AGROANALYSIS SCIENTIFIC SOCIETY (pjt)

Budapest, Lajos u. 115. Hungary 1036 Telefon/fax: 36-1/250-6064, 36-27-380-665

Vissza a nyitólapra / Vissza a fõtéma jegyzékre / Vissza az elõzõ lapra

Fõtéma: A kálium-túladagolási mérgezésrõl Szabad Európa Rádió által Tejfalussy Andrással készített interjú

Code: SzabadEuropaRadioKali900706

Magnófelvételrõl leírva, a Tejfalussy Andrással, az AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központja GMK elnökkel Szabad Európa Rádió által készített, s 1990. július 6-án, 7.10-kor, a „FÖLDKÖZELBEN” címû mûsorban szereplõ interjúnak a teljes szövege:

AGRÁRFÓRUM

A kommunista nagyüzemi agrárpolitika hatalmas környezeti károkat is okozott, például a túlzott, egyoldalú mûtrágyázással. Hallgassák meg budapesti munkatársunk Makkvári György (Vincze András/ interjúját!

Meglepetéssel olvastam egy amerikai szakfolyóiratban a következõt: ahogy a talajhõmérséklete tavasszal emelkedik és gyorsabban nõ a fû, a káliumtartalom megnõhet. A káliumnak a kalciumhoz és magnéziumoz viszonyított aránya, arány növekedése megmérgezheti az ott legelõ
szarvasmarhákat. Ez lehet az n. „búzamérgezés” okozója, a szarvasmarhák körében. De a lovaknál is fáradékonyság és levertség léphet fel a növényekben megnõtt káliumtartalom következtében..

Eddig az idézet az amerikai folyóiratból. Más források is azt jelzik, hogy emlõs állatoknál, s így természetesen az embernél is, akár szívhalálhoz is vezethet a túlzott káliumfogyasztás. Béres József, a világhírû Béres cseppek kidolgozója, a televízióban is elmondotta, hogy kettévágott burgonyának abban a felében, amelyet kálisóval mûtrágyázott talajokba helyezett, lényegesen több olyan, az emberekre is áttételezõdõ rákkeltõ vírust talált, mint a kálisóval nem mûtrágyázott földben mért másik felében. Az AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központja gmk AZT TAPASZTALTA AZ ALKALMAZKODÁSI KÉPESSÉG MÉRÉSEIVEL, hogy egyértelmûen, sokféle növénynél, a kálium mûtrágya csökkenti a növények alkalmazkodó képességét. Stúdiónk vendége Tejfalussy András, a Környezetvédelmi és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központ vezetõje. Õt kérdezem most arról, hogy konkrétan mire vezethetõk vissza ezek a káliummal kapcsolatos negatív hatások, és ha ezek a negatív hatások valóban léteznek, miért nem figyeltek fel már korábban erre.

Egy mondatban azzal tudnék válaszolni, hogy az eddig alkalmazott nem megfelelõ megbízhatóságú mérésekre vezethetõ vissza a jelenlegi helyzet. A jelenlegi, úgy is mondhatom, hogy 30 éve fennálló helyzet.

A jelenlegi mérések ugyanis az idõjárástól és a talajoknak a helyrõl-helyre változásától annyira zavartak voltak, hogy 20-30 év után sem lehetett egyértelmûen véleményt nyilvánítani valamilyen egyszerû vegyi anyagnak, vagy akár egy természetesen elõforduló „sónak”, a kálisónak a hatásairól.

20-30 év után a kutatóintézetek – a mi gyorsabb és megbízható mérésein eredményeinek az ismeretében átértékelték az eddigi méréseiket és most már õk is azt mondják, amit mi, aminek a különbözõ lapokban, pl. a NÉPSZABADSÁG március 24-i száma, „A KÁLISÓ LELEPLEZÉSE” címû cikkben, mint velünk együtt nyilatkozók hangot is adtak.

Egyértelmûen a rossz mérésekre vezethetõ vissza, s persze a rossz érdekeltségekre is visszavezethetõ, nem akarom részletezni, de természetesen sok nem tisztességes érdekeltség is megbújhatott.

