AZ M2 TELEVÍZIÓ MIÉRT SEGÍT RÁBESZÉLNI A LAKOSSÁGOT A TÖBB 'SZENNYCSATORNALÉ' IVÁSÁRA?

Az M2 Televízió ZÁRÓRA címû mûsora (2004.02.24. 20 óra 50, mûsorvezetõ: Rózsa Péter) a szennycsatornákból is táplálkozó dunai víz csak kavicson átszûréssel való tisztításának és a korábbinál több szennycsatorna Dunába vezetésének a "nagyszerûségérõl" szól.

Az M2 Televízió "Záróra" címû mûsora által meghívott szakértõk a Duna folyó mintegy 10 százalékban szennycsatorna eredetû - levébõl a Vízmûvek által mindössze a parti (elkoszolódott) kavicson átszivattyúzás útján méregtelenített" budapesti vezetékes ivóvíz "kitûnõ minõségét", és a csatornázás egyre növekedõ mértékét, s az ivóvíz tisztaság növelõ hatását dicsérték.

Egy ismert külföldi szakemberre (Dr. Colgan) hivatkozással azt írja a "Cenzúrázott egészség" címû nemrég megjelent könyv szerzõje (dr. Lenkei Gábor) is, hogy kb. 60.000 féle vegyi anyag szennyezi azt a vizet, amit iszunk, vagy amivel fõzünk. Majdnem ennyi féle méreg jut át az ivóvízbe a dunai kavics szûrõn! És minél több a szennycsatorna, annál mérgezõbb lesz az ivóvíz. Szakírók szerint nincs olyan szennyvíztisztító mûszaki létesítmény, amelyik a csatornákból áradó vegyi anyagokat ártalmatlanítani tudja.
Ez látszana is, ha állandóan mérnék mindegyik lehetséges mérgezõ vegyi anyagot. Nem csak a kavics, de még az ioncserélõs drága vízszûrõ rendszerek sem képesek az oldott vegyi anyagok közül kiküszöbölni a vízben ionjaikra nem disszociálókat. Például a Parlament nemrég tiltotta be négy veszedelmes rovarirtó szernek a szûrõkön és ioncserélõkön könnyedén átjutása miatt a Coca-Cola és Pepsi Cola árusítását egész Indiában. Az Állami Számvevõszék egyik
jelentésében pedig az olvasható, hogy a Szekszárdi Vízmû vizébõl dikróretilén jutott át a sörbe, ami szintén veszedelmes rákkeltõ anyag.

A kavicson való átszûréssel készített vezetékes ivóvíz szennyezõi közül csak kb. 11-et mérnek, azt is csak nagyritkán. A többit szinte soha sem mérik. A vezetékes ivóvízbe bekerülõ vegyi anyagok teljes körû mérésére nem adnak pénzt a hatóságok, ami nem is csoda, mivel végtelenül sok pénzbõl sem lehet biztosítani a szükséges vezetékes ivóvíz tisztaságot azáltal, hogy a hazai vezetékes ivóvíz tisztábbá tételére szolgáló nemzetközi pénzekbõl is fõleg ivóvízszennyezõ további szennycsatorna hálózatokat létesítenek.

Ugyanis minél több lesz a Dunába bevezetett szennycsatorna, a Dunavízbõl vett vezetékes víz annál károsabb lesz az egészségre. Külföldön (az EU-ban is) lehetõleg a talajba vezetéssel tisztítják meg a háztartási szennyvizet, mert a talaj a legjobb biológiai szennyvíztisztító, amely mindjárt hasznosítja is a szennyvizet, a növények öntözõ vizeként és tápanyagaként.

A mûsorban szerepeltetett szakértõknek is köszönhetõen, hazánkban manapság is több ezer milliárd forintot pazarolnak, akarnak pazarolni arra, hogy a szennycsatornák szaporításával próbálják tisztábbá tenni a vezetékes ivóvizet, ahelyett, ami a normális volna, az ivásra és fõzésre szolgáló vezetékes vízét tisztítanák meg.

Van is rá egy rendkívül olcsó és biztonságos ivóvíz tisztítási technológia, a vízátpárlás. A természet is elsõsorban lepárlással tisztítja meg a tengervizet.

A mûsort vezetõ Rózsa Péter sajnálatosan erõtlen ellenérveit a általa felvonultatott, igen kevéssé függetlennek tûnõ szakértõi könnyen elháríthatták.

Molnár Péter hidrológus pl. elõadta, hogy "a Vízmûvek vize Budapesten tökéletes, mert a parti kavics megszûri a vizet".

Fleit Ernõ biológus pedig elõadta, hogy "fel kell számolni, hogy a csatornahálózat 40%-kal kevésbé kiépített, mint a vezetékes ivóvíz hálózat".

Palkó György, a Fõvárosi Csatornázási Mûvek vezérigazgatója azzal érvelt (netán a kertes ingatlanok csatornáztatása érdekében?), hogy a szennyvíz kb. 80%-a lakossági és közmûi eredetû, kb. 15%-a pedig ipari eredetû.

Jávor Benedek pedig, egy ún. "Védegylet" részérõl, taglalta, hogy a Bõs-Nagymarosi és a hasonló létesítmények "élõvíz" szennyezéseket okozhatnak, továbbá a vízfogyasztók "piaci függõ helyzetével" kapcsolatban feltette azt a kérdést, hogy egyáltalán "szükséges-e, kell-e biztosítani az "egyenlõ emberi jogokat a vízhez"?

Az újabb szennyvíz csatornákkal ivóvíz mérgeztetésre pazarolt ezer milliárdok megtakaríthatók, a lakosok háztartási ivóvíz desztillálókkal az állam általi, ingyen ellátásával. Az ezúton megtakarított pénzbõl minden egyes éhezõ, munkanélküli, fagyoskodónak haszosításra lehetne adni - a külföldiek által felvásárolt területek e célra kisajátításának is, az állam finanszírozásával - egy-egy hektár jó minõségû termõföldet lehetne adni, hogy ott megtermelhesse a bioélelmét, és egy-egy hektár erdõt, hogy ott megteremjen a tûzifája. Természetesen a szegény cigányoknak is, sõt, részükre elsõleg. Akkor talán nem kellene lopniuk ahhoz, hogy ne haljon éhen a gyereke!

Közvetlenül is megküldtük jelen észrevételt az M2 Televízió, Rózsa Péter úr, mûsorvezetõ részére, mellékelve a talmudi törvény-szöveg másolatát, nyílt levélként.

Mellékelt bizonyíték (kódja): Talmud-idézetek2

ALL RIGHTS RESERVED!

Tisztelettel:
Tejfalussy András
kutatómérnök, feltaláló
méréstani szakértõ
LÉTVÉDÕ
________________________________________________________________

NYÍLT LEVÉL!