AGROANALYSIS SCIENTIFIC SOCIETY (pjt)

Budapest, Lajos u. 115. Hungary 1036 Telefon/fax: 36-1/250-6064, 36-27-380-665

Vissza a nyitó lapra / Vissza a fõtéma jegyzékre / Vissza az elõzõ lapra

Fõtémakör:

TÖRTÉNELMI ALKOTMÁNYUNK
JOGÁN

VÁLOGATÁS
GONDOLAT ÉBRESZTÕNEK

2003

~ UNIÓS CSAPDÁBAN ~

Vitaírások, levelek, elemzések

Védirat és vádirat

Elfogadhatatlan a '49/XX-as törvénynek az a kitétele, hogy „Az alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye", mert ez olyan hamis elõföltevés, ami csak bajt hoz ránk.
A nemzet éppen azzal tudta megõrizni minden balsorsa között szuverenitását, hogy alkotmánya nem a jogrend része volt, hanem annak a teremtõje - szemben az 1949-bõl ittragadt alaptörvénynek a magyar alkotmányt kerékbetörõ szándékával.
Történetileg kifejlõdött hagyományunk szerint a címerünket ékesítõ szentkorona egyet jelentett a magyar alkotmánnyal. Ez az alkotmány 1848 után polgári tartalmat kapott, és fokozatosan szorultak ki belõle a maradék rendi elemek. Az ország l944 március 19-i német megszállása megszakította a nemzet szuverenitását szervesen õrzõ és átörökítõ alkotmány fejlõdését.
Ez a könyv védirat a történelmi alkotmány mellett és vádirat a jelenleg uralkodó felfogás ellen.
A szentkoronát címerünkön némely politikus svájcisapkának gúnyolta, s amikor ez a jelkép lekerül a magyar igazolványokról, akkor bebizonyosodik, hogy a vele való méltatlan bánásmód, alkotmányos tartalmának tagadása csak elõre vetíti a nemzet újabb megalázását.
Az alkotmánynak és alaptörvénynek úgy kell viszonyulnia egymáshoz mint az alanynak és tárgyának. Nem lehetnek azonosak. Szinte föltárhatatlanok az alaptörvényt és alkotmányt összemosó szemléleti torzulás következményei.

Az olvasóhoz
VÁLSÁG VAN
ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG VAN
TÁJÉKOZÓDJUNK AZ ALKOTMÁNYRÓL.
Mi az alkotmány? ~ Mi a magyar alkotmány?
Mi az Unió? ~ Mi az uniós alkotmány?
Alkotmányos korban élünk most?
Mi lesz velünk az Unióban?
Van-e ott helye magyar alkotmánynak?
Szabadok vagy rabok leszünk?
Gyerekeink szabadok vagy rabok lesznek?
Felelõsség magunkért? ~ Felelõsség gyerekeinkért?

Valóban az európai alkotmányosság védernyõjét kínálja az EU - védelmül külsõ ellenség, belsõ békétlenség, szegénység és szellemi veszedelmek ellen? Avagy ismétlõdhet a budai várat elfoglaló csel, amint az Egri csillagokból ismerjük - ezúttal uniós szavakkal?
Valóban idejétmúlta kérdés az alkotmányosság, mint az emberhez méltó élet legfõbb garanciája? Valóban azt akarjuk, hogy ide mások költözzenek, mi máshova költözzünk, hogy Petõfi és Arany helyett összeurópai irodalmat tanuljanak gyerekeink? Valóban kell nekünk a francia munkanélküli segély saját munkánk, kertünk helyett? Valóban szét kell szóratnunk, mint a nagy lakótelep-építéskor az addig ott lakó óbudaiak?

A kötet, amit az olvasó a kezében tart, egy válogatás, amely az alkotmányosság fontos, aktuális kérdéseit feszegeti. - Lapozza át, keressen érdeklõdésének megfelelõt, tájékozódjon!
Budapest, 2003. október 6. - szerk
Az alkotmány mibenlétének megítélése egész Európában válságát éli.

Jövõre lesz 60 éve, hogy a német megszállás véget vetett a magyar alkotmányosságnak, két nemzedék nõtt fel úgy, hogy semmit sem tanultak róla az iskolában, sõt két nemzedéknek tálalták, mint gúnyolni való nevetséget. Pedig nem nevetség, hanem egyetlen lehetséges védõ várunk sok veszedelemmel szemben. Hatvan év mulasztását nem lehet ezzel a füzettel pótolni.
Amit megpróbálhatunk, hogy legalább felvessük a kérdést, hogy figyelmeztessünk, milyen szakadék szélén táncolunk. Figyelmeztetni akarunk politikust és vállalkozót, szülõt és gyereket, jómódút és szegényt, tájékozottat és fásultan révedõt.
Nincs idõ míves kötetekkel elõállni, nincs eszköz elegáns megoldásra. Fogadják ezt a válogatást figyelemmel, és ha az itt olvasható szövegen kívül is olvasnának, akkor figyelmükbe ajánljuk internetes honlapunkat: www.alkotmany.ngo.hu, Püski kiadónál vásárolható korábbi köteteinket, valamint javasoljuk az alkotmányosság egyre szélesedõ irodalmának használatát (különösen a Szentkoronához kötõdik sok szerzõ és mû), keressenek környezetükben további információkat, keressék életükben
A MAGUK JÓZAN ÍTÉLÕKÉPESSÉGÉVEL
az alkotmányos gondolatok helyét, értelmét. - szerk.

Birodalmi unió és az európai alkotmányosság
(Fáy Árpád)

Alkotmánynak tekinthetõ-e európai értelemben az a dokumentum, amit az „európai konventben" alkotnak?
Az európai alkotmányosság hajnala
Magyarországon az 1215-ös angol Magna Chartát és az 1222-es magyar Aranybullát tartják Európa elsõ alkotmányos okmányainak.
Az alkotmányosság legfõbb ismérve talán az, hogy a skolasztika fénykorának szellemében egymás mellé rendeli a
1. hatalmi erõt
2. erkölcsi tekintélyt
3. tudományos igazságot.
Az alkotmányos charták természetesen fõleg a hatalom és az erkölcs egymás mellé rendelését írják elõ, a hatalom korlátairól rendelkeznek, megfogalmaznak erkölcsi gátakat, amelyeket nem léphet át a hatalom gyakorlója.
Magyar szemmel három alkotmányos régiót, típust lehet elválasztani az 1200-as évek utáni Európában.
1. Anglia, ahol az alkotmányosság fénykora 1215-tõl Morus Tamás kivégzéséig, 1535-ig tartott. Ebben az idõszakban az erkölcs és hatalom egymás mellettiségét az állam erejének és az egyház tekintélyének egyensúlya biztosította. Ezután a király lett az egyházfõ, formálisan a hatalmi erõ mintegy bekebelezte az erkölcsi tekintélyt, amit a klasszikus fogalmak szerint már nem lehetett alkotmányos helyzetnek tekinteni.
2. Európa kontinentális részén, illetõleg a római központú kereszténység területén az alkotmányosságot nagy vonalakban eredetileg ugyancsak a világi császári hatalom és a pápai tekintély egyensúlya jellemezte. A Magna Chartához fogható alapító levéllel itt nem találkozunk, de a megfelelõ korszak itt is hasonló eszmeiséggel jellemezhetõ. Ennek az állapotnak a végét részben a reformáció, részben a polgári átalakulásban az állam és egyház szétválasztása jelentette. Itt tehát a világi hatalom nem bekebelezte az egyházat, hanem fokozatosan kiszorította a közéletbõl, és ezzel az alkotmányosság eszménye súlyosan csorbult.
3. Harmadik változatként Magyarország alkotmányát említem. Itt az elsõ, ránk maradt, kiforrottan alkotmányos szellemiségû okmány, az Aranybulla megírását, elfogadását szintén az európai filozófia alapozta meg, azon belül is erõs mértékben máig kimagasló teljesítménye, az igazságot központi kategóriának megtevõ, a hitet és tudást egymás mellé rendelõ és szervesen összeillesztõ skolasztika (amelyet bár a modern korban háttérbe toltak, de amely máig szolgálóan rendezte, alapozta meg modern gondolkodásunk logikai alapjait). De az európai filozófia hatásához társult a magyarság szûkebb hagyománya is (visszavezethetõen Szent István törvényeiig, a törzsek etelközi szerzõdéséig és még korábbi elõzményekig). Manapság a magyar szentkorona szimbólumaiban kifejlett keresztény hatalomfilozófiát értelmeznek, amely a Krisztus utáni 380-as évek teológiai gondolkodásának, zsinati határozatainak felelnek meg. A magyar alkotmányos változat abban különbözik a többitõl Európában, hogy a közös alapokra támaszkodva, mintegy a magyar észjárás, a magyar közjogi gondolkodás szerint önálló közjogi szerkezetté érlelõdött. Ennek a közjogi rendszernek központi eleme a szentkorona volt, amely a kor felfogásának megfelelõen, de az egyébként szokásosnál
a. Jelképezte a nemzet egészét (a rendi korban nemességet, majd 1848 után minden állampolgárt, akik a szentkorona tagjai, és a fõt, a királyt), a tagok egyenlõ szabadsága kezdettõl fogva fontos tétel volt, tekintet nélkül vagyoni helyzetükre
b. Jelképezte az ország egészét (a megyék, tartományok a szentkorona testét alkották, amit nem volt szabad eladni külföldieknek) ez mai szóval a természeti erõforrások nemzeti tulajdonlását jelentette - szemben például a mai uniós céllal, hogy szabad forgalmú tõkeként kezeljék a földet és általában a természeti erõforrásokat
c. Mintegy a mai jogi személynek (jogi személyként felfogott államnak) megfelelõ minõségben a hatalom teljességére kizárólagosan tarthatott igényt a szentkorona (ami kizárta az uralkodó személy vagy csoport teljhatalmát, mert a hatalmat gyakorlónak a hatalomban a nemzettel, országgyûléssel feltétlen osztoznia kellett, a kezdetektõl fogva) - tehát fogalmilag zárta ki az abszolút hatalom alkotmányos legitimitását
d. A szentkoronát „angyal hozta" Istentõl, és Szent István felajánlotta Szûz Máriának, Nagyboldogasszonynak - tehát a teljes hatalom földi emberé nem lehetett, mert az a diktatúra elleni biztosítékként legalábbis Isten anyját illette, aki nem volt földi halandóval egybevethetõ.
A teljes értelemben vett alkotmányos korszak Magyarországon 1944-ig tartott, a világháborús német megszállásig. Tehát jelentõsen túlélte a polgári állam és az egyház szétválasztását - éppen közjogi alkotmányos intézményeire és annak központi elemére, a szentkoronára támaszkodva.
Az alkotmányosság, az eredeti európai értelmezésre támaszkodó teljességében tehát nem csak Magyarország, hanem egész Európa kincse.

A polgári korszak alkotmányossága

A polgári korszak alkotmányossága, a francia felvilágosodásnak és forradalomnak köszönhetõen a hatalmi ágak szétválasztását tartotta szem elõtt:
1. törvényhozó
2. végrehajtó
3. bírói.
Azonban ha belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy az eredeti alkotmányosságnak ez egy leegyszerûsítése, lerontása, mert nem rendelkezik az erkölcs és hatalom, illetõleg a tudás és hatalom egymás mellé rendelésérõl. Tehát lényegében a hatalmi erõfölény belsõ tagolásáról van szó, ami sokkal kevesebb, mint amirõl 500 évvel korábban eset szó.
Mondhatnánk, hogy a józan ész fényénél természetes evidencia maradt az eredeti felosztás is, már nem is kellett beszélni róla. De a történelem nem ezt mutatja. A XX. század diktatúráiban a hatalom ereje feltétlen elsõbbséget élvezett az erkölccsel szemben, és keveset beszélnek róla, de társadalmi ügyekben a hatalmi önkény (voluntarizmus) feltétlen elõnyt élvezett „társadalmi természettörvényekkel", a természetjoggal szemben is.
Az elsõ nagyon ismert példa a társadalomtudományos, és ezen belül a közgazdasági tételek meghamisítására David Ricardo tevékenysége volt, aki mindent megengedhetõnek tekintett azért, hogy a gyáriparosok profitját, mint a gazdasági növekedés legfõbb biztosítékát minden határon túl növelje mind a természeti mind az emberi erõforrások kárára. A XX. században ez a gondolkodás kiteljesedett Keynes tevékenységében, és azóta érvényesül, sõt jellemzõ az Európai Unió szellemiségére is.
NEM LEHET EGYAZON NÉVEN NEVEZNI EGÉSZET ÉS RÉSZT …
Nem lehet ugyanazon néven nevezni az egészet és a részt, majd a kettõt egymással szembeállítva felcserélni. Ha az eredeti alkotmányossághoz kötöm az alkotmány szót, akkor a csupán a hatalmi ágak megosztására törekvõ alaptörvényeket nem nevezhetem alkotmánynak. Ez kérdés.
Alkotmányt csinálnak-e az uniónak, vagy egy éppen a maradék alkotmányos emléket is felszámoló alaptörvényt? Ez az uniós alaptörvény nem ismeri el a klasszikus európai alkotmányos hagyományokat (nem említi meg a Magna Chartát és Morus Tamást, a Császár és a pápa vetélkedését, a magyar Aranybullát és 1944-et). Ebbõl következõen lényegében az erkölcsi alapoktól elszakított pozitív jogi technikákat alkalmazó szabályozási eszköz lehet csak. A természetjogi elvek az eredeti, a teljes körû alkotmányosság korában elismerten adták az erkölcsi alapokat a világi hatalom által szabályozott joghoz.
Ahogyan Drábik János megfogalmazta, tisztelték az államra kötelezõ jogot (a tulajdonképpeni alkotmányt, amirõl politikai testület kedve szerint nem szavazhatott) és ehhez igazították az állam által alkotható jogot (az alaptörvényt, amit viszont politikai testület fogalmazhatott meg, vagy alakíthatott át).
Magyarországon a hamis rendszerváltás, az uniós csatlakozás krízise, és az alkotmányos válság egybeesik. Az az úgymond hivatalos, sokszor hangoztatott vélekedés, hogy a tényleges, a történelmi magyar alkotmányt nem lehet ma elismertetni a hatalommal, mert az abban nem érdekelt - tehát ne is foglalkozzunk az alkotmány kérdésével, mert az a hatalom „belügye".
De szemben ezzel a vélekedéssel európai értelemben az alkotmány nem csak pillanatnyi hatalmi erõfölény dolga, nem a hatalmi önkény játékszere, hanem egyszerre hatalmi, erkölcsi és tudományos kérdés. Ha pedig az alkotmány ügye függ Európa történelmétõl is, akkor sokkal nagyobb a mozgástér, amin küzdelmet lehet, sõt jogunk és kötelességünk folytatni érte, mint amit a hivatalos fanyalgás sugallmaz. Ez a küzdelem hagyományainknak megfelelõen elsõsorban közjogi küzdelmet jelent, aminek tényezõje a hatalmi erõk viaskodása mellett az erkölcsi meggyõzõdés, és a tudományos elemzés, az alkotmányos evidenciák számbavétele, ismerete és ismertetése.
Magyarország európai csak akkor maradhat, ha nem szakad el „ezer éves" alkotmányától, az európai alkotmányos alapelvektõl. Anglia sem akar elszakadni megmaradt alkotmányos múltjától. Egész Európának meg kellene találnia az utat az eredeti, teljes körû alkotmányos alapelveihez. Ehhez felül kell emelkedjen az egyes apró küzdelmek emlékén, a lényegre kellene koncentrálnia, és fogalmilag meg kell különböztetnie az örök természetjogi (más szóval isteni) alapelveket valamint az alaptörvényeket, amelyeket az egyes korok adott hatalmi, erkölcsi, tudományos viszonyai között fogalmaztak a mûködõképes intézmények megalapozására.

A szabályozáselmélet tagolásával

A természetjogi alapelvek és a jogtechnikát alkalmazó alaptörvények, -szerzõdések fogalmi megkülönböztetése egyébként a legmodernebb szabályozáselméletnek is megfelel, mert elválasztja egymástól a
1. szabályozott folyamatokat, a szabályozás tárgyát (pl gazdaság)
2. a szabályozó eszközöket (pl a pozitív jogi eszközök, a törvények, a központi szerepû alaptörvény)
3. és a szabályozás alanyát (sok nemzedéket tekintve ez nem egyes politikai személyeket, erõket jelent, hanem a természetjogi „örök", régi szóval „isteni" értékeket).
Ha viszont összekeverjük a szabályozó rendszerben a szabályozás tárgyát, eszközét és alanyát, abból értelmes dolog nem sülhet ki, abból csak káosz jöhet, a káosz elmélete és gyakorlata. Abból nem sülhet ki alkotmányosság, csak visszaélés az alkotmányosság emlékével, maradék becsületével. Abból az unió esetében az sülhet ki, hogy az uniós bíróság törvényt hoz, az uniós parlament nem hoz törvényt, az uniós tagországokat zsarolják, a demokráciát manipulálják, vissza szorítják, a csatlakozó országokkal uzsora szerzõdést kötnek.

Összefoglalva

A tényleges, a teljes értelemben vett eredeti alkotmányosságot a hatalmi ágak megosztásával nem helyettesíteni kell, hanem ki kell egészíteni, és ehhez hasonlóan kell tovább gazdagítani napjainkban.
A magyar alkotmányos hagyományból, a magyar történelmi alkotmányból az elõbb kiragadott pár központi tétel egyúttal az európai alkotmányosság szellemiségének is megfelelnek, lényegében azt képviselik. Sõt, az ENSZ természetjogi alapelvekre támaszkodó legfontosabb okmányainak szellemiségével is lényegi a kapcsolata, megfelelése a magyar alkotmánynak. Tehát aki a magyar alkotmányos hagyományt, a szentkorona közjogi szerepét támadja, az (mégha akaratlanul is, de) tágabb kitekintésben a klasszikus európai alkotmányos felfogást akarja visszaszorítani a Kárpát-medencében, a maradék Magyarországon, az (talán meglepõ módon) egyúttal az ENSZ lényegi alapelveivel is ütközõ, a minden képzeletet felülmúlóan centralizált, már-már falanszter birodalmat, birodalmi uniót szervezõ törekvéseket támogatja.
Az európai integrációt alkotmányos elveken kellene megvalósítani, és nem a klasszikus birodalmi módszereket álcázva az alkotmány szó felelõtlen használatával. A globális monopolérdek kiszolgálása helyett (de legalábbis mellett) el kell érni az egyes országok alkotmányos önállóságát az európai alkotmányos hagyományok szellemében, annak hagyományából mint mérhetetlen nagy kincsbõl merítve.
Lehetséges-e egy európai alkotmányos szellemû összefogás az alkotmányos Magyarországért, Ausztriáért, Európáért? Remélem, hogy az Önök megítélése szerint is: igen!
? Sztalin azt mondta: Hány hadosztálya van a római pápának?
? A régiek azt mondták: Ha Isten velünk, ki ellenünk?
? Mi azt mondhatjuk, Hatalmunk nincs, de tudunk az alkotmányos múltról, az alkotmány fogalmáról, a szavazás nélkül is nagy erõt jelentõ alkotmányos evidenciákról.
Ne hagyjuk veszni az alkotmányos szellemiségû Európa gondolatiságát.

~ Elõadás-vázlat, Tulln, 2003 október 3-án ~

A „politika szintje alatt" számos embert érdekel, hogy mi lesz a magyar alkotmány sorsa. Azonban a hivatalos politika részeseit csak kivételesen érintette meg ez a kérdés. Nehezen foglalnak nyíltan állást a magyar alkotmány mellett, ami talán a XX. század trianonos, két világháborús, félszázadnyi kommunista diktatúra megannyi gyötrelmének emlékével magyarázható (de nem menthetõ). A kevés megszólalók egyike Székelyhidi Ágoston történész, az MDF választmányának volt elnöke.

A nemzet és köztársaság válaszútja
(Székelyhídi Ágoston)

Magyar Nemzet 2003. július 2.
Érzékelhetõ a nemzetfeletti érdekrendszerek kiszolgálásának folytonossága
Súlyosan csorbítják mostanában a nemzeti önrendelkezést.
Legutóbb a határon túli magyarok státustörvényét rövidítette meg a kormány. Még az egyetemes magyar nemzet fogalmát is törölte a bevezetõbõl. Ezzel a hiányossággal most már minek a nevében és minek az összetartozásáról beszél a törvény maga? De lássuk a teljesebb folyamatot. Az európai uniós csatlakozási népszavazás elõkészítésében a kormány nem tette világossá a nemzeti önrendelkezés önkéntes korlátozásának tétjét. Holott ez a korlátozás a nemzet sorsát érinti. Egyáltalán minek is a nevében szólítottak népszavazásra? Minek is a javára kértek támogatást? Talán az országot és a nemzetet tüntették fel ezekben a szerepekben? Ezeket a szerepeket bizony a Magyar Köztársaság foglalta el. Betetõzésül a kormányzati oldal politikai és szellemi véleményformálói a szûkítõ köztársasági eszmét hivatalossá nyilvánították. A kormány tavaszi átalakításakor is a „köztársaság konszolidálását" említette indoklásul a miniszterelnök fõtanácsadójából lett új kormánytag. Június 16-án, Nagy Imre kivégzésének negyvenötödik évfordulóján aztán az 1956-os nemzeti kormány vezetõjét ,,baloldali polgárnak" minõsítette a mai miniszterelnök. Hát már az 1956-os nemzeti önrendelkezési forradalmat és szabadságharcot is a köztársasági eszme skatulyájába gyömöszölnék? Merre, hová tart ez a konszolidálgatás?
Itt fordultak meg a dolgok. A csatlakozási kampány, a státustörvény-módosítás, az 1956-ot kiforgató utólagos átértelmezés irányítói nem nemzetre, hanem a köztársaságra hivatkoznak. Végezzünk egy kis számvetést az eddigi eredményrõ1. A Magyar Köztársaságot már bízvást az Európai Unió tagjának tekinthetjük. De akkor minek tekinthetjük a közjogi fõszereplõ soványka 31 százalékos támogatását? Az Európai Unió kapujában minek tekinthetjük a nemzet kínos bizonytalankodását abban, hogy azonosuljon magyar köztársasággal? Ez az egyenleg belsõ bajokat mutat.
Nemzet és köztársaság válaszútra érkezett. Itt és most ez a nemzet nem azonosul ezzel a köztársasággal. Az okot a mai köztársaság kétarcúságában jelölhetjük meg. A Magyar Köztársaság jelenleg utat nyithat a nemzeti önrendelkezésnek is, de a nemzetfeletti érdekrendszerek túlterjeszkedésének is. A mindenkori kormánytól függ, hogy melyik törekvés milyen arányban érvényesül. Itt és most a nemzetfeletti érdekrendszerek élveznek elsõbbséget. A nemzet ezzel nem vállal azonosságot.
Ennek a válaszútnak nagy a tétje. Szélesebb összefüggésekre kell hát figyelnünk. A mai köztársaság az 1989-es alkotmány szerint mûködik. Az 1989-es alkotmány esélyt teremtett a késõbbi jogállamnak, õt magát azonban a korábban katonai és politikai erõszakkal létesített önkényuralom döntéshozói fogadták el. A mai köztársaság jogállami intézménye az 1990-es szabad választás legitimációjában gyökerezik. Ez a legitimáció azonban nem vonatkozik a jogállam elõtti hatalomra. Ebbõl a legitimációból a mai alkotmány elfogadása nem meríthet. Hogyan is tehetné, hiszen a mai alkotmány az 1949-es és az 1989-es keletkezési évszámokat viseli, az erõszakra támaszkodó önkényuralom bevezetésének és bukásának évszámait. Az a hatalom a nemzetet megfosztotta legfõbb javától, az önrendelkezéstõl. Egyúttal teret engedett a nemzetfeletti kommunista internacionalista birodalomnak. Az a hatalom 1989-ben bent és kint megbukott. Egymást váltó döntéshozó csoportjai azonban saját túlélésük biztosítékául az új gyõztesnek, immár a nemzetfeletti globalizációnak engedtek teret. Folytonosságot építettek az egyik nemzetfeletti érdekrendszertõl a másikig. Nevezetesen a reformkommunistából neoliberálissá átváltozó csoportok szorgoskodtak ebben. Az 1989-es alkotmány ennek a régi folytonosságnak a legitimációját köti össze az új jogállam legitimációjával. Kétfajta legitimáció találkozik és ütközik ebben az alkotmányban.
Meg is látszik rajta. Nem szerepel benne a nemzet, a nemzeti érdek, a nemzeti érték közjogi fogalma, továbbá ezek védelmének kötelessége. Elsõdleges szabadságot szavatol viszont személyiség önérvényesítésének, a magántulajdon szerzésének és védelmének. Ezen a mesterségesen semleges síkon mozog. Az 1989-es alkotmány a nemzeti önrendelkezés korábbi erõszakos megtörését és hiányát még csak nem is említi. A nemzeti önrendelkezés történelmi, közösségi, szellemi legitimációs folytonosságát nem foglalja magába. Ez az alkotmány 1989-ben megnyitotta a jövõt, de nem zárta le a múltat. Ennek a kettõsségnek a következményei terhelik a köztársaság 1990-ben alakult intézményét. A mai nemzet és a mai köztársaság ezeknek a terheknek az elviselésére kényszerül.
Csak hát mára, 2003-ra, a terhek a tûréshatárig növekedtek. Ráadásul a kormányzati oldal kisajátította a köztársaságot. Megint a nemzetnek, pontosabban a nemzeti önrendelkezésnek kellene áldozatot hoznia és hátrálnia. Érzékelhetõ a nemzetfeletti érdekrendszerek kiszolgálásának folytonossága, persze mai körülmények között. Az európai uniós csatlakozási szerzõdés következményeiben és tervezetében a kormányzati oldal külsõ igényeknek enged elsõbbséget. Az itthoni gazdasági önállóságban és az elszakított magyar nemzetrészek támogatásában a kormányzati döntések inkább az ellenérdekû félhez alkalmazkodnak. Mindezt a Magyar Köztársaság nevében teszik. A köztársasági eszme ezzel a közfelelõsséget az állampolgároknak kijáró ilyen-olyan jogszolgáltatásra és igazgatásra zsugorítja. Ebben az eszmében és gyakorlatban a nemzet iránti felelõsségnek nem jut hely. A nemzeti önrendelkezés történelmi, közösségi, szellemi legitimációs folytonosságát megint veszély fenyegeti. A második megtörés veszélyének azonban már nem szabad bekövetkeznie. Az a nemzet pályáját végzetes irányba sodorná.
Négy szabad választás igazolja, hogy a nemzeti önrendelkezést a mai köztársaságban érvényesíteni is lehet, de feladni is lehet. Más szóval a nemzeti önrendelkezés szempontjából a mai köztársaság eszméjével és intézményeivel élni is lehet, de visszaélni is lehet. Politikai erõvel és szellemi meggyõzéssel így legfeljebb egy-egy kormányzási idõszakra lehet esélyt szerezni a jobbik megoldásnak. De az irány aztán megint rosszra fordulhat. Most a rosszabbik esettel van dolgunk. Nemzet és köztársaság nyilvánvalóan válaszúthoz érkezett. Látjuk, hogy ezt a rossz fordulatot nem az 1990-es köztársaság maga gerjeszti, hanem az 1989-es alkotmány engedi. A rosszabbik esély, a visszaélés lehetõségének forrását az 1989-es alkotmány fogyatékosságában érhetjük tetten. Ezt a származási és alkati fogyatékosságot azonban politikai erõvel és szellemi meggyõzéssel végleg nem szüntethetjük meg.
Új alkotmányra van szükség. Olyan alkotmányra van szükség, amely nemzeti önrendelkezést és köztársaságot szerves egységbe forraszt. Természetesen ez olyan alkotmány jelent, amely a nemzet teljes és egységes legitimációjában gyökerezik, hogy aztán majd ezt a legitimációt érvényesítse. Következésképp alkotmányozó nemzetgyûlésre van szükség. Egyéb körülmények is indokolják ezt. Magyarország helyzete és szerepe alaposan változik és újul a változó és újuló Európában. Közben az európai unió maga is alkotmányozásra készül. Ennek a helyzetnek és szerepnek a kifejezésére az 1989-es alkotmány toldozása-foldozása eleve alkalmatlannak mutatkozik. Magyarország olyan alkotmányt érdemel, amely a nemzeti önrendelkezés folytonosságát és a jogállamiságot összehangolja a többi európai nemzet közös életkeretével. Evégre szükséges épp most kezdeményezni az alkotmányozó nemzetgyûlést.
Jobboldali nemzeti, konzervatív szemléletet fejeznek ki ezek a jegyzetek. Az élõ nemzet persze sem nem jobboldali, sem nem baloldali, sem nem kormánypárti, sem nem ellenzéki. A nemzet közösségként él, és a közös önrendelkezés elsõbbségét tartja természetesnek. A jobboldal pedig mindig is a nemzeti önrendelkezést képviselte és képviseli. Úgy tetszik tehát, hogy vállalnia kell az alkotmányozó nemzetgyûlés kezdeményezését.
Új alkotmányra van szükség. Olyan alkotmányra van szükség, amely nemzeti önrendelkezést és köztársaságot szerves egységbe forraszt. Természetesen ez olyan alkotmányt jelent, amely a nemzet teljes és egységes legitimációjában gyökerezik, hogy aztán majd ezt a legitimációt érvényesítse.

Az alkotmány kérdése iránt lelkiismerettel forduló közéleti személyiségek sem tudják eldönteni a mai napig, hogy egyáltalán érdemes e kérdéssel foglalkozni. A kevés kételkedése közepett is megszólaló egyike, Nemeskürty István.

Alkotmány
(Nemeskürty István)

Az alkotmány a középkor óta leírva is ránkmaradt õsi szavunk: olyan épület, amely fokozatosan jött létre.
A latin constitutio (Szenci Molnár Albert szótárában, 1604.: „rendelés, végzés") más nyelveken nem érezteti valamely tartósan érvényes szabálygyûjteményben idõk jártával fokozatosan kiteljesedõ „épít" ige jelenlétét (németül: Verfassung) - vagyis a magyar történelmi alkotmány - amint az Thirring Gusztáv a Pallas Lexikon 1896-ban megjelent XII. kötetében kifejtette: „ezer éves fejlõdés eredménye … az államépítés e nagy munkájában mindig a régi maradt. A fokozatos fejlõdés következménye, hogy alkotmányunk nincsen egy chartában összefoglalva. Az ily történelmi alkotmány nagy elõnye, hogy szelleme a köztudatban inkább bevésõdik; tekintélyét és a hozzá ragaszkodást a múlt emlékei nemzedékrõl nemzedékre fokozzák és azért sokszor biztosabban vezet, mint a régi alap teljes feladásával készült alkotmánylevelek."
A mi magyar constitutiónkat, annak alkotmány elnevezését Kármán József írta-értelmezte az általa alapított Uránia folyóirat 1794. évi elsõ számában: „nemzeti sarkalatos törvényeink sarkkövei alkotmányunknak."
A sarkalatos törvényeket egybefoglaló Corpus Juris Hungarici-nek Mosóczi Zakariás nyitrai püspök által Nagyszombatban, 1584-ben kiadott gyûjteményében már szerepel a constitutio szó: „Decreta, constitutiones et articuli regni Ungariae".
Köztudott, hogy az elsõ írott alkotmányunknak az aranybulla tekinthetõ.
A szegedi és a veronai egyetemek közös vállalkozásában a millennium alkalmából 1999. októberében közzétett „De Bulla Aurea" címû ünnepi külsejû kötet elõszavában, amelyet magyar és olasz tudósok jegyeztek, olvasható, hogy Aranybullánk egyes mondatai szinte szó szerint egyeznek az ENSZ 1948. december tizedikén közzétett alapokmányával. Például:

Aranybulla:
„Sem mi, sem utódaink servienst el ne fogjanak, vagy romlását ne okozzák, csak akkor, ha elõzõleg perbe idézték és a bírói eljárás során elítélték."

ENSZ alapokmány:
„Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, õrizetbe venni vagy számûzni."
Már Szent István törvényeiben olvasható:
„Senki se merjen szabad embert szolgaságra vetni." Ugyanis: „Istenhez méltó s az embereknek üdvös, ha mindenki szabadságban éli le életét." (XXII. Törvény)
Mindebbõl következõen

TÖRTÉNELMI ALKOTMÁNYUNK MA IS ÉRVÉNYES.

Az elmondottakból fakadóan a változó korok indokolt igényei szerint tovább épülhet, bõvülhet.
Így bõvült alkotmányunk a Szent Korona legkésõbb Hunyadi János kormányzósága idején írásba is foglalt tanával, amelynek lényege, hogy a Sacra Corona a nemzet egészét jelképezve uralkodik, az általa megkoronázott, felszentelt uralkodó csupán végrehajtja a korona, vagyis a nemzet akaratát.

A népköztársaság alkotmányának elnevezett
és máig toldozott-foldozott hatalmi szabályzat
a népköztársaság megszûntével érvényét vesztette.

A rendszerváltásnak elnevezett évben-években kísérlet se történt történelmi alkotmányunk újra-érvényesítésére, kiegészítésére, megvitatására. Az Országgyûlés elnöke tudja, hogy e téren teendõk lennének, azonban mintha történelmi alkotmányunkat figyelmen kívül hagyva, ismét, mint már 1949-ben, egy új, az éppen adott hatalom igényeit kifejezésre juttató charta megfogalmazását sürgetné.
Ha netán mégis napirendre kerülne bárminõ új alkotmány megvitatása, ne feledjük Arany János intését:
„A haza szent ügye gyûjtött volna rakásra
Benneteket: komolyan vitatni, mi eszközök által
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsõvé.
Ti pedig oktalanul mellõzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekért civakodtok …
Ti szabadelvûek, kik nyelveteken ama legszebb
Szót, a szabadságot szólásban, gondolatotokban,
Testben, lélekben meritek hordozni naponként:
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság,
Bennetek türelem más értelmûek iránt nincs …"
(Az elveszett alkotmány, 1846.)

Magyarországon a magyar alkotmányt a mai napig úgy tüntetik fel a sajtóban, de túlnyomórészt a tudományos, elméleti írásokban is, mintha az valami igen ósdi, a rendi nemesség érdekeit kifejezõ relikvia lenne. A valóságban azonban a magyar alkotmányban foglalt legtöbb alapelv része a világ jelenkori alkotmányos felfogásának is.
A különbség az, hogy míg a modern alkotmány-elmélet számos kérdésben nehézkesen tud csak fogalmazni, addig a magyar hagyomány igen tömören és egyértelmûen tudja magát kifejezni a szentkorona fogalmára épülõ szimbolikájával. Például a magyar fogalmak szerint a föld és minden természeti erõforrás a szentkoronáé, amit nem lehet a nemzettõl elidegeníteni. Hogyan fogalmaz a modern világ?

A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
- részlet (1976)

http://www.menszt.hu/magyar/emberi.htm

Az Egyezségokmányban részes államok
tekintetbe vették, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányában meghirdetett elveknek megfelelõen az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja;
felismerik azt, hogy ezek a jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek;
felismerték, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelõen a félelemtõl és a nélkülözéstõl mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait, úgyszintén polgári és politikai jogait is;
tekintetbe vették az államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányából folyó kötelezettségét az emberi jogok és szabadságok egyetemes tiszteletben tartásának elõmozdítására;
figyelembe vették, hogy az egyénnek kötelességi vannak más egyének és a közösség iránt, amelyhez tarozik, és törekedni köteles az Egyezségokmányban elismert jogok elõmozdítására és tiszteletben tartására, és ezért
megállapodtak az alábbi cikkekben:

I. RÉSZ

(1) Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket.
(2) Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös elõnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttmûködésbõl és a nemzetközi jogból eredõ kötelezettségeinek a tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erõforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitõl.
(3) Az Egyezségokmányban részes államok, ideértve azokat is, amelyek önkormányzattal nem rendelkezõ, illetõleg gyámsági területek igazgatásáért felelõsek, elõmozdítják a népek önrendelkezési jogának megvalósítását, s ezt a jogot az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezéseivel összhangban tiszteletben tartják.

II. RÉSZ

2. cikk
(1) Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy - különösen gazdasági és technikai téren - mind saját erejébõl, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttmûködés útján a rendelkezésre álló valamennyi erõforrás igénybevételével, minden megfelelõ eszközzel, ideértve különösen a jogszabályi intézkedéseket, fokozatosan biztosítja az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását.
(2) Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy biztosítják az Egyezségokmányban rögzített jogoknak fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyoni helyzetre, születésre, vagy minden egyéb helyzetre tekintet nélkül való gyakorlását.
(3) A fejlõdõ országok, kellõ figyelemmel az emberi jogokra és saját nemzetgazdaságukra, maguk határozhatják meg, hogy milyen mértékben biztosítják az Egyezségokmányban elismert gazdasági jogokat azok számára, akik nem állampolgáraik.
3. cikk
Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy az Egyezségokmányban meghatározott gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlását a férfiak és a nõk számára az egyenjogúság alapján biztosítják.
4. cikk
Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy az állam által az Egyezségokmánnyal összhangban biztosított jogok gyakorlása során az állam e jogokat csak olyan korlátozásoknak vetheti alá, amelyeket - e jogok természetével összeegyeztethetõ mértékben és kizárólag a demokratikus társadalom általános jólétének elõmozdítása céljából - a törvény határoz meg.
5. cikk
(1) Az Egyezségokmány egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az jogot adna bármely államnak, csoportnak vagy személynek olyan tevékenység kifejtésére, vagy olyan cselekedetre, amely az Egyezségokmányban elismert jogok és szabadságok bármelyikének megsemmisítésére vagy azoknak az Egyezségokmányban meghatározottnál nagyobb mértékben való korlátozására irányul.
(4) A valamely országban törvény, egyezmény, rendelet vagy szokás által elismert vagy annak alapján hatályban levõ egyetlen alapvetõ emberi jog korlátozása vagy csorbítása sem engedhetõ meg azzal az ürüggyel, hogy az Egyezségokmány az ilyen jogokat nem vagy csak kisebb mértékben ismeri el. ….

Az derül ki, hogy a sokat kárhoztatott történelmi magyar alkotmány megfelel az ENSZ egyezségokmánynak, viszont az uniós csatlakozási szerzõdés nem! A Magyarországon uralkodó politikai hatalom mégis az itt idézett ENSZ egyezségokmányt alapvetõen sértõ uniós szerzõdést igyekszik elismerni a magyar alkotmány helyett. De távolabb is mehetünk, egy Nobel-díjas amerikai közgazdászt idézve.

Buchanan tézise a modern gazdaság és a történelmi alkotmány kapcsolatáról
(Pásztor Miklós)

Részlet 2000 december 15-i, Az alkotmányosság korunk kihívása címû konferencia elõadásvázlatából
(1) A modern gazdaságelméleti megközelítések a piaci mechanizmusok természetét kutatják. Ebben a megközelítésben jogilag szerzõdések rendszerével állunk szemben, ahol a szerzõdés polgárjogi értelemben szerepel, azaz független felek saját akaratából kötött, saját érdekeiket szem elõtt tartó megállapodása kölcsönös szolgáltatások nyújtásáról.
Két probléma merül fel:
- Jogelméleti, de egyszerû jogtechnikai kérdésként is felvethetõ, hogy mi alapozza meg a szerzõdõ felek közös és kölcsönös megértését, a közös fogalomhasználatot, a közös és félreértésmentes kommunikációt?
- Az erkölcsi kérdés pedig az, hogy két szerzõdõ fél esetén mi akadályozza meg, hogy olyan szerzõdést kössenek, amelyik hátrányos a másik számára?
(2) A közgazdaságtan és a jogelmélet egyöntetû véleménye ezekkel kapcsolatban az ún. „alkotmányos közgazdaságtan" kereteiben került megfogalmazásra. Buchanan Nobel-díjas közgazdász Tullock-kal dolgozta ki ezt még a hatvanas években és megállapításaik meghatározóak voltak azután a közgazdaságtan fejlõdésére.
Az „alkotmányos közgazdaságtan" azt állítja, hogy a szerzõdések egyöntetûségét a társadalomban egy másik szerzõdés-rendszer garantálja, az alkotmány. Az alkotmány ebben a felfogásban egy olyan jogszabály, amely a többi jogszabály feltételeit, körülményeit és a szabályalkotás szabályait szabályozza.
Ezzel egy kettõs szabályrendszer jön létre. Ezzel a szerzõk nem csak jogtechnikai problémákat vélnek megoldhatónak, hanem az erkölcsi kérdést is megoldottnak tekintették.
(3) Ugyanakkor felvethetõ mégiscsak az, hogy mi akadályozza meg akár az egész társadalmat, hogy ne változtassa minden idõben a szabályalkotás szabályait? Mindez az erkölcsi problémára is érvényes: akár az egész társadalomra kiterjedõ alkotmányt mi akadályozza, hogy tisztességtelen szerzõdéseket is megalapozzon?
Lehet-e az alkotmány alkotmánya a megoldás? És meddig lehet ebben a sorban végigmenni? A végtelenig, ahogy a szemben álló tükrökben tükrözõdik a közöttük lévõ tárgy? Megszakítható-e ez a folyamat és hol? Elméletileg aligha. Más megoldást kell keresni.
(4) A nemzetközileg megfogalmazott problémára kielégítõ megoldást nyújt a magyar alkotmányos hagyomány.
Az ebben a körben kialakult alkotmányosság fogalom ugyanis arról szól, hogy milyen viszonyban van a konkrét élõ jogi szöveg és az emberek magatartása, erkölcsi-jogi állapota és a gondolkodása. Az alkotmányosság ugyanis több, mint egy konkrét alkotmányos szöveg. Tartalmazza a történetileg addig kialakult alkotmányossági elveket, tapasztalatokat és hagyományokat. Ezek talaján gondolja újra és újra az éppen aktuális helyzetet.
Csak egy ilyen, építkezõ alkotmányozás oldhatja fel a végtelenségnek azokat a rossz köreit, amelyeket az elõbb láttunk.