Tehát szándékosságát lát a mérések helytelenségében?!

Én inkább azt mondanám, hogy sokkal nagyobb erõfeszítésekre lett volna szükség már a kezdet kezdetén, hogy a földfelszín, ill. a vízszûrõ rétegnek az ellenõrzését is tisztességes mérésekkel meg lehessen oldani.

Például elterjesztettek egy olyan kalibrálási módszert, amivel egyáltalán nem lehet pontosan és megbízhatóan mérni. Úgy hívják, hogy „véletlenesítés” („randomizálás”). A randomizálás szó a Mezõgazdasági Lexikon szerint azt jelenti, hogy „sorsolásos”, tehát „véletlenített”.

Nos el lehet képzelni, hogy ha a kalibrálás véletlenített, akkor milyen lehet az eredmény. Pontosan olyasvalamirõl van szó, mintha lenne egy mérleg, amelynél minden pontosan mûködik, „csak” a skála lötyög, s akárhová állítható.

A Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központ, feltételezhetõen helyesebb, pontosabb méréseket is elvégzett. Melyek ezek a eredmények?

Elkezdtünk mérni már 1979-ben, és hát amihez nyúltunk, mindenütt problémát láttunk. Engedélyezett vegyszerekrõl kiderült, hogy nem az volt a hatásuk, esetleg az ellenkezõje volt, mint amit az engedélyezési okiratokban találni lehetett. Azóta is mértünk, s a káliumról rendre mértük, hogy csökkenti a növények alkalmazkodó képességét, s megbetegednek a növények és mindenféle bajuk van.

Pontosabban miben áll ez a betegség?

Konkrétan, hogy érthetõ legyen, egy mondatban: mesterséges aszályt okoz a kálisó, s ez egy nagyon érdekes dolog. Sokan nem is gondolnák, hogy vannak adatok arra, hogy a kálium, ami a növényekben nyilvánvalóan van, s az emberben is ás az állatban is, s kell is, az valamilyen formájában mérgezõ lehet.

Hiszen a laboratóriumi mûszerek csak azt mérik, hogy ennyi vagy annyi a kálium, de nem mérik azt, hogy milyen formában van. Tehát, mi azt látjuk most már 10 éves, nagyon sok mérésbõl, hogy az a kálium, amelyik ionos formában van, nagyon könnyen felvehetõ, az mérgezi a növényeket. Lehetetleníti a normális vízszabályozásukat, mesterséges aszályt okoz, s mivel a vízfelvétellel szorosan összefügg a tápanyagfelvétel és minden más is, tehát a növények egészséges mûködése is, ezért tulajdonképpen megbetegítik a növényeket a külsõ egyéb hatások, például egy túladagolt nitrogén mûtrágya (vagy egy vírus, amint a Béres dr. is rámutatott) vagy esetleg a egy-egy idõjárási anomália. Ugyanakkor az egészséges, jó alkalmazkodni tudó növények ezeket a hatásokat kompenzálni tudják.

Mégis mivel magyarázható az, hogy nem csak Magyarországon, de tudtommal világszerte igen nagy mértékben alkalmazzák a kálium mûtrágyát?

Véleményem szerint a rossz mérésre és a propagandára vezethetõ vissza. A nemzetközi kimutatások szerint Lengyelországban használták a nitráthoz képest a legtöbb káliumot, utána következik Magyarország, azután következnek mások Mindenesetre a sokszorosát használjuk a káliumnak ahhoz képest, amennyit pl. Amerika használ. Amerikában pl. 80 kilogramm az összes mûtrágya hektáronkénti átlagban, miközben Magyarországon 200-400-esetleg 800 kg/hektár menyiségeket használnak. Amerikában az átlagos 80 kg/hektár mennyiségen belül 3-4 kg a kálium, és ezt sem a szántóföldön használják a meggyõzõdésem szerint, hiszen ott árt. Esetleg „vízkultúrákban” (a talaj nélküli növénytermesztési módnál) használhatják, ahol a vízfelvételi probléma nem jelentkezik és a tápoldatban mindig ott kell lennie mindennek, s szó sincs aról, hogy aszály lehet egy vízben álló növényzetnél.

