomi vízszennyezés volt, Juszt László mûsorában
az illetékes vízmûves vezetõ elõadta, hogy náluk
csak 37 Ft 50 fillér 1 köbméter vezetékes víz
elõállítási önköltsége, és
a karsztvizet ajánló cég vezetõje 40 Ft-körüli
köbméteráron ajánlotta, hogy vezetékes vizet
szolgáltat. Miért nem látod be, hogy csalás, a vízmûveket,
orvosokat, gyógyszergyárakat gazdagító korrupció,
tudatos egészségveszélyeztetés, ivóvízszennyeztetés,
öntözõvíz- és növényi tápanyag,
azaz energiapazarlás is, hogy azoknál a kertes ingatlanokról
is kötelezõen elvezettetitek az ivóvízbázis a
folyókba a háztartási szennyvizet - amelyekben a klórozással
nem hatástalanítható fertõzõvírusok,
pl. a Miskolcon is 3000 embert kórházba juttató kalici vírus
is lehet - , ahol megengeditek az állati trágya, mûtrágya
és növényvédõ mérgek, irtószerek
használatát. Vagyis valójában nem véditek a
felszín alatti karsztvizet?! A bizonyítékokat lásd
a mellékelt nyitólapú honlapjainkon!
Úgy tûnik,
nem olvastad el az elõzõ, hasonló értelmû, segítõ
szándékú üzeneteimet, közérdekû bejelentéseimet,
ívóvíztisztaság biztosítási megoldási
javaslataimat, mert egyébként nehéz megérteni, hogy
miért hirdeted a cikk szerinti hamis álláspontokat. A következõkben
szíveskedjél telefonon vagy sms-ben vagy email-ben visszaigazolni
a személyesen neked címzett beadványaimat!
Melléklet:
mth-honlap-cimlap-masolat-1200922.doc, aquanet-fw-hu-cimlap.doc, aquanet-apla-cimlap-masolat-120923.doc,
aquanet-2-cimlap-masolat.doc.
Budapest,
2012. 09. 23.
Üdvözlettel: Tejfalussy András
Miért
nem iszunk csapvizet?!
2012. január 31. 11:07
A
legfrissebb németországi felmérések szerint 220-féle
forgalmazásban lévõ ásványvíz közül
180 még a csapvíz minõségét sem éri
el. Magyarországon mégis egyre nagyobb teret hódít
az ásványvízfogyasztás. Illés Zoltán
környezetügyért felelõs államtitkárral az
átalakítás elõtt álló víziközmû-hálózat
helyzetérol, a hazai ivóvíz minõségérol
és a szennyvíztisztítási problémákról
beszélgettünk.
- Mennyire elégedett a kormányváltás
óta eltelt idõszakkal?– Azzal együtt elégedett
vagyok az elmúlt mintegy másfél év eredményeivel,
hogy valójában a vízügyi beruházásoknál,
illetve a vízkárelhárításoknál továbbra
is fennmaradt a régi pénzügyi szisztéma, azaz az utófinanszírozás.
Mint ismeretes, a korábbi kormányok soha sem fordítottak
pénzt a megelõzésre, pedig, ha például egy
évre elõre elkészített ütemterv alapján
végeznénk el az árkok kimélyítését
és a csatornák tisztítását, a gátak
megerõsítését és új védmûvek
építését, akkor jóval könnyebb helyzetben
lennénk. Nem utólag kellene a károkat – a megelõzés
árának a többszöröséért – felszámolnunk.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy még kis
patakok is képesek tengerré változni. Elég Felsõzsolca
esetére gondolnunk, ahol a kormány kétmilliárd forint
értékben építette újjá a települést.
Néhány
száz millió forintból már meg lehet építeni
egy záportározót, ami normál állapotában
üresen áll, vészhelyzetben azonban több millió
köbméter víz befogadására képes. Szükség
lenne minél több kármegelõzõárvízi
tározó rendszerre is, olyan tározókra, mint például
a tiszarõffi, amely három település: Tiszarõff,
Tiszabõ és Tiszagyenda között helyezkedik el, és
mintegy 5300 lakos és 2000 háztartás árvízi
biztonságát növeli közvetlenül, de kihat az egész
másfél milliós Tisza-völgy árvízi biztonságára
is. A tiszaroffi tározó 16 centiméterrel képes csökkenteni
a vízszintet a térségben egy rendkívüli árhullámnál,
hatása még Szegednél is 7 centiméterrel alacsonyabb
vízállást eredményez.