Az ENSZ egyezmény figyelembe vétele, a tekintélyes nemzetközi hírû mai közgazdász véleményének alapul vétele helyett, Magyarországon a földtulajdonlás akadémiai doktor szakértõjének nem maradt más választása, mint hogy keserû hangú tanulmányát az alábbi sorokkal kezdje.

Uniós csatlakozásban mi lesz veled, magyar föld?
(Tanka Endre)

Uniós tagságunk és a birtokpolitika
2003 június
(részlet a kéziratból)
„Földviszonyaink 1988-tól folyó piacgazdasági átalakítása az ország európai uniós tagfelvételével történelmi sorsfordulóhoz érkezett. Hogy mi ennek a lényege és az uniós tagság milyen érdekérvényesítõ esélyt hagy a nemzeti birtokpolitika számára, azt csak felelõs számvetés tisztázhatja. A földkérdés - bár errõl sokan hallani sem akarnak - messze túlnõtt a gazdaságon: a belátható jövõben már az a tétje, hogy a Trianonnal megsemmisíteni kívánt magyarságot a globalizmus olvasztótégelye végképp elnyeli-e, avagy a mai nemzedék az etnikai túlélést, a megmaradás reményét biztosítani tudja-e a harmadik évezredben is utódainknak.
Mivel a szovjet gyarmatbirodalom összeomlása után a hazai föld nemzetközi tõkeerõ által elsajátításának közel másfél évtizede szervezkedõ, célvezérelt intézményi folyamatáról van szó, az alaptények többnyire ismertek. A földjogi rendezés pillére az uniós diktátum, a 2001. június 12-i Luxemburgi Megállapodás, ami változatlan része lett az Unióval kötött csatlakozási szerzõdésünknek. Ennek lényege az, hogy a magyar állam a saját területét alkotó (tehát a szuverenitása legfõbb anyagi alapját jelentõ) föld tulajdonának és használatának a szabályozásában (sem közérdekûség, sem egyéb címen) nem gyakorolhat önrendelkezést, hanem e hatáskörét - az EU közösségi joga elsõbbségének címén - kényszerûen át kell adnia az Európai Uniónak. Az EU pedig - mivel a földet jogilag tõkének minõsíti - a Római Szerzõdés (EUSZ) 56. cikke alapján a földviszonyok szabályozását a tõke szabad áramlásának vívmánya alá utalja, vagyis a földtulajdont és a földhasznosítást (az „államtalanított", a közérdekû beavatkozástól mentesített, ilyen értelemben „szabad" földtulajdoni és földbérleti piacon) a tagállam alávetésével egyidejûleg kiszolgáltatja a nemzetközi tõkehasznosulás elsajátítási magánérdekeinek.
A fenti alapképlet és az érvényesítéséhez vezetett, összetett okfolyamat a földviszonyok kutatói számára már 2001-ben jórészt ismertté vált. A csatlakozási szerzõdés megkötése azonban a földügy alakítását és feltételeinek megismerését is - most már a teljesség igényével - új megvilágításba helyezte. A megváltozott minõség részben az agrárpiac szabályozási rendjébõl (fõként a támogatás feltételeibõl), illetve következményeibõl és az EU formálódó államszervezeti felépítésébõl, a föderáció berendezkedésébõl, közelebbrõl az ezt kidolgozó (a konvent által elõkészített) közösségi alkotmány-tervezetbõl következik. Ehhez képest az EU-ban alkalmazható tagállami birtokpolitikát döntõen két elem határozza meg. Egyfelõl a közös agrárpolitika (KAP) intézményrendszere, másfelõl a hazai földjog és a támogatás-politika. A következõkben e kérdéskör fõbb összetevõit a rendszerelmélet alapmódszerével, mint a vizsgált jelenség diagnózisát tekintjük át. Ezt követõen arra keresünk választ, hogy e rendszer hagy-e teret a nemzeti érdekû, értékalapú birtokpolitikának. (Terápia)
(A KAP új belépõkre létesített intézményrendszere)
A birtokpolitika csak egyik eszköze a tagállamokra kötelezõ uniós intézményrendszernek, amit a föld- és agrárviszonyokban a KAP érvényesít. A közösségi és a tagállami birtokpolitika lényegének tisztázásához a KAP következõ rendszerelemeinek az ismerete szükséges:
- Az EU állam-szervezõdésének, alkotmányos jogállásának a keleti bõvítés utáni alakulása, ezen belül a közösségi és a tagállami szuverenitás viszonya, az uniós vívmányok érvényesülése, a birtokpolitika beágyazódása a közösségi jogba;
- Az (adásvételi és bérleti) földpiac közösségi jogrendjének következményei az új belépõk földviszonyaira,
- Az EU keleti agrármodellje, a nagybirtokrendszer a belépõ Tizek agrárjövõjében,
- A KAP - egyenlõ elbánást és piaci versenyesélyeket felszámoló - támogatás-politikája az új belépõkkel szemben;
- A KAP termelés- és piacszabályozása, a kínálat-korlátozás (kvótarendszer) következményei.5
Az újabb történet- és intézményszociológiai kutatásokban az EU piacszabályozó és államhatalmi szervezõdését egyes szerzõk a birodalom és a kolonialitás kategóriáival jellemzik. Az EU történeti és világgazdasági fejlõdésgyökerei feltárásánál jól hasznosítható I. Wallerstein centrum-periféria nézetrendszere is, amely hiteles magyarázatot nyújthat az EU mai 15 centrum-államának „történelmi anyajegyére", a gyarmattartó uralom több évszázados elõzményére és e komplex társadalmi tapasztalat mai következményeire. Ez teszi érthetõvé, hogy az uniós centrum-államok miképp válhatnak -a tõke-koncentrációval és a félperifériák, újabban pedig a keleti térség mint periféria erõforrásainak elsajátításával - a regionális integráció haszonélvezõjévé. Ugyancsak ez a kulcsa annak az - egyébként érthetetlen - nyílt és durva diszkriminációnak, amit az EU központi hatalma (az egyenlõ elbánás elvét hamis ideológiává silányítva) az új belépõk alávetésére gyakorol. (A közösségi támogatások elosztása során a másod- negyedrendûség, a versenybõl kiszorítás, a közös jogalkotás lehetõségének kizárásával az idegen érdekû jog átvételére kényszerítés, stb.)
A birodalmi minõség egyik kulcseleme a gazdasági értékek centripetális (a középpontba irányuló) áramoltatása, amit a centrum és a periféria közt a tartósan egyenlõtlen csere intézményesít. E tendenciatörvény az EU keleti bõvítésénél épp a mezõgazdaságban és a földviszonyokban érhetõ tetten, mivel az új térség erõforrásainak elsajátítását célzó közösségi agrárstratégia vezérlõmûvét alkotja.
Milyen modellt intézményesítenek a KAP centripetális szívóhatást fenntartó szabályozói? A tõke szabad áramoltatása - a magánpénzrendszer természetének megfelelõen - kifelé irányuló expanziót fejt ki, vagyis bármely, útjában álló akadályt elsodor a tõke zavartalan hasznosulása végett. Ugyanakkor az expanzió célja - ami a nemzetállamok felszámolásával, a föld- és agrárviszonyokból a közérdekû, állami beavatkozás számûzésével is jár - az, hogy befelé erõteljes szívóhatást mûködtessen: az elsajátítási szerkezet zárt társadalmi kapcsolata segítségével - azon belül a tõkejavak és a haszonná fordítható lehetõségek monopóliummá változtatásával - elsõsorban a (legtágabb értelemben vett) erõforrások kizárólagos birtokhatalmát építi ki, hogy azokat a saját nyereségforrásaként a magán-elsajátításra mûködtesse. Ezzel az elsajátítási gépezet - hasonlóan az emberiség történetébõl évezredek óta ismert, birodalmi járadékelvonó szerkezetekhez - térségi, földrajzi kiterjedéshez jut, globális lesz. Az erõforrásoknak magántõkévé változtatásával, földrajzilag pedig birtoklásuknak és mûködtetésüknek a periféria- és a félperiféria-társadalmaitól való elvételével a birodalmi centrumot jelentõ országokban összpontosuló tõkeerõ egyidejûleg profitcentrum is, amely - a nem egyenértékû csere intézményével - a félperiféria- és a perifériatársadalmai fölött elsajátítási hatalmat gyakorol.
E nyers tõkeérdeket érvényesíti a KAP belépõ Tizeknek megtervezett intézményrendszere. ...
…Az „európai" érték-tudat (médiokrácia által is manipulált) alakításától függetlenül, sõt annak álságos ideológiájával merõben ellentétben folyik a periféria erõforrásainak meghódítása. Itt a centrum elsajátítási mohósága már képtelen véka alá rejteni saját elsajátítói magánérdekét, a kolonialitás nyers diktátumát. A szabad tõkeáramlás elõtt megnyíló új élettérben a mezõgazdaság (és a társadalom) számára nem a hazai termelõk polgári földmagántulajdona, hanem a külföldi tõke földtulajdoni monopóliuma születik meg. (Valójában ez a korlátlan tõkemozgás szükségszerû következménye. A tõke nemzetközi jellege ugyanis bármely társadalommal szemben a tõle elidegenedett, különérdekû hatalmi szervezõdést jelenti. Ezért a „tõke szabad áramlása" az elsajátítási képletben egyértelmû az idegen magánérdek gátlástalan érvényesíthetõségének intézményesítésével a tágabb-szûkebb közösségek - állam és társadalom - közérdekével szemben.) Családi gazdaságot nem létesíthetnek, ehelyett a globális óriáscégek elnyomorító nagybirtokrendszere települ(het) rájuk. A csatlakozás „veszteseiként" százezres-milliós tömegben nincstelenné, földönfutóvá vál(hat)nak. Társadalmi modernizáció és nemzeti önmegvalósulás helyett ezért csak a történelmi zsákutca lehet osztályrészük az egységes birodalmon belül is: perifériális létük újratermelõdik a globalizmus feltételei között, az EU pedig - a centrum hatalmával élõ nemzetközi finánctõke érdek-érvényesítõjeként - intézményrendszerrel zárja el õket a felemelkedéstõl. …"

Nemcsak a föld sorsa kérdéses az uniós szerzõdés, és egyáltalán, a jelenlegi, az alkotmányos alapelveket megtagadó magyar politikai gyakorlat miatt. Egy másik gazdasági erõforrás, a szellemi képességek kezelése is intézményesen nehéz körülmények közé került. Tekintsük erre a kérdésre feltalálók fogalmazásában!

Az európai uniós csatlakozásról, a magyar tudás megbecsülésének hiányáról
(Tiszta energiáért polgári kör)

Részlet - http://fenyhid.freeweb.hu/dokumentumok/szentkorona.html
Kedves barátunk!
Az európai csatlakozással hazánk válaszúthoz érkezett, a „hogyan tovább" kérdéseit véleményünk szerint a Szent Korona misztériuma és történelmi alkotmányunk segítsége nélkül nem tudjuk megválaszolni. A témát rendhagyó módon vizsgáló állásfoglalásunkkal hozzá szeretnénk járulni az eligazodáshoz, nemzetünk emelkedéséhez. Szeretnénk, ha minél több honfitársunk megismerhetné véleményünket, ezért kérjük, hogy, tanulmányunkat nyomtatott formában, vagy drótposta segítségével közre adni, terjeszteni szíveskedjenek.
Köszönettel: Magyar Találmányok a Tiszta Energiáért Baráti Társaság Polgári Kör.
… Történelmi hagyományainkat félredobva Sztálin akarata szerint feladjuk önálló államiságunk, avagy Tiborc panasza a szabad köztársasági államformában eltöltött 12 nehéz esztendõrõl.
Kocsis István háromestés elõadásának meghallgatása, és „Magyarország szent koronája" címû könyvének elolvasása után önkéntelenül felmerülhet bennünk a kérdés: miért nem készült számvetés történelmi alkotmányunk - a Szent Korona tana - szemszögébõl éppen most, amikor a brüsszelita politikai elit görcsösen és mindenáron az unióhoz szeretné láncolni hazánkat?
Törvényesen mind a mai napig nem történt meg történelmi alkotmányunk hatálytalanítása. Ez nem is lenne egyszerû feladat, hiszen könnyebb 800 éves jogfejlõdésünket nem létezõnek tekinteni és elhallgatni, mintsem beismerni, hogy az 1944. március 19. hajnalán elkezdõdött német megszállás óta egyszer sem kíséreltük, pontosabban egyszer sem kísérelhettük meg õsi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, pedig nemzetünk fennmaradásának garanciájaként ezt történelmi alkotmányunk kötelezõvé teszi.
A magyar történelmi alkotmány, a Szent Korona legfontosabb tulajdonsága, hogy a nemzet legnehezebb pillanataiban mutatkozik meg igazi mibenléte, fennmaradásunkat hordozó szelleme és ereje.
Hazánkra 1100 év alatt roppant súllyal nehezedett a hódító -európai és ázsiai - népek befolyása, sokszor kerültünk idegen elnyomás alá, ezért jogfejlõdésünk a nemzet életben maradásának biztosítására bevezette a jogfolytonosság helyreállításának alkotmányos intézményét. A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövõjének a legfontosabb kérdése, helyreállítására sor került a török uralom után 1687-ben, késõbb 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban.
Mai alkotmányunk nem a jogfejlõdés következménye, hanem egy törvénytelenül, Sztálin által bevallottan népünk gerincének megtörése céljából, katonai megszállásunk alatt ránk erõltetett, majd pedig német elemekkel korszerûsített, történelmi, jogi hagyományainktól idegen alaptörvény, amely nemzetünk megmaradását képtelen szolgálni. Sztálin Napóleontól tanult, amikor lecserélte a magyar történelemi fejlõdést összegzõ alkotmányunkat, mert Napóleonnak arra a kérdésére, hogy mi a magyarság gyengéje, szakértõi így feleltek: „vedd el a múltját, és azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz!"
Sztálin akarata szerint állami lobogónkról levették koronás címerünket, vele együtt szent koronánkat. A magyarsághoz tartozó népeket a Szent Korona misztériuma kötötte össze, ma a magyarságot nem köti össze semmi sem, a megosztottság európai elvei szerint szakadékok választanak bennünket el egymástól és ezt hûen kifejezi a csupasz állami lobogó. A lengyel bármelyik oldalon is áll, elsõsorban lengyel. Hagytak-e a magyaroknak valamit, ami a nemzetet erõs szálakkal átszövi és egyben tartja?
Történelmi alkotmányunk alanya a Szent Korona, amely magában foglalja a Szent Korona tagjait, területi, természeti, anyagi és szellemi javainkat. A Szent Korona tagjai lehetnek mindazok a személyek, akik a Szent Korona tagjainak leszármazottai. Õsi alkotmányunk alaptétele: sem az egyén, sem a nemzet, sem pedig a király nem határozhatja meg a szent koronához való viszonyát. Ettõl erõsebb kötõdés a hazához, a nemzethez nem fejezhetõ ki, hiszen létérdekünkrõl, a teremtéshez, a teremtett világból a szent koronára bízott teremtményekhez és magához a teremtõhöz való viszonyról van szó. A Szent Korona Isten gondolata a magyarságról; a nemzet fennmaradása, létének, életének nemesítése, védelme a cél, ezért a Szent Korona tagjai nem határozhatják meg a szent koronához való viszonyukat. Nem határozhatjuk meg, hogy a teremtett világ létezzen vagy sem, ugyanúgy azt sem határozhatjuk meg, hogy ezen belül a magyar szent koronára bízott hazánk létezzen vagy ne létezzen, ezért õsi alkotmányunk, a Szent Korona tana hatálytalaníthatatlan. Európai közjogi csodaként alkotmányunk a legnehezebb idõszakokon is átsegítette hazánkat, 800 éven át biztosította fennmaradásunkat, ezért nem is sikerülhetett törvényes úton hatályon kívül helyezni. Rosszakaróink 1944 óta a tagadás, az elhallgatás, az agymosás módszereit alkalmazzák. A magyar történelmi alkotmány a szent koronához tartozó népek létének legmélyebb rétegeibõl fakad, ezért ugyan ideiglenesen elhallgatható, de semmilyen módszerrel nem hatálytalanítható, meg nem semmisíthetõ.
Nézzük meg, hogyan mûködött a jogfolytonosság helyreállítása?
Alapelv: a törvénysértés nem alapít jogot, vagyis a jogfolytonosságot helyreállító országgyûlés kimondja az idegen megszállás idején hozott káros rendelkezések semmisségét. A jogfolytonosságunkat hangsúlyozó történelmi alkotmány gyémántból van, kikezdhetetlen. A jogfolytonosságunkat tagadó sztálini alaptörvény anyaga a törékeny üveg. A török megszállók által ránk kényszerített terheket a megszállók kivonulása után semmissé tettük. Szóba sem jöhetett a török adószedõk által ránk erõltetett adók további fizetése. A törökök kivonultak és talpnyalóiknak lehetetlen lett volna elhitetni egy országgal, hogy az adókat továbbra is fizetnünk kell a törökök által megjelölt bankoknak. Sztálin pontosan tudta, mit csinál, amikor erõszakkal megakadályozta õsi alkotmányosságunk helyreállítását.
Pontosan tudta, hogy létünk lényegét kell kitépnie tudatunkból ahhoz, hogy nemzetünk gerince megroppanjon. Rögtön megértjük, miért nem beszélnek politikusaink a Szent Korona alkotmány jogfolytonosságának helyreállításáról, ha a szovjet megszállók diktatúrája alatt ránk kényszerített hiteladósság kérdését vizsgáljuk. A Szent Korona jogfolytonossága esetén ezt a népet nem lehet kamatfüggõségbe, adósságcsapdába, rabszolgaságba hajtani. Ez egyszerûen lehetetlen.
Népünk tehetsége, szorgalma és alkotóképessége révén, ha nem görnyed elképesztõ terhek alatt, akkor a gazdaságunk, országunk törvényszerûen virágzásnak indul. Ezt a nemzetet szándékosan, tudatosan, tervezetten hajtották bele az adósságcsapdába, ez elsõ lépése volt annak a tervnek, amelynek következõ lépése a rablóprivatizációból törvényszerûen következõ európai uniós gyarmatosítás, a magyar javak, a termõföld végleges elidegenítése és végsõ célként a magyarság fokozatos elfogyásával a Kárpát-medence idegen tulajdonosokkal való betelepítése.
Ha 1990-et követõen a jogfolytonosságot helyreállítjuk, akkor ma nem kell adósságcsapdában vergõdnünk. Ma a nemzeti össztermék csaknem 40 °/o-át kiszivattyúzzák gazdaságunkból, mert a szovjet megszállás alatt közel 20 milliárd dollár adósságot kényszerítettek ránk. A bõs-nagymarosi erõmû szerzõdés jogi szempontból szintén semmisnek tekinthetõ, hiszen a magyarság egyik leglényegesebb öröksége az, hogy ez az ország történelme során soha nem tekintette és nem tekinthette magát egy megszálló diktatúra jogutódjának, soha nem nevezte és tartotta magát egy külföldi elnyomó rendszer örökösének. …
Történelmünk legmeghatározóbb sarokpontja a legnehezebb idõkben mindig a jogfolytonosság helyreállítása volt.
A nemzet fennmaradását veszélyezteti az adórabszolgaság, az uralkodó elit mégsem ismeri el a megszállók által ránk kényszerített hitel semmisségét! Az adósság visszafizetése úri becsület dolga, így vélekedett Antall József! A hatalmat 12 éve gyakorló politikai elit egyértelmûen a szovjet diktatúra jogutódjának tekinti magát, láthatóan jól meg is él ebbõl, miközben a nemzet hétrét görnyed a sztálini alkotmány alapján álló többpárti diktatúra alatt.
Egy milliárd dollár hitelért l6 év alatt 11 milliárd dollárt kellett visszafizetnünk! Ugye, most már kezdjük megérezni és megérteni, miért nem határozhatja meg a nemzet a viszonyát a 800 éves alkotmányához, a Szent Koronához.
Azért, mert kõkeményen a nemzet létérõl vagy elsorvadásáról van szó és fel sem merülhet a kérdés, hogy a kettõ közül melyiket kell szolgálnunk.
Történelmi alkotmányunk az évszázadok során nemzetünkre nehezedõ mérhetetlen, roppant nyomás alatt kikristályosodott gyémánthoz hasonlítható, a történelem viharában edzõdött kikezdhetetlen kincsünk, amelyet tõlünk elvenni nem lehet. Olyan közjogi harc eredménye, amely napjainkban egyre inkább elõtérbe fog kerülni és jogfolytonosságának helyreállítása újra megkerülhetetlen lesz. Két idõtálló koronaeszme alakult ki Európában az idõk folyamán, az egyik az angol, a másik a magyar. 1990-ben angol történészek egy csoportja elcsodálkozva kérte számon, miért nem akarjuk újraéleszteni nemzetünk éltetõ alkotmányát. Sztálin alapos munkát végzett, szenvedéseinknek még el kell tartania egy ideig, mire õsi alkotmányunk, a Szent Korona igazi fényében újra megjelenik elõttünk és a helyes útra terel bennünket.
„A valóságos nemességet tehát katonai élettel és tudománnyal vagy egyéb lelki és testi adományokkal és erényekkel lehet megszerezni." Így szóltak évszázadokkal ezelõtt a nemességrõl szóló rendelkezések, a nemzet „nemesítésének" céljából régen a vitézségért, kiemelkedõ tudományos munkáért nemesi címet, birtokot adományoztak, tehermentességet biztosítottak, így ösztönözték a hõsiességet, a tudást. A nemzet nemesítése megmaradásunk egyik biztosítéka, hazánk nélküle garantáltan elsorvad. Ezen õsi hagyományunk sok évszázadon át bizonyította kiemelt jelentõségét, hiszen értéknek nem azt kell tekintenünk, ami modern, ami új, hanem elsõsorban azt, ami maradandó. A XIX. században még erõsen éltek hagyományaink, 1874-ben alkottak egy törvényt, amely hosszú idõre adómentességet biztosított azoknak, akik új magyar szabadalmat fejlesztettek ki és találmányokat kezdtek el gyártani. Ebbõl az intézkedésbõl fejlõdött ki a legendás ipari pezsgést elindító Ganz-Kandó korszak, amelynek következményeként a trianoni döntést is sikerült túlélnünk. A nemzet nemesítését õsi törvényeink szerint, korszellemnek megfelelõen tudtuk gyakorolni és ez a reformkorban is a haza virágzását, fennmaradását szolgálta. Láthattuk ennek a nemesítési programnak az eredményét a hannoveri világkiállításon és az „Álmok álmodói - világraszóló magyarok" nagysikerû kiállításon a „Millenárison".
Sajnos 1944-ben történelmi jogfolytonosságunk és vele együtt a nemzet nemesítésének hagyománya megszakadt és a fenti rendezvényeken kívül a magyar tudás felszabadítására való törekvésnek nyomát sem látjuk. A mai magyar tudományos élet és a szabadalmi hivatal kifejezetten gátolja a Ganz-Kandó korszakhoz fogható tudományos és ipari pezsgés kialakulását. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi felfedezés, ötlet, találmány sorvadt el az utóbbi fél évszázad során és mennyi valósult meg ezekbõl idegenben, külföldre ûzött kutatóink, feltalálóink munkássága nyomán. Ma ezeket a termékeket külföldrõl kell importálnunk, ahelyett, hogy a magyar tudás saját gazdaságunk virágzását szolgálná. Havonta, néha gyakrabban lehet hallani, olvasni új magyar találmányokról és arról, hogy itthon ezek iránt nincs érdeklõdés. Az állam gátolja tudásunk felszabadulását, a ma is létezõ korszakalkotó magyar találmányokat elnyomja, a gazdaságba való beépülésüket lehetetlenné teszi. Ma nincs ösztönzés, nincs nemesítés, s ez jól látszik az ország állapotán.
Létezõ, mûködõ, teljesen új és környezetbarát, a mai fizikai tudást felülmúló, energiatermelõ találmányokat a Szabadalmi Hivatalban meg sem nézik, mégpedig azzal az indokkal, hogy a mai fizikai tudást nem lehet felülmúlni. A tudományos berkekben hasonló tudásellenes viszonyok uralkodnak, holott a tudomány története nem egyébrõl szól, mint a tudás fejlõdésérõl, az éppen aktuális tudás meghaladásáról, felülmúlásáról. Ennek belátásához még csak középiskolát sem kell végezni, a mûködõ és világraszóló találmányainkra ennek ellenére nem kíváncsiak a politikusok, az országgyûlési képviselõk és a minisztériumok sem. A politikai és tudományos elit nemzeti hagyományainkat felrúgva úgy döntött, hogy hallani sem akar a magyar tudás üres szavakon túli tényleges, határozott támogatásáról. A magyar szellemi tõke élenjáró a világon, külön Találmányügyi Minisztérium járna egy ilyen kimagasló képességû országnak, amely a lehetõ leggyorsabban elindítaná tudásunk termékeit a világsiker felé…
…Szent Koronánk egyik legszebb ékessége, az élenjáró magyar tudás ma nincs megbecsülve, nem erõsíthet bennünket, nem szolgálhatja fennmaradásunkat, hazánk felvirágzását. Miért nem szolgálhatja felvirágzásunkat? Azért, mert saját alkotmányunkat nem mûködtetjük. Ha mûködtetnénk, akkor kötelezõ lenne a magyar tudást itthon, Magyarországon a lehetõ leghatározottabban támogatni. Ilyen egyszerû! Ma mindenki a külföldi pénztõkérõl papol, a magyar belföldi tõkérõl, élenjáró szellemi tõkénkrõl szemérmesen hallgatunk. Miért hallgatunk? Mert nem lehet tudni, hogy vannak-e egyáltalán magyar képviselõk a magyar országgyûlésben! Az innováció a 2002. évben 50 milliárd forint többlet árbevételt hozott a magyar vállalatoknak. Ha az alkotmány, ha szilárd törvény tenné lehetetlenné a magyar tudás elüldözését, kötelezné az államot a magyar találmányok iparjogvédelmének alanyi jogon történõ biztosítására, a külföldön dolgozó vállalkozóink, kutatóink hazatelepítésére, nagyjelentõségû találmányaink legmesszebbmenõ erkölcsi és anyagi támogatására, akkor a magyar innováció rövid idõn belül évente több ezer milliárd forint többlet bevételhez juttatná hazánkat.
A rablóprivatizáció során nagyhírû cégeket adtunk oda bagóért a konkurenciának. Egyike volt a Tungsram, amely világmárkaként oda lett dobva a General Electric-nek. Az új amerikai tulajdonos azzal kezdte uralmát, hogy a háború idején pincékben bujtatott és megmentett kísérleti felszereléseket összetörette, nehogy még egyszer eszünkbe jusson valamit feltalálni. Ez a folyamat más területeken is végbement és bizonyos mértékben még a kutató intézeteket is érintette. A rablóprivatizációra nem kerülhetett volna sor, ha történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát idõben helyreállítjuk. Az Antall-kormány idején titkos határozattal osztrák, olasz, német, holland, francia tulajdonba adták élelmiszeriparunkat, a lépést azzal indokolták, hogy a bevételt az államadósság csökkentésére fordítják. A befolyt milliárdokat teljes egészében felemésztették a privatizációs folyamat költségei és a tanácsadó cégek gázsija. Sikerült viszont élelmiszeriparunkat töredékáron külföldi kézbe adni! A privatizáció során 120 milliárd dolláros vagyonvesztést szenvedtünk el, ugyanis ezt az értéket 5 milliárd dollárért adtuk el. Mindez jogfolytonosságunk helyreállításának elmulasztásából következik. A rablóprivatizáció még a sztálini gyökerû alkotmányunk szerint is alkotmánysértõ, mert idegen célokat szolgált. Az alkotmánybíróság hosszú évek óta nem meri elõvenni az ügyet, holott a létfontosságú ágazatokban az alkotmány szerint egyértelmûen vissza kellene állítani az eredeti állapotot...
...Nyoma sincs az õszinteségnek, hiába volt a felszólítás, gõzerõvel folyik a hazugságáradat. A csatlakozási tárgyalások során az EU feltételül szabta a termõföld szabad forgalmazását. Ez is bizonyítja, hogy a magyar földeket egy tudatos alultámogatási rendszer segítségével akarják megszerezni a gazdasági csõdbe kergetett magyar gazdatársadalomtól, a „nagy hal bekapja a kis halat" jól bevált módszerével.
Dániában, Angliában nem lehet külföldinek földet vásárolni, ott még mûködik a koronaeszme. A hollandoknál, spanyoloknál, osztrákoknál fel sem merülhet külföldiek földvásárlása. Az osztrák birtokosok kinevették azokat a magyarokat, akik felvetették osztrák földek magyar részrõl történõ megvételét. Minekünk eszünkbe sem jut nevetni a külföldiek agresszív privatizációjának hallatán, hiszen 12 éve tapasztaljuk, magyar tulajdon már alig van. A százezerszám csõdbe juttatott magyar parasztok utolsó mentsvárát, a termõföldet, a szülõföldet akarják tõlünk a politikai elit aktív közremûködésével elorozni.
Az, ami Európában lehetetlen, az nálunk, a trianoni csonka országban reális veszély! Egyedül mi magyarok tiltakoztunk a háború ellen 1914-ben, mégis bennünket, ártatlanokat büntettek meg kegyetlen kíméletlenséggel. Ha van ország, amelynek Isten által megadott joga, hogy törvényekkel megvédje maradék földjét, maradék hazáját, akkor az egyedül Magyarország!
Málta néhány évvel ezelõtt leszavazta csatlakozását, most 53 % igent mondott. Málta engedményt kapott, nem kell áruba bocsátania területét. Málta marad a máltaiaké! A 'magyar' politikai elit szemrebbenés nélkül eladatja velünk utolsó vagyonunkat! Csak úgy menthetjük meg szülõföldünket a gyarmatosító felvásárlóktól, ha mi is nemet mondunk, mint évekkel ezelõtt a máltaiak! Ha politikusaink árulják a hazánkat, akkor azt csak mi magunk tudjuk tõlük és a külföldi kufároktól megmenteni! Más lehetõségünk most nincs.
Minden bajok gyökere az úgynevezett rendszerváltáskor szakadt ránk azzal, hogy nem hajtottuk végre a történelmi jogfolytonosságunk, helyreállítását, sõt meg sem kíséreltük azt!…
Nekünk, magyaroknak a demokráciának álcázott hazai és európai diktatúrára nincs szükségünk. Olyan mozgalomra van szükségünk, amelynek vezetõje egyértelmûen vállalja és hirdeti legszentebb történelmi hagyományainkat és mindent meg is tesz jogfejlõdésünk folytonosságának helyreállításáért, nemzetünk fennmaradásáért.
Adja Isten, hogy úgy legyen!

Hogyan kellene a legitim alkotmányos állapotot elérni? Mit gondoljunk a jogfolytonosság elismerõ nemzet-gyûlésrõl?

A jogfolytonosságról
/(Kocsis István)