Milyen veszélyeket rejt ez az emberiség szempontjából?

Egészséges ember nem lehet egészséges állat és egészséges növény nélkül, egészséges növény nem lehet egészséges környezet nélkül. Az egészséges környezet egyik alkotóeleme a talaj. Na most ugye ez egy visszacsatolásos rendszer, amelynek elegendõ egy elemé elrontani, vagy
„véletlenszerûvé” tenni ahhoz, hogy az egész „véletlenszerûvé”, nem megfelelõ alkalmazkodó képességûvé váljon. Tehát a növények alkalmazkodó képességének az elrontása végiggyûrûzik és az egész élõvilág alkalmazkodó képességét veszélyezteti, végsõ soron az élõvilágot veszélyezteti, ennek a természetes körülmények között jól mûködõ rendszernek a megbontása (addig voltak jól mûködõek ezek a visszacsatolások, amíg be nem avatkoztunk).

Ez egy igen sötét diagnózis, mi az az idõszak, ami alatt mégis ez bekövetkezhetne, ha nem figyelnek fel a helyes mérési eredményekre és nem tesznek megfelelõ lépéseket?

Két dolgot tudok ezzel kapcsolatban mondani, kiemelni: Az egyik az, hogy a kálium miatt óriási nitrát- és foszfor hatóanyag veszteségekkel dolgozik a mezõgazdaság. Ezek az anyagok önmagukban is mérgezõek. Például a nitrát az ivóvízben – közismerten – a csecsemõk ún. kék-fulladásához vezet. Idõs emberekre persze ugyanilyen veszélyes. Illetve nitrózamminná válva a szervezetben rákelõidézõ önmagában is. Tehát nem csak a túladagolt káliumtól keletkezik rák, hanem ettõl is.

Teljesen egyértelmû, hogy a káliumozási kampány és a halálozási arányszámok romlása hazánkban összefügg egymással, a diagramok szerint korrelál egymással, tehát egybeesik. Mások mást mondanak, de én ezt látom. Itt van a mûtrágyázás körül a legnagyobb baj.

Más oldalról nézve van egy „szerencse”, idézõjelben. Ez a só ugyanis önmagában is ki tud mosódni a talajokból Magyarországon Nekünk „szerencse”. Aki felé mosódik, annak nem az. Tehát ezek a földek, amelyek óriási veszteséggel tudnak csak mezõgazdasági terméket elõállítani és most érték nélküliek is emiatt, ezek 5-10 év alatt a csapadék hatására át fognak mosódni és kijavulnak. Tehát ma még reverzibilis a károkozás. Persze akik már meghaltak, belepusztultak, azoknak ezt már hiába mondanánk.

Ha így folytatják a mûtrágyázást, akkor ez a folyamat nem állítható meg. Az az igazság, hogy lehetséges, hogy akármeddig lehet a kálisót ilyen reverzibilis (az eredeti állapotra visszatérést a késõbbiekben nem kizáró) hatással alkalmaztatni. Mindenesetre a nép el fog vándorolni ezekrõl a földekrõl. Az ilyen földek földek olcsók lesznek. Földeladási spekulációkra kerülhet sor. Megveszik a földeket olcsón, mintha nem érnének semmit se. 5-10 év múlva pedig ragyogó termõföldek lesznek, Magyarország klimatikus adottságai és talajai alapvetõen jók ....

A leírás hiteléül:

Verõce, 2007. 07. 07.

Tejfalussy András

***

A KÁLIUMMAL TALAJ- ÉS NÉPMÉRGEZÉS MÉRÉSI BIZONYÍTÉKAIT IS LETAGADÓ FÕRENDÕR, PETÕFI ATTILA LEGÚJABB BIZONYÍTÉK KÉTSÉGBEVONÁSAIVAL KAPCSOLATOSAN A SZAVAHIHETÕSÉGÉT MEGKÉRDÕJELEZÕ FEJLELENTÉS.

Itt kattinthat a folytatásra!

Vissza a lap kezdetéhez!