A vízügyi beruházások
közül 165 milliárd forintnyi projekt áll elõkészítés
alatt, csakhogy megvalósításukhoz legalább 20-25 milliárd
forint önerõre van szükség, miközben a hazai vízügy
tavalyi költségvetése – a fizetést és minden
dologi kiadást egybevéve – mintegy 11 milliárd forint
volt. Kármentésre évrõl évre 35-40 milliárd
forintot költünk el, ezt az összeget azonban sosem év elején
kapjuk, hanem kiegészítésekkel és pótlásokkal
mindig év közben. A jelenlegi kormányzatban megvan a hajlandóság
a rendszer megváltoztatására, mert sokkal olcsóbb
a megelõzés. Véleményem szerint hatalmas áttörés
lenne, ha még ebben a ciklusban sikerülne megvalósítani
a szemléletváltozást.
- Milyen változásokra
lenne még szükség?
– Az egyre gyakoribb extrém
idõjárási jelenségek miatt az elkövetkezõévek
kiemelt feladata lesz Magyarország alkalmazkodási stratégiájának
elkészítése. Ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodhassunk a körülményekhez,
a vízgazdálkodást kell a középpontba állítani.
Vizeink fokozott védelme megköveteli, hogy kiemelten kezeljük
a szennyvíz elvezetésével és tisztításával,
az ivóvízbázisaink védelmével, a felszíni
vizek ökológiai állapotának javításával,
az öntözési és turisztikai céllal hasznosított
élõvizek vízkormányzással kapcsolatos fejlesztéseit.
A jövoben útjára indítunk számos komplex vízgûjtõ-rehabilitációs
programot, hogy helyreállítsuk az eredeti vízszállító
rendszereket és kapacitásukat.
- Tavaly májusban úgy
nyilatkozott, hogy állami kézbe veszik a vízgazdálkodással
kapcsolatos feladatokat, hiszen a helyi önkormányzatok sokszor nem
tudják biztosítani a szükséges létszámot,
technikai és anyagi feltételeket. Hol tart a folyamat? Mik az eredmények?
– A kormányzatnak az a határozott szándéka,
hogy jelentõsen csökkenjen a víziközmû-szolgáltatók
száma. Ugyanis miközben a rendszerváltást megelõzõen
mindössze 33 vállalat (19 megyei, 5 regionális, 9 fõvárosi,
illetve megyei jogú városi) látta el az ivóvíz-szolgáltatási
és szennyvízkezelési feladatokat, ma mintegy 400 társaság
mûködik. Ez tarthatatlan, hiszen a rendszer szétdarabolódott,
a közmûhálózat felújítása elmaradt,
és mindez a hatékony mûködés rovására
ment. Véleményünk szerint vissza kellene állni a területi
elvre.
Az új víziközmû-törvénnyel kapcsolatosan
is az lenne az észrevételünk, hogy ne az alapján maradhassanak
meg társaságok, hogy ki hány ember ellátását
vállalja el, mert akkor jó eséllyel fennmarad a régi,
rossz rendszer.
- Ráadásul a magyar víziközmû-hálózat
állítólag 40 százalékos veszteséggel
mûködik, vagyis minden 100 liter vízbõl 40 elszivárog.
Milyen lépéseket tervez a kormány ez ügyben?
–
Döbbenetes állapotokat tapasztaltunk: az ivóvízcsövek
átlagos életkora Magyarországon negyven év! A jelenlegi
helyzetben a már elkészült és várhatóan
2012. január elsején életbe lépõ víziközmû-törvény
szerint azok az önkormányzatok válhatnak a hálózatok
tulajdonosaivá, amelyeket ivóvíz-ellátási kötelezettség
terhel (a törvényjavaslat tárgyalására lapzárta
után került sor – a szerk.). A helyhatóságok a
szaktárca reményei szerint azokkal az állami víziközmû-szolgáltatókkal
kötnek majd szolgáltatási szerzõdést, amelyek
a profittal szemben a biztonságos ellátást tartják
a legfontosabbnak. Ily módon csökkenhet a szolgáltatók
száma, és ezzel együtt a vízdíjak is.