A Szent korona misztériuma és tana - a 2003. esztendõ gondjaiból visszatekintve, különös tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozásra,
Avagy
A Szent Korona misztériuma és tana bonyolult kérdésköreibõl mit kellett volna, mit kell FELTÉTLENÜL MEGISMERTETNÜNK AZ EURÓPAI UNIÓ hangadó nemzetei politikusaival, angolokkal, németekkel és másokkal?
A Szent Korona közjogi tana és az Európai Unió szellemisége összeférhetetlenek-e?… Másképpen fogalmazva: Vállalhatná-e a magyar nemzet ugyanazt, amit az angol nemzet vállal: történelmi alkotmányát és a Szent Korona tant vajon éppúgy bevihetné magával a nagy közösségbe, miképpen az angolok történelmi alkotmányukat és az angol koronaeszmét?
A következõ kérdéseket kell még tüzetesen megvizsgálnunk:
A magyar alkotmányfejlõdés és az Európai Unió tagországainak alkotmányfejlõdése hasonló-e?
Miképpen teljesednek ki a magyarral párhuzamosan a többi európai koronaeszmék? Az európai nemzetek koronaeszméi közül az angol volt a legfejlettebb, ezért ennek fejlõdését próbáljuk meg bemutatni összehasonlításképpen… Az angol koronaeszmébõl miért nem fejlõdött ki közjogi tan? Az angol közjogtörténészek miért képesek ma jobban megbecsülni a magyar Szentkorona-tant, mint magyar kollégáik?
Érdemi válaszunkat röviden nem tudjuk megfogalmazni, de néhány szempontra felhívjuk a figyelmet:
A Szent Korona közjogi tana kialakulásának legfontosabb kérdése:
Miképpen tudták felfogni a nagy magyar politikusok a késõ-középkorban (ekkor válik kötelezõ erejûvé a Szent Korona tana, az alkotmányért folytatott hosszú közjogi küzdelem eredményeképpen), hogy a magyarság számára semmi sem fontosabb, mint annak elfogadtatása, hogy a magyar közjogban a király rangban és hatáskörben ne elsõ, hanem második személy legyen, azaz annak elfogadtatása, hogy a királynak felettese legyen, a Szent Korona - jogi személyként, a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanyaként... Könnyû megérteni eleinket, ha azt is tudjuk, hogy az õ tudatukban e kérdés miképpen jelentkezett... Leglényegesebbnek azt tarthatjuk, hogy õk azért ragaszkodtak ahhoz, hogy a régi idõk szakrális királyának a jogutódja a Szent Korona legyen, mert még értették, érezték, hogy mekkora a különbség a szakrális király és a minden szakrálistól mentes király között, s hogy minden bizonnyal semmi sem volt számukra elrettentõbb, mint az, hogy a késõ-középkorban beköszöntõ új kor királyai már nem elégszenek meg az országlakos Isten iránti hûségével, hisz nem tekintik, nem is tekinthetik magukat már Isten akarata közvetítõjének, Hídnak országuk és az Ég között, és ezért jobban ragaszkodnak a hatalomhoz, mint bármelyik szakrális király, s hatalmuk erõsítése érdekében a hûségeseket szolgákkal helyettesítik be...
Ámde a változásokkal együtt megjelenõ nagy veszélyek felismerése csak erõsítette a magyar nemzet méltó képviselõi elhatározását, hogy „az elrejtõzött, sehol már fel nem található" szakrális király felségjogait (teljhatalmát) az egyetlen „el nem rejtõzött, megtalálható, jelenvaló" szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák át...
Hogy ennek jelentõségét felfoghassuk, válaszolnunk kell a következõ kérdésre is:
Az a korai, szakrálisnak nevezhetõ társadalom, amelynek alapja a hûség és amelyben a Föld tulajdonképpen Isten tulajdona, és a hatalommal (sem a politikusi, sem a birtokosi hatalommal) gyakorlatilag nem is lehetett visszaélni, meddig tartott? Nem azonos idõpontban ért végett a különbözõ földrészeken és egyazon földrész különbözõ országaiban sem... Mivelhogy a hûség (a csak Istent megilletõ hûség) a szakrális királyságnak az alapja, Magyarországon a késõ-középkor elejéig tartott volna a szakralitás meghatározta életmód, ha a Szent Korona tana nem menti át a következõ évszázadokra...
Lássuk mindezt részletesebben:
A tulajdonhoz való viszony a középkori társadalomban változik meg, mégpedig akkor, amikor a valódi hûség (az Istent megilletõ) hûbérúrnak (mint királynak, mint arisztokratának stb.) járó hûséggé silányul. A hûségesek egy része megmarad ugyan szabadnak, de szabadságát oklevél, illetve szerzõdés biztosítja, s a nemes ettõl kezdve szinonimája ugyan a szabadnak, de már nem szinonimája a hûségesnek.
Az átalakulás egyik szembetûnõ velejárója, hogy a királyi udvarokba költözik be a „legkártékonyabb" félelem… Ebben persze semmi meglepõ nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hûséget, és maga köré vonzza a szolgaságot.
Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, fõpapjai, fõhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az õ fejedelme már nem törõdik Isten akaratával, s legfõbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása.
Felhívjuk itt a figyelmet arra is, hogy már Dante megírta az Isteni színjátékban - mégpedig hitelesen és hatásosan -, hogy mi vár az európai keresztény világra.
A Dante vészkiáltására minden öntudatos európai nemzet megpróbál válaszolni… Megkezdõdik a küzdelem a legveszedelmesebb uralkodói törekvéseket ellensúlyozni képes alkotmányért.
De a nagy kihívásra a magyar válasz a legméltóbb... A magyar válasz a Szent Korona tana...
A Szent Korona tanának néhány olyan kérdése, amely meg kellene, hogy határozza a jövendõ politikai életét:
A hatalomnak a király és a nemzet között való megosztására hivatkoznak legtöbbször a régebbi korok országgyûlésein... Nyilvánvaló, hogy miért... Erre hivatkozva tulajdonképpen azt tették nyilvánvalóvá, hogy Magyarország törvényesen csak alkotmányos monarchia lehet a Szent Korona tanának kialakulása óta. Ha a király és fõhivatalnokai szembefordultak az alkotmányos monarchia szellemiségével, akkor az országgyûlés méltóképpen válaszolt: ha az alkotmánysértés nem számított súlyosnak, akkor sérelemként tárgyalták, ha viszont súlyos volt, akkor megállapították a jogfolytonosság megszakadásának tényét, majd helyreállították a jogfolytonosságot. A királynak fontos törvényjavaslatokat csak a sérelmek orvoslása és a jogfolytonosság helyreállítása után vitatták meg, s annak, hogy ettõl a rendek nem tágítottak, rendkívül nagy volt a jelentõsége.
A Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását?
Emlékezzünk most arra, hogy a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelõ ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelõsségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erõsítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elõ.
A Szent Korona egyesíti magában a nemzetet és a királyt, így a kettõ együtt, szerves egységbe foglalva a Szent Korona egész teste. Az államhatalom egésze a Szent Korona egész testét illeti meg, vagyis együttesen a királyt és az egész politikai nemzetet. A Szent Korona tagjainak: a királynak (aki az organikus államszemléletben a fej) és a politikai magyar nemzetnek (az organikus államszemléletben a test többi része) a lehetõségeit következésképpen az határozza meg (nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha pl. alkotmányozásról van szó), hogy a Szentkorona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Azt jelenti, hogy a Szent Korona tana mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetõségeit szûkíti? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlõdés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenbõl kölcsönzött alaptörvény-gyûjteménnyel felcserélni.
A Szentkorona-tagság fogalma összefüggésben van a Szent Korona tulajdonjogával.
Ennek lényege: Minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, következésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza.
A Szent Korona tulajdonjogának köszönhetõ, hogy Magyarország területén idegen állampolgár nem bírhatott földtulajdont. (Ha nem így lett volna, Magyarországot a Habsburg-korban valószínûleg olcsón felvásárolták volna.)
Ennek látszólag ellentmond az a tény, hogy a király külhonosnak is adományozhatott földet... Sok példát fel tudunk hozni erre.
Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megadományozása csak akkor vált érvényessé, ha õt a magyar országgyûlés honfiúsította: a megadományozott tehát csak mint a Szent Korona tagja (mint magyar állampolgár) válhatott Magyarországon földbirtokossá.
Hogy is volt ez? Nagy jelentõséggel bírt, hogy a honosítás, az ún. indigénák befogadása nem a király, hanem a Szent Korona jogaihoz tartozott. Azt jelentette ez a gyakorlatban, hogy a honosítást a királynak kérnie kellett az országgyûléstõl, mégpedig a Szent Koronának tett szolgálatokra hivatkozva… Az országgyûlésnek a honfiúsítást elrendelõ határozatával a megadományozandó tagjává is vált a Szent Koronának, miután ünnepélyes esküt tett arra, hogy „az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellenére semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeníteni, hanem egész igyekezettel azon lesz, hogy az elidegenítetteket visszaszerezze."
Tegyük nyomban hozzá a fentiekhez, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (régen pl. a bányaipar, ma pl. az élelmiszeripar vagy az energiagazdálkodás és a honvédelem megfelelõ színvonalát biztosító iparágak) vagyona is. És miképpen régen a bányák, kamarák jövedelmei is a Szent Korona tulajdonának elidegeníthetetlen részei voltak, ma a mai stratégiai fontosságú iparágak vagyonával kapcsolatos jogok összessége illeti a Szent Koronát. Jegyezzünk itt meg még annyit, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai magyar nemzet is, ha a rendszerváltoztatás utáni ún. privatizáció során az illetékesek tekintetbe vették volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen.
Különös tekintettel kell lennünk arra, hogy a Szentkorona-tan megteremtette a feltételeit a nemzetiségi autonómiák kialakulásának, megszilárdulásának, fennmaradásának. Ez azt jelentette, hogy megteremtette a feltételeit a nemzetek, nemzetiségek békés egymás mellett élésének.
A Szentkorona-tant mindazon államférfiaknak is tanulmányozniuk kellene, akik felelõsek a Kárpát-medence jövõéért. Hisz ez a jövõ attól is függ, hogy a Kárpát-medence nemzetei meg tudják-e tagadni azt a nacionalizmust, amely a francia felvilágosodás egyik negatív következménye. Képessé válnak-e választani helyette egy olyan eszmét, amely a nemzetek közötti ellentéteket feloldani képes... Hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy a Szentkorona-tan a Kárpát-medencében harmóniát teremtett, az ellene forduló nacionalizmusok viszont diszharmóniát - Trianon után.
Kérdezhetjük: Mi is helyettesíti ma, 2003-ban a történelmi magyar alkotmányt?
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a közjog, az alkotmányosság nagy kérdéseiben szépítsük, leplezzük a valóságot, ezért nem hallgathatjuk el azt a sajnálatos tényt, hogy amit ma a Magyar Köztársaság Alkotmányának nevezünk, az egy különös ötvözet. Áll ez ötvözet a Szovjetunió nevû egykori megszálló hatalom által a magyar nemzetre kényszerített 1949. évi alkotmányszövegbõl és ennek a német minta alapján végzett módosításaiból… Nyíltabban fogalmazva: áll ez alkotmánynak nevezett szöveg Sztálin parancsából (aki már akkor bevallotta Milovan Gyilasznak, hogy a magyar nemzet gerincének a megtörése céljából óhajt beleszólni a magyar közjog kérdéseibe, amikor még csak az 1946. évi 1. törvénycikk megalkotását „várta el" a magyar országgyûléstõl), és áll azon ún. weimari alkotmány részletekben való, de szolgai átvételébõl, amelyet - kevés módosítással - elõbb az elsõ, majd a második világháború után „kínáltak fel" a legyõzött németségnek a gyõztes hatalmak, mégpedig büntetésbõl.
Önszántukból miért is választották volna, hisz vállalása egyet jelentett a hagyományokkal való szembefordulással, valamint a liberális eszmények feltétlen szolgálatával. Lényege: A közjog céljai nem a nemzeti sorskérdésekre, hanem a társadalmi helyzetre irányulnak. Legfontosabb célja: az egyéni szabadságjogok korlátlanná válásának biztosítása. A nemzet elsorvadhat, az egyéni szabadságjogok nem sérülhetnek. Ennek következményeit már tapasztalják a mintaállamban, de tapasztalgatjuk mi is idehaza… És itt még egy különös ellentmondásra is felhívhatjuk a figyelmet: az uralkodóvá váló liberális ideológia nem tûri meg az önvédelmi konzervativizmust… Ez azt jelenti, hogy csak az a nemzet számíthat támogatásra, válhat tagjává a jóléti államok nemzetei közösségének, amelyik lemond a hagyományos önvédelemrõl: nem ragaszkodik az abortusz tilalmához, az anyaság szentségének méltó megbecsüléséhez és megbecsültetéséhez, a nemi eltévelyedéseket hajlandó természetesnek és jogosnak tekinteni stb. Csakhogy mindazon nemzetek, amelyek lemondanak a hagyományos önvédelemrõl, szükségképpen elsorvadnak, kihalnak… Miben is áll tehát a nagy ellentmondás? A liberális ideológiát feltétel nélkül elfogadó, azaz önvédelmi ösztönét elfojtó, azaz kiveszõ nemzetek országát a jövendõben csak azon nemzetek kései utódai lakhatják be, amelyek éppen azért sokasodnak, mert ahelyett, hogy megfelelnének a liberális elvárásoknak, õrzik hagyományaikat… - Világi konzervativizmus vagy vallási fundamentalizmus híveiként? Ez most mellékes. Ami nem mellékes: az uralkodóvá váló liberális ideológiának végül azon nemzetek utódai lesznek az áldozatai, akik elfogadják, sérthetetlennek tekintik a liberális alapelveket, és azon nemzetek utódai lesznek a kedvezményezettjei, amelyek ma nem felelnek meg a liberális elvárásoknak… Elképzelhetõ-e ennél félelmetesebb ellentmondás?
Nem könnyû felfogni, hogy az 1990. évi rendszerváltoztatáskor a magyar nemzet képviselõi miért riadtak vissza attól, hogy a jogfolytonosság helyreállításának kérdését érdemben felvessék. Annak ellenére nem, hogy a jogfolytonosság helyreállítása, tudjuk, nem oldható meg egykönnyen, de még a helyreállításnak a tervezete sem vethetõ papírra egyik napról a másikra... Ami bizonyos: egyetlen percre, de csak egyetlen percre mindent érvényesnek kellett volna tekinteni, ami a jogfolytonosság megszakadása órájában érvényes volt. De a következõ percben már el kellett volna kezdeni a hatalmas munkát, melynek során megítélhették volna a magyar nemzet ezzel megbízott tagjai - az alkotmányozó nemzetgyûlés tagjai - , hogy a történelmi magyar alkotmányból mi vált korszerûtlenné, illetve mivel kell feltétlenül kiegészíteni. Miért nem vállalták a jogfolytonosság helyreállítását azok, akiknek megadatott, hogy felelõs beosztásban részt vállalhassanak a rendszerváltoztatás irányításában? Megszûnt volna a megszállás alatt létrejött államadósság, érvényét veszítette volna a bõsi vízierõmûrõl szóló szerzõdés... Mégsem vállalták. Miért? Nem tudjuk.
A jogfolytonossághoz való ragaszkodásról egyébként senki sem állíthatta volna még csak azt sem, hogy magyar sajátosság. Van angol jogfolytonosság, van spanyol jogfolytonosság stb. És ma sem neheztel a világ sem az angolokra, sem a spanyolokra, mert nem mondanak le a régi közjogukkal való folytonosságról.
1990-ben mintegy varázsszóra újjászülethetett volna a magyar nemzetet védelmezõ erõs várfal, az alkotmányé… A varázsszó, varázsmondat ennyi: meg nem történtté nyilvánítunk mindent, ami a megszállás alatt a látszat-törvényhozás idején történt, azaz helyreállítjuk a jogfolytonosságot a méltán nagy hírû történelmi magyar alkotmánnyal, mégpedig a Szent Korona tana alapján…
De politikusaink nem fogták fel, mekkora szükség van az erõs várfalra, az alkotmány várfalára…
A jogfolytonosság helyreállítása elmaradásának következménye minden rossz, ami azóta ért minket…
Politikusainknak nem kellett az erõs várfal… Most sem kell, az Európai Unióba való belépés idején… Lépjünk csak be oda védtelenül… Hát nem elég, ha az angolok, németek, franciák védik önmagukat? Még mi is védjük önmagunkat?
Nem áll tehát az erõs várfal… Mit tarthat ma legfontosabbnak bárki magyar, aki kész méltóképpen küzdeni a magyar nemzet méltó jövendõjéért?
Helyreállítva a közjogfolytonosságot a Szent Korona védelme alatt, a Szent Korona tana által érvényesülõ törvénysértés jogot nem alapít elve alapján - meg kell teremtenünk a közjogi feltételeit a magyar nemzet megmaradásának, megerõsödésének. Igen, hozzá kell kezdeni a jogfolytonosság helyreállításához - nem országgyûlésen, hanem jogfolytonosság-helyreállító nemzetgyûlésen.
Vonjuk le a legeslegidõszerûbb következtetést is: az Európai Unióhoz való csatlakozásról még tárgyalni is csak azután lett volna szabad, miután helyreállítottuk a jogfolytonosságot…
Fentiek elmondása után még feltehetünk néhány idõszerû kérdést:
Miért lehetne példaértékû az Európai Unió számára, hogy a Szentkorona-tan a Kárpát-medencében harmóniát teremtett, az ellene forduló nacionalizmusok viszont diszharmóniát - Trianon után?…
Miért állna érdekében még az Európai Uniónak is, hogy a magyar nemzet helyreállítsa a közjogfolytonosságot a Szent Korona védelme alatt, a Szent Korona tana által érvényesülõ törvénysértés jogot nem alapít elve alapján?

Kimerült minden eszközünk, mert a parlament, a pártok és más „hivatalos" politikai szereplõk nem is válaszolnak, levegõnek néznek mindenkit, aki megemlíti a történelmi alkotmány ügyét, egyáltalán a tényleges alkotmányos alapelveket, az európai normákat, hagyományt. A társadalom meg álomba bódultan nem találja a helyét.
A jelen kötet elkészítésével is át akartunk lépni ezen a gáton. A pártpolitikai talajon álló intézményektõl nem lehet elvárni az alkotmány ügyének rendezését, mert õk nem az alkotmány definiálói hanem függvényei kellene legyenek.
Ha a klasszikus alkotmányosság a hatalom, erkölcs, igazság egymás mellé rendelésébõl áll, akkor ha a hatalmat saját féktelensége „nem zavarja", az erkölcs pedig összezavarodott, a tisztánlátás nehéz, akkor is tehetünk kísérletet az alkotmány kérdésének felvetésére, olykor indulatosan.

„Fortélyos vélelem igazgat"
(Bokor Levente)

2003. október 6.
Naponta igazként éljük meg továbbra is azt a József Attila-i szólamot, hogy "fortélyos félelem igazgat", csakhogy ezt a félelmet a könnyû üdvözülést ígérõ "információs társadalom" a tájékozatlanság fortélyával széles körben átalakítja. Ezért, ami életbevágó érdekeink megítélését illeti, a gyakorlat ekképp módosítja a mondást: "fortélyos vélelem igazgat"
Az olyan szociológiai matrica, mint az "információs társadalom", valójában nem a mindentudást ígéri, hanem a tõke halmozódási irányára mutat, akárcsak egy ideológiai nyomjelzõ lövedék. Ha szellemeskedni volna kedvünk, teleragaszthatnánk a falakat a "dezinformációs társadalom" ellenplakátjaival is, mert a valódi létkérdésekben ezután is élethossziglan próbálunk eligazodni, és senki nem rágja szánkba a helyes feleletet.
Amikor 1920-ban a világháború, az ország megcsonkulása, és két forradalom zûrzavara után a jogállam helyreállításához fogott a nemzetgyûlés, akkor az ezt elõíró törvény (1920/I. tv.) indoklásába, többek közt, ezt írták:
„ Az 1914. évi július hó 25-ike óta tartó világháborúban jelentékenyen megfogyatkozott és meggyöngült magyar nemzet nem tudott ellenállani annak a céltudatos destruktív törekvésnek, amely egyfelõl a háború elvesztését követõ lelki meghasonlást és gazdasági válságot tervszerûen kihasználva, másfelõl az általános békevágyat a jó béke kötésének hazug ígéretével céljai szolgálatára fordítva, az országot a nemzet lelkétõl idegen forradalmak ingoványos talajára juttatta.(…) Ezek a forradalmak nem kímélték a nemzeti élet megnyilvánulásának egy irányát sem; de fõ csapásaikat épp nemzeti egyéniségünk legkifejezõbb mestermûvére: az ezeréves magyar alkotmányra mérték. A történeti fejlõdés biztos elvét megtagadva és a nemzet akaratának megkérdezése nélkül hirtelen összetákolt fércmunkákkal akarták kiküszöbölni és helyettesíteni azt az alkotmányt, amely mint a magyar jogalkotó génius legeredetibb alkotása a nemzet lelkébõl évszázadokon át fejlõdött ki és a legsúlyosabb megpróbáltatások között a nemzet legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé felszentelve."
„Nemzeti egyéniségünk legkifejezõbb mestermûve" 1945. után megint a legázolt értékek közé került, annak kifejezéseül, hogy az „ezeréves népelnyomó rendszer"-nek nevezett magyar történelemmel újfent forradalmi úton leszámoljanak. Noha az újabb „forradalom" a második világháborút követõ megszállás, a szovjet hadsereg ittfelejtkezése képpen zajlott le, a megszállásra mégis egy jobb világba való „forradalmi átmenet" megtévesztõ címkéjét ragasztották. Olyannyira sikerült az álcázás, és tévhiteknek szilárd elõítéletté sulykolása, hogy ma is tömegek élnek abban a hiedelemben, hogy 1949-et kell a magyar alkotmányos idõszámítás kezdetének tekinteni. Rákosi és a félretájékozott munkásmozgalom szerint, addig csak osztályelnyomás volt érvényben mindenfajta alkotmányosság nélkül.
Azóta azt is megtapasztaltuk, hogy a szociális ámításról lemosta az idõ a színlelést, és põrén áll elõttünk a nemzet végleges tönkretételének „design"-ja, a független, magyar jogállamiság jövõjének az az ipari formaterve, amit ma „alkotmány"-nak neveznek. Erre, a nemzetet öntudatától végképp megfosztó írásmûre már az sem süthetõ rá, hogy fércmû, sokkal inkább az állítható róla, hogy „konkrét költészeti", performansz mestermû, s egészen konkrétan: a kiszolgáltatottságnak joganyagból fabrikált installációja.
A mai „alkotmány"-nak 1989. óta már alanya sincs, mert a „törvény alkotója" elõszavában mindössze annyit ad útravalóul, hogy 'nincsen semmilyen út - nemhogy még nemzeti is lenne! -, de ekképp keressük az utat':
„A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg:(…)"
Megint felbukkant tehát - de mostmár igénytelen sorsunkká merevedve - az átmenet, a változatosság okán nem forradalmi úton, hanem békésen.
Az 1949. évi „rendszerspecifikus" alkotmány elsõ változata forradalmian társadalmasította a termelõeszközöket, az 1949. évi alkotmány második változata pedig, 1989-ben, békésen megfosztotta a társadalmat tõlük.
Az alkotmánynak nevezett ipari formaterv ma már a jobbízlésû politikusoknak is kezd szemet szúrni. Igaz, azt még nem vették észbe, hogy ami évezrednél hosszabb idõ alatt fejlõdött ki a nemzet vérébõl és verejtékébõl, az valóságos élõ szervezet, szemben bármilyen újítással, amely nem több mint egy javított mûvégtag.
Nem veszik észre, hogy osztályelõítélettel gyûlölik ma is (nem tudni kik, de nagy erõt képviselnek) a magyar történelmi alkotmányt, akik hallani sem akarnak róla. Több mint száz éve már, hogy aktuális politikai értékeket és érdekeket vetítenek vissza a magyar történelembe, megrágalmazva azt. A nemzeti öngyalázást akár a belsõ szellemi korlátoltság, akár a külsõ érdekek - avagy a kettõ együtt - szították, a gáncsoskodás eredményesnek bizonyult. Magyarországot pingálták a teremtés legnagyobb gyalázatává, ráuszítva a szétrobbantó merénylõket. A szerencsésebb Angliát nem taglózták le saját szociális mozgalmai. Meg tudta õrizni a belháborúktól függetlenített õsi alkotmányát, amely organikus elvében azonos a magyaréval, és féltve õrzött nemzeti kincs. Nem túlzás azt várni el, hogy a hasonló típusú közjogok, melyek a társadalmi létezésnek elvitathatatlan adományai, maradjanak a világ kulturális öröksége, a politikai jövõ iránytûi.
De most „fortélyos vélelem igazgat." Magyarország csupán 1938. óta három „rendszerváltást" élt meg, ami önmagában is az ország súlytalanságba süllyedésének mutatója. Csekély öntudatán kívül már semmit sem mondhat magáénak. Saját gyermekein múlik, hogy megbocsátják-e szülõhazájuknak azt, amit õk gondolnak róla, és elfogadják-e szellemi gyámságát; vagy engesztelhetetlen feledésbe ölik közjogi küzdelmeit szabadságharcaival együtt. Magyarország soha nem „lázadt" elnyomói ellen, hanem alkotmányából következõ jogán védekezett: a kollektív személyiségnek is kijáró emberi jogon. Köztudatában élt, hogy ha oda az alkotmány, oda a szabadság is. Az a szabadság, amelyik a szakrális fogalomtárba tartozik, és amelyiknek csak egyik megszentelt lényege az élet érdekéhez, a politikai nemzet közösségéhez való ragaszkodás joga. Ennek a közösségnek természetes hozadéka az összeérlelõdõ kultúra, a szellemi oszthatatlanság.
A mi eredeti fölfogásunk szerint, nem az államnak vannak polgárai, hanem a nemzetnek van állama. A magyar állam a nemzet „zöldmezõs beruházásaként" jött létre, és nem egy elbukott civilizáció romjain, mint nyugati társai. Ez épp úgy meghatározza személyiségét, mint a szõlõfajtát az oltvány.
A kézben tartott könyvecske a fönti elmélkedés mûhelymunkájának töredékeit mutatja be. Pillanatfelvétel az Európai Unióba lépés elõtti utolsó percekrõl. Dokumentumokat tartalmaz a kormányzattal hasztalan kezdeményezett párbeszédrõl, és dolgozatokat, idézeteket, szemléltetõ anyagot az alkotmányosságról kialakult fogalmaink megtisztításához.
A szellemi mûhely gyökerei az ezredforduló elõttre, a Magyarok Világszövetségébe nyúlnak vissza. Onnan való kiszorulása után különbözõ intézmények és társadalmi szervezetek, magánszemélyek alkalmi vendégszeretetét és támogatását élvezi. Megpróbálja bebizonyítani, hogy a jég hátán is lehet füvet vetni - nem a jégbe, hanem - a markában melengetett talajba. Ennek egyik legfontosabb elméleti sarjadéka, amivel találkozik majd az olvasó, ama meggyõzõdés, hogy az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Ugyanis, a jelenlegi alaptörvények legitimitását alkotmánnyá minõsítésük, és az alkotmánynak - nemzeti helyett - parlamenti felügyelet alá helyezése adja. Így szól a 77. § (1. bekezdés): „Az alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye".
A magán hordozott formális fogyatékosság majd' mindegyik úgynevezett „kartális" alkotmányon kiütközik, amilyenné a miénket is átgyúrták az erõszak árnyékában. Nálunk, éppen az „erõszakos megtermékenyülés" örökségeként, a folyamatos önkény belsõ ellentmondása is feszíti az állampolgári létmód alapokmányát.
Az alkotmánnyal azonos alaptörvények módosítgathatósága alkotmányunkat a külsõ körülmények viaszlenyomatává fokozta le, a nemzetet pedig játékszerré. Ez a játékszer lehet ugyan „engedetlen", de belsõ törvényeibõl fakadó válaszra képtelen; alkotmányos önteremtõ képessége; jogegysége és jogbiztonsága eleve beteg; kitekintése kilátástalan.
A „forradalmi változások" nem voltak tekintettel arra, hogy a magyar alkotmány egy reálisan létezõ, folyamatosan mûvelt, történeti összetételû kulturális talajból nõtt ki a Kárpát-medence politikai éghajlata alatt. Ez az alkotmány nem a jogrendszer kalitkájában nevelkedett, hanem kívüle, a közszabadság történetében élte az életét. A közjog az alkotmány gyümölcseként keletkezett, s valahányszor a politikai klíma megrontotta a gyümölcsöket, azoktól független maradt az alkotmány egészsége. Olyan életfaként éltette az elkötelezett köztudat, amelyiknek szent a koronája. Csakis az elhalt emlékezet tagadná meg Rákóczitól, vagy Kossúthtól, hogy a magyar alkotmányosság szigete volt számára a szabadság támaszpontja.
A honi politikai mûvészet, e pillanatban, oly gõgösen megtagadja mestereit, hogy föladni készül azt a világon kívüli támaszpontot, amelyen megvetve lábát, arrébb mozdíthatja a félkarját falnak szorító világot.
Most sem vállal kisebb felelõsséget az utókor elõtt - sõt nagyobbat, aki szellemi kincsünk elföldelésére készül - az egykori Tildy Zoltánnál, és a korabeli nemzetgyûlésnél.. Tildynek Mindszenty József olvasta fejére a történelmi terhet, amiért miniszterelnöksége idején idegen hatalomtól megszállt országban hirdették ki a köztársasági államformát. Az új államforma önmagában nem indokolta, de a külhatalmi prés alatt elõkészítette a történelmi alkotmánnyal való durva szakítást is.

„M i n i s z t e r e l n ö k ú r!
Az államforma tárgyában benyújtott törvényjavaslat kapcsán közjogi tisztem szerint, tehát kötelességszerûen megállapítom, hogy ennek tárgyalása idegen megszállás alatt, a magyar nép megkérdezése nélkül, a képviselõk pártéleti szólásszabadságának korlátozásával folyt le; következéskép a nemzet ezek figyelembevételével gondolkozik és ítélkezik a történteken. Amikor megállapításaimról Miniszterelnök urat van szerencsém értesíteni, fogadja hazafias tiszteletemet.
Esztergom, 1946 február hó 1.
Mindszenty József bíboros, hercegprimás esztergomi érsek"

A jelen válogatás elõkészítése során ennek az írásnak a születése váratlan volt. Ma alapvetõ a gond, hogy mit értsünk alkotmány alatt. És száz éve? Mi történt a XX. század elejétõl végéig alkotmány ügyében Magyarországon?
Az alábbi írást tekintsék egy problémafelvetõ kezdeményezésnek. Mert a kép teljességéhez tartozik egy további kitekintés, hogy mi volt ugyanakkor, párhuzamosan a világ más tájain? Milyen folyamat részeként, milyen elõzmények után és a sors milyen további alakulása elõtt alakult a magyar alkotmányosság története úgy, ahogy a XX. században végbement? Ha lesz következõ kötetünk, abban talán sort kerítünk a szélesebb áttekintésre is. - szerk.

Úton a nemzeti tudathasadás felé: politikai szakítópróbáktól a történelmi alkotmánnyal való szakításig
(B.L.)

~ 1906. ~

Cseppben a tenger

Harc az alkotmány sáncán belülre kerülésért: az általános, titkos választói jog kiterjesztéséért

A magyar történelemben hemzseg a közjogi csatározás, a forradalom, a szabadságharc, amit korábban az osztályharcban mint a történelmi mozgás végsõ természeti elvében egyesítettek. Értették ezen azt, hogy a történelem minden tényezõje saját testet öltött társadalmi léthelyzetében vívja meg a maga szabadságharcát a létfeltételek egyenletes elosztásáért, az igazság és az igazságosság érvényüléséért. De csakis az nevezhetõ szabadságharcnak, amelyikben az emberi méltóság minõsíti a létfeltételeket: a társadalmat közösségként, testi-szellemi egységként megélõ és föltörekvõ cselekvõképesség, amely mindig valamilyen gazdagító irányban elmozduló kiegyenlítõ erõ.
Sokaknak nem szökik szembe, hogy az Aranybulla maga is egy forrongó állapot terméke és ilyen születési bizonyítványa szerint töltötte be a magyar alkotmányosság vezérfonalának tisztét. Hóman- Szegfû Magyar története ezt írja: „A legkülönbözõbb néprétegek folyton növekvõ elégedetlensége 1222-ben forradalmi erejû megmozdulásban robbant ki. Királyaink Szent István óta évente - kezdetben Nagyboldogasszony, majd Szent István-napján - általános törvénylátó széket tartottak Székesfehérvárott, mikor is minden alattvaló a király elé járulhatott személyes elbírálásra…(…) Így történt, hogy a királyi szerviensek, várjobbágyok, kisbirtokos nemesek igen nagy számban sereglettek Fehérvárra s az ellenzéki fõurak egy csoportjának vezetésével kormánya elbocsátására és követeléseik elismerésére kényszerítették Andrást."
Az eredményt ismerjük. A király által kibocsátott okirat elsõként tárgyszerûsítette nálunk a „köz" jogát úgy, hogy visszavezette arra a szabadságra, amit Szent István minden egyes országlakónak adományozott. Ez a szabadság a közjog vonzáspontja. Megnevezte azokat a közügyeket, amelyek gyûjtõivé kellett, hogy váljanak az újra elosztandó közszabadságnak. Azokba foglalva adható meg mindenkinek, ami jár neki. S hogy a közszerepek a közjó szabadságát szolgálják mindenkor, azt is „örök idõkre" meghagyta, hogy köztisztében a leghatalmasabb és a legkisebb egyaránt fölléphet a másik ellen, ha az megszegte a közmegegyezést. Ez az a bizonyos ellenállási záradék. Az Aranybullában megörökített társadalomszervezõ eljárás pedig mint élõ minta: a magyar történelmi alkotmány.
***
A 19. század vége felé „Új nép, másfajta raj" kérte bebocsátását „az alkotmány sáncai mögé", a szervezett munkásság. Minket most csak egyetlen epizód érdekel a szociáldemokrata mozgalomból, az, amelyik legjobban rávilágít az alkotmányhoz való viszonyára. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1906 június 3-5 között Budapesten tartotta XIII. kongresszusát és az azt elõkészítõ pártértekezletet, amelynek jegyzõkönyvét az írásos elõterjesztésekkel együtt kiadták. Az értekezlet egyik napirendi pontja a „Küzdelem az általános választójogért" c. elõterjesztés, majd ez uralja a kongresszust is. E dokumentum, mint cseppben a tenger, rávilágít az egész akkori közéletre a szervezett munkásság szemüvegén át, amelyik kb. 15 százalékát tette ki akkorra az összes ipari munkásnak, 71 000 fõvel. De ereje hatása messze fölülmúlta szervezettségi arányát, mert az iparon kívül magával húzta az agrárszocialistákat is. A mozgalomba tömörült „új nép" nélkül, a legújabb kori történelem értelmezhetetlen sajátunkkal együtt.
A dokumentumok elõtt lássuk valamelyest, hogy mibe ágyazódnak.
A századvégre kirajzolódott a kiegyezéspárti 67-esek és az ellenzéki 48-asok érdekbeli, és támogatottsági háttere. A 67-esek javarésze politikailag elkerülhetetlennek tartotta az osztrák birodalommal való együttélést éppen a soknemzetiségû ország sebezhetõsége miatt, gazdaságilag pedig a két országnyi piac elõnyeit értékelték. Az õket képviselõ Szabadelvû Párt pedig 1875-tõl folyamatosan uralkodott. Az ellenzéki Függetlenségi és 48-as Párttal fõként katonapolitikai, és gazdasági kérdésekben ütköztek. Ellenezték a közös vámterületet, követelték a hadseregben a magyar vezényszót. 1899-ben lett miniszterelnök Széll Kálmán, aki el tudta még odáztatni a vámunió felülvizsgálatát, ugyanis minden tíz évben újra kellett tárgyalni a gazdasági kiegyezést, ami éppen az 1897-99-es válság idején lett esedékes. A pártok közötti átpártolások és új koalíciók révén mindegyre elmosódottabbá vált a kormányzók és ellenzék közti különbség. Az ingatta meg mégis a miniszterelnök székét, hogy nem tudta keresztülvinni az újoncozás új magasabb kvótáját helybenhagyó törvényjavaslatot, amit az uralkodó kívánt. A feszült balkáni helyzet volt az indok. Az ellenzék obstruált. A nemzeti oldal még a szociáldemokratákkal is egyezséget kötött, akik tömegtüntetést szerveztek többlet újoncozás ellen. A paktumnak volt hagyománya, mert a szocialisták a választói jog kiterjesztésének támogatását kérték cserébe, hisz parlamenti képviselet nélkül, nincsenek politikai eszközeik. Az eredmény Széll Kálmán lemondása lett, akinek „széllcsendes" kormányzása mindenkit megnyert. Az epizódszereplõ - megvesztegetési botrányba keveredet - Khuen-Hédervári után, az uralkodó az erõskezû Tisza Isvánt nevezte ki 1903 novemberében. A technikai obstrukció tovább folytatódott, ezért javaslatot terjesztett be a házszabály módosítására. Az ellenzék megszeppent, látszategyezséget kötött vele, és szavazáskor fondorlatos önkényt alkalmazott („zsebkendõs szavás"- nak ismerik), miközben katonákat is rendelt a parlamentbe. Annyira felbõszült az ellenzék, hogy összetörte a berendezést, s 1905 januárban az uralkodó feloszlatta a Házat és új választásokat írt ki. Akkor saját hívei egy része is nemzeti koalícióba tömörült Tisza ellen és fölényesen gyõzött. De ekkor sem az ellenzéket engedte a hatalomhoz az uralkodó, hanem Fejérváry Géza, volt honvédelmi minisztert jelölte kormányfõvé. Az õ alkotmányellenes, abszolutista kormányát nevezték „darabont kormánynak". Az ellenzéki koalíció „nemzeti ellenállást" szervezett. „Ahhoz fogható Monarchia- és királyellenes hangulat, mint 1905-ben, 1849, illetve 1861 óta nem volt Magyarországon" (Romsics Ignác). Az uralkodó és kormánya válaszképp elõkészületeket tett a választójog szélesítésére és a titkosság bevezetésére. Ez azonban annyira aggasztotta a nemzeti koalíciót, hogy titkos paktumban egyezett ki uralkodójával, hisz Ausztriára is átragadt volna a magyar példa. Így 1906 tavaszán végre „nemzeti kormánya" lett az országnak közel négy évig. Apponyi Albert, ifj. Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc, Wekerle Sándor az új kormányerõ magja.
1905-ben az orosz polgári forradalom híre februárban érkezett, ami önmagában is fölfûtötte a harci szenvedélyeket. Az orruknál fogva vezetett szociáldemokraták pedig 1906-ban elemezték a történteket, szó szerint kijelentve, hogy megint szembeállították a nemzetet a néppel. Ennek ismeretében különös fényt kap a párt optimista jövõképében - ha netán véletlen fogalmazás is - az a mondat, hogy „E fejlõdés most elõször alkotja meg az ezredévi elnyomatás és kizsákmányolás megszüntetésének elõfeltételeit." Ha eszünkbe jut a „múltad a fájó bús ezerév" mozgalmi dalrészlet, vagy Vörösmarty „ezredévnyi szenvedés"-e, akkor az „ezredévnyi elnyomatás" az ezeréves Magyarországgal társítja képzeteinket. Az ország sorsa csak megerõsít valami sejtelmes utalást.
***
A jegyzõkönyv elbeszélése szerint a küldöttek reggel 9-kor „Budán a Fácán vendéglõ tágas termében gyülekeztek (…) az emelvény mellett két oldalt Marx és Lasalle mellszobra…" A napirend elõadója Garbai Sándor, ekkoriban 27 éves, és a MÉMOSZ egyik létrehozója és elnöke. Mozaikok a helyzetképébõl: „Az ellenzék egyes tagjait próbálták pénzzel megvesztegetni s ugyanakkor magát a munkásságot, a munkáspártot is (…) a kormány olyan ajánlatot tett, hogy minden embernek, ha négy koronán aluli zálogcédulája van, azt ki fogja váltani." „Tisza István kifejtette… bennünket nagy elvi eltérések választanak el egymástól. Én önöknek õszintén kijelentem, hogy az általános választói jogot nem helyeslem… mert Magyarországra nézve veszedelmesnek tartom (…) Ezt Tisza István a küldöttség szemébe mondta. Nyílt volt tehát a küzdelem (…) És a szociáldemokrata pártnak soha nem lett volna következetesebb állásfoglalása, mint hogy az egyesült ellenzék ellen minden vonalon küzdjön… a kormányzást magához ne ragadja…" „Én önérzettel jelentem ki, hogy inkább haladok párhuzamosan egy imparlamentáris kormánnyal, mint csatlakozzam egy reakciós, demagóg, és mindenkor a klerikálisok szolgálatában álló feudális kormányhoz.(…) Mert ma azt igazolják az események, hogy a függetlenségi és a 48-as párt sokkal reakcionáriusabb, mint volt a szabadelvû párt" Az igazságügy miniszter kijelentette: „Megcsináljuk a választó jogot…de akik a tulajdon, a haza és a vallás ellen izgatnak, ki lesznek zárva a politikai jogok élvezetébõl.(…) Hanem itt van Magyarországon egy hatalmas párt, amely minden között mindig hirdeti, hogy ez ellen a hármas szövetség ellen izgatni kell, mert másképp a munkásság a tõke nyomása alól soha felszabadulni nem tud." „Rendõrkapitány: Kérem, a szónok urat figyelmeztetem, hogy beszédje… a vallás ellen való izgatásnak veszem, ezt nem engedem és ha a beszéd tovább így folyik, kénytelen leszek az ülést feloszlatni.(Nagy zaj)" Másnap délelõtti ülés: „Rieger (Bécs), az osztrák parlament tagja(..) Olyan országból jön, amely közjogilag Magyarországgal szoros kapcsolatban áll: mindkét ország proletáriátusa, abban a szerencsés helyzetben van, hogy két hazája van. Igaz, hogy ez a kapcsolatos viszony Európát már hosszú idõ óta mulattatja, mert a külvilág elõtt azt a benyomást kelti, hogy ez egy házasság, egy otthon minden családi béke nélkül. Nagy most az izgatás Ausztriában Magyarország ellen és viszont. (…) Mindkét állam hatalmon lévõ urainak a jelenlegi törekvése az, hogy az általános választói jog kérdésében újabb csalást vigyenek véghez…(…) Ha erõs a mozgalom Ausztriában ennek Magyarországra is van visszahatása és viszont."
Weltner Jakab, a párt titkára, 33 éves, eredetileg asztalos, a Népszava munkatársa a pártvezetés közel egyéves jelentését terjesztette be írásban, szóban csak kiegészíti. Az írásos jelentésbõl: "Többen meghaltak azok közül is, akiket a mozgalom elõtérbe tolt és az elsõ sorokban küzdöttek. Klein Lipótot egy garázda tiszt sebezte halálra. Évek hosszú során át mûködött a kassai munkásmozgalomban. A halálos sebet is mások védelmében kapta. "Szilágyi Miklóst politikai tüntetés alatt rendõrlegények sebezték halálra." "Kopek Jánost a fiumei általános sztrájk alkalmával gyilkolták meg a csendõrök." „Nándorhegyen 9 munkást öltek meg a csendõrök. Egyedüli bûnük az volt, hogy sztrájkolni mertek. A vidéki szolgabírák sok esetben halállal büntetik az ilyesmit." „Szeptember 15-én 100 000 munkás állt némán fenyegetõn a parlament elõtt." Újságcikket idéz:"…vagy befogadnak bennünket, kitagadottakat is, hogy megállítsuk útjában a dühöngõ hatalmat, vagy elvész minden és Magyarország megszûnik alkotmányos állam, jog-állam lenni." Másik újságidézet: "A koalició rettenetesen sarokba szorult. A nemzeti kérdések eltörpültek a választói jog hatalmas kérdése mellett". „ A szeptember 15-i felvonulás és tüntetés nagyszerûsége felülmúlt minden várakozást. (…) Több külföldi elvtársunk meghatva jelentette ki, hogy ilyen hatalmas tüntetést még sohasem látott. (…) Százezer ember tette le a munkaszerszámot. Nem törõdött senki azzal, hogy megrendszabályozhatják. Százezer munkás állta körül a parlamentet. Csak inteni akarták a kiváltságosok maroknyi csoportját, hogy ne játsszanak a tûzzel. A Dunán két hajón „tolongtak" a „nemzeti ellentállás" hívei. Hatszázan százezerrel szemben. A százezer munkás egynapi keresetét áldozta fel, hogy jogaiért tüntethessen, a „nemzeti ellentállás" hívei pedig lerészegedtek a bortól, és zsebrevágták a napszámot, amelyet az alkotmányvédõk juttattak részükre."

A harmadik napon

Állásfoglalás az új kormányrendszerrel szemben - Elõadó: Garami Ernõ, 30 éves, eredetileg mûszerész, pártvezetõ, a Népszava segédszerkesztõje: „Tisztelt elvtársak! Az új rendszerrõl kell tulajdonképpen beszélnem, azonban elõre is bejelentem, hogy sok újat nem mondhatok, egyszerûen azért, mert új rendszer nincs. Az a rendszer, amelyik ma kormányoz, az a régi rendszer.(…) Annak az álalkotmányosságnak a rendszere, amelyrõl annak idején Lasalle már megmondotta, hogy sokkal rosszabb az abszolutizmusnál… annál az abszolutimusnál, amelyik nem kendõzi magát parlamenti formákkal, amely nyíltan és bevallottan önkényuralom. Sokkal jobb a nyílt abszolutizmus, mint a párt- és kormány abszolutizmus, amely évtizedek óta kormányoz Magyarországon az alkotmányosság leple alatt. (…) Ha a nép szemével nézzük, hogy az õ számára mit jelent az, amit ma alkotmányosságnak neveznek, azzal szemben, amit annak idején abszolutizmusnak neveztek, akkor meg fogjuk látni, hogy semmi különbség nincs, csak az, hogy akkor nem kellett adót fizetni, most pedig kell, akkor nem volt szabad újoncozni, most pedig fognak újoncozni. A gyûléseket - kérdem - nem kel-e éppúgy bejelenteni a szolgabírákhoz, mint eddig? És nem úgy dobhatják-e vissza a bejelentéseket semmis ürügyek alapján, mint annak elõtte? (…) A földmûves szervezetek elleni támadás jellemzi legjobban a helyzetet, csak a régi szabadelvû kormányok merészkedtek nagy szervezetekkel szemben ilyen módon fellépni.(…) Politikai téren tehát…ki vagyunk téve annak, hogy ha megint megcsinálják a reformot, megint hosszú idõkre lehetetlenné igyekeznek tenni azt, hogy a magyar nép jogaihoz juthasson."
Kovács Alajos (Miskolc): „A mágnások mindig az uralkodó áramlathoz húztak. Azért nem volt eddig, de van most a függetlenségi pártnak oly sok mágnás tagja. Ez a többség tudta, hogy a kereskedelmi szerzõdések 1906 márciusban lejárnak és újra megkötik azokat, amivel 10 esztendõre megint lehetetlenné van téve Magyarország gazdasági függetlensége, mégis belementek az obstrukcióba, hogy elhárítsák magukról az ódiumát ennek." Zombori Lajos (Makó): "Ha általános sztrájk nem használ, kezdjünk forradalmat, mert a saját érdekeinkrõl van szó."
***
A párt programjából

1. A munkásosztály felszabadítása csak annak a küzdelemnek lehet eredménye, amely az osztályuralmat megszünteti, tehát ennek alapját, a termelési eszközökben való magántulajdont megdönti, azokat közös tulajdonná teszi s így a tõkés termelési rendszert szocialista termelési rendszerré alakítja.

~ 1918. ~

Az elsõ magyar népköztársaság

Csakis az alkotmány folytonosságának útját kísérjük tovább.
Forradalmi események után 1918 október 25-én Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Nemzeti Tanács mint az ország ügyeit ideiglenesen vivõ testület. Károlyi kéri az uralkodótól a neki tett eskü alól való felmentését, amit megkapott. Miután Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában már kikiáltották a köztársaságot, 1918 november 16-án a parlament kupolacsarnokában a Nemzeti Tanács kihirdeti a népköztársaságot.
A szociáldemokratákat itt találjuk Károlyi oldalán. Hamarosan ellentétbe kerülnek a november 24-én Kun Béla vezetésével megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjával. Az ellentét a kommunisták bebörtönzéséig élesedik, és csak a köztársaság végveszélyében engedik ki õket.
Azt tervezik, hogy nemzetgyûlésen döntenek az ország végleges státuszáról.

