Vissza a nyitó oldalra Vissza a nyitóoldalra Nyomtatóbarát változat
  

Dr. Misley Károly úr

közigazgatási államtitkár

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

 

 Szíves tájékoztatás céljából
 
Tejfalussy András Úr, ATT elnök részére dr. Biczok Gyula Bp.1993. 02.03.
Tisztelt Államtitkár Úr! 
 
MK-177/1993. számú sürgõs jelzéssel ellátott átirata az alábbi részletes álláspontot fejtjük ki.
 
Az ATT-040193/18. számú irat mellékleteként, dr. Tardy János úr, helyettes államtitkár részére az ATT-030193/2. szám alatt érkezett és a KTM részére átadott dokumentum gyüjtemény kiértékelésére alapított tudományos szakvélemény a saját számításainkkal egyezõen, lényegében azt mondja ki, hogy a káliumbevitelre fokozottan kell ügyelni (az itt hivatkozott KTM-nek átadott dokumentációs anyag száma: S-071092/2., és az dr. Kemény Attila Úr, helyettes államtitkárnál fellelhetõ).
 

Felnõtt személy esetében (70kg-os testsúlyt és kb. 5 liter vért figyelembe véve) a naponta üríthetõ kálium mennyiség a vese fiziológiás kiválasztási kapacitásainak korlátozottsága következtében mindössze 35-90 mmol, azaz 35-90 mval, azaz 1,4-3,6 g naponta. Ez azt jelenti, hogy az ezt meghaladó mértékû, szervezetbe történõ kálium-bevitel veszélyezteti az izom- és idegmûködési regulációs harmóniát.

 
Általában az 50%-os kálium-bevitel-többletig a tünetek a következõk:

-általános izomgyengeség,

-mozgáskoordinációs és érzékelési zavarok,

-szívritmus-zavar, szívtágulás,

-a fertõzésekre való nagyobb fogékonyság,

-fertõzésekre való nagyobb fogékonyság,

-fertõzések leküzdésének zavarai.

A 80-100%- körüli kálium túlterhelésnél már a szívkamrafal remegésével és a szív megállásával kell számolni.
 
A Péterfy Sándor u-i kórházban elvégzett és dokumentált humán kísérleteknél a korlátozott vesemûködésû személyek (enyhe veselézió) közül 75% kapott a könnyen felszívódó REDI-sótól súlyos káliummérgezést. E tény ellentétes a 8253. számú interpellációs miniszteri válaszban leírtakkal, mely ugyanezt a vizsgálatot egy korábbi idõpontra datáltan idézte.
 
A testsúly illetve a vértérfogat nagyságával a kálium-beviteli illetve mérgezési határérték csaknem egyenesen arányos. Csecsemõket a fenti értékek 1/6-a is megölhet. Különösen veszélyes helyzet alakul ki gyors kálium-bevitel esetén, pl. a káli-só közvetlen etetésnél, vagy elhibázott ütemû infúziónál (lásd: dr. Pásztory Ibolya /1993.I.8./ A vérbe jutó "manna". Élet és Tudomány 2. szám, 54. oldal). A két utóbbi esetben tapasztalható tünetek megegyeznek.

Mindezek miatt a kálium-bevitel racionális és még egészséges határait nem lehet sem napi átlaggal, sem az un. "átlagos káliumbevitellel", sem semmilyen üzleti érdekek által diktált magas kálisó-/kálium fogyasztási értékekkel felelõsen kijelölni. Ezért álláspontunk, hogy szükséges az élõszervezetbe történõ káliumbevitel és a káliumforgalmazás fokozott ellenõrzésének mielõbbi bevezetése. Semmiképpen nem elhanyagolható szempont a káliumfelhasználás ellenõrzése a hadsereg alakulatainál, hiszen az itt bemutatott egyszerû számítások is nyilvánvalóvá teszik, hogy a "kálisóval ízesített" ételektõl tömegek válhatnak órák alatt harcképtelenné.

Budapest, 1993. február 3.

Tisztelettel:
 

dr. Biczok Gyula

fõosztályvezetõ

 

 

Vissza az oldal tetejére Nyomtatóbarát változat