Jó
példa erre a Tiszamenti Regionális Vízmuvek Zrt. 550 millió
forintért felújított kiskörei szennyvíztisztító
mûve. A fejlesztésnek köszönhetõen 2100 köbméter
kapacitásúra bõvült a korábban napi 800 köbméter
szennyvíz tisztítására alkalmas, öt Tisza-tó
menti település szennyvizét befogadó szennyvíztisztító
telep, sõt egy harmadik – kémiai – tisztítási
fokozat garantálja a befogadó Tisza jobb vízminõségét
is. Mindehhez a korszerû iszapkomposztálás kialakításával
a keletkezõ szennyvíziszap mellett a települési zöldhulladék
is komposztálhatóvá válik. Az állami tulajdonú
Tiszamenti Regionális Vízmuvek Zrt. öt megye ötven településén
biztosítja az ivóvízellátást, illetve a szennyvíztisztítást.
A társaság egy év alatt megduplázta szolgáltatási
területét. Ezek lehetnek a letéteményesei a korszerû
szolgáltatási rendszer továbbvitelének.
A víziközmû-törvény
korszerûés hiánypótló jogszabály lesz.
Az elmúlt húsz évben egyáltalán nem történt
elõrelépés ezen a területen. A szabályozatlanság
volt ugyanis az érdekük azoknak, akik nyerészkedtek az ivóvíz
eladásából. Ennek azonban vége! A törvény
részleteivel kapcsolatosan a területi elv mellett tárgyalások
folynak a feladatok elosztásáról is. A tervek szerint a Nemzeti
Fejlesztési Minisztérium hatásköre lesz az árszabályozás,
a Vidékfejlesztési Minisztériumban marad az összes szakmai
kérdés (gördülõtervezés, szabványosítás).
-
Korábban mi alapján állapították meg az ivóvíz
árát?
– Ahogy említettem, errol sem volt törvény,
a feladatok tömkelegét azonban a vízügy magától
ellátta, beleértve az árképzést is. Az erre
hivatott minisztérium meghatározott képlet alapján
állapította meg az árat, de természetesen a valódi
ár keresztfinanszírozással valósul meg. A víz
elõállításának átlagára jelenleg
köbméterenként 600–800 forint között van hazánkban,
azonban a települések nagy hányadában a víz ára
200-250 forint körül mozog. Mégis érdekes tendencia indult
el a vízfogyasztásban. Nálunk is egyre többen isznak
ásványvizet, egy félliteres palackért akár
200 forintot is kifizetnek, ami 400 forintos árat jelent literenként.
Köbméterben ez 400 ezer forint, miközben a csapvíz 250
forint.
- Európai viszonylatban milyen Budapest ivóvize? Országos
szinten hol akadnak problémák?
– Fõvárosunk
ivóvize a kiemelkedõ minõségûek közé
tartozik a kontinensen, még akkor is, ha klórozása olykor
elengedhetetlen. A fõvárostól délre, a Csepel-szigeten
mûködtetett Ráckevei és a Csepeli Ivóvízmûben
idõnként ózonnal kezelik a vízben lévõ
vas-, mangán mellett a természetes úton megtalálható
baktériumokat.
Vissza kell térnem ismét a PET-palackok
kérdéséhez: irdatlanul sok pénzt fizetünk ki
palackos ásványvizekért, miközben a legfrissebb németországi
felmérések szerint a 220-féle forgalmazásban lévõásványvíz
közül 180 még a csapvíz minõségét
sem éri el. Magyarországon nem egy olyan kút létezik,
amelybõl ásványvizet is palackoznak és csapvizet is
szolgáltatnak az adott településnek.