1918. évi I. néptörvény
a nemzetgyûlési, törvényhatósági és községi választójogokról
1. § Nemzetgyûlési választójoga van minden férfinak, aki életének huszonegyedik évét betöltötte és legalább hat év óta magyar állampolgár.
Nemzetgyûlési választójoga van minden nõnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élõnyelven írni-olvasni tud.
2. § A nemzetgyûlés tagjává választható az, akinek a választás idõpotjában választójoga van, ha életének huszonnegyedik évét betöltötte.
3. § A választójogból ki van zárva:
1. aki politikai jogának gyakorlásától fel van függesztve;
2. aki közsegélybõl él;
3. aki gondnokság vagy csõd alatt áll, vagy akinek kiskorúsága meg van hosszabbítva;
4. aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenõrzés alatt áll.
4. § Nem választható a nemzetgyûlés tagjává, aki a választójogból ki van zárva.
5. § Választójogot csak az gyakorolhat, aki a választók névjegyzékébe fel van véve.
A választójogot csak személyesen lehet gyakorolni.
Minden választónak egy szavazata van.
6. § A választás községenkint (szavazókörönkint) közvetlen, titkos szavazással történik.
7. § Törvényhatósági és községi választójoga van minden férfinak, aki életének huszonegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és legalább féléve ugyanazon községben lakik, vagy ott lakása van.
Törvényhatósági és községi választójoga van minden nõnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár, bármely hazai élõnyelven írni olvasni tud és legalább félév óta ugyanabban a községben él, vagy ott lakása van.
A 2., 6. és 8. §-ban foglalt rendelkezések kiterjednek a törvényhatósági és községi választójogra is.
8. § A népkormány köteles a jelen törvény végrehajtása végett szükséges mindennemû szabályt (választói névjegyzékek elkészítése, választási eljárás, választás módja stb.) sürgõsen megállapítani.
Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt rendelkezéseket.
Mivel a kormány hamarabb lemondott mint, hogy befejezte volna az alkotmányozást, egyelõre csak föltételezzük, hogy az 1920-as nemzetgyûlési választásoknak ez a tervezet alkotta az alapját

1919. évi XXV. Néptörvény (részletek) alkotmányozó nemzetgyûlési választásokról (1919 dec. havi közlöny)

ELSÕ FEJEZET

Általános rendelkezések

1. § Az alkotmányozó nemzetgyûlés tagjainak választása az e törvényben foglalt rendelkezések szerint - arányos képviseleti rendszer alapján - történik.
A választás napját a népkormány rendelettel állapítja meg.
Az alkotmányozó nemzetgyûlés a választás napját követõ tizenötödik napon Budapesten ül össze. Mûködésének idõtartama az összeülés napjától számított két év.

I. számú melléklet az 1919. évi XXV. néptörvényhez

Az alkotmányozó nemzetgyûlési választási kerületek részletes beosztása

(Minden választási kerület székhelyérõl van elnevezve.)

Budapesti I. választási kerület. (Választ 9 tagot.) Határvonala: északon, nyugaton és délen a város határa, keleten a Duna folyam középvonala a vasuti összekötõhídig, e híd majd a m. á. v. pályatestének középvonala a Soroksári-útig; innen a Soroksári-út és Ferenc-körút, majd az Üllõi-út középvonala a Calvin-térig, a Calvin-térnek az Üllõi-utat és Mehmed szultán-utat összekötõ úttestének középvonala, a Mehmed szultán-út és Károly király-út, majd a Vilmos császár-út középvonala a Berlini-térig, a Berlini-térnek Vilmos császár-utat és Lipót-körutat összekötõ úttestének középvonala, a Lipót-körút középvonala a Dunáig, a Duna folyam középvonala az Újpesti rakpart mentén a kiindulási pontig.
Budapesti II. vk. (Választ 9 tagot.) Határvonala: a város északi határától a Duna folyam középvonala az újpesti rakpart mentén a Margit-hídig, a Margit-híd, majd a Lipót-körút középvonala a Berlini-térig, a Berlini-térnek a Lipót-körútat és Vilmos császár-utat összekötõ úttestének középvonala, a Vilmos császár-út és Király-utca, majd a Városligeti fasor középvonala az Aréna-útig, az Aréna-út középvonala az István-útig, az István-út középvonala a Hermina-útig, a Hermina-út középvonala az Erzsébet kiráélyné-útig, az Erzsébet királyné-út középvonala a város határáig, végül a város határa a kiindulási pontig.
Budapesti III. vk. (Választ 9 tagot.) Határvonala: a város északkeleti határától az Erzsébet királyné-út középvonala a Hermina-útig, a Hermina-út középvonala az István-útig, az István-út középvonala az Aréna-útig, az Aréna-út középvonala a Városligeti fasorig, a Városligeti fasor, Király-utca és Károly király-út, majd a Rákóczi-út középvonala a Baross-térig, a Baross-térnek a Rákóczi-utat és Köztemetõ-utat összekötõ úttestének középvonala, a Köztemetõ-út és Orczy-út, majd az Üllõi-út középvonala a város határáig, végül a város határa a kiindulási pontig.

~ 1919. ~

„Permanens forradalom": Tanácsköztársaság

1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztásaságot és új kormány alakult, amelyben a szociáldemokraták egy része, a realitások kényszere alatt szintén szerepet vállalt, de késõbb az utak javarésze megint szétvált. A kormány Forradalmi Kormányzótanács, melynek „tárcáit" népbiztosok vezetik. Itt külügyi népbiztos Kun Béla. Elképzelései szerint a szovjet Vöröshadsereggel sikerül együttmûködni. Felveszi Leninnel a kapcsolatot, akinek gyakorlati tana az, hogy a polgári forradalmat permanens módon kell proletárforradalommá továbbfejleszteni. Ezt az elvet követték a magyar kommunisták. Nem haboztak a múlttal teljesen szakítani, és 1919 április 22-án megjelent az Ideiglenes Alkotmány, majd végleges változata.

A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya (részletek)

(Elfogadta a szövetséges tanácsok országos gyûlése 1919. június 23-án.)
A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei
1. § A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletáriátus diktaturája azonban csupán eszköz mindennemû kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és elõkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszünik az osztályuralom legfõbb eszköze, az állam hatalma is.
2. § A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földmivesek tanácsainak köztársasága.
A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad.
A munkások, katonák és földmívesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és biráskodik azok megszegõi fölött.
A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi és helyi hatalmat.
3. § A Tanácsköztársaság a szabad népek szabad szövetsége.
A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.
A világháborút elõidézõ imperializmus helyett a Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülését, szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló háborúnak, a népek minden elnyomásának és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, különösen a titkos diplomáciát elveti.
A dolgozók jogai és kötelességei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban
4. § A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden termelõeszköz a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezõgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet.
5. § A finánctõke uralma azzal szünik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztositóintézetek.(…)
A tanácshatalom központi szervezete
15. § A Tanácsköztársaságban a legfõbb hatalmat a szövetséges tanácsok országos gyülése gyakorolja.
16. § A szövetséges tanácsok országos gyûlésének hatáskörébe tartozik minden nagyfontosságú állami ügy, de különösen (…)
A helyi tanácsok szervezete
38. § A szövetséges tanácsok országos gyûlésének tagjait a kerületi és városi tanácsok választják. A kerületi és városi tanácsok minden 50,000 lakos után egy tanácstagot küldenek a szövetséges tanácsok országos gyûlésébe.
39. § A falvak és városok ügyeit a munkások, katonák és földmívesek helyi tanácsai intézik. Általában abban a kérdésben, hogy valamely község falu-e vagy város, további intézkedésig a régi közigazgatási beosztás irányadó. Minden 6,000 lakosnál kevesebbet számláló község azonban falunak, minden 25.000 lakosnál többet számláló község városnak számit még akkor is, ha a régi közigazgatási beosztás másképen rendelkezett. (…)
A választójog
66. § A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban csak a dolgozó népnek van választójoga. Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek mint munkások vagy alkalmazottak stb. vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az elõbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetõvé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a munkásai és katonái, akik hasznos munkából éltek, de munkaképességüket egészben vagy részben elvesztették.
67. § Választók és választhatók más állam polgárai is, ha az elõbbi szakaszban említett föltételeknek megfelelnek.
A költségvetési jog
78. § A Tanácsköztársaságot pénzügyi politikájában kizárólag a dolgozók szükségleteinek födözése vezeti. Nincs semmi tekintettel a mukanélküli jövedelemre.

79. § A Tanácsköztársaság szervei csak jóváhagyott költségvetés keretében szedhetnek bevételt és teljesíthetnek kiadást.(…)
A nemzetek jogai a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban
84. § A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élõ minden nemzet szabadon használhatja nyelvét, ápolhatja és fejlesztheti nemzeti mûveltségét. E végbõl minden nemzet, ha nem is él összefüggõ területen, mûveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakíthat. Ez a szervezet nem bonthatja meg a területi alapon nyugvó tanácstervezetet.
A német és ruszin népbiztost a német, illetõleg a ruszin országos tanács választja. A német és a ruszin népbiztosság vezeti a német és a ruszin országos tanácsok, valamint nemzeti kerületi tanácsok ügyeit.
85. § A tanácsrendszer következményeként a helyi igazgatást mindenütt annak a nemzetnek a dolgozói vezetik, amely nemzethez tartozó dolgozók az illetõ helyi körben többségben vannak. Ez a helyi igazgatás nyelvében is kifejezésre jut. A nemzeti kisebbségek is használhatják azonban a tanácsszervekkel való érintkezésben nyelvüket.(…)

~ 1920. ~

Restauráció és Horthy „kétfrontos harca"

A nemzetgyûlés március 1-én ideiglenes államfõvé választja Horthy Miklóst kormányzói minõségben. Öt évig tart a nemzetgyûlési munka. A királyság intézménye továbbra is fennmarad, de nem tekintenek el a közben megváltozott jogviszonyoktól, és attól, hogy a rendi jogi maradványok nem visszaállíthatók.

1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami fõhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésérõl

A nemzetgyûlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszûnt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszûnt. A nemzetgyûlés mindezekbõl a tényekbõl folyó következmények megállapítását a békekötés utáni idõre tartja fenn magának.
Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerûen összehívott országgyûlésnek képviselõháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, fõrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyûlés mûködése is megszûnt. Mindezeknél fogva az állami fõhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált. (…)

1920. évi I. törvénycikk indokolása

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami fõhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésérõl

Általános indokolás

I. Az 1914. évi július hó 25-ike óta tartozó világháborúban jelentékenyen megfogyatkozott és meggyöngült magyar nemzet nem tudott ellenállani annak a céltudatos destruktív törekvésnek, amely egyfelõl a háború elvesztését követõ lelki meghasonlást és gazdasági válságot tervszerûen kihasználva, másfelõl az általános békevágyat a jó béke kötésének hazug ígéretével céljai szolgálatára fordítva, az országot a nemzet lelkétõl idegen forradalmak ingoványos talajára juttatta.
Ma már a jóhiszemûségében csalódott nemzet öntudatra ébredése után világosan látható, hogy az 1918. október 21-én és az azt követõ idõkben lefolyt forradalmak nem a magyar nemzet újjáéledését jelentették, hanem nemzetietlen irányukkal, a hadsereg szétzüllesztésével, a jogrend megbontásával és a gazdasági élet teljes tönkretételével még irtóztatóan megsokszorozták a háború hosszú tartamának és szerencsétlen kimenetelének úgy is eléggé hátrányos következményeit.
Ezek a forradalmak nem kímélték a nemzeti élet megnyilvánulásának egy irányát sem; de fõ csapásaikat épp nemzeti egyéniségünk legkifejezõbb mestermûvére: az ezeréves magyar alkotmányra mérték. A történeti fejlõdés biztos elvét megtagadva és a nemzet akaratának megkérdezése nélkül hirtelen összetákolt fércmunkákkal akarták kiküszöbölni és helyettesíteni azt az alkotmányt, amely mint a magyar jogalkotó génius legeredetibb alkotása a nemzet lelkébõl évszázadokon át fejlõdött ki és a legsúlyosabb megpróbáltatások között a nemzet legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé felszentelve.(…)
***
Málnási Ödön esete szintén a cseppbe zsugorított tenger, vagy a Trianoni sokkban élõ Magyarország összes belsõ ellentmondásának fehér törpéje. Még vázlatosan sem adható elõ kálváriája. Felszentelt pap, egyháztörténész, párton kívüli szocialista, a Vatikán kitüntetettje, másfél évtized alatt írt 51 történeti munkát. 1937-ben irt „A magyar nemzet õszinte története" munkáját egy ferences kolostorban néhány hónap alatt mondja gyorsírásba, könyvnapra meg is jelenik. Nincs olyan társadalmi réteg, amely ne dicsérné. A szocialisták kedvence, aki evangéliumi alapon kritizál. Aztán sanda zsurnaliszták sajtólavinát indítanak ellene. Elítélik izgatásért. Antibolsevizmusa miatt pedig 1945 után szenved 9 évi börtönt, megjárva az Andrássy út 60-at. 1956-ban rokkantan megy külföldre, és ott sincs vége… Horthy börtönével együtt 12 évet ül, de népi nyomásnak engedve, a kormányzó még rehabilitálja.
Visszaemlékezéseiben fõmotívum, hogy sorsa körül visszatérõ arcok bukkannak fel a legkülönbözõbb szerepekben.

Ítéletekbõl

~ 1937. ~

A budapesti m. kir. büntetõtörvényszék

Dr. Málnási Ödön vádlottnak „A magyar nemzet õszinte története címû könyve vádirat a magyar államot évszázadok óta fenntartó nagybirtokos rendszerrel és meg nem engedhetõ bírálat az államfenntartó tõkés rendszerrel szemben. A budapesti m. kir. Törvényszék nem vehette figyelembe a vádlottnak közismert és áldozatos hazafiságát és nem térhetett ki a szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel sújtó ítélete elõl.

A M. KIR. KÚRIA

A bûnvádi eljárás során az alsófokú bíróságok tévedtek, amikor a vádindítvány nyomán mérlegelés tárgyává tették a vádlottnak a könyvében kifejtett egész történetfelfogását ezeréves múltunkról. Azonban a vádlott gróf Bethlen István miniszterelnöksége idõszakának ismertetése során a közelmúlt eseményeinek meghatározóiról olyan bírálatot tanúsított, amellyel alapjában támadta meg a nagybirtokos és tõkés renden nyugvó magyar államot. A kiszabott szabadságvesztés büntetés arányban áll a megvalósított, az állam és társadalom rendje erõszakos felforgatására irányuló izgatás és megrágalmazás bûncselekményével. Az alsóbbfokú bíróságoknak az 1921. Évi III. törvénycikk szerinti minõsítése helyesnek vélelmeztetik, mert a nagybirtokos és tõkés renden nyugvó államnak ilyen bírálata nemcsak akkor meríti ki az állam és társadalom rendje erõszakos felforgatására izgatás és nemzetrágalmazás bûncselekményének tényálladéki elemeit, ha ezt egy bolsevista egyén követi el, hanem akkor is, ha ennek megvalósítója egy közismert antibolsevista és hazafi tudós.

~ 1945-89. ~

Fattyúhajtások

Így kezdõdött:
1945. évi I. törvénycikk a magyar állami szuverénitás gyakorlásáról

1. § Az ideiglenes nemzetgyûlés - törvényerõre emelve a Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján tartott ülésében hozott határozatát - a magyar állami szuverénitás kizárólagos képviselõjévé nyilvánítja magát.
2. § (1) Ezt a törvényt az Országos Törvénytárban, mint az 1945. évi I. törvénycikket kell kihirdetni.
(2) A kihirdetés céljára ezt a törvényt a következõ bevezetéssel kell ellátni: "Emlékezetül adjuk mindenkinek akit illet, hogy Magyarország ideiglenes nemzetgyûlése a következõ törvénycikket alkotta." Ezután következik a törvény szövege. A törvény szövegét a következõ záradék rekeszti be: "Ezt a törvénycikket, mint a nemzet akaratát, mindenki köteles megtartani". A záradékot az ideiglenes nemzetgyûlés elnöke és a miniszterelnök írják alá.
3. § A 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az ideiglenes nemzetgyûlés által alkotott minden törvény kihirdetése tekintetében alkalmazni kell.
4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.

Így folytatódott:
Rákosi Mátyás:
A közalkalmazottak helye a népi demokráciában
(Az 1945 aug. 30 a közalkalmazottak gyûlésén elmondott beszéd szemelvényei)

„Maga az a tény, hogy mi közalkalmazotti rétegünk ma is ugyanaz, amelyik végigszolgálta az elmúlt 25 esztendõ mindenféle kormányzatát, nem teszi szimpatikussá õket a valóban demokratikus munkás, paraszti, népi tömegek és az egyre erõsbödõ haladó intelligencia rétegei elõtt. Ezt is meg kell mondanom.
Ennek ellenére mi, kommunisták minden alkalommal a legerélyesebben fellépünk az ellen, hogy a közalkalmazottakat, leegyszerûsítve, valami reakciós masszának, valami reakciós tömegnek tekintsék."
„ És most külpolitikai vonatkozásban a szlovák kérdésrõl akarok beszélni, amely kétségkívül a legsúlyosabb pillanatnyilag és amelyikben, sajnos, a magyar köztisztviselõ politikai beállítottsága és az igazoltatások sikertelensége rendkívül komoly érvet jelent ellenünk. (…) 'Ne felejtsétek el, magyar demokraták - mondották nekem - hogy az elsõ döntõ frontszakaszon: a közalkalmazottak kérdésében már elvesztettétek a csatát és a ti közalkalmazottaitoknak túlnyomó többsége ma is ugyanaz a réteg, amely 1938-ban mámoros ujjongással üdvözölte, hogy Horthy Hitlerrel összefogva rátört Csehszlovákiára'.(…) - Látják az elvtársak, hogy a csehszlovák demokráciának is megvannak a maga érvei. Általában a becsületes külföldi demokratákkal szemben, amikor tárgyilagos érveket hangoztatnak, nehéz vitázni. Hallottam ilyen érveket is tõlük: 'Ne legyetek optimisták! Ne felejtsétek el, hogy a ti reakciótok a legrégibb Európában! Ez a reakció az utolsó négy évszázad alatt soha egyetlen komoly politikai vereséget nem látott. Ezek megúszták 1848-49-et anélkül, hogy csorba esett volna a hatalmukon, hogy kiestek volna a nyeregbõl. Ne legyetek illúzionisták, hanem legyetek résen. Magyarország nem lehet addig demokrata ország, amíg közalkalmazottainak zöme nem demokrata.'(Úgy van! Nagy taps)"

Beszéd a nagybudapesti pártfunkcionáriusok ünnepi értekezletén
(1948 nov. 20-án)

„…ellentámadásba mentünk át és kikényszerítettük a köztársaság létrehozását! (…) Nekünk jutott az a történelmi feladat, hogy valóra váltsuk és továbbvigyük a magyarság legjobbjainak álmát: Kossuthét, Petõfiét, aki száz évvel ezelõtt mint kommunista agitátor bukott el a választáson, aki azt hírdette, hogy eljön az idõ, amikor nem lesznek többé a kiváltságok kevély tornyai: amikor a bõség szarujából mindenki egyaránt vehet, és a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán."

Werbõczi Tripartituma I./14.
A hûtlenség vétkének eseteirõl
(szemelvények)

Az úgynevezett hûtlenség vétkének esetei pedig azok, melyek ha fölmerülnek, a királyi felség bárkinek fekvõ jógszágait még életében törvényesen és szabadon adományozhatja annak a kinek akarja. (halálbüntetés, vagyonelkobzás)
1. § Elsõ eset a felségsértés bûne; ha tudniillik valaki fejedelmünk személyére szentségtelen kezet vet, vagy fegyverrel avagy méreggel élete ellen tör, vagy azok közé a falak közé vagy abba a házba, a hol a fejedelem maga tartózkodik, hatalmasúl beront.
2. § Második eset: ha valaki nyilván az alkotmány, a király és korona közhatalma ellen támad és ellene szegül. E támadást azonban úgy értsd, hogy akkor, ha jogos önvédelembõl történik, nem szül hûtlenségi vétket.
8. § Továbbá: a kik az ország belállapotának felforgatására idegen dúlókat vagy zsoldosokat hoznak be
10. § Továbbá: a kik saját uruk várait elárulják. Nem különben, a kik bármely hazafiú várait, kastélyait vagy más erõsségeit ostrommal beveszik, elfoglalják vagy alattomban kezükre kerítik, a mennyiben ezért nyilván elmarasztalva vannak.
16. § Továbbá: az ország végvárainak feladói.
18. § Továbbá: azoknak háborgatói, letartóztatói, és fosztogatói, a kik kárhoztatott hitvallásukkal felhagyván, állandó ittmaradás végett, e hazába menekülnek. (politikai menedékjog)

~ 1949-89. ~

Preambulum-nézõ

1949-tõl napjainkig a preambulumok (bevezetõk) tükrében.
A bevezetés az írott alaptörvényeinknek, (avagy „sarkalatos" törvényeinknek) az Aranybulla óta, mûfaji kötöttsége. Ebben a törvényalkotó mint kollektív személyiség nyilatkozik meg, mert a törvény értelmezése a törvényalkotó akaratához és személyiségi jegyeihez kötött. Ezt a személyiséget, mégha eszmei is, nem bírálhatja fölül semmilyen „objektiv jogi mechanizmus", csak egy másik személyiség.
A mellékelt bevezetésekben kiemeltük a fõ egyezéseket, a különbségek amúgyis láthatók. Közös jellemzõjük, hogy mai fogalmaink szerint, ezek nem hosszú távra érvényes alkotmányok, hanem a bármilyen dologi rendszerre érvényes, „rendszerspecifikus" mûködési szabályzatok, ami egyébként tényleg az alaptörvény funkciója. De ha ezek az alaptörvények azonosak az alkotmánnyal, akkor ki változtatja meg õket, és melyik garantált személyiség akarata szerint? A mellékeltek tanúsítják ugyanis, hogy a „szuverén nép" mindig mást akart, azaz, sodródott a „fejlõdés törvényei szerint". Utolsó alkotmányunk preamblumának már szuverén alanya sincs, hanem csak alakítandó nyersanyaga. A sodródás legfõbb beismerése az "alkotmányban" az, hogy nem vállalja a nemzet eredeti erkölcsi életkorát, amit a Szt. István által adományozott, és az Aranybullában alkotmányos biztosítékokkal megerõsített közszabadságtól számítunk. Beletörõdik a nemzet közjogi származástudatának abortuszába a nemzeten tett erõszakot követõ fattyúhajtás kedvéért. Felejt ahelyett, hogy szembenézne, és vállalna.

1949. évi XX. törvény (1949. Aug. 20)

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól,

szétzúzta a földesurak és nagytõkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk elõtt ademokratikus fejlõdés útját. A régi rend urai és védelmezõi ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban megedzõdött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad elõre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítõ munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvetõ változásokat fejezi ki és a további fejlõdés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. (…)
10. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsõbb államhatalmi szerve az Országgyûlés.
(2) Az Országgyûlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyûlés: (…)
71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye.
* * *
1949. évi XX. törvény(1972. O4. 26)

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

Magyarországot több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalomformáló ereje éltette és tartotta fenn. Az államhatalom ugyanakkor az uralkodó osztályok eszköze volt a jogfosztott nép elnyomására és kizsákmányolására. Népünk nehéz küzdelmet folytatott a társadalmi haladásért, az ország függetlenségéért; számtalan megpróbáltatás közepette védte és õrizte nemzeti létünket.
Történelmünknek új korszaka kezdõdött, amikor a Szovjetunió a második világháborúban kivívott gyõzelmei során felszabadította hazánkat a fasizmus elnyomása alól, és megnyitotta a magyar nép elõtt a demokratikus fejlõdés útját. A dolgozó nép a Szovjetunió baráti támogatásával újjáépítette a háború sújtotta, romokban heverõ országot. A régi rend urai és védelmezõi ellen folytatott küzdelemben a magyar munkásosztály - szövetségben a dolgozó parasztsággal, együttmûködve a haladó értelmiséggel - kivívta és megszilárdította a dolgozó nép hatalmát.
A forradalmi harcokban megedzõdött munkásosztály vezetésével, az 1919. évi Tanácsköztársaság tapasztalataival gazdagodva, a szocialista országok közösségére támaszkodva népünk lerakta a szocializmus alapjait. Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A régi helyén új ország született, amelyben az államhatalom a nép érdekeit, az állampolgárok alkotó erejének szabad kibontakozását és jólétét szolgálja. A magyar nép nemzeti egységbe tömörülve, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik.
A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kifejezi az országunk életében végbement alapvetõ változásokat, a társadalmi haladásért vívott küzdelem és az országépítõ munka történelmi eredményeit.
Az alkotmány, mint a Magyar Népköztársaság alaptörvénye, biztosítja eddigi eredményeinket és további elõrehaladásunkat a szocializmus útján. (…)
Az Országgyûlés
19. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyûlés.
(2) Az Országgyûlés gyakorolja a népszuverenitásból eredõ összes jogot, biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyûlés (…)
77. § (1) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye
* * *

1949. évi XX. törvény(1989. 08. 23.)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg: (…)
19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyûlés.
(2 ) Az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyûlés (…)
77. § (1) Az alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.
* * *

(Bokor Levente)

Meglepõ a szembesülés a történelmi ténnyel, hogy Sztálin kívánsága az alkotmány mûfajáról ma is olyan mindennapos tény, mint Sztálin fõvárosi díszpolgársága vagy a szovjet megszállókat dicsõítõ emlékmû a fõváros kellõs közepén, a Szabadság téren, vagy a fõváros belvárosát lassan elborító reklámtenger a kommunista szoborparkról, vagy a vörös csillagok pulóveren, cégtáblán, szörpön, mozik drapériáján, csilláron és mindenütt kapható olcsó bizsukon. Ezzel szemben már egy lyukas nemzeti szín zászlóért elõállítanak.
Azonban fordítsunk figyelmet az elméleti filozófiai alapokra. Lehetséges, egyáltalán értelmes dolog a történelmi alkotmányról mint aktualitásról beszélni? Nem logikai képtelenség ez?
Anyanyelvünk logikáját, gondolkodásunk legfontosabb szimbólumait a mai napig nem használhatjuk a „hivatalos" közéletben, pedig a magyar alkotmány maradéktalanul megfelel a klasszikus európai gondolkodási alapoknak. Az alkotmány tiltásával lényegében a klasszikus európai típusú társadalmi gondolkodást tiltják Magyarországon.
Ezt jelzi az alábbi írás is. Szerzõje tomista filozófus, akinek az igazság megragadására és vállalására törekvés a legfontosabb dolog a világon.
Egy ismert politikai bulvárlap társulni akart a jelen összeállítás megjelentetésében, de ezt és a következõ írást nem vállalta, mondván hogy ezek vallási kötõdésûek.

Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése
(Tudós-Takács János)

Elõadás-részlet a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület 2003. július 5-i ülésén
Az alkotmány: a nemzetnek a maga eredetérõl, céljáról és a hatalomról megfogalmazott közös tudata, amely a szentkorona-tanban testesül meg, annak szimbólumrendszerében mutatkozik meg, tehát elsõdlegesebb, mint az alaptörvény.
Elõadásunk célja az ilyen értelemben felfogott alkotmány és a természetjog viszonyának tisztázása.
Mivel a jog alapja a törvény, éspedig mindenekelõtt a természettörvény (lex naturalis), ezért legelõbb ennek mivoltát és sajátosságait (tulajdonságait) kell definiálni. (Mindezzel kapcsolatban vö. Summa theologiae, I-II, q 93-q 94 .)
A természettörvény Aquinói Szent Tamás meghatározása szerint: „lex naturalis est participatio legis aeternae in rationali creatura" (a természettörvény az örök törvénybõl való részesedés az értelmes teremtményben). Az ilyen értelemben felfogott természettörvény különbözik attól a természettörvénytõl, amely a természettudományok tárgyát képezi. Mindkettõ végsõ létalapja Isten (törvény nem lehetséges törvényhozó nélkül). Ezért a természettörvény (és a természetjog) fogalma és léte összefügg isten létének kérdésével. Ezért a kétféle értelemben felfogott természettörvény közötti különbség tisztázása elõtt röviden érintenünk kell Isten létének kérdését.
Isten létének bizonyítására alkalmatlanok a természettudományos érvek. Egyedül metafizikai módszerrel lehet ezt a kérdést megközelíteni.
Szent Tamás öt úton bizonyítja isten létét (Summa theologiae, I., q2, a 3). Ezek közül a harmadik út röviden:
A tapasztalat szerint vannak a világban esetleges lények (vagyis olyanok, amelyek képesek létezni és nem létezni). Az esetleges lények lényege és léte reálisan különbözik. Ámde lehetetlen, hogy csak olyan lények létezzenek, amelyek lényege és léte különbözik, mert akkor nincs elegendõ alapja (ratio sufficiens-e) annak, hogy egyáltalán valami van. Kell tehát lennie szükségszerû lénynek is, amelynek az a lényege, hogy létezik. Ezt nevezzük Istennek.
Ebbõl az érvbõl Isten összes tulajdonságai is levezethetõk, mert az a lény, amelynek az a lényege, hogy létezik (vagyis, amelynek léte önmagában subsistál), minden valódi tökéletességet magában foglal, mert tiszta actus, minden potentialitas nélkül.
Isten tulajdonságaiból elõadásunk tárgya szempontjából az a lényeges, hogy:
a) végtelenül értelmes,
b) mindenható,
c) változhatatlan.
Ad a.) Isten nem azonos az energiával, mint olyannal (ahogy egyes panteisták vélik). Az energia mennyiségileg mérhetõ, tehát potentialitást tartalmaz. Isten potentia nélküli, mennyiség nélküli lény.
A transzcendens, világtól különbözõ Isten törvényekkel igazgatja az általa létrehozott világot: az élettelen lényekét fizikai törvényekkel, a növényeket és állatokat biológiai törvényekkel is, és az eszes embert erkölcsi törvényekkel is (mert minden lényt a maga természete szerint igazgat).
Ebbõl megállapítható a kétféle értelemben vett természettörvény közötti különbség:
Az ember alatti világban érvényesülõ természettörvénynek (ami a természettudomány tárgya), Isten a létrehozó oka (causa efficiense), az ember világában érvényesülõ lex naturalisnak Isten a mintaoka (causa exemplarisa), és ez az erkölcstudomány tárgya. Az ember alatti világban érvényesülõ természettörvény meghatározza, hogy milyenek a dolgok, az ember világára vonatkozó lex naturalia azt határozza meg, hogy milyeneknek kell lenniük az emberi cselekedeteknek, hogy az ember elérje végsõ célját.
Ad b.) Az ember alatti világban isten érvényesíti az általa elgondolt törvényt (mindenható). Az embert szabadnak teremtette, ezért ennek a lex naturalisnak érvényesülése az emberi szabad akarattól függ.
Ad c.) Isten nem változhat, mert a változás átmenet potentiából actusba, és Isten tiszta actus. Ennek folytán a lex naturalis is változhatatlan.
Ez nagy horderejû igazság: elvetendõ az erkölcsi relativizmus, és elvetendõ a szituációs etika (az erkölcsi törvénynek a lex naturalisnak egyetemes változatlan érvényét nem befolyásolja, hogy az alkalmazása a körülményektõl is függ).
A lex naturalis az ember vonatkozásában legáltalánosabb értelemben azt jelenti, hogy az embernek a létviszonyoknak megfelelõen kell cselekednie, mert csak ekkor cselekszik „secundum rationem", csak így érheti el végsõ célját.
A létviszonyok a dolgok
mivoltát,
eredetét és
célját jelentik.
A létviszonyoknak megfelelõ cselekvés olyan tevékenységet jelent, amely megfelel az illetõ lény (jelen esetben az ember) mivoltának (értelmes és érzékekkel rendelkezõ jellegének), eredetének (annak, hogy az ember teremtmény tehát isten alárendeltje) és céljának (vagyis annak, hogy az ember Isten minél teljesebb megismerésére van rendelve).
Mivel az alkotmány a nemzetnek a maga eredetérõl, céljáról és a hatalom mivoltáról alkotott közös tudata, nyilvánvaló, hogy az alkotmány szerinti cselekvést, vagyis az alkotmányosságot a lex naturalis szabályozza, vagyis az alkotmányosságnak a ius naturale-ban van meg a végsõ alapja.
Mivel a lex naturalis változhatatlan, az is következik, hogy az alkotmány lényege is változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja, és az azon alapuló tételes törvényeket (leges positivae).
A tételes törvények úgy viszonyulnak az alkotmányhoz, mint a lex positivák a lex naturalishoz, vagy úgy, mint egy tudomány obiectum materiale-ja (anyagi tárgya) viszonyul az uralkodó szempontjához (obiectum formale quo). Az alkotmány ugyanis mintegy uralkodó szempont, amelynek fényében kell értékelni az összes tételes törvények helyességét. Az alkotmány minden esetben legalább negatív norma, amely ellentmondó tételes törvényt nem tûr meg, de sok esetben pozitív norma is, mert sok esetben levezethetõk belõle a pozitív törvények, mint univerzáléból a partikuláris szabály.
A ius naturale biztosítja, garantálja az önfenntartáshoz való jogot: ez az elsõdleges hatásai közé tartozik. Az önfenntartás a puszta léten és életen kívül a saját jelleg fenntartását is jelenti. Ezt alátámasztja az a metafizikai igazság, amely szerint minden lény annyiban tökéletes, amennyiben megõrzi specifikus jellegét. Ámde a magyar nemzet a specifikus jellegének megõrzését az alkotmány és a szentkorona-tan biztosítja. Tehát az alkotmányunkhoz és a szentkorona-tanhoz való ragaszkodásunknak természetjogi alapjai vannak.
A majdan helyreállítandó kétkamarás országgyûlés felsõházá-nak 1eghelyénvalóbb feladata elsõdlegesen a tételes törvények természetjogi alapjai feletti õrködés, szemben az alsóházzal, amely tételes törvények alkotója.
A lex naturalis-t és a ius naturale-t a skolasztikán kívüli gondolkodók általában tagadják, vagy negligálják. Ez az ellenállás végsõ soron arra vezethetõ vissza, hogy csak a szaktudományok induktív bizonyítási módszerének érvényességében bíznak, és elutasítják a metafizikai deduktív bizonyítást. Ezért célszerû az indukció és dedukció bizonyító erejének vizsgálata.
a.) elvileg az indukció kétféle lehet: teljes és nem-teljes indukció. (Teljes indukció esetén minden részleges eset megvizsgálása után következtetünk az egyetemes érvényû igazságra, nem teljes indukció esetén a következtetés levonása elõtt nem vizsgálunk meg minden esetet.) A nem teljes indukció elvileg szintén kétféle lehet:
aa.) nem teljes, de elégséges indukció, és
bb.) nem teljes és nem elégséges indukció.
Az aa.) eset akkor állna fenn, ha a megvizsgált részleges esetek a dolog lényegébõl szükségszerûen folyó sajátosságot tárnának fel, mert akkor biztos lenne, hogy az illetõ sajátosság a meg nem vizsgált esetekben is jelen van.
A valóságos helyzet azonban az, hogy:
1.) a szaktudományok egyetlen teljes indukciót sem képesek elvégezni, mert ahhoz minden múlt, jelen és jövõ esetet is meg kellene vizsgálniuk, márpedig ez utóbbi követelmény megvalósítása elvileg lehetetlen.
2.) a szaktudományok a nem teljes, de elégséges indukció elvégzésére is képtelenek.
Bizonyítás: ahhoz, hogy egy adott dolgon ilyen indukciót elvégezzünk, az szükséges, hogy megváltoztassuk az adott dolog egész környezetét, mert csak akkor biztos, hogy egy jelenség az illetõ dolog lényegébõl folyik, és nem a külsõ körülményeibõl, ha a megváltozott körülmények között is tapasztalható a kérdéses jelenség. Ahhoz azonban, hogy az illetõ körülmények közül akárcsak egyet is megváltoztassunk, az szükséges, hogy elõzetesen megismerjük annak a külsõ tényezõnek a mivoltát (mert csakis azt lehet megváltoztatni, amit elõzetesen ismerünk). Ámde az illetõ külsõ tényezõ ismeretéhez induktív alapon szintén meg kell ismernünk és meg kell változtatnunk annak a környezetét. Viszont ez utóbbi környezetének egyik eleme az eredetileg ismeretlennek feltételezett test. Ezért szaktudományos módszerrel egyetlen nem teljes, de elégséges indukció sem végezhetõ el.
b.) Ezzel szemben: a dedukció elvileg abszolút bizonyossággal igazolható az ellenmondás elvére való visszavezetés által, ami az igazság végsõ kritériuma.
Következmények:
?) Egyetlen olyan tételt nem képes megcáfolni egyetlen szaktudomány sem, amit a metafizika dedukcióval igazol.
ß) Egyetlen olyan szaktudományos hipotézis sem állítható fel, ami ellentmond valamely dedukcióval igazolt metafizikai tételnek.
?) A metafizikának nem kell koronként újra fogalmazni a tételeit: a metafizika képes örök igazságok megragadására, ezért méltán nevezhetõ „philosophia perennis"-nek.
?) A metafizika és a szaktudományok közötti ellentét mindig csak látszólagos: félreértésbõl származik (nincs duplex veritas, azaz kétféle igazság).
?) A természetjogot és annak alkotmányjogi következményeit nem lehet elvetni szaktudományos alapon.
***
Az alkotmányosság helyreállításához feltétlenül ragaszkodnunk kell. Lehet, hogy ma a mi tanításunk csak pislogó mécses a sötétben, de egykor kell, hogy a nemzetet elárasztó fényözön legyen!
S ekkor Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erõt! Úgy legyen!
***
Amirõl fogalmunk sincs, az ellen védekezni sem tudunk.
Gondolatébresztõnek még egy megállapítást olvassanak el ugyancsak Tudós-Takács Jánostól, "A római jog hiányosságai" címen. Ez a megjegyzés jelzi, hogy már kétezer éve Európa történelmét végigkíséri a probléma, az erõsebbnek adjon igazat vagy a „jogosnak", az „igazságosnak". Az istenítélettõl régen elszakadt az európai gondolkodás, napjainkban mégis végzet-szerûen emlegetik, hogy az erõsebb igazát nem lehet elvitatni. Holott meglehet, hogy az úgymond „erõsebb igazságának" az elfogadása nem más, mint a megszorultak felületessége.
Keynes óta tudjuk, hogy mivel megszûnt az Aranypénz viszonylag nehezen hamisítható eszköze, ezért szinte mindent meg lehet tenni a hitelpénz kibocsátása és kezelése során, mert a szabályokat meglepõ mértékben mi alkotjuk és ellenõrizzük. Ha ezen szabályalkotást és -kezelést nem ellenõrzi egy népesség, a társadalom valamely csoportja, Európa egy országa, nemzete, akkor velük szinte észrevétlenül majd mindent meg lehet tenni. Akkor a szabály-alkalmazó vagy csak arra hivatkozó még erõsebb se kell legyen, elég ha magabiztosan felelõtlenül, a másik iránt minden szolidaritás nélkül, az alkotmányos elveket sértve blöfföl, és a kárt szenvedett az eredményt, a hamisítást istenítéletszerûen fogadja el.

A római jog „hiányosságai"
(T-T.J.)

Két hiányosság állapítható meg az egyébként kétségtelenül értékes és idõtálló római jogban:
1./ A római jog csak a birtokban lévõ jogaira van figyelemmel, és nem törõdik annak szabályozásával, hogyan lehet birtokhoz jutni annak a személynek, akinek nincs semmi munkalehetõsége, sem örökösödési kilátása. Pedig a természetjog szerint a Föld elsõdlegesen az emberiség közös tulajdona, ezért - a magántulajdon elismerése mellett - valami módon mindenkinek részesülnie kell ebbõl a közös tulajdonból. - Ebbõl a szempontból a római jogot bizonyos tételes törvényekkel ki kell egészíteni.
2./ A római jog csak a cselekmények külsõ eredményét nézi, és nem veszi figyelembe semmilyen módon a cselekvõ személy lelkületét a büntetõjogban, még akkor sem, amikor ez a lelkület bizonyos külsõ objektív jelekbõl bizonyossággal kikövetkeztethetõ. - Itt is szükség van kiegészítõ tételes törvényekre.
Tudós-Takács János
Az elõzõ írás és megjegyzés a tudományos, filozófiai igazságról szólt, amelynek szerzõje magát katolikusnak vallja, számára az igazságon túl semmi fennakadást nem jelenthet a szentkorona vállalása erkölcsileg sem (mégha bulvárlapok sem merik közzé tenni).
A következõ írás a katolikus szentek tiszteletét nem valló protestánsok szentkorona tiszteletérõl szóló elõadás részlete. E téren nemcsak a mai ökumenikus korszakban nincsen ellentét felekezetek között, hanem korábban sem volt.

Alkotmány és szabadság - a Szent Korona a protestánsoknál
(Kiss Endre József)

Részlet Miskolcon a Mindszenty plébánia közösségi termében elhangzott elõadásból, 2003. május 19-én

Az Isten írott igéjébõl az egyik vers így szól: „kérdezõsködjetek az õsi ösvények után, melyik a jó út és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek." (Jer 6,16)
Mi ezt a tanácsot fogadjuk meg, amikor áttekintjük, hogy milyen szerepet játszott a Magyar Szent Korona a magyarság harmadát kitevõ protestánsok körében és milyen következtetéseket vonhatunk le mindezekbõl? A Magyar Szent Korona története és a szentkorona-tan jelentõsége megkívánja, hogy idõt szenteljünk e témának is: a protestánsok Koronához fûzõdõ, történeti kapcsolatának. Vizsgálódásunk a reformáció századával kezdõdik és a két háború közötti idõszakkal zárul.
Történeti példák között tallózva, amikor pl. az a vád éri a protestáns többségû Erdélyi fejedelemséget, hogy függetlenségét a Szent Korona sérelmére harcolja ki és annak kárára gyarapítja területét, mert a Partiumot elcsatolja a királyi Magyarországtól, az erdélyi rendek válaszukban kifejezésre juttatják, hogy Erdély sohasem szakadhat el Magyarországtól, mert a Szent Korona hatósága alá tartozik, s a nemzet egységének, a két magyar haza jövõjének zálogát a „magyari Koronában" látják megtestesülni.
A tiszántúli protestáns rendek kérelmeiket „õ Fenségét, házát és az ország szent koronáját, mint életüknek és jólétüknek kezdetét és egyetlen kincsét szemük elõtt tartva" terjesztették elõ.
A református egyházalkotmány (1868) kimondja: „A református egyházi törvény is elrendeli, hogy a magyar korona országainak minden református vallású lakosa és állampolgára annak az egyházközségnek rendes tagja, mely polgári lakóhelyén alakult. „
A koronaõrök között kezdettõl találunk protestánst, mivel Perényi Péter felvidéki fõnemes ebben a minõségében vált lutheránussá, még János király idejében. A koronaõrökre nézve egyébként törvényi szabályozás rendeli el késõbb (1622/2., 1638/1.tc.), hogy: „...ezeket a 'két vallás' - azaz a római katolikus és az evangéliumi vallásokat - követõ világi személyek közül kell választani", a gyakorlatban ezt úgy valósították meg, hogy az uralkodó a római katolikusok és a protestánsok közül 2-2 személyt jelölt, a választás során az egyik koronaõri tisztre mindig római katolikus, a másikra mindig protestáns felekezetût választottak.
Témánk esetében nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy a reformátusság hitvallásos alapiratai, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás kizárják a vallási gyakorlatból nemcsak a szentek tiszteletét, hanem az ereklyék, szent tárgyak kultuszát is. A hitbeli megközelítést tükrözi Károlyi Péter tiszántúli református püspöknek a „Ne féltsétek ti a Krisztus evangéliumát!" címmel megjelentetett, „az egy igaz Istenrõl" szóló igehirdetésének (1570) megállapítása:
„A császároknak, avagy királyoknak követi nem engedik, hogy õket császároknak hívják, azaz koronát nem usurpálnak magoknak, mert így nem követek, hanem árulók volnának. Sokkal inkább az Istennek szent angyali nem kívánják, hogy õket oly tisztelettel tiszteljük, melyek csak a teremtõ istenhez illenek."
Amint látjuk, a Magyar Szent Koronához való felekezeti kötõdés megragadható az István király alakjához, ünnepéhez kapcsolódó vitában, mely az 1930-as években törvényben szabályozta minden felekezetnek az erre való jogát. István király ünnepének közös megtartása társadalmi egyetértéssel találkozott. Ady Endre véleménye (korábbról):
„nem sok szerencsénk van a hivatalos ünnepekkel, de István király valamivel ünnepiesebb mégis a többi, hivatalos ünnepnapnál. Némely kálvinista helyeken félnek csak tõle. Ott is inkább a „szent" jelzõ miatt. Egyébként azonban okos dolog volt ünneppé tenni e napot, s még okosabb volna, ha jól tudnánk ünnepelni István király napján. István király napja ennek az országnak, s a magyar nációnak volna névnapja. Mi így gondoljuk..."
Ebben a fontos felekezeti kérdésben Ravasz László református püspök nyilatkozza:
„Kifejezésre juttatjuk, hogy mi az ezer éves magyar történelem jogosult örökösei vagyunk, nemzeti történelmünknek elsõ dicsõséges ötszáz esztendejérõl lemondani nem vagyunk hajlandók azon a címen, hogy a második félezer esztendõ sok tanítása és szokása elvetendõnek tûnt fel. Ahogy mienk az apostolok, õskeresztyén mártírok és szentek serege, ahogy mienk Augustinus és a középkor sok más hitvallója, úgy a mi jogos örökrészünk történelmünk elsõ felének minden nagy személyisége és áldott ténye, amelyben keresztyénségünk és magyarságunk elválaszthatatlan egysége kifejezésre jutott..."
Visszatérve a szorosabban vett témánkhoz, megállapíthatjuk azt, hogy a protestáns szóhasználat - függetlenül a dogmatikai fenntartásoktól - átveszi, megtartja a „Szent Korona" -kifejezést és meghonosítja a használatát. De a fennálló tanbeli különbözõségek miatt másképpen 'szent' a korona a római katolikus és másképpen a protestáns magyaroknak. Hallgassuk errõl Kölcsey Ferenc magyarázatát:
„A nemzet, tekintetes karok és rendek, szentnek nevezé a koronát, mert annak ideájával a nemzeti nagy egyesület legszentebb, legsarkalatosb alapjait kötötte együvé. Azért a koronának a nemzet érdekeitõl külön szakasztott jogai nem lehetnek. Egyedül a polgári alkotvány feltételei alatt nyugszik a korona, e koronának mi mindnyájan, kik itt tanácsot ülünk, együtt azokkal, kiknek képét viselni büszkék vagyunk, tagjaivá születtünk... A törvény egyformán kötelez kormányt és nemzetet."
„Szentnek nevezik a koronát, mert a legszentebbnek gondolatát köték hozzája: gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperõnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége s hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen."
Egyébként egy római katolikus fõpap is megerõsíti, hogy mielõtt az egyházi használat rendelkezne felõle, a „közhit és a közvélemény ...a 'szent' névvel tisztelte meg". Az eredetét tehát a népi használatban, s az archaikus múltban találhatjuk meg.
A teljes Szentírásra építõ protestáns hit azonban nem csupán tiltott és elvett a kultikus elemekbõl, hanem gazdagította, biblikus magyarázatokkal alá is támasztotta õket. A hazai protestáns líra a Korona iránti különös tiszteletének ad kifejezést, amikor az ország sorsát a Korona sorsával azonosítva énekli meg:
„ elvövéd mitõlünk országunkat, királyunkat
földhöz veréd a mi koronánkat / színyed elõl elvetéd mi áldozatunkat. „
Vagy másutt:
„koronám földhöz veretett / rab háj rajta nevelkedett
melyen szívem elepedett, / erõm elveszett."
…A magyar hagyományú alaptörvények (értsük így: alkotmány) politikát szabályozó ereje megjelenik a református fejedelmek döntéseiben.
Az egyetlen gyõzedelmes szabadságharcunkat vezérlõ fejedelem Bocskai István külföldi bíztatást és belföldi támogatást egyaránt kapott arra, hogy megkoronáztassa magát, (1605) de eltekintett ettõl, mert a Szent Koronával megkoronázott király életében erre - az õ erkölcsi normái szerint - sem kerülhetett sor.
Vitézségére emlékezik Debreczeni S. János tiszántúli református prédikátor énekében: „Dobunkat perdítvén / Trombitát zendítvén / Jézust, Jézust kiáltunk/
Gyakran könyörögjünk / Vitéz módon éljünk, / Országvesztõket rontsunk,
Szegény, szép hazánkért / Magyar koronánkért / Ideje vagdalkoznunk."
Bessenyei György hasonlóképpen szól: „...soha nemzet a földön nem ismertetett oly, mely koronájához, királyához, forróbb és állandóbb hévséggel viseltetett volna, mint mi és atyáink... A nemzet a korona dicsõségét s hatalmát a maga javával össze tudta olvasztani... A magyar koronának igazsága a magyar nemzetnek törvényében és szabad akaratjában gyökerezik annyi száz esztendõ alatt.."
Kazinczy Ferenc, osztozva a nemzet ujjongásában, „örömre lobban" amikor Bécsbõl visszahozzák Magyarországra a Szent Koronát. Maga is, személyesen áll õrt „nemzet kincse" felett, ami szerinte - „jegygyûrû a király és a nemzet között". Érdeklõdése a Korona iránt nem csupán érzelmi, hanem szakmai, históriai érdeklõdés, leírása a Koronáról helyet biztosít számára a koronakutató tudósok sorában.
Kölcsey Ferenc fejti ki azt, hogy a magyar hagyományú alkotmány mennyire demokratikus, amikor a Szent Korona szolgálatában nem egymás alá, hanem egymás mellé rendeli az alattvalókat, biztosítva mindannyiuk számára az alapvetõ jogokat.
Nem az uralkodó személye, nem a politikai rendszer formája, hanem az a meghatározó, hogy a Korona uralkodásának mennyiben képes az eszköze lenni az, aki arra hivatott? A „fejedelem" csak a koronázástól lesz királlyá, mely alkalommal vállalja, megfogadja, hogy eszmeiségének aláveti magát, méltó módon képviseli, azaz megteremti a feltételeket magának a Szent Koronának az uralkodásához.
„Hazámfiai! Nem az nekünk a király, ami sok más népeknek. Mi egy ezred óta bírunk polgári alkotványt, milyenért az európai nagy népek még most is kínos vonaglásban küzdenek, s királyunk ezen polgári alkotvány egyik elengedhetetlen egészítõ része. Õseink az ország egyetemi érdekeit, s a jusokat, miket egyes polgár sem bírni, sem gyakorolni közsérelem nélkül nem képes, a koronában megtestesítették: s e koronát tették fel a választott fõre, hogy legyen az alkotványi közszabadság fenntartásának képviselõje."
Összegzésképpen elmondhatjuk: a magyar protestantizmus hazánkat a Magyar Szent Korona országának tudja és annak nevezi. A „Szent Korona" kifejezést minden protestáns használja, ha nem is abban az értelemben, ahogyan a római katolikusok. A népi szóhasználat eredete az archaikus múltban gyökerezik. A kifejezés tartalma a magyarság legmagasabb erkölcsi, szellemi, történeti, kulturális, jogi értékeinek összességére utal, melyet másképpen a „magyar szabadság" kifejezéssel illetnek és vallásos hõfokra emelt tisztelettel vesznek körül.
A Magyar Szent Koronát sajátos protestáns kultusz és misztérium övezi, mely önmagát a teljes magyar történeti-kulturális hagyomány örökösének tartja. Az egyes történelmi személyiségek, például Árpád-házi szent királyaink szentté avatása a római katolikus egyházban, nem zárja ki a protestánsokat azok históriai, szellemi, erkölcsi, vagy hitbeli örökségébõl. A protestáns felfogás feltételezi a szabad, de Isten törvényei szerint, Isten dicsõségét szolgáló nemzetet, melynek õsi alkotmánya védelmet nyújt mind a külsõ, mind a belsõ ellenséggel szemben.
A protestáns értelmiség, anélkül, hogy hitelveibõl valamit is föladna, hirdeti a felekezeti határokon történõ felülemelkedés kötelezettségét, mint egyedül felelõs magatartást a nemzet lelki gondozói szolgálatában.
A Magyar Szent Koronához, mint az isteni gondviselés ajándékához viszonyulva, bírálja a népet, az egyházat, vagy magát a fejedelmet - azaz a korabeli „vezetési modellt" - amennyiben nem a Szent Korona uralkodásának megfelelõen szólnak, döntenek, cselekednek. Minden szabadságharcunk, uralkodóval, politikai rendszerrel szemben vállalt fölkelésünk hivatkozásainak ez a valódi alapja, s ezért nemcsak a szabadságharcaink, de még a forradalmaink is törvényesek.
Amíg magyarság létezik, amíg vannak ország-lakosok a Szent Korona országaiban, addig a Korona kultusza - elsõ sorban a magyar keresztyénség körében - biztosítva van. A Szent Korona öröksége a teljes magyarságé, éljenek bár a csonka országban, vagy attól elválasztva, kisebbségi sorban, vagy távolba szakadt szórványokban, a keresztyénség bármely történelmi felekezetének tagjaként.
Ebben az örökségben sokkal több az, ami összefûzi, mint ami elválasztja egymástól a magyarságot. Az ellentétekig el sem jut az, aki a közös feladatokra tekint, melyekben vállvetve, egymás terhét hordozva, együtt kellene helytállni. A Magyar Szent Korona ugyanis nagyszerû programot, kiterjedt missziót kínál azoknak, akik örökségét megbecsülik, mert a hazai keresztyénség talpra állásának, a magyarság megmaradásának, az ország megmentésének, a nemzeti becsület visszaadásának, a nemzeti jövõ megalapozásának ezernyi feladatában osztozhatunk…
Nem hallgathatjuk el azt az idõszerû problémát, hogy a Magyar Szent Korona útjában áll mindazon politikai erõknek, melyek a keresztyénséggel vagy a magyarsággal szemben állnak, és érvényesülésükért ezek háttérbe szorítására vagy megsemmisítésére törekednek napjainkban. Kísérletet tettek arra, hogy a Szent Koronát elidegenítsék népünktõl és elrejtsék elõle, de nem jártak sikerrel. Tapasztaljuk viszont, hogy nem mondtak le szándékukról, és csak a megfelelõ pillanatra várnak. Õsi alkotmányunkat azonban - amit a berendezkedõ ateista diktatúra 1947-ben elvett, s amit az ún. „rendszerváltók" 1989 óta elsikkasztanak - nem adják vissza a nemzetnek, hogy az „ex lex" helyzet tartósításával a törvényhozást alkalmi csoportérdekeknek rendelhessék alá.
Van azért a Magyar Szent Koronának népe a Kárpát-medencében és a szórvány-magyarság körében, akik szent szolgálatban vállalják magyarságukat, hitüket és az életüket teszik fel arra, hogy szent háborút harcoljanak minden bûn, gonoszság, nemzetvesztõ szándék ellen, Isten igazságának, a szeretet hatalmának, a hit pajzsának, az Ige kardjának fegyvereivel. Lehet, hogy elbuknak, lehet, hogy nem érik meg ebben a nemzedékben a szebb magyar jövendõt, de ahhoz tartják magukat, hogy az „õseink ösvényét kutatva találhatjuk és mutathatjuk meg a jó utat az utánunk jövõknek, hogy mindannyian nyugalmat találjunk a lelkünknek". Meggyõzõdésem, hogy - a hit szép harcát megharcolva, futásunkat elvégezve - -igazolni fog bennünket a történelem, s maga a Történelem Ura fogad magához bennünket. Addig azonban idõszerû marad számunkra a 400 éves buzdító magyar ének:
„...Szép, szegény hazánkért, magyar koronánkért, ideje vagdalkoznunk".

A magyar alkotmányos hagyomány központi intézménye a szentkorona (amelyet 900 éven át

kisbetûvel írtak, mint a mindennapi élet bármely más, létfontosságú - és éppen ezért magától értetõdõ - alkotóelemét, vagy mint a jog olyan kifejezéseit, hogy adó, állam, képviselõ). A szentkorona „eszme" tehát alkotmányunk lényege, sajátosan magyar megfogalmazásban. A szentkorona „tan" pedig tudományos módszerességgel írja le és elemzi a magyar alkotmányos hagyományt.
A horvátok, akik nagyra tartják a magyar alkotmányt, a „nauka" tudomány szóval jelölik, amit mai szóval alkotmányelméletnek fordíthatunk.
Timon Ákos, aki fiatal jogászként Deák Ferenc mellett dolgozott, a magyar alkotmányelmélet kimagasló mûvelõje volt. Munkássága a magyar alkotmány- és jogtörténet része. A leszármazottai által 2000 õszén szervezett megemlékezést egyetlen minisztérium, magyarországi egyetem vagy tudományos intézet sem volt hajlandó felvállalni! Majd, amikor az Alkotmányossági Mûhely megrendezte, akkor egy a hallgatóságban megjelent nyugdíjas korú jogtörténeti tanszékvezetõ azért nem vállalt közönség elõtti hozzászólást, mert neki úgymond egzisztenciája van, s azt nem kockáztathatja.
„Alkotmányosság Magyarországon 2000-ben - és ma …"

A szent korona eszméje
(Timon Ákos)

Timon Ákos: A Szent Korona elmélete (1912) c. mûvének Tálos Géza által válogatott, szerkesztett összefoglalása ~ Az mû reprint kiadása a család magánkiadásában jelent meg Budapesten 2000-ben

A magyar nemzet a Koronát, Szent István koronáját szentnek tartja, s ezzel a felfogásával a nemzetek között egyedül áll, még a monarchikus államformában élõk közt is. Ez a felfogás a magyar nemzetben akkor vert gyökeret, akkor lépett elõtérbe, amidõn egyfelõl - a koronázás ténye elvesztvén tisztán egyházi jellegét - alkotmányjogi jelentõséget nyert, másfelõl kifejlõdött a korona közjogi fogalma.
A koronázás nálunk is a keresztény egyháztól vette eredetét, mint általában a középkori népeknél, és így eredetében egyházi, s nem államjogi, nem alkotmánybiztosító intézmény. Ez utóbbi jelentõségét csak akkor nyeri, amidõn királyaink koronázásuk alkalmával nemcsak az egyházi esküt, az úgynevezett „iuramentum iustitiae et pacis"-t (az igazság és hûség esküjét) teszik le, hanem megesküsznek az alkotmányra: a nemzet jogainak, törvényeinek, kiváltságainak és szabadságának fennmaradására is. Ezt minálunk okmányilag II. Endre óta lehet igazolni. Ettõl az idõtõl számítjuk a koronázásnak alkotmányszerû jelentõségét, s innentõl kezdve tapasztaljuk annak a nagy fontosságú közjogi elvnek érvényre emelkedését, hogy: csak az tekinthetõ a magyar állam törvényesen uralkodó királyának, akit Szent István koronájával a magyar nemzet megkoronázott.
A magyar nemzet közmeggyõzõdésében a koronázás alkotmányjogi jelentõségével kapcsolatosan fejlõdik ki a szent korona közjogi fogalma, „mysteriuma", miáltal a magyar nép valamennyi nyugati népnél korábban eljutott az államiság és a valódi közhatalom fogalmához. Ezáltal elkerülte azt az alkotmányjogi fejlõdést, amelyet a nyugati államok államszervezeti fejlõdésében patrimoniális jellegû, rendi monarchiának nevezünk, és amely a kontinens államaiban a XVII. századtól kezdve a fejedelmi abszolutizmus kifejlõdésére vezetett. Ehhez képest nyilvánvaló, hogy egész napjainkig a szentkorona közjogi fogalmának kifejlõdésében tükrözõdik vissza a magyar állami életnek és állami szervezetnek az a saját jellemvonása, amely az egykorú nyugati államszervezetektõl megkülönbözteti. E tételek igazságát már a legkiválóbb külföldi szakemberek is elismerték, és bebizonyítottnak veszik azt is, hogy a magyar nemzet tökéletesebb, közjogi irányú alkotmányfejlõdése csak az angol nemzetével mérhetõ össze.
A magyar alkotmány történeti alkotmány, mely több, mint ezeréves fokozatos fejlõdés eredménye, s amelynek gyökerei, alaptételei talán még az õshazába nyúlnak vissza. Hasonló, magas korú, egyenletes alkotmányfejlõdést, mely a népnek, a nemzet szabad tagjainak a közügyek intézésében való részvételét állandóan biztosította volna, a kontinens egyik állama sem mutathat fel. Már ez a történelmi tény maga is elegendõ okul szolgálhat arra nézve, hogy a jogtudós világ különös érdeklõdését felköltse.
A magyar õsállam fennállásának alapját a törzsek egyesülése következtében keletkezett nemzeti kötelék (vérszerzõdés) képezte. A nemzeti kötelék köz- és nem magánkötelék. Nem olyan, aminõ a hûbérúr és hûbéres viszonya. A nemzeti kötelék az egyént nem más egyénhez, hanem a nemzeti egészhez, az összességhez, az államhoz fûzi; nem alapul az egyén akaratán, magánjogi jellegû szerzõdésen, hanem magasabb jogtételnél fogva, szükségképpen fennáll, és a nemzet minden egyes tagjára kötelezõ.
A nemzeti köteléknek ebben a közjogi jellegében nyilvánul meg a törzsek nemzetté egyesülésének közjogi természete. E kötelék fennállásánál fogva az õsállamot modern fogalmaink szerint is államnak, közjogi alakulatnak kell tekintenünk, holott e nélkül pusztán hadi vállalatokra egyesült sokaságról beszélnénk, melyet a vezér személyéhez fûzõdõ különös hûségi és szolgálati viszony tart össze, egyetemes közjogi alap nélkül. A nemzeti kötelék fennállásánál fogva a magyar õsállam már határozottan közjogibb jelleget tüntet fel a középkori hûbér-államoknál, amelyek fennállásának alapját a hûbéri magánkötelék képezte. A hûbéri magánkötelék az egyént nem az összességhez fûzte, hanem külön-külön egy hatalmasabb egyénhez kapcsolta, hûségre és szolgálatokra kötelezte.
A nemzeti kötelék megfelel a mai modern államban fennálló állampolgári köteléknek, mely egyrészt alapja az állami fõhatalom létezésének, amennyiben a polgárokat közös fõhatalomnak rendeli alá; másrészt az állam létének magának is alapja, amennyiben ennek érdekében bizonyos kötelességeket ró az állam tagjaira. Az õsi államszervezetben - a görög császári írók teljes hitelt érdemlõ tudósításai szerint - a nemzeti kötelék két kötelességet ró a nemzet szabad tagjaira nézve: az általános hadi és törvénykezési kötelességet.
A nemzetnek minden fegyverképes tagja köteles volt a nemzetgyûlésen megjelenni, s ezáltal úgy hadi, mint törvénykezési kötelességének eleget tenni. A nemzeti köteléken épült fel továbbá a nemzeti közhatalom - mint ma mondjuk, az állami fõhatalom -, mely a magyarok õsi államszervezetében az államot alkotó népet, a nemzetet magát illette. Az állami fõhatalom birtokosa a politikailag szervezett nép, a nemzet; a szuverenitás tehát nép- vagy nemzet-szuverenitás, - aminõ kezdetben volt a germán õsalkotmányban is.
Az elsõ állami vagy nemzeti szervezkedés ilyképpen a magyaroknál határozottan közjogi formákban történik; az a szervezet, melyet a magyar nép létrehozott, tisztán közjogi jellegû. A magyar hadsereg nemzeti hadsereg és nem magánhadsereg. Nem olyan, melynek tagjai személyes hûségi és szolgálati viszonyban vannak a vezérrel. Árpád és utódai a vezéri méltóságban nem magánhadurak, hanem nemzeti köztisztviselõk, a nemzet választotta vezérek, kik mint ilyenek parancsolnak s rendelkeznek a nemzeti hadsereggel. A nemzet minden fegyverképes tagja ezen az alapon engedelmeskedik Árpádnak: õ a nemzet megválasztott vezére, akinek hadi hatalma ilyképpen egész terjedelmében nem magánjogi, hanem közjogi alapon nyugszik. A magyar õsállam kíséreti köteléket s az ezen köteléken alapuló magánhaderõt nem ismer. Ez képezi a legfényesebb különbséget a magyar és a germán õsalkotmány között.
A magyar népet - amint azt egykorú tudósítások igazolják - történeti fellépésétõl napjainkig, erõteljesebb közszellem, közjogi irányú felfogás és gondolkozás jellemzi és különbözteti meg a germán népektõl. A magyar nép sohasem lelkesedett az „egyénért" vagy egyénekért, hanem lelkesedett eszmékért, a közért. Ennek természetszerû következése, hogy a magyar népnél az egyéniség elve sohasem emelkedett az államiság fölé, hogy közéletében a magánjogi irány sohasem gyõzött a közjogi irány felett.
Kétségtelen történelmi tény továbbá az is, hogy a magyar nép állami élete és szervezete késõbbi középkori fejlõdésében a hûbéri állameszmék és intézmények behatása dacára sem vesztette el közjogi jellegét, a királyi hatalom nem alakult át magánjogi jellegû, személyes természetû fõhûbérúri hatalommá, sõt mindinkább közjogi alapra helyezkedõ és alkotmányos jellegû közhatalommá fejlõdött. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a magyar nép erõteljesebb közszelleme, közjogi érzéke, - melyet még az õshazából hozott magával -, megakadályozta azt, hogy az állami lét alapját képezõ közkötelék helyébe az egyéniség elvén nyugvó hûbéri kötelék lépjen.
A közkötelék tehát az egyént, a nemzet szabad tagjait egy magasabb egészhez, az állami érdekeket képviselõ királysághoz fûzte; míg a magánkötelék, az egyéniség elvén nyugvó hûbéri kötelék az egyént nem az összességgel, hanem egy nálánál hatalmasabb egyénnel kapcsolja össze, és ennek szerzõdésileg, magánjogi alapon alattvalójává teszi.
Magyarországon a nyugati hûbéri államszervezet alapelveinek és intézményeinek befogadása sem magánjogi, hanem közjogi formákban történt. Az egyéniség elve a birtokarisztokrácia kifejlõdése következtében elõtérbe nyomul ugyan, de nem emelkedik a köz, az államiság elve fölé, nem szünteti meg annak uralmát. Az egyéni hatalmak korlátozása a köz, az állam érdekében nem magánjogi, nem hûbéri formákban történik, mint a nyugati államokban, hanem közjogi formákban, a közhatalom eszméjének érvényre emelése mellett, ami a szent korona közjogi fogalmában, személyesítésében nyer kifejezést.
Hagyományaink szerint fénykorában a Szent István létesítette államszervezet, a királyi hatalom az egyedül létezõ hatalom az államban. Minden hatalom és jog a királyságban összpontosul, és az ország mindennemû közügyei a királyi hatalom alapján nyernek elintézést. A királyság szilárd támaszát képezte a király korlátlan rendelkezése alatt álló haderõ, a várkatonaság, valamint a királyi uradalmakból, a várföldekbõl és a pénzügyi jogosítványokból befolyó pénzerõ. E kettõs támasz a királyi hatalomnak tekintélyt és a királyi rendeleteknek végrehajthatóságot biztosított.
A magyar királyság ugyan, mint a nemzetgyûlést egykoron megilletõ fõhatalmi jogok örököse, kezdettõl fogva közhatalmi természetû, de mégis, a két elsõ században alakilag korlátlan, és csak tartalmilag korlátolt királyság volt. Alakilag korlátlan azért, mert sem a királyi tanácsot, sem a székesfehérvári törvénykezési napokat nem lehet a királyi hatalom gyakorlásának formaszerû, korlátozó tényezõjeként tekinteni. Tartalmilag azonban korlátolt királyság, mert a királyi hatalom nem foglalt magában abszolút rendelkezési jogot a nemzet szabad tagjai felett. A király sem hadi, sem törvénykezési tekintetben nem rendelkezik velük korlátlanul, sem vagyoni erejüket igénybe nem veheti adóztatás formájában. Az õsi államszervezet emlékei, a nemzeti közszabadság eszméje és érzete a királyság korában is fennmaradnak. A nemzetben élõ az a tudat, hogy a király a nemzetgyûléstõl nyerte hatalmát, s hogy a királyság tulajdonképpen a vezéri tisztség örököse. Ez a tudat egyrészt fenntartotta és továbbfejlesztette a királyi hatalom közjogi alapját, másrészt annak biztos korlátját képezte, és lehetetlenné tette önkényszerû gyakorlását. Ezt a felfogást Kálmán királynak a velencei dózséval 1103. évben kötött szerzõdése tükrözi vissza legvilágosabban, amelynek hatályára nézve maga a király mondja: „Rati namque sumus, hoc minus firmum fore, si sine totius regni consilio factum esset." (Úgy véljük ugyanis, hogy ez kevésbé lesz tartós, ha az egész királyság tanácsa nélkül történnék.)
Aziránt nem lehet kétség, hogy a Szent István óta a királyság képezte azt az intézményt, amely a magyar népet egy állami egészbe kapcsolja össze, amelyben a magyar nép állami önállósága, szuverenitása kifejezésre jut; de az állami hatalmat helyettesítõ királyi hatalom még nem a király és a nemzet között megosztott hatalom, hanem inkább a nemzet felett álló és bizonyos mértékig egyéni természetû hatalom, amelynek csak a nemzet szabadságérzete és a közkötelességek korlátolt volta jelentett korlátot.
Az a nagy átalakulás, amelyet a magyar nemzet közéletében a XIII. század folyamán tapasztalunk, a magyar királyságot mindinkább megfosztotta azoktól az önálló alapoktól, azoktól a hatalmi tényezõktõl, amelyeken eddig nyugodott. A várbirtokok és a királyi uradalmak elfogyásával a királyi haderõ is megfogyatkozik, valamint megcsökkennek a királyi kincstárnak jövedelmi forrásai. A városok hovatovább kibontakoznak abból a jobbágyi viszonyból, amelyben a királyi hatalommal állottak, és autonóm jellegû kormányzatot és törvénykezést nyernek. Az egyházi és világi fõurak, az immunitási kiváltságok következtében, törvénykezési - és késõbb, a banderiális hadszervezet kifejlõdésével hadi - hatalomhoz jutnak, és a nem nemes szabadokat mindinkább elvonják a király közvetlen hatalma alól.
Mindezek a fejlemények már a nyugati, a hûbéri állameszmék behatását tanúsítják, aminek következtében a királyi hatalom mellett más, magánhatalmi tényezõk keletkeznek. Ezek a tényezõk a közjogi jogosítványok gyakorlásában mindnagyobb részvételt igényelnek. Úgy a törvénykezés, mint a hadügy, a kormányzat és a pénzügy mindinkább elveszti királyi jellegét, és magánjogi alapokra helyezkedik.
Midõn ilyképpen a királyság régi erejében megfogyatkozott és hovatovább elvesztette azt az uralkodó állást, amelyet egykoron az állami élet terén elfoglalt, midõn már közel állott a veszély, hogy a nyugati behatások következtében a magyar nemzet közélete is magánjogi alapokra helyezkedik, s ezeken az alapokon kifejlõdik a patrimoniális jellegû monarchia, (mely az igazi államiság, a valódi közhatalom eszméjének egyenes negációja); akkor a magyar nemzet erõteljes közszelleme, közjogi irányú felfogása mindinkább kifejleszti és elõtérbe lépteti a nemzetben gyökeredzõ, a királyt és a nemzetet együttesen megilletõ közhatalom fogalmát. A magyar nemzetnek ez a törekvése, az államiság, a közhatalom eszméje a személyes jellegû királyi hatalommal szemben - a szent korona közjogi fogalmában, személyesítésében - nyert megvalósulást. További fejleményeképpen létrehozta a szent korona elméletét, vagy ami egyet jelent, a szent korona közjogi fogalmán, személyiségén felépülõ államjogi rendszert.
Az államnak élõ organizmusként, személyként való felfogása az újabb közjogi tudomány alaptételét képezi, amelyhez azonban az állambölcselõk tudományos reflexiók útján jutottak. Az államnak ez a felfogása, az állam absztrakt fogalma hiányzik a középkori népek, és így a magyar nép képzetében is. Az állam tulajdonképpeni fogalmához a középkori népek késõbb is csak a római államjogi elvek behatása alapján jutottak el. Holott a valódi, az átruházott közhatalom eszméjéhez a szent korona személyesítése által a magyar nép valamennyi nyugati népnél korábban eljutott.
A magyar nép az államot, mint az összesség érdekében szervezett társadalmat, mint szerves egységet a szent koronában látta megtestesítve. Ehhez képest a szent koronát egyfelõl úgy fogta fel, mint a magyar államiság jelképét, szimbólumát, amely kifelé más államokkal szemben a magyar nemzet szuverenitását, nemzetközi önállóságát jelképezi; másfelõl személyesítve, mint a nemzetben gyökeredzõ, a királyt és a politikai értelemben vett népet, a nemzetet együtt megilletõ közhatalom birtokosát. A szent korona mysteriummal bír, a fõhatalom bennrejlõnek tekintetik.
Kétségbevonhatatlan bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy az államiság, a közhatalom fogalmának kifejlõdése nálunk kezdettõl fogva a szent koronához fûzõdik. Már a XII. század végétõl kezdve az okmányok állandóan a király személye mellett a korona érdekében kifejtett küzdelmekrõl, a korona iránti hûségrõl vagy hûtlenségrõl, és a koronának tett szolgálatokról szólanak. Mindezekben a kifejezésekben már az a képzet tükrözõdik vissza, hogy a király felett egy magasabb eszmei egész áll: a szent korona, mely a királyt és a nemzetet együttesen magában foglalja, mely mint ilyen, azonos a patria, a haza fogalmával. Ez pedig elõzõje a mai állam, mint személyiséggel bíró organikus egység fogalmának. A fejlõdés csak lassan és fokozatosan következett be, és csak Zsigmond korában tekinthetõ befejezettnek.
Az 1381. évben kötött turini béke okmányában a velencei köztársaság kötelezi magát 7000 aranyat fizetni „a király úrnak és utódainak a királyságban és a koronában, valamint a mondott királyságot reprezentáló koronának" („Domino regi ejus successoribus in regno et corona et ipsi corone representanti dictum regnum") Ez az okmány jellemzõ példa arra, hogy a XIV. század második felében a magyar szent koronát már úgy tekintették, mint a király mellett az országot (regnum) képviselõ eszmei személyt.
Amidõn nálunk a szent korona közjogi fogalma, személyisége vagy ami ezzel egyet jelent, mysteriuma így kifejlõdött, ez képezte az állami szervezet talpkövét, kiindulási alapját. Az állami élet és szervezet minden tényezõje közvetlen kapcsolatban áll a szent koronával és attól nyeri éltetõ erejét. Egyfelõl minden jognak és hatalomnak forrása a szent korona, minden hatalom az államban a szent korona joghatóságából származik, másfelõl az összesség az állam érdekében teljesítendõ szolgálatok és kötelességek a szent korona felé irányulnak.
A XV. század okmányaiban a királyok már elsõsorban a szent korona jogáról, a szent korona iránti hûségrõl beszélnek, amelybõl saját jogukat és a király iránti hûséget származtatják. Sõt, a királyi decretumok az egyházi eredetû királyi fõkegyúri jogot (ius supremum patronatus) is a szent korona jogának tekintik.
Ellentétben a nyugati népek fölfogásával, az állami fõhatalom nem a király, nem a fejedelem személyéhez fûzõdõ hatalom, hanem a szent korona hatalma, „az Ország Szent Koronájának joghatósága" (jurisdictio Sacrae Regni Coronae). Az állami felségjogok nem királyi felségjogok, nem személyes uralkodói jogok, hanem „az Ország Szent Koronájának jogai" (jura Sacrae Regni Coronae), amelyek a szent koronát mint eszmei személyt illetik meg, és attól szállanak át a királyra. Az ország területe a szent korona területe, mely a maga egészében a szent korona uralma alatt áll, a királyi jövedelmek a szent korona jövedelmei („az Ország Szent Koronájának vagyona, vagy jószágai") (bona vel peculia Sacrae Regni Coronae). Mindaddig, amíg a Nagy Lajos által életbe léptetett õsiségi birtokrend fönnállott, minden szabadbirtokjog a szent koronától mint gyökértõl vette eredetét, a szent korona minden birtokjognak gyökere (radix omnium possessionium), és ha a megadományozottnak nemzetsége kihalt, a szent koronára szállott vissza. A magyar adományrendszer, ellentétben a nyugati államokban fennálló hûbéri birtokrenddel, nem magánjogi, hanem kizárólag a szent koronát fején viselõ király közjogi ténye. Innen az a jogelv uralma, hogy a magyar adománybirtok közérdemek jutalma (laurea virtutis = „az erény jutalma, az érdem babérkoszorúja"), mely jogosan csak a köznek tett szolgálatok alapján, vagy mint már az Aranybulla mondja: „igaz szolgálattal" (iusto servitio) szerezhetõ.
A szent korona közjogi fogalmának, mysteriumának következménye az is, hogy a magyar nemzet a szent koronában egyesül királyával. Egykoron mindaz „az Ország Szent Koronájának tagja" (membrum Sacrae Regni Coronae) volt, aki szabad birtokjogát származtatta, és ez alapon részt vett a szent koronát megilletõ fõhatalmi jogok gyakorlásában. Ma pedig - az 1848. évi törvények óta, amidõn az állampolgári jogegyenlõség elve életbe lépett -, az egész magyar nemzet, a szent korona területének összes lakói, a szent koronát fején viselõ királlyal egyetemben alkotják az egységes közjogi egészet. Élõ szervezetet, amit a középkori források a szent korona egész testének neveznek („az Ország Szent Koronájának egész teste") (totum corpus Sacrae Regni Coronae), napjainkban pedig államnak nevezünk.
A szent korona közjogi fogalmának, személyiségének fejlõdése hozta létre nálunk a valódi közhatalomnak, az állami hatalomnak tiszta fogalmát, mely a nemzetben, az állammá szervezett népben bírja gyökerét, és annak akarata alapján, koronázás útján száll át a királyra. Ehhez képest a szent korona személyisége (mysteriuma) és azzal kapcsolatosan a „totum corpus Sacrae Regni Coronae" fogalma nem a középkori „mysterium Christi" (=Krisztus hittitka) utánzata, azzal semmiféle genetikus kapcsolatba nem hozható. A szent korona személyisége a királyt és a népet egybe foglaló organikus egység, mely a fõhatalom tulajdonképpeni birtokosa, korántsem egyházi eredetû fogalom, hanem valóságos államjogi konstrukció, mely a magyar nép alkotmányfejlõdésének legsajátosabb alkotása, amely a magyar közjognak és államszervezetnek jelenleg is kiindulási alapját és középpontját képezi.
A szent korona mysteriuma alatt a mi középkori forrásaink a szent korona személyesítését értik, és ezáltal azt a közjogi felfogást juttatják kifejezésre, hogy a szent korona az állami fõhatalom tulajdonképpeni birtokosa. Ennek az államjogi konstrukciónak semmi köze a mysterium Christi-hez, mely Krisztusnak, mint az egyház láthatatlan fejének, az õ egyházával való legbensõbb egyesülésére vonatkozik. E tekintetben kétségtelen bizonyítékot képez az a történelmi tény, hogy sem Gierke munkáiból, (aki a mysterium Christi-nek a világi jogra való hatásával tüzetesen foglalkozik), sem egyéb forrásokból nem lehet igazolni azt, miszerint bármelyik nyugati államban a koronának személyesítése, a fõhatalom tulajdonképpeni birtokosa gyanánt való felfogása kifejlõdött volna. Különösen nem olyképpen, mint azt a magyar államban találjuk, hogy a szent korona közjogi fogalma, személyisége képezi az egész állami szervezet talpkövét és az összes közjogi intézmények középpontját.
A szent korona közjogi fogalmában, személyesítésében rejlõ átruházott közhatalom eszméjét és lényegét már Werbõczy oly világosan és határozottan formulázta Hármaskönyvében, ahogy azt egyik nyugati államnak, még abban a korban Angolországnak alkotmányában sem találjuk. Werbõczynek idevonatkozó egyik föltétele ekként hangzik: „Miután a magyarok ... õt (Szent Istvánt) önként királyukká választották és meg is koronázták: a nemesítésnek és következésképpen e nemeseket díszítõ és a nem-nemesektõl megkülönböztetõ birtokadományozásnak joga és teljes hatalma az uralkodással és kormányzással együtt az összességtõl (communitas) és az összesség hatalmából az ország szent koronájára és következésképpen fejedelmünkre és királyunkra átruházva lett."
Werbõczynek ez a tétele azonban semmi újat nem tartalmaz, hanem egyszerûen csak kifejezi azt a nemzetben élõ és a királyok által is elfogadott jogi meggyõzõdést, azt az alkotmányjogi felfogást, hogy a fõhatalom tulajdonképpeni birtokosa a szent korona. Így, egyebektõl eltekintve, Mátyás király már az 1464. évben, Pozsony városához intézett meghívólevelében világosan mondja, hogy azért törekszik a szent korona felvételére, mert abban rejlik, abban összpontosul az egész királyi méltóság ereje és összessége.
Ehhez képest csak a források nem ismerésén vagy szándékos félremagyarázásán alapuló mesének kell tekintenünk egyes osztrák íróknak azt az állítását, hogy a szent korona közjogi fogalma és azon felépülõ államszervezet Werbõczynek legegyénibb alkotása és csak egy meghatározott rövid idõszak (1490-1526) produktuma volna, amely egyszersmind a rendi hatalom tetõpontját jelzi.
Nem is kívánunk ezzel a merõben alaptalan állítással tüzetesebben foglalkozni, röviden csak annak konstatálására szorítkozunk, hogy a szent korona közjogi fogalmának kifejlõdése - amint fentebb kifejtettük - az egykorú okmányok tanúsága szerint már a XIII. század végével kezdetét vette. A XIV. században pedig már mint kifejlõdött intézmény áll elõttünk. A XV. század okmányaiban maguk a királyok már elsõ sorban a szent korona jogáról, a szent korona iránti hûségrõl beszélnek, mint olyanról, amelybõl saját jogukat és a király iránti hûséget származtatják. Mindezek a pozitív bizonyítékok kétségbevonhatatlanná teszik, ahogy a szent korona közjogi fogalma, és az azon felépülõ államszervezet nem Werbõczynek vagy más jogtudósnak találmánya, hanem a magyar alkotmány évszázados fejlõdésének eredménye, amelyet Werbõczy Hármaskönyve már készen talált, sõt kellõképpen és minden irányban figyelemre sem méltatott, mert a Hármaskönyv célja nem a magyar alkotmányjog, hanem inkább a magánjog kodifikációja volt.
Amint az eddig elõadottak tanúsítják, a szent korona államszervezetnek a nyugati hûbéri államszervezettõl eltérõ jellegét a szent korona személyesítésében kell keresnünk. A szent koronára vonatkozó jogelvek kifejlõdése állotta útját annak, hogy az állami lét fennállási alapját képezõ kötelék teljesen elveszítse közjogi jellegét, és az egyéniség elvén nyugvó magánkötelék, a hûbéri kötelék lépjen helyébe. Sõt ellenkezõleg, elõidézte azt, hogy a nemzet szabad tagjai, mint a szent korona tagjai, az államhatalom birtokosaként tekintett szent koronával, mint elvont állami személyiséggel léptek közvetlen alattvalói viszonyba. Ezzel az általános alattvalói kötelék közjogi jellege még szilárdabb alapot nyert.
A magyar királyi hatalom a szent koronára vonatkozó jogelvek kifejlõdése következtében határozott közjogi alapot nyert, közhatalommá, éspedig alkotmányosan korlátolt közhatalommá válik. Monarchia marad ugyan a magyar állam, amelyben a király szuverén, de az állami fõhatalomban foglalt jogok megoszlanak a király és a politikai értelemben vett nemzet, a szent korona tagjai között. A király, mint a szent korona viselõje, alakilag a szent koronában foglalt közhatalmi jogok birtokosa. Hatalma kiterjed a nemzet valamennyi szabad tagjára, a szent korona tagjaira, akik vele közvetlen alárendeltségi viszonyban állanak, viszont a szent korona tagjai, mint a szent korona egyes területrészeinek birtokosai, részt vesznek a szent koronát megilletõ közhatalmi jogok gyakorlásában.
A királyi hatalom az új államszervezetben sokkal nagyobb mértékben közjogi jellegû, közjogi alapon nyugvó hatalom, mint a Szent István létesítette államszervezetben. A királyság nem foglalja el többé az állami élet terén az uralkodói állást, mint az elõbbi korszakban, mert a szent koronában foglalt jogok csak részben illetik a királyt, azok gyakorlásában osztozik a szent korona tagjaival. Az egyéniség elve a határozottabb közjogi formák dacára, sokkal jobban érvényesül most, mint a Szent István létesítette államszervezet korában. Az egyes állami alattvalók, az egyházi és világi fõurak, vagyonosságuk arányában nagyobb mérvû kötelezettségeket, szolgáltatásokat teljesítenek ugyan a szent korona érdekében, de nagyobb a magánhatalmuk, nagyobbak hadi, törvénykezési és pénzügyi jogaik, és nagyobb függetlenségük és önállóságuk is a királyi hatalommal szemben, ami alkotmányszerû biztosítást, törvényes formát is nyert a szent korona jogelvek alapján.
A szent korona államszervezet alkotmánytörténeti szempontból mindenesetre nevezetes haladást jelez a Szent István létesítette államszervezettel szemben, midõn a személyes jellegû királyi hatalom helyébe a nemzetben gyökeredzõ, a király és a nemzet között megosztott közhatalmat, a valódi államhatalmat léptette, amelynek tulajdonképpeni birtokosa a szent korona, mint állami személyiség, és arról száll át a királyra. Ez az államszervezet egyetemes közjogi alapjánál és meghatározott közjogi formáinál fogva sokkal közelebb áll a mai modern alkotmányos államszervezetekhez, mint akár a tulajdonképpeni középkor hûbéri, akár a késõbbi kor patrimoniális rendi államszervezete, mely mindkettõ magánjogi alapon nyugvó és magánjogi formák szerint konstituált államszervezet. Éppen ezért a magyar állam szent korona államszervezete sokkal tovább volt képes ellentállani az újabb állameszmék behatásának, mint a nyugati államok hûbéri és rendi jellegû államszervezete. Lényegesebb átalakulás nálunk csak 1848. évben következett be az állampolgári jogegyenlõség kimondásával, ami által a szent korona tagsága valamennyi állampolgárra kiterjesztve lett. A szent korona közjogi fogalmának kifejlõdése következtében az államhatalom gyakorlásának minden ága közjogi jelleget, alkotmányos formát nyert, a király és a nemzet között alkotmányosan megosztott hatalomként.
A szent koronában jut kifejezésre Szent István birodalmának közjogi egysége, egységes fõhatalmi szervezete, amelybe a társországok is bele vannak foglalva, mert õk is tagjai a szent koronának. Amint egy a korona, mint a fõhatalom szimbóluma, és személyesítve annak birtokosa; úgy egységes maga a királyi hatalom is. Egy a koronázás, egy az eskü és a hitlevél, valamint egységes az állampolgárság.
A magyar nemzet ezeréves állami léte, világtörténeti szereplése, és így fennmaradása a legszorosabban egybe van forrva szent koronával. A magyar nemzet önálló állami élete, nemzetközi függetlensége a szent koronával áll vagy bukik. A magyar nép a szent koronában látja alkotmányos állami életének, közszabadságának legnagyobb biztosítékát, palladiumát és a szent koronára vonatkozó jogelvek képezik napjainkban is a magyar állam önállóságának legbiztosabb talapzatát.
A szent korona államszervezet és a nyugati államok késõbbi középkori rendi államszervezete csak külsõ jelenségeiben mutat bizonyos hasonlatosságot, de lényegében különbözik azoktól. A magyar államban is találunk bizonyos rendi tagoltságot, különösen a mohácsi veszedelem után, a nyugati befolyások következtében az örökös fõnemesi rend kifejlõdését, amellyel kapcsolatosan kifejlõdik a köznemesi rend képviselete az országgyûléseken. Ennek dacára azonban továbbra is fennmaradt a közjogilag szabad emberek, a nemesek egyenlõsége a szent korona tagságának fogalmában, úgy, hogy a nemesek késõbb is, egészen 1848-ig hivatkozhattak azokra a sarkalatos jogokra, amelyek a „primae nonus"-ban, vagyis Werbõczy Hármaskönyvében (elsõ rész kilencedik címében) egybefoglalva lettek - az Aranybulla alapján.
A politikai szabadságnak egyetemes közjogi alapja: a szent korona tagsága azonban útját állotta annak, hogy nálunk is úgy, mint a nyugati rendi monarchiákban, külön elõjogokkal bíró rendi testületek szervezkedjenek, és ezek az állami életben, mint önálló közjogi jogalanyok szerepeljenek az államhatalmi jogosítványok birtoklásában osztozkodjanak a fejedelemmel. Magyarországon a szent korona közjogi fogalmának kifejlõdése óta napjainkig a fõhatalmi jogoknak csak egyetlen alanya van és ez: a szent korona. Ezek a jogok -amint már fentebb kifejtettük - a koronázás útján szállanak át a királyra, aki azokat alkotmányos módon, a szent korona tagjainak részvétele mellett gyakorolta és gyakorolja jelenleg is. Ehhez képest nálunk sohasem voltak a fejedelem személyét megilletõ uralkodói jogok (Herrscherrechte), aminõkkel a nyugati államokban találkozunk és amelyekkel szemben állottak a jogozott rendi testületek, mint külön jogalanyt megilletõ rendi jogok (Ständerechte). A közhatalmi jogok birtoklásának ez a magánjogi fogalmak szerint konstituált dualizmusa, és ez alapon az egész állami életnek mechanikus széttagoltsága mindenkor ismeretlen volt a magyar nemzet állami életében. Minthogy pedig a magyar királynak sohasem voltak személyes természetû, magánjogi formák szerint konstituált uralkodói jogai, hanem csak a nemzetben gyökeredzõ és a szent koronától átszármazott valóságos közhatalmi természetû felségjogai; ezek a jogok sohasem olvadhattak össze, sohasem voltak egyesíthetõk az osztrák örökös tartományok urát, majd késõbb az osztrák császárt megilletõ személyes természetû fejedelmi jogokkal, amint azt legújabban is az összbirodalom vagy a birodalmi egység hívei kimutatni törekszenek. Minden ilyen kísérlet sikertelennek bizonyult a múltban, és sikertelennek fog bizonyulni a jövõben is. Útját állják a birodalmi egység ilyetén jogi konstrukciójának a szent koronára vonatkozó jogelvek, mint a magyar nemzet állami önállóságának, függetlenségének biztosítékai.
Már a II. József-féle alkotmányellenes uralom bukása után a magyar állam nemzetközi önállósága és az örökös tartományokkal szemben független szuverenitása törvényben nyert biztosítást. Az 1790/1: X. t.-cikk a pragmatika szankció helyes magyarázatának megállapításával kapcsolatosan világosan kimondja, hogy
„Magyarország a hozzákapcsolt részekkel együtt szabad és független ország, mely mint ilyen semmi más országnak vagy résznek alávetve nincsen, hanem saját alkotmánnyal és állami léttel bírván, az 1715: III., valamint az 1741: VIII. és XI. t.-cikkek értelmében törvényesen megkoronázott örökös királyától saját törvényei és szokásai szerint kormányzandó". Éppen úgy nem érintette, nem csonkította a szent korona szuverenitását az a történelmi tény, hogy I. Ferenc a német birodalom felbomlása következtében 1804-ben az osztrák császári címet vette fel. Magyarország sohasem volt az osztrák császárság kiegészítõ alkatrésze, hanem attól teljesen önálló független állam. Az új osztrák császári korona nem a magyar szent korona fölé, hanem mellé helyezkedik, amely utóbbinak több mint nyolcszáz éves ragyogását és közjogi fogalmát el nem homályosíthatta. Az osztrák császári szuverenitás Magyarország területén soha és semmiféle formában nem nyert alkotmányszerû befogadást és érvényesülést, mert Szent István koronájának országai csak a szent koronát fején viselõ magyar király szuverén hatalma alatt állhatnak. Az osztrák császár a mi közjogunk szerint mindenkor csak Ausztria, mint külön állam uralkodójának tekintendõ. Deák Ferenc bölcsessége pedig azért követelt alkotmányt az osztrák császárság részére, hogy az osztrák császár abszolút fejedelmi jogai ne veszélyeztethessék többé a magyar király alkotmányos fejedelmi jogait s ezáltal a magyar nemzeti állam önállóságát.
Az 1867: XII. t.-cikk világosan kimondja, hogy a közös ügyek megállapításának két alapfeltétele van: az egyik Magyarország alkotmányának épségben tartása; a másik, hogy a teljes alkotmányosság Õfelsége többi országaiban is életbe lépjen, mert Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyra nézve érintkezésbe.
A monarchia sohasem volt és ma (1912) sem közjogi egység, nem az osztrák és a magyar birodalom felett álló állami szervezet. A monarchiának mint olyannak nincsen saját külön állami hatalma, valamint nincsen és nem is volt soha egy ilyen közös állami hatalomnak alapját képezõ osztrák-magyar állampolgárság. A nemzetközi vonatkozásokban ún. osztrák-magyar monarchia csak hatalmi egység, hatalmi szervezet, melynek alapját két teljesen önálló és egymástól egészen független alkotmányfejlõdéssel bíró állam szövetkezése képezi. (…)"
Az eddig elõadottakból következik az is, hogy a magyar szent korona államszervezet, dacára egykori rendi jellegének és intézményeinek, alapjában és lényegében demokratikus államszervezet, mely egyfelõl a királyt és a nemzetet együttesen megilletõ nemzetszuverenitásban, másfelõl a szent korona tagjainak törvény elõtti egyenlõségében és egyenlõ szabadságában nyert kifejezést. Ehhez képest a magyar történelmi alkotmány nemcsak, hogy útját nem állja az újabb kor demokratikus irányú fejlõdésének, hanem azt egyenesen megköveteli. Az ókorban és a középkorban demokratikus alkotmányt olyan értelemben, mely mindenkinek kivétel nélkül egyenlõ jogokat adott és biztosított volna, hiába keresünk. Nem volt ilyen a magyar sem, de valamint 1848 elõtt minden nemes, úgy 1848 óta minden állampolgár tagja lévén a szent koronának, mint olyan részese is a nemzeti szuverenitásnak, amibõl önként következik, hogy jelenleg mindazok, akik hívei a magyar állameszmének, akik képesek híven szolgálni a szent korona ügyét, tekintet nélkül társadalmi és vagyoni helyzetük különbözõségeire, politikai jogokban részesítendõk. Az 1848. évi alkotmánybiztosító és a népképviseleti rendszert meghonosító törvények is lényegükben nem idegenbõl vett újítások, hanem a szent korona államszervezet természetszerû továbbfejlesztése, a nemzeti közszabadság, vagyis a szent korona tagságának kiterjesztése minden állampolgárra.
Végül rá kell mutatnunk arra is, hogy már a XVIII. század közepe óta mindinkább kezd elhomályosulni a szent korona közjogi fogalma, személyisége, és az arra támaszkodó államjogi alaptételek, - ha nem is a nemzet köztudatában, de a jogtudós világban s azzal kapcsolatosan a törvények alkotásában. Ennek a jelenségnek magyarázatát, a nyugatról beáramló különféle államjogi tételek és elméletek hatásában kell keresnünk, amelyek többé-kevésbé éles ellentétben állottak a szent korona közjogi fogalmán nyugvó államszervezettel. Míg a XVIII. században leginkább a felülrõl alkalmazott abszolút fejedelmi tanok tudatosan, addig a XIX. században már a jogtudós világban nyugatról elterjedt újabb államjogi elméletek, és talán inkább öntudatlanul, azt idézik elõ, hogy a magyar nemzet köztudatában élõ és a mi történeti alkotmányunk összes intézményeit átfogó szent korona-jogelveket lassankint mindinkább félreszorítják, illetve elhomályosítják a törvények alkotásánál. Igen jellemzõ az abszolút fejedelmi törekvések tekintetében II. Józsefnek a közjog tanítására vonatkozó rendelete, mely a szent korona elméletét egyenesen „a népben élõ babonás elõítéletek és balvélemények" közé sorozza, amelyet ki kell irtani, vagy legalább is nem szabad erõsíteni, és a szent korona közjogi fogalmából, a szent korona fenségébõl levezetett jogokat az államra, mint valódi forrásra kell visszavezetni. Ez a felette érdekes rendelkezés eléggé bizonyítja, hogy a szent korona elmélete II. József korában még teljes erejében élt a nemzeti közfelfogásban. Valamint bizonyítja azt is, hogy az abszolút hatalom jól ismerte azt a veszélyt, mely rá nézve a szent korona elméletében rejlik. Éppen ezért törekedett arra, hogy a jogtudósok a királyi felségjogokat ne a szent koronára, mint sajátos magyar közjogi alapra vezessék vissza, hanem inkább az államra, mint általános elméleti jogalapra. Természetesen olyan értelmezéssel, hogy az államtól levezetett felségjogok minden korlátozás nélkül az abszolút módon uralkodó fejedelmet illetik.
Ezt a szent korona elméletének kiküszöbölésére „felülrõl" jövõ törekvést követte a francia forradalom után a XIX. század folyamán a nyugatról jövõ modern állameszmék behatása, aminek végsõ eredménye a mi alkotmányunkban az 1848. évi törvényhozás: a rendiség megszüntetése, az õsiség eltörlése, az állampolgári jogegyenlõség elvének alapján a népképviseleti rendszer és a parlamentáris felelõs miniszteri kormányzat életbe léptetése.
Mindezek a nagy közjogi újítások a mi vezetõ államférfiainkat és jogtudósainkat bizonyos tekintetben készületlenül találták, olyképpen, hogy azokat - ellenkezõleg, mint egykoron Angliában történt - nem voltak képesek beilleszteni a mi történelmi fejlõdésû alkotmányunk közjogi terminológiájának keretébe. (…)
Csak a legújabb idõben, alkotmánytörténetünk intenzívebb mûvelése s a Werbõczy korabeli államszervezetünk felderítése alapján látjuk úgy mind közíróinknál, mind a törvényhozás terminológiájában, hogy a szent koronára vonatkozó jogelvek alkalmazása és kifejezése jobban megfelel a mi évezredes alkotmányunknak. A szent korona közjogi fogalma vagy misztériuma az a kõszikla, amelyre: „super hanc petram" a magyar alkotmány építve van, s amelynek szilárdsága, annyi küzdelmek között, a magyar nemzet állami önállóságát és függetlenségét biztosította, miért is ahhoz, úgy a jogtudomány mûvelésénél, mint a törvényhozás terén törhetetlenül ragaszkodnunk kell. Arra kell törekednünk, hogy a szent koronára vonatkozó jogelvek minél erõsebb gyökeret verjenek a nemzeti köztudatban, és alkotandó törvényeinkben is határozottabb kifejezésre jussanak.
A szent korona elméletének végsõ következménye, hogy a személyes jellegû és így magánjogi alapon nyugvó osztrák császári felségjogok soha sem egyesíthetõk egy közös uralkodói felségben, szuverenitásban a szent koronától leszármazó, és így közjogi alapon nyugvó magyar királyi felségjogokkal. A szent korona tehát mint személyiség „palládiuma" (védõpajzsa) az alkotmányosságnak s a magyar nemzeti állameszmének.