Országos szinten,
sajnos, számtalan helyen tapasztaljuk, hogy mi magunk tesszük tönkre
vízbázisainkat. Az ipari szennyezések mellett a lakosság
is hozzáteszi a maga részét például azzal,
hogy szigetelés nélküli vagy gyengébb szigetelésu
emésztõket épít és használ, így
csökkentve saját költségeit. Az emberiség folyamatosan
mérgezi a talajt és a vízbázisát. Hogy két
konkrét példát is említsek: megállíthatatlanul
halad a szekszárdi ivóvízkutak felé az a szennyezõ
anyag, amelyet harminc évvel ezelõtt raktak le illegálisan,
Simontornyán pedig a bõrgyári szennyezés miatt kellett
30 kilométerrel arrébb új vízbázist építeni
a lakosság biztonságos vízellátása érdekében.
-
A közmunkaprogramok összehangolása céljából
a vidékfejlesztési tárcától a jövõben
a Belügyminisztérium irányítása alá kerül
a 12 területi vízügyi igazgatóság. Milyen eredményeket
várnak az átszervezéstõl?
– Véleményem
szerint elhibázott volt az a politika, amely az ár- és belvízi
védekezést, valamint a megelõzést önkormányzati
feladatként jelölte meg, miközben ehhez nem állt rendelkezésre
a szükséges pénz, szaktudás, és nem biztosították
a megfelelo eszközöket sem. Az ár- és belvízi védekezésnek
állami feladatnak kell lennie, hiszen legalább országos,
de még inkább Kárpát-medencei léptékben
kell gondolkodni. A kormányzat szándékai szerint a vízügyben
foglalkoztatott közmunkások száma a korábbi 11 ezerrõl
30-35 ezerre emelkedik a következõévekben. Ezt a munkát
koordinálja a Start közmunkaprogrammal a Belügyminisztérium.
-
A gazdasági helyzet miatt komoly megszorításokra került
sor állami szinten a múlt év elején. A vidékfejlesztési
tárcára jutó 18,7 milliárd forint zárolásánál
mi alapján súlyoztak?
– Elsõsorban azt vettük
figyelembe, hogy melyek azok a szakterületek, amelyek bevétellel rendelkeznek.
Így 11 milliárd forintot a vízügytõl, valamint
a környezet- és természetvédelemtõl vett el a
minisztérium. Segítséget jelentett, hogy év közben,
érzékelve a nehéz helyzetet, hárommilliárd
forintot visszakaptunk a zárolt összegbõl.
- Milyen sikereket
értek el az uniós elnökség alatt a vízgazdálkodás
területén?
– Egyik kiemelt prioritásunk a fenntartható
vízgazdálkodás volt. Ennek jegyében a júniusi
Környezetvédelmi Tanács ülésén a miniszterek
egyhangúlag elfogadták a tanácsi következtetéseket
az Európai Unió jövõbeni vízstratégiájának
fõ elemeirõl. A magyar elnökség aktív közremûködéssel
konszenzust teremtett a tagállamok között az európai vízkészletek
jövõjérõl és a fenntartható vízgazdálkodásról.
Janez Potocnik környezetvédelmi biztos külön is köszönetet
mondott azért, hogy Magyarország újra a figyelem középpontjába
állította a vízpolitikát. A biztos méltatta
a magyar elnökség vezetésével kialakított tanácsi
következtetések szövegének megalapozottságát,
tartalmi gazdagságát.
A magyar kormány másik elnökségi
prioritása volt az EU Duna Régió Stratégia. A tagállamok
elfogadták a stratégiát, a részt vevõ országok
megegyeztek tizenegy cselekvési terület irányításáról.
Hazánk a stratégia három cselekvési területét
fogja irányítani a nemzetközi együttmûködésben:
a fenntartható energia fejezetét (Csehországgal közösen),
a vízminõség fenntartásával és a vízgazdálkodással
foglalkozó területet (együttmûködésben Szlovákiával),
illetve a környezeti kockázatok kezelésének témakörét
(Romániával közösen).
A kormány ugyanakkor
döntött arról is, hogy elsosorban a Zöld Duna Stratégiát
képviseli a jövõben, ami alapvetoen a vízi turizmus,
vízi sportok támogatását és az ehhez kapcsolódó
infrastruktúra kiépítését támogatja.
-
A beszélgetés elején érintettük a szennyvízkezelést.
Milyen konkrét elõrelépések valósultak meg
ezen a területen?