Az ellenállás joga-kötelessége nem magyar specialitás, hanem mint az önkényuralommal szembeni ellenállás joga a modern társadalmi gondolkodás egyik elismert alapköve (sõt például a második világháborút követõen kifejezetten katonákon a kiadott paranccsal szemben is számonkért kötelességnek tekintették).
A magyar politikai gondolkodásban ez a gyökereiben bizonyára igen régi jogelv az Aranybulla záradékát idézve rögzült „az ellenállás jogaként, kötelességeként" az alkotmánysértés esetére.

Mai történelmi leckénk
(Tálos Géza)

A kérdésre pedig, hogy van-e, lehetne-e valami következménye mindennek, eme áttekintésnek számunkra, leginkább Ady ismert, szinte közhelyszámba menõ versének címével válaszolhatunk: Történelmi lecke fiúknak. Igen, a történelem tanítómesterünk lehet, miként a régi római mondás is súgta; persze csak, ha jól átgondoljuk. A lecke fel van adva - ezúttal a felnõtt fejûeknek.
Adyt „forradalmi" költõnek tanítják, ezért a verséért is, meg az idevonható hasonló témájú Ülj törvényt, Werbõczy-ért, s még másokért; pedig csak kora hatalmi túltengéseit akarta, ajánlotta „beigazítani" az örök magyar alkotmány, a magyar nemzet elvárásai alá! A hatalom birtokosai mindig(!) visszaélnek helyzetükkel, s az „alul levõk" életlehetõségeit, vagyonszerzését(!), kultúrálódását, stb. kurtítják meg, miközben bebetonozzák magukat az akkori „jogrend" bástyái mögé. Számít nekik a többség, a nép, a nemzet?! Nem; csak az, hogy õk megfeleljenek az idõszerû (külsõ, látszati) követelményeknek, - no, a „mellékesek" mellett természetesen.
S mirõl szól a történelem, most a mi egész történelmünk persze? Kezdjük az elsõ „alkotmányos" emlékünkkel, az Aranybullával! Az akkori nemzetalkotók, a föld gazdái („uraknak" mondják õket, de ne tévesszen meg most bennünket az elnevezés) kifogásolják a hatalom (a király) országvesztõ, tékozló politikáját és kiharcolják, hogy az elismerje az ellenállási jogukat! Alkotmányos gondolkozásunk egyik legfontosabb tétele ez: a hatalommegosztás elvének elsõ érvényesülése, a „korlátlan" uralom korlátozása! Nálunk ez már 1222-ben kodifikálva (törvénybe iktatva) lett! Amikor más országokban még ököljog, fegyverjog, az erõszak uralma (és a franciáknál az „elsõ éjszaka joga" is?) volt szentesítve. Ismét más országoknak pedig még hírük-hamvuk sincs! Olyan államok „tanítják"(?), diktálják nekünk(!) a törvényességet, alkotmányosságot(!), akik még csak évszázadok múlva keletkeznek, letaposott kultúrák romjain, ahol a „foglalás" (a rablás) meg a „lelövöm-elv" uralkodik, sõt még rabszolgákat tartanak, adnak-vesznek-erõszakolnak sokáig!
Az Aranybulla persze nem alkotmány, a mai értelmezésünkben. De: alkotmányos vívmányokat elismerõ alaptörvény (a.t. = a hatalom birtokosainak ígérete a hatalom nagy részébõl kirekesztettek felé; ígéret, amelyet nem teljesítve jöhet az alkotmányban szereplõ ellenállás!). A lényeg tehát annak a (kis?) megmaradt hatalmi lehetõségnek elismerése, amely lehetõség (jog) tehát nem büntethetõ, hanem elismerendõ. Ez a jog végül végigkíséri történelmünket és -sok más esemény mellett- meghatározza nemzetünk sorsát, nemzetünk karakterét is.
Az ellenállás joga élõ magyar jog „ezer" (nyolcszáz ismert) éven át. Nem sokkal az Aranybulla kiadása után történik a tatárjárás, és a védelmi szervezkedések között felbukkan egy levél (1241), az akkori pápa levele az akkori magyar királyhoz (és az urakhoz: az akkori nemzethez) az „ellenállás vize" (helye: a Duna vonala) tárgyában. Kérdésünk: hát lehet-e egy nemzetet ellenállásra szólítani akkor, ha nem ismeri e szót, e fogalmat? Csak azt lehet buzdítani ugyanis -a Duna-menti- ellenállásra, aki egyébként is ellenállásra van berendezkedve, de legalábbis hallott róla. Igenis, a magyar nemzet „ellenálló nemzet"! Az erõviszonyok állása persze mindig egy másik kérdés, de ha a társadalmunk az abszolút hatalom kiszolgálására, meghunyászkodásra épült volna, meg kellett volna magyaráznia ezt a kifejezést. Ez a kor azonban épp a magyar alkotmányosság megfogalmazódásának kora, és lám, a nemzet „identitásában" már fellelhetõ.
A „szentkorona misztériuma", a szentkorona eszmeisége is ez idõ tájt szilárdul meg s az Anjouk korában már készen áll. Mûködik a korona tisztelete s a király és nemzet hatalommegoszlása. Elgondolkozni való, amint a királyi család ellen merényletet elkövetõ Zách Felicián tettének okát magyarázgatják (késõbb) így-úgy, de: akár a „hatalom elleni szembeszegülés" példájaként is jelentkezhet(ne)! Most ne az „igazságot" keressük benne, hanem az „igazság keresésének" a lehetõségét. Valószínûleg egyéni oka volt rá; de mi azt nézzük, hogy pl. a többségnek van-e oka, és milyen a lehetõsége hasonlóra? Erõszak kell-e vagy van-e joga? A késõbbi idõkben azonban határozottabban észlelhetõ az uralkodó « nemzet közti politikai-társadalmi ellentétek megoldási törekvése, pl. az összes ún. szabadságharcunkban.
Még Zsigmond király említhetõ, aki emlékezetes oklevelében (1390) adományt ad egy „ellenálló" számára (hogy a többi „ellenállásra jogosult" kedvében járjon). Talán még Mátyás egy-két intézkedése, de inkább a róla szóló mesék fejezik ki jobban a nemzet álláspontját a helyes uralomról.
Werbõczy -noha a kései történelmi feldolgozások elsõsorban „osztályharcost" faragtak belõle, bár kora osztályszemlélete nyilván megvolt benne!- által felidézett (1517) „ellenállási passzus" azonban egyértelmûen alkotmányossági vívmány, és ez valóban így is mûködött (1222 óta). (A nemzet fogalma ekkor még -a kornak megfelelõ módon- „szûkös" ugyan, de azért a fogalom „tágítása" is hamar bekövetkezik, amikor a török korban a jobbágy is harcra kényszerül, a jogok bõvítésének ígéretét is gyakran megkapva, noha aztán újra visszavéve, egészen 1848-ig, amikor ez teljesül; - ám ekkortól másféle furfangok kötik gúzsba, immár „demokratikusan" a nemzet tagjait, tagjainak eme újabb nagy rétegeit…). Alkotmányos szemléletünk tehát él, s komoly oszlopa az ellenállási jog. Túltekintve a belpolitikai jellegû osztálykérdéseken, a nemzet egészére nézve az alkotmány (vagy annak igénye, tehát az identitás) fennáll, legfeljebb nem tudjuk érvényesíteni.
Ám a számos szabadságharcunk mozgatórugója épp a nemzeti (alkotmányos és egyéb, pl. vallási) sérelmek elleni szembeszállás, kezdve Bocskaitól (1606), a Wesselényi-„összeesküvésen" vagy Thököly felvidéki és erdélyi „pünkösdi királyságán" át egészen Rákócziig, amikor a Függetlenségi Nyilatkozatunk ezt ki is mondja (1707). Tekintsünk el a bagatellizáló mesterkedésektõl: hogy a spanyol örökösödési háború, meg stb.; azok csak körülményei, sajnos erõsen beható, torzító körülményei, de nem meghatározói, nem okai a magyar ellenállásnak. Az oka: csakis a magyar alkotmány védelme. Az uralkodóval (hatalommal) szemben támasztott elvárások kikényszerítése (kísérletei). S most nem tartozik ide az, hogy azok többnyire elbuktak; az már a túlerõ, „a hatalmi erõszak" kategóriája, amely érvényesül(het) ugyan, de jogot nem alkot(hat)!
Következõ fejezet a XVIII. század vége, amelyet „nemesi ellenállás", „ébredés kora", meg „jakobinus összeesküvés" stb. fedõnéven tárgyalnak a különféle politikai alapú történészi iskolák. A nemzet egészében gondolkozva: ismét alkotmányos probléma merül fel (a szó is ekkor keletkezik, a latin kifejezés „lefordításaként"): az öröklött közjogi berendezkedés, a megyerendszer felszámolásának megindítása, a hagyományos jogok (köztük sok kiváltság is) megnyirbálása, idegen közigazgatási nyelv bevezetése (a hazai háttérbeszorításával annak alkalmazása helyett), stb., összefoglalóan idegen jogrend meghonosítása, amellyel szemben ellen kellett állni. Ekkor, így válik végleg „szokássá", közjogi intézménnyé a jogfolytonosság helyreállításának gyakorlata, s indul meg a tudatos (de legalábbis szándékos) nyelvfejlesztés, tüntetõ nemzeti divatok (öltözet, színház, irodalom stb.) áramlata, amely végül a „reformkor" nevû igazán ellenállásinak mondható mozgalomba torkollik.
Ebben a korban fogalmazódik meg a hatalom részérõl tanúsított intézkedések számára a „reakció" elnevezés is, amelynek törekvéseivel szemben robban ki egyfelõl társadalmi, másfelõl nemzeti függetlenségi téren a „48-as" forradalom és szabadságharc. A folyamat összetettebb annál, hogy minden kérdését itt megtárgyaljuk, de az alkotmányos jellege kétségbevonhatatlan. Két vonását azonban kiemeljük, az egyik a nemzet fogalmának kiterjesztése, immár minden országlakosra érvényesítve, másrészt a (külföldi érdekû) uralkodóház hatalmával való szembefordulás. Mi más ez, mint az ellenállás jogának gyakorlása? Ezúttal ismét fegyveres úton is, amelyre rákényszerült a nemzet, de a jog terén is. A Habsburg-ház -újabb- trónfosztása (1849) alkotmányunk élõ voltának egyik nagy diadala: az uralkodó nem teljesíti a nemzet elvárásait, tehát nem illeti meg a szentkoronával való megkoronázás. A hazaeláruló hatalom nem legitim.
Nem kívánunk történelemkönyveket pótolni, ezért csak futólagosan tekintjük át a hatalom válaszát a levert szabadságkísérletre. Az események -az ismert megtorlásokon túl- tömény alkotmányválság: a hagyományos magyar történelmi alkotmány (sõt az alaptörvényeket is belevéve) felfüggesztése, külsõ erõszakos „oktrojált", „alkotmánynak" csak gúnyosan nevezhetõ alaptörvény(!), azaz hatalmi (uralkodói) akaratmegnyilvánulás bevezetése, a közigazgatás teljes félretétele, átforgatása, a nemzeti (immár állami!) nyelv kiiktatása, gazdasági megkötések, az ország függetlenségének nyílt megszüntetése (még a látszat fenntartása nélkül is), stb. Mi lehet ilyenkor a nemzet válasza: ellenállás! Ezúttal a fegyvertelen, „szenvedõ" módon (passivitas, resistentia passiva), a „tétlenség erejével" (vis inertiae), mai szóval „polgári engedetlenséggel" és bojkottal, és szellemi, lelki belsõ építkezéssel. Mindezt alkotmányos módon, mert a történelmi alkotmány erre felhatalmazta, mi több felszólította a nemzet, ekkor már teljeskörû tagjait. Valamint jogi úton, mert a mai értelemben vett magyar alkotmányosság lényegét épp a késõbbi kiegyezés jogi csatái során fogalmazzák meg: az uralkodói „alaptörvények" helyett a nemzet elvárásait, mint a nemzeti identitás és kultúra eme fontos elemeit. A „reakció" pedig emlegeti a magyar nemzet eme különös „Sonderzug"-ját, „elkülönzõ vágyát", amellyel nem kíván beolvadni egy jellemzõ közös kultúra nélküli, vegyes birodalomba, amelyet késõbb egy saját polgára (alattvalója?) nevez el „a tulajdonságok nélküli emberek" hazájának. Igen, nekünk magyaroknak van egy „különös" közös tulajdonságunk: szeretjük a hazánkat, s benne nyelvünket, a színes hagyományainkat, köztük a minderre alkalmat nyújtó alkotmányunkat. És ez az alkotmány feljogosít minket, ha kell, a hatalmi túllépések elleni ellenállásra is. - A kiegyezés során létrejövõ felemás állapotot („hatalmi egység") és következményeit most ne elemezzük.
Hát bizony, volna még néhány „vihara" történelmünknek, de az „alkotmányosok" közül egy apróbbra térjünk már csak ki. Ama „reakció" az elsõ világháború elõtti években is Magyarország függetlenségére tört, de jogi úton. A „dualista" osztrák-magyar monarchiából egy háromtartományos föderációs államot kívánt faragni a hatalmi (uralkodói) jogok túlhangsúlyozásával és az országok alkotmányai közti különbségek „kiegyenlítésével", mindezt a „fejlõdés" és az „európaiság" örve alatt. Ekkor írta meg történelmi hagyományaink védelmére -a majdnem száz hasonló mû között- Timon Ákos, a 67-es közjogi harcok Deák Ferencének tanítványa A Szent Korona elmélete c. tanulmányát, középkori jogfejlõdésünk egyik legsikerültebb összefoglalását (1912), amely a korai magyar alkotmányosság lényegét a hatalommegosztás eme sajátos módjában, a birtokképesség sajátos korlátozásában (a szentkorona tulajdonjogában) és az ezeket védõ ellenállási jogban látja. A mai osztályharcos kérdésekre és piaci, gyarmati terjeszkedésekre ez a mû „sajnos" (ellentétben sok közgazdasági elmélettel) nem tér ki, azonban, mint mondja, eme alkotmányunk a kor mindenkori színvonalán ugyan, a közjó (bonum commune) megvalósítására törekedett.
Sokan azt képzelik, hogy a történelmi alkotmány (a szentkorona védõszárnya alatt) a „királyságot" akarná visszahozni. Ezek figyelmét hadd hívjuk fel történelmünk több, épp az ellenállásból származó trónfosztására, a fõhatalomnak egy-egy -választott!- fejedelemre vagy kormányzóra való átruházására, s arra, hogy országunkat milyen sokszor „köztársaságnak" (értsd: alkotmányban rögzített hatalommegosztású államnak) nevezték, szemben az abszolút hatalmú, nyugati monarchiákkal, amelyek a francia forradalomig kizárólagosan léteztek Európában. A királyok és segítõik pedig mindig a ráhagyás, a belenyugvás során, vagy külsõ segítséggel telepedtek (vissza) a nyakunkba. A különbség (a lényeg) megint csak a nemzet ellenállási jogában keresendõ, amelyet viszont csak a magyar történelmi alkotmány garantált a nemzet tagjai számára.
De, hogy ne csak egy, az „úri" Magyarországot képviselõ szerzõvel fejezzük be szemlénket, hadd hivatkozzam egy „haladónak" besorolt (de hazafi!) történelemismerõnk összefoglalására, aki a 48-as harcok részese és a 67-es kiegyezésnek is szemtanúja volt (bár a kapitalista fejlõdésünket már nem érte meg, mégis: mintha ma írta volna); Bocsor István pápai jog- és történelemtanár írta Magyarország történelme, különös tekintettel a jogfejlésre címû könyve zárszavaként (1869):
>>E' volt múltja, ide fejlõdött jelene Magyarországnak. És a jövõ? --- nem mondjuk a kesergõ költõvel: „múltadban nincs öröm, jövõdben nincs remény"; mert a lefolyt idõk jobbra tanítottak bennünket: de egy hosszas senyvedésben sorvadott, és cselekvõségre csak lábbadozva léphetõ nemzet jövõjénél a reménynek minden esetre aggállyal vegyültnek kell lennie. A hit embere ez aggály habjai között az i s t e n i g o n d v i s e l é s s e l vigasztalja magát: a költõ hevült lelkesültséggel énekli: é l m é g a
m a g y a r o k I s t e n e ; a történész, a népek életét szabadságfejlõdésre építõ történész csak úgy tartja biztosnak a jövendõt, ha nyugodtan írhatja rajza zárkövére: É l m é g a m a g y a r s z a b a d s á g é r z e t e . <<
Úgy legyen! Éljen a magyar szabadság!
De a mai napra a lecke nekünk van feladva.
2003. október 11.

Szilárd alkotmányossága és a politikai döntéshozatal rendszere miatt Magyarországot például a Rákóczi-szabadságharc és Napóleon közötti idõszakban Európa egyik köztársaságaként emlegették - Belgium és Velence mellett. Mondhatnánk, hogy az még rendi jellegû köztársaság volt, de a lényeget, a politikai döntéshozatal kultúráját illetõen mindenképpen köztársasági, demokratikus szokásokat, mintát, alapot jelentett és hagyományozott az utókor számára is. Ehhez a véleményhez illeszkedett Timon Ákos tanulmánya, Tálos Géza Történelmi leckéje és hasonló meggyõzõdés olvasható az alábbi, a rendszerváltás utáni, a 90-es évekbõl származó tanulmányban is.

Köztársaság, demokrácia és a szentkorona (Sándor András)

A kézirat Zétényi Zsolt birtokában ~ idézve A szentkorona-eszme mai értelme c forrásgyûjteménybõl (Püski, 1997, 187-188. o.)

A Szent Korona a történelmileg stabil demokrácia alkotmányos biztosítéka
"Ad Sacram Coronam
A Szentkorona-konstrukció egyedülálló Európában. Ez szakrális (tehát fiktív, transzcendens és szimbolikus hatalommal felruházott) materializált szimbóluma, s közmegegyezéssel, valamint a hagyomány kötelezõ erejével hordozója a nemzet (a „társadalom", a „démosz") hatalmának. Nem a mindenkori uralkodó hatalmi jelvénye, hanem a hatalom forrása, a nemzet (a politikailag teljes jogú, természetes személyek) „megbízólevele" a mindenkori uralkodó számára. Mivel a nemzet „a Szent Korona teste", a Szent Korona hatalmi státusának közvetítésével a mindenkori uralkodóra a társadalom - a priori bizalommal - egy életre, de a funkció gyakorlása során bebizonyult alkalmatlanság esetén visszavonásig átruházza a politikai döntési jogokat. A parlamentáris alkotmány ezt tetszés szerint módosíthatja egészen addig, hogy a döntési jogok átruházása csak a kormányfõ kinevezésére, a parlament feloszlatására és új választás elrendelésére vonatkozó döntési jogokat foglalja magába, a további döntési jogok a parlament és a kormány között oszlanak meg.
EZ AZONBAN NEM ÉRINTI A SZENT KORONA FÕHATALMÁT, MELY A NEMZET FÕHATALMA.
Eszerint a Szent Korona a történelmileg stabil demokrácia alkotmányos biztosítéka. Éppen ezért a Szent Korona - Magyarországon - nincs összekötve a születéssel öröklõdõ monarchia intézményével és a klasszikus monarchikus államformával: ez csak addig állt fenn, amíg az Árpád-háznak nem szakadt magva. Azóta a nemzet visszakapta államformára vonatkozó cselekvési szabadságát, de mindig sub specie Sacrae Coronae. Ennél fogva a Szent Korona egy sajátos köztársaság struktúráját testesíti meg. A Pragmatica Sanctio-t egy jórészt Habsburg-földbirtok-politika révén kedvezményezett, nem magyar eredetû arisztokráciával fogadtatták el és a körülmények (egy keleti-balkáni nyomással szemben nyugati védõernyõ alá integrálódás) kényszere alatt.
Ennek a „sajátos köztársaságnak" azonban lényege az állandóság és a rugalmas változékonyság egységes szerkezete. A Szent Korona stabilitás-fenntartó szerepével Kossuth „kormányzó elnök" tisztsége, mely élethossziglan, illetve alkotmányosan körülírt bizalmatlanság nyilvánításával visszavonásig érvényes, jobban összefér, mint az akár hét évenként rendezett elnökválasztás.
Ez a nemzeti történelmi folytonosság õrzõinek meggyõzõdése. A civilizációt fenyegetõ nemzetközi elfajult-liberalizmus Magyarországon hatalomba beerõszakolt képviselõi az ország egész 1100 éves történelmével szemben tagadó álláspontot foglalnak el. Ennek a civilizáció-romboló globalitás-képviseletnek a magyar parlamentben való jelenléte emberi-jogi nonszensz, és így az ország jelenlegi helyzetét exlex állapottá teszi. A jelenlegi parlament jogosulatlan alkotmányozásra."

Összefoglalásként végül következzenek elvi-logikai kifejtésre törekedve olyan tények és evidenciák (önmaguktól értetõdõ, önmagukban is helytálló, természetes, nem döntésen múló megállapítások) az alkotmányról, amelyek - vitaanyagként - az alapvetõ megállapításokat próbálják behatárolni. Azokat az eszmei sarokköveket, amelyek igazságáról egyetlen nemzetgyûlésnek sem kell szavaznia, hanem indulásként el kell, hogy fogadják õket.
És ha bárki is ravaszságot vélelmezne, valamely cselfogást, hogy az alábbi evidenciák megfogalmazói mirõl akarnák kikerülni a szavazást, annak utána kell gondolnia, hogy semmiféle emberi döntés nem lehetséges evidenciák alapul vétele nélkül. Minden döntés, minden megfogalmazás csak evidenciák végtelen (!) horizontja elõtt alakítható ki. A kérdés csak az, hogy mi az, amit a végtelen háttérbõl tudatosan kiemelünk és az elõtérbe hozva konkretizálunk.
Az úgynevezett Alkotmánybíróság évekig hivatkozott erre a háttérre, mint „láthatatlan alkotmányra". Most az európai uniós határozatokat, sõt elvárásokat (!?) készülnek „beemelni", mint a magyar alaptörvényt megváltoztató, felülíró, („háttér") elemeket! Ez azért okoz rendkívül nagy bizonytalanságot, mert a magyar alkotmány az európai alkotmányos hagyományok egyik ága. A jelenlegi uniós szervezõdés pedig nemcsak a magyar alkotmányt, de általában az európai alkotmányosságot igyekszik tagadni, elutasítani (olykor a tartalom nélküli agyonbeszélés módszerével).
A politikai marketing eszközévé tették nemzetközi szinten az alkotmányosságra való hivatkozást, minden tartalmi kötõdés nélkül. Ilyen nemzetközi döntéseknek való automatikus alárendelõdés nem más, mint az alkotmányosságról való teljes - hatalmi, erkölcsi, kultúrális - lemondás.
Tehát - mire juthatunk „józan ésszel"?