– A legnagyobb áttörést a Csepeli
Szennyvíztisztító Telep jelentette, amely Európa egyik
legnagyobb ilyen jellegû beruházása volt. A fejlesztés
2010 nyarától biztosítja, hogy a folyóba visszajutó,
biológiailag tisztított víz aránya a korábbi
51-rol 100 százalékra emelkedjen. Budapesten egy nap alatt 600 ezer
köbméter szennyvíz keletkezik, amelybõl a telep napi
350 ezer köbméternyit kezel. Az üzem zárt rendszerû,
berendezései megfelelnek a szigorú zaj- és szagemissziós
elõrásoknak.
Fontos tudni, hogy Magyarország településszerkezete
széttagolt: a települések háromnegyede 2000 fõ
alatti lélekszámú, ugyanakkor a lakosság mindössze
16-17 százaléka él ilyen kis községekben. Budapesten
kívül mindössze négy településünk népessége
haladja meg a 150 ezer fõt. Ez a helyzet a szennyvizek összegyûjtése
és tisztítása szempontjából nem kedvezõ.
A nagyvárosokban hatékonyabb, és kisebb költséggel
jár a közmûellátás. A kormányváltás
óta az Új Széchenyi Terv keretében 118 szennyvízkezelési
és -tisztítási programra összesen mintegy 150 milliárd
forintot ítéltek meg. Legutóbb november közepén,
Dévaványán adtunk át egy víztisztítót.
A beruházás 23 évvel ezelõtt kezdodött. A projekt
megvalósítása nemcsak megszünteti a talajszennyezést,
de kedvezõhatással van a levegõ minõségére,
a belvízvédelemre és a településen élõk
biztonságos és egészséges életkörülményeire.
A
szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása
sokszor gazdaságosabb, ha több település összefog,
és közös rendszert valósít meg. Októberben
indult a tatai Öreg-tavat tápláló Által-ér
vízgyûjtõjén található szennyvíztisztító
telepek megújítása. Az Észak-dunántúli
Vízmû Zrt. kezelésében lévõ tatai és
tatabányai szennyvíztisztító összesen 110 ezer
ember napi szennyvizét kezeli, s mindkettõ a tatai Öreg-tó
vízgyûjtõ területéhez tartozik. A fejlesztések
célja, hogy kevesebb nitrát kerüljön az élõvizekbe.
Ezzel párhuzamosan valósulnak meg az Által-ér vízgyûtõ-rehabilitációs
munkálatai is, amivel a térség árvízi biztonsága
is javul.
A legnagyobb problémát ott látom, hogy a lakosság
egy része a mai napig nem hajlandó rákötni a háza
elott húzódó csatornára az emésztõjét,
ezzel mérhetetlen károkat okoz. Ha valaki nem csatlakozik a közmuvekre,
akkor köbméterenként 120 forint talajterhelési díjat
kell fizetnie, ez az összeg azonban olyan alacsony, hogy nem ösztönzi
a lakosságot, hogy csatlakozzon a csatornahálózathoz.
(Czene
Ákos, Innotéka Magazin, 2012. január)
feladó: András
Tejfalussy tudomanyos.rendorseg.pjt@gmail.com címzett: "zoltan.illes"
<zoltan.illes@vm.gov.hu>
titkos másolat: András Tejfalussy
<tejfalussy.andras@gmail.com>;
"tejfalussy.andras" <tejfalussy.andras@freemail.hu>;
"Gyula
Biczók, PhD" <hemtczok@gmail.com>
dátum: 2012.
szeptember 23. 17:06tárgy: Illés Zoltán államtitkár
részére, vízdijkiszámítási és
szennycsatornázási korrupció elleni közérdekû
bejelentés küldõ: gmail.com
4 melléklet — Az összes melléklet letöltése
mth-honlap-cimlap-masolat-1200922.doc
208 KB
Megtekintés Letöltés
aquanet-fw-hu-cimlap.doc
71 KB
Megtekintés Letöltés
aquanet-apla-cimlap-masolat-120923.doc
95 KB
Megtekintés Letöltés
aquanet-2-cimlap-masolat.doc
110 KB
Megtekintés Letöltés