Tények és evidenciák a magyar alkotmányról
(F.Á.)

Evidenciák - A magyar alkotmány fogalma

A magyar alkotmány a legalább ezer éves magyar nemzet legalább ezer éves államára vonatkozó, legalább ezer éves államalkotó akarata.
Történelmi-társadalmi tudatunk, közjogi és kulturális identitásunk sarokköve, egyben közjogi és kulturális kincsünk a magyar alkotmány - mely jövõbeli cselekvési lehetõségünk, politikai védõpajzsunk is lehet, amelyet a jelenlegi politikai hatalom mégsem ismer el. (történelmi tény)
Evidenciák - Jelenlegi alkotmányos állapotunk
Legalább ezer éves a magyar alkotmány (amelynek elsõ összefüggõ, teljes értékû ránk maradt oklevele az Arany Bulla), amelyet 1944-ig elismert a magyar politika (történelmi tény)
Történelmi alkotmányunktól nem a modern életben való alkalmatlansága miatt szakadt el a magyar törvényhozás, hanem a német, majd a szovjet megszállás kényszere miatt.(történelmi tény)
A megszállt országban a megszálló szándéka szerint mûködõ testület (az akkori parlament) hozta az 1949/XX-as alaptörvényt, amelyhez a törvényhozás azóta igazodik. Ennek 77.§ (1)-es bekezdése szerint a magyar alkotmány nem más, mint maga az alaptörvény.
Az alaptörvényrõl annyit állíthatunk, hogy az elismerheti az alkotmányt, vagy megtagadhatja az alkotmányt, de önmagát nem minõsítheti alkotmánynak.

Evidenciák - A történelmi magyar alkotmány lényeges jellemzõi

A magyar észjárás szerint az írott alaptörvénynek meg kell felelnie az íratlanul is erõs alkotmányos elveknek (az „örök", de legalább a napi politikai küzdelmek felett álló értékeknek, igazságoknak, egyes hagyományozott megoldásoknak).
A pillanatnyi hatalom nem határozhatja meg a magyar alkotmányt, hanem a hatalomnak kell az alkotmányt elfogadnia, és felelõsségre vonás terhe mellett megtartania. (Történelmi tényekbõl, összefüggésekbõl következõ evidencia)
A magyar alkotmány, kiváltképpen az alapjául szolgáló szentkorona eszme nem pótolható és nem múlható felül. Kultúránkban a legmélyebb gyökerekig (népmesék, Mátyás király-mesék, egész irodalmunk, költészetünk) hatolnak hajszálerei, ható erõként mozgatta történelmünket, sok esetben gazdasági mentõövünk volt, meghatározta gondolkodásunkat a társadalomról, igazságról és sorsról, elkötelezettségrõl, szolidaritásról, az európai értékek megélésének útjáról. (Tény)
A magyar nemzet kulturális és politikai közösségét az alkotmánya (alkotmányos szellemisége) tartotta meg, a nemzet érdeke és értékrendje szerint szabályozva az államot. (Történelmi tény)
Az állam nélkül a nemzet is végleg szétesik („mint oldott kéve").
Alkotmányunk utánozhatatlan rendszere egyaránt képes felölelni az egység, a teljesség, és az esetlegesség, a megoldandó válsághelyzetek világát, fontos esélyt kínálva ezzel számunkra, mint kulturális és politikai közösség számára. (Ritkán végiggondolt, kellõen nem becsült tény)
A magyar történelmi alkotmány életrevaló rugalmassága éppen az íratlanul is feltétlenül tisztelt alkotmányos értékek, igazságok és hagyományozott megoldások, valamint az alkotmányt vagy elismerõ vagy el nem ismerõ írott alaptörvény kettõsségébõl, különvalóságából ered. (Ritkán végiggondolt, kellõen nem elemzett tény) E kettõs rendszer teszi lehetõvé az európai és az egész emberiség által tisztelt értékek, kiküzdött erkölcsi, tudományos, társadalmi vívmányok megbecsülését, hasznosítását számunkra, identitásunk elvesztése, életminõségünk kockáztatása nélkül. (Logikai evidencia)
Az alkotmány nem szüntethetõ meg szavazással, mert más a természete. Nem egy okmány, hanem a nemzet identitásának része. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az ember eredendõen, lényegénél fogva szabadságra született, amelyet teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítõ életvitelhez szükséges feltételek garantálása. Az államon ez számon kérhetõ. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az államra kötelezõ igazságokat, értékeket Európában a legmagasabb szinten képviseli a magyar alkotmányos hagyomány - tehát nem a józanság, hanem a hatalmi önkény vagy a hatalmi önkény által elkábított magyarság érdektelensége tart minket távol tõle. (Ismert alkotmányelméleti tény)
Az alkotmány központi intézménye a szentkorona, amely sokszáz éven át közjogi szakkifejezésnek számított, ezért sosem írták nagybetûvel - Trianonig. 1920-tól használatos a nagybetûs írásmód, amióta komoly nehézségek árán tud érvényesülni. Aki kisbetûvel írja, az nem tiszteletlen, hanem értékrendjében magától értetõdõ természetes dolognak számít, mûködését bizonyosságnak tekinti. (Történelmi hagyományunk evidenciája)
A hatalom teljessége csak a szentkoronáé lehet - tehát a hatalom gyakorlói csak felelõs, megosztott részhatalmat gyakorolhatnak. Ez a diktatúra alkotmányos és eredendõ tilalmát jelenti. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A szentkoronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó, (sem a nemzet - a szentkorona tagsága, sem a hatalom gyakorlója) nem változtathatja meg. Ezért volt fogalmilag kizárt az önkényuralom a magyar közjogban, és ezt tudomásul vette egy idõ után Károly Róbert, Zsigmond király, Mátyás király, a kalapos II. József és mindenki más, egészen a II. világháborúig. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hivatkozással nem sértheti meg, mivel ez a szentkorona sérelmét jelenti. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. A nép, ha alkotmányához hû (vagy ahhoz visszatér), akkor nemzet. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Megszálló hatalomtól mentesen nem hatálytalanították (nem tagadták meg arra megválasztott testület keretében) az alkotmányt (történelmi tény) Tehát az alkotmány érvényben van, csak figyelmen kívül hagyjuk. Ezért alkotmánysértésben van a magyar állam. (Alkotmányos evidencia)
Törvénysértés jogot nem alapíthat - a megszálló hatalom diktátuma nem szerezhet alkotmányos legitimitást (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az önkényuralmat kizárta a magyar alkotmány - a szentkorona volt a szuverén és nem a nép , nem az uralkodó -, tehát a szentkorona eszme által a közösségében szabályozottan élõ nép (más szóval nemzet) volt a szuverén. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az alkotmány az államra kötelezõ igazságokat tartalmaz, amely a sok generációs nemzet egészéhez kötõdik. Aktuális viták szerint nem formálható - ezt fejezték ki azzal, hogy a koronát Istentõl angyal hozta, hogy Szûz Máriának ajánlották fel, hogy isteni igazságnak tekintették (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az alkotmányt elismerõ alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetõvé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A föld a szentkorona tulajdona. Ennek megfelelõen mai szóval: a föld nem tõke, hanem sok szempontból életünk feltétele, és ezek közül csak egy - ma már messze nem a legfontosabb - vonása a mezõgazdasági árutermelésre való alkalmassága. (Történelmi alkotmányunk evidenciájával összhangban jelenkorban is józanul belátható alapelv)
Az államnak biztosítania kell a természeti erõforrásokhoz monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetõséget. Az uzsoramentességet az államnak garantálnia kell a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, a mai és az ezután következõ nemzedékek számára. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az alkotmányos garanciák kifinomult és hatékony rendszere védte az alkotmányos elveken alapuló közjogi megállapodások érvényesülését: (történelmi tény)
(a) Kiemelkedõként említendõ a koronázási hatalom-átruházás kölcsönös garanciális elemeinek egymásba kapcsolódó sora;
(b) Korlátozott hatalom - a hatalom feltétlen megosztottságának elve;
(c) Ellenõrzött hatalom - az alkotmányos igazságok, értékek, megállapodások megsértõinek felelõsségre vonása elsõdleges teendõ volt az országgyûléseken, az adómegajánlást, újoncozást is megelõzve;
(d) Kötelessége a népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetõséghez jutott képviselõnek az alkotmányos rend betartása és betartatása, amely kötelesség megszegése esetén felelõsségre is vonható volt, rangját és vagyonát veszthette el (Történelmi alkotmányunk evidenciája);
(e) Az ellenállási kötelesség az alkotmánysérelemmel szemben mindannyiunkra érvényes. (amit még a mai alaptörvény 2.§-a is megemlít).

Evidenciák - Elmélyült alkotmányos válságot élünk

Csõdben van jelen közjogi berendezkedésünk, amit a választási és népszavazási kifogásokkal szembeni tehetetlenség jól láthatóvá tesz (Jelen közállapotunk ténye)
Akik új alkotmányt akarnak, azok vagy tájékozatlanok vagy el akarják törölni a legalább ezer éves magyar államot, amely, mint a legalább ezer éves nemzet önkormányzati szerve, felelõs a nemzet, mint politikai közösség tagjainak életfeltételeiért. (A felsorolt történelmi tényekbõl következõ logikai evidencia)
A magyar nemzet tudatos megfosztása a szentkoronától, az alkotmányától való tudatos elszakítása a magyarság identitásának felszámolását jelenti, amit a világháború utáni nemzetközi egyezmény szerint népirtásnak, idegen szóval genocídiumnak neveznek. Nyersebben fogalmazva a magyar nemzetnek a magyar alkotmánytól való megfosztására törekvés genocidiális cselekedet. Ma ez a folyamat zajlik, ezt ma tudatosan és büntetlenül szervezik. (Történelmi tény)
A népirtás egyik módja az 1949/XX-as törvény 77. § (1) törlésének elmulasztása is, vagy az olyan tankönyvek kiterjedt használata, amelyek az emberi jogokat az állam „önmegtartóztatásaként" tárgyalják nemcsak II. József idején, hanem 1990 után is). (Kevéssé hangoztatott evidencia)
Az úgynevezett rendszerváltás forgatagában alkotmányos biztonság hiányában nincsen szilárd meggyõzõdéses alapunk, amelyre támaszkodva nagyobb eséllyel küzdhetnénk méltányos életfeltételeinkért. (Belátható)
Hosszú a listája az elhanyagolt kérdéseknek, jelentõs társadalmi történéseknek, amelyek alkotmányosan elfogadhatatlanok:
(a) A hajléktalanok nagylétszámú csoportjának kialakítása a rendszerváltás társadalmat zsaroló eszköze volt. Embertelen megoldása felesleges volt, nem indokolta sem tisztességes politikai, gazdasági, kulturális vagy bármilyen más közérdekû ésszerûség.
(b) A korábbi évtizedek áldozatai közül az elvett magzatok 50-es évek óta számolt 6-8 milliós tömegének a nyilvánosság peremére szorítása egy súlyosan genocidiális társadalom-politika hamis, embertelen értékrendjének relativizálásához, átmentéséhez vezetett.
(c) A szociális vívmányok óvatos átmentése helyett a 90-es évek elején a szociális rendszer szétverése kisstílû megszálló hatalomhoz jobban illett volna, mint az ország talpraállítását hangoztató, demokráciát, népképviseletet, köztársaságot hangoztató rendszerváltás folyamatához.
(d) Az oktatási és egészségügyi, valamint a honvédségi rendszer értékzavaros szabályozása (valósággal lebontása) a magyar alkotmányos hagyományok tiszteletében nem következhetett volna be.
(e) A sajtófinanszírozás teljességgel megoldatlan, csak a társadalommal szembeni ellenérdekeltség vezethetett ahhoz a cenzúrázott-manipuláló sajtórendszerhez, amely egyik kulcselemévé vált jelenlegi kiszolgáltatottságunknak. Mindez a tájékozódáshoz és véleménykifejtéshez való szabadságra való fennen hivatkozással.
(f) Az egész privatizációs folyamat egy minden képzeletet felülmúló szemfényvesztés, amely az elemi törvényességet is átlépve, megtagad minden társadalmi szolidaritást. (Az állampolgárok közösségének tisztelete - akik 1848 óta gyakorlatilag szentkorona testét alkotó nemzettagok -, nem tette volna lehetõvé az ország javainak józan ésszel alig felfogható mértékû átjátszását külföldieknek. A termelõ vagyon mellett a belsõ piaci pozícióink és kulturális javaink zömét juttatták a belföldivel szemben elõnyben részesített külföldieknek, akik több alkalommal nyíltan is jelezték, hogy a nemzettel semmiféle szolidaritást nem vállalnak.)
(g) A további, állami eszközökkel végrehajtott, társadalomellenes spekulációs lépések erkölcsileg nem menthetõk fel. Ilyen volt például az OTP lakáshitel-kamatok megemelése közgazdasági szükségszerûségre hivatkozva, miközben a valós cél sokak tragédiáján keresztül a lakáspiac jelentõs szeletének kiszolgáltatása volt ingatlan-spekuláns csoportoknak. A szándékokra talán még jellemzõbb, hogy az állam korántsem magát a lakásépítést támogatja, hanem csupán azok kamatait: a bankok érdekeinek csorbítatlansága mindenek felett!
(h) Hasonlóan megtévesztõ eljárás az úgynevezett gazdasági támogatások ügye, amelyeket a megtévesztõ elnevezéssel megvonhatóvá tettek, holott azok a Keynes-i gazdaságpolitikai rendszer elhagyhatatlan újraelosztási eszközei.
(i) A természeti erõforrások nemzeti tulajdonlása elvének megtagadása az EU csatlakozási szerzõdésben, belsõ privatizációs mûveletekben, higgadt fejjel csak genocidiális céllal magyarázható. (A szentkorona tulajdonlási elve jó hivatkozást adhatna a „természetes monopóliumok" nemzeti tulajdonlása mellett, illetve e monopóliumok magántulajdonlása, fõleg külföldi magántulajdonlása ellen.)
Evidenciák - Kiút az alkotmányos válságból - jogfolytonosság helyreállító nemzetgyûlés szükségessége
(j) A hitel- és tágabban a pénzrendszer nemzetközi magántulajdon-érdekû pénzügyi köröknek történt kiszolgáltatása nem illeszthetõ össze a nemzet érdekével, így természetjogi elvû alkotmányos alapelvekkel sem.
(k) Az adópénzek kivetésének és felhasználásának ellenõrizetlensége minden képzeletet felülmúló az ígért rendszerváltási garanciák helyett. Az önkormányzatok gazdálkodási alapjainak elvonása terén sem indokolható például a törvénytelenség, még kevésbé a törvényeknek az uzsorás politikához való igazítása.
(l) A társadalom-szabályozás megannyi eleme gyakorlatilag uzsorás mûvelet, a nemzeti, az alkotmányos alapú országos érdekek nyílt semmibe vétele, illetõleg állami eszközû felszámolási törekvés.
(m) És mindennek a tetejébe: Az erõszakos EU csatlakozás módja, szervezése, menedzselése a társadalom anyagi érdeke, értékrendje, elvárásai ellenére; a függetlenséghez kötõdõ reményei, a szuverenitásért folytatott megannyi küzdelme, egész gondolkodása, alkotmányos identitása, hagyománya, nemzeti szolidaritás igénye ellenére; az alkotmányos értékekért folytatott közjogi küzdelmek vállalása helyett - csak a tudatos népirtás fogalmával minõsíthetõ.
(n) Különösen látványossá tette a magyar alkotmányt tagadó jelenlegi közjogi állapotunk intézményes rendjének totális csõdjét az, amikor „csiki-csuki" alapon közölte az Alkotmánybíróság, hogy 2/3-dal bármit megszavazhat a parlament aktuális testülete, azzal szemben semmilyen vétónak nem tudnak érvényt szerezni. Ez nem népszuverenitás, ez az alkotmányos garanciák lehetõségének is a tagadása, ez a XX. századi kegyetlen diktatúrák útján való továbbhaladás.
(o) Ilyen jelenségekkel szembeni fellépésre a szentkoronára épülõ magyar alkotmány ellenállási jogot, sõt kötelességet tartalmaz (amely a Habsburg-ház XX. századi trónfosztása után - a legkényesebb ízlések szerint is - megilleti a nemzetet).

A lehetõ legalaposabban át kell tekinteni a magyar alkotmány ügyét, a német megszállást követõ szovjet megszállás megszûnésekor elõállt helyzetet (Evidencia, megkerülhetetlen feladat)
Az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Ezt az éles különbségtételt haladéktalanul meg kell tenni a tisztánlátás kedvéért, és azon kihívás miatt, amit a ma használatos önkényuralmi alaptörvény 77. §-ában állítanak az alkotmány és alaptörvény azonosságáról. Tévedésbõl avagy azzal a céllal teszik ezt, hogy fogalmuk se legyen többé a késõbbi nemzedékeknek a hajdani magyar alkotmány lényegérõl és a veszteségrõl, amely minket és az utánunk jövõket éri az alkotmánytól való elszakítottságban? Lehetetlen, hogy egy egész társadalmi réteg - a politikai vezetés - figyelmét egyszerûen elkerülje (számos) ilyen horderejû kérdés. (Logikai tény)
Olyan idõkben, amikor természetes, hogy az írott törvények, megállapodások az alkotmányos szellemiségnek alávetik magukat, a kettõt (íratlan elveket és írott megállapodásokat, sõt intézményeket) együtt nevezték alkotmánynak. Amikor azonban olyan „természet-ellenes" helyzet van, hogy az esetleges hatalmi erõfölényt szentesíteni kívánó írott alaptörvény nem ismeri el az íratlanul is kötelezõ magyar alkotmány hagyományát (örök emberi-közösségi értékeit és igazságait), akkor alapvetõen fontos az erõteljes megkülönböztetés alkotmány és alaptörvény között. (Logikai evidencia)
Egyszerû, polgári jogi szerzõdéseknél is jogi elõfeltétel, hogy az írásba foglalt szerzõdés szövegének meg kell egyezni a szerzõdõ felek akaratával. Hát akkor az írott alaptörvénynek meg kell-e felelnie az íratlanul is erõs alkotmányos elveknek? (Az „örök", de a napi politikai küzdelmeknek mindenképpen felette álló értékeknek, igazságoknak, hagyományozott megoldásoknak?) (Analógiával szemléltetett evidencia)
Az alkotmányosságot mint kulturális minõséget, igényt az uniós csatlakozás nem számolhatja fel, s ha ilyen kísérlet, erõszak történik, akkor a magyarságnak ellenállási kötelessége van. El kell érnie alkotmányosságának elismerését, amint azt tették eleink is sokszáz éven át, hol fegyverrel, hol közjogi küzdelemben. (Történelmi szükségszerûség)
Fel kell használni az emberi gondolkodás elemzõ és alkotó képességét, minden elérhetõ és megvalósítható vívmányát az alkotmányos értékek védelmére és hasznára. (Történelmi alkotmányunk evidenciája - történelmi szükségszerûség)
Evidenciák - A magyar alkotmány elismerésének útja
A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyûlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja. (Történelmi tény)
Külön e feladatra választott nemzetgyûlésre van szükség - az elképzelhetõ legteljesebb társadalmi részvétel és legsokoldalúbb kontroll mellett (Történelmi mintára támaszkodó evidencia)
(a) területi elvû képviselet,
(b) a kamarák, társadalmi szervezetek, történelmi egyházak képviselete,
(c) a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi rendszerek képviselõi,
(d) oktatásban érdekelt szülõk és más általánosan kötelezõ alkotmányos elõírást teljesítõk képviselete,
(e) nemzetiségek és határon túli magyarok képviselete,
(f) akik személyükben kiemelten érdemesek, nagy szolgálatot tettek a nemzetnek stb. részvételével.
A nemzetgyûlés döntési joga az alkotmányos elvek tiszteletét, evidenciák határát nem lépheti át - például a szentkorona szuverenitását, a közösségében szabad emberi személy elvét nem sértheti meg. (Történelmi alkotmányunk evidenciája) Részletezve:
(a) nem korlátlan a nemzetgyûlés mint kiemelt, rendkívüli hatalmi szerv szuverenitása, jogköre, hanem az alkotmányos elvek által behatárolt (lásd erkölcs és tudományos igazság, vagy éppen megformálódott európai hagyomány)
(b) meg kell feleljen az alkotmányos elveknek, evidenciáknak,
(c) tagjai ezért esküvel kell kezdjék tevékenységüket
(d) egy megelõzõ elvi-fogalmi tisztázó felkészülésre kell támaszkodjon
(e) egy megelõzõ erkölcsi bizonyságra, elhatározásra kell támaszkodjon
A nemzetgyûlés feladata elkülönítendõ a törvényhozásétól - ezen javaslat hívei a jogfolytonosság elismerésén és azt követõen az alaptörvény megfogalmazásán, valamint a meglévõ törvények felülvizsgálásán kívül nem terjesztenék ki a nemzetgyûlés hatáskörét az aktuális törvényhozásra. Ezen logika szerint a nemzetgyûlés és a törvényhozás egymás mellett, párhuzamosan is mûködhet. (Józan ész szerinti megoldás)
A megvalósítandó felsõház funkciója a nemzetgyûlési tevékenységbõl fejlõdne ki. A felsõház feladatköre az alkotmányosság õreként jobban is elválasztható a képviselõház tevékenységétõl, mint a mai elképzelések azt felvetik. Ezen meggondolás szerint a civil szervezetek érdekérvényesítése a képviselõházi bizottságokba csatlakozhatna be, megfelelõ reprezentativitás és legitimitás esetében akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig. Tehát az „érdekképviseletre" támaszkodó törvényhozási tevékenység az alsóházban és bizottságaiban valósulhatna meg, míg a felsõház az alkotmány õre lenne, az „értékképviselet" helye, elhatárolódva a közvetlen érdekképviselettõl. (Józan ész szerinti megoldás)
Három, egymást részben átfedõ közösségnek közösen öröksége a magyar alkotmányos hagyomány, ha felvállalják hagyománykincsét - értékeit, igazságait, az alkotmányos szolidaritást:
(a) a mai Magyarország területén élõknek (ha alaptörvényben elismerik),
(b) a magyar tudatúaknak, a magyar nemzet tagjainak, bárhol is éljenek a világon (közösségeik, autonómiájuk által felvállalva)
(c) a Szentkorona országainak, a Kárpát-medence népeinek (a „hungarusoknak"), vallásuktól függetlenül, még ha nem is magyar anyanyelvûek, mindenkinek, aki felvállalja az alkotmányos örökséget - (alaptörvényükben, közösségeik, autonómiájuk által deklaráltan).

Készítette Fáy Árpád,
a szerkesztés befejezõ fázisát Kispál Ibolya végezte

Az alkotmányos evidenciák felvetésére tett kísérlet után következzen egy táblázat, amelynek célja, hogy több szempontból is áttekintést adjon az alkotmány és alaptörvény közötti elvi különbségrõl.

Vitaindító táblázat az alkotmány és alaptörvény különbségérõl
(F.Á.)

Alkotmány Alaptörvény Törvény Korm. Rendlt Term. személy
Íratlan, illetve történelmi alkotmány Írott alaptörvény Írott írott
Tudati entitás, a kultúra része Hatalom függõ megállapodás, charta
Természetjogi értékek Pozitív jogi technika
Örök értékek Aktuális intézmények
Igazságosság Hatékonyság
Értékek elismerése, védelme Értékeket tisztelõ megoldásban aktuális hatalmi viszonyok között a törvényhozást szabályozó elõírások Érdekek érvényesítése
Központi eleme a szentkorona közjogi fogalma, erkölcsi személyisége, intézménye - amely nem változtatható (hatálytalaníthatatlan) Pl az államformát határozza meg, megváltoztatható
A föld, és a nemzeti közösség egyéb javai a szentkoronáé A birtoklás, a használat módját ki kell alakítani
A fõhatalom a szentkoronáé A hatalomgyakorlás módozatait meg kell határozni
A szentkorona tagság közjogi fogalma adott A szentkorona tagjainak egymáshoz való viszonyának konkrétumait meg kell fogalmazni
A politikai nemzet fogalma rögzült alapelv Szabályozni kell a szentkorona tagok egymáshoz való viszonyát az országban, a magyar nemzet körében a nagyvilágban, és a kapcsolatot az alkotmányos hagyományokat és közösséget vállaló szomszéd népekkel
Erkölcsi, logikai, hagyományozott formai evidenciák Döntés, megállapodás kérdése
Errõl nincsen szavazás, az identitás része Testület alakítja ki Testület alkotja Testület alkotja
Elismeri a jogfolytonosságot helyreállító nemzetgyûlés és minden nemzetközi szerzõdés, amit az ország aláír Alkotja a jogfolytonosságot helyreállító nemzetgyûlés:
1. lépés: elismeri a jogfolytonosságot,
2. lépés olyan alaptörvényt vagy sarkalatos törvényeket alkot, amelyek igazodnak az alkotmányos elvekhez és alkalmas kiindulópontot adnak a törvényhozás munkájához. Alkotja a képviselõ ház (országgyûlés) Alkotja a kormány
Õre a felsõház Igazodik hozzá az alsóház és bizottságai valamint az érdekképviselõ szervezetek
Elvek Tények
Közjó Közérdek
A természetjogi alapelveket megjelenítõ magyar alkotmány el-nem ismerése (a jogfolytonosság elismerésének elmulasztása) esetén …ð … a magyar alkotmány el-nem ismerése esetén ... ð Magyarországon a hatalmat csak bitorolni lehet
A természetjogi elvek tisztelete az európai társadalmi gondolkodás hagyományosan fontos eleme, de nekik nincs rá külön közjogi intézményük központi fogalmuk (nincsen szentkoronájuk). A XX század vérzivatarában megmutatkozott, hogy hova vezet, ha az alaptörvényben (vagy úgynevezett „chartális alkotmányban") nem kell feltétlen elismerni a természetjogi elveket (még a Nürnbergi Bíróság is ezen természetjogi alapelveket hivatkozta meg!).
Van Európának is alkotmányos hagyománya. Azon volt a hangsúly, hogy a hatalom nem lépheti át az erkölcsi határokat.

Magyarországon az alkotmányos korszak tulajdonképpen 1222-tõl 1944-ig tartott.

(Angliában pedig 1215-tõl Morus Tamás kivégzéséig, 1535-ig). A jelenlegi uniós konvent az Európai alkotmányos hagyomány végleges kiiktatására törekszik!! - Az alkotmányos alapok méltatása, reneszánszának megalapozása helyett csupán visszaél az alkotmányos értékekre utalással, a megtévesztõ névhasználattal („EU-alkotmány") .
Nálunk ezt azzal igyekeznek leplezni, hogy úgymond a szentkorona-tan korszerûtlenségére hivatkoznak, és helyette ajánlják az EU-elvárásokat, az „EU-alkotmányt".
Nyilvánvaló, hogy a tudatunkat akarják befolyásolni, csellel elfoglalni, védtelenné tenni: alkotmány jelszóval az alkotmányos értékektõl, gyökerektõl végleg elszakítani - Európát, és Magyarországot - a

politikai életet.
A szentkoronáé a szuverenitás (nem az állam a szuverén s nem is a nép, hanem a nép és hatalmat gyakorlók felelõs, egymásrautalt közössége)
Az alkotmány és ezen belül a szentkorona intézménye a diktatúra
fogalmi kizárása! – (azaz a korona szuverenitása nem adható-vehetõ, nem árucikk, nem alku tárgya) ...
...de nem azért, mert a hõsök nem hagyják, hanem mert természete szerint tudati entitás, csak felfogható, megélhetõ, s nem adható-vehetõ. Nem szuverén a nemzetgyûlés (az alkotmányt nem bírálhatja fölül) - éppen most, 1990 óta is lehet látni, hogy mit ér az úgymond népszuverenitásra hivatkozás a cinikus hatalmat gyakorlók részérõl.
Nem szuverén a képviselõ ház - (tehát nem nevezheti alkotmánynak az általa módosított alaptörvényt)
Nem szuverén a kormányfõ (ilyet csak újságírók írnak le idõnként)
Szuverének viszont egy kiegészítõ értelemben a szentkorona tagjai!!! (az emberi jogok ennél mérhetetlenül kevesebbet jelentenek, és más szempontúak)

Minden megjegyzést, kérdést örömmel veszünk mind az evidenciák felsoroláshoz, mind az alaptörvény-alkotmány táblázathoz - Fáy Árpád
alkotmany@ngo.hu .

Az eddigiek alapján úgy tûnik, hogy a megoldáshoz vezetõ út egy nemzetgyûlés. Ebbõl pedig adódik a következõ kérdés: ki fogja azt megszervezni? Mert aki összehívja, aki kiküldi a meghívókat, az válogat, annak „szokás szerint" érdekérvényesítési elõnye van. Megindult a verseny már vagy egy évtizede. Jelenleg Szili Katalin, az országgyûlés elnöke akarja elkerülni a nemzetgyûlés összehívását úgy, hogy helyette a mostani parlamentben kívánja elrendezni a dolgokat, egy újabb, sztalini mintára alkotmánynak nevezett, de a Szovjet-unió helyett immár az Európa-uniót kiszolgáló alkotmányellenes alaptörvénnyel.
És megindult sok másik kezdeményezés is. Talán a legfontosabb elõzetesen nem az, hogy személy szerint ki lesz a tagja az esetleges nemzetgyûlésnek, hanem hogy mi a nemzetgyûlés feladata?! Mi az, hogy alkotmány, igazság és jog viszonya?
A parlamenti hatpárti, alkotmányozás-elõkészítõ bizottság 1995-1998 közötti mûködése idején az alternatív, tényleges, magyar észjárás szerint hiteles alkotmányosságról írta meg vitairatát
dr Molnárfi Tibor.

Alkotmányozás a Szentkorona-tan (-elmélet) függvényében
(Molnárfi Tibor)
(Budapest, 1996 - Részlet)

A http://www.alkotmany.ngo.hu/2003_nyar_molnarfi_1996.htm internet címen olvasható a tanulmány teljes szövege

… beszél Molnár Kálmán a „manipulációs" törekvések törvénytelenségérõl is. Így ír : Ugyan hová lenne az alkotmány szilárdsága, állandósága és tekintélye, ha jogilag elképzelhetõ volna, hogy az alkotmányt megsértõ kormányok az általuk saját szájuk íze szerint alkotott választási szabályzatok alapján hozzák össze azt az országgyûlést, amely a jogszerû országgyûlés - az illetékes bíróság - félreszorításával, az õ jogellenes tényeik elbírálására és megítélésére lesz hivatott." (Úgy látom, hogy nincs új a nap alatt. - MT)...
…Molnár Kálmán szerint : „...a magyar jogfelfogás megtermékenyítõ és ható erõit sokszor olyan tereken is ki lehet mutatni, ahol a gondolat a tények világában jelentkezõ akadályokat leküzdeni nem bírta... A magyar jogi felfogást nemcsak a pozitivumokban lehet feltálalni, hanem a negatívumokban is. Ez a szellem néha fegyveres ellenállásban (szabadságharcokban), néha csak gravamenekben (sérelmekben), néha a vis inertiae (tétlenség ereje), a passzív resistentia (passzív ellenállás) alkalmazásában jelentkezik, … de a magyar alkotmányfejlõdés kutatásánál és megismerésénél mégsem mellõzhetõ, sõt gyakran nagyobb jelentõsséggel bír, mint a jogélet tényeit megrögzítõ és bizonyító okiratok. Vagyis: „...vizsgálni kell a megtörtént tényeket, de rá kell mutatni azok jogszerû vagy jogellenes voltára is. A tények ugyanis, még ha gyakorlattá sûrûsödnek is, nem mindig jogszerûek."
És itt érkezünk el a szubsztanciális (lényegre ható) problémakörhöz, ahhoz, hogy a törvényesség szellemét értsük meg, amelyhez azt is meg kell vizsgálni egy jogszabály esetében, hogy abban: „ ...vajon a jogszabálynak csak a külsõ formája, vagy annak lényege is érvényesült-e? Vajon a kialakult gyakorlat megfelel-e a nemzet jogi meggyõzõdésének, vagy csupán a formákhoz alkalmazkodva, idegenül áll a lényeggel szemben. Mert a jogban test és lélek van. Forma és szellem. A törvényben hangsúlyozott gravamenek (sérelmek) leszegezései annak, hogy a nemzet jogi felfogása sok vonatkozásban nem szentesítette joggá a néha ugyan átmenetileg tûrt, néha azonban nyíltan reprobált (kárhozatott) gyakorlatot... a források adatai gyakran csupán tényeket igazolnak, de jogot nem."

Egyesület is alakult MANESZ (Magyar Alkotmányozó Nemzetgyûlést Elõkészítõ Szövetség) néven az alkotmányozó nemzetgyûlés szorgalmazására 1996-ban. Dr. Lenkey János Pál, idõs jogász fogalmazott meg számukra egy olyan szövegszerû alaptörvény javaslatot (alkotmány és alaptörvény között õk még nem tettek különbséget), amely az Aranybulla és a Werbõczi Hármaskönyve egyes eredeti szövegeit szó szerint is megidézte a függelék táblázatos kimutatásában, mint a magyar joghagyomány fontos alapjait.
http://www.alkotmany.ngo.hu/2003_nyar_lenkey.htm címen az interneten a teljes szöveg olvasható.
Ez a javaslat taktikai megfontolásból kerüli a szentkorona külön említését. Nem sokra jutottak vele, viszont helyenként nehezebb az alkotmányos hagyomány meghivatkozása. A szentkorona központi intézményét nem kezelték alkotmányos evidenciaként, a népszuverenitást pedig - a diktatúrátólörökölten, nem éppen az eredeti európai felfogásban - korlátlannak tekintették.

„Magyarország alkotmánya"
(Szerk. Lenkei János Pál)
(Részletek - 1996)

5. Szakasz: A gyülekezési jog
6. §. A magyar állampolgároknak joguk van fegyvertelenül, bejelentés és engedély nélkül szabadon a gyülekezésre. Gyülekezési joguk szabad gyakorlásának az ország törvényei által meghatározott keretek, fegyelmezett magatartás, és a közrend megtartása az elsõdleges feltétele.
18. Szakasz: Az emberi alapjog elvesztése
21. §. Aki valamelyik emberi alapjogával visszaél, vagy mások valamelyik emberi alapjogát sértõ cselekedetet követ el, saját maga is elveszti abbéli emberi alapjogát, amellyel visszaélt, vagy amelyet megsértett.
21. Szakasz: Állami berendezkedés. Államforma
24. §. (1) Magyarország demokratikus berendezkedésû állam. Az ország demokratikus berendezkedése népszavazás útján szentesített alkotmányon és annak következetes és szigorú végrehajtásán alapul, s amelynek bármilyen módosítása csak népszavazás útján lehetséges.
/2) Magyarország államformája, egyszeri népszavazáson eldöntött többségi szavazati arányú szavazási eredmény alapján:
a.) Magyar Fejedelemség, vagy
b.) Magyar (Alkotmányos) Királyság, vagy
c.) Magyar Kormányzóság, vagy
d.) Magyar Köztársaság, vagy
e.) Magyar Diktatúra.
22. Szakasz: Az állam fõ feladata
25. §. Az államnak fõ feladata a nép általános jólétének elõmozdítása. Ezen célból az állam köteles gondoskodni a nép erkölcsi és gazdasági érdekeinek érvényesítésérõl, az állam fenntartásáról törvényhozó intézmények útján törvények és jogszabályok hozatalával.

Jókai Anna Ima Magyarországért címû versét ajánlotta figyelmünkbe, amely a következõ oldalon olvasható.
Nem csak jogászok illetékessége az alkotmány, hanem elsõsorban a nemzetükért aggódó, közéleti kiállást vállalóké, legyenek akár orvosok, mérnökök, katonák, politikusok, tanárok vagy mûvészek.

Ima Magyarországért …
(Jókai Anna)

Magyar Nemzet, 2002. december 21., szombat

Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörbõl-vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold, csak mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nova bort kínáltak
s akik ezt megitták
mind bódultakká váltak.
(…csak csendesen, ne siránkozz,
bátran szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy ébren vigyáznak
síkos savas esõ alatt
bíz egyformán áznak
(…csak csendesen, mind aki lázad
báránybõr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erõsíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad
bárha szõre hullik.
(…csak csendesen, nem használ a lárma
mostoha szülõk közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön-gyilkosává válni
haza kell találni!
(…csak csendesen, mert vád alá vesznek
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
mûdalokkal altat nejlon-furulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyába
(csak csendesen, élvezd a táncot
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban ál-parasztok
a búzát égetik õk nem a harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendõr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a mûvész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd õket Õsi Anya
zsoldos pénznek sincsen szaga.
(…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen idõben mindenkit megérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát ûzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gõgösek se legyünk kétségbe se essünk
náci-tudat, bolsi-tudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
bíztass hogy a testvérharc megszûnhet
göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe
édes hazánkat annak is kellõs közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.
Annyi gyalázatos koron át
õrizd meg számunkra misztikus koronád.
(…csak csendesen, akinek füle van, hallja,
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
kend meg könnyektõl elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A születés elõtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment -
mielõtt nem késõ, Te mondd ki az Áment.)

Zlinszky János, ismert alkotmánybíró az erkölcsi alap fontosságát hangsúlyozta 2002 augusztusi tanulmányában az alkotmányosság megerõsödése érdekében.

Történelmi alkotmányunk fejlõdése
(Zlinszky János - idézett részlet)

„Ha nemzeti kultúránk értékes részeként fel kívánjuk a jövõ építésénél használni történelmi alkotmányosságunkat, elõször ki kell bontani a feledés homályából, újra meg kell tanulni. Mégpedig jól és lényeglátón. Nem a formán múlik a kérdés. Nem a szent korona, mint tárgy kultuszán, nem is azon, hány kamarás a törvényhozás. Nem is az alkotmány törvényszámán.
A szabadság-felelõsség kapcsolatot kell tudatosítani,
a pluralizmus helyébe a polgári értékek megkerülhetetlen rendjét tenni és jog útján védeni is,
de fõleg a közvéleményt meggyõzni arról, hogy az értékek helyes rendje, az erkölcs és jog tartalmi kapcsolata gazdaságilag is, szellemileg is könnyebbé teszi a haladást a jobblét felé.
Meggyõzni a hatalom birtokosait, a választókat arról, hogy ez az út nem csak könnyebb, hanem az egyedül célra vezetõ is…"
2002 augusztus,
Konferencia az alkotmányról az EU kapujában c kötetben
http://www.alkotmany.ngo.hu/2001_dec_15_zlinszky_janos.htm

A jelen kötet elõzményeibõl néhány levél, nyilatkozat, elemzés. Csak jelzésképpen arról, hogy különféle módon próbáltunk reagálni az alkotmánnyal kapcsolatos eseményekre - magunk is menet közben tájékozódva - de gyakorlatilag teljes a tiltás, a „fegyelem".
Az elképesztõ „csend" néha erõteljes fogalmazásra ragadtatja az embert. De az egyértelmû (érthetõ) megfogalmazások híján iszonyúak a kétségek, hogy ki mire törekszik, mit ért és nem ért, mit gáncsol és mit segít.

A mindent elborító némaság - Néhány levél, hírelemzés, nyilatkozat
* * *
A „magyar alkotmány" ügyében 1990 óta végig vita volt Magyarországon, de azt mindmáig sikerült a nyilvánosságtól elrekeszteni, mintha lényegtelen vagy komolytalan ügyrõl lenne szó, mintha a pártok, parlament vagy kormány által megbízott komoly szakemberekre kellene bízni az ilyesmit.

ÁTTEKINTIK AZ ALKOTMÁNYT - ÚJSÁGHÍR ELEMZÉSE
F.Á. (2003. AUG. 26.)

(Részletek a Magyar Nemzet, 2003 aug. 26-i ismertetésébõl - vitázó megjegyzésekkel FÁ)
„ … Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke tegnap megállapodott Mádl Ferenc államfõvel abban, hogy szakértõi csoportot kér fel, amely megvizsgálja majd a jelenlegi alkotmányt, annak hiányosságait, és javaslatokat tesz a szükséges változtatásokra. …
A parlament elnöke rezzenéstelen arccal beszél „jelenlegi alkotmányról", annak ellenére, hogy tudja: az országban sokan vannak, akik csak a magyar identitás sarokpontjának tekinthetõ, történelmi magyar alkotmányt ismerik el törvényesnek, a szovjet megszállás termékét vagy ahhoz hasonló újabbat nem - és ezt az elmúlt évek alatt írásban is többször a tudomására hozták.
Nem tett helyreigazítást a köztársaság elnöke sem, aki láthatóan csak az uniós csatlakozásra 38% igennel szavazók, egyébként csalárd eszközökkel jelentõs mértékben megtévesztett tábora elnökének tekinti magát. - hiszen az uniós csatlakozás módjával szemben fenntartásokat megfogalmazó tudományos rendezvény közönségének üdvözletét azért utasította el, mert ott kétkedõk is lesznek!(!?), kifejezetten elutasította, hogy minden magyarországi lakos államelnökeként kívánjon felelõs munkát a résztvevõknek.
… A több mint egyórás eszmecsere után a házelnök elmondta: nincs alkotmányozási kényszer, de lehetne a mainál jobb, hosszú távon mûködõ alkotmányt is készíteni. …
Fegyveres kényszerrõl hál' Istennek valóban nem beszélhetünk. Viszont sokak szerint igen súlyos alkotmányos válság van! Mégpedig az 1944 márciusi német megszállás óta folyamatosan! És erre a rendszerváltásnak nevezett korszak 13-ik évében, az úgynevezett magyar parlament elnöke egyetlen szóval sem tér ki.
… A szakértõi bizottság feladata lesz annak áttekintése, hogy az alkotmányban hol nem megfelelõ a szabályozás, illetve az Alkotmánybíróság állásfoglalásainak figyelembe vételével, hol szükséges változtatás - fejtette ki a házelnök. Hozzátette: elsõsorban „a meglévõ anyagokat kell elõvenni". Utalt arra az 1997-ben elfogadott alkotmánykoncepcióra, amely ma is hatályos, azonban nem követte normaszöveg, mivel azt nem hagyta jóvá a parlament. …
Évekig tartó, módszeres elemzõ munkák eredményeképpen rengeteg tanulmány, írásos elemzés van arról, hogy mit érthetünk „magyar alkotmány" alatt. Ezek jelentõs része elutasítja az 1995-98 években tevékenykedett parlamenti hatpárti alkotmányozás-elõkészítõ bizottság alkotmány-puccs tervét! Ezzel a kormányzati törekvéssel szemben fogalmazódott meg a felhívás az alkotmánynak „hazudott" sztálini alaptörvény 77.§(1) mielõbbi törlésére. (Ez az alaptörvényi bekezdés nevezi alkotmánynak a szovjet megszállás alaptörvényét, a magyar alkotmányos értékek és igazságok elfogadása helyett.)
… Az Országgyûlés elnöke szerint az új alkotmány elkészítését többek között az indokolja, hogy jövõre 15 éves lesz a köztársaság. Felhívta a figyelmet arra, hogy a környezõ országokban a rendszerváltozást követõen mindenhol új alkotmányt készítettek. Ezenkívül az uniós csatlakozásból fakadóan is szükség van bizonyos módosításokra. …
Hogyan lehetne fõméltóságaink tudomására hozni, hogy a politikai döntéshozatalt tekintve Magyarországot nagyon régen, már a pusztító francia forradalom elõtt is Európa egyik köztársaságának tekintették - Velence, Belgium mellett? Nem 15 éves köztársaságban, hanem az ezer éves alkotmány országában élünk alkotmány-tagadó viszonyok között - 59 éve!
… A köztársasági elnök egyetértett azzal, hogy az Országgyûlés elnöke neves jogászokból álló szakértõi munkabizottság felállítását kezdeményezze, amely számba venné, vannak-e az alkotmánynak olyan komoly fogyatékosságai, amelyek korszerû funkcionálását akadályozzák és amelyek új alaptörvény megalkotását indokolhatják …
Az alkotmány Magyarországon nem a jogrendszer része, nem a politikai hatalom játékszere, hanem sokszáz éve kultúránk, közjogi identitásunk sarokköve. Magyarországon ma olyan kormány, parlament, államelnök, politikai vezetés gyakorolja a hatalmat, amely errõl nem tud.
Akkor hát kik õk? - A mi politikusaink?
* * *
Az Alkotmányossági Mûhely nyolc oldalas levelet írt Dr. Szili Katalinnak, 2002 õszén, amelyben a történelmi alkotmány lényegét adó alkotmányos értékek, igazságok, hagyományozott alapformák elismerése mellett érvelt (http://www.alkotmany.ngo.hu/2002_nov_24_szili_katalinnak.htm internetes címen elolvasható).

A kért személyes találkozóra Szili Katalin nem adott alkalmat, ellenben az õ nevéhez kötõdik az „Új Alkotmányt" kezdeményezõ törvényjavaslat, amelyet júliusban át is adtak az Országgyûlésnek. Erre született a következõ közlemény:

TILTAKOZÓ KÖZLEMÉNY AZ „ÚJ ALKOTMÁNY" JAVASLAT ELLEN
(2003 AUG. 1.)

A Szabad Magyarországért Mozgalom sérelmezi azt a gyarmati státusra emlékeztetõ vazallusi kormánypolitikát, amit a Medgyessy-kormány folytat. A Magyar Köztársaság kormánya az 1949. évi. XX. törvény - amit megtévesztõen alkotmányként is emlegetnek - újabb módosításával (T/4486. számú törvényjavaslat) már elõzetesen, még az elfogadása elõtt alárendeli magát az Európai Unió készülõ új alapszerzõdésének (amit téves fordítással uniós alkotmányként emleget a mai politika és média) anélkül, hogy annak végleges tartalmát ismerné.
Szili Katalin kijelentése alapján határozottan tiltakozunk azon politikai törekvés ellen, miszerint egy új magyar alkotmányt kívánnak elfogadtatni a parlamenttel.

Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar államiság alapját és megmaradásunk fundamentumát jelentõ

történelmi alkotmányunkat, az azt megjelenítõ Szent Koronát, annak érték- és eszmerendszerét ilyen álságos módon kívánják továbbra is háttérbe szorítani. Ez a módszer kísértetiesen hasonlít a „sztálini alkotmány" és látszat-jogrend bevezetéséhez, illetve annak egyenes folytatása.
Szeretnénk emlékeztetni a magyar társadalmat, a parlamenti pártokat arra az 1944-ig minden uralkodónk és kormányunk által tiszteletben tartott, ezer éves alkotmányos alapelvre, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, és nem módosíthat." Más szóval: a hatalmi önkény, diktatúra semmiképpen nem nyerhet alkotmányos legitimitást.
Felvetni is képtelenség, hogy egy olyan kormány folytassa le az alkotmányozást - a magyarságot megalázó „nemzet-és államalapítás" színjátékkal -, amely ki nem mondott célként, de pontosan kirajzolódó módon próbálja megszüntetni a magyar identitás maradékát is, felszámolva annak utolsó gazdasági, politikai, szociális, egészségügyi és kulturális létfeltételeit. (Magyar fogalmak szerint új alkotmány csak új nemzet és új állam esetén jöhet szóba.)
Az újabb félrevezetõ, parlamenti színjáték helyett követeljük Magyarország alkotmányos rendjének helyreállítását a történelmi alkotmány jogfolytonos elismerésével. Ez törvényes módon kizárólag az erre hivatott társadalmi szervezetek (Magyar Jószolgálati Alkotmányossági Testület, Alkotmányossági Mûhely, Szent Korona Társaság, Szent Korona Szövetség, stb.) együttmûködésével létrejövõ alkotmány-visszaállító nemzetgyûlés által történhet meg.
A magyar alkotmányos hagyomány ugyanis közmegegyezéses kapcsolatot teremt a legfõbb emberi értékek, igazságok és hagyományok, valamint a törvényhozás között. A magyar parlamentnek az alkotmány, az ezeréves alkotmányos elvek felülbírálásához, netán bármely más külsõ hatalmi testületnek való deklarált alávetéséhez nemcsak joga nincs, de ilyen jellegû társadalmi felhatalmazással sem rendelkezik.
Aki tehát úgymond új alkotmányról beszél, új alkotmányt kínál, erõltet, erõszakol a magyar népre, az a XX. századi népirtások folytatásaként a magyarság végét szorgalmazza, a magyarság felszámolásának mielõbbi befejezésén dolgozik.
Aki a világ tudományos körei által is kiemelkedõen értékesnek tekintett, ezeréves, alkotmányos elveink elismerése helyett egy kiforratlan, nemzetek feletti EU-szerzõdés alá kívánja helyezni népünk társadalmi, politikai és jogrendjét (mi több, ezt a szerzõdést megalázó módon, úton-útfélen alkotmánynak nevezteti) az semmibe veszi népünk történelmét, nemzeti identitásunk meghatározó elemét, fennmaradásunk kõszikláját: a szentkorona eszmét, az visszaél az alkotmány szó jelentésével és fogalmával. Az vagy nem tudja, mit cselekszik, vagy a haza vesztét szolgálja.
Budapest, 2003. augusztus 01.
Szabad Magyarországért Mozgalom
Alkotmányossági Mûhely és Fórum
* * *
Ezt az elõbb olvsható közleményt a szerzõk tudomása szerint az MTI nem adta tovább, az újságokban nem jelent meg. Párbeszéd nem indult meg, viszont augusztus 20-a ünneplésének elõkészítésében elkezdõdött az új alkotmány, Európa és az ezeréves Magyar állam fogalmának összekeverése - immár tudatosan. Tudatosan, hiszen a vezetõ politikusok évek óta megkapják az Alkotmányossági Mûhely leveleit, felhívásait (sok más szervezet hasonló levelei mellett), ezért született meg az össze nem keverhetõ alaptörvény és alkotmány ügyében az alábbi levél, a közjogi fõméltóságoknak címezve.

TÁRGYALÁST KÉRÕ LEVÉL AZ „ÖNKÉNYURALMI §" TÖRLÉSÉRÕL
(2003. AUG. 13.)

Magyar Köztársaság elnöke
Dr. Mádl Ferenc részére Magyar Országgyûlés elnöke
Dr. Szili Katalin részére
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Elnök Asszony!
Tárgyalást kívánunk kezdeményezni Önökkel, mint deklaráltan pártok felett álló, az egész országnak, nemzetnek felelõsen elkötelezett közjogi fõméltóságokkal az alábbi elvi kérdésrõl:
Törölni kell az 1949/XX-as törvény 77.§ (1)-t, amely azt a valótlan, hamis állítást foglalja törvénybe, hogy a magyar alkotmány nem más, mint ez a mai szabályok szerint 2/3-os országgyûlési döntéssel bármikor bármilyen módon alakítható törvény (alaptörvény).
Indokolás:
(1) Ezt a lépést különösen sürgetõvé teszi az európai uniós csatlakozási menetrend. Legyen egyértelmû: a magyar fogalmak szerint nem lehet alkotmánynak nevezni sem az 1949/XX-as törvényt, sem az uniós konvent által elõkészített nemzetközi alapszerzõdést, amely nem hivatkozza meg a Magna Chartáig és Aranybulláig visszatekintõ európai alkotmányos hagyományt, az alkotmányos értékeket, hagyományokat, nélkülözi, sõt elutasítja az alkotmányos garanciákat. Maga az alkotmány egész Európa esetében is csak az évezredes európai identitás, kultúra részeként értelmezhetõ. Napi politikai érdekbõl alkotmány sem létre nem hozható, sem nem módosítható, sem nem szüntethetõ meg - sem Európában, sem Magyarországon.
(2) Az alkotmányos állam lényegébõl ered, hogy a magyarság boldogulása kizárólag a szentkorona eszmeiség központi intézményként való elismerésével, és annak megfelelõ közjogi keretek között remélhetõ. Ezeréves történelme során ez biztosította az alkotmányos állam fennmaradását.
(3) Ezen törvényhely törléséig továbbra is tudomásul kényszerülünk venni, hogy folyton változó formában, de változatlanul „törvénybe foglaltan" kell elviselnünk a hatalmi visszaéléseknek való kiszolgáltatottságot. A magyarságnak változatlan alávetettségben kell elviselnie azt a legújabb kori globalista uzsorát, ami egyenes folytatása a trianoni szétszabdalást követõ lenini terror (1919), majd hitleri megszállás (1944), majd sztálini szovjet évtizedek minden képzeletet felülmúló önkényének. Mai formájában ezt cinikusan a „jogtechnikai eszközök uralmának" nevezik, holott törvényekkel leplezett kiszolgáltatottságként, diktatúraként nehezedik a vállunkra.
(4) Nem várjuk tehát, hogy az alkotmányos viszonyokat rendezõ nemzetgyûlést Önök szervezzék, hogy a jelenlegi államelnök a jelenlegi parlament elnökével egyetértésben írja ki a nemzetgyûlési választásokat, mert az ehhez szükséges feltételeknek és politikai akaratnak híján vannak.
(5) Elvárjuk viszont, hogy a megjelölt törvényhely törlésének indítványozásával enyhítsenek az ország mai megaláztatásán, hogy tegyenek egy lépést a magyar alkotmány 1949 óta tartó, folyamatos meggyalázottságának oldása felé. Az önkényhatalom alaptörvénye jelenleg egy össze-vissza firkálható papirosnak hazudja alkotmányunkat saját maga (az alaptörvény és alkalmazói), az ország, a nemzet, a következõ nemzedékek és a nagyvilág elõtt, elutasítva hagyományozott formáit és íratlanul is kötelezõ igazságait.
(6) A jelenlegi állapot az Antigoné címû görög dráma megírása elõtti idõszakba veti vissza társadalmunkat, amikor az áldozatokról való megemlékezést sem tisztelték, hiszen százezrek haltak meg a magyar alkotmányért, milliók szenvedtek az alkotmányt, az élet tiszteletét elutasító közállapotok miatt. Nem, hogy a jelen és jövõ nemzedékek tagjainak személyiségét, közösségét, életminõségét tisztelné korunk politikai és tõle függõ gazdasági, kulturális rendszere, de például hat-nyolc millió élõ magzat halt meg, máig megtagadott, hivatalos gyász nélkül. A közvetlen fegyveres terrort és a munkatáborok fizikai brutalitását - ugyanazon célok érdekében - felváltotta az életfeltételek szabályozási eszközökkel való szûkítése, fondorlatos felszámolása - úgymond kodifikált, „törvényes" alapon.
Kezdeményezésünket abban a reményben tesszük, hogy személyükben Önök is kényszeredetten élik meg, hogy 1990 óta a magyar alkotmányosság eddig nem állt helyre.
Tudomásul kell, hogy vegyék azt az egyre szélesebb körû társadalmi felismerést, hogy a társadalmi csoportok folytonos egymás ellen uszítása, és a „jobb-bal" színlelt vetélkedése áll alkotmányos önmagunkra találásunk útjában. Például a magyarok egyharmadának magyar állampolgársága is olyan kérdés, amelyet a magyar alkotmány alapján minden bizonnyal régen - és könnyedén - megoldottunk volna, hiszen õk is, mi is a szentkorona tagjai vagyunk. A magyar alkotmányt megtagadva viszont az állampolgárság kérdése is viszály-forrássá torzítható.
Augusztus 20-a ünnepét megfelelõ alkalomnak tekintjük ahhoz, hogy tûzijátékok fénye, ünnepi mûsorok kavalkádja között emlékeztessünk társadalmunk talán legfontosabb gondjára: alkotmányos problémáink megoldatlanságára, uzsorás diktatúránk egyenesen körmönfont álcázására - azzal a törvényhellyel, amelynek törlését követeljük.
Budapest, 2003. augusztus 13.
Aláírók: Alkotmányossági Mûhely és Fórum valamint 14 további társadalmi szervezet
* * *
Az Alkotmányossági Mûhely munkacsoportjában 1999 óta folyik az elemzés, kiútkeresés, az alkotmányos kérdés mibenlétének jobb megismerésére. A kiinduló pont az volt, hogy nemcsak az alkalom hiányzik az alkotmányosság rendezésére, hanem alapvetõen felkészületlenek vagyunk rá. Egyáltalán mit érthetünk alkotmány alatt? De a türelmes tájékozódás közben az idõ haladt. És egyszer csak itt az uniós csatlakozási szavazás, minden fonákságával együtt. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?
Az Alkotmányossági Mûhely a Szabad Magyarországért Mozgalommal együttmûködve a következõ kiáltványt bocsátotta ki a népszavazás elõtt két héttel. (http://www.eunyet.hu/magyarkialtvany )

MAGYAR KIÁLTVÁNY A VILÁG NÉPEIHEZ
(2003. MÁRCIUS 29.)

A világ népeihez, Az ENSZ közgyûlésének és az Európai Unió Konventjének, a magyar állam és politikai élet felelõs képviselõknek
Magyar demokrataként aggodalommal tapasztaljuk, hogy az emberi szabadság eszméjét Európában - ezen eszmeiség szülõföldjén - is nagyhatalmi eszközökkel kívánják visszaszorítani. Különösen szembetûnõ a szabad, alkotó, felelõsen önrendelkezõ emberi személyiség-ideájának eltüntetésére való törekvés akkor, amikor a természeti erõforrások szûkössége nyomasztó akadályként jelentkezik elõttünk. Most volna legszükségesebb a felelõs szabadság feltételein munkálkodni, mind a magyarság, mind Európa számára - a programozott konzum-idióta kultúra helyett.
A korábbi, a nemzeti államok gazdasági együttmûködésén alapuló, a keresztény erkölcsiségben gyökerezõ Európai Közös Piacból egy új szuperállam, a korábban nem tervezett Európai Unió kezd kibontakozni. „Bonyolult döntési mechanizmus" néven az utóbbi évszázadok alapvetõ demokratikus, piaci vívmányait készülnek felszámolni az Unióban oly mértékig, hogy még a szövetségre lépõ államok alkotmányos alapelveit sem tisztelik.
„Alkotmányozó konvent" fedõnéven egy erõs önkényuralmat megalapozó szerzõdést készítenek elõ. A személyiség szabadságát szolgáló alkotmányos állam szorgalmazása helyett az emberi jogokat az állam önkorlátozásaként értelmezik. Ez nyíltan deklarált önkényuralmat jelent.
A magyarság számára az íratlanul is általánosan elismert alkotmányos elvek, értékek, igazságok közjogi megjelenítése nemzeti kulturális identitásának fontos részét képezi, amelyhez ezer éve mindig következetesen ragaszkodott (akár rendi uralkodóról, akár polgári kormányról legyen szó), és amelynek legfõbb szimbóluma, „ereje" az állami címerben ma is szereplõ „Szentkorona". Ha pedig ezen felfogást el nem ismerõ hatalom, önkényuralom vett erõt az országon, akkor azt nem tekintette legitimnek, és a társadalom elõbb vagy utóbb mindig helyreállította az alkotmányos értékeket elismerõ jogfolytonosságot.
Tudatjuk Önökkel, valamennyi tagállamuk népével, és az egész Világ közvéleményével, hogy a magyar alkotmánynak 1944-ben, a világháborús német megszállással történt felfüggesztése után máig nem következett be az alkotmányos elvek és hagyomány elismerése, az alkotmányos viszonyok visszaállítása. Ebbõl következõen az ország jelenlegi parlamentje és kormánya is illegitim. Ezért ez a parlament és kormány az európai uniós csatlakozási népszavazás kiírására, aláírására illetéktelen. A 2003. április 12-i népszavazás ezért nem lehet ügydöntõ hatályú, és erõltetett végrehajtása ellenére eleve semmis.
Az uniós csatlakozási szerzõdést jelen formájában magyar részrõl nem írhatja alá senki, mert a szerzõdés számos pontjában évezredes alkotmányunkba ütközik, mert az Unió nem kínál alkotmányos garanciákat Magyarországnak. Más szóval a csatlakozási ajánlat nem kínálja az alkotmányos nemzeti autonómiát, mint garanciális keretet az emberi személy szabadságának, önkiteljesítésének, családi és nemzeti közösségének minden újabb nemzedékben választható megélésre, hanem éppen annak fölszámolására tör.
Tudatjuk Önökkel, hogy 1990-ben a „rendszerváltással", majd a szovjet megszállás megszûntével, a tényleges hatalom birtokosai lényegében nem változtak. A hatalom birtokosai személyükben és kapcsolati rendszerükben nemzetellenes, antidemokratikus kirekesztõ politikát folytatnak, az önkényuralmi rendszert mûködtetõ belsõ hatalmi struktúrát, kapcsolati rendszert megõrizték. Az alkotmányos viszonyok rendezését 13 éve halogatják.
Az ország vezetése és tájékoztatási rendszere a nemzettõl a természeti erõforrásokat gátlás nélkül elvonó, a nemzet emberi erõforrásait tudatosan romboló idegen érdekek fenntartás nélküli kiszolgálójává vált. A diktatórikus propagandagépezet ma már hadipszichológiai módszereknek tekinthetõ, agymosó technikákat alkalmaz, láthatóan a magyar identitástudat és államiság felszámolása érdekében. Teszi ezt túlerejével a sajtóban, az iskolai oktatás tartalmi átformálásában, a nemzeti történelem hamisításával, valamint az alapvetõ életfeltételeket befolyásoló gazdaságpolitikai szabályozók és egyéb törvényi elõírások alakításával.
Tudatjuk Önökkel, hogy kizárólag Magyarország történelmi Alkotmányát fogadjuk el teljes értékûnek, legitimnek. Az 1949. évi sztálinista alaptörvényre való mindennemû hivatkozás eleve alkotmányellenes és hamis.
Tudatjuk Önökkel, hogy Magyarország történelmi, elvileg meg sem szüntethetõ alkotmánya nem tesz lehetõvé olyan csatlakozást, amilyet 2003. április 12-én lényegileg illegitim, de azon túl minden apró részletében megtévesztéssel, a demokratikus kontroll intézményeinek kikapcsolásával, felszámolásával elõkészített népszavazással óhajtanak ránk erõltetni. Erre a népszavazásra alkotmányos szabadságunk hiányában, az országunkat elborító politikai-, kulturális-, gazdasági-, médiaerõszak hatása alatt kerül sor.
Tudatjuk Önökkel, hogy az Európai Unióhoz történõ magyar csatlakozási szerzõdés tervezete számos részletében uzsorás szerzõdésnek tekinthetõ (pl. a földet, mint termelési tényezõt nem természeti erõforrásnak, hanem szankcionáltan szabadforgalmú tõkének tekinti, a sokunk által vágyott polgári létet pedig nem a gazdasági teljesítéshez köti, hanem taktikai célokat kampányszerûen kiszolgáló, brüsszeli elbírálású pályázatoktól teszi függõvé). A szerzõdéssel szembeni kifogásokat pedig az aláírás után formailag elõre kizárja a szöveg. Az ilyen meggondolatlan szerzõdési ajánlatnak ellent kell mondania minden demokratikus államnak, nemzetnek és személynek. Maga a szerzõdés oly hanyag megszövegezésében, hogy egészében egyértelmûen nem is értelmezhetõ. Ha pedig egyes részletében mégis egyértelmû, akkor képtelenségeket állít, uzsorás módjára egyenlõtlen gazdasági viszonyokat készít elõ. Kulturálisan és a nemzet túlnyomó többségének létfeltételeit illetõen pedig kifejezetten a közösséget, a kulturális-, gazdasági-, politikai önszervezõ képességet megszüntetõ (genocidiális) folyamatokat ígér (illetve követel meg szankciókkal terhelten) a nép, a nemzet identitásának (közösségi önazonosságának, belsõ szolidaritásának) helyi, állami és központi brüsszeli eszközökkel való felszámolásában.
Nyilatkoztunk, kérelmeztünk, felhívást intéztünk számtalan alkalommal az ország politikai és állami szerveihez, mindhiába. Nem tudjuk, hogy minek nézünk elébe, de kijelentjük, hogy az alkotmányosságot elismerõ politika iránti igényünkrõl nem mondtunk le. Látva és tapasztalva a gyarmati sorba kényszerítés végsõ elõkészületeit, tudatjuk Önökkel, hogy a magyar népnek jelenleg nem áll módjában felkészülten és szabadon dönteni a fent említett körülmények miatt.
Tudatjuk Önökkel tehát, hogy Magyarország történelmi alkotmánya szerint nem lehet elismerni olyan csatlakozást, amilyet 2003. április 12-én, illegitim népszavazással óhajtanak ránk erõltetni.
Azaz tudatjuk Önökkel, hogy a magyar történelmi alkotmányt el nem ismerõ, abba ütközõ, vagy azt megkerülõ, de az ország, a nemzet sorsát lényegében érintõ döntéseket és azok következményeit a magyar nép soha nem fogja legitimnek, törvényesnek tekinteni, magára nézve kötelezõen elfogadni.

Budapest, 2003. március 29.
Alkotmányossági Mûhely és Fórum Társaság
Szabad Magyarországért Mozgalom
* * *
Jelen kötet szorgalmazójának, a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testületnek az alapító nyilatkozata és névsora:

MAGYAR ALKOTMÁNYOSSÁGI JÓSZOLGÁLATI TESTÜLET BEJELENTÉSE
(2003 ÁPRILIS 10.)

„Jószolgálati Alkotmányossági Testület" alakítását jelentjük be,
hogy nyilvánvalóvá váljék, akármint végzõdik az uniós csatlakozásról szóló népszavazás ügye, az ország sorsát alakító döntésekre a magyar politika csak a valódi magyar alkotmány elismerésével, majd azt követõen érdemi alkotmányreformmal válhat illetékessé.
A nemzetgyûlésnek el kell ismernie a valódi magyar alkotmányt, az alkotmányosság legfõbb biztosítékaként szolgáló szentkorona intézményével együtt. A nemzetgyûlés helyre kell állítsa az alkotmány jogfolytonosságát, és utána végre kell hajtania a szükséges alkotmányreformot. Felül kell tehát vizsgálni a törvényeket, a korunkban szükséges fõbb intézményeket az alkotmányosság szempontjából - tiszteletben tartva a sok nemzedék erõfeszítésével magas színvonalon megfogalmazott, ránk hagyományozott alkotmányos evidenciákat, amik máig hatóan adják a történelmi magyar alkotmány erejét. Az evidenciákkal szembehelyezkedõ hatalomnál diktatórikusabbat ugyanis nehéz elképzelni.
A nemzetgyûlést kifejezetten erre a célra irányuló választással kell kialakítani - az elképzelhetõ legteljesebb társadalmi részvétel és sokirányú kontroll mellett (területi elvû képviselet, a kamarák, társadalmi szervezetek, történelmi egyházak képviselete, a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi rendszerek képviselõi, oktatásban érdekelt szülõk és más általánosan kötelezõ alkotmányos elõírást teljesítõk képviselete, nemzetiségek és határon túli magyarok képviselete, arra személyükben kiemelten érdemesek stb. részvételével).
A valódi emberi, nemzeti értékeket tagadó, de legalábbis felelõtlenül veszélyeztetõ korunkban külön hangsúlyozni kell, hogy a nemzetgyûlés egyik fõ feladata a természetes személyek, a családi és tágabb közösségek eredendõ szabadságának támogatása. A nemzetgyûlés ezt úgy érheti el, hogy az állam minden egyéb érdek elé téve megalkuvás nélküli alapfeladatának teszi e szabadságok politikai, anyagi, kulturális feltételrendszerének kialakítását, és a jövõbeni biztosítását: a törvényi szabályozásban, az állami intézményrendszerben - a mai és a következõ nemzedékek számára egyaránt.
Az országgyûlés elnökének a nemzetgyûlés megtartására vonatkozó bejelentését csak üdvözölni tudjuk abban a reményben, hogy õ is a tényleges magyar történelmi alkotmány elismerését kimondó nemzetgyûlés összehívását szorgalmazza.
Tizenhárom évvel ezelõtt erõtlen volt ragaszkodásunk a történelmi alkotmány jogfolytonos elismeréséhez. Akkor nem voltunk tudatában az eredeti alkotmányunk fontosságának, és a ránk leselkedõ veszélyek nagyságának. Az elmúlt tizenhárom év veszteségei, kudarcai és a lehetséges további veszélyek azonban rá kellett hogy ébresszenek arra, hogy nincs más megoldás, mint a történelmi alkotmány elismerése, és annak alapján az alkotmányreform végigvitele. Az unióhoz való kapcsolatunk ettõl függõen formálandó.
Budapest, Kossuth tér, 2003. április 10.

A JÓSZOLGÁLATI TESTÜLET NÉVSORA
(2003 ÁPR. 10.)

1. dr. Bakos Batu, gyógyszerész
2. dr. Botos Gábor, volt átvilágító bíró
3. dr. Drábik János, rádiós szerkesztõ
4. dr. Eva Maria Barki ügyvéd
5. Fáy Árpád közgazdász
6. dr. Gyõry Nagy Sándor egyetemi tanár
7. dr. Gyulay Endre katolikus püspök
8. dr. Halász József jogász (visszalépett)
9. dr. Hegedûs Lóránt református püspök
10. Kocsis István író-történész
11. dr. Molnárfi Tibor közgazdász
12. dr. Nemes Árpád ügyvéd
13. Pap Gábor mûvészettörténész
14. Síklaky István, közgazdász
15. Sinkovits V. András színész
16. Székelyhidi Ágoston történész
17. Takács András közíró
18. dr. Tarr György volt átvilágító bíró
19. dr. Tóth Tibor, történész
20. Wittner Mária 1956-os halálraítélt
21. dr. Zétényi Zsolt ügyvéd
2003. április

És zárásként következzen az Utószó, amelyet a kötet szorgalmazója, az uniós szavazás idején az unióval szembeni fenntartását hangoztató Szabad Magyarországért Mozgalom koordináló bizottságának vezetõje fogalmazott meg.

Utószó - Múltunk cselekvésre kötelez

„Nem voltam soha zsarnok, csak azt akartam, hogy én rajtam se zsarnokoskodjanak, ezt azonban a zsarnokhajlamú emberek nem tûrik."
(August Strindberg: Egyedül)

Nem új keletû az a megállapítás, hogy a magyar társadalom, az ország válságban van. Válságban van gazdaságilag, politikailag és morálisan egyaránt. Ez a válság az elõzõ egypárti diktatúrából transzformálódott át többpárti, parlamentáris diktatúrává. A társadalmi feszültség az elmúlt tizenhárom év alatt nemhogy csitult volna, hanem még inkább fokozódott. Mára a társadalmi

elégedetlenség általánossá vált. Ezt a helyzetet tovább rontotta az az „átverõs népszavazás" ami az Európai Unióba történõ beterelésünket eredményezi.
Az EU-ból érkezõ hírek egyre sötétebb képet vetítenek elõre a magyarság jövõjérõl. Világosan látszik, hogy a jelenlegi politikai elit elkötelezettje az Uniónak, vagy azért, mert a XX. századi borzalmak terhétõl még nem szabadult meg és mértéktelenül fél, amit görcsös felelõsségnek érez, vagy azért mert mértéktelenül kishitû, vagy azért mert vazallus lelkületû. A másik oldalnak meg nincs lelkiereje, bátorsága megfordulni azon az úton, amelyre a rendszerváltás elején állították. A nemzet jövõje szempontjából teljesen mindegy, hogy a jelenlegi parlamenti pártok egyik fele szolgai módon és kritikátlanul kiszolgálja a globalista pénzvilág politikai- és árnyékhatalmát, a másik fele meg visszamormog néhanapján. Az meg ne tévesszen senkit, hogy politikai pankráció folyik a parlamentben, mert lényegi, a nemzet sorsát meghatározó kérdésekben nincs közöttük ellentét. Hogy mennyire nem képviseli a magyar társadalom politikai akaratát a Magyar Parlament, azt az EU népszavazás eredménye bizonyítja. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a parlamenti pártok politikai legitimitása nem éri el a 38%-ot sem, fõleg az EU-tagság ügyében.
Ebben az esetben mit tehet a társadalom többsége, hiszen a funkcionáló politikai elit az elmúlt tizenhárom év alatt bebizonyította, hogy sem morálisan, sem az ország jövõjét illetõen nem alkalmas a vezetésre. Ki kell mondani, ez a politikai elit megbukott! A nemzeti vagyont 80%-át eladta, vagy ellopta, iparágak sokaságát, és munkahelyek millióit számolta fel a közérdek szempontjából értelmetlenül, jól mûködõ szociális, egészségügyi és oktatási rendszerünket tudatosan rombolja szét. Nemzeti létünk intézményesült felszámolásán munkálkodnak, egy tudatos népirtás folyik ellenünk. A rendszerváltás ilyen módon történõ levezénylésére egyetlen politikai erõ sem kapott felhatalmazást a társadalom részérõl. Ne felejtsük el az „ellenzéki kerekasztal" tárgyalásokon az MSZMP úgy ment bele a politikai rendszerváltásba, ha a gazdasági kérdések lekerülnek az asztalról. Ezért tehet a gazdasággal, a szociális és humán ágazatokkal a mindenkori kormány azt, amit csak akar. Az újsütetû elit a politikai hatalom megszerzése érdekében feláldozta a nemzetgazdaságot. És mindezt „alkotmányosan".
Ezt a folyamatot egyre többen kezdik felismerni, és különbözõ társadalmi szervezõdések formájában próbálnak „alkotmányos keretek" között fellépni ellene, ám minduntalan a törvény, az „alkotmány falába" ütköznek kezdeményezéseikkel. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság a 25/1999.(VII.7.) határozatában kimondta, hogy „az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye", dokumentálta is egyben, hogy ma Magyarországon jogállami keretek között többpárti diktatúra van. „Jogállamiság"-ra való hivatkozás hamisan cseng, hiszen minden diktatúra jogállam, még a fasizmus is és a bolsevizmus is jogi eszközökbe csomagolta hatalmi önkényét. Csakhogy a jog mindig valami érték védelmében kell hogy szülessen, amit nem szabad felcserélni, az értéket a közérdeket tagadó különérdekkel.
Az alkotmány az az elvi, erkölcsi alap, melybõl minden törvény eredeztetendõ. De ha a törvényhozó egyben alkotmányozó is, akkor megszûnik az az elvi, morális és jogi akadály, hogy ne az egyéni vagy kisebb csoportérdek érvényesüljön alkotmányos szinten.
Az 1949 évi XX törvény - a „sztálini alkotmány" - azonos szintre helyezi az alkotmányt és az alaptörvényt, és ezzel a napi politika szintjére süllyesztette a magyar alkotmány fogalmát, elszakítva ezer éves államiságunk fundamentumát jelentõ alkotmányos hagyományainktól. Ezzel megteremtve a diktatúra törvényes elismerését, a diktatúra törvényes keretek közötti „bármikori" kialakításának lehetõségét mindaddig, amíg ezt ki nem írtjuk jogrendünkbõl.
Ha politikailag végiggondoljuk, hogy mi az ami kiutat jelenthet a jelenlegi helyzetbõl, akkor semmiképp nem fogadhatjuk el fenntartás nélkül a most kialakult értéknélküli világunkat, vagy az EU által ránk erõltetni kívánt álságos globalista értékrendet. Nekünk magyaroknak már csak egy olyan kapaszkodó maradt, ami kivezethet bennünket ebbõl a jogi, „alkotmányos posványból", ez pedig a szentkorona-tan, történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának a helyreállítása azokkal az evidenciákkal és jogokkal, amelyeket elõdeink kiharcoltak a nemzet fennmaradása érdekében. Végszükségben ezen evidenciák közül az „ellenállás joga" volt az, ami megmentette a hazát. Most ilyen idõket élünk.
Ma még megoldás lenne, ha az az evidencia lépne életbe, ami azt mondja ki, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, és nem módosíthat". A Szabad Magyarországért Mozgalom népszavazási kezdeményezését („Támogatja-e, hogy helyreálljon Magyarország ezeréves alkotmányának 1944-ben erõszakkal megszakított jogfolytonossága még az uniós csatlakozás 2004 májusi hatályba lépése elõtt?") a fent nevezett ÁB határozatra való hivatkozással utasította el az OVB. Így vajmi kevés esély mutatkozik arra, hogy a jelenlegi parlamenti pártok bármelyike is, vagy netán a köztársasági elnök a történelmi alkotmány jogfolytonosságával álljon elõ. Ezért nincs más út, mint elõre. Ami nem azt jelenti, hogy rohanjunk fejjel a falnak, hanem azt, hogy olyan politikai akciókkal próbáljunk sikert elérni, amelyek lélekben, felelõsségérzetében megerõsítik a társadalmat, de gyengítik a diktatúra fenntartásában érdekelt politikai erõket. Ezen és ebben kell gondolkodnunk együtt azokkal, akik a nemzet jövõjéért cselekvõ módon tenni is akarnak.
Azt az árkot, amit az elõzõ rendszer nomenklatúrája ásott, és amit a jelenlegi balliberális erõk tovább mélyítettek, betemetni csak idõvel lehet. Erre a szakadékra most, csak egy hidat ácsolhatunk, amit úgy neveznek, hogy jogfolytonosságot helyreállító nemzetgyûlés. Ennek a hídnak a megépítésén sokan és sok éve dolgoznak. Ez a könyv szeretne egy kötél vagy palló lenni ennek a hídnak az építésében.
Takács András

* * *

TARTALOM

Védirat és vádirat 3
Az olvasóhoz 5
Birodalmi unió és az európai alkotmányosság (Fáy Árpád) 6
A nemzet és köztársaság válaszútja (Székelyhídi Ágoston) 12
Alkotmány (Nemeskürty István) 16
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya - részlet (1976) 18
Buchanan tézise a modern gazdaság és a történelmi alkotmány kapcsolatáról (Pásztor Miklós) 21
Uniós csatlakozásban mi lesz veled, magyar föld? (Tanka Endre) 23
Az európai uniós csatlakozásról, a magyar tudás megbecsülésének hiányáról (Tiszta energiáért polgári kör) 27
A jogfolytonosságról (Kocsis István) 34
„Fortélyos vélelem igazgat" (Bokor Levente) 41
Úton a nemzeti tudathasadás felé: politikai szakítópróbáktól a történelmi alkotmánnyal való szakításig (B.L.) 46
Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése (Tudós-Takács János) 65
A római jog „hiányosságai" (T-T.J.) 70
Alkotmány és szabadság - a Szent Korona a protestánsoknál (Kiss Endre József) 71
A szent korona eszméje (Timon Ákos) 77
Mai történelmi leckénk (Tálos Géza) 91
Köztársaság, demokrácia és a szentkorona (Sándor András) 96
Tények és evidenciák a magyar alkotmányról (F.Á.) 98
Vitaindító táblázat az alkotmány és alaptörvény különbségérõl (F.Á.) 108
Alkotmányozás a Szentkorona-tan (-elmélet) függvényében (Molnárfi Tibor) 113
„Magyarország alkotmánya" (Szerk. Lenkei János Pál) 115
Ima Magyarországért … (Jókai Anna) 117
Történelmi alkotmányunk fejlõdése (Zlinszky János - idézett részlet) 120
A mindent elborító némaság - Néhány levél, hírelemzés, nyilatkozat 121
Áttekintik az alkotmányt - újsághír elemzése F.Á. (2003. aug. 26.) 121
Tiltakozó közlemény az „új alkotmány" javaslat ellen (2003 aug. 1.) 123
Tárgyalást kérõ levél az „önkényuralmi §" törlésérõl (2003. aug. 13.) 125
Magyar Kiáltvány a világ népeihez (2003. március 29.) 127
Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület bejelentése (2003 április 10.) 130
A jószolgálati testület névsora (2003 ápr. 10.) 131
Utószó - Múltunk cselekvésre kötelez (Takács András.) 132

Szerkesztette
Fáy Árpád
Szerkesztésben részt vettek
Bokor Levente
Kispál Ibolya
Tálos Géza
Takács András
Tóth Tibor

ISBN 963 212 510 X

Kiadja:
Alkotmányossági Mûhely és Fórum Társaság
kiemelkedõen közhasznú egyesület
elnök Fáy Árpád, tel/fax 467-0060, alkotmany@ngo.hu
bankszámlaszám: 16200106-60315362 HBW Express
egyesületünk "parlamenti lobbiszáma": sz 8-11/76/2002.
Interneten www.alkotmany.ngo.hu

Szabad Magyarországért Mozgalom
1151 Budapest Fõ út 36.
elnök, Takács András Tel: 306 5863, Fax: 307 9344
E mail: szmm@axelero.hu
bankszámlaszám: 17000019-11286202
Internet: www.szmm.hu

Vissza a lap kezdetéhez